Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat TALLÓZÓ íkÖRÖSTÁJ Kádár János felmentésének nemzetközi visszhangja Tallózónk ezúttal eltér a hagyományostól, egyetlen témával, az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülé­sén hozott döntésével,, Kádár János pártelnöki, és KB- tagsága alóli (elmentésének nemzetközi sajtóvisszhang­jával foglalkozik. A világsajtó több napon át bö terje­delemben, különböző megítéléssel kommentálta az ese­ményt. Néhány megjelent ugyan lapunkban, de most olyanokat is közlünk, amelyeket eddig nem publikál­tak. Összeállításunk — a Magyarország tegnapi számá­ban megjelent exkluzív interjúrészlet kivételével — külföldi lapok, hírügynökségek anyagaiból készült. Szocialista országok sajtója — tényhírek A szerdai bolgár lapok a KB-ülésről kiadott közle­mény alapján rövid jelentés­ben ismertetik az ülésen ho­zott döntéseket. A legrészle­tesebb beszámolót a Rabot- nicseszkó Delo közölte, ám kommentálható megjegyzé­seket a lap budapesti tudó­sítója sem fűzött a hírekhez. A központi román lapok rövid tényhírt közöltek Ká­dár János felmentéséről. A Pravda szerdán saját tudósítója tollából számolt be a KB-ülésről és Kádár felmentéséről. Az NDK központi lapjai szerdán röviden, kommentár nélkül számoltak be a rend­Reuter A Reuter előbb gyorshír­ben, majd összesen négy ter­jedelmes elemzésben foglal­kozott az ülés munkájával és döntéseivel. A hírügynökség budapesti tudósítója „Ma­gyarország kormányzó párt­ja eltávolítja Kádárt, Grósz nyomás alatt” című, kedd reggeli jelentésében ismer­tette az ülésről kiadott MTI- jelentést, felidézve Kádár hatalomra jutásának körül­ményeit. Emlékeztetett arra, hogy a múlt hónapban tar­tott KB-ülésen Kádár 76 percen át összefüggéstelenül beszélt saját felelősségéről, s hogy Grósz eredménytelenül próbálta félbeszakítani őt. A cikkíró külön anyagot szentelt Kádár János politi­kai pályafutásának, amelyet a Reuter „Kádárt, a modern Magyarország megteremtő­jét, kiszorították a refor­mok” címmel közölt. „Ma­gyarország eltávolítja a volt (párt)vezetőt...” címmel is­merteti a KB-ülés várható következményeit. Nyugati diplomatákat idézve a cikk­író megállapítja: a Kádár felmentéséről és a pártérte­kezlet összehívásáról hozott határozatoknak az a céljuk, hogy „elássák a múltat, mi­közben felkészítik a pártot kívüli pártkonferencia ösz- szehívásáról és a pártelnök felmentéséről. A prágai rádió és az Űj Kína hírügynökség kommen­tár nélkül számolt be Kádár felmentéséről, és arról, hogy a KB országos pártértekez­letet hív össze. A szovjet televízió kedden este híradóműsorában a TASZSZ alapján számolt be arról, hogy hétfőn véget ért az MSZMP KB ülése. A je­lentés ismertette a napiren­det és azt, hogy őszre össze­hívják az MSZMP országos értekezletét. A Vremja hírt adott Kádár János felmen­téséről is. — az 1947 óta első — több­párti választásokra”. Kádár felmentésére visz- sza térve megírja: egyes tisztségviselők abban bíztak, hogy már csak emberiességi megfontolásokból is „hagy­ják pártelnökként meghalni” Kádárt, mások szerint pusz­ta jelenléte is zavaró, mivel a párt átértékeli saját jövő­jét, és készül a többpárt- rendszeri választásokra. Dip­lomatákat idézve megjegyzi, hogy a hétfői döntést előse­gíthette az is, amilyen sze­repet Kádár játszott Nagy Imre elítélésében. Végül a tudósító megemlíti, hogy Kőszeg Ferenc, az SZDSZ egyik vezetője személyében Kádár egy valószínűtlen szimpatizánsra lelt; Kőszeg úgy nyilatkozott a Reuter munkatársának, hogy „mind­azok, akiknek részük van az eltávolításában, benne vol­tak az általa képviselt poli­tikában, s most valahogy íz­léstelen az, ahogyan bűnba­kot csinálnak belőle”. Kedden este .a tudósító rö­viden ismertette Fejti György szavait arról, hogy Kádár el­távolítása a párt elnöki tisztségéből nem politikai (indíttatású) döntés volt. jaival nagy érdemeket szer­zett. Néhány konzervatív új­ság megjegyzi, hogy Kádár félreállításának módja jel­Spanyol tv Meghatározó A spanyol lapok közül a Diario 16 című napilap tu­dósított Kádár felmentésé­ről, a spanyol televízió pe­dig kedden reggel archív fel­vételekről mutatta a magyar politikust, akit „az elmúlt három évtized meghatározó politikai személyiségének” nevezett. The Independent A keddi brit lapok közül a The Independent, a The Guardian, a The Daily Te­legraph és a Financial Times tudósított a KB-ülés­ről, s mind a négy lap Ká­dár távozására helyezte a fő hangsúlyt. A The Independent írja: a 77 éves politikus azzal tett szert népszerűségre, hogy a keleti tömb legliberálisabb és legnyitottabb társadalmát hozta létre Magyarországon. Végül azonban konzervatív gondolkodásmódja vált meg­határozóvá, s azért kellett távoznia, mert nem volt ké­pes eleget tenni a több re­AP A párt központi bizottsága az ország politikai és gazda­sági fejlődését fékező hibás döntésekkel vádolta meg po­litikai pályafutásának végez­tével Kádár Jánost — álla­pította meg az AP amerikai hírügynökség kedd esti je­lentése a felmentett pártel­nökhöz intézett levelet is­mertetve. Az üzenet szerint a jövő lesz a legjobb bírája Kádár pártvezetőként eltöl­tött 32 esztendei tevékenysé­gének, amely korszak nem volt mentes az ellentmondá­soktól — jegyezte meg. Fejti Györgyöt idézve az amerikai hírügynökség hozzáfűzte: lemző példa arra, ahogy a magyar pártban hetven éven keresztül minden korábbi vezetőt félreállítottak. személyiség Az UNI indiai hírügynök­ség a moszkvai rádió jelen­tése alapján számolt be ked­den a KB-ülésről és Kádár János felmentéséről. Az in­diai hírügynökség emlékez­tetett rá, hogy Kádár nevé­hez fűződik Magyarország politikai és gazdasági életé­nek liberalizálása. formot sürgetők követelései­nek. A The Daily Telegraph budapesti tudósítója tömör beszámolójában megemlíti: Kádár fölmentésének hátte­rében az állhat, hogy az új vezetés demonstrálni kíván­ja a szakítást a párt múltjá­val. Az International Herald Tribune és a Le Monde a Reuter alapján számolt be Kádár felmentéséről. A fran­cia napilap terjedelmesebb tudósításban is foglalkozott a KB-üléssel, de csupán a pártértekezlet összehívásáról és a választási előkészüle­tekről tett említést. „Biztos, hogy a történelem és a közvélemény — a hiá­nyosságok ellenére — a ha­ladás korszakának tekinti ezt az időt.” Kádár Jánost hevesen bí­rálják, és alig 24 órával a magyar közéletből történt eltávolítása után azzal vá­dolják, hogy felelős az or­szágban bekövetkezett pan­gásért — emelte ki az AFP Horn Gyula nyilatkozatára hivatkozva. Horn utalt arra, hogy a legutóbbi időszak magyar történelmének átér­tékelésében a kádári vezetés hibái és negatív vonásai is helyet kapnak. Der Tagesspiegel (Nyugat-Berlln) Szabad választáson is A modern Magyarország megteremtőjét kiszorítják a reformok A jövő lesz a legjobb bírája A keleti tömb legnyitottabb társadalmát hozta létre, de eséllyel indulhatott volna Osztrák, nyugatnémet lapok „Magyar módra” állították félre Az osztrák lapok megálla­pítják, hogy formálisan egészségügyi okokból men­tették fel Kádár Jánost, ám a döntésben politikai meg­fontolások játszották a fő­szerepet. A jelentésekben utalnak arra, hogy a het­venhét éves volt pártfőtit­kár az utóbbi években már képtelen volt lépést tartani a gyors változásokkal. Az egyik lap hozzáfűzi : Kádár Jánost úgyszólván a vádlot­tak padjára ültették, s most hirtelen feledésbe merül, hogy nem is olyan régen még milyen népszerű volt. A volt pártfőtitkár „megbuk­tatásával” a mai hatalmi elit igyekszik elhatárolódni saját múltjától, mielőtt még felvetődik a kérdés, hogy ő maga hol is volt a Kádár­korszak éveiben — írja a Der Standard. A nyugatnémet lapok egy­értelműen új korszakról cik­keznek. Ügy vonják meg a Kádár-korszak mérlegét, hogy Kádár óvatos reform­Valójában Kádár abban az időben a Nagy Imre kor­mány elleni szovjet katonai beavatkozás eszközévé vált. Kétszázhetvenhét kivégzett áldozattal fizette meg Ma­gyarország a sztálinizmus el­leni lázadás árát. Ez a szám feltehetőleg jóval magasabb lett volna, ha Kádár nem nyújt magyar alternatívát a szovjeteknek az „áruló” KP- vezetéssel szemben. Szemé­lye akkoriban a leggyűlöle­tesebbek közé tartozott az országban. Évekkel később, amikor Magyarország az úgynevezett gulyáskommu­nizmus eredményeként sze­rény gazdasági csodát élt át, Kádár volt az egyetlen kom­munista vezető a keleti töm­bön belül, aki egy szabad választáson is jó esélyekkel indulhatott volna. A fejlődés túllépett rajta, a reformpolitika meghalad­ta őt. Annak felismerése, hogy a marxizmus alapvető­en téved, amikor bürokra­tákra bízza egy ország gaz­daságának irányítását, Ma­gyarországon radikálisan el­fordulást eredményezett a sztálinista ideológiától. Ká­dár mostani eltávolítása mögött alighanem az ismeg- búvik, hogy a vezetés el akar kerülni egy kínos ese­ményt: Kádár május végén lesz 77 éves, de most, hogy leváltották, immár nem kell őt magas párttisztségek bir­tokosaként köszönteni. Borba (Belgrád) A reformszelek irányába haladt A belgrádi Borba csütör­töki számában „Egy karrier szomorú vége” című, fény­képpel illusztrált terjedel­mes kommentárjában egye­bek között kifejtette: Kádár János végleg távozott a ma­gyar politikai színpadról, mégpedig oly módon, ahogy nem akart, és ami felett egy­re bírálóbban fellépő honfi­társai sem érezhetnek kár­örömöt. Gratulációk helyett szomorú hallgatás kísérte nyugdíjba vonulását. Az az ember, aki politikai ügyessé­gével és számos emberi jó tulajdonságával nagy szemé­lyiségként írhatta volna be nevét a magyar történelem­be, most csak tiszteletre­méltó állampolgár marad. Kádár nagy érdeme, hogy az ország nehéz munkával, de sikeresen élt át két és fél év­tizedet. Ezt azonban az el­múlt tíz esztendő politikai, gazdasági és erkölcsi stagná­lása nagymértékben deval­válta. A történelem nem fogja elfelejteni, hogy megterem­tette a humánus szocializ­muskép vízióját, amit Nyu­gaton gulyás szocializmus­ként emlegettek. Kádár visz- szaadta a nemzet önmaga erejébe vetett hitét, a re­formszelek irányába állította a magyar hajó vitorláit, a pártot durva parancsolgatás helyett vezető erőnek ne­velte, rendkívüli szerénysé­ge, személyes példája kiha­tott közvetlen és szélesebb környezetére. És mindez mégsem volt elegendő. „...ez nem igaz” Részlet a Magyarország 1989/19. számában megjelent, Ká­dár Jánossal készült interjúból. — ön mikor és hogyan szerzett tudomást a Rajk elleni vádakról? — Mint már említettem, éppen emiatt romlott meg a kapcsolatom Rákosival, s odalett a bizalom is. Egyszer egy testületi ülésen elmondták nekünk, mégpedig katonai hír­szerzésünk információjára hivatkozva, hogy a háború alatt Svájcban működött egy olyan segélyszervezet az amerikai felderítés égisze alatt, amely kommunistákat is támogatott. A szervezet állítólag Allen Dulles felügyelete alatt állt, aki akkor az amerikai hírszerzés európai megbízottja volt. Emiatt gyanúba is keveredett nálunk mindenki, aki ezzel a szervezettel kapcsolatba került. Az első, akit megneveztek, Szőnyi Tibor volt. Szőnyit le is tartóztatták. A kihallgatás során állítólag azt vallotta: Svájcban az iránt érdeklődtek tőle, hogy hazatérte után kire támaszkodhat, s ő Rajk Lászlót nevezte meg. — Ez volt a Rajk elleni hajsza kiinduló pontja? — Azt hiszem, ez volt a kezdete. Nem sokkal ezután zaj­lott le egy nyomott hangulatú beszélgetés Rákosi villájá­ban. Egy nem hivatalos ülésen, amelyen Rákosin kívül Far­kas Mihály, Gerő Ernő, Révai József és jómagam vettünk részt (ők már együtt voltak, amikor én megérkeztem), Rá­kosi azt mondta: Rajk gátolja az Államvédelmi Hatóság munkáját. Tudtam, hogy ez a vád csak Péter Gábortól származhatott, mert én is hallottam Pétertől ilyen meg­jegyzéseket, de ezeknek nem tulajdonítottam jelentőséget. Ebben a komor hangulatban Farkas Mihály kijelentette: mi, akik Moszkvában voltunk, tudjuk, hogy aki az állam­biztonsági szervek munkáját gátolja, az ellenség. Ez a ki­jelentés megdöbbentet, s Révai arcáról is ezt lehetett le­olvasni. — Elhangzott konkrét vád is Rajk ellen? — Valami olyasmi, hogy Rajk többször többórás előadást tartott a hatóság emberei előtt, s ezzel elvonta őket a mun­kától. Meg hogy mint belügyminiszter, ellenőrizni akarja az államvédelmet. Én szót kértem, és azt mondtam, isme­rem Rajk Lászlót, nem hiszem, hogy ellenség volna. Hoz­zászólt Révai is. Ö is ugyanilyen határozottan foglalt ál­lást. Kizártnak tartotta, hogy Rajk ellenség legyen. — Mit mondtak a többiek? — Gerő nem szólt semmit. Arra már nem emlékszem, ki mondta, de elhangzott az is, hogy Rajk afféle világcsavargó entellektüel. A spanyol polgárháborúból is Hitler Német­országán tért haza, az átutazási engedélyt munkával váltot­ta meg, s ez módot adhatott a beszervezésére. (A spanyol polgárháború után Rajk éveket töltött francia internáló­táborban. 1941. nyarán, többedmagával Németországon át indult haza. Rajk egy Lipcse környéki benzingyár építke­zésén vállalt munkát, s onnan Bécsen keresztül tért haza, illegálisan, 1941-ben. A szerk.) — Tehát már ott alakult a koncepció. Döntés is született a letartóztatásáról? — Nem, ott a letartóztatásról nem esett szó. Rákosi az­zal zárta le a megbeszélést, hogy ha így áll a dolog, jobb lesz, ha Rajk átadja a Belügyminisztériumot valaki másnak, ő pedig átveszi a külügyi tárcát. — És arról beszéltek-e, hogy Rajk helyett ön legyen a belügyminiszter? — Nem, ez későbbi időpontban történt, a Politikai Bi­zottság ülésén. De én csak negyedórával előbb tudtam meg Rákositól, hogy mi a terv velem. Utólag úgy okoskodtam, hogy én a felszabadulás előtt soha külföldön nem voltam, talán ezért találtak alkalmasnak és megbízhatónak a bel­ügyminiszteri posztra. S a cserével, ez fontos volt nekem, Rajk László is megőrizhette az arcát. — Beszélt ön valakivel arról, ami a Rákosi-villában le­zajlott? — Nem, én erről senkivel sem beszéltem. Szégyelltem volna szólni róla. S azt is el kell mondanom, hogy a Moszk­vából hazatért csoport tagjai (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai, Nagy Imre és Vas Zoltán), nekünk soha nem beszéltek ar­ról, hogy ők mit csináltak, mit láttak, tapasztaltak, pedig én Farkas Mihállyal jó viszonyban voltam a letartóztatá­somig. Nagy Imrétől tudtuk, hogy a moszkvai magyar rá­diónál dolgozott, mások ennyit sem mondtak magukról. Ez is jellemző volt az akkori légkörre, amelyet a titkolódzás jellemzett. — ... Egyes nyugati szerzők arra a következtetésre jutot­tak, hogy a Rajk-perben ön is fontos szerepet játszott. Má­sok egyenesen azt állítják —, s ilyenek Magyarországon is szép számmal vannak —, hogy ön beszélte rá Rajkot a val­lomásra. — Nem tudom kik azok, akik ilyesmit állítanak, de ez nem igaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom