Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az előterjesztés véleményem szerint számos vonatkozás­ban erősen vitatható, javas­lom, hogy a pénzügyi kor­mányzat szakértői készítse­nek az Országgyűlés őszi ülésére 1990. évre a költség- vetéshez alkalmazandó sze­mélyi jövedelemadó-előter­jesztést, csakis a tényleges mandátum időtartamig ter­jedő időszakra. Javaslom, hogy a most tárgyalt adó­rendszer korszerűsítésének koncepcióját bocsássuk tár­sadalmi .vitára, tárgyalják meg a pártok, fórumok és az érdekképviseleti szervek, és akkor térjen vissza az illetékes Országgyűlés az hdókoncepciós terv elfoga­dására. A hozzászólások után Bé­kési László válaszolt a kép­viselők felvetéseire, majd határozathozatal következett. Az előterjesztést az ajánlá­sokkal, a kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 el­lenszavazattal, 38 tartózko­dás mellett elfogadta az Or­szággyűlés. Kárpáti Ferenc expozéja Dz elnök „súgója” Dr. Soltész Istvánt, az Or­szággyűlés fő­titkárát legin­kább talán úgy ismerik a té­vénézők, hogy ö az, aki az üléseken sű­rűn feláll a székéből, s szorgalmasan „súg” az el­nöknek. Félre a tré­fával, a képer­nyőn látható „együttműkö­dés" csak egy mozzanata annak a sokoldalú munkának, amely a Par­lament hivatali szervezetében — többnyire „háttérben” zajlik. A főtitkár feladata részben a régi háznagyi teendők ellátása, illetve — ahogy Soltész István fogalmaz — eh­hez kapcsolódik, még egy, a mostani Parlament műkö­déséhez igazodva, minőségi munka. Mindenképp a sor elejére kívánkozik az ülésszak előkészítése, ezen belül ' is az a törekvés, hogy a képviselők munkája zavartalan legyen. Nem kis gondot jelent a 16 bizottság, az 5 ide­iglenes és a két albizottság munkafeltételeinek biztosí­tása — többnyire ugyancsak az ülésszakok között. A már említett szakmai, minőségi többletet a főtitkár ekképp részletezi: — A törvényalkotás rendkívül felelősségteljes feladat, s ebben segítenünk kell a képviselőket, hiszen ők nem jártasak — ez nem is várható el — minden kérdésben. Többször előfordult már, hogy tanácsot kértek, akár egy törvényjavaslattal, akár a házszabályokkal kapcsolat­ban. Természetesen szóba került az ülésteremben végzett tevékenység is, ami a házelnök és az alelnökök munká­ját segíti. Bár az ülésszakokat mindig megelőzi egy ala­pos felkészülés — az elnöklő tisztségviselők áttanulmá­nyozzák a házszabályokat, illetve, hogy azok közül mi­lyen megoldások várhatók —, mégis az ülésen az elnök inkább a honatyák felszólalásaira figyel, míg a főtitkár az ügyrend szabályaira összpontosít, esetleg jelzi a vár­ható megoldásokat. S ha már ennyit beszéltünk a házszabályokról, önkén­telenül is felvetődik a kérdés: jól alkalmazható-e és mennyire korszerű az Országgyűlés ügyrendje? „A mos­tani Parlament éppen egy — a többpártrendszer irá­nyába mozduló — átmeneti állapotban van, s a ház­szabályok is ennek az átmenetnek a sajátosságait hor­dozzák — mondta dr. Soltész István, s végül hozzátet­te: belátható időn belül egy folyamatosan működő Parlament látja majd el a törvényhozó munkát, ahhoz viszont — legalábbis részben — hivatásos képviselők kellenek. Ezután Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter a kormány felhatal­mazása alapján az Ország- gyűlés elé terjesztette a honvédelmi törvény módosí­tásának tervezetét. A mi­niszter expozéját megelőző­en az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a tör­vénytervezethez több képvi­selő is újabb módosító ja­vaslatot nyújtott be, ezért a honvédelmi törvény módosí­tásának tervezetét az Or­szággyűlés két olvasatban, általános és részletes vitá­ban tárgyalja. A honvédelmi miniszter hangoztatta, hogy a tör­vényjavaslattal olyan fontos jogszabálytervezet kerül a törvényhozás elé, amely köz­vetlenül érinti az ifjúságot, s rajta keresztül a családok nagy részét, s amely ezál­tal jelentősen befolyásolhat­ja a társadalom közérzetét, az ország politikai közhan­gulatát. A törvényjavaslat ennek érdekében tartalmazza: az alternatív szolgálat formáit, azaz a fegyver nélküli kato­nai és a polgári szolgálatot; a kérelmek engedélyezésé­nek eljárási szabályait; az alternatív szolgálat időtar­tamát. E változások kifeje­zésre jutnak a katonai szol­gálatot teljesítők morális kö­telezettségvállalásában is. Ennek megfelelően a tör­vényjavaslat tartalmazza a katonai eskü, a fegyver nél­küli katonai szolgálatot tel­jesítők fogadalma, valamint a hivatásos és tartalékos tisztek és tiszthelyettesek fogadalmának módosított szövegét is. Jelentőségüknél fogva az Országgyűlést illeti meg az a jog, hogy a katonai eskü és fogadalom szövegét meghatározza, s egyben a honvédelmi törvény része­ként jóváhagyja. A törvény- javaslatban a hadkötelesek állampolgári jogait érintő néhány olyan rendelkezés is szerepel, amelyeket eddig alacsonyabb szintű jogsza­bály tartalmazott. Az egyenlő jogok és köte­lezettségek elvi követelmé­nyének megfelelően a tör­vényjavaslat a polgári szol­gálat időtartamát a katonai szolgálat törvényben megál­lapított idejével azonosan határozza meg. A honvé­delmi törvény hatályos sza­bályai szerint a hadkötele­sek 18 hónap sorkatonai szolgálatot teljesítenek. Ezen kívül a tisztek és tiszthe­lyettesek 24, a honvédek és tisztesek 18 hónap tartalé­kos katonai szolgálat telje­sítésére kötelezhetők. A javaslat a tartalékos ka­tonai szolgálat idejét tisztek és tiszthelyettesek esetében 18, honvédek és tisztesek ese­tében 12 hónapra javasolja Minden kezdet nehéz! Fodor István, az Országgyűlés tegnap megválasztott új alelnöke elfoglalja helyét az ülésteremben. nem valósul meg az ország­ban egy átfogó szociálpoliti­kai reform, fontos, hogy az adózásban biztosítsák a több- gyermekesek és a családok részére a kedvezményeket, de a megoldásokban egyelő­re megoszlott a bizottsági ta­gok véleménye. Vizsgálják az egy háztartásban keresők jö­vedelemösszevonási lehetősé­gét, illetve az arra alapo­zott egyéni adózást, keve­sebb adókulcs alkalmazását. Az ÁFA-val kapcsolatos adókulcsokról azt mondta, hogy a nulla-kulcs meg­szüntetése indokolt, de egy­két területen, például az alapvető élelmiszereknél nem célszerű ez az intézkedés, mert növeli az inflációt. Balogh László felszólalása tokát, vagyis hogy 1988-ban mennyi volt a tervezett és tényleges bevétel az ÁFA- ból. Ezen adatok hiányában igen nehéz megalapozott döntést hozni az általános forgalmiadó-rendszer továb­bi fejlesztéséről. A forgalmiadó-rendszer javasolt átalakításával, a 0 százalékos kulcsos termékek csoportjának szűkítésével nem értek egyet, mert ebben az esetben megdrágulnának az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások. A lakosság életszínvonalát nem szabad tovább csökkenteni, leg­alább szinten kell tartani, mert az elszegényedés így is túl nagy. Ezen a helyen is jelzem, rendkívül nagy hi­bája gyakorlatunknak, hogy úgy hozunk meg rendkívül fontos életszínvonal-poli- kai döntéseket, hogy egy­szerre nincs rátekintésünk az életszínvonalat érintő vala­mennyi kérdésre. Hiányolom az előterjesz­tésből, hogy a személyi jö­vedelemadónál merev maxi­mum három alternatívát ja­vasol. A családi adóztatásnál nem nagyon részletezi az előterjesztés az előnyöket és kedvezményeket, inkább a negatív hatásait mutatja be. így nagyon nehéz állást fog­lalni, hogy melyik adóztatási változat lenne megfelelő a jövőben. A lakosság jövedelemadóz­tatásával kapcsolatban a je­lenlegi személyi jövedelmi adózás további alkalmazását javaslom. A személyi adózás előterjesztésénél a „B” vál­tozat bevezetésével értek egyet; úgy, hogy az alsó ha­tár minden adózó állampol­gár részére 70 000 forintig adómentes legyen. Egyetér­tek az adósávok további szű­kítésével. Viszont nem értek egyet a kistermelők és a háztáji gazdaságoknál lévő 500 000 forint 'fő év árbevétel alatti adómentesség további szigorításával a jövőben sem. Félő, hogy egyszer a kister­melők is számolni kezdenek, és egy beláthatatlan, mind­annyiunkra aggasztó követ­kezményekkel járó folyamat elindítója lesz. A nyári szünet idejére kialszanak a lámpák, és elcsendesül a nagyterem A Békési Egyetértés Tsz elnöke hangsúlyozta: — Az általunk most kézhez kapott előterjesztés a korábbiakhoz képest alapvetően új voná­sokat tartalmaz. A pénzügy- miniszter lényegében egy 1992-ig szóló intézkedési cso­magtervhez kéri az Ország- gyűlés felhatalmazását. Ügy érzem, megéri azon elgondolkodnunk, hogy a je­lenlegi gazdasági körülmé­nyek között — akkor, ami­kor a népgazdaság szinte hó­napról hónapra gazdálkodik —, érdemes-e, szabad-e a pénzügyi kormányzatnak a koncepciós terv elfogadásá­val egy hároméves időszakra további intézkedési sorozat­ra felhatalmazást adnunk. Aggályaim egyike, hogy az előterjesztés önmagában is ellentmondó, és ezt igazolni is tudom. A lakossági 1988- as személyi jövedelemadó befizetési mértékét egyik he­lyen 84 milliárd forintban, a másik helyen pedig 75 milliárd forintban határoz­za meg. A két — a lakossá­got súlyosan érintő — adat között 9 milliárd forint elté­rés van. Kérdezem, hogy melyik adat a valóság, és mi indokolja a több mint 10 százalékos eltérést a május­ban készült ugyanazon elő­terjesztésen belül. A másik aggályom, hogy az intézkedésekkel az elma­radt vidéki térségek helyze­tét nemhogy javítanák, ha­nem hosszú évekre konzer­válnánk, ami társadalmi szinten elfogadhatatlan. Hiá­nyolom továbbá azt is, hogy az előterjesztés az általános forgalmi adó vonatkozásában sem tartalmaz konkrét ada­Fekete János felszólalása A Békés megyei képviselő, a reformbizottság elnöke ar­ról szólt, hogy az adórend­szer korszerűsítésénél hasz­nosítani kell a bevezetés so­rán szerzett tapasztalatokat. A várt előnyök ugyanis nem mindenben érvényesültek, részben, mert a gazdasági környezet sem alakult meg­felelően. Ugyanakkor annak a véleményének adott han­got, hogy a gazdaságirányí­tás hiányosságai nem írha­tók az adórendszer számlá­jára. Szerinte is határozott korrekcióra van szükség, mert az adórendszer gyen­geségei főleg a gyors beve­zetésből származnak. Az utó­lagos kapkodásért azonban az a kormány felelős, amely egy évtizeden át elodázta az adórendszer bevezetését — mondotta. Ennek ellenére di­cséretes az adózó állampol­gárok érettsége és az adó­bevallásnál tanúsított kor­rektsége. A bizottsági elnök szerint az adókulcsok túlzottak, azo­kat mérsékelni szükséges. Ezzel egyidejűleg a túlzott támogatást, a kivételezések körét átvizsgálás után szű­kíteni kell. Végül: olyan megoldásokat szükséges ki­alakítani, amelyek nem ront­ják a költségvetés helyzetét. Az adóreform során minden eddig jelentkezett problémát meg kell oldani, ezt nem le­het tovább elodázni. Amíg Új adófilozófia Az oly sokszor, bár tegyük hozzá, joggal kipellengére­zett adórendszerünk továbbfejlesztésével kapcsolatos, tegnap délelőtti pénzügyminiszteri expozé és a parla­menti reformbizottság állásfoglalása, mindenképpen szemléletbeli fordulópontot jelenthet a jövőben. Háttér­be szorítva a mindenek feletti adóprés elvet. Várhatóan a reformtervezet a jövőben szociálisan igazságosabb, és a gazdasági szféra számára perspektivikusabb elvo­nást irányoz elő. Meglepő határozottsággal állt ki a par­lamenti reformbizottság, Fekete János elnök, a pénz­ügyminiszter alapkoncepciója mellett. — Békési László pénzügyminisztert nyitott személy­nek tartom, megfelelő partner abban, hogy a bizottsá­gi tárgyaláson az alpelvekben kompromisszum szüles­sen — fejti ki a délutáni szünetben lapunknak a bi­zottság elnöke, Fekete János. — Meggyőződésem, hogy a kormányt szövetségesnek kell megnyerni. A képvise­lők alkotó jellegű munkát csak a kormánnyal diploma­tikusan együttműködve folytathatnak sikeresen. A szük­ségesség és a lehetséges fogalmak sorrendjét felcserél­ve, a jövőben először lehetőségeinket célszerű mérle­gelni a döntéseknél. Az adórendszer reformját illetően azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a költség- vetési egyesúly kérdését. Ám elkerülhetetlen, hogy új alapelvekre építsük egyébként jónak tűnő alórendsze- rünket, s megszüntetve teljesítmény-visszatartó hatását. Meggyőződésem, hogy alacsonyabb adókulcsok esetén a nagyobb teljesítmények jóvoltából nemcsak az adóked­vezményben lemondott bevételt, de ezen felül még plusz 3-4 százalékot is elkönyvelhetünk költségvetési be­vételként. A következetes támogatásleépítés mellett határozottan ki kell állnia a Tisztelt Háznak. Tudniillik, nem hagy­ható figyelmen kívül egyik alapvető tény, nevezetesen, hogy minden kiverekedett egymillió forintos támogatás, valamelyik adókulcs növekedését jelenti a lakosság, vagy a gazdálkodók számára. Minél inkább piaci feltételek közé kényszerítjük a vállalatokat, annál nagyobb a va­lószínűsége annak, hogy az adókulcsok csökkenthetőek. Tüzetesen felül kell vizsgálni minden gazdálkodó szfé­rát, s a különböző lobbyk vitorlájából tényadatok bir­tokában kifogni a szelet. Én már az elmúlt ülésszakon megtámadtam felszólalásomban az energialobbyt, tud­niillik, nem értek egyet a paksi 1000 megawattos erőmű építésével és a bős—nagymarosi beruházás energiával kapcsolatos koncepciójával. Meggyőződésem, hogy a ma­gyar gazdaság várható fejlődése a jövőben nem igényel ennyi energiát. S követnünk kell a fejlett gazdaságú or­szágok szemléletét, miszerint mindenben, mindenkor legolcsóbb beruházás a takarékosság. 1989. június 29., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom