Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-11 / 241. szám
1989. október 11., szerda T jgum-fiM o Évadnyitó a szomorú ünnepen Száraz György: 0 nagyszerű halál Bevégeztetett... A gyertyák már értük égnek Fotó: Gál Edit Eleddig három szereposztásban láttam Száraz György remekét, A nagyszerű halál-1. Először a gyulai várban, 1974. július 5-én, tizenöt évvel ezelőtt, és nagyszerű szereposztásban. Abban Paláncz Ferenc volt Damjanich, és azt az előadást is Sík Ferenc rendezte, mint a mostani, gyulai nyárit, és a Jókai Színház évadnyitását, október 6-án, a tábornokok kivégzésének 140. gyásznapján. Ezen (és most, Gyulán) Raksányi Gel- lért m. v. Damjanich Jánosa bűvölte el a nézőt, másnap, október 7-én, a vendégek nélküli szereposztásban pedig Dariday Róbert alakította, keményen megküzdve az alkatától távol álló szereppel. Kétségtelen, hogy Sík Ferenc rendezői felfogá- sa-értetmezése sokat változott 15 év alatt, akkor, 1974-ben több volt benne a kivédhetetlen szomorúság, a tragédia iszonyú mélysége; az 1989-es várszínházi és most, októberben a békéscsabai előadásban már sokkal inkább a hatalom és az elbukott forradalom természetrajzát kutatta, és mutatta fel közben a magyar átkot, a széthúzást. Jelesül éppen ma, 1989 októberében, amikor a „magyar átok” nem éppen visszavonulóban, hanem előretörésben szabdal hétköznapokat és emlékezést. Hiszen miről is van szó? Miről ír Száraz György A nagyszerű halál-ban? Arról, hogy a tábornokok egészen az utolsó pillanatig maró ellenségeskedésben ölték egymást, hogy Világos után sem látták be: a szabadságharc bukását nemcsak a császári és cári túlerő, hanem, a forradalom kapkodása, a kérlelhetetlen irigység, egymás lenézése is okozta, nem is akármilyen mértékben. Ez a „magyar átok” Száraz György drámájának lényeges töltése, mely pillanatok alatt konfrontációba hozza a bajtársakat, a napokkal előbb imég együtt szolgáló tábornokokat. Tény, hogy 1848—49 nem volt egyértelműen nemzetiszínű diadalmenet, tény, hogy a tragédiákban mindig fellelhető volt (már ott is és akkor is!) a szavak és tettek esetenkénti különbözősége, a világnézeti türelmetlenség, lejáratás, obstrukció. Tény, hogy egy ország került történelmi helyzetbe, és belebukott abba. Tény, hogy a vezető politikusok és katonák ellentéte évtizedek után a legendák világába lényegült, a magyar hiszékenység és a magyarázatokon túli magyarázatok jellegzetesen reánk szabott példáiként. Én úgy vélem, Sík Ferenc nagyon szerencsés volt két előadásának szereposztásával, az 1974-essel és a várszínházival az idén, mely megegyezett az október 6-i, békéscsabai premierrel is. Raksányi Gellért Damja- nichként, Rubold Ödön Dory, Horkai János Anrep és Agárdi Gábor Wenckheim József szerepében meghatározták az előadás értékeit, színház volt ezen a két estén. Nehéz leírni mindazt, ami ezután következik, és ami a fentiekből: az október 7-i, tisztán „békéscsabai” előadás — megőrizte ugyan a legjobb itteniek (Magyar Tivadar, Tamás Simon, Jancsik Ferenc, Gyurcsek Sándor, Holl Zsuzsa) alakításának értékeit, a vendégművészek helyettesítése nem sikerült. Mint említettem, Dariday Róbert nem érezte igazán az alkatától is távoli Damjanichot, Tóth Titusz nem Dőry bárót játszotta, Széplaky Endre sem Anrepet, a több méltóság és a biztos szereptudás hiányzott. Gálfy László Wenckheimje egyfajta felfogás, talán keményebb és határozottabb lehetett volna. Csányi Árpád díszletei híven követik a várbeli formai megoldásait, de nem lehetett volna másképp? (Persze, aki nem látott gyulai előadást, annak ez új.) Végül: a várszínházi nagy, megrázó zárókép a tábornokokkal, elmaradt. Kár, mert az volt a jobb. Nem is jobb: az volt az igazi. Sík művészetének egyik legnagyobb leleménye. Szegényebbek lettünk hiányával itt, Békéscsabán. Sass Ervin Orosházán Romos toronyból csillagvizsgáló A romot torony... Fotó: Szűcs László Vallja be kedves olvasó, ön is sokat gyönyörködött már a feje fölött derengő mindenségben, miközben ábrándos gondolatok cikáztak át agyán. A csillagos ég látványa azonban nemcsak a romantikus álmodozókra hat. Vannak, akiket az ősidők óta vitatott kérdés foglalkoztat: van-e élet a Földön kívül? Léteznek-e más civilizációk is a világegyetemben, s ezek fejlődésük bizonyos pontján szükségszerűen eljutnak-e a többi tejútrendszeri társadalmakkal való kapcsolat kereséséig? A választ kereső emberek zömében kutató, tudós csillagászok, mások viszont megszállott amatőrök, akik saját készítésű távcsöveiken toronyházak tetejéről, erkélyekről kémlelik a világmindenséget. Orosházán a csillagászati szakkör tagjai Csepregi Lajos .kezdeményezésére csillagvizsgálót építenek. Pontosabban: egy romos, ódon víztornyot alakítanak át csillagdává. Tóth Csaba szakörvezetőt faggattuk az amatőr csillagászok vállalkozásáról. — Kik támogatják az ötletet, illetve annak megvalósítását? — Elsősorban mi, szakköri tagok, akik zömében üveggyári dolgozók vagyunk. Természetesen a gyár vezetése is támogatja kis közösségünket. — Amíg nincs csillagvizsgáló, hol tartja összejöveteleit a szakkör? — Az- üveggyári klubban, ahol szakirodalom, dia- anyag, távcső stb. áll rendelkezésünkre. Ez a hely alkalmas előadások megtartására, felkészülésre, hiszen az amatőr csillagászat nemcsak az égkémlelésből áll. _ — Alapismeretek, törvényszerűségek tanulása nélkül céltalan bámészkodássá válik a csillag- vizsgálás. .Szakkörünkben arra törekszünk, hogy az elméleti anyag birtokában megtanítsuk az újoncokat a távcső használatára, az értő vizsgálódásra. Sajnos, a sajtó — szenzáció reményében — sokszor áltudományos híreket közöl, nekünk ez ellen is fel kell vennünk a harcot. Szeretnénk a csillagvizsgáló elkészülte után egy még egységesebb szakmai közösséget verbuválni. A városban ez az új létesítmény ösztönzőleg hathat nemcsak a fiatal, de az idősebb korosztály számára is. Érdekes, izgalmas — talán népszerűnek is nevezhető — kezdeményezés a csillagda Orosházán. Az iskolákban méltatlanul keveset hallanak a gyerekek a galaktikáról, pedig ez a hasznos és fontos tudomány egyesíti magában a matematikát, a fizikát, a kémiát, a földrajzot. Sőt! Óhatatlanul érinti a történelem kérdéseit is. Ha az oktatás, a kulturális élet irányítói felismerik, milyen fontos részt vállalhatnának a fiatalság nevelésében, ismereteinek gyarapításában, talán a csillagda is — korábban — elkészülhetne... Cs. I. Sikerkönyvek „Akik meg akarták ölni Ahmet Yilmazt, nem ismertek tréfát. Párizsban élő száműzött török diákok voltak és korábban már meggyilkolták a török nagykövetség egyik attaséját, valamint bombamerényletet követtek el a török légitársaság vezérigazgatójának lakása ellen. Soron következő céltáblájuknak azért tartották Yilmazt, mert bőkezűen támogatta -a diktatúrát, és mert könnyen hozzáférhettek, hiszen ez időtájt ő is Párizsban élt. Yilmaz lakását és hivatalát jól őrizték, Mercedes li- mousinja páncélozott volt, node — mint ahogy azt a diákok szentül hitték — mindenkinek megvan a maga gyengéje, s ez a gyenge pont általában a szex. Yilmaz esetében nem is tévedtek ...” KEN FOLLETT A könyvet, amely így kezdődik, tényleg nem lehet letenni. Ármány és szerelem, kémhistória és halálos szenvedély, ráadásul mindez az afganisztáni háborúban! Egy fiatal angol nő, a francia orvos és a csavargó amerikai nem véletlenül választja a cseppet sem nyugalmas helyszínt, ahol az őslakosság gerillaháborút vív a szovjet csapatok ellen. Nagyon alapos okuk van arra, hogy odamenjenek. A legfőbb célpont az elfoghatat- lan vezér — a gerillák védik, a szovjetek meg akarják ölni. A CIA és a KGB ügynökei nem csak „hivatalos” ellenfelek, hanem szerelmi vetélytársakká is lesznek. Ken Follett regénye, a Kaland Afganisztánban bejárta és meghódította az egész világot. A New York Times szerint „a kémregények között is igazi remekmű”, a Daily Telegraph szerint „a romantikus kalandregények mesterműve”. Más kritikák azt emelték ki, hogy „egyetlen unalmas szó sincs benne”, illetve, hogy „bővelkedik cselekményekben és szerelmekben”. N, K. Egyik oldalán ott áll a szülő. Igyekszik mindent megadni gyermekének. De ha nem mindent akarna, akkor is igyekeznie kell. Manapság ugyanis nemcsak azok kényszerülnek „hosszúműszakolni”, akik kacsalábon forgó palotát, vagy videót kívánnak vásárolni. Sokszor bizony a betevőért folyik a harc. De a gyerek — szemünk fénye — nevelődik, tervszerűen, szépen. Előbb bölcsődében, aztán óvodában, majd belép az iskolába, ahol a továbbiakban napjai legnagyobb részét tölti, nem zavarva apját-anyj át a pénzkeresésben. A gyerek másik kezét fogó iskolá sok terhet levesz a szülő válláról. Testvériesen megosztoznak a nevelési feladatokon, gondosan beosztják a gyerek idejét. Néha vannak vitáik, kitör a háború, de mindig megegyeznek, hiszen együtt kell működniük, mert így szolgálják a gyerek javát. Ilyen casus belli például, hogy mikor menjen iskolába a gyerek? A szülő korán jár dolgozni, de erre az iskolaigazgató is rátromfolhat: nem állíthatja munkába a nevelőket hajnalok hajnalán, tehát ne engedjék el a szülők olyan korán csemetéiket. Ha mégis jönnek, nem tudnak mit tenni, kijelölnek egy helyet, ahol az első fecskék gyülekezhetnek. Fél 8-ig, amíg nem mehetnek a terembe, néhány ügyeletes vigyáz rájuk, mert a gyerek nem hagyható felügyelet nélkül. * * * A békéscsabai belvárosi általános iskolában is hasonló a rend. Fél 8-ig nem mehet be az épületbe csak az, akinek belépője van. Ilyet a szülő igényelhet, és általában kap is. A bentiek tehát biztonságban vannak. De mi van akkor, ha az iskola mellett az udvaron történik baleset egy kisgyerekkel, negyed nyolckor? Otthonról már eljött, az iskolába még nem ért be... A gyerekek jönnek, egyre korábban, nagyon sokan maguktól. — Olyan jó ilyenkor beszélgetni egyet — mondja egyikük. *** Az indokok kifogyhatatlanok. Ha nem a szülő, vagy esetleg a nagyobb testvér nulladik órája miatt kell korán megérkezniük, akkor is van, ami erre kényszeríti a gyerekeket. A másodikos szőke Szilvia félszegen ül az aulában. NaBebocsátásra várva a zárt kapuk előtt. Nem valami szép látvány! Fotó: Kovács Erzsébet gyón korán találkoztunk, még csak hat óra 37 perc van. A kislány hátán táska, le nem venné a világ minden kincséért sem. — Miért nem teszed le, úgy kényelmesebb lenne! — Mert akkor sorakozókor nem tudom elég gyorsan felvenni, és ledobják, belerúgnak. — Mindig ilyen korán jössz? — Ekkor ér be Gerláról a busz. — Mit reggeliztél!£, — Egy pogáesát, meg teát. — Tízórai? — Kapunk a napköziben. — Mikor érsz haza? — Este hat óra körül. — Mit csinálsz otthon esténként? — Ha hazaérünk, vacsorázom, megnézem a mesét és lefekszem. Fél hatkor kelek ... * * * — A korai kelés mellett másik örökzöld probléma a reggeli. A kisebbeknél még csak-csak jellemző a bőséges elindítás, de a felső tagozatosok egyre-másra azt felelték a kérdésre: nem szoktam reggelizni. Egy részük, igaz, kap pénzt (önállóságra nevelés?). Ezt rendesen el is költik az iskolaboltban, az útbaeső ABC-ben, vagy jó érzékkel iskolák környékére települt, édességet áruló trafikokban. Egy lakótelepi hetedikes fiú éppen kifelé igyekezett a boltból: — Mit vásároltál? — Mogyorókrémet. — Reggeli vagy tízórai? — Nem szoktam reggelizni, ez az első óra végére elfogy ... Sem ő, sem társai nem értik, miért ez a hűhó a reggeli körül. Nem is éhesek, és különben is anyuék sem szoktak enni reggelente... v Ebben az írásban kikukkantottunk a „szociális védőháló” egyik tekintélyes nyílásán, szétnéztünk, és felfedeztünk, bemutattunk egy sokszor és valóságosan hátrányos helyzetű alanyt : a gyereket... • Kiss Katalin
