Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

laUîWUJd 1989. július 24., hétfő O Kétszáz éves a mezőberényi evagélikus templom (Folytatás az 1. oldalról) NSZK-ból érkezett zenekar adott térzenét a templom előtt, és működött közre az ezt követő ünnepi istentisz­teleten, amelyen dr. Harma­ti Béla püspök, Táborszky László esperes és Csepregi Zsuzsanna lelkész szolgála­tával történt. A gyülekezeti tagok közös ebéden vettek részt ezután a herényi piac- csarnokban. — Erre az alkalomra mintegy 500 gyülekezeti tag érkezett az NSZK-ból, Pan- gert Mihály vezetésével. — Kérem szépen, én tar­tom a kapcsolatot az elszár­mazottak és az óhaza között. Tudja, a múltban is a pap és a tanító tartotta össze a hívőket. 1944-ben kerültem ki Vendlingenbe. Tanár akartam lenni, sajnos, nem sikerült. Nem rajtam mú­lott. Tisztviselő lettem a Bosch-gyárban, üzleti kap­csolatom így alakult ki Ma­gyarországgal. Havonta uta­zom Budapestre és persze sűrűn eljutok ide, haza, a szülővárosomba. Amint már említettem, az NSZK-ban én fogom össze a Mezőberény- ből elszármazottakat, de nem csak az ottaniakat, kapcsolatom van ausztriai, kanadai, franciaországi és egyesült államokbeliekkel is. Kétévenként megrendezzük a mezőberényiek találkozó­ját, amelyen általában 400- an szoktak részt venni, Stet- tenben, ahol a város polgár- mestere biztosítja számunk­ra a helyet. A legutóbbit ta­valy tartottuk, amelyen nagy örömünkre részt vettek, el­ső ízben, a mezőberényiek is. Jómagam most egy 160 tagú csoporttal érkeztem Mezőberénybe és azt is örömmel és büszkén mond­hatom, az NSZK-ban élő mezőberényiek is több mint félmillió forint adománnyal járultak hozzá a templom új já varázsolásához. A történésekhez tartozik még, hogy a közös ebéd után az ünnepségsorozat to­vább folytatódott a temp­lomban, Binder Anikó sza­valatával. Ezt követően gyü­lekezettörténeti visszaemlé­kezés volt, Lédig Mihály történész, Pangert Mihály, valamint Csepregi Zsuzsan­na lelkész közreműködésé­vel. Ma, hétfőn a résztvevők a helyi termelőszövetkezet vendégeként határjáráson vesznek részt, délután a művelődési házban a díszí­tőművész-szakkör kiállítá­sát tekintik meg, és este a helyi citerazenekar ad mű­sort a vendégek tiszteletére. Kép, szöveg: Béla Ottó „Áldjad őt, mert az Űr mindent oly bölcsen intézett: sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett!’’ Záró ének: 57. Az NSZK-ból érkezett fúvószenekar térzenét »d a templom előtt Rémhír szabad európás tanulságokkal A román katonai intervenció elmaradt Nem tévedés kedves olvasó, a cím hibát­lan: valóban elmaradt a román katonai in­tervenció Magyarország ellen. Az az ag­resszív támadás, amely — a hírek szerint — július 22-re, szombatra volt várható. Eesedékességéről múlt hétfő óta szinte sza­kadatlanul csörgő telefonokból szereztünk tudomást. Olvasóink szerint a müncheni Szabad Európa Rádió mondta be, biztos ér­tesülésekre hivatkozva, a várható támadást. A hírben — véltük — tulajdonképpen sem­mi új, hiszen a félelem a bevonulástól már hónapok óta benne van a határmenti leve­gőben. Legfeljebb annyi az új elem. hogy konkrét időpontja van az agressziónak, amely ellen láthatóan sem a honi, sem az ideiglenesen, itt állomásozó — bár már las­san elvonulgató — hadsereg nem tett sem­mit. Nyilvánvaló volt tehát, jól kigondolt rém­hírrel állunk szemben. Olyannal, amire nagyvonalúan legyinteni szokás. Mi is így tettünk mindaddig, amíg már Budapestről nem kezdett leszivárogni ugyanez a hír. A bevonulástól természetesen még ekkor sem féltünk, mert ilyen katonai lépést egysze­rűen képtelennek tartottunk a XX. század végi Európában. Arról nem is beszélve, hogy van némi fogalmunk a román hadse­reg felszereltségéről, és a román ipari tech­nika színvonaláról (nyilván a hadiiparé sem lehet különb). Ám a rémhír halála a cáfolat, véltük pénteken, egy nappal a bevonulás várt idő­pontja előtt. Megpróbáltunk az ügy végére járni. Nyilatkozzon a legilletékesebb, a Szabad Európa Rádió, s nosza, máris hív­tuk Münchent. Pontosabban a telefonszám utáni kétórás kemény küzdelmet követően, mert a tudakozóban nem mondták meg. Az USA és az NSZK nagykövetségén pedig — állításuk szerint — nem tudták a sokjegyű számot. De hiába telefonáltunk még vagy húsz jobbnál jobb címre, így például a bé­csi telefontudakozóba is. Hoppon marad­tunk! Végül egy rádiós kollégánk segített. Nos, tárcsázzuk fel a SZER. magyar szerkesztőségének számát. A vonal végén — amikor a hírszerkesztőséget kérjük — egy férfi hang közli velünk, hogy sajnos nem tud segíteni, mert senki nincs a házban, ő ott az utolsó ember, így semmiféle in­formációval nem szolgálhat, és nem is tud segíteni. Hívjuk az adót szerdán délután, ekkor és ekkor. Kérésünkre még bemutat­kozik: Kovács Jánosnak hívják. Húsz perc múlva újabb telefon. Ezúttal németül, a SZER nagyközpontján keresztül. Azonnal kapcsolják is a magyar szerkesz­tőséget. A telefonból az előbbi férfihang szól németül: Tessék, Stefanovits. Közöl­jük — még mindig németül —, hogy fon­tos hírünk van. R vonal végéről halljuk Stefanovits úr hangját: „Pali gyere gyor­san”. De Pali nem jön. Érezni a bizonyta­lanságot. Szóba álljanak-e velünk, vagy sem. Ahogy magyarra váltunk, beszélgető partnerünk megismétli, nincs bent senki, majd holnap, vagy szerdán, vagy akármi­kor. A rend kedvéért azért megkérdezzük, kivel beszélünk. És lássanak csodát, Stefa­novits úr Kovács Jánosként mutatkozik be. Még egv utolsó, immár szemtelen kérdés: Stefanovits—Kovács úr idegesre vált: ..A szemem színét ne mondjam meg? Esetleg azt ne közöljem, hogy hány feleségem volt és hány gyerekem van?” — válaszolja ide­gesen és lecsapja a kagylót. Még mindig nem adjuk fel. Ismét hívjuk Münchent. A telefonvonal túlsó végén me­gint a jól ismert hang. Ahogy bemutatko­zunk, ingerülten közli; „Kérem, én egy fon­tos anyagot írok, már megmondtam, hogy nem érünk rá önökkel foglalkozni. Ben­nünket nem azért fizetnek. Hívják holnap reggel ezt és ezt a számot, a kisasszony, aki a telefont felveszi, azért kapja a fizetését, hogy a hívásokat fogadja”. No, végre ez már világos beszéd. Hogy a román intervenció elmaradt, azt azóta már tudjuk. Am, hogy a rémhír ki­alakulásához a SZER-nek volt-e valami kö­ze, egyelőre nem tudtuk meg. A történtek azonban így sem tanulság nélküliek. * * * Az eredménytelen telefonhívásokat kö­vetően még egy telexet is feladtunk a Sza­bad Európa Rádió címére. Erre a követ­kező szövegű üzenetet küldték: „Kérjük, hétfőn jelentkezzék kilenc óra után a ma­gyar osztály igazgatójának titkárságán”. Természetesen, ha érdemleges információ­hoz jutunk, az ügy tisztázására lapunk holnapi számában visszatérünk. Puha, pihe pehelypaplan „kemény” valutáért Békésen is újraéledt a kisgazdapárt A Mezőkovácsháza és Vi­déke ÁFÉSZ szakemberei több évtizede felismerték, hogy a termelés és a feldol­gozás láncolatának össze­kapcsolásával jövedelme­zőbb gazdálkodást tudnak elérni, mint a megtermelt vagy a félkész termékek továbbadásával. A település sajátos helyzetéből adódóan — az ország dél-keleti ré­szének egyik legtávolabbi pontján — a késztermék szállítása is igen költséges. Évek során a szövetkezet, az alaptevékenysége mellett igyekezett egyre szélesebb körű felvásárlási és ipari tevékenységet bekapcsolni a gazdálkodásba. Így alakult ki például a kisállat-, a ci­rok-, a tolifeldolgozás ver­tikális rendszere. Ez utób­binak egyik állomása a megtisztított, mosott toll, il­letve pehely feldolgozása, a paplankészítés. A külföldi partnerek egyre-másra ér­deklődtek a termékek iránt. A szövetkezetben a lehe­tőségeikhez képest fejlesz­tették a paplankészítés mun­kafázisait, és új, modern, a korhoz igazodó termékkel lépett a világpiacra. A ré­gi gépek mellé újabb, kül­földieket is vásároltak. Át­alakították a helyiségeket, de még mindig gond volt az alapanyag és a késztermék elhelyezése, s az elkészítési fázisok elkülönítése. A szö­vetkezet jó gazdálkodása 1989-ben lehetővé tette, hogy egy új üzemcsarnokot épít­senek a tolikonfekció ter­mékek gyártására. Az üzem műszaki átadása után — amely júniusban volt — Pasek Mihály üzemigazga­tóval beszélgettünk az eddi­gi és az új lehetőségekről. — A keltető állomás eme­leti részében található a munkaterem, kissé mostoha körülményekkel. Ennek el­lenére felvállalták az ex­porttermelést. Miért? — Mi is felismertük azt, hogy a magasabb feldolgo­zásé termékek exportja több eredményt hoz. Kezdetben a régi alapanyagokból, a ma­gyar igényeket kielégítő ter­mékeket színes, mintás, fé­nyes paplanokat gyártot­tunk. Erre csak Magyaror­szágon volt kereslet, a kül­földiek a természetes alap­anyagú, egyszínű, könnyű anyagból készült cikkeket veszik szívesebben. — Ezt felismerve, teljesen átálltak az exportra? — Majdnem. Felmérve az igényeket, a régi termékek­ből is gyártunk, öt éve vi­szont nyugatra is exportá­lunk. Ez idő alatt az ex­porttermelésünk a többszö­rösére nőtt. A meglévő he­lyiségek kicsik, a raktáro­zás megoldatlan, ezért új üzemet építünk. — Milyen gépeken dolgoz­nak? — Régen Csepel, illetve saját készítésű gépeken kezdtünk. Ma már NDK-és NSZK-beli gyorsvarrógé­peink vannak. Az új üzem­ben szeretnénk félautomata­gépeket felszerelni, ame­lyek teljesítmény- és mi­nőségjavítók lennének. Ezek egy része az NSZK-ból már megérkezett. — Mondana valamit az új üzemrészről? — Felépítéséről az elmúlt évben döntöttek, s hamaro­san a terv is elkészült. Gyorsított ütemben, előre­gyártott elemekből építet­tük. Tavaly novemberben kezdték az alapozást és most júniusban megtörtént a mű­szaki átadás. A csarnok he­lyiségeit a gyártási folya­matok sorrendjében „tér vezték”. (raktár, feldolgozó, szabászat, varróüzem, töltő­rész, csomagoló). Az alap­terület háromszorosa a mos­taninak és korszerűek a szociális helyiségek is. A munkatermekben légtechni­kai berendezéseket szerel­nek fel, amelyek a dolgozók közérzetét javítják, illetve egészségügyi, higiéniai célo­kat szolgálnak. A költség csaknem 40 millió forint, ami optimális feltételek mel­lett három-négy év alatt megtérül. Új dolgozók fel­vételét is tervezzük. — Hová szállítanak pap­lant, van-e kilátás a piac bővítésére? — Jelenleg hat országba exportálunk, köztük Japán a legnagyobb vevőnk. Az üzem tervezésével együtt megkezdtük a piackutatás más országokba is és szeret­nénk Európában és az USA- ban több felvásárlóval szer­ződést kötni. Áruink 30 százaléka belföldre kerül, el­sősorban nagyobb áruházak­ba és nagykereskedelmi vál­lalatokhoz. Itt, Mezőkovács- házán a Mozaik Áruház cso­magküldő szolgálatot szer­vezett, színmintaküldéssel, postai megrendelésre. Egyébként a szövetkezetben az első negyedév árbevétele 25 millió forint volt, amely­ből 20 millió az exportér­ték. A következő félévre 10- 15 százalékos felfutást ter­vezünk. ami 25 millió forint többletbevételt jelent, s nem utolsó szempont az sem, hogy az új létesítménnyei nemcsak a szövetkezet ex­portja és teljesítménye nő, hanem a város is gazdálko­dik egy munkahelyteremtő beruházással. Halasi Mária (Folytatás az 1. oldalról.) rezentáló MDF, SZDSZ, Fi­desz képviselői a listás vá­lasztások miatt kiesnek a versenyből, az súlyos csa­pást mérhet a magyar el­lenzékre. A tárgyalások je­lenlegi álláspontja szerint 50 százalékban listás, 50 száza­lékban egyéni választások jelenthetik majd a végső megegyezést. Még visszarendeződhet? Az előadó utalt az erősza­kos politikai visszarendező­désről folyó párbeszédek je­lenlegi helyzetére. S elmond­ta, hogy ebben a bizottság­ban személyesen képviseli a Kisgazdapártot. így a leg­frissebb tényekről is beszá­molhat. Egyelőre nincs hat­hatós eredmény e kérdés­körben. Továbbra is élnek azok a törvények, rendele­tek, jogszabályok, melyek le­gális utat biztosítanak egy esetleges visszarendeződés­hez. Az ellenzék egységesen azért száll síkra, hogy en­nek lehetősége végleg meg­szűnjön. Első lépésben min­denekelőtt a 60 ezer fős fegyveres munkásőrséget lenne célszerű leszerelni, s a fegyverek őrzését átadni a Honvédelmi Minisztérium­nak. Ezzel párhuzamosan megszüntetni minden fegy­veres kiképzést. Szó volt ar­ról is, hogy az asztal har­madik oldalán ülő Münnich Ferenc Társaság sajátos egyensúly szerepet tölt be. Képviselőik ugyanis a visz­szarendeződést legalább any- nyira ellenzik, mint az át­rendeződést. Ha kiárusítás — elszámoltatás Az ellenzék gazdasági tár­gyalásai közül a földkérdés­ről hallhatunk beszámolót. Mindenekelőtt azt szeret­nénk elérni, hogy megszűn­jön a földek kiárusítása. Tudniillik az ellenzék úgy véli, amennyiben ez a je­lenség továbbra is folytató­dik, ezek a cégek nem ke­rülhetik el az új parlament részéről az elszámoltatást. Az előadást követően dr. Zsíros Géza, a Kisgazdapárt megyei elnöke beszélt arról, hogy az egyre szervezttebb megyei párt milyen lépése­ket próbál tenni annak ér­dekében, hogy a megye sor­sának alakításában alkotó módon kivehesse a részét. Felvették egyébként a kap­csolatot Murányi Miklóssal, a megye tanácselnökével és a pártbizottság első titkárá­val, Szabó Miklóssal. Rend­szeresen jelen vannak a megyei ellenzéki kerékasz­tal-tárgyalásokon is. Végül a jelenlévő békési kisgazdák titkos szavazással megválasztották tisztségvi­selőiket. Az elnökjelöltek közül Domokos Imre kapta meg a bizalmat. A városi kisgazdapárt titkárának pe­dig Tamás Ferencet vá­lasztották.-rákóczi­Nyugatnémet gépekkel exportra gyártják a paplant

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom