Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
1989. május 23-, kedd o Előadás a munkaerő-gazdálkodásról Tanfolyam művelődésirányítóknak Mind a 12 város, illetve megyei irányítású nagyközségek képviseltetik magukat a Békés Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya által a művelődésirányításban résztvevők szervezett továbbképzésen, melyet tegnaptól május 26-ig tartanak Békéscsabán, a Tanítóképző Főiskolán. Párbeszédre hívták a szervezők a továbbképzés résztvevőit, hogy e nem éppen könnyű politikai és gazdasági időszakban kölcsönösen megbeszéljék gondjaikat, problémáikat. A megjelenteket Vámos Lászlóba megyei tanács művelődési osztályának vezetője köszöntötte, maid átadta a szót az első előadónak Kiss Sándornak, az MSZMP Békés' Megyei Bizottsága titkárának, aki a munkaerő-gazdálkodás és szakképzés helyzetéről tartott előadást. „Hol tart ma a gazdaságpolitika?”, e kérdésre keresett választ bevezetőjében, majd elmondotta, ma merik, hogy a legfontosabb már világosan látják, elis- termelési eszköz az ember. És mivel a piac egyre inkább meghatározóvá válik gazdasági életünkben, erről az emberi oldalról sem feledkezhetünk meg ... Bizonyos szakmák előtérbe kerülnek — mondhatni van piacuk —. egyre inkább nő az igény az univerzális dolgozók iránt és egyre inkább leértékelődik a segéd-, illetve a betanított munka. A szólás—„a jó pap holtig tanul” — akár oktatáspolitikánk alapgondolata is lehetne. Kiss Sándor ezt úgy fogalmazta: a jövőben az alapismeretek képzését is menedzselni kell! Nem a forma az elsődleges — szögezte le az egyes iskolatípusokra gondolva —, hanem, hogy az adott iskolákban kibontakozzanak az ember képességei. Természetesen erről szólva nem hagyhatta ki a kérdést: mi lesz a jövőben elhelyezkedőkkel? Mint elmondta, a megye termelési struktúrája jelentősen nem változik a közeljövőben, így várhatóan az elhelyezkedés lehetőségei, igényei évek múlva is hasonlóak lesznek, mint most. Ez magyarán azt jelenti, hogy várhatóan — csakúgy, mint most —, az iskola elvégzése után 6—7 hónap alatt oldódik meg a fiatalok munkakezdése. Ez ideig mintegy 20 százalékuk tájékozódik, próbálkozik, esetleg jövőbeli elképzeléseit teszi sínre. Kiss Sándor gondolatait azzal zárta, hogy térségünkben alapvető gondot nem okoz a munkanélküliség. A cél — mondta —, hogy az értékes munkaerő kerüljön a termelésbe, a termelőszféra pedig áldozzon a további művelődésre. Délután dr. Rakonczai János szólt a tudományos koordinációs szakbizottság tevékenységéről, majd a megyei pedagógiai intézet munkatársaival találkoztak az egyhetes rendezvény résztvevői. N. A. Megyénk és a világkiállítás (Folytatás az 1. oldalról) A világkiállítás a tervek szerint — ha úgy döntenek — 1995. áprilistól októberig tart nyitva, ugyanis a szabályok szerint minimum 180 napig kell, hogy látogatókat fogadjon. A magyar szervezők szeretnék, ha a világ- kiállítás programjai áthúzódnának még 1996-ra is, ugyanis akkor lesz 1100 éves a magyar államiság. De hogyan állnak itthon a különböző döntési fázisok, mi az, ami még hátravan? A magyar országgyűlés ez év tavaszán tudomásul vette az előkészületeket és azt. hogy a rendezést illetően további munkálatok vannak folyamatban, de fenntartotta a jogát arra, hogy a végleges döntések után ismételten kerüljön a Parlament elé az ügy. Addig is viszont el kell dönteni a világkiállítás budapesti végleges helyét, napjainkban még Óbuda—Aquincum. Lágymányos térsége és Gazdagrét szerepel a programban. A hazai szervezők ötletpályázatot is hirdettek, a legvadabb javaslatokat is várják. Egy iparművész például ineven vállalta, hogy a világkiállításra elkészíti a világ legnagyobb harangját, a Világharangot. melynek alsó átmérőié 8 méter, magassága 9 méter és súlya 40 tonnányi lesz. Ebben az időszakban a focivilág eau fontos rendezvényét. valamelyik európai kupadöntőt is Budapesten szeretnék megrendezem. A kiállításnak anyagi kihatásai vannak, s napjainkban ez az a kérdéscsoport, amelyben a legkeményebbek a feladatok. A kiállítást illetően Bécs mindenféle szempontból kényelmesebb helyzetben van. mint Magyarország, ugyanis Ausztriának az infrastrukturális ellátottsága lényegesen jobb, mint hazánké. Nekünk ahhoz, hogy a világkiállítást valamilyen elfogadható színvonalon megrendezhessük, sokéves lemaradás egy részét kell pótolni. Az előzetes számítások szerint 15-20 millió látogatóval számol Budapest, csúcsnapokon a látogatók száma megközelítheti a 200 ezret is. Ma még a magyar szervezők nem számoltak az- . zal, hogy mi, lesz akkor, ha minden szocialista országban bevezetik a világútlevelet? Az egyik legfontosabb feladat a zavartalan közlekedés megteremtése mind az országon belül, mind Bécs és Budapest között, valamint a tömegkommunikációs rendszer kiépítése, hogy csak kettőt emUtsünk. Az autópálya kiépítésének költsége az osztrák határig mintegy 15 milliárd forint, metróépítésre 17-20 milliárd forint kellene, s további 3 milliárd a posta fejlesztésére- A világkiállítás helyszínének megépítése 15 milliárd forintot igényelne, az idegen, forgalmi fejlesztések előre becsült összege 40 milliárd forint. Az. eddigi ismeretek szerint legalább 100 milliárd feletti összegről van szó, mely pénz egy részét a költségvetés fedezné. A nyereségről szólva a kormánybiztos elmondta : a síámítások szerint a világ- kiállítás nullszaldóval megoldható, igaz. hosszú távon, a kiállítást követő években a megmaradt létesítmények, így többek között a szállodák, a közlekedési beruházások már nyereséget hoznak. De miért akar világkiállítást Magyarország? Ennek vannak politikai tényezői, az Európához való tartozás, s nem utolsósorban a választott jelmondat: a „Híd a jövőbe”. S ezek mellett az egyik leglényegesebb érv: serkentő lehet a gazdaságunkra, a lemaradás pótlására, kényszerítheti magát a Parlament, a kormány az ütemesebb lépésváltásra. Egy biztos: a világkiállítás nem oldja meg az ország gazdasági gondjait, de egy lehetőség, eszköz, melyet meg kell fontolni, s meg kell ragadni. A hozzászólók kiemelték a megye lemaradottságát, szóltak a külföldi tőke szükségességéről, a kedvezőtlen hitelfeltételekről, s arról, hogy a kiállítás sikeréhez szükséges a magyar gazdaság stabilitása. — szekeres — A résztvevők egy csoportja Jassó Mihály nyilatkozata a reformkörök szegedi tanácskozásáról és az ellenzékkel való MSZMP- tárgyalásokrél Az MSZMP-reformkörök olyan szellemi lökést adhatnak, amely segíti a pártegység kialakulását, s azt, hogy az MSZMP mozgékony, a mai követelményeknek megfelelő párttá váljék — mondotta Jassó Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára az MTI munkatársainak, akik a .tavaszi BNV-n tett hétfői látogatását használták fel arra, hogy a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdésekkel és az elmúlt napok történéseivel kapcsolatos álláspontjáról érdeklődjenek. — ön nem vett részt a szegedi tanácskozáson, ez talán egyfajta elhatárolódást tükröz? — Valóban nem voltam ott, mivel a Politikai Bizottság döntötte el, hogy kik képviseljék a testületet. A budapesti reformkor gondolatiságát ismerem; ez olyan szellemi áramlat a párton belül, ami rendkívül hasznos lehet az új típusú párt kialakításához, mert ma már nem biztos, hogy a megújulás egymagában elegendő. Azt kértem a budapesti reformkörösöktől, hogy ezentúl ne csak maguk között gyűljenek össze és vitatkozzanak, hanem menjenek el környezetükbe, a helyi pártszervezetekhez; igyekezzenek egybevetni gondolataikat a párt más tagjaiéval. Pár száz tag ugyanis hiába lesz reformszemléletű, a pártnak magának kell reformpárttá válnia. A Budapesti Pártbizottságon a kérdések nagy részében egyébként megegyező nézeteket vallunk _a reformkörökkel. Sőt, a pártbizottsági tagok közül többen még radikálisabb álláspontot képviselnek is, mint ők. Almi a pártszakadás eshetőségére vonatkozó kérdést illeti, Jassó Mihály .szerint egyetlen párt sem akarhatja, hogy „kispárttá” váljék.t Igaz, a több mint 700 ezer tag — tette hozzá — valószínűleg nem fog együtt maradni, a sokféle nézetet hordozó tagság nem fér- meg egyetlen pártban. Van, aki abszolút reformernek vallja magát, mások fontolva haladók. Természetesen a vélemények sokszínűsége gazdagítja a mozgalmat, és van tolerancia, amely elviseli a szélsőséges nézeteket is. Mégis biztos vagyok benne — mondotta —, hogy a párt létszáma csökkenni fog. Az is egyre inkább kiderül, hogy az MSZMP pártprogram alapján fog a jövőben működni ; ez a program már alakul, dolgoznak rajta. — Mi a véleménye arról, hogy pártkonferencia kontra pártkongresszus legyen-e? — Kezdettől fogva azt vallom, hogy erről nem szabad elvi vitát folytatni, ha igény van .kongresszus megtartására, akkor legyen az. Ez egyáltalán nem lehet valamiféle presztízsszempont. Egyébként hasonló a véleményem több más kérdésről is, így Nagy Imrével kapcsolatban is. Szerettem volna, ha előbb a jogi elrendezés törtépik meg, és nem megint a politika ad „megrendelést”, mint aminek ez most tűnhet. Ügyelni kell arra, hogy semmit ne kényszeresünk a jogra, még ha nyilvánvaló is, hogy koncepciós perről van szó. Nem helyes, ha a politika előreszalad; most korrekt, gyors, nem hónapokig tartó jogi rendezés szükséges és vele párhuzamosan a politikai állásfoglalás. Én ezt látom a legcélszerűbbnek. — Az MSZMP és az ellenzék között most nem folynak tárgyalások. A szegedi tanácskozás azt javasolta, hogy az MSZMP — hiteles delegációval — mielőbb folytassa a párbeszédet az ellenzéki kerékasztallal. Mi erről a véleménye? — A tárgyalások megszakadásának alapvető oka az volt, hogy nem tudtunk egységre jutni a résztvevők körét illetően. Szívesen tárgyalunk velük, mint kerek, asztallal, és külön is, ez az én véleményem. A másik oldalon is Judomásul kell venni, hogy társadalmunkban vannak egyéb nézeteket képviselő szervezetek is, például a szakszervezetek, ezeket nem lehet egyszerűen kirekeszteni a megbeszélésekből, tárgyalni kell velük is. A kérdés valószínűleg újra napirendre kerül a Központi Bizottság ülésén. Bízom abban, hogy előbb- utóbb új tárgyalások kezdődnek az ellenzékkel, mert aki felelősséget érez a nemzet sorsa iránt, az tárgyalni fog. Konszenzus nélkül nem tudunk továbblépni. Ami az MSZMP tárgyaló- küldöttségének összetételét illeti, nem hiszem, hogy célra vezetne, ha egymásnak előírnánk, ki jöjjön tárgyalni. Furcsállom, hogy ha valaki megbeszélésekre vállalkozik, megszabja, ki képviselje a tárgyalópartnert. Arról persze szó lehet, hogy ha a tárgyalásokon nem tudnak megegyezni, akkor meg kell próbálni más összetételben folytatni a közmegegyezésre törekvő párbeszédet — mondotta végül Jassó Mihály. I Révai Nagylexikon... II Szépirodalmi Könyvkiadó könyvhéti újdonságai A Szépirodalmi Könyvkiadó könyvheti újdonságairól tájékoztatták a kiadó vezetői a sajtó képviselőit, hétfőn, a Fészek Művészklubban. Szalai Sándor, a kiadó megbízott igazgatója elmondta, hogy a könyvünnepre 17 újdonsággal jelentkeznek, tizenkét szerző a kortárs magyar irodalom képviselője. Szólt arról, hogy bár a kiadó egyre nehezebb körülmények között dolgozik, alapvető régi céljaihoz a klasszikus szerzők műveinek kiadásához ragaszkodik, s ilyen értelemben vállalja a konzervatív jelzőt. A könyvműhely igyekszik alkalmazkodni a piaci igényekhez, máról holnapra azonban jelentős változás nem várható tevékenységében. Beszámolt arról is, hogy az idei könyvheti újdonságok jóval magasabb példányszámban látnak napvilágot a tavalyinál. Fájdalommal szólt arról, hogy a hét végén elhunyt Galgóczi Erzsébet nem érhette meg Kettősünnep című, válogatott novelláit közreadó kötetének megjelenését. A sajtótájékoztatón Jókai Anna Szegény Sudár Anna című regényének keletkezése körülményeiről szólt, Kornis Mihály A félelem dicsérete, Csengey Dénes pedig Találkozás az angyallal című kötetét mutatta be a jelenlévőknek. A szépirodalmi könyvheti listáján szerepel egyebek között Tamási Áron 1928-ban keletkezett regénye, a Szűz- máriás királyfi, Sütő András életműsorozatának első kötete, amelyben színművei közül az Egy lócsiszár virágvasámapja, a Pompás Gedeon, és a Csillag a máglyán szerepel. Örkény István Búcsú címűno- velláskötetében eddig ismeretlen írásait gyűjtötték egybe. Folytatódik Illyés Gyula naplójegyzeteinek kiadása. A mostani kötet az 1961 és 1972 közötti időszakot örökíti meg. A megbízott igazgató szólt arról is, hogy szerették volna a könyvhétre közreadni Kodály Zoltán hátrahagyott írásainak első kötetét, ez azonban a nyomdai munkálatok késése miatt csak két- három héttel később, vagyis június végén lesz kapható. A Szépirodalmi Könyvkiadó tanácsa az idén másodízben osztotta ki az Illés Endre-díjat. Ezúttal Kónya Judit részesült az elismerésben „ ... talpig nehéz hűségben” című, 1988-ban megjelent kötetéért. A könyv Illés Endre hátrahagyott naplótöredékeit, útirajzait adta közre. Szalai Sándor, a Révay Nagylexikon új kiadásával kapcsolatban elmondta, hogy a kiadónak nem volt lehetősége — pénz híján —, a lexikon újrakiadására, ezért fordult a szekszárdi Babits Kiadóhoz. A Szépirodalmi Könyvkiadó az első kötetből 10 ezer példánnyal készült el, annak idején, amikor „megérkezett” a Lexikont letiltó határozat. Az MTI munkatársának kérdésére a megbízott igazgató elmondta, hogy a döntést annak idején „ballépésnek” tekintették és soha nem mondtak le a Lexikon újrakiadásáról, annak kultúr- és művelődéstörténeti értékei miatt. A tizenkilenc kötetes lexikon újrakiadását a megváltozott politikai körülmények segítették. A nyomdai munkálatok és a terjesztés „gondját” a Babits Kiadó vállalta, a Szépirodalmi pedig átadta a második kötet filmanyagát. Évente három kötet megjelentetését tervezik,-az idén azonban csak két rész lát napvilágot, az első várhatóan szeptemberben, a második pedig decemberben. A kötetek ma már 917,— forintba kerülnek, három évvel ezelőtt az első kötet árát 380,— forintban jelölték meg. A Révay Nagylexikont a Babits Kiadónál és a könyvesboltokban lehet előj egyeztetni. Fotó: Kovács Erzsébet
