Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

1989. május 23., kedd Van kif van hol, de nincs mit! Egy művelődési ház tündökléséről, is...(?) „Elfáradtunk, tanité néni, de olyan ié volt!” Tünde országos versenyt nyert A könyvtár is a művelődési házban kapott otthont Háromnegyed kettőkor még zárva találom a nagy- bánhegyesi művelődési ház ajtaját. A szemközti „Jeges­mackó” fagylaltozóban há­rom nagyobbacska leányzót kérdezek, hogyan lehetne be­jutni a kultúra házába? Egy­másra néznek, aztán szinte egyszerre bizonygatják: ne­gyedóra múlva kinyit a ház, a könyvtár ez időtől fogad­ja a látogatóit... Várok. És kettőkor való­ban kitárul az ajtó. Percek miSlva előkerül a művelő­dési ház vezetője, Földházi Sándorné is. — Egy német nyelvtanfo­lyamot szervezek — szabad­kozik a távolmaradásért —, de mielőtt belefognék, tá­jékozódtam a termelőszövet­kezetben, hogy hány embert érdekelne a nyelvtanulás. Egyedül vagyok, magamnak kell mindent intézni. Ezért van zárva oly gyakran a ház ajtaja. Körülnézünk az épületben. Utunkat az előcsarnokban kezdjük, mely most népte- len, a büfé ablaka is zárva... — Egy időben a téeszé voltunk — fordul hozzám Földháziné —, aztán 1985 januárjától tanácsi kezelésbe kerültünk, s akkor önálló gazdálkodó lettem. Éldegél­tünk szépen, hála ennek a büfének, teljesen önfenntar- tóak voltunk. Még építget­hettünk, festegethettünk is ezt-azt... A nagyteremben most csak a hűvös csend üldögél. A mennyezetről Vaskos köte­lek lógnak, amott bordásfal jelzi, amolyan „univerzális” helyen járunk. — Amikor 1974-ben ide­kerültem — idézi a régi szép időket alkalmi idegen- vezetőm —, fantasztikus, pezsgő élet volt itt. Évente nyolc színházi előadás. Nagy bálák, lakodalmak, szövet­kezeti és egyéb gyűlések, es­küvők, névadók ... Mind, mind itt, nálunk. Aztán megépült a pártház, a ta­nácsháza, s egyre több ren­dezvény elmaradt tőlünk. Egyre csendesebbé vált a ház. Három éve már egé­szen kétségbeejtőnek tartom a helyzetet. És sorolja, miként kellett lejjebb és lejjebb adniuk... Előbb csak négy színházi előadást fogadtak, aztán pénz híján már azt sem. In­kább Mezőkovácsházán vesz­nek bérleteket, s oda jár­nak, ha ráéheznek a színhá­zi kultúrára. — A bálák? Egykoron nem volt karácsony, szilveszter bál nélkül. Eljött a nagyma­ma, de néhány asztallal odébb az unokája is kiváló­an szórakozott. Ha éjfél után hazaugrottam boldog újévet köszönteni, „tombolt a fa­lu”. Most? Csend van és nyugalom. Mindenki ül ott­hon a tv előtt, ennyi ma­radt az egykori nagy, közös­ségi vigasságból. A klubszobák barátságo­sak, szépen berendezettek. A falon tablók, a szlovák klub és a nyugdíjasklub szomszédolásain készült fo­tókkal ... — Tudja, ez a két klub még tartja magát. Tizen­nyolc éve, mikor kezdődtek ezek a közös utak, elhatá­roztuk, bebarangoljuk az országot. Azóta nemhogy minden néprajzi, történelmi nevezetességet láttunk, de még külföldre is át-átruc- cantunk. A „fénykornak vége”, a hasonló hévvel — szép ered­ményekkel — dolgozó dí­szítőművész szakkör 3-4 éve megszűnt... — Kifáradtak. Nem volt utánpótlás, az öregek meg lassan elmaradoztak ... A nyugdíjasok és a szlo­vákok közössége még szép reményekkel készülődik az újabb szomszédolásokra, ki­rándulásokra. Hogy med­dig? — öt esztendeje évente négyszer is megkaptuk a téesz buszát. Aztán lett ket­tő és most egy alkalom, hogy kirándulhatunk. Szerencsé­re a napokat és a kilométe­reket még nem korlátozzák. Mindenesetre nem tudom, mi lesz velünk, ha ezt az utazási lehetőséget is meg­vonják tőlünk, hisz ez él­teti ezeket a közösségeket. És ne felejtse el! A két klub tagsága a lakosság 30 száza­lékát adja! Szóval nem egy­két emberről van szó ... Az irodában fejezzük be kőrútunkat. A falon okleve­lek, köztük több a néhai díszítőművészeti szakkör si­kereinek állít emléket. — Az imént azt mondtam, kifáradt ez a szakkör. Ám nem csak erről van szó. Ha felmehetne egy magas épü­let tetejére, látná: egy „fó­liaerdő” ez a község. És ez a második gazdaság bizony kiveszi az erőt az emberek­ből. Este csak odaülnek a színes tv vagy a video elé, és nincs kedvük kimozdulni a házból. Érezni elbeszéléséből, so­kat gondolkozott a művelő­dési ház ürességének okai­ról. Pedig próbálkozik, szer­vez, kezdeményez... — A varrótanfolyam, a gépkocsivezetői tanfolyam, a nyelvek még érdeklik az embereket... De csak télen szervezhető Nagy bánhegyien bármi, és ha az időjárás nem kedvez, akkor az is dugába dől. Mert havas időben megközelíthe­tetlen ez az isten háta mö­götti kis település. Legyen mégoly elszánt a nyelvta­nár, vagy a szabás-varrás oktató... — Tánctanfolyamot is in­dítanánk ősszel, remélem, most több érdeklődő lesz er­re ... Egy percre megszakadnak a gondolatok, Földháziné el­gondolkozva tárja szét a ke­zét. — Lehet, hogy nincs is olyan nagy baj, csak én ér­zem úgy ... Egy biztos. Ez­zel a néppel a hegyet is el lehetne hordani, ha megfe­lelő célt állítunk elé. Csak ezt a célt, ezt egyre nehe­zebb megtalálni. Elzártan élünk, nyolc után innen se ki, se be. Talán ezért lenne olyan fontos, hogy megfelelő közösségi programokat ta­láljunk. Földháziné nemrég ment nyugdíjba, ám hat órában továbbra is ellátja a ház ve­zetését. Mert kérték, mert ragaszkodnak hozzá ... — Szeretnék nyújtani va­lami igazán emlékezeteset, hogy kiérdemeljem azt, hogy tovább is akartak. És ha lesz egy fiatal, egy főiskolát végzett új vezető, azzal in­dítom útjára: ismerje meg az embereket, mielőtt bármi­hez fogna. Mert egy nagy­szerű, nyíltszívű nép él Nagybánhegyesen. Olyan nép, mely nagyon tud ra­gaszkodni ahhoz, akit be­fogad ... Lassan búcsúzom, Földhá­ziné a kijáratig kísér. — Látja itt ezt a könyv- árusító helyet? — kérdez még búcsúzóul. — A megyei tanácstól annak idején 40 ezer forintot kaptunk, hogy legyen ilyen is a művelődé­si házban. És most nincs üz­let, mely bizományba köny­vet adna... Lázasan jegyzetelek. Hát­ha nem lesz pusztába kiál­tott szó: lenne hol, lenne ki árusítson, de nincs mit! Könyv kerestetik bizomány­ba Nagybánhegyesen! Nagy Ágnes ORSZÁGJÁRÁS. KIRÁNDULÁS 3* * Vj,v It í’• 4, A "Debreceni Tanítóképző Főiskola békéscsabai kihe­lyezett tagozatán most volt először ballagás, az idén bú­csúznak az első tanítók. Vagyis a békéscsabai igazán fiatal főiskola, s annál na­gyobb érdem, ha hallgatója országos rendezvényen szé­pen szerepel. Országos Pedagógiai Inté­zettől Kovács Éva, a nyelv­irodalmi kommunikációs program egyik elindítója volt a zsűri elnöke. Tünde orosházi, az ottani Táncsics Mihály Gimnázi­umból jött a főiskolára. Hogy miért? őszinte, meg­győző választ kapok: nehézségek, manapság ilyen a helyzet, ezt én is látom. Találkoztam már persze, hallgatókkal is, tanárokkal is, akik nem elégedettek, sőt keserűek. Az anyagi oldal sem elhanyagolható, de az erkölcsi megbecsülés hiányát látom veszélyesebbnek. Az­tán egy. tantestületen belül „Régóta vonzódom a gyerekekhez . :.” Fotó: Gál Edit Nyerges Tünde lett az el­ső azon a tanítási versenyen, amelyen kilenc hazai főis­kola hallgatói vettek részt. Magyar nyelv órát tartottak I a versenyzők, mégpedig úgy. hogy mindenk'i választott magának egy szövegfeldol­gozást. a Zsolnay-féle vagy az 1987-es tantervet. Egyedül Tünde „indult” a nyelv-irodalmi kommuniká­ciós programmal, ez a szö­vegfeldolgozás mellett még különböző önművelési fel­adatokat, helyeseírást, fog­lalkozást jelentett. A hely­színen kapott osztályt — versenyző társként. Hogy ki­! csit megismerje a gyereke­ket, egy nappal hamarabb utazott Debrecenbe és órát látogatott náluk. Második osztályt húzott és egy mesét tananyagként, azt kellett feldolgozni. Po- vázsayné Lantos Márta ta­nárnő segítette Tündét a felkészülésben és elkísérte az országos versenyre is. Az órához szükséges eszközöket a Debreceni Tanítóképző Fő­iskola -gyakorló iskolája biz­tosította. Szép kiejtési, helyesírási versenyről már haldottam.de tanítási versenyről még nem. Kiderül, hogy nem is ren­deztek ilyet korábban, tehát nem csak a békéscsabai fő­iskola új. hanem a tanítóje­löltek országos versengése is. Kétszáz volt az elérhető maximális pontszám. Tünde 189-et kapott, és ezzel fölé­nyesen „elhúzott” a máso­dik helyezett előtt. Az érté­kelésnél olyan szempontok szerepeltek, mint például a kapcsolattartás a gyere­kekkel, vagy az ellenőrzés. Öt zsűritag elemezte a ver­senyzők teljesítményét, az — Régóta vonzódom a gye­rekekhez. Talán már általá­nos iskolás koromban gon­doltam arra. hogy olyan pá­lyát válasszak, amely kötő­dik a kisebbekhez; felme­rült bennem, hogy gyermek- orvos legyek. Később, a gim­náziumban döntöttem a ta­nítás mellett. — Volt olyan pedagógus, aki különösen hatott rád? — Igen, aki az általános iskola két első osztályában tanított, és akire nagyon szí­vesen emlékszem vissza. Ta­lán ez tekinthető egyfajta indításnak. A szüleim támo­gatták az elképzelésemet, megadtak minden segítséget. A családunkban egyébként nincs pedagógus. — Aki egy országos ver­senyen győzni tud, valószí­nűleg a jó vizsgázók közé tartozik... — Általaiban sikerül ma­gamból kihozni, amit tudok. — Az órán — a versenyen — mire figyel a tanító? — Arra. hogy ne kövessen el módszertani hibákat. Na­gyon fontos a szép beszéd, de főleg a gyerekekre kell figyelni, ez a döntő. Az osz­tály nagyszerű támasznak bizonyult, a gyerekek sokat segítettek nekem, örültem az első helyezésnek, de a legnagyobb elismerés az volt, hogy óra végén oda­jöttek hozzám a gyerekek és azt mondták : elfáradtunk, tanító néni, de olyan jó volt. — A mai világban nem éppen vonzó a pedagógus- pálya. Nem próbált senki lebeszélni, „eltéríteni"? — Nem tudnak, mert ami­kor együtt vagyok egy osz­tállyal, az . mindent elf éled­tet velem. Biztosan lesznek is adódhatnak konfliktusok, arra gondolok, amikor azt mondják: „Te csak egy ta­nító vagy.” Én mindenkép­pen tanítani szeretnék, a 9-es számú iskolában kez­dek. itt Békéscsabán. — Elképzelhető, hogy ké­sőbb továbbtanulsz? — Talán ... De most alsó tagozatosokkal szeretnék foglalkozni. — Oktatásügy Magyaror­szágon: belülről hogyan fest? — Néhány változás elin­dult. Jelentős lépést látok ebben a nyelvi kommuniká­ciós programban, és ehhez kapcsolódik a képességfej­lesztő iskola. Voltam Török­bálinton a kísérleti iskolát megnézni, tetszik nekem az egész Zsolmay program. A jövő a képesség szerinti ta­nításé, mert a gyerekek na­gyon különbözőek minden osztályban. Ez a tanítási módszer a képesség szerinti egyéni bánásmódra épül. — S arra, hogy mindenki­ben van valami jó miami- féle adottság ■.. — Igen, ezt kell megtalál­ni és továbbfejleszteni. Beszélgetünk még a Zsol- nay-módszer előnyeiről, az egyéni differenciálásról, a szintezett követelményrend­szerről. a játékosság és. a fantáziafejlesztés szerepérői. Jó érzés hallgatni a főisko­lával egyidős hallgatót, a végzőst, a fiatal tanítónőt. Tündét. Lelkes és bizakodó, mégsem jár túlságosan a föld fölött, csak annyira, ameny- nvire egy élet küszöbén kell... Niedzielsky Katalin A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ központi felvásárlótelepe állattenyésztésben jártas NYUGDÍJAS SZAKEMBERT KERES, fél műszakos munkaidőre. A munkakör ellátásához saját gépkocsi szükséges. Jelentkezni személyesen lehet: Békéscsaba, Jókai u. 40. alatt. A Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet FELVESZ központi telephelyére BELSŐ ELLENŐRT. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Bajza u. 15., a személyzeti vezetőnél, valamint műanyagfeldolgozó üzemébe NŐI BETANÍTOTT DOLGOZÓKAT, egy műszakos sorjázői állásba, (és MAROST,. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Urszinyi D.-né u. 19. szám, az üzemvezetőnél. Egy tabló a sok közül Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom