Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. április 22., szombat TALLÓZÓ Köröstáj G rósz Károly a pártszakadásról, a platformszabadságról (Gense László rajza; Figyelő) Berkesi mondja - hogy nem mondja Részlet egy nyilatkozatból (Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szófiai látogatásá­nak befejeztével nyilatko­zott a Népszabadság kikül­dött munkatársának. Ebből adunk közre a következők­ben egy fejezetet — a szerk.) ...— Ilyen politikai-gaz­dasági helyzetben miben lát­ja a fő veszélyt az MSZMP számára? A múlt hét végén a kecskeméti „Reformmű- hely”-fórumon többen párt- szakadás szükségességéről beszéltek. Mi a véleménye erről? — A pártszakadás veszé­lye ilyen átalakulási idő­szakban mindig fennáll. Ed­dig is fennállt. Ha lehet, egy pártnak el kell kerülnie, mert ez óhatatlanul átmene­tileg gyengíti erejét, tömeg­befolyását. Ugyanakkor az egység mindenáron való fenntartása is hosszabb tá­von életveszélyes. Tulajdon­képpen valójában rosszabb, mint a szakadás. Én tehát az MSZMP szempontjából ma a párton belüli szervezett frakciók létrejöttét és mű­ködését látom a legveszélye­sebbnek, mert ez a mozga­lom tevékenységét, erejét, befolyását jelentősen gyen­gíti. — A reformkörök kecske­méti nyilatkozatában egyér­telműen szó esik a horizon­tális struktúrák kialakításá­ról. Milyen következmények­kel járhatna ez? ... A telefonnál Loeonczi Pál, (az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke — a szerk.) : — Megfogadtam, hogy nem nyilatkozom. — Nem is nyilatkozatra ké­rem. hanem arra: mondja el, hogyan telnek hétköznapjai? — Egyszerűen. — Azt hallottam, szívesen hor­gászik a Dráván. — Valóban, egyszer horgász­tam. de azt Is mondják, hogy vadászok. Hát egyszer vadász­tam. amióta visszavonultam. Tudja. 1986 nyarától nem dol­Érvénytelenitve Zoltán : illeti” — Az egyik vád az volt ellened, hogy különböző párton kívüli fórumokon hangoztattad a nézeteidet. Melyek voltak ezek a fóru­mok, és melyek voltak ezek a veszélyes nézetek ? (A kér­dezett: király Zoltán újság­író, parlamenti képviselő, akit 1988 áprilisában Biha­ri Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Lengyel Lászlóval együtt kizártak az MSZMP-ből. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága 1989. április 17-i ülésén érvénytelenítette e kizárást — a szerk.) — Hát a nézetek alap­vetően a Parlamentre vo­natkoznak. Három éve a Parlamentben ülve, egysze­rűen a saját tapasztalatai­mat, és az azokból levont következtetéseimet adtam közre. Többek között azt, hogy szükség van a Parla­ment tevékenységének meg­reformálására. Miután a sa­ját bőrömön éreztem ennek a régi gyakorlatnak minden nyűgét, időnként — majd­nem azt mondhatom — os­tobaságát, ünnepélyes gyüle­kezetté formálódásának minden hátrányát, ahová meghívtak, mindenütt ki­álltam a parlamenti reform szükségessége mellett. Az illetékteleneknek minősített helyek, ahol ezekről szól­tam, különböző értelmiségi körök, egyetefni klubok vol­tak Budapesten, Miskolcon, — Szerintem ez a párt szétesését jelentené. Ez az állásfoglalás ellentétes azzal, amit a Központi Bizottság múlt heti ülésén elhatáro­zott. Tehát nyilvánvaló, hogy erre vagy a Politikai Bi­zottságnak vagy a Központi Bizottságnak meg is kell fo­galmaznia a választ. Hatá­rozottan ellene vagyok min­den vertikális és horizontá­lis szerveződésnek, mert az ilyen típusú szerveződések mechanizmusa, megítélésem szerint, nem fér bele a plat­formszabadság koncepciójá­ba. Arról nem is beszélve, hogy a platformszabadság értelmezését, annak beépíté­sét a mozgalom gyakorlatá­ba a Központi Bizottság még meg sem. vitatta. — ön szerint hol végződik a platformszabadság és hol kezdődik a frakciózás? — A platformszabadság a sokszínű nézetek jelenléte, képviselete, ütköztetése, és a nézetek elfogadtatása, min­denekelőtt a mozgalom adott szervezetein belül, de a moz­galom határain túl is. De semmi körülmények között sem jelent szervezeti kötő­dést, szervezeti fegyelmet. Márpedig a horizontális struktúrák létrejötte szerve­zeti kötődést; fegyelmet is jelent... (Zalai István; Nép- szabadság) gazom. mert beteg lettem. Egy évet kihúztunk úgy, hogy ez nem került nyilvánosságra, míg aztán hivatalosan Is fölmentet­tek. Az orvosok azt mondták, csak azt csináljam, amihez ked­vem, van, olyan beteg lettem. — Mi volt a baj? — Idegi eredetű. Fölborult a szervezetem önszabályozó rend­szere. Vagyis vegetatív ideg- rendszerem nem működött meg­felelően. Az orvosok azt taná­csolták, egészen másként kell élnem, mint addig.. . (Gombos Jolán, Reform) Debrecenben, Szegeden. De jártam én KlSZ-alapszerve- zeteknél, pártszervezeteknél is. Mindenütt a képviselői munkámról, a Parlament munkájáról kérdeztek. Fura dolog azt mondani, hogy ezek illetéktelen helyek vol­tak. De miután nálunk egyetlen párt van, az alkot­mányban deklarált vezető szereppel, gyakorlatilag min­den határozata az állampol­gárok egészét érinti. Még a viszonylag szűkebben vett belső pártügyek is hatást gyakorolhatnak az állampol­gárok jelentős tömegeire. Én egyszerűen nem értem és nem érzem azt, hogy bárki emiatt illetéktelen lehetne belső pártügyekben. Ami a konkrét vádat illeti, az az, hogy egy esetben illetéktele­nek előtt, tehát nem párt- szervezetben, vagy pártfóru­mon arról szóltam, hogy a január 30-i Jurta színházi összejövetelről kitiltották a párttagokat. Valaki föltette nekem a kérdést; igaz-e, hogy ilyen határozat van? Miután én tudtam, hogy van, bár nyilvánosan sehol hem közölték, azt mondtam, hogy igen van. Szóval vá­laszoltam egy kérdésre. — Ilyenkor telefonon szól­nak? Mondjuk a pártköz­pontból, hogy Király elv­társ, nem lenne pártszerű, hogyha ön részt venne a Csak ürügy a Tiltakozó kirándulást szervezett a nagymarosi vízlépcső építésének hely­színére április 3-án, hétfőn a Bajcsy-Zsilinszky Társa­ság környezetvédelmi cso­portja egy sor alternatív szervezet részvételével. A sajtóban nagy propagandát kapott felhívás hatására kü- lönvonatokon mintegy négy­ezren érkezetek a főváros­ból, s csak nagyon kevesen csatlakoztak hozzájuk más települések lakói közül. A tiltakozók egy része Zebe- gényből gyalog érkezett a körülkerített munkaterület főbejáratához, míg a töb­biek a nagymarosi főtérről indultak el. A felszólalók többsége meglehetősen kevés szót pa­zarolt a környezetvédelem­re, s a vízlépcsőről is csak olyan módon beszéltek, hogy az építkezés körüli herce­hurcát az MSZMP és a kor­mány vezetőinek éles hangú bírálatára használták fel. A transzparensek között pél­dául akadt olyan, amely az „MSZMP csalásainak lelep­lezésére” szólított fel, a tö­meg pedig többször skan­dálta azokat a jelszavakat, amelyekben a környezetvé­delmi miniszter, illetve az egész kormány lemondását követelték. Maróthy László­... Hamarosan voksolni kell. Előbb-utóbb odaállni valahová, nem lehet tovább húzni-halasztani a válasz­tást. Igen érdekes megfi­gyelni, hogy a nyolcvanas évek végére azoknak lett legnagyobb tetszési indexük a honi közéletben, akiket la­pátra tettek. Tiszta maradt keze-lába. Adósságállomány, kvázi piac, nagyberuházás nem szennyezi kezét, lábá­val nem rúgott ki senkit monolit módon, hiszen ő maga volt kirúgva. A lapát­ra tett embernek, mikor már vége a monolitozásnak, nem kell bizonygatnia, hogy ő soha nem volt monolit, hi­szen éppen azok rúgták ki. Tiszta, de hát más nem is maradhatott. A cselekvéstől való megfosztottság mosta kezeit. Ha cselekedhet, ki tudja, mit tesz? Magyar Demokrata Fórum munkájában? — Nem, nekem erről nem szóltak. Január 28-án Biha­ri Mihályt és Schmidt Pé­tert, az ÉLTE Alkotmányjo­gi Tanszékének professzorát hívták be, akiket a Magyar Demokrata Fórum szervezői kértek fel, hogy szakértő­ként, mintegy vitaindító elő­adói legyenek a január 30-i Jurta színházi vitának, amely a parlamentarizmus dolgait fogta csokorba. Be­hívatták őket a párt KB-ba, és közölték velük, hogy a KB titkárságának döntése értelmében ők január 30-án, szombaton nem vehetnek részt a Jurtában. Egyszerű­en a száraz tényeket közöl­ték velük, indoklás nélkül. — Tehát előző nap közöl­ték velük, hogy másnap nem mehetnek el a színház­ba? — Végül is két nappal előtte. Én aznap találkoztam velük az egyetemen, és ott mondták el, hogy mindket­tőjüket berángatták és kö­zölték velük a tényt. Tud­tam, hogy ez a tiltás rám is vonatkozhat, még ha konk­rétan velem nem is közöl­ték. Fölhívtam a párt KB-t. Óvári Miklóst, kerestem, aki Nyíregyházán volt éppen ilyen PB-tag látogatáson, majd a közigazgatási és ad­minisztrációs osztály vezető­vízlépcső ra nyomdafestéket nem tű­rő jelzőket aggattak, s Grósz Károly sem kapott kíméle­tet. Az pedig igencsak el­gondolkodtató, hogy egy ha­talmas rajzon — amelynek kicsinyített mását levelező­lapon két forintért árusítot­ták — az előtérben feszítő Sztálin mögött a környezet- védelmi miniszter látható, mint a volt szovjet diktátor legjobb magyar tanítványa. A „kirándulók” a főbejá­rat elől ismét a település fő­terére vonultak, ahol újabb szónoklatok hangzottak el. Az egyik éppen megérkező csoport hangosan ismétel­gette a következő jelszót: „Vesszen a párt!”. Mások az ország különböző vezetőit vádolták meg hazugsággal... ... A hétfői '„kirándulás” egyértelműen bizonyította: a környezetért valóban aggó­dok sokaságában egyre han­gosabbak azok a csoportok, amelyek igen agresszív párt- és kormányellenes jelszava­kat hangoztatnak. Erről azonban sem az aznapi esti Tv-híradóban, sem a rádió 22* órás hírösszefoglalójában egyetlen szó nem esett. Ez­zel pedig akarva-akaratlanul azok malmára hajtják a vi­zet, akik a beruházást csak ürügyként használják fel. (Furucz Zoltán: Pest Megyei Hírlap) Nekem egy hős legyen áll­hatatos. Álljon ki • eszméi mellett, menjen el a végső­kig. Fúrjon lyukat hajóba, fogjon törököt. De ez kor­szerűtlen nézet. Milyen hős az. aki miközben változik a világ, nem változik ő maga? Nekem egy hős legyen ru­galmas, igazodjék a szünte­len változó körülményekhez, ha kell, tagadja meg tegna­pi önmagát. Nagy kaliberű elmék képessége. A baj csak az. hogy a hülye is ezt teszi. Bármit mondanak ne­ki, azt mondja: „Ahá, én is így látom. Már én is épp mondani akartam." A kor­látoltság megfelelően kivá­lasztott álarc mögött nagy elmének, a nagy kerek bá­mulás jövőbelátásának tetsz­het... (Megye Gusztáv; Élet és Irodalom) jét, Varga Pétert. Neki ■mondtam el, hogy értesül­tem a tiltó határozatról, amit — bár ha nem értek vele egyet — tudomásul ve­szek. Viszont el fogok men­ni a Jurtába, mert jön több ■képviselőtársam is. Azt hi­szem, ez a tisztességes do­log. hogy ha már őket nem értesítették, én szóljak ne­kik a tiltó határozatról, s közöljem velük, én hogyan döntöttem. — A tiltást te, mint Ki­rály Zoltán fogadtad el, vagy Király Zoltán, mint párttag volt azt kénytelen elfogad- .ni? — Ez utóbbi nyilvánvaló­an, mert abból indultam ki, ha van egy ilyen tiltó hatá­rozat, akkor azért akár fe­gyelmit is indíthatnak az ember ellen. Én a fegyelmit nem vállaltam. Hozzá kell ■tennem — ezt akár Bihari Mihály, akár Schmidt Péter is meg tudja erősíteni —, thogy valóban nekik is csak annyit mondtak, hogy ja­nuár 30-án nem mehetnek el. Ma sem tudom egyéb­ként pontosan, de a KB-tit- kársági döntés állítólag úgy szól, hogy minden Demok­rata Fórum-rendezvényről kitiltották a párttagokat. Tehát én ezt ugyan nem tudtam, de a konkrét esetre vonatkozóan, magamra néz­ve kötelezőnek fogadtam el kényszerűségből, 30-án azért nem vettem részt a tanács­kozáson. Arról, hogy a til­tás a továbbiakra is vonat­kozik, nem tudtam, ma sem tudok, mert ma sem mutat­ták meg az erről szóló hatá­rozatot ... (Részlet a Kizárt a párt című könyvből; a könyv alapjául szolgáló film riportere Ács Zoltán.) ... Néhány nap múlva Berkesi András telefonált a szerkesztőségbe. Elolvasta a kéziratot, de továbbra is úgy véli, helyesebb, ha nem nyilatkozik. (Lajtos Árpád, volt vezérkari őrnagy, az egykori Szent László had­osztály vezérkari főnökének emlékiratáról van szó. Laj­tos 1949-ben a Katonapoliti­kai Osztály foglya lett, és — mint írja — ott Berkesi András kezébe került, ő hallgatta ki a vizsgálati fog­ság idején. Nem a leghízel­gőbb módon emlékezik meg erről. — Az idézett írás be­vezetőjéből — a szerk.) Azért hadd találkozzunk még egyszer. Délidőben megyünk el Végh Antallal az Ibolya eszpresszóba. — Igazán rászánhatnád magad az interjúra — győz­ködi Végh Antal. — El­mondhatnád a magadét, az olvasók kiváncsiak lennének rá azok után, hogy kezükbe került Lajtos memoárja. — Nem, Tóni, okosabb, ha nem nyilatkozom. Mit mondjak? Hogy nem igaz? — Amit Lajtos Árpád ír, nem igaz. azt mondod?! — Sok igazság van benne, természetesen. De az, hogy nekem közöm lett volna hozzá? Nem, nem emlék­szem rá ... És kizárt dolog, hogy bántottam volna. Sem őt, sem mást. Meg az a Thomson-ügy! Persze, va­lóban volt egy ilyen ügy, de egészen másként, meg kel­lett állítanunk egy nagyará­nyú szervezkedést. gátat kellett vetni egy kémbanda terjeszkedésének, de ez nem ilyen egyszerű ... Bonyolult, sok szálú, és a szálak mesz- szire vezetnek. Sok mindent el kellene mondani, amit nem akarok. — De miért nem? — Mert akikkel szemben állok ... — Berkesi András, bár fegyelmezi magát, most láthatóan kezdi elveszíteni türelmét. — Értsd meg. Tó­ni, ti könnyen beszéltek, de én .. . Azok közül sokan, akik szereplői az ügynek ... az ügyeknek, még aktívak. Hát nem adhatok ki neve­ket! Az elhárítókat nem fedhetem fel! Anélkül meg nem ér semmit az egész. Ha nem tárhatom fel az össze­függéseket, márpedig nem tehetem ... most nem ... ak­kor úgy sincs értelme az egésznek. Eljön az ideje. Biztosan eljön az ideje ... Végh Antal mégis szeret­né rábeszélni, de én látom, hogy hajthatatlan, semmi értelme az erőszakosságnak, nyilván megvannak a maga félelmei. Oka lehet a féle­lemre, ezt ő jobban tudja, mint mi. Megemlítem neki, hogy megírom a beszélgeté­seinket. — Jól van. rendben van. De egyet ajánlanék, mielőtt a nyomdába adjátok a kéz­iratot. A Lajtosét, ö ugyan­is azt írja, hogy egy smasz- szertől hallotta. Pálffy ho­gyan könyörgött az életéért, amikor kivégezni vitték. Ezt hagyjátok ki, mert nem így volt. — Nem tudjuk, hogy voltt — véli Végh Antal. — A kéziratot nem bántjuk. De azt megírhatjuk, hogy sze­rinted miként volt. — Én láttam egy archív filmet — mondja Berkesi András. — Egy dokumen- tumfelvételt. Még a Filmtu- dományiban, amikor annak az igazgatója voltam. Ott találtam. A kivégzésről ké­szítették. Azon Pálffy hős­ként viselkedik. Férfiasán. Letépték a lampaszát, meg­fosztották tábornoki rangjá­tól. és ő tűrte zokszó nélkül, bátran. — Hol ez a film? — Azt hiszem, a Munkás- mozgalmi Intézetben. Nekik adtam akkor... Hozzájuk került. Pálffy nem könyör­gött az életéért.. . — Mégiscsak, gondold meg. Bandi, sok mindent et tudnál mondani... — Végh Antal még mindig próbál­kozik. de h iáiba. — Nem. Most nem. Majd. Egyszer. Ti nem tudjátok, milyen helyzet ez az enyém. Hogy kikkel állok szemben. Okosabb, ha nem szólok. Az olvasóimnak, ha találkozom velük, elmondok mindent. Élőszóval. Ügy igen. De írásban nem. Most nem. Most még nem. . . (Szako- nyi Károly; Oj Idő Külön- szám I.) Szexuális szabadság — romló házasságok ... A serdülők első szeretkezésének időpontja Európa* szerte 3—4 évvel előbbre tevődött, 17 éves korára minden második fiú és lány szeretkezett már. Am sokkal lényege* sebb az amerikai adat, amely szerint a tilalmak elgyöngü- lésével látványosan gazdagodott a szeretkezés technikája, hosszabb lett az előjáték, az aktus időtartama pedig 2 perc­ről átlagosan 12—15 percre nőtt. Figyelemre méltóan több­ször szeretkezünk (négyhetes intervallumban átlag 8,2*szer)t méghozzá minden korosztályban. Lényege kevesebb nő panaszkodik orgazmushiányra és házastársa (férje) túlzott szexuális aktivitására. Korábban a megkérdezett asszonyok 60 százaléka sokallta férje közeledéseit, új adatok szerint viszont mindössze 5 százalékuknak terhes ez. Felhőtlen örömmel is nyugtázhatnánk a kötelező néma­ságtól és vakságtól szabadult tiszta erotikát, ha nem tud­nánk, hogy — sajna — a szexuális szabadsággal szinte egy időben meginogtak, majd elromlottak a házasságok. A ta­bukat elvető országok kivétel nélkül szenvednek a házas­ságbontások következményeitől. Honi példa is igazolja. Az 1989-ben kötött házasságok fele — ha az eddigi tendencia változatlanul érvényesül —, bizonyosan válással fog vég­ződni. Vagyis, amíg a meztelenség jót tett a szexuális kapcsolatoknak, addig a szexualitás ilyetén való felérté­kelődése úgymond betett a házasságoknak ,.. (Miskolczi Miklós, Képe» 7) .....................mam a BaiisiiHisai L osonczi Pál hétköznapjai NEMO PÁTRIÁM, QUIA MAGNA EST, AMAT, SED QUIA SUA. SENKI SEM AZËRT SZERETI HAZÁJÁT, MERT NAGY, HANEM AZËRT, MERT AZ ÖVÉ. SENECA „Ami a konkrét vádakat Hamarosan voksolni kell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom