Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-25 / 253. szám
1989. október 25., szerda Üdvözöljük városunkban, Doctor Herz! fl dal a fontos, nem a padlástér Szemben a hatalommal (Kalapos László, mint Strasser ezredes, Magyar Tivadar és Tamás Simon) Fotó: Váradl Zoltán Az újjávaárzsolt, szép, elegáns épülethez méltó a Jókai Színház Doctor Herz előadása: igényesen, tartalmasaa Szórakoztató, elgondolkodtató, hatásos, emlékezetes. Miért? Mert képes kiemelni a nézőt a hétköznapi valóságból, a „kelet-európai stí- lus'’-ból, és különösebb erőfeszítések nélkül tudja elhitetni vele, hogy minden látszat, felszínesség, múlandóság és akadály ellenére mégiscsak a szeretet a fontos. A hit, a remény és a szeretet, az emberség, az álom, a játék, ezek az igazi értékek — hirdeti, sugallja a rendezői felfogás és a kiváló színészi alakítások együttese. Hogyan? Mindenekelőtt olyan tehetségekkel, akik légkört képesek teremteni maguk körül, és hatósugaraik lejönnek a nézőtérre, egyszerűen feledtetik egyéb dolgainkat, magukkal ragadnak, s hirtelen rádöbbenünk: színházban vagyunk! Szóval nem csak a külső falak, a homlokzat, a városkép egyik meghatározó eleme ragyogó, olyan a belső hangulat, a színpadi levegő, a színvonal is. Müller Péter, Tolcsvay László és Bródy János musicalje már a harmadik olyan modern darab ebben az évben a békéscsabai színpadon, amely a mai embereknek szól a szeretet örök hatalmáról, s persze a műfaj sajátos eszközeivel, főleg a zenével. A La Mancha lovagja és a (mostoha)testvérdarab, A padlás után most a másik (nagyon hasonló, de nem baj az!) tetőtéri meseországba utazhat a néző. Mindhárom utazást, bocsánat, előadást Tasnádi Márton rendezte. Közös még valamennyiben, hogy egyszerre volt az új (főrendezői ars poetica és a társulat új tagjainak premierje. Alighanem Doctor Herczé sikerült legjobban. Az egyenletes színvonalú, gördülékeny, ötletes megoldásokkal tarkított, jól kitalált és szépen megkomponált előadást szinte minden szereplő egyéni színekkel gazdagította. A gyakran már egy-egy nagyjelentért is hálás közönséget ezúttal több emlékezetes alakítással, maradandó pillantokkal ajándékozták meg a művészek. Az első ilyen talán az volt, amikor' Kárpáti Levente (Pancho de Weinberger) hangja felcsendült a színpadon. A pénteki bemutatón Magyar Tivadar játszotta a címszerepet (a másik szerep- osztásban Kulcsár Lajos). Jó érzékkel, rokonszenves le- zserséggel keltette életre a Nobel-díjas tudóst, a barátaiért aggódó és szerelmétől erőre, bátorságra kapó fiatal férfit. Magyar Tivadar egyéniségével és játékával pótolta, amit hangjával kevésbé tudott volna elérni. Elhitette, hogy érzelmekből, lelki gazdagságból felépíthető az az emberi világ, ahol megvalósulnak az álmaink. S hogy a lelketlen, goromba, gyakran kifejezetten brutális társadalomból, annak ellenséges hatalmi gépezetének fogságából képes átmenteni az álmodozókat, a hívőket, akik odakinn még az átlagnál is kiszolgáltatottabbnak és bolondabbnak tűnnek. Doctor „Szív” padlása, bocsánat laboratóriuma kétségtelenül az utolsó mentsvár a boldogtalanok, a kitaszítottak, az „elfuserált” életek számára. Réti Andrea kedves, köly- kös bájával és szép énekhangjával méltó társ a főszereplő oldalán. Olyan Beryll, az az amerikai teenager, aki puszta megjelenésével, jópofa kis mozdulataival hatalmas emberi, családi. korszakos társadalmi feszültségeket sejtet. A telefonos számot, amikor az apját értesíti férjhezmenetelé- ről, mintha neki találták volna ki, remek volt. A légkörteremtésben élen járt Harkányi János,' pedig Beryll apjaként, mint Alfred Mezzabotta, nem is kapott olyan sok lehetőséget, mint a többi főbb szereplő. A szerzők által kissé háttérben hagyott figurát erőteljesre festette rangos művészi alakításával. Megrázóan mutatta meg: lám, a pénz önmagában még Amerikában sem boldogít! Holl Zsuzsa (Sally Mezzabota) és Harkányi János közös jelenete, a forgó színpaddal, a lépcsőkkel és Sally „Játssz velem” dalával volt számomra az előadás legdrámaibb pontja. Ennek oka lehet az is, hogy egyedül ezt a jelenetet nem zavarta az a túl nagy hangerő, ami egyébként az egész előadást jellemezte, s ami inkább ártott. mint használt volna a művészi produkciónak. „Egy érzés, egy érzés, semmi más, De nincs szebb ajándék, vallomás. Jöjj hát, játssz velem ...” — olyan szépen énekelte Holl Zsuzsa. Gyöngédség és fájdalom,, tragikum és életkedv ötvöződött művészi fokon, és ez igazi mély katarzis-élményt nyújtott. Oliver, a részeges segéd- színész „tálcán hozta” a lehetőségeket, és ezeket ki is használta a Jókai Színház társulatában új Szántó Lajos. A szerencsétlen komédiás hálás szerepében kiemelkedő alakításával, humoros játékával és nagyszerű énekhangjával egyből belopta magát a csabai közönség szívébe. Míg a főbb szereplők táborát egyfelől a fiatalos lendület, a könnyed, felszabadúlt játék jellemezte, Felkai Eszter Mutterével valahogyan a másik oldalon állt, mintha megdolgozott volna ezért a szerepért. Nem a megszokott figurát nyújtotta a Jászai-díjas művésznő, és nem a megszokott módon, hanem más, új oldaláról mutatkozott be, ami mindenképpen elismerésre méltó. Nem tudom, hogy a szerzők milyen virágárust álmodtak meg, s hogy a közönség vajon milyet várt. Engem Felkai alakítása Brecht német színpadi Mutterjeire emlékeztetett. Álom és valóság, kortársak és irodalmi példaképek, csoda és borzalom, élet és halál, szabadság és kiszolgáltatottság keveredik. Mese a javából. De komoly mese a Müller Péteré, mert arra tanít, ami a legfontosabb tudnivaló, ha útra, ha csatába indulunk és nyerni akarunk. A szeretet erejéről szól ez a felnőtt mese, akárcsak Bródy János dalszövegei. Tolcsvay László a musical határait feszegető zenét komponált, hol szívhez szóló, lágy, lírai, hol keményebb, rockdallamokat. Ez a zene velünk marad, s kit érdekel, hogy mj volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Azaz melyik padlástér zenéje vagy szövege ... Németh Zoltán díszletei és jelmezei nem harsányak, nem túlzottak, mégis hatásosak. A viszonylag leegyszerűsített színpadkép használ az összhatásnak, mert közelebb engedi az embereket és segíti sorsukat, mondandójukat elhitetni velünk. Tudtuk, természetesen tudtuk már Doctor Hercz előtt is, hogy az emberiség nagyobb hányada boldogtalan és szánalomra méltó. Az sem volt újdonság, hogy a tengernyi szenvedéssel, kegyetlenséggel szemben túl kevés az öröm ezen a Földön. S hogy „az életünk egy dal csupán”. A mai edzett nézőt még az sem lepi meg, hogy egyéni óhajok és nemzetvédelmi érdekek olykor kibékíthetétlenül szembekerülnek egymással. Ennek a szívtudósnak most azért sikerült meggyőzni a szeretet és a hit hatalmáról, mert társaival közösen nem a kultúripar eszközeivel dolgozott, hanem színházat játszott, örömöt szerzett, felemelt, gazdagított. Niedzielsky Katalin Balsors — Anyu, hogy mondják oroszul a békét? — kérdezi a Levi’s nadrágos kamasz, rejtvényújságja fölé hajolva. — Mir — jön a válasz, alig hallani a vonatkerekek kattogásától. — Hát franciául az utat? — villanyo- zódik fel a fiú. Anyu tudománya azonban véges, így véget ér a nyelvek birodalmában való kalandozás(unk). Igaz, csak rövid időre. A Keletiben cigányok „tépelődnek” valamin, érthetetlen szidalmakat szórva egymás fejére; Dosz- ta forint?, lengyelek társalognak a metrón. Odafent Stöcklein, Fregatt, Hauser stb. utazási irodák emeletes-panorámás buszcsodáiból néznek le ránk az isteni Nyugat követei. Az elméleti okfejtésekben bővelkedő tudományos vitafórum ebédszünetében a Hambi Kft. négy grillsütőn süti, sütné száznál is több ember számára a meleg- szendvicset. Megannyi iskolásgyerekként nyomulunk előre az ennivaló felé. Éhesek maradunk, de okosodunk. (d. 1.) „Dunának, Oltnak egy a hangja” Mint ismert, a tanácsok megalakulásának 38. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adtak. A kitüntetettek között volt Bóka Mihály- né, méhkeréki tanácselnök, akivel az ünnepség után beszélgettünk. — ön a közigazgatási pálya és a nemzetiségi lét vonzásában jutott el az elismerésig. Hogyan bírta a terheket? — Nem könnyen, de mindkét területen időnként termett annyi siker, amennyi a szüntelen megújuláshoz kell. Ha bántottak, akkor megnéztem, hogy miért. Ha én hibáztam; kijavítottam, ha igaztalan volt a vád — bár feledni ma sem tudom az ilyen eseteket —, akkor is volt a számvetésnek haszna, mert túljuttatott a holtponton. — Román anyanyelvvel Magyarország -polgáraként milyen sors adatott önnek? Bóka Mihályné Fotó: Gál Edit — Soha nem kellett elválasztanom a kettőt. Magam is alakítója voltam a mai nemzetiségi politikának, s nem kell szégyenkeznem: nemcsak mi, hanem minden nemzetiségi figyelmesen megbecsült polgára a hazának. Méhkerék lakóinak 96 százaléka román anyanyelvű, így bennem és hétköznapi életemben a tanácselnök, a nemzetiségi aktivista — egykori képviselő — s a magánember minden öröme és bánata összemosódik. — Kik jelentettek támaszt életében? — Férjem is közéleti ember, tudtuk segíteni egymást, örömeink forrósa két tanár fiunk, s egyéves lány unokánk. Azt is jó tudni, hogy gyermekeink otthon, Méhkeréken tanítanak. S a többi támasz? A lakosság, a munkahelyemen dolgozók. A testületekkel igyekeztem közös döntést hozni, így ők a végrehajtásban meg is adták a segítséget. Látja, volt támaszom bőven. k. a. j. Tehát Európa? Megjelent a magyar írók hetilapjának első száma Költészet, műemelemzés, könyvismertetés, széppróza, színházi kritika, levél, kiállításról szóló és útijegyzetek — mindez jói megfér együtt a naplóban, a Magyar Naplóban, az írók Lapjában is. Mert a napló sajátossága, hogy befogadja a legkülönfélébb műfajokat; a verseket, az igényes esszéket éppúgy, mint a hétköznapi feljegyzéseket „a politika frontátvonulásairól és földrengéseiről”. Vagyis szerencsés címet kapott az új hetilap, olyat, amely találóan utal a tartalomra, az arculatra, a korszerűségre törekvő szerkesztésre. önvizsgálat, szembesülés a múlttal, a zűrzavaros jelennel, a jövő esélyeinek latolgatása, összefüggés a kor kihívása és a lelki, szellemi tartalékok között — nagyjából ilyen témák uralják az írótársadalom most útjára bocsátott sajtóját, pontosabban a hetilap első, október 13-i számát. „A Magyar Írók Szövetségének évtizedek óta — s éppen amióta leginkább szüksége lett, lenne rá — nem volt hetilapja, ahol minden támadásra és írói megaláztatásra válaszolhatott volna, akár a köz fájdalma nevében. akár az egyes, a saját, egyéni sérelme miatt. Ez az induló hetilap életszükséglet számunkra” — írja Cseres Tibor az „előszóban”. „Szándékaink szerint lényegesen többről van szó annál a kívánalomnál, hogy saját lapjuk legyen a magyar íróknak — véli Kulin Ferenc, az Írószövetség elnökének köszöntője mellett közölt írásában.' — Nem célunk, hogy valamiféle művelődéspolitikai érdeket képviselve egyensúlyozni próbáljunk különböző ízlésirányok között, de nem törekszünk arra sem, hogy egyiket vagy másikat fölébe emeljük a többinek. Nem az esztétikai érték iránti közömbösséget jelenti ez, hanem éppen annak az elvnek a képviseletét, mely szerint a művészi minőség sem történeti, sem poétikai értelemben nem kötődik iskolákhoz. Egyáltalán nem az ízlés formálását tekintjük lapunk ki- záróagos feladatának. A szépirodalmon és műbírálaton kívül minden olyan közéleti, kulturális, tudományos és bölcseleti témájú írásnak helyet adunk, amely színvonalával gondolkodásra, állásfoglalásra, cselekvésre bátoríthat.” A napilap nagyságú premierszám 16 oldalán többek között Kántor Péter, Orbán Ottó versei, Nádas Péter, Lengyel László és Esterházy Péter írásai, valamint Mészöly Miklós és Hanák Péter Közép-Európa esélyeiről szóló elemzése olvasható. N. K. Faragott székely kapu Még két hasonlót állítanak fel Ha .valaki Budapest felől érkezik Szarvasra, a Halász- csárda előtt mindjárt szembetűnik egy figyelemfelkeltő táblázat, a nemrég kihelyezett idegenforgalmi tájékoztató. ötleteket ad a hazai és a külföldi turistáknak ahhoz, hogy ebben a Körösparti városban hol, mit érdemes megnézni. Műemlék- és műemlékjellegű épületekre, kulturális, kereskedelmi, vendéglátó-ipari, egészség- ügyi intézményekre hívja fel a figyelmet. A tájékoztató térképet Tóth Éva tervei alapján készült faragott székely kapu alá helyezték, amely védi a tájékoztatót az időjárás viszontagságaitól, ugyanakkor esztétikailag is szép látvány. — Még két hasonló tájékoztatót készíttetünk — mondja erről dr. Posgay Elemér, a városszépítő bizottság elnöke. — Egyiket a város közepén, a másikat a vasútállomás közelében, a város szélén állítjuk fel. Egy ilyen táblázat — kapuval és talapzattal — több mint ötvenezer forintba kerül. Vállalatokhoz, intézményekhez fordultunk. Eddig 2i cég jelezte vissza, hogy vállalja, emblémájuk elhelyezése el- letében — egy táblán — a 3000 forintos reklámpropaganda-költséget + ÁFA. Ezúton is megköszönjük az- Integrál Gmk-nak, hogy az első tájékoztató tartószerkezetét és a székely kaput díjmentesen elkészítette, rhely- nek értéke 20-25 ezer forint. a. Fotó: Fazekas Ferenc
