Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-25 / 253. szám
1989. október 25., szerda Kapcsolatok Egy régi ismerős jön velem szemben az utcán. Mély lélegzetet veszek és mosolyra igazítom az arcom. Ám a barátságosra tervezett üdvözlés elmarad; az egykori jó ismefős — barát is volt talán — egy félbemaradt bólintással halad el mellettem. Állok és szomorúan konstatálom: már üdvözölni sem tudjuk egymást igazán ... Vajon miért hiányzik, sőt tűnik el lassan a bensőségesség az emberi kapcsolatokból? Nem kielégítő magyarázat erre, hogy hiszen dolgozunk, rohanunk, nem érünk rá semmire. Érzelmek, kötődések nélkül nem igazán ember az ember. Tudom, hiába sírom vissza a diákköri barátságokat, az „átdumált” estéket. Any- nyi beszélnivalónk volt akkor! Fontosnak tűnt minden, életünk legapróbb eseménye is. Mára megfakultak a régi barátságok, s nehezen kötődnek újak. Ha találkozunk, a „hogy vagy?”, „hogy van a férj, feleség, gyerek?” sztereotípiái után nemigen tudunk mit mondani egymásnak. Külön világgá válik a család, nem enged érzelmi kerítései mögé beszivárogni másokat. A munkahelyek közös érdeklődésen, szimpátián alapuló csoportjai is helyenként laza érdekközösségekké degradálódtak. Szerencsés az, aki baráti kört tud maga köré gyűjteni, s ezáltal színesebbé, gazdagabbá teheti életét. Nem beszélve arról a biztonságérzésről, melyet a megbízható érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatok nyújtanak. A kisközösségek meglazult kötődései a nagyobb egységekre is rányomták bélyegüket. Figyelem napjaink élénk politikai életét, és nem tudom eldönteni, ki kivel tart, kinek a céljaival, elveivel ért egyet. A közélet szereplőinek többsége személytelen. Nem tudom, X-nek mi a kedvenc étele, Z szereti-e a focit, Y milyen színű nyakkendőt visel szívesen. Nem a pletyka, a szenzáció hiányzik, csak a felismerés, hogy jé, hisz ő éppen olyan, mint én, néha erős, máskor esendő, jó tulajdonságokkal és hibákkal teli; vagyis ember. Persze az óvatos viselkedés, a magunk ki-nem-adása mélyen gyökerezik népünkben. Valljuk be, bőven van ok e csigabiga viselkedésre, hisz belénk rögződött, hogy ha „csápjainkkal” csak a legkisebb veszélyt érzékeljük, máris visszahúzódunk biztonságosnak vélt birodalmunkba. Az óvatosság pedig sokszor vesztesekké tesz bennünket, hisz elszürkülnek, gépiessé válnak, udvariassági formulákká épülnek le kapcsolataink. Valamikor erőltették a mesterséges közösségeket. Kék és piros nyakkendők, KISZ-jelvények, párttagkönyvek határolták be hovatartozásunkat. Fordult a világ, manapság bárki bátran vállalhatja véleményét, kifejezheti rokon- vagy ellenszenvét. Nincs szükség suttogó állás- foglalásokra, homályba burkolózó csoportosulásokra. Persze, idő kell ahhoz, hogy mindenki vállalni merje bármiről, bárhogyan alkotott véleményét. Es akkor talán őszintébbekké, nyitottabbakká válunk mindennapi kapcsolatainkban is ... G. K. A Heves megyei Hatvanban több mint 100 éves múltra tekint vissza a szervezett tűzoltás. A helyi tűzoltók elődeiknek kívántak emléket állítani azzal a több száz órás társadalmi munkával felújított századeleji lóvontatású Köhler-fecskendővel, amelyet a laktanya előtt helyeztek el. Fotó: h. szabó Sándor Czipper Gyula : Elfogadható kockázattal várhatjuk a telet A különböző sajtóorgánumokban az illetékesek megnyugtatták a lakosságot: télen minden rendben lesz a tüzelőanyagokkal. Azóta mind többen tartanak attól, hogy valójában ezek a kijelentések csak a közvélemény megnyugtatását szolgálják. Mi erről Czipper Gyula miniszterhelyettes véleménye? >— kérdeztük tőle. Így válaszolt: — Felkészültünk arra, hogy egy átlagosnál hidegebb tél esetén (ami néhány napig akár — 8, — 10 fok középhőmérsékletet is jelenthet) a lakossági tüzelőanyag. ellátása zavartalan legyen. Például, az ilyen hideg napokon 60 millió köbméter földgáz az egy napi fogyasztás, aminek megvan a fedezete. — Miből? — A hazai gázvezeték- rendszerből télen napi 24 millió köbméter földgáz vehető igénybe, a tárolókból 16-17 millió köbméter, 16 és fél millió köbméter importra pedig megkötöttük a szerződéseket. Az import adott esetben növelhető is. — De mi van akkor, ha nemcsak nagyon, hanem na- gyon-nagyon hideg lesz, vagy ha a vártnál mégis kevesebb lesz az import? — Az esetleges, kiugróan zord napokon az ipari üzemek fogyasztását korlátozhatjuk. Semmi olyan jelzésről nem tudok, hogy a szovjet gázimportban valamiféle fennakadásra kellene számítani. — Igen ám, de pontosan szeptemberben történt, hogy a Szovjetunió egyik-* napról a másikra csökkentette az elektromos energia szállítását. — Ha már a villamos energiánál tartunk, elmondom, hogy 800 megawatt tartalék van erőműveinkben, Paks is zavartalanul működik. A villamosenergia-fogyasztá- sunknak 25 százalékát teszi ki az import. A Szovjetunió azt jelezte, hogy szeptember folyamán 10 százalékkal csökkenti a kontingenst, de már hónap vége előtt visz- ' szaálltak a szerződés szerinti mennyiségre. — Lesz-e elegendő szén és benzin? — A belkereskedelem szénkészlete 260 ezer tonna, megközelítőleg annyi, mint tavaly. A lakosság az idén azonban, a fűtési szezon előtt, 5-6 százalékkal nagyobb mennyiséget vásárolt, mint 1988. hasonló időszakában. A lakossági benzinellátásban hiány nem lesz, de — mint már nyilatkoztuk — 100 ezer tonna vegyipari benzin igényére nincs fedezetünk. Azaz a Tiszai Vegyikombinát megvehetné dollárért, de ez lényegesen drágább lenne, mintha a belföldi termelői áron jutnának hozzá az ipari benzinhez. — A Békés megye energiaellátásáról tartott, október 18-i egyeztető tárgyaláson elhangzott, hogy a biobrikett ma nagyon drága. Erre a minisztérium szakembereinek az volt a válasza, hogy még valóban sokkal drágább, mint a hagyományos energiahordozók, de az árarányok belátható időn belül változnak. így nemsokára más lesz a viszonyítási alap ... Magyarán szólva, megint áremelések lesznek? — A tüzelőanyagok állami támogatását csökkenteni kell a jövőben, ezért várha„Nem lesz hiány a lakossági benzinellátásban" Fotó : Kovács Erzsébet tó áremelés. De az szociálpolitikai intézkedéseket is megkövetel. Jelenleg felelősen nem lehet nyilatkozni az áremelés mértékéről és idejéről. Az biztos, hogy erről csak az 1989 90-es fűtési szezon után lehet szó. — Az eddigiekből számomra az derült ki, hogy minden tekintetben nyugodtan nézhetünk a tél elé. — A jelenlegi helyzetet személy szerint megnyugtatónak tartom, de van benne némi kockázat. Igaz, a készleteink jobbak a tavalyinál, az év első tíz hónapjában az energiahordozók termelése is tervszerű volt, és az importra ugyancsak megvannak a szerződéseink. De egy átlagosnál tartósabb hideg periódus esetén megvan annak a kockázata, hogy az ipar fogyasztását korlátozzuk. Nem akarok pesszimista hangulatot kelteni, de túlságosan optimista sem vagyok. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ország egy elfogadható kockázat vállalásával készült fel a télre.- Lovász Abrakadabra nélkül is Kinyílik a lezárt csomagtartó Az átlag halandó számára többnyire egy életre megfejthetetlen varázslatokat produkálnak a bűvészek, akik leheletfinom mozdulatokkal varázsolnak elő mindenféle huncutságot a gondosan lezárt, csillogó dobozokból anélkül, hogy a lakathoz egy ujjal is hozzányúlnának. Ki gondolná, hogy az efféle mutatványok már nemcsak a cirkuszi porondok látványosságai; a leleményesebb hétköznapi tolvajok már az utcán is rendszeresen bűvészkednek — lehetőleg persze közönség nélkül. Nem kell hozzá más, mint egy magára hagyott Dacia, amelynek a lezárt csomagtartója is könnyűszerrel felnyitható, s a benne lapuló holmik elemelése után, a legkisebb külsérelmi nyom nélkül, vissza is csukható. Aki nem hiszi, győződjön meg róla, a saját Daciáján. Mindenesetre a gyulai Kncifel Istvánék esete eléggé meggyőzőnek tűnik. Meglepetés a Mariahilfer strassén Alig múlt egy esztendős Kneifel Istvánék TLX-es Daciája, amikor öt utassal Bécsbe indultak, nem titkoltan a csomagtartó szolgálataira is messzemenőleg számítva — bevásárolni készültek. Parkolóhelyet a magyarok által is lassan már fohászként emlegetett Mariahilfer strassén találtak. Napközben aztán nézelődtek, vásárolgattak; a megvett holmit betették a csomagtartóba, aztán újra nyakukba vették a várost — elvégre a békési ember nem juthat el mindennap Bécsbe. A sétálás persze törvényszerűen a kocsi magára hagyásával járt. Aki pedig ekkora „könnyelműséget" elkövet, vállalja a következményeit! Visszatérvén ugyanis, alig tudtak magukhoz térni, amikor kulccsal felnyitották a lezárt (!) csomagtartót. Mindennek, amit addig vásároltak, az utolsó Donald rágógumiig, hűlt helyét találták. Azonnali programmódosítás, rendőrhívás, jegyzőkönyvfelvétel és ténymegállapítás után döbbentek rá mélységes keserűséggel, hogy a kocsi csomagtartójának fedelét, lezárt állapotban is. egy közepes erejű férfi, erős rántással fel tudja nyitni, sőt vissza is csukhatja könnyedén. Ily módon fedezték fel Knei- felék a Daciának egy rejtett tulajdonságát, amiről azelőtt halvány fogalmuk sem volt. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint a gépkocsi csomagtartójából két Commodore 64-es számítógép, különböző kiegészítő tartozékok, magnókazetták, telefon és minden egyéb, még a Donald rágógumi is eltűnt, összesen 63 ezer 380 forint értékben. Itthon levelet fogalmazott Kneifelné Szilágyi Mária a Merkur budapesti központjába, amelyben a csomagtartó zárjának kijavítását kérte, hiszen a jármű alkalmatlan bárminemű vagyoni érték biztonságos őrzésére. S természetesen kérte káruk megtérítését is, mondván, a hibáról nem tudtak, a Dacia pedig nem elégíti kí az általánosan elvárható követelményeket. A Merkur válasza példásan rövid, ám annál elutasítóbb volt: a kártérítési kérelmet azzal hárította el, hogy (idézzük) : „... a zár adott konstrukció, ezért nem minősül gyári hibának...”, tehát nem kezelhető garanciális igényként. A kár megtérítésével' pedig a vállalat nem tud foglalkozni. Végül megjegyzi: ezzel a követelésével a panaszos forduljon a biztosítóhoz. Kneifelné nem a biztosítóhoz fordult. Elment a bíróságra. A fém zárnyelv sem „gyögvir” Kneifelné — immár felperesként — keresetében megismételte a Merkúrral szembeni követelését, a 63 ezer 380 forint kár, illetv annak évi 8 százalékos kamata, no meg a felmerült költségek megfizetését. Mindezeket azért, mert a vállalat által eladott dolog, vagyis a gépkocsi hibás volt. A kár pedig kétségtelenül szoros összefüggésben áll a hibával. Nem beszélve arról — indokol a felperes —, hogy több mint 34 ezer forint erejéig felelősséggel tartozik a volt útitárs házaspárnak, hiszen az eltűnt holmiból ekkora érték az ő tulajdonukat képviselte, s most Kneifeléktől kérik a saját káruk megtérítését. A Merkur — élve jogával — a benyújtott keresetet teljesen megalapozatlannak ítélve, azzal védekezett, hogy a felperes több állítását nem bizonyította. így többek között azt sem, hogy a Dacia csomagtartójának zárja gyári hibás, meg azt sem, hogy a bejelentett értékek valóban a kocsiban voltak-e. Az ügyben eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság igazságügyi szakértőt kért fel annak tisztázására, hogy a kocsi csomagtartózárja hibás-e, egyedi gyártási vagy típushibáról, esetleg rendeltetésellenes használatról van-e szó, és nyilatkozatot kért a javítás módjáról, költségéről. A szakértő megvizsgálta Kneifelék Daciáját, egyben körülnézett a Merkur átadó telepén is, s a vadonatúj, hasonló típusú kocsikon is kipróbálta a műveletet, vagyis a lezárt csomagtartófedél kinyitását. Teljes sikerrel (?!) járt. A járművek páratlan praktikusságról tettek tanúbizonyságot: a lezárt csomagtartók mind-mind, kulcs nélkül kinyithatok. Ezek szerint nem egyedi, hanem típushibák rejlenek a Dacia kocsikban. Ami pedig a javíthatóságot illeti a szakértői véleményben az olvasható, hogy Dacia-tulajdonosok körében elterjedt az a gyakorlat, miszerint a műanyag zár- szerkezetet a kiskereskedelemben 128 forintért kapható fém zárnyelves szerkezetre cserélik ki. Csakhogy! A kocsi a fém zárnyelves változatban is vidáman kinyitható. Tehát .— írja a szakértő —: „jelenleg a rendeltetésszerű használatot biztosító javítási mód nem ismert...” A típushiba nem hiba? A Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította Kneifelné keresetét. Hivatkozásul a 4'1969-es együttes rendeletre — tehát egy meglehetősen régi jogszabályra — utal, amely szerint kártérítésnek csak akkor van helye, ha a meghibásodás gyártási hibára vezethető vissza. Ki gondolná, hogy a típus- és a gyártási hiba között — legalábbis jogszabályi értelemben — ekkora különbség van? Mert ugye a tulajdonos számára teljesen közömbös, hogy típus- vagy gyártási, hibátlan terméket akar, főleg ennyi pénzért, S ettől kezdve a kérdés már lényegesen bonyolultabb, mint első pillantásra tűnik. A hatályos jogszabályok, illetve a bírói ítélet szerint ugyanis az értékesítő — esetünkben a Merkur — a gyári hibáért nem vonható felelősségre. Szerencséjére. Mert — ismervén az átadótelepekre érkező, vadonatúj gépkocsik műszaki állapotát —, ha a Merkúrnak a gyári hibáért is tartania kellene a hátát, a vállalat nem győzne a bíróságra járni — és fizetni. Ebben az esetben viszont az illetékesek bizonyosan jobban megnéznék, hogy gyári hibás autó ne léphesse át a magyar határt. De mi lenne akkor a szocialista autópiaccal? Mindenesetre Kneifelné fellebbezett. Nem fogadja el a bíróság indoklását, mert szerinte a polgári jogszabályok szerint fennálló szavatossági kötelezettség objektív felelősség. A Merkur pedig nem bizonyította, hogy a hiba az átadás után jelentkezett, sőt... A jogerős ítélet tehát még hátra van. A tény azonban tény marad: a Dacia csomagtartója nem biztonságos. S egyelőre nincs más megoldás — ez pedig egyáltalán nem megnyugtató a tulajdonosok számára —, mint az értékeket, csomagokat az „előkelőbb" utastérbe zárni! László Erzsébet
