Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. augusztus 23., szerda

o

„Félsiker”?

Békési pilóták a történtekről

Figyelmeztető sztrájkra készülnek a pilóták — adott hirt még hétfőn reggel szándékukról a rádió. Békés megyéből a MÉM Repülőgépes Szolgálat telekgerendási bázisáról is hasonló céllal indultak útra saját gépkocsival a pilóták és szerelők.

— Mi történt Budaörsön, hogy végül is elálltak szándékuktól, és a figyelmeztető sztrájk helyett termelési tanácskozásra gyűltek össze — kérdeztük a telekgerendási központot, ahol egyedül Kot- roczó Balázs szerelővel sikerült kapcsolatba lépnünk.

— Mert végleges egyezség született a vezetés és a szak- szervezet között. Teljesítették követelésünket, alapbérünk január elsejétől megduplázódik.

— Előzetes ,információk szerint önök, illetve az üzemeltetők szakszervezete az egyeztető tárgyalások során úgy foglalt állást, hogy a béremelést nem többletköltség formájában kérik teljesíteni, hanem igazságosabb elosztással. Azzal érveltek, hogy ja csőd szélén táncoló szolgálat pénzügyi helyzete a többletkiadást nem viselné el.

— Mi ilyesmivel, mint egyszerű dolgozók nem foglalkoztunk. Egyelőre örül a csapat a sikernek.

— Mit ért az alatt, hogy egyelőre?

— Mert valóban arról van szó, hogy egyelőre, hiszen csupán az alapfizetésünket rendezték, a teljesítménybérek továbbra is a tíz évvel korábbi szinten vannak.

— Tervezik, hogy tovább folytatják a harcot?

— Ez ideig még fátyolos minden. Az viszont bizonyos, hogy a jövőben is csak azt követeljük, ami bennünket teljesítményünk és munkánk alapján megillet

Mindenesetre a pilóták győzelme látványos sikernek könyvelhető el. Nem férhet kétség a bérkövetelés jogosságához sem. De ahhoz már valószínűleg igen, hogy a csőd szélén táncoló MÉM Repülőgépes Szolgálat miből tudja finanszírozni a többlet kiadást, illetve vajon más, rosszul gazdálkodó vállalatok nem tekintik-e esetleg példaértékűnek?

— rákóczl —

rA századik szezon Mezőhegyesen — Beruházás után Sarkadon

Hamarosan kezdődik a cukorgyári idény— a raktárak most sem üresek

„Gluzek Gyula jószágigazgató —■ a mezőhegyesi ménesbirtok mindenkori legnagyobb szervezője és vezetője — az 1880-as évek elején a gazdaság által termesztett cukorrépa feldolgozására hat szeszgyárat és egy szeszfinomítót építtetett. Mezőhegyes jó cukorrépa-termelési eredményei és nem utolsósorban Gluzek Gyula tekintélye és jó személyes kapcsolatai segítettek abban, hogy a cukorgyár Mezőhegyesen épüljön fel és nem Kisbéren, ahová azt eredetileg tervezték... A ménesbirtok által rendelkezésre bocsátott 20 katasztrális hold területen az építkezés nagy erőkkel beindult, és az igazgatói lakással, lakótelepi épületekkel, munkás- barakokkal, valamint azösz- szes csatornahálózattal

együtt a cukorgyár határidőire elkészült úgy, hogy 1889. november elsején megkezdte működését.”

* * *

A dokumentumok szerint az idén a 100. szezonját kezdi a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyára. Hogy milyen előjelekkel és tervekkel, erről kérdeztük Bihari László vezérigazgató-helyettest :

— A szokásosnál hamarabb kezdődik a kampány, de nem azért, mert igazuk lenne a rémhírterjesztőknek, hogy nincs már cukor a raktárunkban, hanem azért, mert a répa hamarabb beérett, mint a korábbi években. A tervek szerint szeptember 11-én főpróbával kezdjük a kampányt, majd leállás nélkül másnap már a répa feldolgozásával folytatódik a munka. Most tartanak az egyeztetések a répatermelő gazdaságokkal a szállítási ütemezésekről. Ahogyan tudom, a kezdet előtt két-három nappal kezdi meg elsőként a szállítást a battonyai Petőfi, a kardoskúti Rákóczi, a nagybán- hegyesi Zalka, az Orosházi Béke Tsz, de érkezik innen, a kombinát területeiről is. Az idei szezonra 24 gazdasággal kötöttünk szerződést, akik mintegy 9 ezer hektáron termelik számunkra a répát. Két héttel ezelőtt volt egy mérés, akkor még alig valamivel több mint 13 százalékos volt a répa cukor- tartalma. Biztosak vagyunk abban, hogy ennél több lesz, mire a berendezésekbe kerül. Az átlagtermést 434 mázsára becsültük.

A karbantartást még teljesen nem fejeztük be, de a főpróbáig minden rendben lesz. Nem véglegesek az adatok, de az idén karbantartásra, felújításra, fejlesztésre csaknem százmillió forintot fordítunk.

* * *

ASairkadi Cukorgyárban is folyik még a két szezon közötti karbantartás. Amint azt Juhász Károly főmérnöktől megtudtuk, náluk még korábban kezdődik a szezon, mint Mezőhegyesen. Ügy tervezik, hogy szeptember 6-án és 7-én megtartják a hagyományos, úgynevezett

melegfőpróbát, amikor is beindítják a gépeket, kipróbálják a berendezéseket, de még gyártás nem lesz a gépsoron. Aztán, ha minden

rendben lesz, szeptember 8- án eldördül a képzeletbeli rajtpisztoly, és megkezdődik a 110 napra tervezett cukor- gyártás. Itt sincs még gond a tartalékcukrot illetően.

Harminc-negyven vagon van még raktáron, és bármilyen nagy lesz is a felvásárlás, már kitart az új cukorig. A gyár 8500 hektáron termeltet répát, és 450 mázsás átlagtermésre számítanak, így várhatóan 35-38 ezer vagon cukorrépát vásárolnak fel. Ebből 34 ezer vagonnyit Sarkadon, a többit pedig a társvállalatoknál dolgozzák fel. Ebben a térségben kedvezőbb a répák cukortartalma, nemrégiben 15 fok körüli eredményeket kaptak.

A karbantartás 55 millió forintjába került a gyárnak, és mintegy 26 millió forintot fordítottak beruházásokra. Elkészült a nyárfás el- öntözőtelep második üteme — így most már nem kerül szennyezett víz a Körösbe —, továbbfejlesztették az automatizálást, és Ausztriából használt gépeket vásároltak, szeletprést és répa- prizmázó gépet, amelyeket már az idei szezonban szeretnének használni.

Az információnk szerint tehát rendben folyik mindkét cukorgyárunkban az előkészület, felkészülten várják a startot.

Béla Ötté

Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások

Nyílt válasz egy nyílt levélre

Valószínű, hogy a Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja 11—17. szám alatt lakó garázs- bérlők — korábban garázstulajdonosok — levele meg sem születik (amelyet a Népújság augusztus 17-ei számában, a 3. oldalon közölt), ha éltek volna a lehetőséggel és a május—Júniusi hónapokban — a belváros északi területének rendezése témájában — megtartott fórumok valamelyikén részt vesznek. Természetesen — amennyiben igénylik — bármikor újból Ismertetjük a város rendezési elképzeléseit. Éppen ezért most kizárólag a feltett kérdésekre válaszolok.

— A város Jelenleg érvényes fejlesztési terve egyáltalán nem tartalmaz irodaház-építést. Azt, hogy más Intézmények, vállalatok, vagy bárki a városrendezési tervvel összhangban lévő építményt építhessenek, eddig sem és ezután sem akadályozzuk meg.

— A városi tanács városrendezési kérdésekben az elmúlt két évben több mint harminc fórumot tartott. Az ott elhangzott lakossági igények zöme teljesült vagy teljesülni fog. Ez a Jövőben Is alapelve lesz a városrendezési gyakorlatunknak.

— A nyílt levélben említett garázssor rontja a városképet, 6őt a közízlést ils. Már engedélyezése pillanatában ellentétes volt a rendezési tervekkel. Valószínű, hogy az engedélyező hatóságot más is motiválta, amikor néhány igénylő részére — szakmai baklövések sorozatát elkövetve — engedélyt adott annak megépítésére.

A garázsok értékének és Békéscsaba további fejlődésének más a mércéje. Az Igazi értékek megsemmisítése akkor volt gyakorlat, amikor az Önök garázsa

A MUOSZ Tolna Megyei Népújság csoportja a leghatározottabban tiltakozik az elnökség augusztus 9-ei ülésén hozott állásfoglalása ellen, mely szerint „az MSZMP által alapított lapok kiadói és fenntartói az átmeneti helyzetben csakis a megyei tanácsok lehetnek, megfelelő társadalmi ellenőrzés mellett, a választásokon Induló esélyegyenlőségek biztosításával”.

Elítéljük az elnökségnek ezt a módszerét, mert a megyei szerkesztőségek MUOSZ-csoporijal- nak, a lapalapltók, a lapgazdák és megyei tanácsok megkérdezése nélkül dönt emberek sorsáról. Hol van az érdekvédelem, érdekképviselet? Ez a klnyllat- kozás a testület tagjainak — ha ki nem Is mondottan, de — magánemberként hozott állásfoglalását takarja, Így se a tartalmát,

megépült, létrehozva egy Jellegtelen, igénytelen városi (?) környezetet.

Ennek a gyakorlatnak a következményeit felszámolni, Békéscsabából igazi várost teremteni nem lesz „gyerekjáték".

Kmetykó János városi főmérnök

■e a Jogosságát nem Ismerjük el.

Felkérjük a MUOSZ elnökségét, hogy a magyar újságíró- társadalom érdekelt választott tisztségükből Indíttatva képviseljék, ne pedig Jelenlegi pártállásuk határozza meg és motiválja cselekedeteiket a megyei sajtó felszeletelését, tönkretételét Illetően.

Kérjük, hogy az elektronikus és a nyomtatott sajtóban, a teljes nyilvánosság előtt vonják vissza az augusztus 3-én kelt állásfoglalást.

Kijelentjük továbbá, hogy támogatjuk a MUOSZ Komárom megyei csoportjának augusztus 14-én kelt állásfoglalását, miszerint: „amennyiben az

MSZMP tulajdonosi, Illetve lap- gazdat funkciója megszűnne, minden megyei napilap és kiadóvállalat váljon Ónállóvá”.

A MUOSZ Tolna Megyei Képújság csoportjának nyilatkozata

Honvédtiszti emlékhelyavatás Gyulán

A honvédtiszti emlékhely dokumentumainak elhelyezése az alapkőben Fotó: Fazekas Fereno

(Folytatás az 1. oldalról)

szavai a mához szóltak. Magyarország újraéledésének ügye nem lett áldozat 1849- ben. A küzdelem nem fejeződött be, csak egy nagy csata ért véget a világosi fegyverletétellel. A nemzet eljutott annak tudatáig, hogy érdeke a küzdelem folytatása. A történelemben ez a küzdelem a mai napig folytatódik. A történészek gyakran feltették a kérdést, hogy vereséget szenvedett-e a magyar megújulás ügye 1849-ben. A kiegyezés elkerülhetetlen volt-e, vagy a megújulási program minden lényeges elemét tovább kellett volna vinni, annak feladása nélkül? Az erők egymásnak feszülésében melyik irányzat a reálpolitikus? A kiegyezés nem oldotta meg a nemzet sors- kérdéseit, nem adta meg a kereteket, amelyben a magyarság a maga sorsát felelősséggel intézhette volna.

A viták sokrétűek és gazdagok, a mai napig folytatódnak. Az azonban minden kétséget kizár, hogy a szabadságharc emberséget adott az embernek, magyarságot a magyarnak. Azon sem lehet már többé vitatkozni, jobb-e ha a magyarság önmagát igazgatja, vagy mások, a máshol kialakított tervek szerint próbálják irányítani. Bármely nemzet, így a magyarság is önmaga felett csak önmagáit engedje hatalommal bírni. ’48 nagy öröksége, március idusa, a háromszintű trikolór, és annak tudata, hogy a nemzet a jövőért, a jövőnek felelős. Nem ' lett volna jobb átaludni a magyarságnak 1848— 49-et. E korszak vereségénél csak az nehezedett volna jobban a nemzetre, ha azt a csatát meg nem vívja, ha emlékét és követelményeit nem égleti máig a leikébe. Előadásának lényegét e gondolatokkal foglalhatjuk ösz- sze.

Jároli József, a megyei levéltár igazgatóhelyettese a forradalom Békés megyei eseményeit idézte fel. Ennek a vidéknek a történéseit, amelyik 3500 honvédet adott a szabadságharcnak. Az Országos Levéltár főigazgatója, Varga János, aprólékos részletességgel elemezte a magyarok és a románok viszonyát 1848—49-ben. Erdödy Gábor, egyetemi adjunktus (ELTE), a forradalom és a szabadságharc nyugati visszhangjáról beszélt elemző előadásában, majd dr. Bona Gábor, a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa mutatta be a korszak honvédseregének tisztjeit. Megtudtuk, hogy a tisztikar többsége az osztrák császári-királyi hadseregből származott, harcban és emberségben többségük becsületesen megállta a helyét. Politikai szempontból ez a tisztikar nem volt egységes, különböző felfogások fogalmazódtak meg bennük. Többen még magyarul sem beszéltek hibátlanul, lelkűkben mégis magyarok voltak és hívei az Ausztriától való elszakadásnak. Ez a hadsereg a halaidé Európa erőit egyesítette és a magyar néphadsereg méltán tekinti forradalmi elődjének. A heterogén tisztikar és a közkatonáik erőiket egyesítve a csata utólagos tanulságaként bizonyosságot tettek amellett, hogy mélyreható politikai változásokat létrehozni sok-sok toleranciával, nem egyszer kompromisszumok árán lehet.

Dr. Katona Tamás, a József Attila Tudományegyetem tanára gyulai sajátosságokról és a szabadságharc elvesztését követő megtorlásról beszélt. Hiába volt a hit, a sok-sok áldozat, Ausztria mindenáron győzni akart, és ehhez szövetségeseket is talált a cári Oroszországban. Le akartak számolni a magyar alkotmánynyal és minden kedvezménnyel, amelyet az ország

népének korábban nyújtottak. A hatalom, az engesztelhetetlenek kezébe került. A felelősségben osztozott a fiatal uralkodó, Ferencz József is. A szabadságharc seregének felszereltségére jellemző, hogy 30 ezer embernek 20 ezer puskája és katonánként 1,7 tölténye volt. Mégsem azt vetették fel kérdésként, hogy letegyék-e a fegyvert, vagy sem. A túlerő legyőzte őket. Az osztrákok, vagy az oroszok előtt lehetett-e meghódolni ? A két rossz közül a kisebbet, az oroszokat választották, akik a magukat megadóknak az életét garantálták, a büntetlenséget nem. Méltatlanul elfeledte az utókor, hogy Pozsonyban is 13 vértanúra emlékezhetnénk, nem csak Aradon — hallottuk. A 13 aradi közül 10 indult Gyuláról a vesztőhelyre.

A tisztek mellett a közkatonákat sem kímélték, példát statuálva Haynau pribékjei. A katonákat és nem a politikusokat sújtotta elsősorban a megtorlás. A tisztek 22-én érkeztek Gyulára, 23-án vették el fegyvereiket, és 24-én indult el a menet, 25-én érkezett Aradra.

A kor tanulságát így ítélték meg : „Az igaz ügy örökre veszve nem lehet.”

Az emlékülést követően avatták fel a gyulai Várkertben a honvédtiszti emlékhelyet.

A későn érkezők bizony már nem láthatták, csupán messziről figyelhették, hallgathatták a Várkerfben épített emlékhely előtti szónokokat, hiszen óriási embertömeg vette körül a megemlékezés színterét. Az ünnepi műsorban, a Himnusz elhangzása után, Rubold Ödön szavalta el Ady Endre költeményét.

„Száznegyven évvel ezelőtt az aradi tizenhárom vértanú, 1400 honvédtiszt társával együtt itt tette le fegyverét. Azt a fegyvert, amellyel esetenként más nemzet fiaként, a magyarokkal együtt harcoltak a magyar szabadságért, a magyar függetlenségért, az idegen elnyomás ellen” — mondotta ünnepi bevezetőjében Havasi István, a Gyulai Várszínház igiazglatója, az 1848— 49-es honvédtiszti emlékhely védnökségének elnöke. Ezután egészen az 1930-as évek közepéig visszamenően felidézte azokat a törekvéseket, amelyek — hol erősebben, hol gyengébben — kifejezték az emlékhely létesítésének óhaját. Sokan fáradoztak e nemes ügyért, többek között Enyedi G, Sándor, volt tanácselnök és Szerdahelyi István, egykori múzeumigazgató.

„Nem teljesen rögmentes út vezetett a pályázat meghirdetése, 1987. óta a mostani avatásig” — emlékezett a közelmúlt történéséire Havasi István, utalva egyebek mellett arra, hogy negyven pályaművet bírált el a szakma és társadalmi zsűri, s hosszas vita, csatározás után választotta ki a most avatandó emlékhelyet. Az alapítványhoz időközben számtalan közösség, intézmény, szövetkezet csatlakozott, segítve a mielőbbi megvalósítást. A több, mint 5 millió forintos befizetés, a megannyi biztatás valóságos népszavazást tükrözött — mondotta a védnökség elnöke.

Pozsgay Imre államminiszter, az alapítvány fővédnöke, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjeire emlékezve hangoztatta: magyar akarat volt 1848. március 15-e, amikor a magyarság békés forradalmat hajtott végre, el tudta kerülni — óriási szociális átalakulások, alkotmá- nyozó programok és egész társadalmi szerkezeteket leváltó vállalkozások közepette — a polgárháborút, és letette az érettségi vizsgát az újkori Magyarország a mostoha Európa előtt. Ezért oly fontos számunkra ehhez a naphoz, s nem a végkövetkezményekhez kapcsolni gondolatainkat. Ám e végkövetkezmények fölött — figyelmeztetett Pozsgay Imre — nem pillanthatunk át fölényes tekintettel, mert ez is hozzátartozik történelmünkhöz. „Tisztelet, megbecsülés és az emlékezés szeretete, melege jár azoknak, akik innen Aradra indultak, beteljesítendő sorsukat, vállalva az üggyel azonosságukat. Amikor ma, ezen az emlékhelyen, 140 esztendős áttekintéssel, nagy ivet vonunk a mához, valami kényszerít bennünket; egybevetni mai valóságunkat és képességeinket azzal a vállalkozással, amelynek korszaka itt annak idején lezárult. Az a képességünk, amely megmutatkozott 1848-ban, nem veszett ki mára sem. Ezt a képességünket kell a magyar nemzet javára fordítani ma is, a nemzeti megbékélés és a nemzeti politikai versengés jegyében. Ha ezt az ötvözetet sikerül megteremtenie a mai nemzedékeknek, akkor méltó utódok emlékeznek az Aradra induló csapatra” — hangsúlyozta az államminiszter.

Végezetül Pozsgay Imre a gyulaiak nemes és önzetlen vállalkozásáról szólt, nem hallgatva el a kezdeményezés viszontagságokkal teli fejezeteit. A gondolat Gyuláról indult el, e tájnak a népe, az országot is segítségül híva, tudta megvalósítani a régen dédelgetett tervet. A méltatás is nekik szól; azoknak, akik soha nem felejtették el azonosságukat 1848—49-cel. Kivételes az alkalom azért is, mert ml, akik a sorsfordulókon inkább osztozkodni szeretünk, semmint alkotni, most itt megfogalmazhatjuk magunkban a közös akarat gondolatát. Ez a vállalkozás Gyula városát a nemzet szívéhez Is közelebb hozta.

Az ünnepi emlékező gondolatok és Erkel ünnepi nyitánya után az 1848—49-es honvédtiszti emlékhely dokumentumait Pozsgay Imre és Szabó Miklós országgyűlési képviselő, az MSZMP megvei bizottságának első titkára elhelyezte az alapkőben.

Az ünnepi eseményekhez tartozik még, hogy tegnap a gvulai Dürer teremben kiállítás nyílt az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére, amely augusztus 30-ig látogatható.

Bede Zsóka— László Erzsébet