Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. július 15., szombat

TALLÓZÓ

'Köröstáj

,,Legyenek önálló szellemi műhelyek"

Az MSZMP

és a pártsajtó viszonyáról

... — Hogyan képzeli el ön a jövőben az MSZMP és a pártsajtó viszonyát? Milyen elvek alapján kezeli a párt saját lapjait, mit vár el tőlük, és igényeihez milyen gyakorlati segítséget tud nyújtani? S egy konkrétabb kérdés: vitatkozhatnak-e a párt lapjai az MSZMP valamely testületének állásfoglalásával? E vonatkozásban meddig terjed a párt által fenntartott orgánumok önállósága? (A kérdésre válaszol egy beszélgetés keretében: Csikós József, az MSZMP KB társadalompolitikai osztály veze- tő-helvtíttese — a szerk.)

— Áz MSZMP és a pártsajtó viszonyát is újra kell gondolnunk, ennek érdekében nem ártana ismét áttekinteni a marxista gondolkodóknak e témáról alkotott nézeteit, de tanulmányoznunk kellene azt is, hogy a polgári demokráciákban működő pártok milyen elvek alapján, milyen módszerekkel kezelik önnön sajtójukat. A kérdést azért tartom nagyon fontosnak, mivel a párt lapjainak, a párton belüli nyilvánosságnak szerintem kulcsfontosságú szerepe van az MSZMP újrarendeződésének folyamatában.

Az MSZMP azt várja a lapjaitól, hogy nyújtsanak segítséget programjának minél szélesebb körű megismertetéséhez, formálódó koncepcióinak kiérleléséhez, hogy vállaljanak szerepet a elöntések előkészítésében.

Ugyanakkor ezek az orgánumok legyenek önálló szellemi műhelyek, legyen autonóm szerkesztéspolitikájuk. Szuverén módon kell tehát eldönteniük, miképp kívánják az MSZMP politikáját képviselni. Azt várjuk továbbá, hogy ezek a lapok legyenek informatívak, vitakészek, dolgozzanak magas szakmai és morális színvonalon.

A kérdés másik részéről, arról tehát, hogy vitatkozhatnak-e a párt lapjai testületi állásfoglalásokkal vagy vezetői megnyilatkozásokkal, a következő a véleményem: meg kell adni a jogot minden szellemi műhelynek (és ilyen szellemi műhely a párt Valamennyi orgánuma) ahhoz, hogy ha érvekkel alátámasztható kritikai észrevétele van, akkor vitatkozhasson. A műhely ezzel is elő tudja segíteni a párt szellemi gyarapodását, az esetleges tévedések kiküszöbölését. A platformszabadság léte az ilyen viták lehetőségét is megteremti, természetesen azzal együtt, hogy — véleményem szerint — lapjaink továbbra sem lesznek platformok orgánumai, de platformok közötti alkotó viták terepei igen. Távolról sem állíthatom, hogy ilyen polémiák ma akadálytalanul folyhatnak, de meggyőződésem szerint a jövőben a párton belüli nyilvános viták is természetesek lesznek. . . (Balogh Ernő; Kritika)

Magyarnak maradni

23 éves. két éve diszidált magyar srác vagyok. Magyar, mert annak érzem magain teljes szivemmel, az utolsó por- cikámig. minden mozdulatommal és lelki megnilvánulá- sómmal együtt. Tudom, azzal, hogy otthagytam otthonomat, és jó körülményeimet, nyakamba vettem a nagyvilágot, nem nagyon ugrálhatok, hogy milyen hazafi vagyok. Nem is verem a mellem. De mégsem lettem „hazátlan bitang", mint az otthonról eltávozottak többsége, akik öklüket Magyarország felé rázva hangosan és büszkén üvöltik társaiknak: „Kimegyek és meg sem szólalok többé magyarul!" Én itt. az ausztriai menekülttáborban (ahol 17 hónapot szenvedtem végig. összeszoritott fogakkal), ismertem meg ezt a selejtes rétegét a magyar nemzetnek, és megrökönyödésem határtalan volt. Hát léteznek ilyen magyarok is? Ac. hogy ők elkotródnak otthonról, annak csak örülhetnek es két tenyérrel tapsolhatnak az országban. Külföldön is ugyanúgy a társadalom szemetjét fogják alkotni, még akkor is, ha netalán egy nyugati autóval mennek haza 10 év múJna, a Balatonra villogni: „Nézd, öregem, nekem jól megy. megcsináltam a szerencsémet." Ez hazugság! Ezek a nagyszájú senkik nagyon sokat güriztek hosszú évekig, hogy egy használt autót vehessenek maguknak. Mert igenis, a nyugati társadalmak a munkára épülnek, nagyon kemény munkára. Mégis, hogyan veszem a bátorságot ahhoz, hogy megkülönböztessem magam ezektől a beteg szellemű, lelkileg sérült emberektől? Miért mondhatom én — velük ellentétben —, hogy magyar vagyok? Nehéz válaszolni. Az én szivemben ott él a haza, és tudom, hogy Kölcsey Ferenc gondolata az egyik legközelebb álló hozzám a sok közül: „Kinek szívében a haza nem él. száműzöttnek tetkintheti magat mindenütt, lelkében üresség van. mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölthet.” Hát ezért nem érzem magatn határainkon kívül sem szám- üzöttnek, hiszen bárhová tegyem a lábam, Párizstól Tokióig, mindig és mindenütt magyarként szívom be a friss levegőt és nezek szembe más nemzetek fiaival. (R. Róbert; Ifjúsági Magazin)

(l-ehoczki István rajza, Magyar Nemzet)

Szja

Hová lett a 16 milliárd?

. . . Kedve támad ezek után az embernek, hogy azért is megdicsérje magunkat, mint népet, hogy lám, a tervezetthez képest 16 milliárd forinttal több személyi jövedelemadót fizettünk be 1988-as jövedelmünk után . . .

... Hová lett tehát a 16 milliárd? A választ a pénzügyminiszter lényegében megadta expozéjában, amikor azt mondta: „Az adóreform első esztendejének haszonélvezői a vállalatok és szövetkezetek, terheinek viselői pedig a lakosság és a költségvetés voltak.'’

Jó tudni persze, hogy azt a fránya költségvetést szintén a lakosság termeli össze, s akkor egyszerűsödik az ellentétpár, könnyítve a következtetést: a magyar —

adóval kezdődő — reform lényegében semmin nem változtatott. A hirtelen nőtt nyilvánosságba ugyanúgy belefér a számokkal, kijelentésekkel való zsonglőrködés, s a helyzet is ugyanaz marad, ami 40 éve: a gazdaságirányítás ma is a (nagy)válla- lati érdekek kiszolgálója, s a lakosság feje fölött kézfogót tart az országos és a vállalati hatalom, mint eddig mindig: legkésőbb a reformkezdeményezések „visszarendezésekor'’.

Legfeljebb annyi a különbség, hogy e kézfogón ma a tószt nem ideológiával, hanem technokrata érvekkel zsúfolt. De ez körülbelül annyit ér, mint az a kétes dicséret, hogy milyen okos, ügyes nép is vagyunk mi, mert ki tudunk tölteni egy formanyomtatványt. (Mézes Flórián: Heti Világgazdaság)

Korrupció vesztegetés Protekció „bocsánatos bűn”?

... A közéleti anomáliák rangsorát — nemzetközileg elfogadott standard szerint — a korrupció vezeti. E kifejezéshez némi magyarázatot kell fűznünk.

a) Korrupción nem ritkán magát a megromlott, az erkölcsileg válságba jutott közéletet értik. Mi a továbbiakban a kifejezést nem ilyen jelentéssel használjuk, hanem korrupciónak csak az egyik közéleti torzulatot, a vesztegetést fogjuk nevezni. A vesztegetés a közélet szereplőinek nem az egyetlen olyan magatartása, amelyet jogtalan előny szerzése érdekében tanúsítanak, éspedig rendszerint a közérdek és közelebbről valamely közösségi tulajdon rovására. Számtalan olyan bűncselekményt ismernek a büntetőtörvénykönyvek, amelyeket jogtalan haszon szerzésének célzatával közéleti szereplők is elkövethetnek (pl. csalás, sikkasztás, okirat-hamisítás stb.). A közélet romlottságának az is fokmérője, hogy ilyen visszaélések milyen mértékben terhelnek közéleti szereplőket. Ezeknek a bűncselekményeknek a társadalmi veszélyessége azonban a közélet terén eltörpül a vesztegetés mellett, amelynél a döntési joggal bíró közéleti szereplő az előnyért mintegy a rá bízott hatalmat és a személyébe helyezett bizalmat árusítja ki .. .

b) A protekciót mind a magyar, mind a legtöbb külföldi jog afféle „bocsánatos bűnnek" tekinti, s nem fenyegeti büntetőjogi szankcióval. A mi jogunk a protekciónak egyetlen változatát rendeli büntetni, a befolyással való üzérkedést.. .

Annak oka, hogy a protekciót a jog nem minősíti bűncselekménynek, szerfelett összetett. A teljesség igénye nélkül: a protektort minden hátsó gondolat nélkül vezetheti a segítés szándéka is, semmiféle viszontszolgálatot nem kap, nem kér, sőt el sem fogadna; a Protektor egyébként kiszolgáltatott ember érdekében lép fel, s beavatkozása esetleg éppen közéleti visszaélést gátol meg; erkölcsileg nehéz lenne elmarasztalni a protekció egyik válfaját, a nepotizmust, azaz a közvetlen rokonnak nyújtott támogatást, ha az nem jogellenes célra irányul stb. Mindamellett újra meg újra visszatér az a gondolat, hogy a protekciót a vesztegetéshez hasonlóan büntetni kellene, mert — közérthetően kifejezve — a protekció gyakran egyenlő a befolyással rendelkezők korrupciójával. . . (Száméi Lajos; Jelző c. folyóirat)

Gusztustalan marakodás

__A lakosság többsége nem tartozik semmilyen párthoz,

c

soportosuláshoz. Egyesek szerint ez baj, s a politikai éretlenség 'jele, de — mondom én •— ugyanúgy lehet a politikai érettségé is. Mindenesetre sokan nem értik, nem értjük a kisebbség iránt eleve érzett rokonszenvet fölemésztő gusztustalan marakodást, amely a különböző intézmények, párt- épületek megszerzéséért elkezdődött. Már csak azért sem, mert az utolsó ötven évben mindig a nemzetre, az egyenlőségre hivatkozva számtalanszor hurcolták szét, vetették ebek harmincadjára a nemzeti és — az annak részét képező — magánvagyont. Ügy gondolom — valószínűleg többes számban is írhatnám —, a felszabadult épületeket ne egy másik párt foglalja le magának, legyenek azok kórházak, iskolák, szociális otthonok, kiállítótermek... mi melyiknek alkalmas. Hogy a régebbi pártoktól is elvették a ’45 után kapott helyiségeket? Valóban. De azokat a helyiségeket, lakásokat, épületeket akkor, 45 után kitől vették el? Milyen intézményektől, egyesületektől, magányosoktól? Veszélyes dolog visszamenni a múltba, különösen, ha önzés, meg erőszak a kísérő. Az pedig a pártonkívüliek — vannak vagy ki- lencmillióan — előtt természetes, hogy minden párt saját maga tartja el magát, nem pedig az állam — értsd, az adófizető polgárok — pénzéből. Egyesek panaszkodnak, hogy kénytelenek vendéglőben gyűlést tartani. Morbid vigasz: föl a fejjel, Hitler is egy sörházból indult. (Jávor Ottó; Elet és Irodalom)

VALUT AATÖMLESZTÉS

j

[1

Ï!

à 1

AZDAStá- Ez biztosan használ, de a betegnek is igyekeznie kell!

(A jugoszláv 7 Nap c. lapból)

A rendőr lenne oka a társadalom bajainak?

Magam és rendőrtársaim többségének nevében írom meg Önöknek levelem, bízva abban, hogy a nyilvánosság, a szólásszabadság nemcsak a „támadókat”, hanem a „megtámadottakat" is megilleti, és közük lapjukban véleményünket.

A tömegtájékoztatási eszközök híradásaiban egyre gyakrabban szerepelnek azok a hírek, amelyek rendőrök törvénysértő intézkedéseiről számolnak be. A megalakuló különböző szervezetek rendőrállamot emlegetnek, tüntetést szerveznek a Belügyminisztérium előtt. Mindehhez párosul néhány belügyi tisztségviselő balul sikerült nyilatkozata. Értetlenül és megdöbbenten tapasztalom a felénk irányuló ellenszenv megnyilvánulását, hiszen az egyedi esetek ismertetése úgy történik, mintha általános lenne. Eredményei : a

bűncselekményt, szabálysértést elkövető személyek nyíltan fenyegetik a velük szemben intézkedő rendőrt. A

szabálysértő az udvariasan, körültekintően intézkedő rendőrnek is azt vágja a szemébe, hogy „máshoz sem ért, csak becsületes emoere- ket büntetni.” Hangoztatják, hogy a rendőr és a katona csak a társadalom nyakán élősködik. Megöléssel fenyegetnek olyan rendőrt, akit saját körzete tisztel, felhívják az ügyeletet, és közlik, hogy „a rendőrök bitófára valók". Mit jelenthet mindez? A rendőr lenne oka a társadalom bajainak, az emberek közhangulatának? Ez nem igaz, hiszen rendőr még úgy sem szólhatott bele a társadalom életébe, mint más állampolgár.

Elszaporodtak volna a rendőrök által elkövetett jogsértések, túlkapások? Ez sem lehet igaz! Rendőreink talán az eddiginél is jobban ügyelnek a törvényes előírások betartására. Rosszak a törvények... ? A demokrácia egyet jelentene a rendetlenséggel, a mindennel

való szembehel.vezkedéssel, csak mi nem tudunk róla?

A jelenségből úgy tűnik, tudatos hangulatkeltés, a rendőrök és a társadalom más tagjainak egymással való szembeállítása a cél...

. . . Nem tagadom, köztünk is vannak — mint bárhol máshol — hivatásukat kevésbé szerető, fegyelmezetlenebb, felkészületlenebb, alkalmatlanabb emberek. Az ilyen rendőröktől elhatároljuk magunkat. A rendőrség a társadalommal együtt formálódik, alakul, talán attól lassabban. A formálódás, alakulás gyorsasága függ attól, ki irányítja egy-egy területen ezt a mozgást. Én és a társaim optimisták vagyunk. Bízunk abban, hogy változik a szemlélet, és a tömegtájékoztatás a valóságot mutatja meg. Àzt a rendőrséget ismerteti meg az ország lakosságával, amely hibáival együtt is becsületesen teljesíti kötelességét. . . (Kiss István, Gyöngyös: ötlet)

Itt a Favorit - hol a Favorit?

... A Skoda tervezői még a 70-es évek közepén kezdtek foglalkozni egy elsőke- rék-meghajtásos korszerű típussal. Kezdetben az NDK- val és a magyarokkal kívántak közös motorcsaládot kialakítani és gyártani, de a tárgyalások nem vezettek sikerre, s végül a Nissannal sem sikerült megállapodniuk. Közben megbízták a világhírű olasz Bertone Stúdiót az új Skoda tervezésével. Ezt a karosszériát már Pininfarina szélcsatornájában vizsgálták és alakították ki a gyártásra kerülő végleges formára. Az erőátvitel és a futómű tervezésében a Porsche Művek mérnökei is részt vettek, így elmondható, hogy a világ legjobb autótervezőinek közreműködésével készült el a Skoda Favorit prototípusa. Az egész konstrukció általában napjaink technikai színvonalát tükrözi, kivéve a motort, amely megfelelő konstrukció hiányában a régi, jól bevált 136—G átalakított, korszerűsített változata...

A Favoritban más, számos NgZK-, angol, amerikai és japán licenc alapján gyártott alkatrész is beépítésre került, mint például napjaink egyik legkorszerűbb karburátora, a Pierburg „2E3” (konstrukciója. A motor a tengelykapcsolóval, a sebességváltóval és a differenciálművel szerves egységet alkot . . .

... Legfrissebb hírünk szerint csak 500 Favoritot szállítanak az idén, azt is az év vége felé . . . (Tamás György; Autósélet)

Ifj. Kunt Emi: Erdélyi százat

(Megjelent a Jelző című folyóiratban)