Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
1989. augusztus 15., kedd megnézte az útlevelünket. Aztán Gyuszinál meglátta a gitárt és elkezdtünk énekelni, a kiskatorna meg gitározott. Nagyon jót énekeltünk és amikor abbahagyta, köszöntük neki. Akkor ő beszólt a buszba és azt mondta, hogy ne magázzuk. Nagyon aranyos volt.’’ Szabó Laci: „Kedden Eszékbe mentünk, Jugoszláviába. Egy nagy áruházban vásároltunk. Misi, Peti meg én eltévedtünk, olyan* nagy volt ez az áruház. Amint később megtudtuk, Eszti,- Timii lázas izgalommal indult el megkeresni bennünket. Orsi néni meg Ottó bácsi is nagy izgalommal indult a három gyereket megkeresni. Végül is meglettünk és nagy volt az öröm! Nagyon jól1 éreztük magunkat. Reméljük, a holnapi nap is jó lesz és jövőre is eljövünk. A Misinek most volt a szülinap- ja. 11 éves lett! Kapott Józsi bácsitól ajándékokat meg sok cukrot, és abból minket is meg mindenkit megkínált. Csuda jó volt ez a nap. Pedig egész nap esett az eső és a lábam is elázott, mert nem volt rajtam csak szandál.” Gaudi Erzsébet: „De hamar eltelt két nap! Már szerda reggel van! Igaz, már korán felsüitött a nap. Hideg volt az éjszaka. A mandulás kempingbe sok külföldi szállt meg. Mi fa- házakbam laktunk, ők meg sátorban. Biztos, hogy fáztak.” Szekeres Katalin: „Szerda reggel van, nagyon nehezen keltünk fel és egyből kellett a ruhánkat pakolni, és azután reggelizni kellett menni. A reggeli; két virsli, tea és zsemle. Amikor megreggeliztünk, az étterem vezetője, egy alacsony, kövér, kopaszodó bácsi azt mondta, hogy nincs kedvetek énekelni? A két gitárosnak se kellett több. A „börtön ablakában” meg az „Ohájót” énekeltük. És nagyon rendes volt, mert utána hozott nekünk tálcán, finom süteményt ajándékba. Egy német bácsi meg felvett bennünket videón, amikor énekeltünk meg ettük a süteményt. Horváth Anita: „Most felmentünk a tévétoronyhoz. Százkilencven- egy méter magas, de mi csak hetvenöt méterre mentünk fel a liften,. Egy liftbe tíz személy fért be. Mikor felértünk, nagyon fújt ászéi és alig láttuk a pécsi házakat, olyan pindurkák voltak ebből a magasságból. Amikor lejöttünk, mert nagyon fáztunk, elmentünk Pécsen egy török templomba — a Gázi Kászim-dzsámi — mindenkinek nagyon tetszett. Aztán egy múzeumot látogattunk meg. Szép festményeket, és rajzokat láttunk — Csontváry múzeum —. És egy várban a torony előtt lefényképezték bennünket — a Kinizsi bástyánál. Szekeres Katalin: „De kár, hogy már hazafelé megyünk, igaz, fáradtak vagyunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Vili bácsi — a pilótánk — nagyon rendes volt, mindig bekapcsolta a buszban a tévét, és olyan jó filmeket tett fel. Egyáltalán nem unatkoztunk még útközben sem. És mindent köszönünk a két Józsi tanár bácsinak, Pista bácsinak és Lajos bácsinak meg Kati, Hilda és Orsika néninek, hogy ilyen szép útra mehettünk velük.” Szerdán kora este érkeztünk haza Békéscsabára. A szülők már türelmetlenül várták a buszt. Minden gyerek elé jött valaki, csak Szekeres Kati. állt szomorúan, mert őt senki sem várta, amikor megjöttünk. De aztán nemsokára néki is felragyogott a szeme, mert megérkezett apa és boldogan ugrott a nyakába. Az országjárás véget ért, de a három nap alatt született új barátságok bizonyára hosszú életűek lesznek. A címek gazdát cserélitek. Kép, szöveg: Béla Ottó Egy hagyomány kezdete ? Régészeti tábor Szeghalom-Várhelyen A leletek tisztítása és válogatása Fotó; Oravszkl Ferenc A tavalyi év után immár második alkalommal nyitotta meg kapuit Szeghalom- Várhelyen a régészeti tábor. Hogy az előző évben itt járók jól érezték magukat, bizonyítja az is, hogy az idén visszatértek a táborba, sőt a növekvő érdeklődés jeleként — a táborozók ismeretségi köréből — az orosházi Táncsics Gimnázium néhány diákja is eljött Szeg- halom-Várhelyre. A régészeti tábort tavaly a szeghalmi Péter András Gimnázium tanulóinak kezdeményezésére dr. Szénász- ky Júlia régész vezette. Az akkori munkák eredményeként Szeghalom-Várhelyen egy újkőkori település nyomaira bukkantak, nagy részét föl is tárták. Az idén augusztus 7. és 17. között a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei tanács művelődési osztálya, a Szeghalmi Városi Tanács, a De- misz szeghalmi bizottsága, a Sárréti Múzeum Baráti Köre és a Péter András Gimnázium anyagi támogatásával tovább folytatják a megkezdett munkát. A több mint húsz táborlakó délelőtt a feltáráson dolgozik, délután a leletek feldolgozásában vesznek részt, és vetítéssel színesített szakmai előadásokat hallgatnak. Persze azért a Sebes-Körös partján strandolásra is jut idő. Reméljük, évről évre hagyományként számolhatunk majd be a szeghalom-várhe- lyi régészeti táborról. — ml — Musicalstúdió gyerekeknek A Rock Színház folytatja a gyermekmusical stúdiósképzést. A gyerekek 6-tól 16 éves korig jelentkezhetnek. A stúdióban Botka Valéria és Csányi László, valamint művész-tanárok vezetésével heti hat órában zenei, színész- és táncképzésben részesülnek. A képzés helye Budapest, V., Arany János u. 10. A növendékek az elért eredményeik alapján szerepelhetnek a színház előadásain. Jelentkezés levelezőlapon az alábbi címen u. Rock Színház, 1132 Budapest, Visegrádi u. 3. Tandíj: havi 900 forint, jelentkezési határidő: augusztus 31. A jÄentkezök a felvételi időpontjáról levélben kapnak értesítést. Országjáráson a cigánygyerekekkel Csuda szép út volt ! A levél — teljesen érthetően mindenkinek mindenütt: osztatlan örömet szerzett „Kedves Szülő, kedves Pajtás! Bizottságunk örömmel értesült a nyári úttörőtábor vezetőségétől, hogy a táborozás időtartama alatt mutatott jó közösségi magatartása, szorgalma alapján gyermeküket javasolták bizottságunk által szervezett országjáró útra július 31-től augusztus 2-ig. Gyülekezés a Békés Megyei Tanács bejáratánál háromnegyed fiatkor. Hevesi József, a Békés Megyei •Tanács V. B. Cigányügyi Koordinációs Bizottságának titkára." „Indultunk Békéscsabáiról hat órakor. Nagyon sokan voltunk, sok helyről érkeztünk. Tudtuk előre, hogy jól érezzük magunkat, mert már voltunk táborban. Orosházán felvettünk újabb gyermekeket, aztán tovább indultunk. De már velünk jött Erzsiké néni meg Lajos bácsi is.” Horváth Ágota. Hevesi József: Több éve már, hogy rendszeresen főleg azokat a hátrányos helyzetű gyermekeket visszük el a már hagyományosnak mondható háromnapos országjáró jutaloméira, akik különböző nyári táborokban példamutatóan viselkednek. Ez eddig jó „befektetésnek” bizonyult. Bővült a kiránduláson részt vevő gyerekek látóköre, javult magatartásuk, és legtöbbjük az iskolájukban „kovászai” a kis közösségeknek. Az autóbuszban hamar kialakultak a párok. A két sarkadi gitáros fiú, Rácz Szilárd meg Gurbai Gyusizi Orosháza után már vígan pengette a hangszert. Bár nem volt túl széles zenei repertoárjuk, de az itt mit sem számított. A gyerekek előbb bátortalanul, majd egyre hangosabban énekeltek, túlharsogva az összehangoltnak csak jóindulattal nevezhető gitármuzsikát. A busz robogott a fényesre koptatott be- tonpályán,, vidáman ragyogott a nap, meg a sok kis fekete szempár. Amíg a tájkép elsuhant mellettünk, „komoly munka folyt a járműben. a gyerekek őrsöket alakítottak és a kirándulás vezetője, Hevesi József, meg a tanár bácsik, tanár nénik kinevezték a tisztségviselőket. Az öt őrsben az őrsvezetők, helyettesük, és nótafák mellett „krónikásokat” Is megbíztak. Igazán lelkiismeretesen és szorgalmasan jegyzeteltek, naplószerűen örökítették meg a három nap számukra fontosabbnak vélt eseményeit. Nézzük, hogyan látták ők az utat; a három napot, mit tartottak érdemesnek azokról feljegyezni. Szekeres Katalin: „Megnéztük a Tiszát is, gyönyörű élmény volt hazánk második folyóját látni. Egy kissé hosszú az út, de oda se neki! Irány innen, Szegedről: Baja.” Horváth Anita: „Utunk során Baján megnéztük Jel'ky András világutazó szobrát. A két gitáros fiú, Szilárd és Gyuszi vidáman pengette a hangszert. Mi a csoportvezetőnkkel elmentünk fagyizni. Nagyon finom volt, és szépnek láttuk a várost is. Gaudi Erzsébet: „Nem sokára elértük a Gsele-patakot és ott az emlékműnél II. Lajos királyt idéztük fel versekkel és egy csokor virágot helyeztünk el a talapzatnál. A műsort tanár néni szervezte meg, és tanította be nekünk. Azltán lementünk a Csele-patakhoz, megnézni. Ugyanis II. Lajos ebbe a patakba fűlt bele. A fiúk teljesen lementek a partjához és a lányok csak a hídról nézték, mert nagyon mély volt. Ezután folytattuk az utunkat Pécs felé.” Horváth Ágota: „A siklósi várban ebédeltünk, nagyon finom volt az ebéd. Menü: csontleves, párizsi, savanyúság, meg kóla. Ebéd után megnéztük a siklósi várat, majd körülötte sétáltunk. Háromnegyed négy után indultunk útnak Máriagyüdre. Azt mondják, ez nagyon híres búcsúhely. Láttuk a Mária-szobrot, meg a bazárban vettünk szentképeket és keresztet. A szoborra rá volt írva: „Gyüdi szűz- anyám, kösizönetet mondunk, hogy megvédtél bennünket a Duna áradásától”. Biztos nagyon nagy volt akkor a Duna, ha már imádkoztak is, hogy el ne öntse a falut. „A siklósiak Gyüdre vonultak 1738-ban, amikor pestis pusztított.” Nem mondom, sok istencsapás érte szegény gyüdíie- ket. Szabó Laci: „Titkos szavazással: őrsvezető Szondi István, dalos pacsirtánk, Bodóczki Tímea, mindig éber őrsvezető-helyettesünk: Mező Mihály. Csapatunk tagja még a kedves, mosolygós Köteles Esztike. „öt kis törpe összefogott, országjáró útnak indult, jóban, rosszban mindig együtt, Hupikék törpikék lett a nevünk, csiipp, csupp, csupp! De jó lenne jövőre is találkoznunk. Lesz is mit mesélni otthon.” Szekeres Katalin: „Ahogy megpillantottuk a Mecsek hegységet, elrémültünk. Csupa felhő minden. Ügy látszik eső lesz. Pedig idáig végig sütött a nap. Pécs. Balra a kertváros található. Láttuk a Misina-te- tőt, ahol a tévétorony található. Máskor. Most csak a felhőket látni, mást nem. A hegységet már beépítették családi házakkal. Mi az erdős részen fogunk megszállni. Néhány kohót is láttunk. Horváth Ágota: „Legelsőnek megkaptuk a szállást, és mindenki elfoglalta a helyét. Ezt a kempinget úgy hívják, hogy Mandulás. Kipakoltunk és mentünk vacsorázni. Aznap este nagyon sokadig fenn voltunk.” Éjjel két órakor csendesült el a tábor. Pedig zuhogott az eső. A hőmérő higanyszála a tízes fok körül aludt el. Hogy mitől volt jó kedvük a gyerekeknek? Másnap reggel fél Jiétkor volt az ébresztő és nyolckor indultunk Jugoszláviába. Szabó Laci: „A határnál egy kis izgalom támadt, mert Orsi néninek — Havas Istvánná csoportvezető — nem volt.meg az útlevele. Akkor jött a határőr és az utolsó pillanatban Jóska bácsi — Hevesi József — odaadta Orsi néninek az útlevelét. így Orsi néni lecsillapodott.” Horváth Anita: „A határnál' bejött egy fiatal katona a buszba és A székesegyháznál is lefényképeztek bennünket Felkerestük a mohácsi csatamezőt is Munka a kutatóárokban
