Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

1989. június 7., szerda Búcsúkoncert június 8-án A Névtelen Nulla — tagjainak többsége nemcsak az együttestől, a színpadi muzsikálástól is búcsúzik. Balról jobbra: Fábián Tamás, Köteles István, Juhász László, Hevesi Imre és a zenekar vezetője. Hevesi Tamás „Meghalni” névtelenül?! — Bizony rég volt. mikor Gyuris Róberttel és Erdős Péterrel Gyulán, az Árpád utcai iskola udvarán az első koncertünket adtuk — em­lékezett vissza Hevesi Ta­más, a Névtelen Nulla veze­tője. — Plakátunk nem volt. az utcán énekelve toboroz­tuk a közönséget. . . Gyulán most utcai plaká­tok tudatják: az ismert, s egykor igen népszerű popze­nekar június 8-án búcsúkon­certre készül. — 1981-ben. az említett gimnazista társaimmal ala­kítottuk a zenekart — mond­ta Hevesi Tamás —. a ma­gunk szórakozására játszot­tunk. Mi sem gondoltuk ak­koriban. hogy egyszer nagy sikerünk lesz . . . Még 1981- ben megnyertük az EDÜ-t. 1982-ben Székesfehérváron a fiatal dalosok fesztiválját. 1984-ben az országos ama­tőr pop-rock fesztivált, hogy csak a legfontosabba­kat említsem. Időközben Szegedre, majd Budapestre költöztünk, s a zenekar fel­állása is változott. Ki egye­temi, főiskolai felvételije, ki a családalapítás miatt ha­gyott el bennünket és volt olyan is, aki a több pénz re­ményében a vendéglátóipari muzsikálást választotta. — Az együttes néhány éve igen népszerű volt. . . — Diadalnak is nevezhet­ném a Jeremy című. kisle­mezen 1986-ban megjelent daliunk ..betörését” a köny- nyűzenei életbe. Másfél évig több slágerlistát vezetett. A mai napig sem értem azon­ban. miért kellett két évet várnunk egv nagylemez el­készítésére? ígéretet mindig kaptunk, ám. ha valóra vál­tásáért mentem, rendszerint azt válaszolták: majd ké­sőbb visszatérünk rá! Mikor végre megjelent, talán né­hányszor. mindössze két dalt mutatott be róla a rá­dió, a tévé... A nyugati popzenei életben ezt más­képpen csinálják! Ha vala­ki sikeres, arról a lemeze mellett egyidőben könyv je­lenik meg. filmen látható, írnak róla. Hiányolom ná­lunk a zenei menedzsereket, akik a népszerűséget kiak­náznák. akik értenek a sztárcsináláshoz. Nálunk sok a tehetséges muzsikus, de nincs senki, aki sajátos ar­culatuk — zenében és meg­jelenésben — megteremtésé­ről gondoskodna. A mi ese­tünkben például én szervez­tem fellépéseink 90 százalé­kát. holott a mi dolgunk csakis a színpadi zenélés lett volna ! Nem találkoztunk olvan szakemberrel, aki tő­kével és kapcsolatokkal ren­delkezik. s rávezetett, volna minket, hogv akár itthon, netán az európai vérkerin­gésbe bekapcsolva milyen zenei stílust képviseljünk. — Végül is, mi okozta a Névtelen Nulla „halálát"? — Közvetlenül az ausztrá­liai szerződésem, de valójá­ban a körülöttünk kialakult állóvíz. — Mint kerül egy magyar zenész Ausztráliába? — Története számomra is szinte hihetetlen. Az elmúlt évben pénzemet összegyűjt­ve. hónom alatt a gitárom­mal Nyugat-Ausztráliába in­dultam. Fremantle városá­ban töltöttem három hóna­pot. Az utcán zenéltem, s épp karácsonykor, december 24-én — sosem felejtem el ezt a napot — arra sétált Nunzio úr. a város multi­milliomos üzletembere, aki egyébként menedzser is. Másnap már a kávéházában léptem fel. majd a város koncerttermében, ami ugyan­csak az övé. Milyen sikerem volt? Talán bizonyítja, hogv igen kellemes feltételek mel­lett Nunzio úr visszahívott. — Hogyan tovább? — Egv év múlva hazaté­rek. s valóra váltom elkép­zeléseimet. Erről azonban most még nem akarok be­szélni ... Talán mondanom sem kélil. mennyire sajná­lom együttesünket, tehetsé­ges társaimat. Mégis, a kö­rülöttünk kialakult csend miatt búcsúznunk kell. Utolsó koncertünket június 8-án. 20.30 órai kezdettel tartjuk Gyulán a szabadtéri színpadon. Remélem, vala­mennyi volt zenészünk itt lesz. s — legalábbis velük — utoljára énekelhetem el a Jeremy-t. Szőke Margit Filmlevél Recsk után Orosházán, a Partizán moziban öt héttel korábban az MDF kezdeményezésére először, május huszonnyolcadikán, az MSZMP szervezésében másodszor vetítették Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia megrendítő erejű filmjét, a RECSKET. Ülünk a filmvászon előtt, és nézzük a jóvátehetetlent! A törvénytelenséggel nézünk farkasszemet, a megkinzottak, megalázónak („mivé lett a vályúból lopott moslék a száj­ban?”) sorsa hozzátartozik legújabbkori történelmünkhöz. Felmerül a lélekrendítö kérdés: kik fogják megírni mai tör­ténelmünket? ! Az emberi méltóságukban sárba taposott volt rabok, vagy rabtartóik?! Az utóbbiak megnyilatkozásaiban — ha felelősségről esik szó —, fellelhető valamiféle part- talanság, mintha az akkori HATALOM képviselőinek fele­lőssége osztható lenne a párt tagjainak számával. Pedig a VALAKIK felelőssége óriási! Az ÁVH a párt ökle, hirdeti a transzparens! E jelszó mö­gött bújtak meg a kitervelők, a végrehajtók, a számonké- rők. Rettegetté vált címek, helységnevek születtek; András- sy út 60., Mosonyi út, Kistarcsa, Hortobágy, RECSK... Szín­helyek, verések, kínzások, a test és a lélek gúzsbakötésének színhelyei. A kegyetlenségéről hírhedt „vágottnyaku” ávós, civilben bányász. Megkínzottai között is van bányász, laka­tos, szövőmester, akik a „másik” oldalon állnak. Ok a Nép ellenségei, akik nem érdemelnek kíméletet. önkéntelenül felmerül a nézőben: megmagyarázni nem lehet a bordánk dongái közé mért ütéseket. Megmagyarázni nem lehet — s főleg belátni a bokrok mögé —, kik azok, kik nem mernek kiállni a történelem felvevőgépei elé?!... Felismerés, rádöbbenés nélkül nincs katarzis. Előttünk a fasizmushoz, a Gestapo módszereihez hasonlítható ötvenes évek „vívmánya” filmen, szavakban, személyekben, sorsok­ban megtestesülve. Együtt van jelen bizonyosság és taga­dás, jönnek a szavak, olykor sírásba torkolló vallomások, csonkított testek, megcsonkolt lelkek, megbocsátok, emléke- zök, bűnöket számontartók, hitehagyottak, hitbe menekülők. Kisemmizett lelkű emberek, EMBEREK, akik mintha lelkűk falára vésték volna Hemingway idézetét: „Emberi törvény kibírni mindent, / S menni mindig tovább / Még akkor is, ha nem élnek már benned ! remények és csodák”. RECSK!!! A látottak után írni nehéz, és egyre nehezebb, de talán soha nem volt szükségesebb, mint éppen ma. Az igazság megismerése miatt; a Nép, a Nemzet rangjának visszanyerése, birtoklása miatt, a szüntelenül előbukkanó kérdőjelek miatt, önmagunk embersége miatt. A közel négyórás film után — megrendülése ellenére —, úgy érezheti a néző, hogy madártávlatból tekinthette át egy politikai bűnöktől terhes korszak önfelfaló kannibalizmusát. Egri György, volt internált szavai sommásak: „Azokat hozták ide, akik az önálló gondolkodás megbocsáthatatlan bűnében leiedzettek". Nem szántak nekik szabadulást ... A film végén felsorolás, a következő személyek nem adtak nyilatkozatot: Péter Gábor, dr. Décsi Gyula, Piros László, Fórizs Béla, Tóvölgyi Antal, volt ÁVH-s vezetők. Altábor- nagyok, ezredes, táborparancsnok, és Pelach Kornél, volt internált brigádvezető, főbesúgó. A filmvetítés után közönségtalálkozó az alkotókkal. Jó­magam Recsken gondolkodom, a megbocsáthatatlan bűnö­kön, s lassan kisétálok az utcára. A kiúttalanság egyre mé­lyülő tudatát kellene legyőznünk. Vajon ad-e elég erőt hoz­zá Recsk példája, s a döbbent hallgatás?!!! Verasztó Antal Családiasán élünk jo emberek között Bővítik a békéscsabai evangélikus szeretetotthont A békéscsabai evangélikus szeretettotthon épületcso­portja a város peremén, nagyon szép és gondozott kör­nyezetben található. A tágas kertben sok a hűvös ár­nyat adó, hatalmas lombkoronájú fa, a bokor, a dísz­cserje és a nyíló virág. Benn, a helyiségekben rend, tisz­taság, szép berendezések, sok kézimunka és virág. Hat­van évvel ezelőtt tanya volt, később ajánlották fel sze­retetotthon céljára. A társalgóban beszélge­tünk. Több idős néni és bá­csi kezében bot, vagy más segédeszköz, öreg csont ha­mar törik. De arcukról nyu­galom, elgégedettség sugár­zik. Első szavuk, hogy na­gyon jó az ellátás. — Ebben „besegítenek” az otthon lakói is — mondja erről Povázsay Mihályné nagytiszteletű asszony, az intézet vezetője. — Erejé­hez képest mindenki dolgoz­gat. Tartunk tyúkokat, hiz­lalunk sertéseket. Két hold földünk van, elsősorban gyümölcsös és kertészet. Itt sok minden megterem. Sok zöldborsót, uborkát, sóskát, spenótot és egyéb zöldet hű­tőládába rakunk, így télen is ehetünk vitamindús éte­leket. Lekvárt főzünk, ren­geteg befőttet, savanyúságot rakunk el, dióbél, mák bő­ségesen található a kam­ránkban. Babot fejteni, diót pucolni még a fájóslábúak is tudnak. Van egy napfűtéses kemencénk, ebben gyakran sül a foszlóbélű kalács, az almás, káposztás lepény, édessütemény és egyéb fi­nomság. — Két lakónk: L aczó Györgyné és Nagy Antalné valamikor diakonisszák vol­tak, évtizedekig dolgoztak itt, idős korukra „hazajöt­tek” lakónak. De annyira megszokták a fegyelmezett munkát, hogy most sem bír­nak tétlenkedni. És a jó példa is „lehet” ragadós. Bár evangélikus az otthon, de talál itt reformátust, ka­tolikust és más felekezetbe- lit, magyart, szlovák és né­met nemzetiségit. Mindent elkövetünk azért, hogy ott­hon érezzék magukat. — Családiasán élünk itt, jó emberek között — szólal meg az otthon legöregebb lakója, a 98 éves Gyeraj Mihály. — A feleségem öt éve meghalt, gyerek nincs, itt az én nagy családom. Keitten vagyunk egy szobá­ban, szlovákul beszélgetünk egymással, jól megvagyunk. Mihály bácsi elismerő sza­vait megismételte Schaffer Béláné, Hrabovszki Mária, Krnács Erzsébet, Z sibrita Jánosné, EHer András, és még többen. Megtudtuk, hogy reggel és este áhitat van, Povázsayné és Laczóné tartja. Énekelnek, imádkoz­nak magyarul és szlovákul is. Ez nagy lelki megnyug­vást ad és türelemmel vise­lik az idős korúak betegsé­geit. No és sokat segít dr. Hudák György orvos lelki- ismeretes gyógyítása, az öregek szeretete, tisztelete. Itt senki nem magányos, akinek nincs rokona, azt lá­togatják a gyülekezetből. — Egyelőre 32 idős embert gondozunk — magyarázza a vezetőnő. — Szeretnek tv-t nézni. Vasárnap délelőtt is­tentiszteletet hallgatunk, délután sor kerül vidám nó- tázásra is, magyarul csak­úgy, mint szlovákul. Sok se­gítséget kapunk kívülről is. A 73 éves Boskó Györgyné minden szombat-vasárnan bejön főzni, hogy a szakács­nőnk pihenhessen. Balázs Árpádné a szeretetszolgálat­tól jön minden hétfőn, ő a ruhaneműt javítgatja. Időn­ként női és férfifodrász jön. Az ünnepeket nagyon vár­ják, különösen a karácsonyt, amitől legjobban félnek a magányosan élő idős embe­rek. — Nagyon sokan szeretné­nek bejutni intézetünkbe — mondja Kutyej Pál evangé­likus lelkész, a szeretetott­hon igazgatója. — Jelenleg is sok jogos kérelmet tar­tunk számon, de sajnos, ke­vés a hely. Az egyházközsé­gi közgyűlés már tudomásul vette, hogy bővítjük az ott­hont. Erre a célra több mil­lió forintot költünk, és a tervek szerint újabb 15 leg­jobban rászoruló idős em­bert tudunk befogadni. Minthogy a nevünk is sze­retetotthon, itt valóban so­kat segít a szeretet, a hit. Akik az utóbbi 3-4 évben jöttek be, nagyobb ado­mányt adtak a szeretetott­honra. A megye evangélikus gyülekezetei pénzzel és ter­mészetbeni adományokkal segítenek. Egy magát megnevezni nem óhajtó személytől négy- százezer forintot kaptunk. Ebből bevezettük a gázt, a központi fűtés mindenütt egyenletes meleget ad. Az országos elnökségnek kel­lett elküldeni a számlákat, ezzel igazoltuk, hogy nemes célokra fordítottuk a nemes adományt. Ezúton is köszön­jük az ismeretlen adományo­zónak. A sok öröm mellett van­nak gondjaink is — mondja Kutyej Pál igazgató. — Ezek nem anyagi természetűek. Munkaerőgondokkal küszkö­dünk. Most is 2-3 takarítónő jelentkezését várjuk, akik szívesen dolgoznának az idő­sek között. * * * Vacsorához terítenek, én pedig búcsúzom. Napokig beszélgethetnénk a 32 em­ber életéről, sorsáról. Arról például, hogy a legfiatalabb lakó, a 60 éves Hrabovszki Mária 10 éve költözött ide. Tizenkét éves korában gyer- mekparalízist kapott, szülei korán elhaltak, keserves volt az élete, magányosan. Fájós lábaival is jön-megy, tesz- vesz, segít, amit tud. Vagy arról, hogy Laczó Györgyné a férjével együtt él az ott­honban. Mindketten szelle­mileg, fizikailag nagyon so­kat segítenek az öregek tes­ti-lelki ápolásában, könnyí- tenek a személyzet munkáján is. Beszélhetnénk Molnár néni sok fájdalmat megélt évtizedeiről, a mindent tudó Bözsi néniről és másokról. A nagytiszteletű asszonyt nagyon szeretik. Aranyos tiszteletesnek „becézik”, amit megérdemel, mert szent alázattal, szolgálattal végzi hivatását, melyet ő maga választott. Nagyon jó lenne, ha va­lamennyi intézményben eny- nyi szeretettel és türelemmel törődnének a munkában el­fáradt, az átlagnál érzéke­nyebb idős emberekkel. * * * Sajnálattal közöljük, hogy mire írásunk a lapban meg­jelenhetett, Gyeraj Mihály bácsi meghalt. Ary Róza Kaktusz és szabadesés Egy illető levetkőzik és belerohan egy kaktuszba. Kér­dik tőle, miért csinálta. Mire ő: — Pillanatnyilag jó öt­letnek látszott! Nem tudom, miért, de nem tudok szabadulni ettől a példázatos poéntól. Cipelem magammal, mint kutya a bo­gáncsot, és erről is, arról is eszembe jut. A Hét mester- lövész című filmben láttam — Isten tudja már mikor, de incselkedő kényszerképzet azóta is kísért. Akkor még csak a leesett 20 filléres után „dobtam el magam”. Az­óta tényleg mintha valami eredendő óment látnék raj­tunk. Mindenütt jelentkezik a flúgos lidérc: helyzeteink­ben kapcsolatainkban, az intézkedésekben, a nyilatkoza­tokban és ellennyilatkozatokban. Nem a tüskéin tűnődő eszelős útkeresőt látom magam előtt, hanem megfelelőit, a vakság modelljeit. A hurrá marad, a nekifutások ismétlődnek — csak a kaktuszok cserélődnek időnként. Ha nem lennénk elég belemenő- sek, hát belevisznek bennünket tereléssel, írott szóval és mi masírozunk a medvetalpak felé — lassú-kososan, tör- vény-bégetve. Aztán ha a kaktusz elveszik, akkor meg rohangálunk szerteszéjjel ijedten, mert nincs minek ne­kirohanni ... ! Szóval, ez a préris példa talált. Persze volt még egy­két jobb találat is abban a flegma veszternfilmben —az ördög akárhova tegye! A telitalálatos a következő, sza­badon idézett eset: a tizedikről kiugrik egy ember. Min­den emeletnél azt lehet hallani: — Eddig még minden rendben ... ! (Megvan?) Bekvártélyozott a fejembe ez a két abszurd, mozgó ka­rikatúra, és ott fészkelődik a tisztességes, viselhető vic­cek között. Rosszhiszemű, de sajnos nem jogcím nélküli beköltözők. Ki se lehet puskázni őket. Jellemző, hogy mikor láttam már azt a filmet, és még most is... És csak ez a két „fanyűvő” vicc maradt meg bennem, be­lőle. Jellemző persze az is, hogy csak most reagálok! Le­het, hogy közben két emelet közt voltam?! Különben, eddig minden rendben...» — plan — A Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat FELVÉTELT HIRDET a füzesgyarmati kis ABC-áruházába ÜZLETVEZETŐI MUNKAKÖRBE. Az áililás .betöltéséhez üzletvezetői képesítés és legalább 5 éves szakmai gyakorlat szükséges. Jelentkezéseket a vállalat központjába, Szolnok, Ságvári krt. 22. I. em„ a személyzeti vezetőhöz kell beküldeni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom