Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3„ szombat Meddig ég a fáklya? A magyar nyelvű szovjet lapokról Penyaska László különös képei A Manipuláció, Penyaska László szerint Reprodukció: Veress Erzsébet Orosháza: Védtelen védett épületek Az MSZMP pénzügyeit sokáig sűrű homály fedte. A párt gazdálkodása az éves állami költségvetésben nem jelent meg külön tételként, általában az egyéb „fedőnév” alatt szerepelt. A tavaly decemberi Országgyűlésen megtört a jég, ahol teljes elszámolásra késztették az MSZMP-t. Itt kiderült, 4iogy a társadalmi szervezetek közvetlen támogatási rendszere aligha tartható tovább, alapos felülvizsgálatra szorul. Ilyenformán változtatni kell az MSZMP-nek adott támogatás jelenlegi rendszerén is, amelyről jogszabályok nem rendelkeztek. Inkább szokásjog alapján, leirati, nem nyilvános formában öltött testet. A dráguló élet a mozgalmat sem kímélte, többe kerülnek az újságok, a papír, az oktatási központok fenntartása, a saját kiadványok elkészítése. Tehát a költségek alapos lefaragására van szükség. Kétségtelen, a kiadások egyik legnagyobb tétele a béralap, amely a járulékokkal, az adókkal együtt tetemes összeget tesz ki. Ezért is kezdték meg az apparátusi létszámcsökkentést, amely a hét szűk esztendő kezdetét jelenti. Ugyanakkor vannak kisebb kiadások, eddig jelentéktelennek ítélt költségek, de ezek most előtérbe kerültek, sok kicsi sokra megy alapon. Felröppent a hír megyénkben is, hogy évente egymillió forintjába kerül az MSZMP megyei bizottságának a magyar nyelvű szovjet újságok, folyóiratok terjesztése. Ugyanis 15 éve egy nyugdíjas pártmunkás járja a megyét, gyűjti az előfizetőket, mindezt a pártbizottság kontójára. Kárpáti Józseftől, a megyei pártbizottság munkatársától megtudtuk: az utazási költség évente mintegy 40 ezer forintot tesz ki, hiszen az ügyintéző sokszor társul valamelyik munkatárshoz. Hüttner Vilmos az előzményeket világította meg, amikor elmondta, hogy 1974-ben közös szovjet—magyar pártós kormányegyezség született az orosz, illetve a magyar nyelvű lapok terjesztéséről, népszerűsítéséről, hogy a két Pénteken ülést tartott a SZOT elnöksége. A testület elsőként az áruellátás és a fogyasztói szolgáltatások 1989. évi tapasztalatairól és várható helyzetéről szóló Kereskedelmi Minisztériumi tájékoztatót tárgyalta meg. A vitában elhangzottak alapján kialakult állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a SZOT elnöksége az ország politikai és gazdasági stabilitását befolyásoló tényezőnek tekinti a lakosság színvonalas áruellátását, a fogyasztói szolgáltatások javítását. Ennek megfelelően fontosnak tartja, hogy a Kereskedelmi Minisztérium a rendelkezésre álló eszközökkel gondoskodjon a hiánycikkek arányának csökkentéséről, az alapvető árukból a kiegyensúlyozott ellátásról, a főváros peremkerületeiben és a kistelepüléseken is. A testület kiemelt jelentőségűnek tartja mind az olcsóbb napi élelmiszerek és iparcikkek iránt megnövekedett kereslet kielégítését, mind a tartós fogyasztási termékek alkatrész-ellátásának javítását. _ A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a nép jobban megismerje egymás életét, hétköznapjait. A pártközpontban felkérték a megyei első titkárokat, hogy teremtsék meg ennek az anyagi és személyi feltételeit. így esett a választás a volt gyulai városi első titkárra, Jámbor Istvánra, aki egyébként ízig-vérig kereskedő és életeleme a pártmunka. Kapott egy megbízó- levelet a megyei pártbizottság első titkárától és a megyei tanács elnökétől, ezzel járta a megye vállalatait, szövetkezeteit, intézményeit, nyomában a posta szakembere, aki rögzítette az előfizetőket. De milyen lapokról van szó? A Szovjetunió, a Fáklya, a Lányok-Asszonyok, a Szputnyik (tavaly július 1- jén megszűnt), a Szovjet Irodalom, a Szovjet Sportmagazin, a Misa című időszaki újságokról. Ily módon havonta 25 ezer szovjet lap talál gazdára megyénkben, amelynek 3 millió forint az értéke. Közben változás következett be a terjesztésben. Ma már csak a Szovjetuniót, a Fáklyát és a Lányok- Asszonyokat propagálják a megyei pártmunkások, a többivel a Posta Központi Hírlaposztálya foglalkozik. Az egész ügyletet a Pallas Könyv- és Lapkiadó Vállalat tartja a kezében, tőlük kapnak némi tiszteletdíjat a terjesztők. Az igazsághoz hozzátartozik: ezek a szovjet lapok nem valami olvasottak hazánkban, így megyénkben sem, míg a mi újságjainkat elkapkodják a Szovjetunióban. Ezek után meg kellene vizsgálni, hogy érdemes-e — a régi, majdnem parancsuralmi módszerekkel — azokat a szovjet lapokat terjeszteni, melyek a megújulásra képtelenek. Van olyan újság közöttük, amelyiknek az előállítási költsége 25 forint és 7 forintért adják.(!?) A közeljövőben a megyei pártbizottság költségvetése sem bír el még évi 40 ezer forint többletkiadást sem, ha komolyan veszi a gazdálkodást. Talán a piac ítéletére kellene bízni, hogy ki milyen újságot, folyóiratot, évkönyvet vásárol meg. Mindenféle megbízólevél és rábeszélés nélkül. Seres Sándor továbbiakban áttekintette az adórendszer működésének eddigi tapasztalatait és a továbbfejlesztésre vonatkozó javaslatokat, elgondolásokat. A vitában megfogalmazott véleményekkel véglegesített állásfoglalás-tervezetet a SZOT következő plénuma elé terjeszti. Az elnökség előterjesztést vitatott meg az egészség- ügyi, szociális és gyógyszerellátó vállalkozás szabályozásáról. Állásfoglalásában hangsúlyozta a koncepció széles körű társadalmi vitájának szükségességét, valamint azt, hogy a szakszervezetek csak abban az esetben támogatják az elképzelések megvalósítását, ha a Szociális és Egészségügyi Minisztérium az egészségügyi magánvállalkozás bevezetésé- sének előfeltételeként kimunkálja az új biztosítási rendszert. Az elnökség a SZOT ülését június 8-ára összehívta. A tanácskozás napirendjén az adórendszerrel kapcsolatos témán kívül egyebek között a hazai és nemzetközi szakszervezet-politikai kérdések, a SZOT 1988. évi gazdálkodásáról szóló beszámoló szerepelnek. Nehéz körülírni, milyen képeket fest Penyaska László, amatőr képzőművészeink egyik legtehetségesebbje. Nemsokára záruló békési kiállításán több tucat festménye és grafikája látható, közöttük a legtöbb kisméretű, intim szemlélődésre ösztönöz. Amikor végigjártam a két termet, és először volt alkalmam ennyi Penyaska-ké- pet megnézni, elgondolkozni előttük, felírtam a jegyzetembe pár mondatot a festő emberalakjairól, embercsoportjairól, kedvelt kompozí- ciós ötleteiről. Ezt írtam: „Ezek az emberek alig mosolyognak, megütöttek valamiféle Nagy Hatalomból, misztikus látomások ülnek a szemükben és a kongó szomorúság. Nem tudom, honnan jöttek, hol élnek, de tény, hogy léteznek körülöttünk, bennünk. Távol tmn- nak egymástól, pedig sokan csoportoznak itt, mégis mindőlyük külön világ.” Ha most azzal folytatom itt, hogy Penyaska László nyilván (hogyan is lehetne másképpen?) önmaga belső világát festi oda a rostlemezekre, akkor közelebb juthatunk a válaszhoz arra a kérdésre: milyen képeket fest? Miről fest képeket? Miről közöl valami mást nekünk (velünk), mint a többiek? Azt hiszem, egyértelmű, hogy a magányról, újmódi korunk nagy lelki betegségéről, mely üres-szomorú tekintetekben ül ki embereink arcára, mely világban a csoportok is csak látszólag egyek, minden tagúk idegen Dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára a héten pártfórumon találkozott a Szeghalmi Állami Gazdaság egyik alapszervezetével, a gazdaság tövis- kési kerületének ebédlőiében. A csaknem 50 párttag előtt gondolatébresztőként időszerű belpolitikai, pártpolitikai kérdésekről szólt. Fölvetette: milyen legyen a párt, a demokratikus centralizmus szervezési elve helyett. mi tartsa össze. az alapszervezetek a munkahelyen vagy a lakóterületen működjenek? Beszélt a platformszabadságról, és a pártfegyelem kérdéséről is. Minderről valóban csak gondolatébresztőként. mert — mint megfogalmazta —. az idei kongresszusra készülődve jó lenne végre megismernünk, miről. hogyan nyilatkoznak a párttagok. Elsőnek Papp Endre mondta el a véleményét: — A politikai vezetőink a platformszabadságot azegyéa másik számára. Néha (néhány képnél) felvillan azonban a kiút lehetősége, melyben elengedhetetlen feltétel a technika jelenléte, mégha szimbolikusan is. A Repülésre készen figurája (láthatóan) különös sárkánygéptől várja a minden alól felszabadító repülést, kérdés azonban, hogy jó-e a motor, hogy levegőbe emelkedhet-e a kezdetleges szárnyszerkezet, a lehetőség a felröppenésre azonban tagadhatatlan, hogy benne van a képben, ott van a képen. Az Éjszakai capriccio szeszélyesen csapongó hangulatában is fellelhető a megszabadítás, vagy a felszabadítás vágyódása, a kép fehér leplekben csoportozó figurái Penyaska fantáziavilágában lehet, hogy a tisztaságot, tehát a lehetőséget rejtik. •Ilyen minden kép itt, ezen a békési tárlaton, ilyen a Gondolatok a városról sorozat, a Helyzetek, a Kilátás a roncstelepről, a Bárka felé, és ilyen a Manipuláció, amelyen egy Tudós, vagy Nagy Kopasz Főnök, netán a Láthatatlan Hatalom Megtestesülése mozgat- ja-rángatja-irányítja az embereket (a világot?), miként marionettbábukat saját ké- nye-kedve szerint. Ez már némi bölcs képi szó arról, hogy ember. Figyelni kell Penyaska László képeire ezután is, és módot adni, hogy időről i^p- re a közönség elé léphessen. A békési Jantyik Mátyás Múzeum ezt tette. Sass Ervin ni érdekük érvényesítésére használják fel. Legyen a politikusoknak egvéni arca. de ne ad hoc módon. Hogv mi- ' lyen pártot akarunk? Legelőször is legyen kommunista. ezt a jelzőt én a nevében is benne hagynám. Hogy tömegpárt vagy élcsapat legyen? Számomra ez nem kérdés, a lényeg az, hogy olvan program kell. ami mögé föl tudnak sorakozni az emberek. Ambrus Balázs hozzászólását egy kérdéssel vezette be: — Hogv az emberek miért nem nyilvánítanak véleményt? A közelmúltban tapasztaltuk, mikor az országgyűlési képviselők védelmében aláírást gyűjtöttünk. hogv félnek, nem tudják mi lesz itt egv-két év múlva. Ez a félelem teszi őket passzívá. Hogy ez a tömeg merre mozdul, ezen áll vagy bukik az ország sorsa. Nagyon sürgősen utat kellene mutatnunk a néma millióknak. Hogy az üzemben, vagy azon kívül műA minap tartotta kihelyezett ülését a Békés Megyei Műemléki Albizottság Orosházán. A vendéglátók által összeállított útvonalterv, az úgynevezett „papírforma” már a műemléki séta legelején megdőlt. A szakembereket ugyanis nem a régi (már régen nem eredeti) kispolgári utcák érdekelték, hanem a romos zsinagóga, a bazársor, a düledező Pilleház, az evangélikus templom stb. A séta során több kérdés is elhangzott: miért vált gyakorlattá Orosházán a műemlékek bontása? Miért nem fordítanak nagyobb gondot a bútorkultúrára? Miért nincsenek táblák a védett épületeken? Bugár-Mészáros Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség területi felelőse a helyszíneken szerzett tapasztalatairól a következőket mondta: — Orosháza körbenyírt városmagját nem lehet tovább rombolni. Így is olyan épületeket bontottak le, amelyeknek itt lenne a helyük. Sokan még a helybeliek közül sem tudják, hogy mennyi érték van a városban. Csak néhányat említek: a bazársoron, a szíjgyártó műhelyében biedermeier üzleti pult, PallasA Pedagógusnap alkalmából tanárokat, tanítókat tüntettek ki pénteken. a Parlamentben. A rendezvényen — amelyen jelen volt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, valamint Andics Jenő, az. MSZMP KB társadalompolitikai osztályának veztője — Glatz Ferenc művelődési miniszter köszöntötte a magvar pedagógustársadalom képviselőit. maid beszéde végén a kormány nevében megköszönte a kitüntetettek munkáját. s átadta az elismeréseket. A Békés megyeiek közül Kiváló Pedagógus kitüntető címet kapott: Borbély Fe- rencné, a Sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazködjenek az alapszervezetek? Véleményem szerint a választásokra készülve erősödjön meg a területi munka, de maradjanak meg az üzemi alapszervezetek is. Elek István, az idősebbek kétéségéről beszélt: — Dr. Lovász Matild elmondta. hogy a tavaly májusi országos pártértekezlettel ezlárult .egv korszak, de nekünk már több szakasz is lezárult. és most nem tudjuk magunkat hová tenni. Néhány száz taggal alakul ilyen-olyan párt. hangoztatják, hogy ők demokratikusak lesznek, nem elnyomók, de arról ki beszél, hogy ha valaki egy 500-assal megy a boltba, és a szatyorban csak ezt-azt hoz haza? Aki ezt maid meg tudja magyarázni, az 'álljon kii ! Hogy a . helyzet így alakult, erről nem az egyszerű munkásember tehet. A fiatalabb korosztályhoz domborművel ellátott varrógép; a fodrászműhelyben múlt századi, ritkaságnak számító bútorok, borbélyszerszámok vannak. Akár egy Krúdy-filmet is lehetne itt forgatni! Persze, ezt látja a szakember, de a laikus mit fedez fel? Lezüllött, piszkos műhelysort. Javaslom a tanácsnak, kötelezze a használókat arra, hogy tegyék rendbe üzleteiket! Katsányi Pál, a MAB titkára benyomásait így foglalta össze: — Az orosháziakra két fontos feladat vár. A Pillangó-ház és a zsinagóga helyreállítása, hasznosítása. A város vezetésének pozitívabb hozzáállását szeretném kérni, s azt, hogy a két épület ügyében minél hamarabb tegyenek lépéseket! A műemléki sétán a bizottság tagjai láthatták mindazt, ami mellett az orosháziak nap mint nap elmennek : műemléki környezetben gigantikus méretű lemeztrafókat, főutcán burjánzó gazdzsungelt, polgárházak falán -kúszó gázcsőkígyókat és a sort folytathatnánk — de egy szóval is ki tudnánk fejezni: KUL•ÍURÁLATLANSÁGOT. gatóhelyettese; dr. Hajt- mann Pálné, a Mezőhegve- si József Attila Általános Művelődési Központ tanítója: Kiss József né, a Vésztői Szabó Pál Általános Iskola tanára: Kiszely János, a Békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközép- iskola igazgató-helyettese; Miskolczy László, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanára: Palotás László, a Békési Fehér Lajos Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet szakoktatója: Ruhman Imréné, az orosházi Móricz Zsigmond utcai óvoda óvodavezetője és Szakács Mihályné dr., a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgató-helyettes főiskolai docense. tartozó Elek Ferenc, a munkások képviselőiről szólt : — Az eddigi három hozzászóló mind vezető beosztásban dolgozik, a munkások az eseményeket nem tudják követni, nem tanultak meg politizálni. Meg kell nézni az ellenzéki pártokat. Ott is a jogászok és a közgazdászok egymást megcáfolva beszélnek, elfelejtik. hogy dolgozók is vannak a világon. nem őket képviselik. Hogy a fizikai dolgozók miért nem nyilvánítanak véleményt. ezt Dajka Sándor- né nagyon egyszerűen fogalmazta meg: — Nem vagyunk elég tájékozottak. Olyan kevés a fizetésünk, hogy munkaidő után nem érünk rá újságot olvasni, tévét nézni. Erre nincs időnk, örülünk, ha pihenhetünk. Befejezésül dr. Lovász Matild néhány kérdésre reagált. majd megköszönte a párttagok őszinte, nyílt beszédét, a kétórás tartalmas vitát. (molnár) Június 8: SZOT-ülés Napirenden: az áruellátás és szolgáltatás Pártfórum a Szeghalmi állami Gazdaságban Cs. i. Pedagógusnapi ünnepség a Parlamentben
