Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

NÉPÚJSÁG 1989. május 18., csütörtök fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fl kenti hercegnő ügyel a látszatra A megye eddigi politikája nem a ma politikája! Ezt már 1984-ben tapasztaltam, akkor költöztem vissza szülőföldem­re özvegyen. Országos volt a forradalmi apály, de Itt a mély­ponton volt. Én ezt jeleztem a megyének, választ is kap­tam rá. „1985. július 22. ... a pártmunka mozgalmi jellege erősí­tése, az emberi, elvtársi kapcsolatok gazdagítására tett ész­revételeit köszönettel vettük, jogosnak, megvalósítandónak tartjuk. ...Mindennapi gondjai megoldásában elvtársai, a városi pártbizottság munkatársai is figyelemmel lesznek.” A mai napig nem tudtam érvényt szerezni ennek. Újra írtam és erre a városi titkár „kivizsgálta” panaszom, 1956. előtti módszerrel!!! — nélkülem. Meg se hallgattak, színük elé sem járulhattam, nélkülem hoztak határozatot. Ekkor már két éve itt éltem. „Számkivetésem'’ évei alatt azért találkoztam elvtársak­kal, kizárólag az apparátuson kívül. Kultúrszomjam a könyv- tátban oltottam, vitapartnerre találtam vezetőjében. Em­berséges, őszinte, egyéniség, emberi értékei kötöttek össze vele, ha politikai téren nem mindenben azonos is nézetünk, közelebb van hozzám, mint az a párttag, aki begöngyölt zászlóra emlékeztet, várva, merre lobogjon. Négy éve harcolok, a megyéhez többször fordultam, min­dig kaptam választ, de csak látszatintézkedések voltak, min­den maradt a régiben. Nesze semmi, fogd meg jól. Engem ez az‘ embertelen magatartás nem ingatott meg hitemben, de ezt nem lehet mindenkitől elvárni. Hazulról hoztam po­litikai meggyőződésem, a nehézségekkel számolok. Kun Bé­la utolsó beszédében ez áll : „A szocializmus építését nem lehet kívülről, logikai úton megtanulni, építés közben ta­nuljuk meg.” Persze ezt csak az utóbbi években olvashat­tam, azon nevelődtem, amit Sztálin hirdetett, hogy a szocia­lista társadalom minden tekintetben és azonnal magasabb rendű, mint a kapitalizmus. Az én eszmém is tévutakra terelődött a sztálini bölcses­ség miatt, de a mai svéd, nyugati, meg az osztrák jóléti ál­lamokkal való összehasonlítások sem reálisak. Más alap, más múlt. Mi a szépek országútja kis Magyarország va­gyunk. Rátérek, miért írok: a pártért. Vajúdtak a hegyek, és szül­tek egy egeret. Csalódást hozott a megyei pártértekezlet. A titkári beszámoló adós maradt a bundaügy részletes feltá­rásával, ennek a társadalmat anyagilag, főleg erkölcsileg megkárosító rothadt szellemnek az elítélésével. Adós ma­radt a felelettel. A tagság nem ért ezzel egyet. Évek óta egyedül harcoltok a hibák ellen, de a muníciót ők adják hoz­zá! Szégyenkeznek, hallgatnak, belefáradtak. Miattuk írok, köztük élek, ismerem őket, nem értenek egyet a közélet szel­lemével, de az ódiumát ők viselik. Elvártuk volna, a titkár elemzi, hogy jöhetett létre az ilyesmi, mi a biztosíték, hogy nem ismétlődik meg? Szégyellem, hogy az alternatív szervezetek mondják ki sokszor (még ha túlzással is olykor) a legtöbbször jogos fel­háborodást. Mi is tudjuk ezeket, a közélet szennyezettségét, látjuk a hatalmi posztokat elfoglaló, kisképességű emberek sokaságát, Szégyellem, hogy ittlétem öt éve alatt a pártot képviselők a rendezvényeken a fő helyen ültek, kellő mél­tatás mellett, de véleményük titok maradt. Szerintem a ve­zető (nem uralkodó) pártot képviselőtől vélemény, példamu­tatás, útmutatás várható. Kulturált magatartás, nem úgy, mint az egyik nőnapi ünnepségen. A főhelyen a párt kül­dötte ült, aki végig cigarettázott, egyedül ő. Rossz hatása volt fegyelmezetlenségének. Egyébként ő se szólt, csakszítt. Még annyit a bunda- és más ügyekről: a nyíltság ne szólam legyen, hanem valóság. Nemcsak a korrupciós ügyeket kell szégyellnünk, hanem az emberekkel való bánásmódot, a ha­talommal való visszaélést is. Van e téren bőven tennivaló városunkban is, ez még az anyagiaknál is súlyosabb. Az uralkodásnak a megfélemlítés hatásos eszköze, tehetség he­lyett alkalmazzák. Szeretném, ha érezhető lenne: a mundér becsülete, a ta- kargatás helyett az önvizsgálatot várom a vezetőktől. Külö­nösképp, akik nem most kerültek pozícióba, hanem az el­múlt évek hibái terhelik őket. Nem miattad haragszom, ha­nem érted alapon írok. Ne kezeljék a tagságot le! Egészsé­ges a szemléletük, nem azonos a vezetők jó részével, a párt­apparátus hivatalnok szellemével, szürkeségével. Azért szó­lok, mert vétkesek közt cinkos, aki néma. Egészséges hang volt Birgés Kataliné, ö szóvá tette, a vezetők és vezetettek közt mély szakadék tátong. A tömegkapcsolat látszólagos. Ezt támasztja alá az alábbi : április 30-án az Országgyűlés elnöke volt a szónok Orosházán. Az eső miatt a kultúrott- honban volt a gyűlés. Az első sorban ültek a megye, a vá­ros képviselői. A beszédet műsor követte, de ekkor az első sor kiürült. Én nem vettem észre, de az emberek méltatlan- kodására felfigyeltem. Elment a slepp — mondták —, a nép ittmaradt. Gúnyolódtak, miért nem sorsoltak ki valakit, hogy maradjon ott. A kultúrház vezetője, vagy a városi ta­nácselnök kalauzolásával kitalált volna a vendég. A népün- nepély-jellegű május 1-jén a népet cserben hagyták. Nem tudtak szakítani a párt mindenhatóságának mítoszával. Én mondtam, bár messze lakom, öreg vagyok, este volt, az eső esett. De tisztelem az embert, a munkát! Láttam balettet a Bolsojban, Richtert a zeneakadémián hallottam, 40 évi pes­ti lakosként a világ nagy együtteseit szintén láttam. Nekem tetszett az orosházi fúvószenekar, ez a miénk volt, üde, lel­kes fiatalok együttese. Mennyi munka, igyekezet előzte meg szereplésüket, és én ezt becsülöm. Senkit sem érdekeltek az első sorból, az istenadta nép magára maradt. Ez az út járhatatlan, vegyék már észre! A világ legrango­sabb teniszversenyének védnöke a kenti hercegné. A befeje­zés után ő először a labdaszedőkkel vált néhány szót. O leg­alább a látszatra ügyel. Sulyánné Bohus Sári Kérdőjelek és felkiáltójelek Hazánk jelenlegi súlyos és ellentmondásos helyzete, az életkörülmények ismert állapota, az országra nehezedő adós­ságteher stb., rendkívüli mértékben foglalkoztatja és irri­tálja a közvéleményt, melyre egyre inkább a bizonytalanság és a bizalmatlanság a jellemző. Az MSZMP tagsága szerves része ennek a közvéleménynek. A párttagságot is az utóbbi időszakban igen sok probléma foglalkoztatja és nyugtalanít­ja. Ezekből csak néhány elméleti és gyakorlati kérdést pró­bálok érinteni, melyek tisztázatlansága és inegválaszolat- lansága zavart ókoz. Ilyen dilemma például az, hogy mi a különbség a szo­cialista demokrácia és a demokratikus szocializmus között? Egy-két évvel ezelőtt a különbségek igen nagyok voltaik, mi­vel a demokratikus szocializmus a szoc iái demokraták elve és jelszava. Miért keli nekünk kisajátítani egy másik párt jelszavát és elméletét? Sokan felvetik azt is, mit jelent a reformkommunista párt? A párttagságot foglalkoztató következő probléma az, miért nincs (vagy alig van) munkás tagja a Központi Bi­zottságnak? További kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben jól bevált és helyesen alkalmazott 'kétfrontos harc jelenleg miért nem érvényesül? Talán fegyverletétel vagy kapitulá­ció történt?! Mostanság csak az „egyfrontos” harc dúl azok ellen, akik nem tapsolnak és nem értenek egyet mindenben bizonyos személyek gyorsan változó és követhetetlen néze­teivel. Politikai divat lett másokat konzervatívnak, sőt sztá­linistának bélyegezni. Az ilyen ostoba és képtelen rágalma­kat a leghatározottabban vissza kell utasítani, mivel tovább bomlasztják az amúgy is megbolygatott és gyakorlatilag nem létező pártegységet. Az utóbbi hónapokban sok és gyakran erőltetett, mintegy figyelemelterelő vita folyik az alkotmányról és a címerről. Vannak, akik azt állítják, hogy a jelenlegi alkotmány „sztá­linista”. Kilényi igazságügyminiszter-helyettes egy hónapig az Egyesült Államokban tanulmányozta az USA alkotmá­nyát. Ezek szerint az új alkotmány esetleg „amerikai” lesz? Nagyon sokan úgy véljük, hogy Magyarországnak magyar alkotmányra van szüksége, amely a hazai sajátosságokat és körülményeket keld hogy figyelembe vegye! A gyakorlatia­san gondolkodó átlag magyar tisztában van azzal is, hogy az új alkotmány, az új címer vagy a többpártrendszer nem jelent több kenyeret vagy magasabb jövedelmet. Sőt. .. A napi gondokkal küszködő egyszerű emberekre folyama­tosan zúdul a rádióból, a televízióból és a sajtóból az infor­mációk özöne, ami tulajdonképpen jó dolog. A gondot, sok más melllett, az is okozza, hogy az információk nyelvezete tele van idegen szavakkal. A lakosság többsége nem ismeri például a fundamentalista, az alternatív vagy a pluralizmus kifejezések lényegéit; ez utóbbit sokan ki sem tudják mon­dani ! A sok idegen kifejezés, a körülményes és nehezen ért­hető, gyakran demagóg és nagyon egyoldalú megnyilatkozá­sok zavart és bizonytalanságot okoznak. Sok egyéb mellett ez is oka annak, hogy az emberek többsége közömbös, és táéol tartja magát a felgyorsult politikai áramlatoktól. A magyar ember szereti és él is várja, hogy magyarul, világos és érthető szavakkal, partnerként beszéljenek vele. Ugyan­ez a magyar ember azt viszont nem szereti, ha bizonyos személyek vagy szervezetek az ő megkérdezése nélkül az ő, vagyis a nemzet és a társadalom nevében nyilatkoznak, eset­leg nyújtanak be követeléseket. Nemes József, Orosháza Kormányprogramot a szegénység megállítására A Szocialista Demokrácia Frontjának elnökségét aggaszt­ják a jelentős társadalmi rétegek rohamosan romló létfelté­telei, és ennek következménye a társadalmi feszültség nö­vekedése. A társadalom különböző rétegeinek anyagi hely­zete nagyon ellentmondásos. Mindenki számára szemmel lát­ható, hogy az ország úszik az adósságban, a nagyüzemek je­lentős része a túlzott jövedelem az elvonási mechanizmus révén az egyszerű újratermelésre sem képes, felélte tartalé­kait, szanálásra, csőd bejelentésére kényszerül, miközben az egyes rétegek meggazdagodtak. Köztük néhányan munka nélküli jövedelem, spekuláció útján, társadalmi rétegek ro­vására tőkét befektető tényezőkké váltak. Felvetődik bennünk, hogyan következhetett be az, hogy az ország eladósodásává? 2,5 milliót meghaladó magyar állam­polgár anyagi helyzete a létminimum szintjére, vagy az alá süllyedt, míg a társadalom szűkebb, elit rétegeinél a jólét, a tőke, sőt egyeseknél a pazarló gazdaság halmozódott fel. Elnökségünk a kormánytól azt kéri, hogy ne rakjon több terhet azokra a nagy családdal rendelkezőkre, gyermekeiket egyedül nevelő szülőkre, fiatal házasokra, nyugdíjasokra, akiknél az egy főre eső havi jövedelem nem éri el a társa­dalmilag elismert létminimumot. Ugyanakkor progresszívan nagyobb terhet viseljenek azok, akik a milliók szegénnyé válásával egy időben meggazdagodtak, és azok, akiknek a havi jövedelme egy főre esően meghaladja a társadalmi lét­minimum kétszeresét. Nem sajnáljuk a kiemelkedő jövedel­meket azoktól, akik munkájukkal, kiemelkedő szellemi ké­pességükkel járulnak hozzá a társadalmi érték, az anyagi gazdaság gyarapításához, de igazságtalannak tartjuk, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetében egyes vezetők éven­te több millió forint prémiumot vegyenek fel a beosztásuk­kal, felelősségüket elismert havi jövedelmük mellett. A társadalom igazságérzetével találkozó ösztönzésre van szükség. Az a véleményünk, hogy a kormány sürgősen dol­gozzon ki átfogó programot a nehéz anyagi helyzetben le­vők támogatására, mert őket a dráguló életfeltételek, a nyo­mor, a középrétegeket pedig a szegénység szélére sodorja. A romló létfeltételek mellett tovább mélyítik a társadalom tagjainak egyenlőtlenségét a kultúrában, az egészségvéde­lemben, felsőfokú képzésben, a lakáshoz jutásban. A sze­génység bővítetten újratermeli a hátrányos helyzetűek tö­megét. Megértjük a kormány nehéz gazdasági helyzetét, az anyagi források korlátozott lehetőségeit. Mégis úgy látjuk, hogy a rendelkezésre álló javak némi növelésével és igaz­ságosabb, differenciáltabb elosztásával a mai szociálpoliti­kai feszültségek enyhítésére van lehetőség. A létminimum alatt élő családok gyermekei részére a böl­csődében, az óvodában, az általános iskolákban, a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben ingyenes étkeztetés biz­tosítását, a ruházkodáshoz évi egyszeri pénzjuttatást java­soljuk. A közép- és felsőfokú oktatásban pedig a családok gyermekeinek az iskoláztatás minden költségét az állam viselje, úgy, hogy a tehetősebb családok gyermekeitől azt elvonja. A helyi tanácsok a szegénységben élő fiatalok la­káshoz való hozzájárulását az állam a számukra elviselhető anyagi feltételekkel, a rászorultság alapján segítse elő. A beteg és magukra hagyott, létminimum alatti jövedelmű nyugdíjasok helyzetén az ingyenes étkeztetéssel, gyógyszer- ellátással, a fűtési, világítási költségeik egy részének átvál­lalásával segítsenek. Az alacsony jövedelmű családok segí­tésének anyagi forrását a nem szociálpolitikai jellegű tár­sadalmi közfogyasztás ésszerű csökkentésével, az aránytala­nul magas nyugdíjak mérsékeltebb felső határának maximá­lásával, és a társadalmi közösségek összefogásával képezhe­tő, a helyi szociális alapok képzésével képzeljük bővíteni. Bízunk abban, hogy a kormány megteszi a sürgetően szük­séges intézkedéseket a növekvő szegénység megállítására. Szocialista Demokrácia Frontja elnöksége, Orosháza Külföldi kutatókkal közösen Földrajztudomány — társadalom — gazdagság Földrajz- és társtudomá­nyok címmel a nyugat-berli­ni Freie Universität és a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia Földrajztudományi Ku­tatóintézete 'közös, szakmai kirándulásokkal egybekötött tanácskozást tartott ezen a héten Békéscsabán. A konfe­renciának a Békés Megyei Tanács V. B. tudományos koordinációs szakbizottsága és az MTA Regionáis Kuta­tások Központja adott ott­hont. Dr. Simon Imre osz­tályvezetőt a rendezvény, az együttműködés előtörténeté­ről, a találkozó kölcsönös hasznáról és a folytatásról kérdeztem, a keddi előadá­sok szünetében. — Körülbelül húsz éve él az együttműködés az MTA földrajzkutatói és a nyugat­berlini, úgynevezett Szabad Egyetem között, de korábban inkább csak a kutatók tar­tották egymással a kapcso­latot. Talán öt éve született meg az az egyezmény, amelynek alapján az első hi­vatalos tanácskozást megtar­tották Nyugat-Berlinben, ez a békéscsabai most annak a visszavágója. S reméljük, az együttműködés a jövőben is folytatódik, s hogy a követ­kező nyugat-berlini konfe­renciáig nem kell ennyi év­nek eltelnie. — A programból is ki­derül, hogy az előadások az NSZK mezőgazdaságától a Békés megyei település- hálózatig, az idegenforga­lomtól a szociálgeográfiáig igen széles témakört ölelnek fel. — Az együttműködés a földrajztudomány majdnem minden területére, de első­sorban a társadalmi, gazda­sági problémákra terjed ki. Ebben a témában rendezték az első tanácskozást, és most is ez a központi téma. Ter­mészetföldrajz nem szerepel a programban, az idegenfor­galom fejlesztése, a telepü­léshálózat, a nagyvárosok problémái, agrárkérdések, a nyugatnémet információs forradalom viszont igen. — Mit jelent ez a tanács­kozás a vendégeknek, és mi a vendéglátók nyeresége? — A tudományos ülések hasznát nehéz pontosan meg­határozni. Az mindenképp hasznos, hogy a részt vevő kutatók ismeretei bővülnek, szemléletük, látószögük tá­gul. Kölcsönösen jól járunk egymás tapasztalataival, ész­revételeivel. A kutató mun­káját nagyban segíti, ha más ország, társadalom életébe tekinthet be. Georg Kluczka, a nyugat- berlini Freie Universität Al­kalmazott Földrajzi Intézet kutatási részlegének igazga­tója. — Egyetemi hallgatóink tanulmányaik befejeztével a különböző városok, települé­sek tervezésénél dolgoznak, valamint alapkutatásokat végeznek városi és regionális fejlesztésekhez. A nálunk fo­lyó oktatás és a kutatás súlypontja a szocialista és a kapitalista tervgazdálkodás összehasonlítása. S ez az egyik oka annak, hogy hall­gatóinkkal rendszeresen já­runk Magyarországra, de más országokba is, például Romániába, ahol a szocializ­mus a magyartól igen eltérő tervgazdálkodását tanulmá­nyozzuk. Szoros kapcsolatban állunk az MTA budapesti intézmé­nyeivel, a békéscsabai kuta­tókkal és a pécsiekkel is. Az a véleményünk, hogy az együttműködés a magyar kollégákkal szakmai szem­pontból és a tudomány mi­nőségét tekintve egyaránt nagyon gyümölcsöző, külö­nösen akkor, ha a két tár­sadalmi rendszer tervgaz­dálkodását eredményesen akarjuk összehasonlítani. Ezzel- a békéscsabai ren­dezvénnyel a már meglévő kapcsolatot szeretnénk még szorosabbá fűzni. Egyete­münk kutatási témáit igyek­szünk bemutatni, különösen azokat, amelyek a vidék fej­lődésével foglalkoznak, de a nagyvárosok problémáit is. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy itteni kollégáink mi­lyen kérdésekkel szembesül­nek a munkájuk során. Biz­tos vagyok abban, hogy ez a találkozó nagyon eredmé­nyes lesz. — Kluczka úr. ön már sokszor megfordult Magyar- országon, milyen tapasztala­tokat gyűjtött a szakmaia­kon túl? — Az ember általában összehasonlítja az egyik or­szágot a másikkal. Itt feltű­nő, hogy az életszínvonal még vidéken is magasabb a többi szocialista országénál. Szembetűnik, hogy sok el­képzelés, amely az NSZK- .ból származik, Ausztrián ke­resztül átjött ebbe az or­szágba. Például a regionális központok létrehozása, ame­lyek elméleti alapját az NSZK-ban dolgozták ki: Bu­dapest tehermentesítésére fejlesztették Miskolcot, Deb­recent, Szegedet, Győrt, vagyis a vidék is gazdago­dik. Annak, aki kívülről láto­gat ide. feltűnik. milyen szép eredménnyel fejlesztik itt a mezőgazdasági ipart. S természetesen találkozunk olyan problémákkal, amelye­ket saját hazánkban egyál­talán nem ismerünk; arra a széttagoltságra gondolok, amelyet a tanyák jelentenek. Nehéz erre megoldást talál­ni. Mi itt nagyon sokat tanu­lunk, s remélem, hogy ven­déglátóink is hasonlóan ér­tékelik ezt a találkozót. Dr. Dövényi Zoltán, az az MTA Földrajztudománvi Kutatóintézetének osztálvve- zető-helyettese, korábban több mint tíz évig dolgozott Békéscsabán, jelenleg is fő­leg az Alfölddel kapcsolatos kutatásokat végez. — A kétoldalú konferen­ciák elsősorban arra jók, hogy egymás kutatási ered­ményeit megismerjük. Az itt elhangzó tizenhárom elő­adásban nem találunk kettőt se. amelyet párba lehetne ál­lítani. Ez annyit jelent, hogy nagyon sokféle irányban munkálkodnak a német kol­légák, és mi is. De nemcsak a témák gaz­dagsága miatt érdekes ez a konferencia, az eltérő meg­közelítések miatt ugyan­csak fontos. A német kollé­gák sok szempontból nálunk előrébb tartanak, például a szuburbanizáció ott már le­futott, itt még csak az első nyomai jelentkeznek, tehát egészen más szakasznál tar­tunk. Mire folyóiratokban, köny­vekben megjelennek a kuta­tási eredmények, legalább fél-egy év eltelik. így vi­szont tűzforró információt nyújtunk egymásnak. Éppen ezért tervezzük, hogy az itt elhangzó előadásokat — két nyelven — megjelentetjük. * * * A kutatók komoly konfe­renciáját nem illik soká fel­tartani, s az előadások ha­marosan folytatódnak. Meg­köszönve a beszélgetést to­vábbi eredményes munkát kívánok a tanácskozáshoz. Niedzielsky Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom