Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. június 21., szerda 0 Varsái Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése Korábbi megállapodásnak megfelelően a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soros ülésére 1989 júliusának első dekádjában, Bukarestben kerül sor. Indiai külügyi államminiszter látogatása hazánkban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára június 20-án találkozott az Európai Demokratikus Unió (EDU) Európa-bizottságának Budapesten ülésező tagjaival, és beszédet mondott Magyar- ország mai fejlődésének jellemzőiről, és az MSZMP törek­véseiről 1 Geraszimov sajtóértekezlete Kovács László külügvmi- nisztériumi államtitkár meg­hívására június 18—20. kö­zött, hivatalos látogatást tett hazánkban Natvar Szingh, *az Indiai Köztársaság kül­ügyi államminisztere. Az államminisztert fogad­ta Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Pozs- gay Imre, államminiszter, Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes és Horn Gyu­la külügyminiszter. A megbeszéléseken az in­diai politikus tájékozódott a magyarországi reformfolya­matról, a politikai intéz­ményrendszer átalakítása, valamint a gazdaság kor­szerűsítése érdekében tett lépésekről és a magyar ve­zetés további elképzelései­ről. Tájékoztatást kapott a seiről, Magyarország nem­zetközi kapcsolatainak ala­kulásáról. Kovács László, valamint Bényi József külügyminisz­ter-helyettes és Natvar Szingh, áttkeintették a ma­gyar—indiai kapcsolatokat és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről. A külügy- minisztériumi tárgyalások során, megerősítést nyert, hogy a két ország kormánya minden területen kész to­vább bővíteni az együttmű­ködést. Natvar Szingh, a Magyar Külügyi Intézetben előadást tartott „—. Nehru és India külpolitikája” címmel, az MTA Tudósklubjában pedig részt vett a Nehru-centená- rium alkalmából megjelenő India-bibliográfia bemutatá­„A temetési ceremónia ide­jén egyes szónokok beszédei szovjetéi len es kirohanásokat tartalmaztak. Mi ezt termé­szetesen észrevettük. Ugyan­akkor abból indulunk ki, hogy azok nem tükrözik sem a Magyar Népköztársaság kormányának hivatalos ál­láspontját, sem pedig a ma­gyar nép hangulatát és ér­zéseit” — Gennagyij Gera­szimov szovjet külügyi szó­vivő fogalmazott így keddi moszkvai nemzetközi sajtó- értekezletén, amikor magyar újságírók arról faggatták, hogy mi a szovjet hivatalos álláspont a hétvégi budapes­ti eseményekről. Szó esett a kérdésekben arról a keddi TASZSZ-kom­A fiatalkorúak frankfurti bí­rósága előtt tegnap megkezdő­dött Stefan Macicko és Dusán Styk csehszlovák állampolgárok pere, akik ez év március 29- én Prágából fegyveres erőszak­kal Frankfurtba kényszerítették a Malév egyik utasszálító repü­lőgépét. mentárról is. amelyben Alek- szandr Kondrasov szemleíró eléggé szokatlan hangot ütött meg a Nagy Imre temetésén elhangzottak, a budapesti események kapcsán. Gera­szimov szerint „a TASZSZ a megnevezett szemleíró ma­gánvéleményét adta közre”, tehát az nem hivatalos ál­láspont. A szóvivő ugyan­akkor nem értett egyet az­zal a felvetéssel, hogy a szovjet sajtó keveset vagy visszafogottan foglalkozott volna eddig a magyarorszá­gi eseményekkel. Egyebek között felidézte a Komszo- molszkaja Pravdában ko­rábban megjelent terjedel­mes elemzést. A CSAD autóbusz-közlekedési vállalat szakmunkásképző inté­zetének 16 éves autószerelő-ta­nulói ellen túszszedés és a lé­giközlekedés veszélyeztetése mi­att emeltek vádat, az NSZK joggyakorlatának megfelelően azonban elutasították a hivata­los csehszlovák kiadatási ké­relmet. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÓ PAPAGÁJ Az igazságszolgáltatás tör­ténetében először bízták a döntést egy Koka nevű pa­pagájra egy spanyol kisvá­rosban. A tárgyalóteremben kalitkában „jelent meg” a beidézett papagáj. A bíró tő­le várta, hogy igazságot te­gyen egy háziasszony és egy utcai árus között, akik mindketten sajátjuknak mondták a madarat. Miután a bíró kiengedte a kalitká­ból a papagájt, az azonnal a háziasszony vállára repült, s nem is akart onnan el­mozdulni. Ha az árus felé­je közeledett, a csőrével vé­dekezett, nehogy megfog­hassa. A madár viselkedése egyértelműen eldöntötte a vitát. Az utcai árust lopá­sért két hónap börtönre és pénzbírságra ítélték. ÖSZVÉR, MINT DÍSZDOKTOR Ha egy ló lehetett szená­tor, akkor egy öszvér miért ne lehetne díszdoktor — ala­pon a híres amerikai egye­tem, a Yale díszdoktorává avattak egy öszvért. Mégpe­dig azért, mert 36 kiló követ cipelt a hátán az egyetem geológusai számára. A dísz­doktori oklevelet az egyetem legtekintélyesebb személyi­ségei írták alá, az átadáskor zene szólt, és beszédet is tartottak. A geológuscsoport vezetője, Mark Brandon pro­fesszor, aki az öszvért dísz­doktornak javasolta, hang­súlyozta, hogy ezt nem kell tréfára venni. ROCKHANGVERSENY A VÖRÖS TÉREN Egy dán ifjúsági szerve­zet, amelynek neve „A kö­vetkező állomás, a Szov­jetunió”, engedélyt kapott a szovjet hatóságoktól, hogy szeptember 29-én, a Vörös téren egy nagy rockhang­versenyt rendezzen. Becslé­sek szerint ezen a hangver­senyen, amelyen dán, svéd és más külföldi együttesek vesznek részt, több mint 100 ezer látogató lesz. Moszkvá­ban ez alkalommal 5 ezer fiatal skandináviai fog tar­tózkodni. Három hetet töl­tenek a Szovjetunióban, a céljuk az. hogy barátkozza­nak a szovjet fiatalokkal. ÜJ TANANYAG A RENDÖRAKADÉMIÁN: A KÁROMKODÁS Közel 60 ezer dollárt for­dított Texas állam kormá­nya arra, hogy a mexikói határ mentén fekvő El-Paso város rendőreit megtanítsák spanyolul szitkozódni és ká­romkodni. Ivón Durran do­cens, aki a nem mindennapi nyelvleckét adta az amerikai rendőröknek, sajátos módon indokolta a tanfolyam szük­ségességét: „A rendőröknek azért fontos ismerni a szit­kokat és a káromkodás kü­lönféle fajtáit, hogy »méltó partnerei« lehessenek a me­xikói turistáknak...” BOMBÁT KERESNEK Japánban tekintélyes szak­emberekből álló bizottságot hoztak létre annak felkuta­tására, hogy az 1965-ben Okinawa szigetének közelé­ben bekövetkezett baleset során az óceánba „veszett” 1 megatonnás hidrogénbom­ba milyen mértékben fokoz­ta a víz szennyeződését, va­lamint a halállomány mér­gezését. A szóban forgó bi­zottság még ezen a héten megkezdi tevékenységét. magyar külpolitika törekvé- sán. Natwar Singh indiai külügyi államminiszter Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke társaságában léghegynek ütközött a Maxim Gorkij 0 Malév-gép elrabléinak pere Az újvidéki Mactmüó -ban olvastuk: A prágai tavasz húsz évvel később 35. B megemlékezéseknek öt halálos áldozata volt Husakék elmarasztalták mindazt, ami 1968-ban történt. Dubceket és Smrkovskyt hibáztatták legtöbbet. Husák egyebek között megemlítette, hogy az utóbbi hó­napokban az utcák végre megszűntek színpadnak lenni, s azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja megengedni, hogy vad­nyugattá változtassák Csehszlovákiát. Az események gyor­san megcáfolták. Beszéde után azonnal elégedetlen fiatalok csoportjai kezdtek gyülekezni Prága belvárosában, a Vencel téren. Ebben a városrészben mindig polgárok ezrei tartóz­kodnak. Elég egy apróság, hogy felkeltse százak, sőt ezrek kíváncsiságát. Augusztus 19-én akkor kezdtek gyülekezni, amikor egy asszony virágot akart elhelyezni a Vencel-szoborra, s a biz­tonsági erők ezt megakadályozták. A polgárok figyelmét mindig is felkeltették a próbálkozások, ha valaki virágot akart elhelyezni a szoborra, amely mellett Jan Palach fel­gyújtotta magát. 1968 augusztusában pedig ott vesztette életét a katonai intervenció egyik első áldozata. A ha­sonló esetek megismétlődésének és annak megakadályozá­sára, hogy gyülekezzenek az emberek, a katonai és a biz­tonsági szervek tagjai kordont vontak köré. Az asszony próbálkozása, hogy megkerülve a katonákat virágot he­lyezzen el, kíváncsiságot keltett fel és tömeg kezdett össze­verődni. A biztonsági erők közbelépésére füttyszó és jelsza­vak ütemes kiáltása volt a válasz. Lövés dördült el. „Le­het, hogy provokátor adta le” — írta néhány nap múlva a Rudé Právó, a párt napilapja. Egy polgár megsebesült. A lövése után támadt kavarodásban a tettes kiléte ismeret­len maradt. Erre nagy erőkkel odarontottak a biztonsági szervek. A nagy páncélos szállítójárművek, a könnyfakasztó gránátok, a vízágyúk és gumibotok egykettőre elnéptelenítették a te­ret. Másnap, szerdán, a katonai intervenció évfordulója előtti napon ismét felvillanyozott tömeg gyülekezett. Estefelé, akárcsak előző nap, „megtisztították” a teret. A környező utcákba szorították vissza azokat, akik a téren tartózkod­tak. Valaki lőtt is. Két fiatalember életét vesztette. Töb­ben megsebesültek. Erre az emberek torlaszokat emeltek, megpróbáltak villamoskocsikat felgyújtani, romboltak, gyúj­togattak. A később kiadott hivatalos közlemények azt állították, hogy a fiatalok ellenséges jelszavakat kiáltoztak ütemesen a Vencel téren, nem hallgattak a parancsra, hogy oszolja­nak szét, s megtámadták a közbiztonsági szervek tagjait, valamint az őket bíráló más polgárokat. Hivatalosan azt állították, hogy a »közbiztonsági szerveknek nem volt lő­fegyverük. Azt akarták' ezzel állítani, hogy nem ők lőttek, s nem felelősek a. kioltott életekért és a súlyos sebesülé­sekért, csupán gumibotot használtak, amellyel csak köny- nyebb sérüléseket lehet okozni. Tipikus féligazság volt ez, mert semmit sem mondtak a biztonsági titkosszolgálat pol­gári ruhás tagjainak fegyveréről, ők viseltek fegyvert, s lőhettek, bár úgy festettek, mint a többi polgár. Az augusztus 21-én kiadott közlemény ellenséges, züllött és huligán elemekről beszélt, akik rendbontást követtek el és fegyvert használtak a biztonsági szervek tagjai ellen, s eközben két polgár halálát okozták, többet pedig megsebe­sítettek. Este 11 óra tájban állították helyre a rendet. Több mint 320 személyt letartóztattak. Kínos volt látni a tankokat és más katonai járműveket, a katonaságot és a rendőrséget, amint erőszakkal és könnyfa­kasztó gránátokkal a környező utcákba és a tér alsó felébe szorították vissza a tömeget. De még nagyobb benyomást keltettek az augusztus 21-én reggel megtartott csendes tün­tetések. Munkások és munkásnők, utánuk pedig a tisztvise­lők gyalog mentek munkába. A kora reggeli óráktól kezdve hosszú menetoszlopok haladtak a gyárak, a vállalatok és in­tézetek felé. Valamennyien gyalog mentek, még ha több ki­lométert is kellett gyalogolni. Senki sem ült a villamosokra és az autóbuszokra, amelyek különben túlzsúfoltan szoktak közlekedni a napnak abban a szakában. Elvétve ült bennük valaki, aki nem vett tudomást az elégedetlenség ilyen módon történő kinyilvánítására vonatkozó felhívásról. Előző napon főleg a fiatalok szembeszegülése volt tapasz­talható. Az évfordulón a munkásosztály is kimutatta érzé­seit, a munkásosztály, amelyre hivatkoztak és amelynek ne­vében a politikai bürokrácia uralkodott. A nép hangulatá­nak ez a csendes kinyilvánítása mélyebb benyomást keltett a Prága belvárosában ismétlődő drámai' eseményeknél. Az évforduló napján, délben ismét „megtisztították” a Vencel tejet, de más helyeken is voltak összetűzések. A pri- kopi gyeApkotthon közelében torlaszt emeltek. Az óvárosi téren megismétlődtek a Vencel téri jelenetek. Mindig ugyan­azt a hatékony módszert alkalmazták. A szállítójárművek, a könnyfakasztó gránátok, a biztonsági szervek, a katonaság és a népi milícia nagy erőkkel felvonulva szétkergette azo­kat, akik gyülekeztek és szembeszegültek az erőszakkal, jel­szavakat kiáltoztak, fütyültek, s egy-egy követ vagy vala­milyen más tárgyat dobtak az ellenük felvonulókra. Közölték, hogy délután négy óráig mintegy 600 olyan sze­mélyt tartóztattak le, akik „provokációkat szerveztek”. Az összes állami és pártszerv kiáltványban ítélte el a rendbontások kiváltóit. A kormány kiáltványa megemlítette, hogy augusztus 21-e az egész országban nyugodtan telt el, kivéve Prága, Brno és Libérée belvárosát, ahol polgárok gyülekezésére került sor, de Prágában és Brnóban „erősza­kos és vandál cselekedetek” is bekövetkeztek. A CSKP KB kiáltványa adatokat is közölt, amelyek szerint a prágai za­vargásokban augusztus 20-án „az ellenforradalmi erők” ha­lálosan megsebesítették a 18 éves F. Kohoutot és a 19 éves V. Hroubogot. Brnóban augusztus 21-én 15 személy sebesült meg, s hárman belehaltak sebeikbe. A népi milícia négy tag­ja is megsebesült. (Folytatjuk) Tomislav Butorac Szerencsésen végződött a Makszim Gorkij szovjet utas- szállító hajó balesete a Spitzbergák partjainál. A Makszim Gorkij a keddre virradó éjszaka, éjjel egy óra 25 perckor, a sűrű .ködben jéghegynek ütközött és léket kapott, de nem süllyedt el. Az utasokat és a legénység egy részét egy nor­vég mentőhajó vette fedélzetére. A kapitány közlése szerint még csak személyi sérülés sem történt. Erről számoltak be kedden, a moszkvai sajtóértekezletükön a szovjet tenger- hajózási minisztérium illetékesei. Tájékoztatásuk szerint a Makszim Gorkijon 575 utas tar­tózkodott; 550 nyugatnémet turista és idegenvezetőik. A szovjet hajót már jó ideje egy nyugatnémet utazási iroda bérli, és nem ez volt az első útja az északi sarkkör tájékán. A szovjet legénység létszáma 577 fő. Az ütközés tényét a szakemberek azzal magyarázták, hogy a Makszim Gorkij sűrű ködben, rossz látási viszonyok kö­zött került jégmezőbe. Az 1969-ben, Hamburgban gyártott túristahajót 1974-ben vásárolta meg jelenlegi szovjet tulajdonosa. Már 1976-ban tett sarkköri utakat. A legkorszerűbb navigációs eszközök­kel volt felszerelve. A szovjet szakemberek óvtak attól, hogy a vizsgálat le­zárása előtt a sajtó elhamarkodott következtetésekre jusson és a kapitányt tegye felelőssé a balesetért. Intézkedéseit szakszerűnek minősítették. A kapitány hajnali háromkor, másfél órával az ütközés után, amikor már a lék melletti hajórekeszbe is betört a víz. óvintézkedésként riadót ren­delt el. Négy motoros mentőcsónakot és négy mentőtutait bocsátottak vízre. Ezekben 362 ember kapott helyet. A reggel fél hétkor helyszínre érkező norvég mentőhaió — amely legközelebb volt a baleset helyszínéhez — délig az összes utast fedélzetére vette és kimentette a legénység egy részét is, mintegy ötven embert. Így nem volt szük­ség a mentőrepülőgépek és -helikopterek segítségére, noha azokat is ideiében riasztották. A szovjet tengerhajózási minisztérium szakemberei úgy vélekedtek, hogy egv közeli kikötőben ideiglenesen be le­het foltozni a Makszim Gorkijon ütött léket, majd pedig egy közeli dokkban el lehet végezni a javítási munkálato­kat. A kiküldött vontatóhajók az esti órákban érik el a Mak­szim Gorkijt. A szovjet minisztérium képviselői és Genna­gyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő köszönetét mond­tak a norvég kormánynak és tengerészeknek a gyors, ered­ményes segítségért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom