Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

1989. május 31., szerda NÉPÚJSÁG Rima vagy Budapest? Temperamentumos, olaszos autótülkölés zavarta meg a belváros monoton közlekedési zaját tegnap délután. A hangok még az Országház vastag falain is áthallat­szottak. Vajon mi történik? Újabb demonstráció, csak­hogy most nem Bős—Nagymaros ellen, hanem mellett. Több száz hatalmas teherautó vonult el a rakparton, igy adva tudomásul a kormánynak, mit jelent az épít­kezésen és egyáltalán a vízlépcső építésével kapcsolatos munkálatokat végző dolgozók számára a stop. Vélhetően, több ezer ember marad munka nélkül. Az eladatlan berendezések, az építésben érdekelt jó néhány vállalat­nál is. egyelőre raktáron vannak. Bevétel nincs, s vél­hetően így munkabérre sem jut. „Reformot és vízlépcsőt!" — adta tudtul az egyik transzparens a kárvallottak véleményét. Ám valójában reform és szociális biztonság kellene, s a vízlépcső épí­tésének folytatását, avagy leállítását inkább a tudósok­ra, s avatott közgazdászokra lenne tanácsos bízni. (Folytatás az 1. oldalról) gi szervezet vagyonát nem kell szétosztani, az átalaku­lás következtében nem kell adót és illetéket fizetni, nem kell betartani az alapítás va­lamennyi, bürokratikus rész­letszabályát, hanem gyorsan és olcsón lehet átmenni az egyik szervezeti formából a másikba. Kulcsár Kálmán hangsúlyozta: az átalakulási törvény iogi értelemben va­lóban technikai jogszabály, amely a szervezeti forma­váltás szükségképpen na­gyon bonyolult módszertanát rendezi, csökkentve ezzel a visszaéléseket, az eddigi za­varos. kvázi-átalakulásokat. Kulcsár Kálmán hang­súllyal szólt arról, hogy az átalakulási törvény arra a kivételes esetre vonatkozik, amikor az egész állami vál­lalat, illetőleg szövetkezet alakul át a társasági tör­vényben meghatározott va­lamilyen szervezeti formá­vá. A gazdálkodó szerveze­tek ilven jellegű teljes át­alakulása kivételes eset. Nincs tehát alapja annak a félelemnek, hogy a törvény nyomán minden vállalatnak és szövetkezetnek azonnal át kellene alakulnia. Ez téve­dés. Átalakulási kampányra, kényszerre nincs szükség. A kormány nem átalakítási, hanem átalakulási — az ön­kéntes átalakulást lehetővé tevő — törvényt terjeszt az Országgyűlés elé — szögez­te le. A most előterjesztett tör­vénycsomag kedvező hatá­sai közé tartozik az is, hogy az állami szektorban is elő­relépést hoz a reformok irá­nyába. A vállalatok önálló­ságát sértő, piacellenes be­avatkozások egyik fő csa­tornája volt az utóbbi idő­ben a minisztériumok és a tanácsok törvényességi fel­ügyeleti jogköre. Ezt most a vállalati törvény módosítása megszünteti, s a jóval szű- kebb tartalmú törvényessé­gi felügyeletet a cégbíróság­hoz helyezi. Ezzel együtt megvalósul a vállalati mér­legek nyilvánossága is. Kulcsár Kálmán megálla­pította: a társasági törvény volt az első jogszabály Ma­gyarországon, amely kon­szernszabályozással kívánt fellépni a piacellenes válla­latcsoportosulásokkal szem­ben. s ehhez most az átala­kulási törvény a fúziókont- rollt is hozzácsatolja. Az eddigi szabályozatlan­sággal szemben az átalaku­lási törvény az első, amely fellép az úgynevezett posta­vállalatokkal szemben, ki­mondva: ha egy vállalat va­gyonát több mint 50 száza­lékban gazdasági társasá-. gokban való részesedéssé alakítja át, köteles maga is bizonyos időn belül átala­kulni. összességében nem az átalakulási törvény elfoga­dása, hanem annak elvetése vagy elhalasztása erősítené a magyar gazdaságban a versenyellenes összefonódá­sokat. Az Országos Árhivatalban már kidolgozták az új ver­senytörvény közgazdasági koncepcióját, s ennek alap­ján egy szakértőkből álló munkacsoport dolgozik a versenytörvényen, amelyet egy éven belül az Ország- gyűlés elé terjesztenek. Eb­be beépítik majd azokat a javaslatokat, amelyek a nagyvállalaton belüli gyár­egységek önállóságának erő­sebb jogi garanciáját sürge­tik. Olyan rendelkezést ter­veznek, amely kimondaná: ha a gyáregységek többsége az önállósulást kezdeménye­zi, indokolt esetben a ver­senyhatóság felbonthatja a nagyvállalatot. Az igazságügy-miniszter ez­után azokra a véleményekre válaszolt, amelyek az álla­mi vállalatok áralakulása kapcsán a népvagyon, fel­osztásával, a közvagyon ki­árusításával, a gazdasági ha­talom átjátszásával vádolták a törvény-előkészítőket. Egyébként a törvényjavas­latba számos, a vagyonérté­keléssel kapcsolatos garan­ciális szabály is megtalálha­tó. A vállalat vagyonmérle­gében eltérhet az adómér­legétől, figyelembe veheti a szellemi értékeket, a piaci tényezőket is. A vállalati vagyonmérleget független könyvvizsgálóval is jóvá kell hagyatni, aki teljes anyagi felelősséggel tartozik. Az át­alakulást nyilvánosan közzé kell tenni, s a hitelezők biz­tosítékokat is követelhetnek. Az állami tulajdon köré­ben további biztosítékok is gáltatások terén maradjon fenn. A valódi esélyegyenlő­séghez az élelmiszergazda­ságban szükséges, hogy a termelők és feldolgozók mű­ködési, szervezeti egységé­nek megteremtését az állam preferálja, normatív eszkö­zökkel is szorgalmazza. A piaci szereplők közül a ter­melők nem rendelkeznek a szükséges pénzzel. Az ag­rárvertikumban gyorsított decentralizálásra van szük­ség. A termelők az állami tulajdon részvényeinek meg­vásárlásához nem rendel­keznek tőkével, tehát ezt elvárni tőlük méltánytalan lenne. A reformok mai sza­kaszában nem ismétlődhet meg a múlt, vagyis, hogy a termelők másodszor is kifi­zessék a vertikumépítés költségeit anélkül, hogy ré­szesei legyenek a tulajdon működtetésének. Javaslatom tehát arra irányul, hogy az élelmiszer-gazdaságban a termelőkkel szerződéses kap­csolatban álló feldolgozó vállalatok társasággá ala­kulásának ösztönzése legyen kiemelt kormányzati prog­ram. Illetve a termelők azokkal a vállalatokkal sze­retnék kiépíteni az integrá­ciót, amelyekkel élő, szoros kapcsolatuk van. Vélemé­nyem szerint az általam ja­vasolt struktúra kiépítését, mint ahogy a Közös Piac országaiban is történt, az államnak támogatni, ösztö­nözni kellene. Ennek áz egyik útját kínálja az át­alakulási törvény, az ingye­nes, meghitelezett részvény­megtalálhatók. Így, ha a vál­lalat húsz százaléknál na­gyobb mértékben kívánja leértékelni vagyonát, úgy az átalakulással szemben álla­mi vétójogra van lehetőség. Jelentős vállalati vagyon­vesztés esetében az alapító megszüntetheti a vállalatot, átalakíthatja társasággá. Mi­vel az átalakuló vállalatnál legalább húsz százalék álla­mi részvény keletkezik, en­nek révén az állam a rész­vények névérték alatti el­adásával szemben — élve részvényesi jogaival — fel­léphet. Külföldi partner a társaságokban csak úgy ke­rülhet többségi pozícióba, ha ehhez a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter hozzájárul. Végül pedig ki­vételes esetben a Miniszter- tanács megszüntetheti a vál­lalati önkormányzást. Mivel minden átalakulást be kell jelenteni. így az állami ér­dekek érvényesítésére ma­radéktalanul mód van. összegezve az elmondotta­kat. Kulcsár Kálmán leszö­gezte: az átalakulási törvény nem hoz létre vállalati, me­nedzsertulajdont. Éppen el­lenkezőleg, ha végbemegy az átalakulás és a tulajdonosi, illetve a vállalatvezetői po­zíciók következetesen elvál­nak, a vállalatvezetés a je­lenleginél jóval erősebb tu­lajdonosi kontroll alá ke­rül. Az átalakulási törvény to­vábbi halogatása jelentős hátrányokat okozna a kis­vállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső de­mokratizálódását, valamint az állami vállalatok szerve­zeti pluralitásának erősíté­sét. Jelentős károkat okozna a külföldi befektetésekben is, hiszen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértel­mű választ, milyen magyar partnerrel kell tárgyalniuk, ha befektetni kíbánnak ha­zánkban. Végezetül arra a sajtóban megjelent vádra válaszolt az igazságügyminiszter, amely szerint „minél európaibb mó­don dolgozza ki a miniszté­rium a hatalom akaratának megfelelő szabályozást, an­nál inkább alkalmassá vá­lik ez a tevékenység az igaz­ság eltakarására”. — Indulatokkal és sajátos érdekekkel termászetesen nehéz vitázni — mondotta. — De feltételezem, hogy még az idézett és hasonló néze­tek mögött is felelősség áll. Elvárom tehát, hogy feltéte­lezzék az igazságügyi kor­mányzat felelősségét is az ország és a nemzet iránt, és ne jelenjen meg egyre sű­rűbben a legjobb szándékú • és színvonalú jogalkotással szemben az elutasítás egyet­len indokaként annak pusz­ta kijelentése, hogy a kor­mány így akarja átmenteni az MSZMP hatalmát, vagy valamilyen politikai, gazda­sági elit hatalmát, vagy ki tudja. mit! Indoknak ez gyenge, attitűdnek félelme­tes, egyben sajnálatos és nélkülözi azt a kompromisz- szumkészséget. amelyre mos­tanában a legnagyobb szük­ségünk van. Az igazságügyi kormányzat nem mond le eltökéltségéről, hogy alkot­mányos jogállamot építsünk! Véleményem szerint a beter­jesztett három törvényjavas­lat ezt a célt, a gazdaság alkotmányos jogkereteinek kiépítését szoglálja — fejez­te be expozéját Kulcsár Kál­mán. A miniszter expozéját kö­vetően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelnetette, hogy a törvénycsomaghoz több kép­viselő módosító javaslatokat nyújtott be, amelyeket a Parlament jogi bizottsága megtárgyalt, és véleménye­zett. Az erről szóló jelentést a képviselők megkapták, akik ezután bekapcsolódtak a vitába. Közöttük volt Ele- ki János, a TOT főtitkára. Békés megye 7. választókör­zetének képviselője is. Dr. Elek! lános felszólalása Tisztelt Országgyűlés! A gazdálkodó szervék és társaságok átalakulási tör­vénytervezetéhez módosító indítványt tettem. Ezt a ja­vaslatot a mezőgazdasági bi­zottság támogatta, a jogi és igazgatási bizottság elvetet­te, így most tisztelettel for­dulok az Országgyűléshez in­dítványommal. A termelői érdekektől, ka­pacitásoktól elrugaszkodó, gigantomániás, felüliről vezé­relt fejlesztések valósultak meg a mezőgazdasági ter­melőktől elvont pénzeken, de állami tulajdonba szervez­ve. Ezek a vállalatik nem­csak a termelői érdekektől függetlenítették magukat, de termelési költségeik nem utolsósorban a bürokratikus állami irányítás miatt, ma­gasabb a társadalmilag in­dokoltnál. Véleményem szerint a va­lódi piacépítés útjának alap- követelménye az állami tu­lajdonhoz fűzött hamis ideo­lógiák szétoszlatása, a ha­tékony működtetés érdeké­ben a tulajdonnak akár a reprivatizálása, szövetkezeti, vagy társasági úton való hasznosítása. Az állami va­gyonkezelés csak szűk kör­ben, elsősorban a közszol­0 néphadsereg átvette... ... na nem a hatalmat a Parlamentben, hanem az étterem és a büfé üzemeltetését. Mert tudniillik a ko­rábban felszolgáló Gundel Étterem felmondta a szer­ződést. így máról holnapra azonnali intézkedésre kény­szerült az Országgyűlési Hivatal, hogy a honatyák ne­hogy étlen-szomjan. esetleg kétes kimenetelű döntést hozzanak. S mivel ilyen rövid idő alatt lehetetlen volt bármilyen vendéglátóipari vállalattal is dűlőre jutni, végül Szűrös Mátyás, mint országgyűlési elnök, szemé­lyesen Németh Miklós miniszterelnöktől kért segítséget. S mit tehet ilyenkor, válságos helyzetben egy kormány­fő? Elrendel! Így került a Honvédelmi Minisztérium ellátási részlege az ország házába. A változás kétség­telenül észrevehető, gyors, udvarias a kiszolgálás, s az sem elhanyagolható, hogy az árak kissé alacsonyabbak. Bár. a választék nem kevés kívánnivalót hagy maga után. — Kénytelenek voltunk ilyen rövid idő alatt felké­szülni arra, hogy ugyanazt az ételválasztékot nyújtsuk vendégeinknek, mint előzőleg a Gundel — magyarázza Csóli Károly százados, a stáb vezetője. — A néphadse­reg ideiglenesen megbízott vendéglátósai mindenesetre rugalmasan áthidalják a gondokat. S vélhetően, ha bő­vül a választék, s az árak változatlanul szerények ma­radnak. a honatyáknak és a vendégeknek esetleg eszük­be sem jut visszasírni a patinás Gundelt. Kifürkészhetetlen? Mindenképpen sarkos és meglehetősen összetett kér­dést intézett a békéscsabai MDF elnöksége Beck Tamás kereskedelmi miniszterhez abban a levélben, melyet a város országgyűlési képviselőinek postázott. Nevezetesen, hogy folytat-e tárgyalásokat, illetve tervezi-e a magyar kormány, hoigy a Szovjetunióval szembeni baráti adós­ságokat valamilyen formában behajtsa? — Mit tehet ilyenkor a képviselő? — kérdeztük Szarvas Andrásáét és Hankó Mihályt a szünetben. — A levelet továbbítottuk a megfelelő helyre, s re­méljük. a válasz sem marad el. Az utóbbi időkben egy­re több alternatív szervezet, csoportosulás fordul hoz­zánk különböző kérésekkel, kérdésekkel, amivel alapjá­ban nem is lenne gond. Azzal viszont már igen. hogy sok esetben lehetetlen kifürkészni, vajon egy-egy kér­dés, illetve probléma felvetése mögött hánv ember áll. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy csupán egy-két személyről van szó. Ügy gondoljuk, számunkra minde­nek felett választópolgáraink az elsődlegesek. Bár. nem zárkózunk el az alternatív szervezetektől sem. Termé­szetesen azonban csak akkor, ha tudjuk, hogy valóban a közvéleménynek adnak hangot. Kevés az írott szó Pillanatnyilag úgy tű­nik, a Parlamentben az írott szó kevés, és in­kább az a valószínű, hogy elvész a bürokrá­cia útvesztőjében, mi­előtt foganatja lenne. Legalábbis ez a vélemé­nye Vass Józsefné me­gyei képviselőnknek, aki levélben tiltakozott az elmúlt héten a kor­mány egységes benzin­áremelése ügyében, véd­ve az eddig is kiszolgál­tatott vidéki lakosság érdekeit. — Értesülésem szerint az illetékes tárca ille­tékes osztályához — közlekedési, építésügyi és hírközlési miniszté­rium — továbbították tiltakozó levelem. Gon­dolom, néhány héten be­lül választ is kapok, bár nagy a valószínűsége, hogy ettől még a ben­zin ára változatlan ma­rad — fejti ki vélemé­nyét a képviselőnő. — Dilemmázok. Talán, ha itt, most a Parlament­ben interpellálnék, szá­mítva a vidéki képvise­lő társaim rokonszenvé- re, talán kisebb lenne a valószínűsége annak, hogy az ügy ellaposodik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom