Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

1989. augusztus 15., kedd o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak A hajóskuktaságtól a tanszékvezetésig Dr. Vincze Ferenc nyugal­mazott főiskolai tanszékve­zető tanár, 40 éve él Szarva­son. Az örökvidám, egészsé­ges humorú tanár úr a na­pokban ünnepelte 75. szüle­tésnapját. A Szabadság úti tágas lakásában kerestük fel, rengeteg virág és könyv „társaságában” beszélgettünk dolgozószobájában arról: mennyi küzdelmen ment ke­resztül, milyen fájdalmak és sikerélmények érték, amíg a hajóskuktaságtól eljutott a tanszékvezetésig. — Sajnos, az egészségi ál­lapotom az utóbbi időben nagyon megromlott. Külön­böző okok miatt nehéz, való­ban küzdelmes életem volt. Ennek ellenére szívesen em­lékszem vissza azokra az év­tizedekre, amikor tele vol­tam tettvággyal, tervekkel, bizakodással, szűnni nem akaró munkálkodással. Sem­mit nem bántam meg abból, amit olykor erőmön felül is vállaltam. — Szolnokon születtem, édesapám vagongyári mun­kás volt. Többször áthelyez­ték más városba, vagy köz­ségbe, így bizony az iskolái­mat különböző helységekben végeztem. Laktam Kaposvá­rott MÁV-intemátusban, Kiskunhalason érettségiz­tem, egyetem Szegeden. Szü­leim állatorvosnak szántak, de én bölcsészkarra mentem, földrajz és történelem sza­kon szereztem diplomát. Minden iránt érdeklődtem. Voltam állás nélküli tanár, ingyen gyakornok, tagja az Állásnélküli Diplomások Egyesületének. Azon törtem a fejem: hogyan lehetne so­kat utazni, nyelvet tanulni, földrajzi ismereteimet gyara­pítani — pénz nélkül. Sokat jártam egyetemista korom­ban kerékpárral külföldön. Nyaranta 600-700 kilométert kerekeztem. Nagy örömömre szolgált a szebbnél szebb vi­dékek látványa, az ott élő népekkel való ismerkedés. — Először 1935-ben kéredz- kedtem fel egy holland hajó­ra. Mit segíthetek? — kér­deztem —, mert minden munkát vállalok. Később jártam a Fekete-tengeren, a bolgár partokon. Utoljára 1939-ben Lengyelországba mentem hajókázni. . — Kecskeméten diákinter- nátusban voltam nevelő, majd Debrecenbe hívtak óra­adó kisegítő tanárnak. Ép- pencsakhogy fizetgettek va­lamicskét, de szépen beren­deztük otthonunkat, hama­rosan megszületett az első gyermek, boldogok voltunk, nem féltünk a jövőtől. Csak mogyoróhéjban említem, hogy a lakásunkat lebom­bázták, mindenünk odave­szett. — Amikor a leventéket ki­hurcolták az országból, min­ket is bevagoníroztak a diá­kokkal együtt. A dán határ közelébe mint hadifogoly ke­rültem, voltam tolmács, sza- nitéc és még sok minden. El­szegődtünk farmerekhez dol­gozni, hogy legalább az étke­zés meglegyen. Hadikórház­ból szöktem meg legyengül­ve, s 1945 karácsonyára ha­zaértem szeretteimhez. Bol­dogságunk nem volt felhőt­len. Aggasztott a család jö­vője. Otthon és ruházat nél­kül, állás nélkül, fekélyes gyomorral, tele ízületi bán­tál makkal: hogyan kezdjük újból a fészekrakást? Diák­jaim és a tanári kar szétszó­ródott a nagy világégésben. — Emlékszem, szigorlatra készültem, de textilihulladék- ból nagy fülű nyuszikat, rongybabákat készítettünk a feleségemmel, jött a húsvét, szalonnát, kenyeret, lisztet, babot és szappant kaptunk cserébe. Valóban kétkezi munkával kerestük meg csa­ládunk kenyerét. — Végül is Kecskeméten parasztfőiskolát szerveztek, meghívtak tanárnak. Az or­szág minden tájáról jöttek fiatalok, nagy szorgalommal, fegyelemmel tanultak két éven át. A minisztérium megkért, segítsünk az újon­nan földhöz juttatott gazdák­nak a gyakorlati oktatásban. Tanyavilágban jártunk, jöt­tek az ezüstkalászos gazda­tanfolyamra régi, jó módú gazdák is. Öröm volt elő­adást tartani, beszélgetni ve­lük hajnalokig. — Abban az időben moz­galmas volt az élet, tanfo­lyam tánfolyamot ért, sokat voltunk távol a családtól. Bejártam szinte Tolnát-Ba- ranyát, de ennek később nagy hasznát vettem. 1950- ben a miniszter megbízott: menjek Szarvasra a mező- gazdasági szakközépiskola igazgatójának. Voltam már ebben a kedves Körös-parti városban, ahol mellesleg Tessedik Sámuel nagy gon­dolkodó életét, munkásságát is tanulmányozhattam. Ne­künk is volt gazdasági isko­lánk, a diákok az elméleti képzés mellett gyakorlati ok­tatásban is részesültek. A ta­nári kar összetartása érdeké­ben hangulatos szalonnasüté­seket, csónakkirándulásokat és ki-ki alapon közös névna­pokat rendeztünk. Emberkö­zelbe kerültek a családok egymással. Volt 24 tagú, jó hírű zenekarunk, országos versenyeket nyertünk, a diá­kok népi tánccsoportja is sok kellemes estét szerzett a la­kosságnak. — Többször sürgettem a minisztériumot, hogy felve­hessük Tessedik Sámuel ne­vét. Eleinte tiltakoztak, de 1954-ben eljött a nagy nap, a „keresztelő”. Akkorra már olyannyira híres volt az is­kolánk, hogy megkaptuk a Munka Vörös Zászló Érdem­rendet. Ez az összekovácso­lod ott tanári karnak és a diákok jó hozzáállásának volt köszönhető. A tanárok közül is többen kaptunk ki­tüntetést. A szakközépiskolá­ból előbb technikum, majd felsőfokú technikum lett, míg végül is létrejött a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem főiskolai kara. Itt még tanítottam, mint tanszékve­zető tanár. Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy mennyi jó képességű fiatal­ember és leány végzett azok­ban az iskolákban, ahol ta­níthattam. — Megszerettük Szarvast, itt telepedtünk le. Két gyer­meket neveltünk, ők és az unokáink szeretnek, tisztel­nek bennünket. Van egy ki­csi kertünk a Körös partján. A feleségem sok örömét leli a kertészkedésben. Megér­demli a sorstól, hogy nyug­díjas napjaiban — szabad­idejében — azt csinálja, amit nagyon szeret. Hiszen amíg a gyerekek kicsik voltak, egészségi okok miatt hosszan tartó, hűséges ápolójuk volt. Sok örömünk telik bennük. Leszámítva a betegséget, jól telnek napjaim. Egyetlen vá­gyam volna még: megírtam életem regényét, jó volna ki­adót találni rá. Ügy legyen!.. . Ary Róza Polgári védelem Az elsősegélynyújtó szakaszok megyei döntője előtt A Polgári Védelem Békés Megyei Parancsnoksága, a Magyar Vöröskereszt me­drei vezetősége, vala­mint a Békés Megyei Tanács egészségügyi osz­tálya szervezésében szep­tember 9-én lesz a polgári védelmi elsősegélynyújtó szakaszok felmérő rendsze­rű megyei versenye. Ennek az a célja, hogy elősegítse a polgári védelmi szerveze­tek felkészültségének mi­nél szélesebb körben való megismerését, továbbá -nép­szerűsítse a Magyar Vörös- kereszt tevékenységét, együttműködését a polgári védelem szervezeteivel, se­gítse az elsősegélynyújtási ismeretek elmélyítését, meg­szilárdítását, fokozza a Pol­gári Védelem és a Vörös- kereszt együttműködésének hatékonyságát. Az eddig lezajlott városi versenyek tapasztalatai ar­ról győzték meg a szervező­ket, hogy a törekvések elle­nére az éves felkészítések, kiképzések elméletiek, ru- tinszerűek, kevés gyakorlati elemet tartalmaznak. A versenyre való felké­szülés és annak végrehajtá­sa során szeretnénk elérni, hogy a résztvevők tudásuk legjavát adva, valamint át­érezve egy esetleges ka­tasztrófa hangulatát, ennek hatása alatt végezzék el azokat a feladatokat, ame­lyek az emberi élet és az anyagi javak mentésére, megóvására irányulnak. A résztvevőknek azt kell érezniük, hogy tömeges sé­rülésekkel járó katasztró­fák. balesetek esetén embe­rek tucatjai pusztulhatnak el korszerű elsősegélynyúj­tás nélkül. A tapasztalatokat figye­lembe véve a megyei döntő­re való felkészülés legyen komplex, ugyanakkor gya­korlati jellegű. Tartalmazza mindazon mozzanatokat, amelyek alapvetően szüksé­gesek a sérültek felkutatá­sához, ellátásához, az al­egységek korszerű irányítá­sához és azok tevékenysé­géhez. A felkészülés során a szakaszok vegyék figye­lembe a városi elődöntőkön feldolgozott polgári védelmi és vöröskeresztes témakö­röket. hiszen a megyei dön­tőre is ennek szellemében kerül sor. Köszönetét mondunk a városi elődöntők szervezé­sében és lebonyolításában részt vett polgári védelmi állománynak, a Vöröske­reszt helyi szervezeteinek és a városi főorvosnak. Az elődöntők eredményei alapján a következő szaka­szok vesznek részt a me­gyei döntőn: Üjkígyósi Nagyközség Közös Tanács csapata. Békés Megyei Ta­nács Kórház csapata. Bél- megyer csapata, a Sarkadi Cukorgyár csapata, a szeg­halmi Csepel Autógyár csa­pata. a Hunyai Községi Ta­nács csapata, a Békéssám­soni Községi Tanács csapa­ta. a Szarvasi „SZIRÉN” Ruházati és Háziipari Szö­vetkezet csapata. Minden résztvevő sza­kasznak jó felkészülést és sikeres versenyzést kíván : a szervezőbizottság ■ I ■ ,’K »—-T—MM ■—i Karnyújtásnyira a román határtól Madarászok a biharugrai „fehér foltokon” Gondos kezek bontogatják a hálóval befogott madarakat — Mikor Vasas Andrissal jöttünk visszafelé Gesztről, a nagy kíntúráról, olyan érde­kes madarakat láttunk — lelkesedik Lengyel Sanyi, a Gyulai 5. Sz. Általános Is­kola tanulója. — Egy nagy fán megpillantottuk a kaba­sólyom fészkét, benne fióká­val, alatta néhány ággal lej­jebb meg a kékvércse fész­két, szintén fiókástól. A só­lyom ott keringett a fa koro­nája körül... A madarak annyira csodálatosak, hogy azt el sem lehet mondani! A többiek is mondják: így igaz. Még a többnapos eső sem vette el kedvüket a ma- darászástól, noha e tájon a rossz idő próbára teszi az embert. Az említett „geszti kíntúra” is a bőséges égi ál­dás miatt kapta a nevét: a fiúk a víz, villany nélküli Sziki-tanyáról gyalog, to­ronyiránt vágtak át a szikes földeken, hogy a szomjúságot csillaptíani vizet hozzanak. Mert a felázott mezőkön csak az apostolok lován lehet közlekedni, vagy terepjáró­val. (E sorok írója is a bi­harugrai határőrség segítsé­gével jutott el az ifjú mada­rászok táborhelyére.) A táborból a legkitartób­bak hideg és sár ide vagy oda, nem utaztak haza. Amint elállt az eső, kitették madárfogó hálóikat. Érkezé­semkor éppen a rövid időre „rabul ejtett” madarakat gyűrűzték. — A nádasok körül elhe­lyezett hálóinkkal elsősor­ban énekes madarakat fo­gunk — beszél munkájukról Boldog Gusztáv táfoorvezető. aki a Madártani Egyesület Békés megyei, úgynevezett helyi csoportjának szervező titkára, a Békéscsabai Ter­mészetvédő Kör vezetője. (Egyébként a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa, a szabadkígyósi tájvédelmi körzet élén.) — Gyűrű zés után a madár adatait naplóban feljegyez­zük — folytatja a táborve­zető. A többiek, tízegynéhányan ténykedését figyelik. Mint megtudom, nem jelölhet meg madarat akárki, sok tanulás, vizsga a feltétel. Megyénk­ben tíz madarásznak van a gyűrűzéshez joga. — Mi lesz a feljegyzések sorsa? — érdeklődöm. — Megkapják a környéken természetvédelemmel foglal­kozó intézmények: a Körkö- vizig, a Kiskunsági Nemzetig Park, a megyei tanács mező­gazdasági osztálya és környe­zetvédelmi titkára, valamint a napló egy példánya a bé­késcsabai Munkácsy Múze­umba is bekerül. — Mi célt szolgál a gyű­rűzés? — kérdezem tovább Boldog Gusztávot. — A madarak védelméért tesszük. Mert minél jobban megismerhetünk, nyomon követhetünk egy-egy fajt, annál jobban védhetjük őket. Élőhelyüket, vonulási útvo­nalukat, táplálkozási terüle­tüket, költőhelyüket bizto­síthatjuk. S ez a valódi ma­dárvédelem, nem pedig az, hogy mondjuk télen meg­etetjük őket... Az inkább árt. , Felkerekedünk a madár­hálókhoz, ezeket óránként ellenőrzik. A „zsákmány” egy-egy cserregő nádi poszá­ta és foltos nádi poszáta. Ugyan nem látok köztük kü­lönbséget, de a hozzáértők azonnal felismerik, melyik másik. A békéscsabai Bérce- si Mónika szedi ki a hálóba kavarodott kis élőlényeket. Nem messze lövések hang­zanak. — Csak nem a gémünk volt? — néznek egymásra. Igen, a vadászok és a ter­mészetvédő madarászok kö­zött gyakorta sziszi-fuszi a harc. Ki öl, ki védeni igyek­szik, A tilos itt nehezen el­lenőrizhető. Karnyújtásnyira vagyunk a román határtól. Körülöttünk tavak, nádasok, szikes pusz­ták. Aki itt van, felnőttnek kell lennie. A környék, Bi­harugra és Geszt között, a Begécsi-tavak vidéke a ter­mészetkutatók előtt még eléggé fehér folt. Gazdag az élővijága. Tavaly például a nyári tábor résztvevői a bé­kákat számolgatták. Megfi­gyeléseik hozzájárulnak ah­hoz, hogy a táj védetté nyil­váníttassák. Valaha hozzá­kezdett az ember az átalakí­tásához, de pénz híján mind­ez abbamaradt. A természet visszaalakult. Hál* istennek, mondhatnák, mert a táboro­zok megfigyelhették a sirá­lyokat, a gémeket. Boldog Gusztáv szerint ritkaság me­gyénkben a kanalas gém, a nyári lúd pedig éppenséggel nem fészkel máshol. S ha va­lóban látta a napokban a kenti csért, annak a madár­nak ez lenne ‘ a harmadik megfigyelése hazánkban. * A mostani, 2 hetes, augusz­tus 13-ig tartó biharugrai nyári tábor sorrendben már a negyedik, a Madártani Egyesület helyi csoportja és a Békéscsabai Természetvédő Kör szervezte. A tábor részt­vevői a gvűrűzés mellett te- repmegfigyeléseket is végez­nek. Járják a halastavakat és a szikes pusztákat, szám­ba veszik milyen madárfa­jok milyen egyedszámban találhatók errefelé. Az évi öt-hat tábor közül a legna­gyobb ez a nyári. Legköze­lebb ősszel Szarvason szeret- * nének dolgozni a madará­szok, s télen valahol a Kö­rösök vidékén. Szőke Margit A vadregényes Begécsi-tavak vidékén (A szerző felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom