Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-30 / 257. szám
O 1989. október 30., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Hirosimából hozták el az örökmécses lángját Október 21-én békeklubunk japán vendégeket fogadott. Öten érkeztek: két idős bácsi, akikről később kiderült; hogy hirosimai, illetve. rtbgasaki túlélők és három fiatal, a japán ifjúsági mozgalom, illetve a DÍVSZ képviseletében. A feszélyezett hangulat mindössze néhány percig tartott. Zavartan szemlél- gettük' egymást, amikor az egyik fiatal vendégünk mécsest állított az asztalra. Lángját az atomrobbanás áldozatainak emlékére égő örökmécsesből hozták Hirosimából. Ebben a bensőséges hangulatban — látva a másik ember szemében visszatükröződő lángocskákat — idegen anyanyelvűnk ellenére, szavak nélkül is éreztük a másik ember gondolatát ... Majd a tolmács segítségével elkezdtünk beszélgetni. Megtudtuk, hogy a két idős bácsi Japánban a Hibaku- sya-mozgalom tagja. Hiba- kusya japánul túlélőt jelent, és azokat az embereket tömöríti, akik átélték és túlélték az atombomba-robbanást, s nem akarják, hogy a tragédia még egyszer megismétlődhessen ... Borzadva hallgattuk a szörnyűségeket, és ekkor értettük meg igazán a mi békemozgalmunk jelentőségét. A fiatalok beszéltek a japán ifjúsági szervezetekről, az emberek mindennapjairól. Érdeklődéssel hallgattuk a tájékoztatót a japán iskola- rendszerről és az egyetemen tanulók nagy arányáról. Kissé csalódottak voltunk: vajon Magyarország mikor mondhatja el ugyanezt magáról? Sajnos, az idő hamar elszállít; búcsúzkodnunk kelt- tett. Mindössze néhány fotó és természetesen emlékezetünk őrzi japán barátainkkal való találkozásunkat, akik másnap Párizsiba utaztak. Besenyő Judit (Hejva Békeklub, Szeghalom, Péter András Gimnázium) Családi könyv vagy születési anyakönyvi kivnnat Egy korábbi lapszámunkban „Hol született?” címmel megjelent írásunkban a születési hely és az anyakönyvezés! gyakorlat hátrányosan megkülönböztető jegyeiről írtunk. A HNF Mezőkovácsházi Városi Bizottsága ezzel kapcsolatos törvénymódosító javaslatot terjesztett az Igazságügyi Minisztériumhoz. A levelet továbbították az illetékes belügyminisztériumi önkormányzati főosztályhoz, ahonnan hamarosan válasz érkezett. A válaszlevél szerint a gyermek születését — a jelenlegi gyakorlat alapján — az a tanácsi szerv anyakönyvezi, amelynek közigazgatási területén megszületett. Az ügymenet a lehető legszorosabban alkalmazkodik ehhez a rendszerhez, a nyilvántartás gyors, egyszerű. Az állami népesség- és lakcímnyilvántartás gépi programját is ennek megfelelően alakították. Az átállítás költségei sokmilliós kiadást jelentenének. Ismerve a lakosság egyes csoportjainak a származási hely megörökítésére való törekvését, olyan megoldás keresésén fáradoznak, amely költségeiben is arányos. Elfogadható lehet például a származási hely feltüntetése az anyakönyvi kivonatokon vagy a családi könyv bevezetése valamennyi településen. A BM éves jogalkotási programjában szerepel az anyakönyvek vezetéséről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló törvény- tervezet, amely feltehetően — az ismertetett valamelyik megoldás beiktatásával — a származási hely megörökítésére megoldást talál. A szándékot tehát figyelembe vették, csupán a gyakorlati bevezetésről lehet elmélkedni. A sorra kerülő népességszámlálás a családi könyv bevezetésére jó alapot adna. Minden településen felmérik a családok helyzetét, így egy 1990- es állapotot lehetne rögzíteni. A településeken beírnák a családok pontos adatait, ami a ki-, be- és átjelentkezések alapján az évek során folyamatosan vezethető. Ezekből a „nagy” könyvekből a településtörténeten belül a családtörténetek mindenkor nyomon követhetők lennének és az utókornak támpontot adnának. Nem utolsósorban más hasznos célokra is alkalmazhatók. A szociológiai felméréseknél, a családsegítők munkájánál például kiindulási alap lehet akár egészségügyi, oktatási, kulturális vagy szociális esetek feltérképezésében. — Halasi — Visszhang-■»q Balassi Bálint nem élt Gyulán! ^P'l 0 A 'Békés Megyei Népújság október 19-i számában felfedezésképp ható címet kell megcáfolnom, azért, nehogy téveszmék rögződjenek az olvasó tudatában. Bármilyen vonzó is lenne a vár történetében, hogy Balassi Bálint itt töltötte gyermekkarának két évét, ezt a korábbi feltételezést már rég megcáfolták. Balassi gyulai katonáskodását Takács Sándor, a török kor neves kutatója vetette fel 1910-ben, miután az 1562. és 1564. évi zsoldjegy- zékben rátalált a Valentinus Balassi névre, s ezt a költővel azonosította. Tette ezt azért is, mert egy Johannes Balassi (Balassi János) is katonáskodott a várban, akit viszont Balassi Bálint azonos nevű édesapjával azonosított. Így joggal feltételezte, hogy Balassi János és fia, Bálint együtt katonáskodott a gyulai várban. Időközben azonban Eckhardt Sándor professzor tisztázta Balassi Bálint születésének dátumát (nem 1551-ben, hanem 1554-ben született), s először vált két- ségessé, hogy a Gyulán szereplő Balassi azonos lenne Balassi Bálint költővel. A témát Implom József fejtette ki rendkívüli alapossággal, bebizonyítván, hogy a Balassi név nem monopóliuma Balassi Báliint családjának, olyannyira nem, hogy Gyulán és Gyula környékén is több, a korban szereplő Balassi családot jelöl meg. Okfejtését a következőképp fejezi be: „Egyébként is aligha volna elképzelhető, hogy a költő, aki 1562-ben nyolc, 1564-ben tízéves volt, a gyulai várőrségben Horváth Ferenc kapitány alatt 3 KI lépjen be a városszépitü egyesületbe? Barátom többször is felkeresett és ként, hogy lépjek be a városvédő és -szépítő egyesületbe. Tudja, hogy szeretem Békéscsabát, és tettem, s még most is teszek érte. Tudta, hogy az elültetett négy kis fát csak én lo- osoilgabtam egyedül és én vigyáztam rájuk, meg a pár kis bokorra. Pedig több száz család lakik körülöttem, a fiatalok dolgoznak, nem érnek rá, de az a pár nyugdíjas segíthetett volna. Ám hiába a fáradságom, a fák meghaltak, hiába kértem szépen a gyerekeket, ne itt szaladgáljanak és futballozzanak, hiszen olyan közel van a kis pálya és a játszótér. Azután arra az elhatározásra jutottam, hogy itt nem nekem kell belépnem a városvédő és -szépítő egyesületbe, hanem azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekei kárt tesznek. Javasolnám, hogy az iskolákban havonta egyszer egy osztályfőnöki - óra helyett vagy annak keretében a városvédő és -szépítő egyesület tagjai társadalmi munkában tartsanak előadást a város szeretetéről, védéséről és szépítéséről. Nagy János, Békéscsaba Béres-csepp Plusz „Indokolatlan az árkülönbözet” Olvasva a Béres-cseppről szóló írásukat, a szegény embert még az ág is húzza közmondás jutott az eszembe. Ugyanis a szegény betegeken akarnak meggazdagodni a gyártók, mégpedig nem tisztességes tevékenységgel. Ügy gondolom, nem áll a feladata magaslatán az Árhivatal, sem a Fogyasztók Országos Tanácsa, mert nem hiszem, hogy a 23 forintos Béres-csepp és a 140 forintos Béres-csepp Plusz közötti 117 forintos árkülönbözet indokait tenne. Egészen biztos, hogy a 117 forint legnagyobb része, ha nem a teljes összege, tisztességtelen haszon. Nagyon sokan elítéljük az Egészségügyi Minisztériumot, az OGYI-t, az Árhivatalt és a Fogyasztók Országos Tanácsát, hogy elősegítik a rászorult szegény betegek arcátlan megzsarolá- sát- Szabó Zsolt, Gyula lovasával együtt katonáskodott volna. A fegyverhordozhatóság feltételezésének már emiatt sem lehet semmi alapja... Az 1562. és 1564. évi zsoldjegyzéken szereplő Valentinus Balassii felnőtt- korú vitéz, és valószínűleg a környéken igen elterjedt Balassi család tagja volt.” A téma iránt érdeklődők mindezt bővebben megtalálhatják Implom József Gyula város története szemelvényekben című munkájának 51-52. lapján. Sajnos az utókor gyakran tévedhet, ha nem ismeri a teljes forrásanyagot. Erős Zoltán könyve összeállításakor nem nézhetett át minden helytörténeti forrást, így nem tudhatta, hogy Balassi katonáskodásának Takács Sándor és Scherer Ferenc által is elfogadott verzióját később helyesbítették, s ma már helytörténész ezt a feltevést kihagyja Gyula történetéből. Dr. Czeglédi Imre, a gyulai múzeum igazgatója Becsületes megtaláló Nem fogadták el a pénzjutalmat A békéscsabai Széchenyi liget játszóterén voltam október 14-én, szombaton délelőtt az unokáimmal. A kézitáskámat a két gyerek kabátjával együtt letettem a fűre, és amíg a gyerekekkel foglalkoztam, hintáztattam őket, a táskám eltűnt. A játszótéren abban az időpontban, 11.15 és 11.30 óra között jóformán egyedül voltunk. Mivel édesanyám súlyos beteg, a kórházba igyekeztünk meglátogatni őt, amikor rádöbbentem, hogy a .táskám, személyes irataimmal, értékpapírjaimmal — személyi igazolvány, gépjármű-vezetői engedély, díjmentes autóbusz-utazásra szóló igazolvány, karóra, pénztárca 300 forint körüli összeggel gyógyszerek, kórházi leletek, stb. — eltűnt. A gyerekekkel kétségbeesetten keresni kezdtük, de hiába. A kórházi látogatás után bejelentettem a rendőrkapitányságon és egyben érdeklődtem, hogy hátha valaki megtalálta és lead ta a táskámat. Röviden tájékoztattak, hogy sajnos nem. Délután és másnap délelőtt a férjemmel ismét felkerestük azokat a helyeket, amerre a gyerekekkel jártam és kitűztünk egy figyelemfelhívó szövegű kartonpapírt, illetve három helyre is kifüggesztettük, mely szerint jutalmat ígértünk annak, aki a táskát az iratokkal együtt lakásunkra visszajuttatja. Vasárnap estefele a lakásunkon keresett egy 30 éven felüli fiatalember, aki a táskát egy bokorba dobva megtalálta. Arra lakik és felfigyelt a kitűzött papírra, mivel a ligeten keresztül jár haza. A szomszédunkban adta le, mert nem voltunk otthon. Amikor hazaértünk, elmentünk a fiatalember lakására — mivel a szomszédunk megkérdezte, hol lakik —I, de a szülei voltak otthon, ő nem. Amikor pénzjutalmat akartunk adni, hogy vegyék át a fiuknak, mereven elzárkóztak előle, s kérdezték, hogy mi nem ezt tettük volna? „Hát ez a természetes ... hiszen biztosan szükségük van mindenre, ami a táskában található.” Megállapítottuk nyomban, hogy a fiuk a második megtaláló volt, mert ott, ahol rátalált a táskára, én a gyerekekkel nem is jártam. A pénztárca kivételével mindent visszakaptam, még a táska aljába kiszóródott 50 forint körüli aprópénzt, Bongó-jegyeket, sorsjegyeket is, órát, igazolványokat, mindent hiánytalanul. így hát szeretném megköszönni még egyszer Janovsz- ki György, Békéscsaba, Ku- lich Gyula u. 1. sz. alatti lakosnak, a tégla- és cserép- ipari vállalat dolgozójának becsületességét. A múlt hét elején is kerestem, de sajnos nem sikerült találkoznom vele. Kocsondi Józsefné, Békéscsaba Mesébe illő történet a tisztességről flmikor a panaszost az ajtóig kísérik Ismerve a panaszügyek természetét, egy dolgot minden különösebb bölcsesség nélkül leszögezhetünk, nevezetesen: az ember nem akkor gurul úgy istenigazából dühbe, amikor a probléma felüti a fejét. Igaz, akkor még —I bár a tapasztaltabbak igyekeznek már jó előre a degrosszabbakra felkészülni — nem sejti, mi mindennel fogja elkeseríteni az élet árnyas oldala. Már ami a panasz elintézését, megoldását, orvoslását illeti. így aztán sokan bele sem fognak kilincselni, futkosni, porolni, levelezgetni, fellebbezni. Mert a „mai” panaszokra egyáltalán nem illik az „egyszerű elintézés” kifejezés, a kulturáltságról, a tisztességről már nem is beszélve. S hogy még mindig vannak kivételek, az szinte csodaszámba megy. Már csak azért is érdemes elmesélni a következő történetet, amely a napokban történt meg, s amely — példaértékével —, őszintén reméljük, „ragadós” lesz. Szép, verőfényes kora délutánon, amikor a nagy, hétköznapi nyüzsgés már elillan a békéscsabai piactéren, szinte kínálja magát a gazdag Gazdabolt, amelyben mellesleg „csak” nézelődni is érdemes, mert rend, tisztaság és árubőség van. Persze, a nézelődésre manapság a legkevésbé van idő, így hát az ember igyekszik mihamarabb befejezni a vásárlást. S ilyenkor jönnek a már gépiesen ismétlődő mozdulatok: a pénztáros kisasz- szony számol, a vevő fizet, felnyalábolja a vásárlókosár tartalmát, meg a blokkot, beteszi az autó csomagtartójába és már indul is, mert dolga van, mert várják és mindjárt vége a napnak. Jó magyar szokás szerint csak este, otthon nézi meg tüzetesebben, mit vett a boltban, s mennyit is fizetett. És akkor látja, hogy bizony a számlán, amit a gép kiadott, valami nem stimmel. Egyeztetés, összeadás', számlálgatás, s az eredmény: majd’ hatszázforintos eltérés, a vevő kárár ra. S jön a homlokráncolás, mert ugyebár mitévő legyen, hiszen jól tudja: a pénztártól való távozás után... Aztán gondol egyet, nincs veszítenivaló, megpróbálja a lehetetlent. A vevő, aki szinte észrevétlenül válik panaszossá, másnap reggel tárcsázza a bolt számát, kéri a vezetőt. A vezető illedelmesem végighallgatja, és most jön a nem várt fordulat. Nem elutasít, nem kertel, nem hímez-hámoz, hanem kér. Kéri a panaszost, fáradjon be, amikor tud, mert a problémát nem hogy lehet, ,hanem kell (!) orvosolni. A panaszos hanyatt-homlok hazarohan, visszarakja a csomagtartóba a holmit, veszi a blokkot és visszamegy. A boltban illedelmesen fogadják, tételenként egyeztetnek, s ők mondják ki: tényleg hiba csúszott a számításba. Az ügy persze kellemetlen, röstellik is, hamarjában elnézést kémek, visz- szafizetik a visszajárót, gyorsan, illedelmesen, a vevőt az ajtóig kísérik, s még egyszer elnézést kémek. Odakint pedig változatlanul szép, verőfényes a kora délután... <-t> 0 huszonnégy őrás foci utészele Október 7-én, fél hatkor, a békéscsabai 5—6. sz. általános iskolában elkezdte a párosítás szerinti utolsó mérkőzést is az a 10 játékos, aki a Rózsa Ferenc Gimnázium 40 diákja közül „kénytelen” volt utoljára játszani ... Az 1440. percben aztán vastaps közepette lefújták a mérkőzést! Fellélegzett mindenki: a felügyelő tanár, az ügyeletes orvos, s végül, de nem utolsósorban a diák. Az a diák, aki vállalkozott erre és végigcsinálta: 24 órán keresztül rúgta a bőrt! Elsősorban nekik gratulálunk. S akik ebben segítettek: a Megyevill. a Kner Nyomda, az Állami Biztosító — köszönjük. De természetesen köszönetét mondunk azoknak, a tanároknak, orvosoknak, akik részesei voltak annak, hogy sikeres legyen ez a vállalkozás, továbbá a diáktársainknak, s azoknak, akik segítettek abban, hogy ne korgó gyomorral lépjünk pályára. Fábián Tamás, Zámbori Tamás, Békéscsaba A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat 1990. január 1-jével induló mezőgazdasági ágazatához az alábbi munkaköröhre hirdet felvételt: májliba-termeltetési szakelőadó, broylercsirke-termeltetési szakelőadó, takarmánygazdálkodási szakelőadó. FELADATUK: magánvállalkozói körben a jelzett baromfiáru termeltetésének szervezése, felügyelése és szakmai irányítása. KÖVETELMÉNY: v felső- vagy középfokú szakirányú végzettség; baromfitenyésztésben, -tartásban szerzett legalább 5 éves. szakmai gyakorlat. JELENTKEZNI LEHET: a vállalat személyzeti és oktatási osztályvezetőjénél.
