Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-03 / 102. szám

1989. május 3., szerda Nyugosznak a „vörös karám”-ban Hősi halottak-ma? Sár borítja a sírokat. A koszorúkat, az elszáradt vi­rágokat meg-megzörgeti a vad áprilisi szél. Foghíjas, macskaköves út vezet az enyészet birodalmába. Ahol balra kanyarodik, ott meg­szűnik a sár. Az autó ké­nyelmesen elfér a beton­úton. amely a kondor ősi te­mető új részébe vezet. Térdmagasságú. vörösre mázolt, csillagos kerítés őr­zi az itt nyugvók egy részé­nek sírhelyét. Hősi halottak — ma? — tehetnénk fel a kérdést, s feltették a kon- dorosiak is. Az Emberi Jo­gokat Ellenőrző Bizottság hazai képviselői megvizsgál­ták a helybéliek panaszát és megállapították : az illetékesek jogsértően jártak el. amikor a köztemetőben leválasztottak ... egy külön részt. Hősöket csak akkor lehet avatni, ha azok... a háború alatt lettek eltemet­ve. illetve életükben hőstet­tet hajtottak végre. A kon- dorosi temető ezen elkülöní­tett parcellájában viszont pár évvel ezelőtt elhalt sze­mélyek nyugszanak.” — öt-hat éve kerítették el ezt a részt — száll le ke­rékpárjáról Nemcsok György temetőgondnok. — Ügy em­lékszem. akkor, amikor vá­ratlanul meghalt a nyugdí­jas tanácselnökünk. Kik is vannak még itt eltemetve? — veszi számba a sírokat. — Veteránok, meg olyanok, akik tettek valamit Kondo­rosért. A dupla sírhely egyik fe­le még üres. Tulajdonosát — ha valóban közéleti em­ber volt — nem hinném, hogy örömmel tölti el az el­különítés. — Sokba került ez is — mutat a kígyózó betonúira a temetőgondnok. — De néz­zen meg engem. így fogok temetni délután. Kopott, kék munkásruhá- ja. gumicsizmája valóban nem illő a végtisztességhez. Ám munkáltatója, a tanács költségvetési üzeme csak ezt tudja biztosítani számára.-v- Ja, a „piros karám”-ról beszélnek! — kapcsol Va- juch Andrásné, a Békéscsa­bai Temetkezési Vállalat he­lyi fiókvezetője. — Hát azt megcsinálták, de hiába kö- nyörgök egy hűtőkoporsóért. Az elhunytakat így Békés­csabára kell szállítani, az­tán a temetés idejére vissza, s ez bizony több ezer forin­tos költség a családnak. . — Nézzék, milyen kopott a ravatalozó — mutat az út túloldalára. — Újat kéne építeni, de örülök, ha ki­festetik az idén. Látták az utat is; sáros, zötykölődik rajta a halottaskocsi. De nem ez a legnagyobb baj. A temető mögött van a vá­góhíd, és ezen az úton jár­nak át az oda tartó szál­lítójárművek is. Előfordul, hogy épp a szertartás alatt zúgnak, zörögnek... Kikísér a fiók régi, fel­újítást áhítozó épületéből, melyet elgazosodott tisztás vesz körül. Ha rendbe hoz­nák, jó lenne parkolónak, hisz nagyobb temetés alkal­mával 40-50 autó áll a fő­út szélén. Jobb híján így, balestveszélyesen. Mokran Mátyás tanácsel­nök elolvassa a panaszos­levelet, aztán felsóhajt. — Nem olyan egyszerű do­log ez. Negyven évig bizo­nyos szellemben éltünk, dolgoztunk, és most hirte­len változzunk meg. A te­metőben 1983-ban hoztuk létre az elkülönített részt. Még le is maradtunk né­hány környékbeli település­től; ők siettek eleget tenni annak a rendelkezésnek, miszerint a településfejlesz­tésben kiemelkedő munkát végző személyeknek díszsír­helyet kell létrehozni. Akik ott nyugszanak, valameny- nyien ebbe a kategóriába tartoznak. A volt tanácsel­nök például négy évtizedet dolgozott a faluért. Van, aki Szocialista Hazáért érdem­rendet kapott, s a rendelke­zés értelmében a házastár­sa is odakerülhetett. — Hogy szerencsés volt-e az elkülönítés, arra nem könnyű a válasz. Akkor, abban a helyzetben ez volt a helyes. Az út építésére pedig azért került sor. mert az új részt csak bokáig érő sárban közelíthették meg a gyászolók. Erre egyébként nyertünk az útpályázaton 200 ezer forintot 300 ezret adott a tanács, és rengeteg társadalmi munkát végeztek a falubeliek. — Nagy gond a vágóhíd közelsége, de ez 40 évvel ezelőtti állapot. Csak a te­metőn keresztül lehet meg­közelíteni; sajnos, ilyen a község településszerkezete. Nem szeretjük, ha rang­sorolnak bennünket; éle­tünkben sem, nemhogy ha­lálunk után. A fáraók, a ki­rályok kora lejárt. Jó lenne, ha egy élet munkáját nem elhibázott döntések értékel­nék; bátran bízhatnánk azt az utókor jó erkölcsi érzéké­re. Gubucz Katalin Fotó: Veress Erzsi Tizenhat hónap története A Lapkiadó Vállalat „TA­BU” címmel könyvsorozat kiadását kezdte meg, első­sorban olyan témákról, amelyek az elmúlt évtizedek politikai és kiadási gyakor­lata miatt nem kerülhettek az események háttere iránt érdeklődők kezébe. A soro­zat első könyve Marosán György: A tanúk még élnek című kötete. A most 81 éves, de ma is teljes fizikai és szellemi frisseségével élő szerző élet­rajzi művei nagy népszerű­ségnek örvendenek. A tanúk még élnek című alkotása az életrajzi kötetek sorában a negyedik, s valamennyi kö­zött a legizgalmasabb, a leg­kényesebb. A kötet ugyanis az 1956. szeptembere és 1957. decembere közötti 16 hónap történetét öleli fel. A szer­ző nem csupán szemlélője, nem is osak részese, hanem egyik első számú formálója, alakítója volt az akkori, az ország jövőjét sorsdöntőén meghatározó eseményeknek, olyan tényeket, eddig is­meretlen részleteket tár az olvasók elé, amelyek nagy­mértékben hozzájárulhatnak azokhoz az alkotó vitákhoz is, amelyek az események jel­legéről és következményei­ről napjainkban folynak a történészek, politikusok, de a politizáló tömegek köré­ben is. Kényes kérdések so- ikaságáról szól ez a könyv. Mégpedig olyanokról többek között, mint a tömegek el­keseredése, a szocializmust megjavítani és azt felszá­molni akaró erők mozgása, a szovjet csapatok behívá­sának története, az 1956. ok­tóber 23. és november 4-e közötti napok eseményei, s a munkás—paraszt-kormány létrejöttének körülményei, a tököli, majd a szolnoki tár­gyalások. Részletesen taglal­ja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a hatalom helyre- állításáért, a párt újjászerve­zéséért, a tömegek bizalmá­nak visszahódításáért, a ve­zetők egységbe kovácsolásá­ért történtek. Marosán György azonban nem történelemkönyvet írt. Saját élményanyagát az ese­mények egyik mozgatójának szemüvegén át láttatja a történteket és a főszereplő­ket. Méghozzá izgalmasan és szubjektív módon, a ma is élő, és az azóta már elhunyt olyan országszerte ismert politikusok, mint Gerő Er­nő, Révai József, Nagy Im­re, Dobi István, Kádár Já­nos, Münnich Ferenc, Apró Antal, Kállai Gyula, Fock Jenő, Kiss Károly, Gáspár Sándor, és mások arcának, magatartásának bemutatásá­val. Nyíltan szól a sztálinis­ta módszerekkel szembeni harc megannyi nehézségé­ről, buktatóiról, s az azok­kal együtt járó emberi gyen­geségek, íróasztalféltés, a gyávaság, de a merészség és kockázatvállalás veszélyéről Május l-lől módosult a gyógyszerrendelkezés Az 1989. január 9-én bevezetett gyógyszerrendelésre és -kiadásra vonatkozó jogszabályokat a területen dol­gozó szakemberek és a lakosság által jelzett problémák figyelembevételével május l-jétől módosították. A tel­jesség igénye nélkül azokról a változásokról adunk tá­jékoztatást, amelyek a betegek gyógyszerköltségeit csök­kentik vagy csökkenthetik. Informátorunk dr. Lakatos Elemérné megyei főgyógyszerész. 1989. május l-jétől egyes gyógyszerek társadalom­biztosítási támogatását nö­velték, így a betegek az ed­dig fizetett térítési díj felét fogják fizetni a patikában például az Agiapurin drazsé, Hotemin kapszula, Naprosyn tabletta, Voltaren drazsé ki­váltásakor. Eddig nem tá­mogatta a társadalombizto­sítás a DiaphiHin tablettát, Hemorid kúpot, Reparon kú­pot. Ezek május l-jétől 80 százalék támogatással kerül­tek forgalomba, tehát, ha az orvos vényen rendeld, a fo­gyasztói ár 20 százalékát fi­zeti a beteg. Természetesen vény nélkül is kiadhatják a gyógysízertárak, de teljes fo­gyasztói áron. Bővült azok­nak a gyógyszereknek a kö­re, melyeket bizonyos beteg­ségekben térítésmentesen kaphatnak a betegek. Pél­dául : allergiás megbetege­désben a Tinset tablettát, epilepsziában a Sevenal, Se- venaletta tablettát, krónikus hepatitisben az Imuran tab­lettát. A térítésmentes ren- delhetőségre vonatkozó mel­léklet számos pontját átfo­galmazták. Ezzel egyértel­műbbé vált« a rendelő or­vos részére, hogv milyen esetekben jogosult a beteg térítésmentesen a gyógyszer­re. Nem volt egyértelmű például a Histodil, Ulcenan térítésmentes rendelhetősége ulcus betegségben. A módo­sítás pontosan fogalmaz. En- doscopiával vagy RTG-el diagnosztizált ulcus acut sza­kaszában, hat hétig kaphat­ja térítésmentesen a rászo­ruló beteg a fent említett gyógyszereket. Sok egyéb pontosítást igénylő megfogalmazást tesz egyértelművé a jelenlegi módosítás, konkretizálódott az Agapurin és Trental té­rítésmentes rendelhetősége. Néhány gyógyszer rendelé­sét egyszerűsítették, a beteg­nek nem kell szakrendelésen megjelennie, a körzeti or­vosa is felírhatja, például a Nitnomint retard tablettát, a Venoruton 'kapszulát és Tri- metoprin tablettát. 1989. május l-jétől módo­sult a közgyógyellátásról szóló jogszabály is. A térí­tésmentes gyógyszer- és gyó­gy ás zatisegéd eszköz-ellá­tásban részesülők köre bő­vül a rokkantsági járadéko­sokkal, azon gyermekekkel, akik után a szülő emelt szintű családi pótlékban ré­szesül. A rossz szociális helyzetben levő nyugdíjasok és nagycsaládosok a tartó­san magas gyógyszer- vagy gyógyászati sesédeszközkölt- ség esetén a helvi tanácstól kérhetik a közgyógyellátásra jogosultság méltányossági alap>on való megállapítását. Ehhez a kérelemhez a gyógy­szerköltség orvosi igazolása nem szükséges. •> Magyar—román egyezmény az állampolgárságról Több fórumon — így az Országgyűlés januári ülés­szakán is — elhangzott; Ma­gyarország bontsa fel a Ro­mániával 1979-ben kötött, a kettős állampolgárság meg­előzéséről szóló egyezményt. Ezt 1980. évi 2. törvényere­jű rendeletével hirdette ki az Elnöki Tanács. Az egyezmény létrejötté­nek előzményeiről, esetleges felbontásának, illetve meg­hosszabbításának következ­ményeiről kérdezte dr. Ma- dari Editet, a Belügyminisz­térium állampolgársági al­osztályának vezetőjét az MTI munkatársa. — E szerződést — amely a szocialista országokkal kö­tött hasonló egyezmények egyike — 1979-ben írta alá hazánk Romániával. A két­oldalú egyezményeket azért kötötték, hogy kiküszöböl­jék a — nagyrészt házas­ságkötéssel létrejött — ket­tős állampolgárságból szár­mazó hátrányokat. A jog­szabályok lehetőséget adnak arra, hogy az érintettek el­döntsék, melyik állampol­gárságot kívánják megtarta­ni, s nyilatkozatukat köve­tően automatikusan meg­szűnik a másik. A vegyes házasságokból született gyer­mekek állampolgárságáról szüleik határoznak. Azért, hogy újabb kettős állampol­gárságok ne jöjjenek létre — a jogszabályok értelmé­ben —, csak úgy szerezhető meg a másik ország állam- polgársága, ha elbocsátották az érintetteket az addigiból. —* A közvélemény valószí­nűleg nem gondol arra, mi­lyen nehézségeket okozhat, ha valakinek két állampol­gársága van. Gondoljunk a legegyszerűbbre: ha a két állam joga szerint különbö­ző életkorban válik nagyko­rúvá, akkor tisztázatlan lesz, hogy mikor köthet házassá­got. — A hazánkba érkező ro­mániai menekültek helyze­tének rendezését valóban so­kan az állampolgárságról szóló egyezmény felbontásá­val látják megoldhatónak. Véleményem szerint az ál­lampolgárság rendezése le­het az utolsó az intézkedé­sek (sorában; előbb a szociá­lis, gazdasági és kulturális kérdéseket kell megoldani, s azután az állampolgárság rendezését, a magyar útleve­let. Köztudomású, hogy Ma­gyarország csatlakozott a genfi menekültügyi konven­cióhoz. Ez azt jelenti, hogy a Romániából hazánkba ér­kezők menekült státuszt kaptak. Ha ők bármilyen módon magyar állampolgá­rok lesznek, elveszítik e stá­tuszukat, s le kell monda­niuk az ezzel járó különféle jogosultságokról, például a segélyekről is. — A Romániával kötött egyezmény öt évig van ha­tályban, s további öt évre meghosszabbodik, ha a le­járatát megelőző 6 hónapon belül valamelyik fél fel nem mondja. Ennek értelmében Magyarországnak ez év au­gusztus 10. és 1990. február 10. között kellene nyilatkoz­nia az egyezmény esetleges módosításának, vagy felbon­tásának szándékáról. — Ha hazánk netán fel­mondaná a szerződést, ak­kor honosítani lehetne a romániai menekülteket, ám eredeti állampolgárságuk is megmaradna. A kettős ál­lampolgárokat minden állam úgy tekinti — természetesen abban az esetben, ha az egyik saját állampolgársága —, hogy területén nem ve­szi figyelembe a másikat. Egy magyar—román kettős állampolgárnak Romániában például a magyar külképvi­selet nem nyújthat jogvédel­met, hiszen ő ott román ál­lampolgárnak minősül. — Ha az egyezmény to­vábbi öt évre hatályban marad, a hazánkban élő ro­mán állampolgárok akkor szerezhetnek magyar állam- polgárságot, ha a Román Államtanács elbocsátja őket a' román állampolgárság kö­telékéből. Ám kétségtelen, hogy ez egy hosszadalmas folyamat. Minden állam ma­ga szabályozza, milyen fel­tételeket szab ehhez, milyen illetéket állapít meg erre az esetre, és így tovább. — Bizonyára e jogi prob­lémák is érzékeltetik, meny­nyire bonyolult kérdések ezek. A politikai döntést megelőzően mindenképpen mérlegelni kell azt is, hogy az egyezmény esetleges fel­bontása milyen válaszlépé­seket vonna maga után — mondotta végezetül dr. Ma- dari Edit, az MTI munka­társának. Választékbövítü együttműködés Békés megye ÁFÉSZ-ei el­sősorban az áruválaszték gazdagítása miatt tartanak kapcsolatot a különböző gaz­dálkodó szervezetekkel, kö­zös vállalatokkal. Az orszá­gos és a megyei szövetkezeti kereskedelmi közös vállala­toknál mintegy 40 millió fo­rint vagyoni betétet helyez­tek el. A Skála-Coop, a Kö­rösmenti Skála Szövetkezeti Közös Vállalat, valamint a Békésszövker Vállalat éven­te egymilliárd forint értékű árut szállít a 16 ÁFÉSZ-nek, amely az összes beszerzés 10 százaléka. Mennyiségét te­kintve ez a szám szerény, de ennek 20-40 százaléka szo­cialista és tőkés országokból származik, tehát bővíti a ha­zai választékot. A Csabai Húsker Vállalat az úgynevezett keretes tőke­húsok és húskészítmények 12 százalékát adja, és ugyan­annyi más terméket szállít. A Sárréti Tej Közös Válla­latnak 11 ÁFÉSZ a tagja. A forgalom évek óta feljődik. Ma már a tej és a tejtermé­kek csaknem fele innen származik. A mezőgazdasági jellegű szövetkezeti közös vállalatok, mint a Herbária, a Hungaronektár, a Fotk működésében megyénkből nyolc fogyasztási szövetke­zet érdekelt. A nyúltenyész- tésben és -forgalmazásban a Bajai Bácska Termelőszövet­kezettel állnak kapcsolat­ban, ahova évente 55 vagon nyulat szállítanak. Az ÁFÉSZ-ek és közös vállalataik a megyénkbe!! ipari szövetkezetekkel is együttműködnek. Ezektől évente 25-30 millió forint értékű bútort és más tömeg­cikkeket kapnak. A Kon­zumbank Rt.-nek mind a 16 ÁFÉSZ, egy takarékszövet­kezet és az újkígyós! élel­miszer-feldolgozó leányvál­lalat a tagja, 14 milliós va­gyoni betéttel. Tavaly átla­gosan 60-70 millió forint köl­csönt nyújtott a bank a szö­vetkezeteknek. A takarék- szövetkezetek ugyancsak se­gítik a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteket. ÁFÉSZ- eket és a szövetkezeti közös vállalatokat. A Körösmenti Szövetkezeti Közös Vállalat­nak három, a Kőszegi Pan­nónia Szálló Gt.-nek öt ta­karékszövetkezet a tagja. A fogyasztási szövetkeze­tek egymás közötti gazdasá­gi kapcsolatára jellemző az árubeszerzés. jelenleg két ÁFÉSZ-nek van nagykeres­kedelmi joga, amelyek éven­te 260 millió forint forgalmat bonyolítanak le. Közülük 6 szövetkezet áruházi és határ menti árucserében vesz részt, a beszerzett áruk egy részét átadják más ÁFÉSZ- eknek. Az összefogás egyik figyelemre méltó példája a Gyulai Szövetkezeti Közös Üdülő Gt. létrehozása. Az üdülést és az oktatást szol­gáló létesítmény felépítésé­hez a tagszövetkezetek 25 millió forinttal hozzájárul­nak. S. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom