Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
1989. május 23., kedd Van kif van hol, de nincs mit! Egy művelődési ház tündökléséről, is...(?) „Elfáradtunk, tanité néni, de olyan ié volt!” Tünde országos versenyt nyert A könyvtár is a művelődési házban kapott otthont Háromnegyed kettőkor még zárva találom a nagy- bánhegyesi művelődési ház ajtaját. A szemközti „Jegesmackó” fagylaltozóban három nagyobbacska leányzót kérdezek, hogyan lehetne bejutni a kultúra házába? Egymásra néznek, aztán szinte egyszerre bizonygatják: negyedóra múlva kinyit a ház, a könyvtár ez időtől fogadja a látogatóit... Várok. És kettőkor valóban kitárul az ajtó. Percek miSlva előkerül a művelődési ház vezetője, Földházi Sándorné is. — Egy német nyelvtanfolyamot szervezek — szabadkozik a távolmaradásért —, de mielőtt belefognék, tájékozódtam a termelőszövetkezetben, hogy hány embert érdekelne a nyelvtanulás. Egyedül vagyok, magamnak kell mindent intézni. Ezért van zárva oly gyakran a ház ajtaja. Körülnézünk az épületben. Utunkat az előcsarnokban kezdjük, mely most népte- len, a büfé ablaka is zárva... — Egy időben a téeszé voltunk — fordul hozzám Földháziné —, aztán 1985 januárjától tanácsi kezelésbe kerültünk, s akkor önálló gazdálkodó lettem. Éldegéltünk szépen, hála ennek a büfének, teljesen önfenntar- tóak voltunk. Még építgethettünk, festegethettünk is ezt-azt... A nagyteremben most csak a hűvös csend üldögél. A mennyezetről Vaskos kötelek lógnak, amott bordásfal jelzi, amolyan „univerzális” helyen járunk. — Amikor 1974-ben idekerültem — idézi a régi szép időket alkalmi idegen- vezetőm —, fantasztikus, pezsgő élet volt itt. Évente nyolc színházi előadás. Nagy bálák, lakodalmak, szövetkezeti és egyéb gyűlések, esküvők, névadók ... Mind, mind itt, nálunk. Aztán megépült a pártház, a tanácsháza, s egyre több rendezvény elmaradt tőlünk. Egyre csendesebbé vált a ház. Három éve már egészen kétségbeejtőnek tartom a helyzetet. És sorolja, miként kellett lejjebb és lejjebb adniuk... Előbb csak négy színházi előadást fogadtak, aztán pénz híján már azt sem. Inkább Mezőkovácsházán vesznek bérleteket, s oda járnak, ha ráéheznek a színházi kultúrára. — A bálák? Egykoron nem volt karácsony, szilveszter bál nélkül. Eljött a nagymama, de néhány asztallal odébb az unokája is kiválóan szórakozott. Ha éjfél után hazaugrottam boldog újévet köszönteni, „tombolt a falu”. Most? Csend van és nyugalom. Mindenki ül otthon a tv előtt, ennyi maradt az egykori nagy, közösségi vigasságból. A klubszobák barátságosak, szépen berendezettek. A falon tablók, a szlovák klub és a nyugdíjasklub szomszédolásain készült fotókkal ... — Tudja, ez a két klub még tartja magát. Tizennyolc éve, mikor kezdődtek ezek a közös utak, elhatároztuk, bebarangoljuk az országot. Azóta nemhogy minden néprajzi, történelmi nevezetességet láttunk, de még külföldre is át-átruc- cantunk. A „fénykornak vége”, a hasonló hévvel — szép eredményekkel — dolgozó díszítőművész szakkör 3-4 éve megszűnt... — Kifáradtak. Nem volt utánpótlás, az öregek meg lassan elmaradoztak ... A nyugdíjasok és a szlovákok közössége még szép reményekkel készülődik az újabb szomszédolásokra, kirándulásokra. Hogy meddig? — öt esztendeje évente négyszer is megkaptuk a téesz buszát. Aztán lett kettő és most egy alkalom, hogy kirándulhatunk. Szerencsére a napokat és a kilométereket még nem korlátozzák. Mindenesetre nem tudom, mi lesz velünk, ha ezt az utazási lehetőséget is megvonják tőlünk, hisz ez élteti ezeket a közösségeket. És ne felejtse el! A két klub tagsága a lakosság 30 százalékát adja! Szóval nem egykét emberről van szó ... Az irodában fejezzük be kőrútunkat. A falon oklevelek, köztük több a néhai díszítőművészeti szakkör sikereinek állít emléket. — Az imént azt mondtam, kifáradt ez a szakkör. Ám nem csak erről van szó. Ha felmehetne egy magas épület tetejére, látná: egy „fóliaerdő” ez a község. És ez a második gazdaság bizony kiveszi az erőt az emberekből. Este csak odaülnek a színes tv vagy a video elé, és nincs kedvük kimozdulni a házból. Érezni elbeszéléséből, sokat gondolkozott a művelődési ház ürességének okairól. Pedig próbálkozik, szervez, kezdeményez... — A varrótanfolyam, a gépkocsivezetői tanfolyam, a nyelvek még érdeklik az embereket... De csak télen szervezhető Nagy bánhegyien bármi, és ha az időjárás nem kedvez, akkor az is dugába dől. Mert havas időben megközelíthetetlen ez az isten háta mögötti kis település. Legyen mégoly elszánt a nyelvtanár, vagy a szabás-varrás oktató... — Tánctanfolyamot is indítanánk ősszel, remélem, most több érdeklődő lesz erre ... Egy percre megszakadnak a gondolatok, Földháziné elgondolkozva tárja szét a kezét. — Lehet, hogy nincs is olyan nagy baj, csak én érzem úgy ... Egy biztos. Ezzel a néppel a hegyet is el lehetne hordani, ha megfelelő célt állítunk elé. Csak ezt a célt, ezt egyre nehezebb megtalálni. Elzártan élünk, nyolc után innen se ki, se be. Talán ezért lenne olyan fontos, hogy megfelelő közösségi programokat találjunk. Földháziné nemrég ment nyugdíjba, ám hat órában továbbra is ellátja a ház vezetését. Mert kérték, mert ragaszkodnak hozzá ... — Szeretnék nyújtani valami igazán emlékezeteset, hogy kiérdemeljem azt, hogy tovább is akartak. És ha lesz egy fiatal, egy főiskolát végzett új vezető, azzal indítom útjára: ismerje meg az embereket, mielőtt bármihez fogna. Mert egy nagyszerű, nyíltszívű nép él Nagybánhegyesen. Olyan nép, mely nagyon tud ragaszkodni ahhoz, akit befogad ... Lassan búcsúzom, Földháziné a kijáratig kísér. — Látja itt ezt a könyv- árusító helyet? — kérdez még búcsúzóul. — A megyei tanácstól annak idején 40 ezer forintot kaptunk, hogy legyen ilyen is a művelődési házban. És most nincs üzlet, mely bizományba könyvet adna... Lázasan jegyzetelek. Hátha nem lesz pusztába kiáltott szó: lenne hol, lenne ki árusítson, de nincs mit! Könyv kerestetik bizományba Nagybánhegyesen! Nagy Ágnes ORSZÁGJÁRÁS. KIRÁNDULÁS 3* * Vj,v It í’• 4, A "Debreceni Tanítóképző Főiskola békéscsabai kihelyezett tagozatán most volt először ballagás, az idén búcsúznak az első tanítók. Vagyis a békéscsabai igazán fiatal főiskola, s annál nagyobb érdem, ha hallgatója országos rendezvényen szépen szerepel. Országos Pedagógiai Intézettől Kovács Éva, a nyelvirodalmi kommunikációs program egyik elindítója volt a zsűri elnöke. Tünde orosházi, az ottani Táncsics Mihály Gimnáziumból jött a főiskolára. Hogy miért? őszinte, meggyőző választ kapok: nehézségek, manapság ilyen a helyzet, ezt én is látom. Találkoztam már persze, hallgatókkal is, tanárokkal is, akik nem elégedettek, sőt keserűek. Az anyagi oldal sem elhanyagolható, de az erkölcsi megbecsülés hiányát látom veszélyesebbnek. Aztán egy. tantestületen belül „Régóta vonzódom a gyerekekhez . :.” Fotó: Gál Edit Nyerges Tünde lett az első azon a tanítási versenyen, amelyen kilenc hazai főiskola hallgatói vettek részt. Magyar nyelv órát tartottak I a versenyzők, mégpedig úgy. hogy mindenk'i választott magának egy szövegfeldolgozást. a Zsolnay-féle vagy az 1987-es tantervet. Egyedül Tünde „indult” a nyelv-irodalmi kommunikációs programmal, ez a szövegfeldolgozás mellett még különböző önművelési feladatokat, helyeseírást, foglalkozást jelentett. A helyszínen kapott osztályt — versenyző társként. Hogy ki! csit megismerje a gyerekeket, egy nappal hamarabb utazott Debrecenbe és órát látogatott náluk. Második osztályt húzott és egy mesét tananyagként, azt kellett feldolgozni. Po- vázsayné Lantos Márta tanárnő segítette Tündét a felkészülésben és elkísérte az országos versenyre is. Az órához szükséges eszközöket a Debreceni Tanítóképző Főiskola -gyakorló iskolája biztosította. Szép kiejtési, helyesírási versenyről már haldottam.de tanítási versenyről még nem. Kiderül, hogy nem is rendeztek ilyet korábban, tehát nem csak a békéscsabai főiskola új. hanem a tanítójelöltek országos versengése is. Kétszáz volt az elérhető maximális pontszám. Tünde 189-et kapott, és ezzel fölényesen „elhúzott” a második helyezett előtt. Az értékelésnél olyan szempontok szerepeltek, mint például a kapcsolattartás a gyerekekkel, vagy az ellenőrzés. Öt zsűritag elemezte a versenyzők teljesítményét, az — Régóta vonzódom a gyerekekhez. Talán már általános iskolás koromban gondoltam arra. hogy olyan pályát válasszak, amely kötődik a kisebbekhez; felmerült bennem, hogy gyermek- orvos legyek. Később, a gimnáziumban döntöttem a tanítás mellett. — Volt olyan pedagógus, aki különösen hatott rád? — Igen, aki az általános iskola két első osztályában tanított, és akire nagyon szívesen emlékszem vissza. Talán ez tekinthető egyfajta indításnak. A szüleim támogatták az elképzelésemet, megadtak minden segítséget. A családunkban egyébként nincs pedagógus. — Aki egy országos versenyen győzni tud, valószínűleg a jó vizsgázók közé tartozik... — Általaiban sikerül magamból kihozni, amit tudok. — Az órán — a versenyen — mire figyel a tanító? — Arra. hogy ne kövessen el módszertani hibákat. Nagyon fontos a szép beszéd, de főleg a gyerekekre kell figyelni, ez a döntő. Az osztály nagyszerű támasznak bizonyult, a gyerekek sokat segítettek nekem, örültem az első helyezésnek, de a legnagyobb elismerés az volt, hogy óra végén odajöttek hozzám a gyerekek és azt mondták : elfáradtunk, tanító néni, de olyan jó volt. — A mai világban nem éppen vonzó a pedagógus- pálya. Nem próbált senki lebeszélni, „eltéríteni"? — Nem tudnak, mert amikor együtt vagyok egy osztállyal, az . mindent elf éledtet velem. Biztosan lesznek is adódhatnak konfliktusok, arra gondolok, amikor azt mondják: „Te csak egy tanító vagy.” Én mindenképpen tanítani szeretnék, a 9-es számú iskolában kezdek. itt Békéscsabán. — Elképzelhető, hogy később továbbtanulsz? — Talán ... De most alsó tagozatosokkal szeretnék foglalkozni. — Oktatásügy Magyarországon: belülről hogyan fest? — Néhány változás elindult. Jelentős lépést látok ebben a nyelvi kommunikációs programban, és ehhez kapcsolódik a képességfejlesztő iskola. Voltam Törökbálinton a kísérleti iskolát megnézni, tetszik nekem az egész Zsolmay program. A jövő a képesség szerinti tanításé, mert a gyerekek nagyon különbözőek minden osztályban. Ez a tanítási módszer a képesség szerinti egyéni bánásmódra épül. — S arra, hogy mindenkiben van valami jó miami- féle adottság ■.. — Igen, ezt kell megtalálni és továbbfejleszteni. Beszélgetünk még a Zsol- nay-módszer előnyeiről, az egyéni differenciálásról, a szintezett követelményrendszerről. a játékosság és. a fantáziafejlesztés szerepérői. Jó érzés hallgatni a főiskolával egyidős hallgatót, a végzőst, a fiatal tanítónőt. Tündét. Lelkes és bizakodó, mégsem jár túlságosan a föld fölött, csak annyira, ameny- nvire egy élet küszöbén kell... Niedzielsky Katalin A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ központi felvásárlótelepe állattenyésztésben jártas NYUGDÍJAS SZAKEMBERT KERES, fél műszakos munkaidőre. A munkakör ellátásához saját gépkocsi szükséges. Jelentkezni személyesen lehet: Békéscsaba, Jókai u. 40. alatt. A Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet FELVESZ központi telephelyére BELSŐ ELLENŐRT. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Bajza u. 15., a személyzeti vezetőnél, valamint műanyagfeldolgozó üzemébe NŐI BETANÍTOTT DOLGOZÓKAT, egy műszakos sorjázői állásba, (és MAROST,. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Urszinyi D.-né u. 19. szám, az üzemvezetőnél. Egy tabló a sok közül Fotó: Kovács Erzsébet
