Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JÚLIUS 15., SZOMBAT Ara: 5,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM. 165. SZÁM „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik...” (Arany János) Magyarország nagy részvéttel és tisztességgel temette el Kádár Jánost Eltemették Kádár Jánost. A Magyar Szocialista Munkáspárt nyugalmazott elnökétől, az Elnöki Tanács tagjától, országgyűlési képviselőtől személyiségéhez méltóan vett búcsút pénteken az ország népe. Az MSZMP KB székházában felravatalozott koporsója előtt csütörtökön és pénteken több mint 60 ezren hajtottak fejet, adóztak kegyelettel emlékének. Több tízezren fejezték ki részvétüket a Központi Bizottsághoz és az özvegyhez címzett táviratban, levélben is, méltatva életútját, az ország fejlődése érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A Mező Imre úti temetőben százezerre becsült gyászoló tömeg jelenlétében helyezték Kádár Jánost örök nyugalomra. A végső tiszteletadás napján már a hajnali órákban budapestiek és vidékről érkezettek sokasága várakozott, hogy személyesen búcsúzhasson el a magyar történelem utóbbi évtizedeinek kiemelkedő politikusától. Nem volt még hét óra, amikor megnyitották a székház kapuját a tisztelgők előtt, akik 13 óráig helyezhették el a kegyelet virágait a fekete bársonnyal letakart ravatal előtt. A gyász leplével borított tágas aula negyedóránként megtelt a kegyeletadók csokraival, amelyeket folyamatosan szállítottak Kádár János végső nyughelyére, a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjához. Az ország népének tisztelgő látogatását követően néhány perccel 13 óra után érkezett a Központi bizottság épületébe Kádár Jánosné. Az idős asszonyt láthatóan nagyon megviselte 40 éven át hűséges társának elvesztése. Tekintete többször hosszasan elidőzött Kádár Jánosnak a ravatal bal oldalán felállított, kinagyított képén, ily módon is búcsúzva férjétől. Röviddel ezután megkezdődött a hivatalos gyász- szertartás, amelyen ott voltak Kádár János hozzátartozói. A ravatalnál elsőként Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára helyezte el a párt koszorúját. Ezt követően az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás elnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa képviseletében Straub F. Brúnó elnök és közvetlen munkatársai, a Minisztertanács részéről Németh Miklós kormányfő, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes és Pozsgay Imre államminiszter koszorúzott. Elhozták a kegyelet koszorúit, virágait az állami, a párt- és a társadalmi szervezetek, országos hatáskörű szervek is: a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Hazafias Népfront, a vasasszakszervezet, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Demokratikus Ifjúsági szövetség, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Nők Szövetsége, a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Munkásőrség, az MSZMP Pest Megyei és XIII. Kerületi Bizottsága, a .Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az MTESZ, az OKISZ, a Szövosz. Lerótták kegyeletüket a pártintézmények és a pártsajtó, a Fővárosi Tanács, valamint a kormányőrség dolgozóinak képviselői. Ezzel a hivatalos gyász- szertartás első koszorúzási ünnepsége lezárult. A külföldi delegációk tiszteletadása előtt a magyar párt- és állami vezetők felsorakoztak a ravatal mellett. Ott volt Nyers Rezső, Grósz Károly, Iványi Pál, Barabás János, Fejti György, Kovács Jenő, Lukács János, Straub F. Brúnó, Szűrös Mátyás, Németh Miklós és Pozsgay Imre. A Kádár János emlékének kegyelettel adózó külföldi delegációk sorát a Szovjetunió küldöttsége nyitotta meg, élén Jegor Ligacsovval, az SZKP KB titkárával, a PB tagjával, Anatolij Dob- rinyinnal, a Legfelsőbb Tanács elnökének külpolitikai tanácsadójával, valamint Borisz Sztukalinnal, a Szovjetunió magyarországi nagykövetével. Őket követték Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, Ausztria, Dánia, Finnország, Olaszország és az NSZK küldöttségei. A delegációkat Jordan Jotov, a BKP KB titkára, a PB tagja, Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Sztanko Radmilovics, a ■ JKSZ KB Elnökségének tagja, Józef Czyrek, a LEMP KB titkára, a PB tagja, Kurt Hager, az NSZEP KB titkára, a PB tagja, Ion Coman, az RKP KB titkára, a PVB tagja, Walter Silbermayr, Ausztria Kommunista Pártja KB-tit- kára és a PB tagja, Ole Sohn, a Dán Kommunista Párt tagja, munkaügyi miniszter, Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Garanciális Bizottságának elnöke, valamint Hermann testület nevében és mintegy húsz nagykövet kíséretében José Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság budapesti nagykövete, a diplomáciai testület doyenje helyezte el. Ezután a Szovjetunió, Vietnam, Mongólia, Bulgária, Kambodzsa, Kína, Laosz, az Amerikai Egyesült Államok és Jemen nagykövetségeinek vezető képviselői koszorúztak. Főhajtással tisztelgett az elhunyt magyar .politikus emléke előtt a Koreai NDK, Marokkó, India, Kanada nagykövetsége, illetve az Izraeli Képviseleti Hivatal egy-egy tisztségviselője. A gyászszertartás az MSZMP Központi Bizottságának búcsújával ért véget. Az apparátus, a munkatársak is elhelyezték virágaikat a ravatalnál, amely mellett felsorakoztak, a Politikai Intéző Bizottság tagjai is. A munkatársak nevében Grósz Károly búcsúzott az elhunyttól. Grósz Károly búcsúbeszéde Fellner, a nyugatnémet CDU CSU parlamenti képviselője vezették. A külföldi delegációk tiszteletadása után ismét megnyíltak a kapuk a lakosság, valamint azon küldöttségek előtt, akik meghívás, bejelentés nélkül érkeztek a gyászszertartásra. A tisztelgők áradata egyébként csütörtök délután három órakor indult meg, s az első napon hajnali negyed kettőig vonultak el az emberek a ravatal előtt. A hivatalos gyászszertartás idején is sokan vártak még arra, hogy leróhassak kegyeletüket. A Kádár Jánostól búcsúzók közül egy idős férfi kézcsókkal fejezte ki részvétét az özvegynek. A koszorúzási ünnepség a Magyarországon akkreditált diplomáciai képviseletek tisztelgésével folytatódott. A gyász és a megemlékezés koszorúját a diplomáciai Tisztelt gyászoló munkatársaim! Elvtársak! A gyászmenet rövidesen elindul útjára. Elkíséri végső nyughelyére drága halottunk, Kádár János elvtárs koporsóját. Honfitársaink — kommunisták és pártonkívüliek, ateisták és vallásos emberek, idősek és fiatalok — külföldi barátainak és tisztelőinek sokasága, eddig közel 60 ezer ember személyesen rótta le kegyeletéta ravatalnál. Megrendítő, s egyben felemelő volt látni azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes várakozásával, egy szál virággal, vagy egy főhajtással adózott mindaz előtt, amit az utóbbi három évtizedben Kádár János jelentett nekik, s egyben hitet tettek pártunk politikája, a szocializmus ügye mellett. Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak. . Ez az általános és széles körű, önkéntes és szívből jövő tiszteletadás nem képes ugyan megszüntetni a magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának mélységes fájdalmát, nem pótolhatja a mérhetetlen veszteséget, de elviseléséhez erőt és vigasztalást ad. A gyász komorságát emlékezéssé szelídíti. Mindennapi küzdelmeink folytatására figyelmeztet. Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazáink történelmének jelentős korszaka zárult le. Hiszem, hogy azzal tiszteljük meg méltóképpen Kádár János elvtárs politikusi életművét, ha az ő neve által fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén, tárgyilagosan szembenézünk. Csakis így tudjuk megőrizni, és teljes gazdagságában kibontakoztatni a benne rejlő soksok értéket. Közvetlen munkatársai nevében búcsúzom Kádár János elvtárstól. A pártmunkások — alkalmazottak, adminisztratív, és technikai dolgozók, beosztottak és tisztségviselők — búcsúját tolmácsolom. Mindazo- két, akiknek az a páratlan szerencse jutott osztályréAz MSZMP KB székházában Kádár János ravatalánál gyászbeszédét mondja Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, aki az elhunyt politikus egykori munkatá rsai nevében búcsúzott szül, hogy vele együtt egy időben, a közelében dolgozhattak. Mindenekelőtt ebben a házban, de szélesebb értelemben mindenütt, ahol a pártmunkások az ő szellemében. hivatástudattól vezéreltetve szolgálták a szocializmus ügyét, a magyar nép boldogulását. Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunista vezetőre, az emberre! Idézzük fel a személyiségéből messze sugárzó erkölcsi példát! Legyünk követői a munka mindenekfölötti tiszteletében. Ne feledjük soha az erre vonatkozó szavait: .......a szocialista erkölcsi k övetelmények között — mondotta — én első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel ! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig.” ' Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a társainkért érzett felelősséget. Amit ő egyik beszédében úgy fejezett ki, hogy „mindannyian személyes ügyeinken túltekintve élünk.” Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, „tiszta szigorúságot” és figyelmességet, bizakodást és fegyelmet. elvhűséget és a kompromisszumalkotás bölcsességét, egymás iránti bizalmat és türelmet, haza- szeretet és internacionalizmust. Munkatársait nem kényeztette az elismerés szóvirágaival, de bízott bennük és az irántuk érzett megbecsülését kifejezésre juttatta. A hetvenedik születésnapján így válaszolt az üdvözlésekre: „Hálás vagyok az elismerő szavakért, amelyeket a munkámról mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sohasem egyedül dolgoztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én munkámat méltatják, akkor köszönetét mondok mindazoknak. akik e munkát segítették és segítik.” Köszönettel mi tartozunk. Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársai, segítői lehettünk. Tiszta eszményeit magunkkal visszük. Küzdelmét a szocialista Magyarországért tovább folytatjuk. Az utókor teszi majd mérlegre az általunk és a vele megélt évtizedeket. De azt már ma is tudjuk, hogy napjaink mély átalakulása (Folytatás a 2. oldalon)
