Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
'Köröstáj EXKLUZÍV 1989, május 13., szombat o Csökken a világkereskedelemben a szerepünk • KGST-viszonylatban nincs adósságunk • Hibás gazdaságpolitika • Amikor munka van, akkor dolgozni kell! w • Aruba bocsátott vállalatok • Időszerű az agrárpolitika áttekintése Kölcsönkihelyezésünk több mint 6 milliárd dollár Beszélgetés Iványi Pállal, az MSZMP KB titkárával Mi jellemzi napjainkban a magyar gazdaságot? A jövedelmek erőteljes differenciálódása, amelyeknek sajnos, az alsó részén egy elég erőteljes, nehezedő életkörülmény, csökkenő életszínvonal jelenik meg. Jellemző a világ gazdaságában térvesztésünk. Tehát csökken a világkereskedelemben a szerepünk, nő a műszaki fejlesztés terén való lemaradásunk, s persze még ezenkívül jó néhány jellemző kép van a mai gazdaságról, annak állapotáról... Ezekről beszélgettünk Iványi Pállal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával, aki a megyei — Hazánk adósságállománya, a legfrissebb információk szerint, meghaladja a 20 milliárd^ dollárt. Ez _ mennyi idő alatt, és mi mindenből „jött össze”? — Magyarországnak nagyon régen, talán a hetvenes évek legelső évében volt aktív pénzügyi mérlege konvertibilis valutában. Azóta gyakorlatilag mindig csak gyűlt az adósságállománya. Természetesen ez a folyamat nem volt egyenletes, mert voltak periódusok, mikor erőteljesen meglódult, vagy mondjuk átmenetileg nem változott jelentősen a helyzet. A legutolsó erőteljes megújulás ’86—87. között volt, amikor egy rosz- szul megfogalmazott és a maga módján megalapozatlan dinamizáló felfogás vált a gazdaságpolitikában a vezérmotívummá. Mindez úgy, hogy egy változatlan gazdasági szerkezetben indult meg a gazdasági növekedés, amely az eladósodás szempontjából egy igen erőteljes lökést adott, s három év alatt majdhogynem megduplázódott az adósságállományunk. Igaz az is, hogy ebben voltak olyan tételek is. amelyek az árfolyamveszteségekből származtak. Arról van szó ugyanis, hogy a dollár és más valuták leértékelődése miatt egyszerűen jelen tős mértékben nőtt az ország bruttó adósságállománya. — Mennyi idő alatt képződött? — Ügy tizennyolc év ... — Akkor „nagykorú” az adósságunk. A KGST-n belül, S a világpiacon a cserearányok romlása, hogyan érinti gazdaságunkat? A bukaresti árelv mennyiben járult ehhez az adóssághoz? — Teljesen más nyilvántartás alá esik a rubel és a konvertibilis valutában fennálló valutaállomány kezelése. KGST-viszonylatbán nincs adósságunk. A bukaresti árrend, tehát az első .olajárrobbanás után, annyiban enyhítette a gazdaság gondjait, hogy nem robbanásszerűen jött az árveszteség ebből a relációból a magyar gazdaságba, hanem elhúzódva. Tulajdonképpen egészen ’86-ig ebben a relációban is a magyar gazdaság árveszteséget szenvedett, s ezt a veszteséget a magyar gazdaság egy többletáruszállítással kompenzálta, illetve kapott hitelt a szovjet féltől ennek az árveszteségnek a kezelésére. Ezeket a tételeket menet közben fizettük, vagy kifizettük. Ma egy más típusú probléma van. Az árveszteség megfordult. Magyarul: már nyeresége van a magyar gazdaságnak a KGST-forga- lomban, különösen a magyar—szovjet viszonylatban. Ma éppen az jelent nehézséget, hogy aktívumunk alakult ki ebben a relációban, ugyanis a most felénk képződő árnyereséget kellene, pártértekezlet vendége volt. hogy a partnereink többlet- áru-szállítással kompenzálják, így teremtve egyensúlyi helyzetet a kétoldalú kapcsolatban. — Nekünk tartoznak? — Tartoznak! Ez a tartozás azonban figyelembe véve a forgalom nagyságát, nem jelentős. A múlt év végén 160 millió rubeles volt mindössze az aktívumunk. Itt nem is a pillanatnyi aktívumnagyság az izgalmas, hanem az, hogy a kiegyenlítődésre mind a két fél törekszik. A problémát az jelenti, hogy a kiegyenlítődésre való törekvés abban az esetben, ha a már nyereségünket a többletáru-szálli- tással nem tudják kompenzálni, akkor lefele nyomja a kétoldalú árucsere-forgalmat és mindig alacsonyabb szinten állhat be a körülbelül kiegyenlített szállítás. Ez pedig nem érdeke a gazdaságnak, már csak azért is, mert energiaimportunk 80 százaléka a Szovjetunióból származik. — Az MSZMP korábbi gazdaságpolitikája mennyiben voit ludas abban, hogy Nyugat felé eladósodtunk? — Természetesein ludas volt, tehát hibás volt. A párt úgy ítélte meg a hetvenes évek első felében a világgazdasági változásokat, hogy ez egy olyan változás, amely csak rövid távú hatásokat fog kifejteni, s egy bizonyos idő után meg is állapodnak a világgazdaságban a korábbi cserearányok. Úgy gondolom, hogy az igazi hibát akkor követtük el, amikor világossá vált: itt nem rövid távú átrendeződésről van szó, hanem egy tartós folyamatról. Amikor felismertük azt —, meg is fogalmazta az MSZMP —, hogy egy ilyen tartós folyamat esetén mit kell tenni, a megfogalmazást és deklarációt nem követte egy adek- vát gazdaságpolitikai kormányzati gyakorlat. Nem vállalta az ezzel járó konfliktusokat, amelyek kétségtelenül indokoltak lettek volna, s talán meg is lehetett volna teremteni ehhez a változó világgazdasági körülményekhez az alkalmazkodást. Az is egy hibás kalkuláció volt, amikor nem számolt körültekintően a politika azzal: mit is 'bír ki ez a magyar gazdaság? A külföldi kölcsönök terheit illetően is hibáztatható, hogy a felvett kölcsönök racionális, hatékony felhasználását, vagy a felhasználást biztosító mechanizmust, annak követelményrendszerét nem alakította ki, illetve következetesen nem kérte számon. Ez is hiba volt... — Mostanában sokat beszélünk arról, hogy a párt kivonul a gazdaságból, a munkahelyekről. Ez valamiféle vereséget tükröz, vagy taktikai lépésként fogható fel? — A végén kezdem: sem vereségnek, sem taktikai lépésnek nem tekinthető annak a felismerésnek a következménye, ami az alaptételekből fakad. Tehát, hogyha egy politikai intézményreform eredményeképpen többpártrendszer lesz, ha a gazdasági reform eredményeképpen egy piacgazdaság lesz ebben az országban, s úgy gondolom, ennek kell lenni, akkor szükségszerűen a pártnak az a hagyományos szerepe, amely az eddigi gyakorlatot jellemezte, gyökere- ’ sen meg kell, hogy változzon! Nem kivonulásról van szó, bár a kivonulás szót pontosítani kellene. A párttagokat semmiben sem szeretnénk korlátozni. Ha elismerjük azt. hogy a párttagság megválasztása, vagy a párthoz tartozás megválasztása állampolgári jog, akkor függetlenül attól, hogy ki hogyan dolgozik értelemszerűen bármely pártnak, vagy szervezetnek tagja lehet. Azt hiszem, az teljesen világos, hogy a gadál'kodó szervezeteket nem lehet pártharcoknak kitenni, hisz mindegyiknek teljesen mások a feladatai. A világon mindenhol politizálnak, csak az a kérdés: mikor? Amikor munka van, akkor dolgozni kell! Tiszta viszonyokat kell teremteni a munkahelyeken. Tehát: egy piacgazdaságban, ahol igen kemény feltételek mellett versengenek a gazdasági egységek, cégek, ott a munkaidő alatt minden energiát a munkára kell összpontosítani. A pártnak nem az a dolga, hogy beleszóljanak a termelés konkrét, operatív tennivalóiba, hisz ez a gazdasági vezetőknek, a menedzsereknek a feladata, felelőssége. Itt módszerben is radikális változást kell végrehajtani a pártszervezetek esetében. — A közelmúlt eseménye okozott-e mérhető károkat, az MSZMP főtitkárának kijelentése a gazdasági szükségállapot bevezetéséről? Tisztázódott-e, hogy miért mondott mást a főtitkár és miért mondott mást a miniszterelnök? — Az ügy tisztázódott. A sajtó korrigálta a közreadott híreket. A történet nevezetesen a KISZ-kongresszuson, beszélgetés közben merült fel: a gazdaság mai helyzetében nem gondolkodik-e a vezetés arról, hogy gazdasági szükséghelyzetében egy kvázi gazdasági szükségállapotot vezessen be? Tény: ez elhangzott. De korrekció ezt egyértelművé és világossá tette. Felmerült egy beszélgetés kapcsán a testületben, hogy milyen lehetőséggel kell a mai helyzetben számolni? A vitában hozzászólók úgy foglaltak állást, hogy a mai helyzetben ezzel most nem kell számolni! Az egy más kérdés, hogy kormányzó pártnak, mert az MSZMP végül is az, s egy kormánynak, mint lehetőséget, számba kell venni, mert végül is egy ilyen lehetőség kialakulhat szándékaink ellenére. . Meggyőződésem : ezt el kellen kerülni! — A közelmúltban Beck Tamás Párizsban járt és nyugati üzletemberekkel tárgyalt. ötven magyar vállalat árubabocsátásáról is szó volt. Hallhatnánk erről valamit? — Beszélünk arról, hogy egy tulajdonreformot kell végrehajtani a magyar gazdaságban, beszélünk arról, hogy működő tőkebevonás szükséges a gazdaságban, mert abszolút tőkehiány van. A parlament elfogadta a társulási törvényt, előkészítés alatt van az átalakulási törvény és még sorolhatnánk mindazokat, amelyek a tulajdonreformhoz kapcsolódó törvényalkotó munka részét képezik. Ebben a sorban az is felszínre került, hogy működő vállalatainkhoz úgy lehet tőkét bevonni, korszerűsítésükhöz, fejlesztésükhöz, ha ezeknek a vállalatoknak a tulajdonlásába bizonyos arányban külföldi partnerek is beszállnak. Végül is az így kapott eszközöket fel lehet használni egy nagyon intenzív, gyors műszaki-technikai megújításra, piackutatásra, korszerű marketingtevékenység kialakítására. Az elképzelés lényege abban van, hogy a gazdaság korszerűsítéséhez milyen módon, milyen eszközökkel lehet bevonni külső forrásokat. Ennek egy lehetséges mód ja az, erről már volt szó, hogy magyar vállalatoknak bizonyos részvényeit megveszik a külföldi partnerek, s így hozzá lehet jutni pótlólagos forrásokhoz. Hogy minderre sor kerüljön, néhány dologra szükség van, így egy korszerű vagyonértékelésre, hisz ma nem tudjuk megmondani pontosan a vállalatok piaci értéke milyen és mennyi? Legközelebb a parlament előtt bemutatásra kerül a pénzügyminisztérium javaslata alapján a vagyonértékelésre egy elképzelés. Az átalakulási törvény — ha elfogadásra kerül —, lehetővé teszi, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok átalakulhatnak társasággá, s akkor a részvényeiket bizonyos mértékig, vagy akár teljes egészében is, mások megvegyék. Ezek lehetnek úi magyar tulajdonosok, és külföldi cégek vagy magánszemélyek is, persze, ha van annyi pénzük, s vállalják a kockázatot. Az ötven cég között, pontosan nem tudom, milyen ágazatok szerepelnek. Úgy tudom, alapvetően a feldolgozóipari cégekről volt szó, ahol leginkább indokolt és szükséges lenne egy igen gyors technikai megújulás, egy erőteljes szerkezetváltozás. — Az MSZMP főtitkára veszprémi látogatása során a politika egyik legizgalmasabb kérdéseként nevezte meg- az agrárpolitikát. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikái kérdés is. Talán ezért is figyeltek fel erre jobban megyénkben. Kérem, beszéljen erről ... ! Gondolom, önök megvitatták ezt a kérdéskört? —-Időszerűvé vált az agrárpolitika áttekintése, a párt részéről nincs eldöntve semmi, itt tézisek kerültek vitára. Ezzel az volt a cél. hogy egy bizonyos szakmai konzultáció után kialakult elképzelést a mezőgazdaságban dolgozók között a legszélesebb körben vitassák meg. s mondják el erről a véleményüket, hogy hol is kell korrigálni. A viták tapasztalatainak összegzése a napokban folyik és feltehetően május végén kerül a KB ülésére vissza, s ez alapján egy véglegesnek mondható, legalábbis a mai ismereteinket tükröző agrár- politika újrafogalmazására kerülhet majd sor. — Mi tette indokolttá, hogy sor kerüljön erre a munkára? —'Az, hogy az agrárágazat helyzete a nyolcvanas évek eleiétől kezdve érezhetően nehezebbé vált. Másrészt az egész gazdaságban egy piacgazdaság felé haladunk, amely vegyestulajdo- non alapuló piacgazdaság kell, hogy legyen, szektor- és versenysemlegességgel egyenlő esélyfeltételekkel. Ennek a feltételeit értelemszerűen az agrárgazdaságban is meg kell teremteni. Tulajdonképpen a vezérmotívum az agrárgazdaság megújításában is az, hogy — elismerve mindazokat az eredményeket, amelyek azért az agrárgazdaságot jól jellemezték az elmúlt 25-30 évben — jó néhány területen túl kell lépni, meg kell haladni az eddig kialakult gyakorlatot. A piac szempontjából világos, hogy az agrárgazdaság távlatosan csak akkor tud intenzíven fejlődni, ha a piachoz való alkalmazkodás az agrárgazdaságban is erősödik. Ez nem megy fájdalommentesen. nem egyszerűsíti az e területen szereplők helyzetet, hisz a piac a maga módján egyrészt keményebb követelményeket támaszt, és kegyetlenebb is. Ha viszont egy minőségi megújulásnak adunk teret az agrárgazdaságban, akkor a piaci ágából el kell mozdulni. Végig kell gondolni a tulajdonviszonyokat is ahhoz, hogy itt is egy vegyesgazdaság felé tudjunk elmozdulni. Magyarul: az egyéni földtulajdonnal való rendelkezést jólenne lehetővé tenni, s lehetővé tegyük azt is, hogy azokon a helyeken és területeken, ahol hatékonyabbnak bizonyulhat a magánföldtulajdon, ott erre módot és lehetőséget kapjanak mindazok, akik vállalkozni tudnak és akarnak. Ezért kerül sor a földtörvény módosítására is. Meg kell szüntetni azt a fajta gyámkodást, bürokratikus irányítást, amelyek ma a szövetkezetek irányítására jellemzőek. A szövetkezeteknek meg kell teremteni a szövetkezés eszméiét egy sokkal hatékonyabb önállósággal, s nagyobb belső demokratizmussal kell, hogy rendelkezzenek. Ezt szolgál ja a szövetkezeti törvény módosítása. amely elhatárolja, hogy kinek mihez, és milyen jogosítványa van. Az agrárgazdaság egy ilyen lényeges területe az agrárvertikum kérdése is. ahol módot és lehetőséget kell adni arra. hogy ezek a vertikális szerveződések meggyorsuljanak mindenféle adminisztratív akadály nélkül. Ha szükséges, akkor a tulajdonlási kérdéseket is rendezni kell úgy, hogy ki tudjon épülni ez a fajta vertikum és megteremtődjön a közösségi érdekeltség alapján az agrárvertikum. Ezenkívül számtalan új eleme van ezeknek az agrárpolitikai téziseknek. — S végül egy, a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdés: nekünk mennyivel, kik és mióta tartoznak? — Kölcsönkihelyezésünk több, mint hatmilliárd dollár. Erre ugyanazt lehetne mondani, hogy a kihelyezések iránya, időpontja időről időre változik, hisz kölcsönök lejárnak, visszafizetik őket. és nyilván új helyre kerülnek. Zömében fejlődő országok tartoznak nekünk, s tulajdonképpen áruvásárlásra 'kapnák, kaptak a magyar gazdaságtól kölcsönt, amely egyben a magyar gazdaság szereplőinek teremt piacot. A probléma az: ezeknek a kölcsönöknek egy része olyan — miközben egyes országok esetleg hitelképtelenné váltak, vagy már hosz- szú idő óta meglevő kintlevőségek —, amelyek behajtására, érvényesítésére kevés esélyünk van. Arra nem vállalkoznék, hogy mind felsoroljam, de van köztük jó néhány közel-keleti, afrikai ország, de közepesen fejlett országok is kaptak ilyen jellegű kölcsönt. dél-amerikai is van köztük. Zömmel a fejlődő országok tartoznak nekünk — mondotta befejezésül Iványi Pál. Szekeres András Fotó: Veress Erzsi
