Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat NÉPÚJSÁG Jugoszláv nyilatkozat az amerikai szenátus határozatairól Léteztek titkos okmányok Pravda: a második világháborúról Az amerikai szenátus múlt hétvégi Jugoszlávia-ellenes határozata a két ország kö­zötti hagyományosain jó kap­csolatok elten irányul és azokban kétségkívül komoly nehézségeket fog okozná — jelentette ki Belgrádban a szövetségi külügyminisztéri­um szóvivője. Ivó Vaigl visszataszítónak nevezte a határozatot, amely szavai szerint ultimátum­szerűén követeli a jugoszláv kormánytól, hogy biztosítsa az emberi jogokat, részesít­Huszonhárman vesztették életüket Bejrutban a Michel Aun vezette libanoni kato­nai kormány egységeinek és a szíriai alakulatoknak csü­törtökön kiújult összecsapá­saiban. A sebesültek száma legalább 140. A szemben álló felek ti­zenkét órán keresztül raké­tazáport zúdítottak egymás állásaira. Súlyos károkat (rövidítve) A Szovjetunió nagy bá­nyáiban sztrájkolnak a bá­nyászok— a kizsákmányolás és a hiánygazdaság, a kör­nyezeti ártalmak és a tiszt­ségviselők kiváltságai ellen. Peresztrojka — forradalom alulról, vagy veszély Gorba­csov számára? Hogy a bá­nyászokat megnyugtassa, a kormány először is enged­ményeket tett. A párt köz­ponti bizottságában növek­szik a konzervatív irányzat ellenállása. A kommunista Mihail Gorbacsov négy esztendőn keresztül kardoskodott azért, hogy a Szovjetunió kizsák- mányoltjait uraikkal meg­békéltesse — méghozzá a reformok által. Ám az elv­társak hatalomhoz való ra­gaszkodása sokkal erősebb­nek bizonyult. minta tiszt­ségviselők félelme attól, hogy a nép irodáik előtt ösz- szecsődülhet. és jogait kö­vetelheti. Eljött az idő. S az az osz­tály, amely az ideológia sze­rint Oroszországban már 72 éve uralkodik, és az alkot­mány szerint „vezet”, fellé­pett jogaiért: a Szovjetunió munkásosztálya indult harc­ba. Az élcsapat az aknákból és a tárnákból jött. és sztrájkba lépett — keleten, délnyugaton és az ország északi területein. A bánya­munkások több élelmiszert, magasabb bért követeltek, az üzemeik önkormányzatá­ért és a pártfunkcionáriu­sok hatalomról való meg­fosztásáért szálltak síkra. Nyomatékosan figyelmez­tettek azokra az ígéretekre, amelyeket nekik a kommu­nisták azokban az időkben tettek, amikor a mostani nyugdíjasok éppen hogy megszülettek. Abban az or­szágban. amely önmagát, mint a munkásosztály dik­tatúrája dicsőíti, ilyen so­káig nem volt önálló mun­kásmozgalom. noha a pro- letáriátus Marx szerint csak önmagát tudja felszabadíta­ni. Ilyen sokáig hallgattak te­hát a munkások a Szovjet­unióban. az államhatalom diktatúrájának köszönhető­en. De most. ahogyan az ARD moszkvai riportere tu­dósít: „Éppenhogy beren­deztük nyaralóinkat, és most jön a forradalom”. „De hi­szen minden a rendes me­derben folyt” — panaszko­se közkegyelemben a politi­kai foglyokat és vonja visz- sza a nacionalista-soviniszta kijelentéseiért 1981-ben, Zágrábban börtönbüntetésre ítélt (jelenleg külföldön tar­tózkodó) Dobroszlav Paraga elleni vádakat. Az amerikai szenátusi ha­tározat rosszindulatú állítá­sokon alapszik — állapította meg a szóvivő, és közölte, hogy az ügyben a washing­toni jugoszláv nagykövetség már két alkalommal is eré­lyesen tiltakozott a State Departmentnél. szenvedett az amerikai és a francia nagyköveti reziden­cia. Belövések érték a szov­jet kulturális központot is. A csütörtöki harcok nyo­mán már ötszázhetvenegyre emelkedett a keresztény csapatok és a szír hadsereg között öt hónapja kezdődött csatározások áldozatainak száma Libanonban. dott a szibériai bányászvá­ros. Kisseljov párttitkára. „És akkor hirtelen ez a lá­zadás — mint egy termé­szeti csapás”. A hatalom képviselőit persze előre fi­gyelmeztették. A munkások lázadása ak­kor tört ki, amikor a moszk­vai vezetés éppen a nemze­tiségi ellentétek egyik leg- súlyosabbjával találta ma­gát szembe, amely a biro­dalom perifériáját már egy éve megrázta. A Fekete-ten­ger partján muzulmán ab- háizok és keresztény grúzok ugrottak egymásnak, ölték egymást, rendőrségi épüle­teket és pártirodákat tá­madtak meg, fegyvereket raboltak. A nagy birodalom egy olyan területén történt mindez, amelyről Jegor Li- gacsov — Gorbacsov háttér­be szorított ellenfele — ta­valy a következőképpen tré­fálkozott: „Szibériánál to­vább aligha fognak bennün­ket küldeni ...” Ilyen méretű proletár tö­megtiltakozás Oroszország­ban utoljára akkor volt, amikor a mai munkásvete­ránok még nem jártak is­kolába: 1921-ben Lenin ide­jén. aki katonai terrorral, de egy liberális gazdasági reformmal is (új gazdaság- politika) kormányzott. Ezút­tal a vezetés határozatlan­nak bizonyult. A „Trud”, a szervezett dolgozók lapja úgy határoz­ta meg a jelenlegi helyzetet, hogy annak a kormány már nem ura. A megválasztott sztrájkbizottságok kérték Gorbacsovot. hogy tárgyal­jon velük, ám a főtitkár túl­ságosan el volt foglalva. Nem sokkal azelőtt azért kellett Leningrádba utaz­nia. hogy az ottani nehéz­ipari kombinátban találjon megoldást az ott kialakult nehéz helyzetre, (ö maga úgy nyilatkozott az ottani állapotokról, hogy azok ős­apáink idejére emlékeztet­nek.) Leváltotta a leningrá- di párttitkárt... Gorbacsov vállaira nagy teher nehezedik: megígérte, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja a pártkassza egyharmadát szétosztja a szegény emberek között. Ez 1.5 milliárd NSZK-márkát jelent, és ilyesmi a világon még egyetlen kommunista pártnak sem jutott eszébe. Az 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet—német meg­nemtámadási szerződés az adott időszakban normális politikai lépés volt: a Szov­jetunió biztonságának vé­delmét szolgálta. Ugyanak­kor a szerződéshez szeptem­ber 28-án fűzött titkos zá­radékok eltávolítást jelente­nek a lenini külpolitikai el­vektől. Jóllehet a titkos do­kumentumok aláírására kényszerítő körülmények ha­tására került sor. céljuk pe­dig az volt. hogy a balti ál­lamokat megóvják a német támadástól, de a cél meg­valósítása érdekében a jogi normákat megengedhetet­lenül felrúgták. A pénteki Pravda ismerteti annak a kerekasztal-beszélgetésnek az eredményeit, amelyet a szerkesztőség a második vi­lágháború kezdetének ötve­nedik évfordulója alkalmá­ból rendezett tudósok, tör­ténészek és újságírók részvételével. Az írásból kiderül, hogy És sietve hozzátette, amit gazdasági szakértői már évekkel ezelőtt javasoltak: a nyugati fogyasztási cikkek importját, méghozzá 30 mil­liárd márka értékben. Ho­gyan teremtik elő minderre a devizát? Minden szovjet polgárra a nyugati segítség esetén 100 márka jut. Va­jon elég lesz-e a forradalom ellenében? S a munkások nemcsak élelmet és meleg kabátot követeltek télre, hanem azt, hogy vessenek véget a tiszt­ségviselők kiváltságainak, valamint új alkotmányt akarnak, azaz hatalomvál­tást ... Vajon segít-e a forradalom, ha lentről jön? Abban az országban, amely az egész világ mun­kásosztályának példaképe volt. egy átlagjövedelemmel rendelkező munkás csak fe­le annyit dolgozik, mint az NSZK polgára kenyérért, buszjegyért, vagy egy négy­zetméter lakásterületért. De a Ruhr-vidéki munkaidő kétszeresét fordítják a Don- medencében szénre, burgo­nyára. sörre, férfiingre vagy mosógépre. Háromszor any- nyiba kerül ott a tej, egy póló, a színes tévé, de még a víz is. és kilencszer any- nyiba egy kis Személyautó­Mindenesetre úgy tűnik, Gorbacsov az utóbbi hóna­pokban rádöbbent, hogy az ellátási csőddel és a sok országrészben szétszakadó szociális hálóval saját presz­tízse forog kockán. Méghoz­zá nemcsak a liberális ér­telmiség köreiben, amely szerint az egész átalakítás túl lassan és túl felszínen megy végbe, hanem minde­nekelőtt a munkásság sze­mében. A munkások elkezdtek visszafelé orientálódni, aho­gyan nemrégiben egy lenin- grádi szociológus fogalma­zott. A peresztrojka halálos veszélyéről beszélt, és arra célzott, hogy a munkások nagy része most Sztálin és Brezsnyev tele üzleteiről ál­valóban léteztek titkos ok­mányok, amelyeket az 1939- es szovjet—német szerződés­hez csatoltak. A vitában el­hangzott. hogy bár nem le­het összehasonlítani a fa­siszta Németországot és az akkori Szovjetuniót, politi­kai intézményrendszerük majdnem megegyezett. Hi­szen egy államot nemcsak gazdasági-politkai berendez­kedése és uralkodó tulaj­donviszonyai jellemeznek, hanem politikai intézményei és a hatalom gyakorlásának módszerei is — hangsúlyoz­ta az egyik hozzászóló. Ez­zel lehet magyarázni a szep­tember 28-án aláírt megál­lapodást. a barátságról és a határkérdésekről aláírt tit­kos záradékokat. A Szovjet­unió nem hadviselő félként kötött barátsági szerződést a háborúban álló fasiszta ál­lammal. akkor, amikor a Szovjetunió nemzeti érdeke a semlegesség megőrzése és a német támadás visszave­résére való felkészülés volt — olvasható a Pravdában. módik, és végzetes értelmi- ségellenesség jellemzi őket. Mottójuk a következő: Gor­bacsov politikája egyoldalú­an az értelmiségnek kedvez. A legutóbbi hetek sztrájk­jai és a többiek, amelyek le­hetséges, hogy még a töb­bi országrészben kitörnek, a peresztrojka élcsapatának le­hetőséget adnak arra, hogy egy koalíciót kovácsoljanak össze. „A mi peresztrojkánk mostanig egy felülről jövő forradalom volt” — jegyez­te meg a Szovjetszkaja Rosszija. „és most kezdődik a hatalmas átalakulás alul­ról”. Még csak most kezdő­dik az igazi forradalom. A sztrájkolok minden kö­vetelése tulajdonképpen a peresztrojka programpont­jaival egyezik, és ezek az alulról jövő nyomás nélkül sosem valósíthatók meg. Csak most tudná igazán Gorbacsov a -proletáriátus követelődzését kihasználva forradalmát előre vinni. Nemrégiben a munkások kö­veteléseit jogosnak mondot­ta. mert azoknak célja nem más. mint a társadalom át­alakítása ... Ám az alulról jövő forradalmat elkezdeni a hatalom birtokosának olyan játék, amely kimene­tele kiszámíthatatlan. A pil­lanatnyi szituáció, hangsú­lyozta a képviselők előtt, mindent megsemmisíthet... Lövöldözés, ahogyan Kö- zép-Ázsiában vagy a közel­múltban Abháziában. mér­gezőgáz bevetése. ahogy márciusban Tbilisziben? Ezekután a munkások fel­kelése másképp nézne ki. Azok a nemzetiségi ellenté­tek pedig, amelyeknek a párt már nem ura. csak in­dokot adnának azoknak az idősebb elvtársaknak, akik a peresztrojkáról úgy be­szélnek. hogy az az orszá­got és a pártot a csődbe juttatja. Nemrégiben a köz­ponti bizottságban már egy második pártfőnökről be­széltek Gorbacsov mellett. Az aztán ismét szövetséget keresne a párttal, és kiáll­na a vezető szerepért. Hang­súlyozná. hogy a párt sze­repének alábecsülése téves politikai megítélés, s hogy a káderpolitika a párt ügye, és az is marad. Szidná , a polgári demokrácia szókin­cséből átvett magántulaj­dont. Hogy ez a bírálat a koalíció szabadságát, a sztrájkjogot és az árak ön­állóságát is illeti? A híres Sztálin-ellenes író, Anatolij Ribakov viszont már egy történelmi áttörés tanújának érzi magát: „A munkásosztályunk most megmutatja, hogy igazi erőt képvisel a politika színpa­dán. És ettől a fordulattól a bürokraták csak megbor­zadni tudnak.” Fordította: Niedzielsky Katalin SIVÁTAGI KÍSÉRLET Ashabadból (Szovjetunió) kutatócsoport indult a Karakum-sivatag felé. hogy tíz nap alatt 200 kilométeres úton végezzen egészségügyi teszteket. Ismeretes, hogy a Karakum-sivatagban nap­pal árnyékban is 50 fokot mérnek, a homok pedig a plusz 70 'fokos hőmérsékle­tet is elérheti. Az expedíció tagjai a szív és érrendszer működését ellenőrzik, vala­mint a sivatagi körülmé­nyeknek kitett emberek pszichés és fizikai reakcióit vizsgálják. EDISON ÖRÖKSÉGE A John Hopkins Egyetem könyvkiadója megkezdte Thomas Alva Edison összes műveinek közzétételét. Edi­son öröksége — futólagos leltár alapján is —: 1039 szabadalom, 4 millió oldal­nyi archívum, amelyben 250 vázlat és tervrajz is szere­pel. Bár Edison felfedezé­seinek, újításainak össze­gyűjtött kiadása méreteinél és áránál fogva a személyi könyvtárak számára alkal­matlan, a tudósoknak, mér­nököknek, diákoknak és technikatörténettel foglalko­zó szakembereknek igen nagy hasznára válhat. FIZETÜNK IS, CSAK JÖJJENEK Franco Carraro, olasz ide­genforgalmi miniszter a kö­zelmúltban egy meghökken­tő ajánlatot tett a külföldi turistáknak : azt mondta, hogy ha a külföldiek jövőre az olasz tengerparton, az Adria menti strandokon töl­tik a nyarat, még fizetni is hajlandók nekik. E nagylel­kű ajánlat azért hangzott el, mert az idén az algainvázió miatt eddig már több mint 12- ezer turista mondta le olaszországi nyaralását. A miniszter elképzelése szerint az úgynevezett „jó remény” alap mintegy 5 milliárd lí­rával (38 millió dollár) ren­delkezik. s ezt az összeget 1990-ben az olasz tenger­parton nyaraló turisták ren­delkezésére bocsátanák. Személyenként állítólag 100 ezer líra (76 dollár) ado­mányban részesülnének így a turisták. A szakemberek véleménye szerint a veszély­telen algák még legalább 10 évig nem tűnnek el az olasz partok mentéről. MAJOMBOSSZÛ A Maláj-félsziget Pemang- szigetének növénykertjét so­kan látogatják, ám minden belépőt lebeszélnek róla, hogy a kertet sárga színű ruházatban keressék fel. Azóta ugyanis, hogy egy sár­ga inget viselő fiatalember kővel agyonvert egy fiatal javai makákót, annak faj­társai minden sárga ruha­neműt viselő látogatóit meg­támadnak. FERTŐZÖTT KIKÖTŐ Az Egyesült Államok ha­ditengerészete Seattle-től északra új kikötőt akar épí­teni tizenöt hajója számára. Az öböl kimélyítéséhez 3,5 millió köbméter üledéket kell kikotorni és valahol tá­volabb a tengerben elhelyez­ni. Csakhogy ez az üledék különféle anyagoknak az el­égetése során keletkező rák­keltő anyagot, poliaromás szénhidrogéneket foglal ma­gában, s ilyen anyagot nem­csak a partok menti vízben, hanem a halakban, rákok­ban és csigákban is kimutat­tak már. A haditengerészet illetékesei szerint először a legfertőzöttebb fenékanyagot viszik arrébb, s azt kevésbé károsítóval borítják be. A környezetvédők ellenben azt mondják, hogy ezt az eljá­rást még sohasem próbálták ki, ezért nagy annak a ve­szélye, hogy a szennyezett­ség kiterjed, sőt ökológiai katasztrófát okoz. EGY ÉLETRE SZÓLÓ TELEFONSZAM Mégiscsak felháborító, hogy folyton változik az ember tele­fonszáma — háborog a Daily Mail egyik munkatársa. Most talán véget ér az a kálvária, amit a nem ritka számváltozá­sok okoznak. Sikerült bevezet­ni az életre szóló telefonszá- mot. Ez annyit jelent, hogy a Jiivószám szinte ’ hozzátartozik az állampolgárhoz, így költö­zés esetén se változik, még ak­kor se. ha az illető az ország másik végébe települ át. Sőt, lévén hogy Angliában nem egyetlen telefontársaság mű­ködik, ha valaki úgy dönt, hogy a konkurenciához pártol, a száma akkor is a régi ma­rad. Az elképzelés egyelőre csak terv, még javában folyik a felmérés, vajon tényleg min­den előfizetőnek az érdekeit és a kényelmét szolgálja-e. Hiá­ba, kinek-kinek más a gondja. SEJTÁTÜLTETÉS Kínai orvosoknak sikerült az 1 típusú diabéteszt kezel­niük, mégpedig a hasnyál­mirigy Langerhans-féle szi­getek elnevezésű sejtcsoport­jának az agyvelőbe való át­ültetésével. A 1 típusú cu­korbetegségben szenvedő személyek egész életükön át meghatározott időközönként inzulininjekciót kapnak. A kínai orvosok új módszeré­vel kezelt tíz beteg közül hét annyira meggyógyult, hogy nincs már szüksége inzulin- injekcióra, kettőnek csök­kenthették az inzulinmeny- nyiséget, állapotuk pedig je­lentős mértékben javult. Száguldás a korlátok közé? Ha autópályadíjjal nem is, az életükkel mindenképpen fizetnek a korlátlan száguldásért a nyugatnémet autósok. Sebességkorláto­zás nem lévén, joggal érezhetik magukat az „utak királyának”: a maximumot „hozhatják ki” kedvenc járművükből, maguk pedig a határtalan szabadság érzetét kapják ajándékba. Csak a környezetvédők és a politikusok tiltakoznak, mindeddig eredménytelenül: az aszfalt-lobby keménysége nem olvad. A nyu­gatnémet politikai élet személyiségei a liberális centrumtól balra elsősorban biztonsági okokból szeretnék megzabolálázni a roha­nást. „Az utak arénává változtak” — véli Észak-Rajna Vesztfália belügyi államminisztere. A közvéleménykutatások adatai azonban azt mutatják, hogy ma­guk az autósok határozottan ellenzik a sebességkorlátozás gondo­latát — sa kormányzat is őket támogatja. Az autóklubok, ame­lyek a kérdésben politikai szerepvállalásra kényszerülnek, szintén a korlátlan száguldásra voksolnak. A józan ész érvei ellenére a halálesetek száma a sztrádákon nem olyan magas, hogy ezzel hatást lehetne gyakorolni a vezetőkre. A kormányzat is éppen ezt használja ki: Zimmermann szövetségi köz­lekedési miniszter statisztikákat lobogtat, amelyek szerint a nyu­gatnémet autópályák ma ÿ a legbiztonságosabbak közé tartoznak Európában. Tavaly 8213-an haltak meg közlekedési balesetben az NSZK-ban, ám ebből ,^sak” 714-en az autópályákon. Ezer közúti balesetre az NSZK-ban 39 haláleset jutott, míg Nagy-Britanniában, ahol a sebesség felső határa 112 km/óra, ez ît szám 51, Franciaor­szágban pedig, ahol a korlátozás 130 km/óra, 102. A nyolcezer kilométeres sztrádarendszer valóban meglehetősen biztonságos: váza még a hitleri Németország hadiszállítmányai számára épült, mai mércével mérve is alaposan. így, nem is a biz­tonság, sokkal inkább a pusztuló környezet és hanyatló egészsé­gük rémével lehet (ne) jobb belátásra bírni az autósokat. De ez sem elég, mert, úgy vélik, katalizátorokkal minden megoldható: maga Kohl kancellár' is inkább ezek beszerelése, mint a sebesség- korlátozás bevezetése mellett áll. A bölcs érvek és ellenérvek csatájában azonban a legfőbb té­nyező a vezetők feltételezett magatartása, hiszen a korlátozó in­tézkedéseket nem lenne elég bevezetni, be is kellene tartani. Er­re pedig a szabadsághoz szokott nyugatnémet autósok közül a többség nem vállalkozna. Harcok Bejrútban DER SPIEGEL Gorbacsov nehéz helyzetben, avagy forradalom — lentről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom