Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-30 / 257. szám
NÉPÚJSÁG 1989. október 30., hétfő Második világháborús emlékműveket avattak (Folytatás az 1. oldalról.) re, aki a Szózat hangjai mellett olvasta fel az emlékmű márványlapjaira vésett 148 gádorosi hős és áldozat revét: „Aklan Ernő, Aklan Ferenc, Bacsa István, Barta István, Barta József, Ber- czeli Ferenc ..— szinte végeláthatatlan sor, míg a száznegyvennyolcadikhoz ért a szónok. Aztán megindult á koszorúzók áradata, az emlékmű márványlapjait elborították a magyar ősz virágai. A félmillióból 300 ezret adtak közadakozásként az emlékmű felállításához a gá- dorosiak: ezt is feljegyezhették volna egy szerény márványlapra. „A doni 150 ezret is el kell egyszer siratnunk” Vasárnap délután gyülekeztek a pusztaföldváriak a helyi Szabadság téren felállított emlékmű körül. A nyugdíjasklub már évek óta napirendien tartotta ,.az ügyet”, miszerint a második világháború áldozatainak méltó emlékhelyet kell építeni a községben. Most beteljesült a szép terv. A hetvenhat, második világháborúban eltűnt, vagy elpusztult pusztaföldvári katona emlékére készített kő- vagy bronzalkotás a tér közepén áll. Készítője, Kiss Nagy András, a Kossuth-díjas és kétszeres Munkácsy-díjas kiváló művész szintén a község szülötte. A földbe szúrt puskát és a sérült rohamsisakot ábrázoló mű egyszerű, amint egyszerűek voltak az e világot elhagyók is. Parasztok, zsidók, vagy nemzetiségiek, áldozatai az akkori nagypolitikának. „Sorsuk intő példa nekünk, élőknek is” — mondta megnyitójában Adász János tanácselnök. aki szintén nagy részt vállalt az emlékmű megvalósításából. A gondolatot az avatóbeszédet mondó dr. Becsei József kandidátus, a Békés Megyei Tanács általános elnökhelyettese folytatta, amikor arról szólt, hogy a mohácsi vésznél súlyosabb doni katasztrófa 150 ezer halottját is el kell egyszer siratnunk. A jórészt községi adományból felépült emlékművet az ünnepség végén virágok, koszorúk borították el, bizonyítva, hogy a túlélők itt sem felejtettek. s. e.—m. m. Koszorúzás Pusztaföldváron Fotó: Kovács Erzsébet „Takarékossági tízparancsolat” OTP és ősei „Dolgozz és keress! Élj beosztással!... Tégy félre nem várt kiadásokra !... Szeresd otthonodat, és törekedj családi házat szerezni!... Gondolj öreg napjaidra!... A takarékosság hazafisáig” — nem éppen újkeletű, ám ma is aktuális a nagykanizsai pénzintézet „Takarékossági tízparancsolata”, amellyel az 1920-as évek második felében agitált az okos, célszerű gazdálkodásra S már akkor sem számított új kezdeményezésnek a takarékossági mozgalom, hiszen Magyarország első takarékpénztára 1840. január 11-én nyitotta meg kapuit, mégpedig Fáy András munkálkodása nyomán. Ő ismerte fel hazánkban elsőként, hogy egy takarékpénztár nemcsak a kisemberek megspórolt pénzének biztonságos őrzésére szolgálhat, hanem a gazdaság fejlesztésében is az élesztő szerepét töltheti be az így megteremtett pénzalap. Százötven esztendő telt el azóta, de a takarékosság, különösen napjainkban legalább annyira aktuális, mint másfél százada. Az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat 1949. március elsején alakult, napjainkban több mint húsz betétformát kínál, és hálózata hatszáz egységet számlál. Nehéz időket él mostanság a pénzintézet is, akár az állampolgár: a betétgyűjtés, az elhelyezett összegek értékállandóságának megtartása mind komolyabb feladat elé állítja a pénzintézetet. A bankreform során kialakult versenyhelyzet rugalmasságot követel. S hogy minderről szólni most aktuális, annak oka: október utolsó munkanapja a Takarékossági Világnap. Ezt 1924 októberében a föld három kontinense — Európa, Ázsia és Ausztrália — 28 országa takarékpénztárainak képviselői Milánóban határozták el. E nap alkalom a pénzintézeteknek a számvetésre — és valamennyiünknek a számolásra, no meg a fogadkozásra: holnaptól még takarékosabban, gazdaságosabban, okosabban, hatékonyabban ... űz SZDSZ nem vállal közös kormányzást az állampárt utódjával Párt alakul Békéscsabán A „munkás” benne van, de hol a „szocialista”? (Folytatás az 1. oldalról.) Ügy vélekedett, hogy a szabad választások után az SZDSZ képes lesz jelentős parlamenti frakciót létrehozni. A nagy kérdés az, hogy kormányzó vagy ellenzéki szerepet vállaljanak-e a szabad demokratáik. Ezzel kapcsolatban rámutatott: meggyőződése, hogy az országot a válságból csak a demokratikus ellenzéki pártok koalíciója lesz képes kiTegnap délelőtt szép számban megjelentek templomukban a mezőberényi református gyülekezet hívei. Más gyülekezetek küldöttei mellett jelen volt az ünnepi istentiszteleten L énárt Imre megyei egyházpolitikai titkár és Szűcs Lajos, a város tanácsának elnöke ' is. A reformáció közelgő évfordulója alkalmából dr. Kocsis vezetni, ezért egy ilyen kormányban az SZDSZ szívesen vállalna szerepet. A közgyűlés Eörsi István zárszavával vasárnap este fejeződött be. A küldöttek a tanácskozás végén határozatot fogadtak el a politikai helyzet stabilizálásáról, a szabad választásokhoz vezető útról; az állami tulajdon sorsáról; a rendőrség helyzetének rendezéséről, továbbá arról, hogy támogatják a Elemér püspök, a zsinat lel- készi elnöke hirdetett igét. Az ezt követő közgyűlésen Szabó Endre léikész a 185 éves templom, a hozzátartozó építmények és környezetük — utóbbi években végzett — csaknem 2 millió forintos felújításáról adott számot. Elődje mór nem érhette meg e folyamat lezárulását. Szentesi Anikó terveinek felhasználásával Tóth kormány döntését a nagymarosi vízlépcső építésének végleges leállításáról. A közgyűlésen megválasztották az SZDSZ harminc tagú tanácsát, valamint tizenegy tagú ügyvivő testületét. Az SZDSZ új ügyvivői; Demszky Gábor, Haraszti Miklós. Kis János, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Mécs Imre, Pető Iván, Rajk László, Szabó Miklós, Tamás Gáspár Miklós és Töl- gyessy Péter. Sándor helybeli fafaragó, népi iparművész készítette — a zsűri által népi iparművészeti terméknek minősített — kerítést, melyet most avattak fel. Az ünnepség végén a templom kertjében megkoszorúzták a vallási türelméről, felvilágosult eszméiről ismert, nemzeti összefogásit hirdető Bethlen Gábor erdélyi fejedelem mellszobrát. Kis társaság gyűlt össze arra a beszélgetésre, amelyet Békéscsabán Baukó Mi- hálytól, az alakulását meghirdető Magyar Munkáspárt hét fős szervezőbizottságának egyik tagjától kértem. Meglepődésemet látva elmondták: náluk kollektív vezetés van, szóvivőt sem választottak. Így azután a Baukó Mihály által elmondottak jócskán magukban foglalják Botyánszki János és Vasas Pál véleményét is. — Alapítási elveikből az tűnik ki, hogy neheztelnek az MSZP-re, mert kihagyták nevükből a „munkás” jelzőt. Önök» viszont a .szocialista” kifejezéstől váltak meg. — Nincs szó sértődésről — mondja Baukó Mihály —, de tény, hogy a kongresszuson alig volt munkásküldött, s az elnökség sem mutat más képet. A mi pártunk baffioldali, céljaink is kifejezik szocialista jellegét. — Hány tagja van a pártnak? — Huszonnégyen alapítottuk, ma 200-an lehetünk, de az ország és a megye sok helyéről kerestek bennünket érdeklődők és csatlakozni kívánók. — Hol az az alsó létszám- határ, amely fölött már működőképesnek tekintik a pártot? — Ez majd eldől. Fiatal szellemi és fizikai munkásokat várunk. Nem. mi, hanem a tagság fog dönteni a szervezeti kérdésekben. Mi. idősebb szervezők még testületi tagságot sem kívánunk vállalni. — Programelőzetesük inkább a kívánságok jegyzékének, mintsem a mai viszonyokra alapozott feladattervnek látszik. — Azt nem tűzhetjük célul, hogy munkanélküli ;ég legyen — tiltakozik beszélgetőtársam. — Nem a mi feladatunk munkát biztosítani, a munkanélkülieknek kell arra törekedni, hogy kanianak munkát. Mi azt ígérhetjük, hogy nem szeretnénk munkanélküliséget, de ha mégis lesz. akkor nem mindegy, hogy meddig. Programunk. szervezeti szabályzatunk még nincs, bár elképzeléseink azért akadnak. — Egy kiadványukban árulónak bélyegezték az MSZMP kongresszusát. Mit árultak el? — Ezt a kifejezést elvetette az alakuló gyűlésünk. Inkább azt mondanánk,hogy a kongresszuson egy érdek- csoport megtévesztette a küldötteket, akik csak hazatértük után döbbenhettek rá, hogy mit tettek. A korábbi időszakból azt tekintjük árulásnak. hogy a vezetésnek minden szinten fel kellett volna lépnie a hibák ellen. Ezt nem tették meg, ráadásul elmaradt a tagság ellenőrző szerepe is. — Két MSZMP, további pártok, így az önöké is a munkásosztályban keresi bázisát. A munkások kapkodhatják a fejüket, ha el akarják dönteni, hogy kire hallgassanak. Megosztható-e eny- nyire egy társadalmi csoport? — Döntse el ki-ki, hogy hová csatlakozik. Mi munkásnak tekintjük a kétkezi dolgozó mellett az orvosokat, jogászokat, tanárokat, sőt a kisiparosokat is. ha nem mások munkájából élnek, ha alkotó emberek. Számítunk a volt muniká,sörökre is. Persze jó lenne, ha a baloldal egységesen tudna fellépni — állapítja meg befejezésül Baukó Mihály. Kiss A. János II reformációra emlékeztek Mezöberényben Százéves a cukorgyár Centenáriumi ünnepség Mezőhegyesen Az MSZMP országos nagyaktíva-iilésének állásfoglalása AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE Az MSZMP nem szűnt meg! Él és folytatja tevékenységét! Bár a Magyar Szocialista Párt megalakulása sokkolta a párttagságot, számos helyen mégis folytatódik, s egyre erőteljesebbé válik az MSZMP működése és megújulása. Ennek jegyében ült össze október 16-án, Angyalföldön, az MSZMP budapesti aktívaértekezlete, amelyen több, mint másfélezer kommunista nyilvánította ki a tagság akaratát, hogy országosan is bontakozzon ki az újjászervezés. Az aktívaértekezlet határozatot hozott az MSZMP Ideiglenes Ügyvezető Testületének létrehozásáról, s kezdeményezte, hogy még ez évben hívják össze az MSZMP XIV. kongresszusát. A megyékben és a budapesti kerületekben megindult, s az elmúlt időben felgyorsult szervezőmunka tette szükségessé az október 28-1 országos nagyaktí- va-ülést, amelynek feladata a megújuló Magyar Szocialista Munkáspárt közvetlen tennivalóinak meghatározása és az Ideiglenes ügyvezető Testület megerősítése. Az MSZMP tagjai a pártban maradással, tagkönyvük megőrzésével, a tagsági díj fizetésével szavaznak pártunk jövőjére. A tagság hűsége, állhatatossága a marxista eszme iránt szorosabbra fűzi az MSZMP kapcsolatát, szolidaritását a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomhoz. Az országos nagyaktíva-ülés kijelenti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a kommunista, forradalmi szociáldemokrata hagyományok folytatója. Képviseli a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség. a felnövekvő fiatalság, a nyugdíjkorban lévő lakosság, minden magyar állampolgár egyetemes érdekeit, és harcol értük a politika eszközeivel. A dolgozó tömegek érdekképviselete megköveteli, hogy az MSZMP szövetségre lépjen és az egyenlő partnerség elve alapján megújítsa kapcsolatait a magvar szakszervezeti mozgalommal. Az MSZMP soraiba hívia a magyar iftúság leg- iohbiait, azokat, akik a nép ér- ripkeiórt készek fellépni, és cselekedni. Az Ideiglenes ügyvezető Testület (székhelye a budapesti XIII. kerületi nártszékház. Váci út 71.. telefoni 1408-720 531 nvűltson segítséget az alanszer- vezetek tevékenységéhez, a városi és megyei Ideiglenes párt- bizottságok megalakításához, működjön együtt más szervező- bizottságokkal, az MSZMP megújítására irányuló alulról jövő kezdeményezések összefogása és koordinálása jegyében. Az országos nagyaktíva-ülés egyetért abban, hogy az MSZMP főtitkára a XIV. kongresszusig Grósz Károly elvtárs maradjon. A nagyaktíva megerősítette az MSZMP Ideiglenes Ügyvezető Testület elnökét, titkárait és tagjait. Az MSZMP Ideiglenes Ügyvezető Testületet Elnök: Púja Frigyes. Titkárok: Dóczé Kálmán, Ri- bánszki Róbert. Tagjai: Borsos György, dr. Bognár Péter, Császár József, Gódor Ferenc, Farkas Péter, Habéra László, Katona István, Kárpáti Sándor. Konrád Ferenc, dr. Kovács Pál, Kun Ferenc, Lajtai Vera, Maróthi Imre, Magyar Miklós, Moravcsik Attila, Morva József, Nyári János, Orosz József, Pecsők László, Pintér Istvánné, Rácz Tamás, Rét Pétemé. Rausch Lajos. Ri- móczi László. Sánta János, Sipos Béláné, Sipos János, Szabó Károly, Szigeti József, Székely Sándor, Szénás! József, Szirmai Jenő, Tóth Lajos, Tuza István, Váczi Dezső. Az elmúlt hét végén Mezőhegyesre figyelt a magyar cukoripar. Joggal, hiszen a helyi cukorgyárat éppen egy évszázaddal ezelőtt alapították. A centenáriumi ünnepségre Mezőhegyesre látogattak az országban működő cukorgyárnak vezetői, dolgozóinak képviselői, és eljöttek. a külföldi üzletfelek is Ausztriáiból, Dániából!, Jugoszláviából1, az NSZK-ból, Hollandiából. A művelődési központ széksoraiban ott ültek a gyár mostani és már nyugdíjas dolgozói közül is jó néhányan. Ott volt Pataki Józsi bácsi, a gyár első munkásigazgatója, aki alig néhány hónapos igazgatói működése után magasabb iskolára került, később jó néhány vállalatnál tevékenykedett első számú vezetőként, majd pártjával meg- hasonlott, kikerült Kanadába és mint nyugdíjas asztalos tért újra haza. Az alapítástól elltelt évszázad fontosabb és történelminek mondható eseményeiről az ünnepség szónoka Bihari László, a mezőhegyesi kombinát vezérigazgató-helyettese, a cukorgyár igazgatója beszélt. Volt miről beszélnie, mert az évszázad bővelkedett meglepetésekben, érdekességekben. A feldolgozási kapacitás tízszeresére nőtt. Eddig 16 és fél millió tonna cukorrépát dolgozott fel a gyár, amiből1 2 millió tonna cukrot nyertek! Kilencszer lettek „Élüzem”, eevszer megkapták a S'áOT Vándorzászlaját, s a dolgozók közül tizenhatan kaptak kormány-, húszán miniszteri, és 1394-en vállalati kitüntetést. A megemlékezés után Nagy László, a MÉM főosztályvezetője köszöntötte a gyár kollektíváját és adta át részükre a Minisztertanács Jubileumi Oklevelét, valamint a „Kiváló Munkáért” kitüntetést Bihari Lászlónak, Laczi Jánosnak, Varga Andrásnak és Zelman Jánosnak, öten kapták meg a vállalat kiváló dolgozója jelvényt. A „Mezőhegyes ifjúságáért” elismerést Hideg László vehette át. kiváló szakszervezeti munkáért pedig Lőrincz Lajos kapott oklevelet. A vendégsereg a délutáni szabadprogram keretében lovasbemutatón, városnézésen vett részt, de volt üzemlátogatás és gyártástörténeti • kiállítás-megnyitó is, ahol dr. Vitay János vezette a tárlatot. A centenáriumra megjelent egy kiadvány, „Százéves a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát cukorgyára” címmel és a helyi városi újság is bő teret szentelt a jeles eseményeknek.
