Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
kÖRŐSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. július 22., szombat o A legnagyobb amerikai magyar: Vasvári Ödön Felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt hagyott hazánkra Hol volt a Knezich-tábla? Berecz Árpád chicagói magyar református lelkész az 1977-es budapesti anyanyelvi konferencián adta e megtisztelő címet Vasváry Ödönnek, annak az embernek. aki 1888. október 18-án .született Szegeden. A Wib- litzhauser nevet viselte, s amikor beiratkozott a katolikus teológiára, Vasváry-ra magyarosított. Katolikus papnak tanult. A váci piaristáknál ismerkedett meg és kötött egy életre szóló barátságot Sik Endrével, volt külügyminiszterünkkel, aki szintén papnak tanult. Vasváry Ödön 1911-ben felezte be tanulmányait a katolikus teológián. Batto- nvára került káplánnak. Ott élt, dolgozott két évig. Bat- tonyai tartózkodása alatt egyháza tiltása ellenére több cikket írt a különböző lapokba. Büntetésből Kis- becskerekre helyezték, mely akkor az egyházmegye legrosszabb helye volt. Vasváry megsértődött, hazament Szegedre, majd áttért a református vallásra. A különbözeti vizsgák után a Szabolcs megyei Cégénybe került református segédlelkésznek. Ott olvasta, hogy református lelkészt keresnek az amerikai reformátusok lelki életének gondozására. Jelentkezett és 1914-ben a szarajevói merénylet előtti napon útnak indult Amerikába. Terve az volt, hogy két évig Pittsburgban segédlelkész lesz Kalassay Sándor esperes mellett. A két esztendőből hatvanhárom év lett. Feleségül vette főnöke lányát. Pittsburgban, Buffalóban, Spring-Da- le-ban, majd Washingtonban teljesített szolgálatot. A hatvanhárom esztendőből mintegy fél évszázadot könyvtári és levéltári kutatásokkal tölt. Felkutatott mindent, ami magyar vonatkozású a könyvtárakban, régi újságokban, családi gyűjteményekben, történeti társulatok pincéiben, a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban és levéltárban, a New-York-i Public Library-ben, a Philadelphiai Historical Society pnicéiben. Végigjárta Kossuth Lajos amerikai útjait, végül tizennégy kötetben dolgozta fel mindazt, amit Aemrikában Kossuthtól, Kossuthról ösz- szegyűjtött. A Kossuth és a Marx feliratú gyűjtemény két kötetből áll. öt kötetben gyűjtötte össze azokat a verseket, melyek Kossuth üdvözletére Amerikában megjelentek. A magyar történelem s a történeti irodalom tudott Walter Gold amerikai festőművész magyar tárgyú portréiról, de azokat mindenki elveszettnek hitte. Gould még az emgiráció első állomásán a törökországi Kuta- kiában megfestette Kossuth Lajos, Batthyány Kázmér, Perczel Mór, Asbóth Sándor a későbbi amerikai tábornok és sok más emigráns arcképét. Gould mindezeket magával vitte Amerikába. Vasvári Ödön több esztendős kutatás után Philadelphiában, a pennsylvániai Történeti Társulat pincéiben, száz év eltelte után, sértetlen állapotban találta meg ezeket a festményeket. A Társulat az olajfestményeket a magyar reformátusoknak, a Washingtoni Kossuth- háznak adományozta. Összegyűjtött minden magyar vonatkozású tárgyat, dokumentumot. Azokról a magyarokról, akik már a múlt században megkísérelték Kuba felszabadítását a spanyol uralom alól, három kötetnyi iratanyag szól. Ko- váts Mihály ezredesről, az amerikai nemzet magyar hőséről, akti Cyrus Vance külügyminiszter a magyar korona ünepélves átadása során a Parlament kupola- csarnokában tartott beszédében elsőnek említett, két kötetnyi anyagot gyűjtött össze. Az • 1583-ban amerikai földre lépett Parmenius István oxfordi magyar diáktól kezdve Kováts Mihályig, az amerikai függetlenségi háború vitéz ezredeséig, majd Kossuth Lajostól Számvald Gyuláig, Amerika szegedi születésű tábornokáig és az amerikai magyar atomtudósoktól Szent Györgyi Albertig minden jeles amerikai magyar élettörténetét összegyűjtötte. Gyűjteményeit 451 irattartóba, több száz kötetbe zárta. Ezenkívül még külön 18 500 cédulára jegyezte fel, s még külön 200 borítékban helyezte el. A felszabadulás után Vasváry. Ödön 1961-ben, 1963ban, 1966-ban és 1974-ben jött haza Magyarországra, Szegedre. 1961. október 5-én ismerkedett meg Szegeden dr. Péter László tudományos kutatóval, a Somogyi Könyvtár munkatársával. Beszélgetésük során ő vetette fel, hogy milyen szép is lenne, ha Szeged lenne a „Magyar—Amerika” kutatások központja, műhelye. Vasváry Ödön hosszas gondolkodás után 1972. május 16-án, a washingtoni magyar nagykövetségen aláírt adománylevelében a szegedi Somogyi Könyvtárnak adományozta gyűjteményét és feldolgozását. Tette ezt azért — az adomány'evél szerint —, mert ez a könyvtár volt az, mely „megnyitotta előttem, mint iskolás fiú előtt a könyvek titokzatos és csodálatos világát” — írta. A gyűjtemény anyagi és erkölcsi értéke felbecsülhetetlen. i Nem csak az amerikai és a magyar nemzet történetében, de világviszonylatban is egyedülálló, hogy egy nagy nemzet történetében a kisebbségi emigráció szerepét valaki ennyire tökéletesen összegyűjtve megírja — s hazájának adományozza. Vasváry Ödön — „a legnagyobb amerikai ■magyar” — 1977. július 12-én halt meg Washingtonban. Asszony lánya és nős fia még beszélnek magyarul, de unokái már nem ismerik nyelvünket. Balogh György A Békés Megyei Népújság június 24-iszámában „Az emléktáblát levették a vár taláról” címmel rövid cikk jelent meg, amely azt kifogásolja, hogy elődeink által a vár főbejárata fölé 1929-ben elhelyezett emléktábla a múzeum raktárában hever, holott „a vár falára kívánkozik, mert művészi szövege hazafias és nemes”. Való igaz, a táblát a múzeum raktárában őrizzük, mint ahogy sok mindent szeretnénk megőrizni, ami Gyula múltjának emléke, de gyakran — akaratunk ellenére — nem kerül be gyűjteményünkbe. A tábla azonban sohasem volt a várkapu fölött, sőt egyáltalán nem a vár falán volt. Köztudomású ugyanis, hogy a szabadságharc honvédtisztjeinek 1849. augusztusi lefegyverzése az „Övár és a kastély között” történt. Gyula egykori krónikás újságírója írta ezt meg, aki épp a szabadságharc évében született, így már gyermekfejjel hallhatott a lefegyverzésről, néhány évtized múlva pedig még élő tanúk meghallgatásával megírta a honvédtisztek lefegyverzésének eseményét. Ebben az áll, hogy azon a bizonyos augusztusi reggelen Knézich a kastély borospincéjének lejáratánál állt, és amikor az orosz őrnagy kérte tőle a fegyvert, Knézich az ott álló, hordóval megrakott szekér kereke alá tette kardját, s odaszólt a kocsisnak: „Indíts!” A szekér kereke eltörte a kard markolatát, s az így kettétört, hasznavehetetlen kard nem került a zsákmányolt fegyverek közé, hanem Knézich házigazdája őrizte évtizedeken át. Az említett pincelejáratot jelölték meg tehát táblával, és nem a vár falát, a vers szerzője pedig nem más, mint Álmásy Denise grófnő. A tábla a kastély udvarán a földszintes cselédszámv falán hirdette Knézich emlékét, amíg valamikor valakik le nem vették. Elsősorban az épület restaurálásának idejére gondolok, de lehet, hogy más alkalommal távolították el, tekintve, hogy szerzője grófi származású „amatőr poéta" volt. Ki tudja? De hogy leadták a múzeumnak, nem dobták el, nem hordták ki a törmelékkel. mindenképpen tiszteletre méltó és köszönet érte. Milyen jó volna, ha egv másik emléktábla is bekerült volna a kastélyból a múzeumba, amely állítólag azt a szobát jelölte, ahol Munkácsy festett mesterével egykor, 130 évvel ezelőtt. 1860— 61-ben. Nem csodálkoznék, ha ezt a szobát is a „különc” Denise grófnő táblája örökítette volna meg az utókor számára, ha nyomtalanul el nem tűnt volna a tábla. Hogy mi legyen a Knezich- tábla sorsa, nem a muzeológus dönti el. Ha a falon lenne. akkor is kevesen láthatnák, hiszen egy gyermekintézmény udvari falán a helye, távol a közönségtől. Az is igaz azonban, hogy minden hely szent, amely azt hirdeti, nem az önzés, hanem a tisztesség, a becsület. a hazáért való tett az egyedül maradandó, a többiről az utókor, s a történelem nem vesz tudomást. Dr. Czeglcdi Imre múzeumigazgató Fotó: Fazekas László Döbrönte és Ganna Hajdan büszke lovagvár... Az 1367-ben felépített döbröntei Szarvaskővár még álló rondellája Bakonyalján a maga nemében egyedülálló hazánkban, s Európában is párját ritkítja ' A Bakony északnyugati részén fekszik Döbrönte, hajdan büszke lovagváráról volt nevezetes, amelyből ma már, sajnos, a rondellán kívül nem sóik látszik. Himfy Benedek bán, országnagy, Nagy Lajos király egyik hadvezére építtette 1367-ben. A Hmfy család szarvast ábrázoló címere után Szarvaskő-várának is mondják. Dicső események nem fűződnek nevéhez. Volt időszak — a XV. század —, amikor a Himfyek a szomszédos birtokok fegyveres fosztogatásáig csúsztak, és Szarvaskő rablólovagvárrá züllött. Évről évre feldúlták urai a zirci és bakonybéli apátság, valamint a kisebb birtokosok falvait. A várépítő dédunokái már ismét visszatértek a tisztességhez. Himfy Tamás püspök a magyar humanizmus első alakja, Hunyadi Mátyás király diplomatája volt, öccse pedig királyi várnagy Visegrádon. 1555-ben a vár még teljesen ép, de ez az utolsó adatunk róla. Végvárnak alkalmatlannak találták, megmaradt magánvárnak. Nem tudjuk, mikor és hogyan vált rommá. Talán tulajdonosai hagyták magára? Vagy váratlan török rajtaütés végzett vele? A török kiűzése után mindenesetre már lakatlan, dülede- zik. Érdekes gótikus részletei miatt nagyobb gondosságot érdemelne ez a Döbrönte fölé magasodó, hegyormot koszorúzó festői om- ladék, amelynek hiányzó kövei a XVIII. században újratelepülő Döbrönte házaiba épültek be. Döbrönte község nemcsak Szarvaskővel, hanem faluhelyen különleges, kerek, klasszicista stílusú, kupolás templommal is büszkélkedhet, amelynek főoltárát egyetlen márványból farag- tatta Somogyi Jánosné Győry Krisztina 1815-ben. Ekkor épült a templom is a francia Charles de Moreau tervei alapján. S hogy ezt a szép kis templomot egy francia építész tervei alapján emeltette Somogyiné, az nem volt véletlen. Ugyanezekben az években a szomszédban is Moreau tervei szerint épült a döbrönteinél sokkalta nagyobb és gazdagabban megformált templom, a gannai. A hajdani Kisgamna és Nagyganna valamikor ugyancsak a döbröntei várbirtokhoz tartozott, mindkettő azonos völgyben fekszik, macskaugrásnyira Szarvaskő várától. Idővel összeépült a két kis falu, s ma már egy nevet viselnek: Ganna. Itt párját ritkító értékű plébániatemplomot, és abban családi mauzóleumot emeltetett gróf Esterházy Miklós. Ö volt az, aki 1808- ban Moreau-val tervet készíttetett, s 1812-ben megindíttatta az építkezést. így került kapcsolatba az Esiter- házyaknál kevésbé tehetős Somogyi család a francia építőművésszel. A gannai templomra 1814-ben került tető, 1818-ban szentelték fel, de ezt követően is tovább folyt a munka. Esterházy Miklós úgy tervezte, hogy Gannán lesz az Esterházyak grófi ágának a temetkező helye. A plébániatemplommal egybeépített temetkezőhely gondolata jóformán előzmények nélküli. A gannainak csupán egyetlen előzménye van hazánkban, a máriabes- nyői, amelyet Grassalko- vich Antal herceg építtetett a XVIII. században. De a gannai mauzóleum mégis niás, mert az antik sírépítmények példáját követi, ezért is nevezik mauzóleumnak. A gannai sírkápolna centrális alaprajzával, kupolájával a klasszikus mauzóleumok hagyományait eleveníti fel. A magyar klasszicizmus e páratlanul érdekes alkotása azonban nem talált folytatókra. Hiszen a többi családi sírkápolna — mint például a nagycenki — temetőben áll. A templom főtengelyében, a lapos kupola alatt áll a vörösmárvány lépcsővel megemelt főoltár, rajta töviskoszorút tartó Madonna ül. Körben, fülkékben életnagyságú szobrok, amelyeket J. Klieber, a bécsi akadémia tanára mintázott. Az oltár mögött lehet lejutni a kör alaprajzú központi kriptához. Innen közelíthetők meg a szarkofágokat és koporsókat rejtő oldalfülkék. A mauzóleum bejáratával szemben Esterházy János és Pálify Jozefa kettős, klasszicista szarkofágja áll. A hazai emlékanyagban kitűnnek ritkaságukkal, szépségükkel. Figyelmet érdemel Esterházy Sándor címerrel és az aranygyapjas renddel díszített koporsója, valamint több romantikus és eklektikus érckoporsó. Külön érdekessége Gannának, hogy az Esterházy család ma is ide temetkezik, a folytonosság tehát nem szakadt meg. Dr. Csonkaréti Károly (MT 'A plébániatemplommal egybeépített Esterházy-mauzóleum I-Press — a szerző felvételei)
