Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

NÉPÚJSÁG 1989. május 31., szerda Morauszki Ági, a körkötő Hogyan lesz az országos győztesből elégedett pályakezdő? A Békéscsabai Kötöttáru- gyár körkötő üzemében a legifjabb szakmunkásnőt keresem, a filingrán terme­tű, bájos arcú Morauszki Ágnest. Osztálytársai — 22-en — most készülnek lá­zas izgalommal a vizsgákra, ő pedig már kenvérkereső szakmunkás. — Hogyan si­került? — kérdezem Ágit: — A körkötő ipari szak­munkástanulók országos versenyén első helyezést ér­tem el. Megkaptam a szak­munkásbizonyítványt. s hoz­zá egy szép ólomkristály- készletet. Sokáig nem ocsúd­tam fel. olyan hihetetlen volt számomra. Csak azt sajnálom, hogy osztálytár­sam. Milák Hajnalka 10. he­lyezést ért el. Ez nagyon szép eredmény országos szinten, de szakmunkás- bizonyítványt csak az első hatnak adnak. Pedig ugyan­úgy készült, mint én. sokat tanultunk. Ezen kívül Ma- latyinszki Jánosné osztály­főnök és Csiernyik Mihály- né oktató sokat foglalkozott velünk. Szurkolok: kitűnőre vizsgázzon a barátnőm. — Boldog az egész család, de itt az üzemben is sze­retettel fogadtak. Szeren­csés ember vagyok, mert azt csinálom, amit nagyon sze­retek és akkor nem fárasz­tó a munka. A három mű­szakot is meg lehet szokni. Jó itt ebben az üzemben, és \ Másként gondolom „Nyitnikék!” Esedékessé vált középvállalatunknál a ne­gyedéves munkavédelmi bejárás. Így szokott ez már lenni immár negyven esztendeje. Bo­lyongás a pusztában. Csak tüzoezlop nincs, amely vezethetné a bolyongókat. Más minden stimmel. Még az aranyborjú Is. Legalább ti­zenöt ember (igazgató, főosztályvezető, műve­zető, szakszervezet, tűzoltó stb.) órákon át „bejár”. 20 oldalas jegyzőkönyv születik — in­tézkedésekkel. határidőkkel, felelősökkel. El­telik újabb negyedév, újabb „bejárás” követ­kezik alig változó tartalmú Jegyzőkönyvvel, mert az előző előírásokból alig valósult meg valami. £s ez így megy tovább, tovább ... Letelt a hatodik határidő-módosítás, tehát „felépült” a lakóház. Készre jelentették. Ki­száll a csupa fontos emberből álló stáb. Kép­viselve van benne minden csoport, vállalkozó, alvállalkozó, tanács, közlekedés, meg még ki tudja, milyen hivatal, szerv, hatóság. Nehéz, verejtékes munka kezdődik. Valami 287 pont­ból áll a hibajegyzék, de a ház természetesen készen van. Beköltözhető. Majd kijavítják a csekélységeket, hiszen határidők vannak elő­írva. Kezdődhet egy új szakasz. A per, a csű- rés-csavarás. Az áthárítás, az elhárítás, a meg­magyarázás, az indokolás. A tető persze be­ázik. a parketta kipotyog, a nyílászáró szer­kezet kiesik, a csempe lehull. Nem folytatom, sokszor megénekelt téma. Nézem a középvállalat telefonjegyzékét. Mintegy húsz külön városi vonal. 20 darab öt­számjegyű hívószám. Olyan, amit annyi pol­gár vár. Mert hatalmat demonstráló valami ám az a külön városi telefon. Nem akármilyen em­ber az a hatalmas piramisban, akinek ilyen kezdő vagyok, hangsúlyo­zom, szeretem, amit csiná­lok. Valószínű, a gyakorlat majd sokat számít a munká­ban, meg össze is kell szokni a gépcsoporttal. Csak ma­gamról nyilatkozhatom : elé­gedett vagyok. Mint szak­munkás, az első két hétre négyezer forintot kaptam. Ez egyszer lehet több, más­kor kevesebb. Fiatal va­gyok, bírom a tempót; éjsza­kai műszak után alhatok nappal. — A mi családunkban is­meretlen fogalom a lazsálás. Szüleimtől örököltem a szor­galmat. A nagymamáékkal együtt tanyán lakunk. Nagy a kert, az udvar, sok min­dent megtermelünk. Szabad­időben sokat kötök, anyu varr. így szépen öltözködhe­tünk a drága világban is. A húgom Gyomaendrődön ta­nul, ő a mezőgazdaságot vá­lasztotta. — Hadd dicsekedjek vala­mivel: édesanyámtól a ver­seny után kaptam egy szép aranynyakláncot. Magammal vittem a gyárba, örültem, hogy látják. Egyik napon, az öltözőben kiesett a nyakam­ból. Észre sem vettem. Más­nap szóltak, megtalálták ... r Mint megtudtam, a becsü­letes megtaláló neve: Bi­barcz Sándorné, az orsózó dolgozója. Ary Róza Fotó: Fazekas Ferenc van az asztalán. Legalább osztályvezetőnek kell lennie. Ha pedig az országos telefonköny­veket nézem, akkor bosszankodom igazán. A zabhegyező vállalatoktól kezdve, az árnyékra­dírozó szövetkezeteken át, az aktatologató rész­vénytársaságokig (újabban kft.) mi minden van bennük. Külkereskedelmi üzletkötés a középvállalat tárgyalójában. Legfeljebb két „partner” érke­zik azon országból, amelynek devizája nekünk jól jönne. Velük szemben legalább nyolc szak­emberünk. A kereskedő, az anyag-áruforga­lom. a termelés, a technológus, a tolmács, a diszpécser és még sokan mások. A két part­ner megteszi javaslatait. Egyszerűen, röviden, érthetően. A mieink nem értik. Egyeztetnek egymás között, ütköztetik a problémákat, kon­zultálnak (ők ezt is tudják). Több telefon-ide- oda. Adatokat kontrollálnak, információkat sze­reznek. Az üzletből nem lett semmi. Pedig milyen jó lett volna egy kis devizatermelés. Meg az utána járó prémium. < „Nehéfc szatírát nem írni” ezekről a jelensé­gekről. Csak az átlag állampolgár hány ilyen „je­lenséget” tudna felsorolni kapásból. Pedig leg­feljebb holmi dombocskákon, földtúrásokon ál­lunk, ahonnan bizony nem lehet messzire lát­ni. Meg bokrok, cserjék, fák takarják el a ki­látást, nehezen lelni egy kis rést. Tessék mon­dani, mit látnánk akkor, ha a Kékesről néz­hetnénk felépítményünket? A tavasz a fák metszésének az ideje, amikor is a jó termés érdekében meg kell szabadíta­ni őket a vízhajtásoktól, a sűrű elágazásoktól, a száraz gallyaktól, a férges részektől, s csak azokat az ágakat szabad meghagyni, melyeken termőrügyek mutatkoznak. Meg a jövő évi ter­més biztosítására a tartalékágakat. Ogy tűnik, ezen a tavaszon mintha több munka várt vol­na a kertészre és az ollójára ... A metszést el kellett kezdeni, halogatni már nem lehetett tovább. Szólt a „nyitnikék”. —z —y úgy érzem : ..hazajöttem”. Az utolsó fél évben szak­munkásbéresek voltunk, ha­vonta két hetet dolgoztunk, megismertük a gépeket ala­posan. Ez nagyszerű iskola volt. Az sem lebecsülendő, hogy egyelőre nem fenyeget munkanélküliség. — Ágika nagyon szerény, de renkívül szorgalmas lány — {nondja Danczik Pál kö­tőtermi művezető. — És ügyes kezű. Maga választot­ta a Dél-Koreából származó nagy teljesítményű Sang- Jong gépcsoportot. Koráb­ban több régi dolgozónk nem vállalta. — Szén eréd-mény egy 18 éves lánytól, hogy olyan kelméket gyárt, hogy nem­csak hazai piacra, de Ame­rikában is készül belőle kon­fekció. Szakmunkásképzésre sokat áldoz a vállalat. Jön­nek is hozzánk pályakezdő fiatalok, legfeljebb, akinek nehéz a vidékről való be­járás. az vállal másutt mutír kát. De ez érthető. A körkö­tőben csak három műszak­ra jöhetnek, ezért néha gond. a gyeden lévő kismamák visszavétele. — És a kereset? — Az sok mindentől függ: milyen a fonál minősége, színe, mennyire tudunk fi­gyelni az utolsó órában is. A kézügyesség sokat számít, és még sorolhatnám — ma­gyarázza Ági. — Én pálya­Házaspár a vádlottak padján Gyötrelmes sorsú gyermekek Csicsák Miklósék története — ha nem rendkívüli esetről lenne szó — bizonyosan így kezdődne: a gyulai, sióréti családi fészek reggeltől estig gyerekzsivajtól volt hangos. Nem csoda, hiszen pontosan egy tucat — négy fiú és nyolc leány — csemete született a családban; a legidősebb 18, a legfiatalabb, a kis Jolánka még egy- esztendős sincs. Szokványos históriákkal azonban a legritkább esetek­ben foglalkozik a sajtó. Csicsákéké pedig — nem túlzás — egyenesen a párját ritkítja. A krónika beve­zetője tehát ekképpen hangzik hitelesen: a gyulai, sió­réti családi fészek reggeltől estig gyermekjajongástól és -sírástól volt hangos. A felettébb gyanús jelek nyomába rendőrségi nyomozók indultak, s végül a vádlottak pad­jára, illetve — jogerős ítélet után — immáron börtönbe kerültek a felelősök; nevezetesen Csicsák Miklós és fe­lesége, Matics Erzsébet... A tizenkét gyermek kö­zül először Veronika sorsa pecsételődött meg. Alig volt két hónapos, amikor — 1983 nyarán — a gyámhatóság kórházba szállíttatta, mert szülei sorozatosan megfeled­keztek az etetéséről, elha­nyagolták, orvoshoz sem vit­ték. A kislány — érthetően — nem is került vissza a családba; állami gondozás­ba vették. Másfél év múlva — a szülők kérésére — Ve­ronikát hazaengedték abban a reményben, hogy a kezdeti mostoha bánásmód után szeretetteljesebb gondosko­dással veszik körül. Azt hitték, nem az övéké Korai volt a bizalom. Csi- csákék továbbra is sanyar­gatták a gyereket; azt mond­ták, azért, mert szerintük nem az övéké: még a csecse­mőotthonban cserélte ki va­laki a sajátjukkal. Ezért aztán verték, éheztették, el­hanyagolták. Ráadásul a kislány szívrendellenesség­gel született, ami eleve szakszerűbb és igényesebb ápolást követelne. Látván, hogy a helyzet változatlanul kritikus, fél év múlva a gyámhatóság intézkedésére Veronikát újra kórházba vitték, ahol az orvosok a fi­zikai mellett már a szelle­mi elmaradottságát is meg­állapították. Üjra állami gondozásba helyezték, ám meglehetősen érthetetlen módon 1986 decemberében megint visszaadták a szülők­nek. „Majd magátél meggyógyul” Természetesen nem történt csoda: Veronika helyzete, ha lehet, még mostohábbá vált. A Csicsák szülőpár büntető­jogi felelőssége akkor kez­dett a csúcsokra hágni, ami­kor kiderült, egyikük sem vitte orvoshoz a gyermeket, pedig tudták és látták: a kislány egyik lába eltörött. Kiváltképpen az apa maga­tartása felháborító, hiszen ő próbálta meg a gyerek lá­bát kiszabadítani a kiságy rácsai közül, miközben a sú­lyos baleset bekövetkezett. Orvos helyett pedig — bár a feleségével együtt látta, hogy feldagadt lábára a kislány nem tud ráállni — inkább a munkahelyére cipelte (saj­nos, ott sem tűnt fel senki­nek, hogy a gyerek súlyos beteg). Néhány nappal később, la­kásuk tornácán Csicsákné forró vizet öntött egy kád­ba. Amíg a közelben tett­vett, Veronika véletlenül beleesett a vízbe. Anyja csak percekkel később vette ész­re gyermekét, aki addigra csúnyán megégett. A kislány sebeit még az­nap szemügyre vette Csi­csák papa és felesége, aztán közös egyetértésben úgy döntöttek: nem viszik or­voshoz a sérültet, „majd ma­gától meggyógyul”. Két nap múlva kénytelenek voltak jobb belátásra térni, hiszen gyermekük — aki időközben a meglévő bajok mellett már tüdőgyulladástól is szenve­dett — életveszélybe került, s csak a gyors orvosi be­avatkozás mentette meg. Forró vízben fürdette Veronika testvérhúga, Katika tragédiája kísértetie­sen hasonlít nővére sorsá­hoz. Tavaly február 5-én az alig egyesztendős csecsemőt az apja készítette fürdéshez, a kis kádba forró vizet töl­tött, elfelejtette (?!) ellen­őrizni a víz hőmérsékletét, s beleültette a gyereket. A kislány sérüléseit értő ke­zek szerencsére hamar szak­szerű gyógyításban részesí­tették, mert az idő tájt tü­dőgyulladás miatt a szülők rendszeresen hordták gyer­mekorvoshoz. Csicsák Miklós és felesé­ge ügyében az első fokú íté­letet a Békés Megyei Bíró­ság dr. Berndt Ádám vezet­te büntetőtanácsa enyhének találta, és kiskorú veszé­lyeztetésének bűntette, va­lamint más bűncselekmé­nyek miatt a szülőket 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetés­re ítélte. A másodfokú bíróság sú­lyosbító körülményként ér­tékelte a Csicsák házaspár durvaságát, amely Veronika gyermekük „nevelése” során csúcsosodott ki igazán. Nem hallgatta el ítéletében azt sem, hogy több alkalommal kaptak lehetőséget gyerme­kük testi-lelki gyötréséhez azáltal, hogy a gyámhatóság — „eléggé nem kifogásolha­tó módon” — az állami gon­dozást többször is megszün­tette, s visszaadta a gyer­meket a szülők kínzó kezei -közé. Egyben felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy — ellentétben az elsőfokú bí­róság értékelésével — a se­gítségnyújtás elmulasztása ebben az esetben*két, fon­tos minősítő körülménnyel egészül ki, nevezetesen: a bűncselekmény a veszély- helyzetet előidéző és a se­gítségnyújtásra egyébként is köteles elkövetők nevéhez fűződik. László Erzsébet Vasúti skanzen Szolnokon A tervezett világkiállítás egyik, látványossága lehet a szolnoki vasúti skanzen, amelyet az ország legrégeb­bi — 1847-ben, klasszicista stílusban épült — és ma is épségben levő ószolnoki in- dóház köré telepítenek. Az Uvaterv és MÁVTI már hozzákezdett a múzeum ter­vezéséhez, amelyben a Szol- nokterv is közreműködik. A vasúti tárlatot a Szol­noki Tisza-part hangulatos környezetében eredetileg 1996-ra, a magyar vasút 150. évfordulója tiszteletére kí­vánták átadni. A szervezők szerint azonban, ha Buda­pest és Bécs megkapja a vi­lágkiállítás közös rendezé­sének a jogát, akkor meg­gyorsítható a munka, és a skanzen egy évvel korábban elkészülhet, A szolnokiak erre az időre rendezik a Ti­sza partját, meghosszabbít­ják a jelenlegi sétányt és tervezik a sétahajózás lehe­tőségének megteremtését is. □ Videovásár [ RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL I I AZ ÁFÉSZ-NÉL! A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ y' 100-as sz. DOM US Áruházában Vv (Békéscsaba, Lázár u. 2. sz.) és a 10. sz. műszaki '— : szaküzletében (Békéscsaba, Mednyánszki u. 2. sz.), [_ hirdetésünk megjelenésétől kezdve d 20 százalék előleg befizetése mellett =j előjegyzést veszünk fel =j PHILIPS VIDEOMAGNÓRA, —j melynek ára 30 900 Ft. 'A Várható szállítási ideje: 1989. június 10. / " <y Szálloda épül Pannonhalmán Háromcsillagos szállodát épít Pannonhalmán a Ko­máromi ÁFÉSZ és az egye­sült államokbeli „Mészáros International Incorporation” nevű, számítógépeket gyártó vállalat. Az általuk alapított koulátolt felelősségű társa­ság úgy tervezi, a 28 szobás szálloda építését rövidesen megkezdik, és 1990 végén át­adják rendeltetésének. A beruházás csaknem 50 mil­lió forintba kerül. Az ösz- szeg egyharmadát az ame­rikai partner fizeti. Az áfész az idegenforgalmi alapból 12 millió forint tá­mogatást kapott. A szálloda régi gondot old meg Pannonhalmán, ahol évről évre növekszik az apátság látogatóinak a szá­ma, a több napra érkezők­nek azonban jelenleg nem tudnak szállást biztosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom