Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám

1989. augusztus 16., szerda Zárt rendszerekbe foglalható-e a világ? Jolán és a férfiak a várszínházban Az a bizonyos konszolidá­ció termelte ki ezeket a fi­gurákat (hősöket, alkoholis­ta világmegváltókat, kurvá­kat, semmiből élő szépfiú­kat, vallatótiszteket, félbuzi humoristákat és a többi), akiket Eörsi István Jolán és a férfiak című, általa króni­kának jegyzett drámájában fölvonultat a történelem (és ezúttal a gyulai vár) színpa­dára. Igaza van a reszke­tő kezű Brassónak, aki soha el nem készülő müvéhez jegyzetel mindenfélét (még szeretkezés közben is), hogy „csak a féltehetségek hiszik, hogy a 'világ zárt rendszerbe foglalható”. Ez bizony igaz, és Eörsi drámája is tökéle­tesen igazolja. Egy (részben) meghasonlott nemzedék ho­gyan is lenne képes „zárt rendszerben” élni, amikor eleve irtózik, és az esemé­nyek nyomán még fokozot­tabban irtózik attól, hogy jó darabig elfogadjon bármi­féle kompromisszumot. Ez aztán (érthető?) tévútra is viszi őket olykor, vagy úgy, mint Jolánt, aki férfiak tu-> catján át jut el sehová, vagy Ernőkét, Jolán legfrissebb barátját és beszélgetőtársát, akinek csak az a meggyő­ződése nem változott az idők folyamán, hogy huszon­évesen a legjobb harmincas nőkkel ágyba bújni. Közben zúg, zakatol, dö­rög a történelem, „mamu­toknak" rohan neki a kiáb­rándultság. börtönajtók csa­pódnak és véres ingek jel­zik az „adós fizess” kérlel­hetetlen valóságát. Ahogy az idő múlik, ahogy az egyes események nem mindig tör­vényszerűen, de kivédhetet­lenül írják a sors útjait ki­csiben és nagyban, ember­ben és országban, a „zárt rendszerbe foglalás" egy bi­zonyos határon túl remény­telen kísérletét. Ki ez a Jolán, mire jó ez a Jolán azon kívül? Ez a kielégítetlenül férfiéhes és közben kétéves szüzességre is képes nő, aki első férje, Iván kivégzése után (ötven- hét, ötvennyolc, ötvenki­lenc?) éli meg a hűség ke­serű útvesztőit, tragikusan feleslegesen, egy buzi mel­lett, aki erre a különös Ivánra hasonlít. Ivánra, aki hithü marxistából lesz hite tagadójává, akit Jolán két­hetenként csal meg Győző­vel, a rendőrtiszttel, mert ..Ivántól el kellett utazni né­ha. Olyan szigorú volt, és mindig, mindenütt veszíteni akart. A lóversenyen is az esélytelen lovakra tett”. Nagy írói lelemény, hogy Eörsi nem mindig arról be­szél, amiről beszélni akar, úgy is mondhatnám, átté­telesen ■ beszél róla, hősei jellemét boncolja: („esélyte­len lovakra tett”), melybe azért jó adag fatalizmus is vegyül: ha a sors úgy hoz­za, nem lehet ellene véde­kezni. Mintha a „mire me­gyünk uramisten, ketten?” tragikus lehetetlenségét érezné az ember, de hát az is igaz, hogy így emberibb, így hitelesebb. A hősök nem úgy születnek, hogy Lehel­ként agyonütik a győztest, a hősök úgy születnek inkább, hogy felvállalják hőssé ítél­teié süket (mártírrá?), és a sors osztotta szerepet vé­gigviszik. Mert tudják, hogy mást nem tehetnek, mert tudják, hogy a „más” nem létezik. Nem fér bele a „koncepcióba”. Mondjam, hogy Eörsi fi­gurái kissé szélsőségesek? Azok, de a helyzet is az volt, sőt az időszak is, amelyben éltek, amely rájuk tört, amit magukra szabadí­tottak, amelynek következ­ményei mások nem ds le­hették. Mit tehet egy ilyen világban egy Jolán, aki ere­dendően őszinte, nyíltszívű, aki kurvaságaival megverve is tiszta belül, a lélek tá­jain, aki szerelmi partne­reiben és férjeiben is azt a cikcakkot írja le, amit a tör­ténelem. Akiben a tisztaság megálmodott, megszépített tárgyává nemesül Iván, olyanná, amilyen igazából nem is lehetett. Ács János vállalkozott ar­ra, hogy az elképzelt sze­reposztás kibukása után színre hozza a gyulai vár­ban Eörsi István darabját magyarországi ősbemutató­ként. Ha csak ennyi lenne a tét, ha csak annyi, hogy két hete volt az egészre, már ez is elképesztő vállalkozás, is­tenkísértés a javából. Ha pe­dig (amint az az eddig el­mondottakból nyilván kitű­nik) hozzávesszük még a Jolán és a férfiak bonyolult társadalmi tükrét, a ma már kimondható, de megírása­kor, 1977-ben csak íróasztal­fiókban tárolható politikai és morális szókimondását, akkor az „istenkísértés” el­sősorban szakmailag kikerül­hetetlen. Ács János megkí­sértette a nagy feladatot, és szerencsés sikerre lelt. Nem tudom. Vári Éva milyen Jo­lán lett volna (maga a kér­dés is szinte felesleges), de, hogy Margitai Ági már az első előadáson birtokolta ezt a terjedelmében is roppant nagy szerepet, hogy már el­jutott a gazdagító kis gesz­krónikája Jolán (Margitai Ági) és az Iván arcával megjelenő Idegen (Máté Gábor) egy jelenetben tusokig és hangsúlyokig is, az a rendező választásának teljes megalapozottságát bi­zonyítja. Jolán olyan, aho­gyan Margitai Ági hozza, ez a Jolán talán még az írói szöveg Jolánjánál is hitele­sebb: miközben nézzük és hallgatjuk, nem arra kell gondolnunk, hogy „szörnyű, mivé tette a kor ezt a nőt”, mert ez a nő minden ko­rokban ilyen lett volna, ez a nő önmaga nyomorult kis életének fenntartásáért fu­tott versenyt, és kötötte éle­tét (laza szálakkal) hősök­höz, egyenruhásokhoz, Cas- co-ügynökökhöz, a várható biztonság hitében, amíg le­het. Egyszóval, Eörsi darab­jának abszolút főszerepe Jo­lán (ki más is lenne?), a „zárt rendszerbe nem fog­lalható” világ, s akinek sor­sa félelem, szomorúság és intés, hogy jobban vigyáz­zuk egymást. Igen jó színészek kerin­genek Jolán körül a „világ itt felvázolt részének” sze­replőiként, egy írói akarat hordozóiként. Máté Gábor (Iván és az Idegen) mind­két feladatban egy önmagá­ra mindjobban rátaláló szí­nész ábrázolóképességének biztos tudatában éli meg szerepeit, Katona János (Győző, Jolán második fér­je) a vergődés-vívódás ne­héz útjait járja és képtelen legyőzni, önmagát, Vallai Péter Brassója a sehová el nem jutó, szinte már sznob bölcselkedés lezüllését mu­tatja fel belső és külső megnyilatkozásaiban nagy­vonalúan. Sajnos, Mertz Ti­bor Ernő szerepében néha túlzott hangerővel és nem meggyőző eszközökkel igyek­szik a nőkből élő szépfiú semmi-értékét előhozni, ezt azonban szerepe is akadá­lyozza, hiszen hosszú perce­kig mozdulatlan kell le­gyen, amíg az éppen meg­elevenedő jelenet zajlik. A többiek karakteresek, hiba lenne, ha nem így volna. Az előadás végén a taps nem dörög és nagy keserve­sen lesz ütemes, ahogy szín­házban jó, hogy szokás ma­radt. Pedig fojtogató az él­mény, és közben fárasztó is. Mintha nem kötné le lelke­inket most, 1989-ben, ahogy kellene. Aztán megvilágoso­dik a lesújtó tény: a Jolán és a férfiak 1977-ben író­dott. Akkoriban reveláció lett volna, azért nem lett az, azért nem kapott szín­padot. Mostanra már nem az. Éppen ezért van helye a Gyulai Várszínházban, ahol (mint az köztudomású) az „elfelejtett magyar történel­mi drámák” bemutatására is szövetkeztek egykor. Eörsi István drámája, hogy majd­nem ebbe a kategóriába kényszerült, nem tehet ró­la. Játszani kell, be kellett mutatni. Nem felejtve, hogy tizenkét esztendős. Sass Ervin Sikerkönyvek A kínai falu mesteri ábrá­zolásáért 1938-b*an Nobel-, díjjal kitüntetett amerikai írónő regényének már első magyar kiadása is igazi si­kerkönyv lett 1933-ban. Az akkori, Kosáryné Réz Lola- féle fordítást felhasználva jelent meg most ismét Az édes anyaföld a Téka Könyvkiadó gondozásában. Pearl Sydenstricker 1892- ben született Nyugat-Virgí- niában, telepes családok le­származottjaként. Misszioná­rius szüleivel már csecsemő­korában Kínába került, ott nőtt fel. Jól ismerte a szá­zadforduló Kínáját, a távoli nép kultúráját, hétköznapja­it. Ám édesanyjának, öreg kínai dadájának és egyetemi tanulmányainak köszönhető­en az amerikai történelem­ről, szokásokról, az olvasók igényeiről is eleget tudott ahhoz, hogy az idegen népek kölcsönös megismertetésében oly fontos híd szerepét ma­gára vállalhassa. Nemzeti, nyelvi, vallási különbsége­ken felülemelkedve, külföldi­ként vált egy másik nép, or­szág „szakértőjévé”, és sike­rült a világirodáimat egy egészen kivételes művel gaz­dagítania. Az író nagyságát nem kér­dőjelezi meg, de az igazság­hoz hozzátartozik az a tény, hogy a múlt század legvégén és a XX. század elején Kína a világ érdeklődésének kö­zéppontjába került. A francia —kínai háború, majd a ja­pán—kínai nyomán elszen­vedett vereség, a reformmoz­galom, a bokszerfelkelés, a mandzsu dinasztia megdön­tése, a Kínai Kommunista Párt Vörös Hadseregének haditettei csupa olyan ese­mények voltak, amelyek iz­gatták Európát és Amerikát. Vagyis az első férje nevét használó Pearl S. Buck új világot fedezett fel az olva­sók számára, amikor megírta az észak-kínai parasztok ne­héz sorsáról, szenvedéseiről (éhínség, háborúk) szóló könyvét, amely tulajdonkép­pen a föld megtartó erejét hirdető példabeszéd. „Megvallom, kellemetlen nekem, hogy életemből vett képekkel és részletekkel is­mertessem magamat nyilvá­nosan — írta könyve szerény előszavában Buck. — Azt szeretném, hogy ne a szemé­lyem, hanem a könyveim ré­vén ismerjenek meg. A kí­naiak nagyon érzékenyek az ilyesmi iránt, ők csak a mű­vészete szerint értékelik a művészt, és a művész szemé­lye nem érdekli őket.” N. K. Szombattól: Nap-Tv Szombaton, augusztus 19-én reggel jelentkezik első alkalom­mal a képernyőn a Nap-Tv, a Movi és a Mai Nap Rt. által ala­pított kft. független tv-adója. Az új televíziós hírmagazin reggel fél ötkor kezdődő bemutatóját követően a jövőben hetente két­szer, szerdán és szombaton reg­gel fél 6-tól fél 9-ig informálód­hat e műsorból a néző a leg­frissebb hírekről, a naphoz kap­csolódó közlekedési, időjárási és kulturális tudnivalókról. Az adásokat sok zene, sporthír és reklám fűszerezi. A hírmagazin egyébként anya­gilag is független a Televíziótól: az alapítók tőkéjére építve az adást saját bevételeikből kell fenntartaniuk, kereskedelmi te­vékenységük, illetve a szponzo­rok révén. A Nap-Tv csapata rá­diós és hírlapíró munkatársak­ból áll majd, a Movi technikai személyzetével együtt az elkép­zelések szerint mindössze 30-35- en dolgoznak a szerkesztőség­ben. A Nap-Tv politikailag is független kíván maradni, lehető­séget ad a különböző politikai erők megnyilvánulásaihoz, kü­lönböző nézetek nyilvános üt­köztetéséhez. Az élő műsor szá­mít a közönség aktív érdeklődé­sére, így a nézőkkel, magánem­berekkel, közösségekkel folya­matos kapcsolattartásra törek­szenek. Újság körkép Régi — éj lapok Békés megyében Élve a szabad újságalapí­tási lehetőségekkel, több új lap indult megyénkben a kö­zelmúltban. A fokozott igény a helyi tájékozódásra megteremtette e lapok lét­rehozásához a szükséges fel­tételeket. A most induló új­ságok egy része a „fordulat éve” előtti hagyományokat újítja fel, mások teljesen új, előzmények nélküli indítta- tásúak. Az alábbiakban rö­viden bemutatjuk megyénk régi és új alapítású lapjait, összeállításunk teljességre törekvő, de csak a pillanat­nyi állapotot tükrözheti, mert a folyamat még most is tart. SZARVAS ÉS VIDÉKE A városi tanács által há­rom éve indított hetilapot a helyi Petőfi Nyomdában ál­lítják elő. A Mihaleczné Ko­vács Mária által szerkesztett újság 1500 példányban ke­rül az olvasókhoz. A .lapot a várói vállalatai, intézmé­nyei havonta összesen mint­egy 25 ezer forinttal támo­gatják. 1200 példányt a pos­ta terjeszt, amire gyakorla­tilag mindig van vásárló. A ifennmaradó részt a város üzemeiben adják el. Az új­ság négy oldalon 8 forintért tájékoztatja a lakosságot az aktuális eseményekről. GYOMAENDRŐDI HÍRADÓ A 2 ezer példányban meg­jelenő lapot a városi tanács alapította és tartja fenn. A tanács 1989-re 250 ezer fo­rintban határozta meg a tá­mogatás mértékét, A többi pénzt a lapnak kell előte­remteni. A nemrég kineve­zett felelős szerkesztő, Hor­nok Ernő állítása szerint az újság ez év végére gazdasá­gossá válik. A havonta 12 oldalon 6 forintért utcára kerülő lapot a Kner Nyom­da helyi üzemében állítják elő. 1400 darabot a posta terjeszt, amiből minimális példányszám szokott marad­ni. OROSHÁZI NAPLÓ Az orosháziak éltek az új vállalkozási lehetőségekkel, és betéti társaságot alapítot­tak a lap kiadására. A cég tulajdonosai — a tanács mellett — a. város vállalatai és szövetkezetei. Az idén má­jusban kiadott próbaszám után a tervek szerint kéthe­tente 4 ezer példányban kí­vánják megjelentetni az Orosházi Naplót. Felelős szerkesztője Verasztó Lajos. A 9,50 forintba kerülő lap­ból 3500 példányt a posta terjeszt, ami információink szerint el is fogy. GYULAI HÍRLAP Az 1988 júliusában indí­tott lap 1200 példányban ke­rül az olvasók elé. Laptulaj­donos a városi tanács, amely Pénzes Ferencet bízta meg a felelős szerkesztői teendők ellátásával. A tanács 1989- ben 900 ezer-forinttal járul hozzá a költségekhez. 1100 példányt a posta terjeszt, ami júliusban 30 darab hí­ján el is fogyott. Az újság hetente 4 oldalon 4,60 fo­rintért kerül az olvasókhoz. MEZŐHEGYES A 16 éves múltra vissza­tekintő újság korábban az állami gazdaság, illetve a kombinát üzemi lapja ■volt. 1989 óta a városi pártbizott- • ság adja ki. ^ havonta 4 oldalon megjelenő kiadványt Tóth P. Adorján szerkeszti. Az újság ingyenes, mivel előállítási költségeit a vá­ros üzemei, intézményei áll­ják. Az esetenként 3500 pél­dányban megjelenő lapot a város KISZ-es fiataljai ter­jesztik. BATTONYAI HÍREK Az 1987 óta megjelenő la­pot eleinte negyedévenként adták ki. A városi tanács — mint tulajdonos — döntése értelmében újabban havon­ta kerül utcára. Az ezer pél­dányt darabonként 4 forin­tért a város üzemeiben, in­tézményeiben terjesztik. A Ménesi György által szer­kesztett lapot a helyi tanács 1989-ben 240 ezer forinttal támogatja. A fenti példány­szám információink szerint elkel. KISVÁROS A mezőberényiek lapja még igen friss, hiszen a próbaszám megjelenése óta még csak egy ízben látott napvilágot. A városi tanács lapját Tomka Mihály társa­dalmi munkában szerkeszti. A tulajdonos eddig 25 ezer forint támogatásban részesí­tette a lapot; az újság egy­előre ráfizetéses. À tervek szerint év végére önfenn­tartóvá válik. A havonta 2-2500 példányban megjele­nő, 8 forintos újságot a ta­nács és bizományosok ter­jesztik. Az első számból 1200 példány fogyott el. CSABAI HÍRMONDÓ A lap az ötvenes évek óta a városi tanács tájékoztató kiadványaként létezett. Idén január elseje óta bővült a profilja. Havonta egyszer jelenik meg. Felelős szer­kesztője B. Sajti Emese. A városi tanács 1989-ben 680 ezer forinttal támogatja a lap megjelenését. A bevéte­li tervek szerint év végére önfenntartóvá válik az új­ság. Az ötezer példányban, 16 oldalon, öt forintért árult lapból 2500 példányt a pos­ta terjeszt. Ennek június­ban mintegy a fele fogyott el. A fennmaradó példányo­kat a lapot támogató válla­latok és intézmények vették át. DÉL-KELET A magát közéletinek ne­vező lap elsősorban megyei, de regionális és országos kérdésekkel is foglalkozik. Eddig három próbaszáma jelent meg. Tulajdonosa a Dél-Kelet Kft., amibe a törzstőkét állami vállalatok, szövetkezetek és magánsze­mélyek jegyezték. Havonta 10 ezer példányban, 32 ol­dalon jelenik meg. A posta mellett bizományosok is ter­jesztik. A tervek szerint ok­tóbertől hetilapként jut el az olvasókhoz. A 19,50 fo­rintba kerülő lapot Kepe- nyes János és Kőváry E. Péter szerkesztik. Az első próbaszám meg­jelenését a megyei könyvtár támogatta. A lap most ön­fenntartó. Pontos eladási adatok — összesítés híján — még nem állnak rendelke­zésre. Az első számból — a posta szerint — 3662 dara­bot adtak el. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az újságot az MDP me­gyei bizottsága 1951-ben ala­pította, majd 1956. novem­ber 6-a után az MSZMP vette át. A naponta megje­lenő lapot heti 56 oldalon 4,30, szombaton 5,30 forin­tért a Békés Megyei Lapki­adó Vállalat adja ki. Az át­lag ötvenezer példányban el­adott lap az első félévi mér­leg alapján adózás előtt mintegy 7 millió forint nye­reséget állított elő. A lap napi átlagpéldányszáma a megye néhány városában: Békéscsaba: 14 ezer 650 db, Gyula: 3 ezer 600 db, Orosháza 3 ezer 700 db, Szarvas: 1 ezer 450 db, Bé­kés: 2 ezer 400 db, Sarkad: 1045 db, Szeghalom: 900 db, Gyomaendrőd: 920 db, Me­zőhegyes: 720 db, Battonya: 590, Mezőberény: 1150 db. K. N. T. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom