Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
'kÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. április 22., szombat Még mindig szenzáció az orosházi kútmúzeum Az orosházi kútmúzeumot még mindig szenzációnak tartják az újabb és újabb felfedezők, pedig már hat éve, hogy a városi honismereti csoport újat akarás ürügyén létrehozta egy használaton kívüli, elhagyott víztoronyból és környékéből. Két alkalommal bemutatták a tv-ben. Rádai Mihály, az Országos Városvédő Egyesület alelnöke is felkereste egyik alföldi útja alkalmából. Természetesen más dolga is akadt a városban, de meglátogatta a kútmúzeumot is, ahol hosz- szasan elnézelődött, szótlanul. A végén csak annyit mondott, hogy „ide visszajövök, tv-kamerával” ! Az újabb látogatásra január 30-án került sor, mely alkalomból felvételeket készítettek. Maga Ráday Mihály volt az operatőr. A műsort 17-én este láthattuk a televízióban. Elmondta a népszerű műsorvezető, hogy azért ragadta meg a figyelmét ez a kis létesítmény, mert nagyon sok gazdátlan víztorony van az országban és ötletet szeretne adni azok hasznosításához. Kiemelte az orosházi honismereti csoport tagjainak nagyszerű elgondolását és önzetlen munká- ; ját. A népszerűvé vált kút- í múzeum — amely a kutak történetét dolgozza fel —, 1986-tól múzeumi működési engedéllyel rendelkezik, Vízellátás-történeti gyűjtemény ■ címen. Tavasztól őszig minden hétfőn délután kinyitják a látogatók számára. Évenként több százan nézik meg, körtük vidéki kirán- ■ dűlők is gyakran felkeresik. , Kiss Horváth Sándor Részlet a kiállításból A kanadai fajtában gyomai vér csordogál? Újabb adatok Baross László (1865-1938) búzanemesítő munkásságáról A bánkúti uradalomban működő Baross László életművéről nyugodtan megállapíthatjuk, hogy viszonylag kevés közlemény jelent meg. Különösen akkor tűnik ez kevésnek, ha az általa végzett búzamenesítő munka jelentőségét is felmértük. Hiszen a Baross László által nemesített búzafajták negyedszázadon át a legjobbak voltak Magyarországon. Az ország búzavetés-területének nagyob részén az ő általa nemesített fajtákat termesztették, és még 1957-ben is a vetésterület 57 százalékán Bárkúti fajtákat vetettek. Baross László nagyon szerény ember volt. Szerénységét az is bizonyítja, hogy saját magáról — a bevett szokásokkal ellentétben — nem nevezett el egyetlen általa nemesített növényfajtát sem. Az 1930-as évek elején álmait látta beteljesülni. Itthon ellenzői is hallgatásba burkolóztak, amikor a kanadai Reginában rendezett búza-világkiállításon, a Bánkúti 1201-es fajtát jelölték a világ legjobb búzájának. Baross aranyérmet és díszoklevelet kapott. Az életrajzi irodalma úgy tudja, hogy laboratóriuma, felszerelései és feljegyzéseinek nagy része 1944-ben a háborús események alkalmával megsemmisült. Baross Lászlónak volt egy hűséges munkatársa, Tóth Pál (1898—1968), akinek feljegyzéseiből idézünk: „Legnagyobb sajnálattal közlöm, hogy semmiféle feljegyést sem tudok rendelkezésre bocsátani, mert megboldogult Baross Lászlónak sem törzskönyvei s úgyszólván semmiféle más feljegyzései is alig voltak. Csak egyszerű kis noteszbe szokott feljegyzéseket csinálni és tudomásommal ezeket sem őrizte Fajtaminősítési bizonylat 1952-ből meg, legfeljebb csak addig, amíg az anyagot elvetettük. Mikor 1938-ban elhunyt, utóda Zechmeister Sándor meg akarta íratni a Bánkúti-bú- zák törzskönyvét és mert Baross után semmiféle feljegyzést nem találtak, az gn összegyűjtött megfigyelő könyveimet szedték össze és használták fel mint egyedüli támpontot.” A továbbiakban arról tudósít Tóth Pál bennünket, hogy az említett megfigyelő könyveket Alcsutra, a főhercegi uradalmak központjába szállították, és ott megsemmisültek a háború alatt. Részletes leírást olvashatunk Tóth Pál feljegyzéseiben a Bánkúti búzák nemesítéséről. A szálkás kanadai Marquis búza ősziesítéséből származó anyatövekkel és az akkori idők legjobbnak számító Tisza vidéki búzával, a Bánkúti 5-tel, valóban történtek keresztezések, de ezeket nem szaporították el, mert gyengébbnek bizonyultak az ősziesített törzseknél. Tehát az eddigi ismeretekkel ellentétben a Bánkúti 1014, 1201, 1205-ös fajták nem a tiszavidéki Bánkúti 5-ös ősziesített Marquis törzsek keresztezéséből jöttek létre, hanem a szálkás Marquis búzák ősziesített töveinek kiválogatásából. A feljegyzésekből a módszerről kapunk részletes felvilágosítást. Tóth Pál végül is javasolja 1953-ban a leírt neme- sítési művelet újra elvégzését, a fajták származásának végleges tisztázása érdeké- beii Ezúton is köszönjük Tóth Pál hozzátartozóinak, hogy az igen értékes anyagot rendelkezésünkre bocsátották. Egy újsághír hívta fel a figyelmemet arra. hogy a világ gabonapiacát jelenleg is nagy részben uraló kanadai búzafajtákban gyomai búza ..vére csordogál”. A Körösvidék című újság. 1936. július 26-i számában nagy betűvel szedett szalagcím hirdette: „A világhírű .Manitoba’-búzát gyomai vetőmagból nemesítették”. Továbbiakban arról ' olvashatunk; .........hogy nem hiába o lyan kiváló a Tisza vidéki búza. hiszen Gvomáról került ki Amerikába az azóta világhírre és elsőrendű árra jutott Manitoba búza őse. Előkerült egy régi újság, amelyben olvassuk, hogy 1885 júliusának közepén 300 a gyomai búzát vittek ki Washingtonba, ahol ezért a kiváló. 85,50 kg-os, 100 százalékos tisztaságú búzáért mázsánként 2 forint 50 fillér felárat fizették.” Kár, hogy az újság címére nem hivatkoztak, mert most ezt is kutatni kell. Ebből a „gyomai tájfajta” őszi búzából itt „babusgatunk” egy íróasztalnyi területre vetett néhány száz tövet, a Gabonamúzeum kiskertjében. Azért, hogy mindig a szemem előtt legyen. Az újságcikkben persze van némi túlzás is. Többek között a fogalmakat tisztázandó le kell írnunk, hogy a Manitoba név több Kanadában termesztett búzafajtát takar. Ez ugyanolyan általános gyűjtőnév, mint hazánkban a tiszavidéki elnevezés volt. Baross Lászlóra, Tóth Pálra emlékezve, egyúttal arról is hírt adtunk, hogy a Gabónamúzeumban a gabona tárolásának, feldolgozásának történeti kutatása mellett, a kenyéradó mag történetének feltárásával is foglalkozunk. Cs. Szabó István Hazai tájakon A kastélynak kápolnája és színházterme is volt Szobarészlet Bertleff András felvételei Nagycenk nevét az első írásos emlék 1243-ban említi, amikor IV. Béla királyunk Simon soproni ispánnak adományozta a Chenke nevű birtokot, amely később a Kanizsai, majd a Nádasdy család tulajdona. Nádasdy Ferencet azonban 1671-ben kivégezték. Birtokát a császár elkobozta, majd 1677- ben a Draskovicsoknak adományozta. Zálogjogon azonban még ebben az évben Széchényi György kalocsai érsek tulajdona tett, aki Lőrinc nevű öccsének engedte át. Széchényi Antal generális 1741-ben Szépiákról birtokának központját Cenkre helyezte át, tulajdonképpen ő kezdett a kastélyegyüttes építéséhez. Halála után Széchényi Ferenc lett Cenk ura, aki a keszthelyi Georgikon alapítójának testvérével, Festetics Juliannával kötött házasságot, és Nagycenken gyűjtötte össze nagy értékű könyvtárát, és műtárgygyűjteményét, amelyek később a Nemzeti Múzeum alapját képezték. Széchenyi Istyán gróf Nagvcenket és Kiscenket édesapja halála előtt kapta meg, az ő 1860-ban bekövetkezett halála után Béla fia örökölte. Széchenyi Antal idejében a kastélynak kápolnája és színházterme is volt. Hefele Menyhért 1791-ben készített tervet az épület kétemeletessé való átalakítására. A terv azonban mindörökre terv maradt, ugyanis 1799 tavaszán a soproni Ringer József kezdett az átépítéshez, s a kastélyegyüttes egységes klasszicista homlokzatot kapott. Széchenyi István Hild Ferdinand ugyancsak soproni építésszel 1834. és 1840. között fsmét változtatott a kastélyon, amelyben fürdőszobák, vízöblítéses WC, gázvilágítás szolgálták a család kényelmét. Széchenyi István kastélyának sorsa 1945 eleién, a II. világháború befejezése előtt teljesedett be. Néhány cezaromániában szenvedő lampaszos magyar hadfi a kastély vasrácsos kapujára tűzött sajtcédulán adta mindenkinek tudtára, hogy a legnagyobb magyar kastélyában az egyik magyar hadsereg parancsnoksága található. Másnap az angol és az amerikai bombázók pontosan céloztak. Most elvezetjük az olvasót abba a nagycenki Vörös kastélyba, ahqí 1988. június elseje óta — a hagyományok teijes tiszteletben tartásával — az ország egyik legszebb szállodája, étterme és kávéháza működik. A Vörös kastély földszintjén az egykori konyha boltozott terében kapott helyet a szállóvendégeket szolgáló 80 személyes étterem, kis különteremmel. Egyedi kialakítású, klasszicista ízlésű lépcsőház vezet az emeletre, a tetőterében kialakított 54 ágyas, 19 fürdőszobás szobával és két lakosztállyal rendelkező, a hely szellemét sugárzó szállórészbe. Minden szobában rádió, telefon és ITT márkájú színes tévékészülék -'szolgálja a vendégek kényelmét. Az egykori pompájában helyreállított díszebédlő most tanácskozások, hangversenyek, kiállítások vagy fogadások megrendezésére egyaránt alkalmas. Nagyobb tanácskozás esetén összekapcsolható a Széche- nyi-szárny tárgyalótermével is. Kávéházjáró hírlapíró lévén' irigykedve léptem a gondos munkával restaurált, öntöttvas szerkezetű virágházba, ahol hangulatos kávéház teraszaival együtt szolgálja a vendégek kényelmét. Ebben a virágházban zajlott le 1840. augusztus 20-án a történelemből ismert István- napi ebéd, amikor a reformkori Magyarország küldöttségét fogadta Széchenyi István. Az országgyűlés 60 tagú delegációját Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor vezette, tolmácsolva a nemzet megbecsülését. A szálló és a különterem falait Bozóky Mária festőművész akvarelljei díszítik, ihletőjük Széchenyi naplója volt. Néhány atik csillár, tükör, régi berendezési tárgy adja meg a szálló, az étterem, a kávéház hangulatát. A teljes kastélyegyüttes helyreállítását mindvégig Kriszt György, az Országos Műemléki Felügyelőség főmunkatársa irányította és vezette. A tervezés Varga István Ybl-díjas építész munkáját dicséri. A belső építész Vági Ervin volt. A kivitelező az OMF soproni kirendeltsége, az építtető pedig a Pegazus Tours Utazási» Iroda. Imre Béla Az egykori Vörös kastély, a mai szálló főbejárata
