Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. július 24., hétfő Hazánk nem kíván idegen modellt átvenni Németh Miklós interjúja a Bild am Sonntag-ban Magyarország távlati cél­ja az, hogy a Közös Piac társult tagja legyen; legké­sőbb 1990. június 8-án sza­bad, demokratikus választá­sok lesznek Magyarországon, és az MSZMP tudomásul fogja venni, ha a választá­sokon nem tesz szert több­ségre; Magyarország nem kí­ván idegen modelleket át­venni, az ország mindig ak­kor volt sikeres, amikor a saját útját járta; Gorbacsov Bukarestben megerősítette, hogy az úgynevezett Brezs- nyev-doktrína halott; Ma­gyarország nem kívánja a román—magyar konfliktust eszkalálni. Többek között ezek a megállapítások hang­zottak el abban az interjú­ban, amelyet Németh Miklós miniszterelnök adott az igen olvasott, országos terjeszté­sű nyugatnémet lapnak, a Bild am Sonntagnak. Legkésőbb 1990. június 8- án az összes párt részvéte­lével szabad, demokratikus választások lesznek Magyar- országon — mondotta Né­meth Miklós. A kormány már kidolgozott egy tör­vénytervezetet, ez jelenleg megvitatás tárgya a kor­mányzó párt, az ellenzék és az összes társadalmi erő kö­zött. „Remélem, hogy a ter­vezetet kora ősszel a Parla­ment elé lehet terjeszteni” — mondotta a magyar mi­niszterelnök. Kifejtette továbbá, hogy a magyarországi választások lényegesen különbözni fog­nak a lengyelországitól, nem lesznek kvóták. „Többpárt­rendszert akarunk, pluraliz­must akarunk. Ezért új al­kotmányt dolgozunk ki, amely végérvényesen szakí­tani fog a sztálinizmussal. Ez az alkotmány garantálni fogja az alapvető állampol­gári jogokat. Az új alkot­mány szakítani fog a kom­munista párt vezető szere­pének tételével is”. A magyar miniszterelnök lehetségesnek, de nem való­színűnek tartja azt, hogy az MSZMP a válás ztásokon nem szerez többséget. Meg­erősítette, hogy az MSZMP a választások bármilyen ki­menetelét tudomásul veszi, s amikor a riporter a len­gyel választásokra utalt, ki­jelentette: „A lengyel kom­munista párt csúcsvezetése évekig rosszul mérte fel a helyzetet, ahelyett, hogy — úgy, mint mi — a reform- mozgalom élére álltak vol­na. Jaruzelski tábornok, a bukaresti VSZ-csúcstalálko- zón a következőt mondta nekem: »-1981-ben katonai győzelmet arattunk ugyan, de politikailag vereséget szenvedtünk«.” A kormányfő véleménye szerint Magyarországon a legkeményebb dogmatikusok sem tagadhatják azt a tényt, hogy az a rendszer, amely- lyel eddig Magyarországon dolgoztak, bizonyos eredmé­nyeket felmutatott ugyan, de nem túlságosan sokat. Azok, akik számára az ed­digi rendszerből előny szár­mazott, ellenállást tanúsíta­nak. Közülük sokan reform- lepelbe burkolják bírálatu­kat. Szavakban a reform mellett vannak, s a sorok között elrejtve tudatják, hogy a reformot ellenzik. Nagyon nehéz felmérni, hogy milyen erősek. Németh Miklós úgy ítéli meg, hogy a vezetésen belül is vannak óvatosak, akik a demokratizálás tempóját túl gyorsnak tartják. Abban az alapvető kérdésben azonban, hogy reformálni kell, nincs viszály az MSZMP Közpon­ti Bizottságában. „Százszá­zalékos biztonság a vissza­rendeződéssel szemben nincs. Sóikat teszünk azonban azért, hogy az ne következzen be. A legfontosabb garancia a nép. A lakosság nem enged­né meg a visszalépést. Ga­rancia a kormányom is. A kormány többé már nem a párt meghosszabbított kar­ja, hanem önálló hatalmi központ, s a pekingi tragi­kus események után vilá­gossá tette, hogy Magyaror­szágon belpolitikai kérdést többé nem oldanak meg erő­szakkal. Ä fegyveres erők­kel nálunk nem fognak visz- szaélni” — jelentette ki. Ami a gorbacsovi reform­irányzat sikerének esélyeit illeti, Németh Miklós sze­rint erre manapság nagyon nehéz egyértelmű választ adni. Gorbacsovnak vannak ellenfelei, de az SZKP fő­titkára nagyon gondosan ta­nulmányozza Hruscsov hibá­it. Végeredményben Gorba­csov sikere Vagy sikertelen­sége az üzletek ellátottsá­gán és a pénztárcák vastag­ságán fog múlni, és ennek Gorbacsov is tudatában van. Magyarország mindeneset­re nem kíván idegen modellt átvenni. Magyarország min­dig akkor volt sikeres, ami­kor a saját útját járta. Ami­kor idegen modelleket vett át, mindig „megbetegedett”, csaknem rokkanttá vált. Magyarországon a kormány­fő meggyőződése szerint a politikai reformokat legjob­ban az egészséges gazdasági fejlődés segítheti elő. „A mi tragédiánk az, hogy negyven éven át életünket ideológiai kényszerek nyomán kellett alakítanunk. A végered­ményt láthatjuk”. Magyarország szövetségesi elkötelezettségét számba vé­ve, az ország közelebbi és távoli környezetére kitekint­ve, a kormányfő azt állapí­totta meg, hogy belátható időn belül lehetetlen a kilé­pés a KGST-ből, jóllehet a KGST jelenleg inkább hát­rányokat és nem előnyöket nyújt a tagországoknak. Ma­gyarország a Közös Piaccal jó megállapodásokat kötött. Ezeket most tartalommal keli megtölteni, s a meny- nyiségi korlátozásokat mi­hamarabb leépíteni. A NATO és a Varsói Szer­ződés feloszlatásáig a VSZ- nek túlnyomóan katonai szervezetből politikaivá kell válnia — mondotta Németh Miklós. Politikai kérdések megvitatásának fóruma le­hetne, anélkül, hogy az egyes tagországok szuvere­nitása csorbát szenvedne. A magyar irányvonal az — szögezte le a miniszterelnök, hogy mindenki a saját útján megy, mások kioktatása, vagy a mások ügyeibe való beavatkozás nélkül. Ameny- nyiben az össz-európai együttműködés további ha­ladást mutat fel, remélhető­leg 2000-ig, de talán már hamarabb is az összes szov­jet 'katonát ki lehet majd vonni Magyarországról. Ro­mániát illetően Magyaror­szág nem kívánja a konf­liktust eszkalálni, s a kor­mányfő bízik abban, hogy a konfliktus nem tevődik át katonai területre. Gorbacsov mindenesetre nem kíván a román—magyar ügyben sem közvetítőként, sem békélte­tőként fellépni. A németek teljes megosz­tottságát Németh Miklós hi­bának nevezte, „de a II. vi­lágháború és a következ­mények manapság történel­mi realitást jelentenek. Csak remélhetjük, hogy a közös európai ház felépítése olyan megoldást hoz majd, amely mindenki számára elfogad­ható”. ELLENÁLLÓ PATKÁNYOK Bizonyos adatok szerint rengeteg a patkány New Yorkban. Van, aki azt állít­ja, annyi, mint a város la­kóinak száma. A rágcsálók ellenállnak a mérgek hatá­sának. „ÉRTELMES KAVICSOK” így hívják az SDI (az USA stratégiai védelmi programja) keretében gyár­tott „fegyvereket”, melyek képesek az ellenfél fegyve­reit bemérni, követni és megsemmisíteni a világűr­ben. A Pentagon szóvivője nemrég jelentette be, hogy 1990 és 1993 között meg­kezdik a kísérleteket az „ér­telmes kavicsokkal”, még­pedig nyolc pályaközi repü­lést és négy pályán belüli repülést terveznek, 1996-ban pedig hozzálátnak a rend­szerhez tartozó fegyverek gyártásához is. A tervek sze­rint a „kavicsok” ezreit küldik majd a világűrbe. Egy-egy „kavics” ára néhány tízezer és egymilliárd dol­lár között mozog. GANDHI ESETE a mérgeskígyóval Mérgeskígyó okozott páni­kot az indiai miniszterelnök rezidenciáján: az őrség ria­dója azonban elhamarko­dottnak bizonyult, mert — mint hamar kiderült — nem merényletet akartak Rad- zsiv Gandhi ellen elkövetni. A nem mindennapi eset előzménye, hogy két pénz­telen fiatalember Gandhi támogatását szerette volna kérni munkájához, a kígyó- bűvöléshez. Ennek a támo­gatásnak az ügyében men­tek a miniszterelnök rezi­denciájához, ahol is „mun­kaeszközük” valahogy ki­szökött kosarából. Az őrök nem a kobrát, hanem a két fiatal kapták el. akik már csak a rendőr­ségen számolhattak be ter­vükről. Mentségükre szól, hogy a miniszterelnöki rezi­denciát rendkívül éber és szigorú őrség vigyázza az­óta, hogy Radzsiv édesany­ját. Indira Gandhit, a néhai miniszterelnök-asszonyt itt ölték meg — tulajdon test­őrei. TOVÁBB DÖL-E A PISAI FERDE TORONY? Az utóbbi esztendőben a pisai ferde torony 0,2 milli­méternyit dőlt. A híres olasz műemlék dőlésszögé­nek csökkenése az eddigi évi átlaghoz képest (1 mm) je­lentősen lelassult. A fenti adatokat a pisai egyetem geodéziai és fotogrammet­riai intézete tette közzé. TÁJFUN KÍNÁBAN Tájfun söpört végig a kí­nai Kanton tartományon. Áz Űj Kína hírügynökség sze­rint a trópusi viharban hu­szonnégyen vesztették életü­ket. heten eltűntek és több mint százan megsebesültek. Több százezer hektár ter­mőterület került víz alá, 86 000 lakóház dőlt össze 13 helységben. Az anyagi káro­kat mintegy 800 millió jü­anra (216 millió dollárra) becsülik. CUKORKA — INGYEN Köhögés elleni cukorkát kapnak ingyen a jövőben a müncheni hangverseny-lá­togatók. Nemrégen Alfred Brendel zongoraművész kon­certjén egy Schubert-szoná- tát zavart meg a gyakori köhögés. KOMCOMOJIbCKaa a npaBna cikke nyomán Pofon Sztálinnak Az alábbiakban egy interjút olvashatnak, amely so­hasem készült el. Alekszandr Orlov, akivel az alábbi párbeszéd zajlik, 1973-ban hunyt el Clevelandben (Egye­sült Államok). Mégis hozzá fordultunk. Pontosabban a moszkvai perekről írott könyvéhez. Hadd számoljon be a Belügyi Népbiztosság egykori tábornoka, minden köz­vetítő nélkül, Pjatakov, Radek, Szokolnyikov és Mura- Iov kiemelkedő bolsevikok bírósági meghurcoltatásáról. Ezt eddig még senki sem tette meg. — A perben Jurij Pjatakov volt ,az egyik fővádlóit. Bá­tor és rettenthetetlen, erős akaratú ember hírében állt. Még­is sikerült rábírni, hogy maga és társai ellen valljon. Ho­gyan történhetett ez meg? — Meggyőződésem, hogy a letartóztatott bolsevikok „má­sodik hulláma” közül ő lett volna az az ember, aki képes lett volna szembeszegülni. Ezért csodálkoztam, hogy mégis sikerült őt megtörni. Az eset így történt. Pjatakov hosszú ideig egyáltalán nem állt szóba a nyomo­zókkal. Egy este a. Belügyi Népbiztosságra érkezett Szergo Ordzsonikidze, hogy találkozzon Pjatakovval. Jezsov nem volt a helyén, így helyettese kérette magához Pjatakovot. Ordzsonikidze ölelésre tárta a karját, de Pjatakov elhárí­totta. — Jurij! Hozzád jöttem, mint barát! — szólt Ordzsoni­kidze. — Harcolok érted és a továbbiakban is harcolni fo­gok. Beszéltem rólad vele ... Majd megkérte a helyettest, hagyja őket magukra, és a beszélgetés négyszemközt folytatódott. Ordzsonikidze alattomos játékot játszott Sztálin kérésére? Vagy őszinte volt? Az ezután következő események megad­ták a választ. Pjatakov bizonyára bízott Ordzsonikidzében és aláírta a hamis beismerő vallomást, amelyben ez állt: kihasználva az 1935. decemberi berlini utat, levelet írt az akkor Norvégiában tartózkodó Trockijnak. Ebben pénzügyi segítséget kért a Szovjetunióban tevékenykedő összeesküvők számára. Továbbá: választ kapott Trockijtól, amelyben töb­bek között közölte, hogy megállapodott a náci kormánnyal, amely kötelezte magát, hogy háborúba lép a Szovjetunió el­len és segít Trockijnak megszerezni a hatalmat. Trockij ezért a németeknek ígérte Ukrajnát és több gazdasági ered­ményt helyezett kilátásba. E megállapodás alapján Trockij kérte Pjatakovot, hogy a szovjetellenes illegális mozgalom fokozza aknatevékenységét az iparban. — A per során Pjatakov beismerte, hogy személyesen ta­lálkozott a száműzött Trockijjal. Közismert, hogy nem ke­rült sor ilyen találkozóra. Ki terjesztette ezt az álhírt? — Sztálinnak jelentést tettek Pjatakov vallomásáról. Ja­vasolta, a vádiratban úgy szerepeljen, hogy Pjatakov az utasítást nem levélben, hanem személyesen kapta Trockij­tól. így született a legenda arról, hogy Pjatakov Norvégiába repült a Trockijjal való találkozóra. Hogy sokkal hihetőbb legyen ez a verzió, Sztálin utasította a nyomozókat, dolgoz­zák ki Pjatakov Berlinből Norvégiába való utazásának sé­máját, vegyék figyelembe a Berlin—Oslo között közlekedő vonatok menetrendjét. Az utazásra legalább két nap kellett volna, de veszélyes lett volna azt állítani, hogy Pjatakov két napra eltűnt Ber­linből, mivel közben ' számtalan céggel tárgyalt és több egyezményt írt alá. Sztálin elégedetlen volt és kifejtette: „Pjatakov repülhe­tett is Oslóba. Oda-vissza meg lehet járni egy éjszaka alatt”. A bírósági tárgyalás során ez a verzió hangzott el. — De ezt azonnal megcáfolták ... — Azután, hogy Pjatakov a bíróságon elmondta ezt a történetet, egy norvég újságban cáfolat jelent meg. Sztálin nagyon dühös lett. Valamit tenni kellett. Közis­mert, hogy Oslo környékén csak a helleri repülőtéren száll­hatnak le polgári repülők. Végül Visinszkij havatalos ok­mányt nyújtott be a bíróságnak, amelyben a Szovjetunió Külügyi Népbiztosságának konzuli osztálya tanúsítja: „A helleri repülőtér a nemzetközi szabályoknak megfelelően egész évben fogad repülőgépeket, a téli hónapokban is.” Er­re egy újabb cáfolat jelent meg a norvég újságban, amely azt állította, hogy 1935 decemberében egyetlenegy külföldi repülőgép sem landolt az említett repülőtéren. — Még drámaibb sors jutott osztályrészül Kari Radek- nek. öt hogyan sikerült megtörni? — Amikor látták, hogy Radeket nem tudják felkészíteni a bírósági tárgyalásra, rábírták vádlott-társát, Grigorij Szo- kolnyikovot, egykori angol nagykövetet, hasson Radekre. Szokolnyikov már rég kapitulált, hiszen féltette fiatal fele­sége és első házasságából született fia életét, és így bele­egyezett. Szokolnyikov álláspontja döntő hatással volt Radek to­vábbi viselkedésére. Szokolnyikov nagy tekintélyű, körülte­kintő politikus volt. így könnyen sarokba szoríthatta a gyen­ge jellemű és könnyelmű Radeket. Megtudta Szokolnyikov- tól, hogy sikerült találkoznia Sztálinnal és ígéretet kapott tőle. Radek olyan feltétellel, hogy ő is ígéretet kap Sztálin­tól, aláírja beismerő vallomását és vádlottként áll a bíró­ság elé. Sztálin néhány nap múlva Jezsov jelenlétében sokáig be­szélgetett Radekkel. Ezután Radeket elvezették egy másik helyiségbe, ahol várta a már előkészített kihallgatási jegy­zőkönyv. Elolvasta és azt mondta: „Ez nem az, ami kell. Kérek papírt, ceruzát és magam leírom.” A jegyzőkönyvben maga tette fel a kérdéseket és vála­szolt rájuk, majd néhány nap múlva kiegészítette: Trockij utasítására egy banketten elmondta egy hitleri diplomatá­nak, hogy az illegális szovjetellenes blokk felhatalmazta, Trockij folytasson tárgyalásokat a német kormánnyal és azt is, hogy a blokk kész Németországnak átengedni azokat a területeket, amelyeket Trockij megígért. Ennek alapján lé­nyegesen módosítani kellett a többi vádlott vallomását. Ez­után Radek Jezsov személyes tanácsadója lett az összeeskü­vés legendájának kidolgozásában. — A külföldi újságírók felhívták a figyelmet Radek vi­selkedésére. Az nagyon is természetesnek tűnt. — Radek kitűnő színészi alakítást nyújtott, meggyőzte a beavatatlanokat arról, hogy a tiszta igazat vallja. A többi­ek színtelenül tettek vallomást, de Radek beleélte magát a szerepbe. Életéért küzdve nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette a Sztálintól kapott utasítást. De Visinszkijnek még ez sem volt elég és emlékeztette arra, hogy korábban nem volt hajlandó beszélni az összeesküvésről és letartózta­tása után három hónappal sem óhajtott vallomást tenni. Majd feltette a kérdést: — Komolyan vehetjük azt, amit most itt elmondott? — Igen, de ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy az összeesküvésről és Trockij utasításairól csak tőlem hal­lott először, akkor természetesen nem lehet komolyan ven­ni ... — válaszolt Radek. Indulatos beszéde és utalása a nyomozásban nyújtott különleges érdemekre, megijesztette a bíróságot és az ügyészt. Az ülést gyorsan elnapolták. — Radek csupán csak élete megmentéséért „segítette” a nyomozást? — Ha jobban odafigyelünk Radek bírósági beszédére, vi­lágossá válik: úgy építette fel önleleplezését, hogy a világ rájöjjön a vádak alaptalanságára. E színjáték rendezői egész a végéig nem jöttek rá erre. Nem vették észre, hogy ásta alá azt az alapot, amelyre valamennyi vádpont épült. Az utolsó szó jogán kétértelműen vallott. — Egy felnőtt, épeszű ember hazaárulására nem lehet magyarázat. Én is hiába próbáltam magamnak enyhítő kö­rülményeket keresni. Majd bejelentette a bíróságnak, hogy bár egyetért az ügyésszel a vád fő pontjaiban, ugyanakkor tiltakozik Vi­sinszkij azon próbálkozásai ellen, hogy az elítélteket ban­ditáknak állítsa be: — Amikor meghallottam, hogy a vádlottak padján ülő embereket egyszerűen banditáknak, kémeknek nevezik, til­takoztam. Ezt két tanúvallomás is cáfolja: az egyik beismerő vallomásom arról, hogy utasítást és levelet kaptam Trockij­tól (melyeket, sajnos, elégettem) és Pjatakov vallomása, aki beszélt Trockijjal. A többi vádpont beismerése a mai vallo­másunkon alapszik. Ha viszont közönséges banditákkal és kémekkel van dolguk, mire alapozzák azt a meggyőződésü­ket, hogy mi a tiszta igazat mondjuk? Radek ezen szavai szinte pofon csapták Sztálint. Sz. Zavorotnik Olcsó S a téglagyárból k Megkezdtük szentesi téglagyárunkban I a jó minőségű, kedvező árfekvésű UNIFORM 13 19-ES TÉGLA j (30x19x19 CM) k GYÁRTÁSÁT ÉS KÉSZPÉNZES ÉRTÉKESÍTÉSÉT. J Ára (csomagolva, gépkocsira rakva, ÁFÁ-val): ^ 22,50,— Ft db. Érdeklődni a gyár szállítási csoportjánál. Telefon: 749. J Telex: 82-437. S VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT! 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom