Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

1989. május 31., szerda NÉPÚJSÁG „Komolyan akarjuk a többpártrendszert, és nem a Patyomkin-pártokat...” Döntött az MRDSZ elnöksége Teljes autonómiát kapott a Foaia Noastra Grósz Károly interjúja (Folytatás az 1. oldalról) tulajdonképpen mozgalom, s csak hosszú távon bontakoz­tathatja ki értékeit —, van­nak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűn­nek utólag, vagy olyan sza­kaszai, amikor lelassul a fej­lődés. Az átmeneti nehézsé­gekből, konfliktushelyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következ­tetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elve­tendő, hogy ez az emberi­ség számára nem lehet al­ternatíva — ez megalapo­zatlan, s meggyőződésem szerint nagyon praktikus po­litikai célokat szolgál. — ön szerint tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra rá­húzni azt a bélyeget, hogy sztá­lini modell, amelyet el kell ta­karítani az útból? — Itt két különböző do­logról van szó. A létező szo­cializmus az ismert törté­nelmi viszonyok között való­ban egy modellben, a sztá­lini modellben valósult meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor követelmé­nyének, és utólag végiggon­dolva, a fejlődést sem biz­tosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősé­ge lett volna, tehát maga mint modell — az én véle­ményem szerint is — meg­bukott. — Javaslom, hogy kanyarod­junk vissza, hiszen ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel, arra, amit én visszalépésnek vagy deffenzívának neveztem, ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állásfog­lalás között. Kérem, adjon ma­gyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat. — Én már tavaly az Egye­sült Államokban, egy sajtó- konferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a reha­bilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre-ügyet felül fogjuk vizs­gálni. Ez a felülvizsgálat el­indult. A pillanatnyi hely­zet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kér­déskörnek a vizsgálata so­rán arra a következtetésre jut, hogy nem alátámaszt­ható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben — mint minden ilyen jogi felmen­tés — a politikai felmentést is jelenti. Más kérdés azon­ban a párt által történő po­litikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsá­ga ilyen minősítést kap, az nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismere­teim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezé­sünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kelle­ne változtam., de nem feje­ződött be a Nagy Imre-ügy felülvizsgálata. — Az ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett áldozata Nagy Imre? — Több mint valószínű — de még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján —. hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek, ame­lyeket a résztvevők, az ese­mények résztvevői nem is nagyon ítélhettek meg. — Tudna erről esetleg bőveb­bet mondani? — Nézze, én csak az utób­bi időben jutottam hozzá néhány olyan okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak külföldről, nincs meg a teljes dokumentáció, tehát bizonyára még nagyon sok új információhoz fo­gunk jutni. Kértük a test­vérpártokat, illetve az ille­tékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyama­tot meg tudjuk ítélni. Ak­koriban, a nemzetközi hely­zet kapcsán egy szenvedé­lyes vita robbant ki, ebben benne voltak a magyaror­szági események, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőségű kül­politikai események. Én úgy látom, hogy ennek a met­szetében ítélték még akkor a magyarországi eseménye­ket. Azt tudom — átnéztem az archívumunkat —, a ma­gyar párt egyetlen testületé sem foglalt állást Nagy Im­re ügyében, sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem mi­nősítette. Tudom, hogy sze­mély szerint Kádár János, illetve a párt akkori vezetői semmifajta konkrét intézke­dést, döntést, határozatot, utasítást nem adtak azok­nak, akik ezzel az üggyel foglalkoztak. Tehát több, mint valószínű, hogy az íté­letalkotók, az ítéletet meg­hozó emberek más befolyás alá kerültek, vagy más in­formáció birtokában döntöt­tek, mert az ítélet tartalma alapján mai szemmel elol­vasva — elolvastam az íté­letet —, nagyon nehezen le­hetett volna halálos ítéletet megfogalmazni. — Tehát ön azt mondja, hogy Nagy Imre halálos ítélete nem magyar politikai döntés nyomán született meg? — A pártarchívumunkban lévő okmányokat átnéztem, azt felelősen mondom, hogy itt pártdöntés nem szüle­tett ebben a kérdésben. — Es most, iha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kér­dezném, tehát nem pártértekez­let, hanem pártkongresszus, és még az Idén. — Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus — nem elvi kérdés. Ugyanazt tud­juk mondani a pártkongresz- szuson is, mint a pártérte­kezleten, vagy fordítva. — Pozsgay Imre Szabad Euró- pa-interjójában egy olyan, nem Is megreformált kommunista pártról, hanem újjáalakult szo­cialista pártról beszélt, amely­nek az ideológiai tájékozódása — de gondolom politikai szer­vezetei Is —, a nyugat-európai szociáldemokrácia lenne. Itt több pártot megnevezett, az osztrák szocialistákat, a nyugat­német szociáldemokratákat, az olasz és francia szocialistákat, skandinávokat, de nem kommu­nista pártokat. Sokak szemében, akik ezt el­olvasták, Indirekt beismerését jelentette annak, hogy a kom­munizmus — a szó ideológiai ér­telmében legalábbis — elveszí­tett egy nagy történelmi Játsz­mát a szociáldemokráciával szemben, ha egy magyar kom­munista vezető ma, 1989-ben lé­nyegében modellként egy szo­ciáldemokrata orientációt nevez meg. — Én tisztelem Pozsgay Imrét, de azért azt ajánlom önnek, ne túlozza el annyi­ra a szerepét. Pozsgay elv­társ felfogása arról, hogy milyen irányban kell mennie ennek a pártnak, nagyon fontos, mert ő elmé­leti felkészültsége, tapasz­talata alapján ehhez a mű­helyvitához hozzájárulhat. Azt azonban nem egy sze­mély fogja eldönteni, hogy ennek a pártnak milyen ar­culata. milyen profilja lesz az elkövetkezendő évtize­dekben ... — Köszönöm a válaszát, ön tehát tulajdonképpen nemmel válaszolt arra a kérdésre, amit én fölvetettem, hogy ugyanis a kommunisták beismerték volna történelmi vereségüket a szo­ciáldemokráciával szemben. Bár ön talán azt Is tagadja, hogy ezt a kérdést így fel kell tenni, hi­szen itt az imént arról is be­szélt, hogy a magyar munkás- mozgalomnak kettős gyökere van, kommunista, Illetve szo­ciáldemokrata. — fgy van, ezt vallottuk is. — A jelenlegi MSZMP-n belül azt hiszem, nem Is kis számban vannak olyan párttagok, akik hasonlóképpen gondolkodnak ezekről a kérdésekről, mint ön. De hát ebben a pártban van olyan hagyomány Is. hogy pél­dául bizalmatlannak kell lenni a szociáldemokráciával, vagy a szociáldemokratákkal szemben, s én tudok — igaz — csíraformá­jú szervezett csoportokról, ame­lyek ezt képviselik ma az MSZMP-n belül. Mennyire meg­osztott ma az MSZMP? Mert me­gint létjogosultsága van cent­rumról, Jobb- és baloldalról be­szélni. Számomra politikatudo- mányilag sem tiszta, hogy ki mit ért jobb- és baloldalon, mert a konzervatív ellenzéket egyik Ismert politológusunk reakciós Jobboldalnak nevezte el, holott Ide általában úgynevezett balo­sok sorolhatók be. — Tisztelem a politológu­sokat, mégis azért a párt­ban kibontakozó folyamatok megítélésénél elsősorban sa­ját személyes élményeimre támaszkodom. Ez a Magyar Szocialista Munkáspárt va­lóban nem egységes, de hadd mondjam meg, hogy hosszú ideje nem egységes. Megíté­lésem szerint igazán talán 1957 első felében volt egy­séges. Több áramlat volt a pártban mindig is, ezek az áramlatok azonban egy más politikai helyzetben és egy más gazdasági helyzetben nem látszottak ennyire lát­ványosan. Most is valóban több áramlat van a pártban. Van egy kispolgári jellegű, személyiségű, amely minde­nekelőtt a parttalan demok­rácia szószólója. Ez az erő mindent úira akar kezdeni, azt is elveti, ami érték, és olykor úgy látom,- hogy csak önmagáért való megújulás vezérli, nem pedig egy tu­datos építkezés. Van egy másik szellemiség, politikai szerveződés is a pártban, amelyik szocializmust akar, de másképpen, mint ahogy korábban csináltuk. Én úgy érzem, ebben van a lénye­ges különbség. Mert olya­nokkal nem találkozom, akik egyáltalán nem akarnak vál­toztatást, csak. az ősrégi gyakorlatot akarják megho­nosítani. vagy megtartani. A kettő között van egy erő ... — A centrum ... — ... ha úgy tetszik, a centrum, amely változtatást akar minden olyan terüle­ten, ahol a változásra meg­érett a helyzet, és ahol a változtatás indokolt, de ugyanakkor meg akar őriz­ni mindent abból, ami az elmúlt évtizedek, vagy eset­leg az elmúlt 70-80 éy alatt értékként a mozgalomban megjelent. — önt a centrumba sorolják. Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt? Vagy mivel érdemelte ki azt, hogy — megint csak egy po­litológust szeretnék idézni: — a „habozó centrumhoz” sorolják, szemben egy radikális centrista állásponttal, vagy formációval. — Nézze, ha engem a cent­rumhoz sorolnak, akkor a minősítéssel megtisztelnek. Én magamat sehova nem so­roltam, egyik szárnyhoz sem, de tényleg megtisztelnek, mert én megfontoltan aka­rok előrehaladni. Nem aka­rok rohangálni össze-vissza, és nem akarok lemaradni sem. De úgy előrehaladni, hogy közben értékeket elve­szítsek — ezt nem vállalom, nem is szeretném. Nem va­gyok ezért reformista, és nem vagyok fundamentalis­ta. Én kommunista vagyok, ebből következően realista. — A reformer minősítést sem vállalja föl? — Csak a reformer minő­sítést semmiféleképpen nem vállalom fel, mint ahogy nem vállalom fel semmifé­leképpen csak a fundamen­talista minősítést sem. Ettől vagyok a centrumban, az az érzésem. Ugyanis számomra érték mondjuk a közösségi szellem, szemléletiség, érték számomra az internaciona­lizmus, ami 80-100 éve a mozgalom szerves része. Ugyanakkor nem tudom el­fogadni azt a politikai fel­építményt, amit az elmúlt 30 év alatt hoztunk létre, és itt változtatást szeretnék. Több energiát és időt kell szánni arra, hogy például a ' különböző, formálódó pár­tokkal eszmecserét, konzul­tációt folytassunk a várható döntésekről, hogy ezek a döntések, megvalósításukkor nagyobb társadalmi bázis­sal rendelkezzenek. Erre több időt és energiát kellene szánni, mert hajt minket maga az élet, sodró­dunk is az objektív helyzet miatt, de néha úgy veszem észre, hogy mi magunkat is hajtjuk. És talán ezt az ele­met meg lehetne spróroini. A másikat nem, mert az ob­jektív kihívás. — A politikától nem feltétle­nül idegenek a trükkök. — Nem, de azért egy-két dologban fontos lenne, hogy világos mozgásteret megraj­zoljunk. Például azt, hogy higgyék el: komolyan akar­juk a többpártrendszert, és nem Patyomkin-pártokat akarunk, hanem komoly ver-" senytársakat, amelyekkel po­litikailag is megmérettetünk mi magunk is. — A választásokon ütni fog az Igazság órája, de mindenki­nek, egy időben és egyformán. Onnantól kezdve minden párt neve mögé egy számot írnak, és ez a szám kifejezi azt, hogy hányán szavaztak az illető po­litikai pártra. Onnantól kezdve én úgy gondolom, hogy majd kevesebben engedhetik meg ma­guknak, hogy a nép és a nem­zet nevében beszéljenek, és ez minden pártra, az MSZMP-re Is egyformán vonatkozik. Jó ez az MSZMP-nek? — Hát a beszélgetésünk egyik legfontosabb gondolat­köre az volt, hogy igen. Jó ez. Itt azonban ennek érté­két nem egy választási ered­ményben kell mérni, hanem a nemzet fejlődésében és felemelkedésében. Hogyha a választások azt az ered­ményt hozzák, hogy egy új koalíciós struktúrában erős politikai és kormányzati ve­zetés jöhet létre, amely bír­ja a nemzet többségének tá­mogatását, akkor ezen a gazdasági válságon hama­rabb túl tudunk jutni. Itt egyetlen cél lebeghet előt­tünk: az ország érdeke. Túl­jutni ezen a nehéz helyze­ten. Én alapvetően az or­szág érdekét tartom szem előtt, éppen ezért meg va­gyok róla győződve, hogy az MSZMP jelentős pozíciókat fog magának a választáson kiharcolni. És arról is meg vagyok győződve, hogy a választásokig hátralevő vi­tákban meg fogja találni azokat a szövetségeseit, akikkel együtt egy olyan kor­mányzati stabilitást tud te­remteni. amire az ország­nak szüksége van. — Hadd kérdezzem meg: ön toleráns a változással szemben? Es meg kell mondanom, hogy a kérdésbe beleértem az ön sa­ját személyét Is. ön hogy éli meg saját maga nézeteinek egyes konkrét politikai kérdé­sekben lemérhető változását? — Elég nehezen. De én olyan politikust ma nem is­merek Magyarországon, aki könnyen élné meg a válto­zásokat és a saját nézetei­nek a változását. $Iem tu­dok olyan politikai vezető­ről ma Magyarországon, aki­nek a felfogása vagy néze­te az elmúlt években ne vál- j tozott volna, és ne rendező­dött volna át a viszonya a különböző jelenségekhez — legfeljebb ma nem emlék­szik rá, olyat ismerek. — De megkérdezem, hogy ön a nézeteit milyen arányban vál­toztatta a fölismert szükségsze­rűség jegyében, vagy kényszer hatására, akkor erre mit tudna válaszolni? — Ez hamis szembeállítás. Ha felismeri egy párt, egy személy, hogy valamit ten­nie kell, és nem teszi, ak­kor alkalmatlan arra, hogy politikai közéletben vegyen részt. Ha felismerte, hogy az érdekei és a közösség ér­deke ezt kívánja, akkor lépni kell. — De ez nem azonos a kény­szerhelyzettel? — Nem azonos. Van, ami­kor kényszerből kell lépnie, mert nincs más alternatívá­ja, mert másképp kompro­misszumot meg nem lehet kötni. A kompromisszumot nem mindig tudatosan köti az ember, nem azért teszi, mert rájött, hogy kompro­misszumot kell kötni, hanem azért, mert nem tud mást csinálni. Inkább szívesebben alkalmazkodom a változó világhoz és körülményekhez, semmint valamilyen presz­tízsokból ragaszkodjak teg­napi hibás önmagamhoz. A Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsé­gének elnöksége tegnap dél­előtt tartotta ülését, amelyen a Foaia Noastra és egyéb kiadványaik helyzetét vitat­ták meg. A lap tevékenysé­géről — Hocopán Sándor főszerkesztő előterjesztése alapján — éles vita bonta­kozott ki. A főszerkesztő mindenekelőtt arról beszélt, hogy a megújuláshoz a lap­nak is szüksége van a na­gyobb önállóságra. A többórás vitában nyílt, őszinte és kritikus hangvé­telű vélemények ütköztek össze, bírálat érte mind a lapgazdát, mind a lap szer­kesztőit. Ugyanakkor telje­sen egyetértettek abban, hogy az óhajtott demokra­A Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövet­ségének VIII. kongresszusa határozatban mondta ki, hogy az érdekelt települése­ken alakuljanak meg az MSZDSZ helyi szervezetei. E kongresszusi határozat valóra váltásának lehettünk rézsesei a közelmúltban a Békéscsabai Városi Tanács dísztermében. A város nagy­számú szlovák nemzetiségű lakosát az elnöklő Chleb- niczki János köszöntötte és szólt a békéscsabai szlovák­ság e nem mindennapi ese­ményéről, nevezetesen az MSZDSZ helyi szervezete megalakításának fontossá­gáról. Ezután dr. Sipiczky Má­tyás, az országos szövetség elnöke tartott előadást, aki miközben visszatekintett ha­tizálási folyamatban a Foaia Noastra csak akkor, és úgy vállalhat valós funkciót, kez­deményező és kontrollszere- pet, ha ehhez megadatik számára a nélkülözhetetlen önrendelkezési jog, az auto­nómia. Az elnökségi ülés határo­zata — egyhangú szavazás­sal fogadták el — ennek szellemében született meg: a szövetség elnöksége tegyen meg minden előkészületet — az alapszabály módosításá­val egyidőben — azért, hogy a Foaia Noastra teljes füg­getlenségben és felelősséggel dolgozhasson a jövőben, szolgálhassa a magyarorszá­gi román nemzetiség érde­keit. zánk —; ezen belül a békés­csabai — szlovákságának múltjára, jelenére, és vá­zolta jövőjét, történelmi pillanatnak tekintette a mos­tanit. Ezt követően dr. Alt Gyu­la, az országos szövetség tit­kára kért szót, aki javasol­ta, hogy a megválasztandó MSZDSZ békéscsabai helyi szervezetének vezetősége igyekezzen a város vala­mennyi területével és intéz­ményével jó kapcsolatot ki­alakítani. A ikét számvetést hozzá­szólások követték. Ezután került sor az MSZDSZ békéscsabai helyi szervezetének megalakításá­ra és 17 vezetőségi tagjának megválasztására. A helyi szervezet titkára István An­na lett. -Balkus­— KÖZÜLETEK, CSALÁDIHÁZ-ÉPlTGK, FIGYELEM! Vállalatunk szentesi gyárában új gépsoron megkezdtük a hőtechnikai szabványnak megfelelő nagyelemes (36x29x19 cm-es) ikiválló hő- és hangszigetelő Poroton—36 tégla gyártását és gyári készpénzes értékesítését. Ara (egységrakatban, gépkocsira rakva): 41 Ft/db + ÁFA. Érdeklődni a gyáir szállítási csoportjánál, AMÍG A KÉSZLET TART! Telefon: Szentes 749. Telex: 82-437. VARJUK VÁSÁRLÓINKAT. A Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete pályázatot hirdet SZÁMVITELI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. A munkakör 1989. július 1-jétől tölthető be. A kinevezés határozatlan időre szól. A számviteli osztályvezető felelős a szövetkezet számviteli, pénzügyi és bizonylati rendjéért. Feltételek: pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, ötéves szakmai és vezetői gyakorlat vagy ipari mérlegképes könyvelői képesítés, iparban eltöltött tízéves szakmai és vezetői gyakorlat. Fizetés: megállapodás szerint. A pályázatolt részletes önéletrajzzal, a fizetési igény megjelölésével a pályázat megjelenésétől számított 30 napon belül a szövetkezet igazgatási és személyzeti osztályára (Gyula, Szt. István u. 15., 5701. Telefon: 61-811/19) nyújtsák be. Megalakult a békéscsabai szlovákok helyi szervezete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom