Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-26 / 97. szám
1989. április 26., szerda o IZHilUKTilt}Nyilatkozat a magyar—román barátságért A közelmúltban adtunk bírt a pécsi magyar—román baráti kör megalakulásáról és programjáról. Az alábbiakban közöljük most közzétett nyilatkozatukat. Mi, negyven magyar értelmiségi, akik megalapítottuk a magyar—román baráti kört Pécsett, hitet teszünk az ország közvéleménye előtt a magyar és a román nép barátsága mellett. Társaságunk önszerveződő csoportként alakult meg 1989 elején. Alulról építkező, mindenkitől független közösség, amely — alapszabályunk szerint — kizárólag a tagság akaratának megfelelően kíván működni. A második világháború óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt a két szomszédos ország viszonya. Románia-ellenes hangulat alakult ki hazánkban, s gyakran nem teszünk különbséget a román nép és a román vezetés között. Holott nem a román néppel, nem a román emberekkel állunk szemben, hanem az elfogadhatatlan politikai gyakorlattal. Tudjuk: mindkét népnek drága Erdély. Mi is féltjük Erdély szellemiségét, az ott élő magyarokat és az ott levő értékeket, s ezt kifejezésre juttatjuk most is. A gyűlölködés azonban nem szolgálja egyik nép érdekét sem, s kiváltképpen nem szolgálja a Romániában élő magyarság érdekeit. A népeink közötti áldatlan állapot, a napról napra növekvő és félelmet keltő feszültség indított bennünket arra, hogy létrehozzuk a magyar—román barátságot nyíltan valló és vállaló társaságunkat, s kiadjuk a nyilatkozatunkat, amelyben szót emelünk a két nép barátságának fontossága, szükségessége mellett. A Trianon óta eltelt hetven esztendő meg-megújuló viszályai»után és a mostani súlyos válság láttán úgy véljük: tovább nem halogatható a magyar és a román nép történelmi megbékélése. Hasonlóan ahhoz, miként megbékéltek egymással más népek is, amelyek évszázadokon át gyűlölték-gyilkolták egymást. S ha azok (például1 a franciák és a németek) felismerték, hogy értelmetlen luxus a gyűlölködésük, mennyivel inkább az a mi balsors és szegénység tépázta népeink számára. Mi, a magyar—román baráti kör tagjai és a velünk egyetértő honfitársaink arra vállalkozunk most, hogy megvessük az alapjait a „népi diplomáciának”. Tiszteletben tartva a már kialakult államközi, politikai és diplomáciai kapcsolatokat, új — más — úton akarunk elindulni. Közvetlen kapcsolatokat kívánunk teremteni magyarok és románok között: ember emberrel, közösség közösséggel, város várossal, nép néppel. Valamennyiünknek meg kell tennie az első lépést. Tegyük meg mi ! Tegyük meg még akkor is, ha tudjuk, hogy egyoldalú lépés és jó darabig az is marad. Mire vagyunk tehát képesek? Hozzunk létre országszerte magyar—román baráti köröket, amelyek elindíthatják az olvadást népeink között. S ha majd létrejönnek a feltételek a másik oldalon is — mert bízunk benne —, akkor lehetőség nyílik a közös cselekvésre is. Azt akarjuk, hogy a román ember, a román nép érzékelje: jó szándékkal, előítélet nélkül, őszinte barátságot ajánlva közeledünk hozzá. Ugyanezt kérjük tőle. Nem ökölbe szorított, hanem kézfogásra nyitott kezünket nyújtjuk felé. S reméljük, hogy el is fogadja. Pécs, 1989 húsvétja Nyers Rezső a magyar reformokról Folytatódott a Magyar-Szovjet Közgazdasági Bizottság tanácskozása A szocialista gazdasági integráció mechanizmusának reformjával, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok lehetőségeivel, továbbá a gazdasági és politikai reformok kölcsönhatásával foglalkozott tegnapi tanácskozásán a Magyar—Szovjet Közgazdasági Bizottság. Ez utóbbi kérdésről, mindenekelőtt a magyarországi gyakorlatról és tapasztalatokról Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tartott előadást. Az áltamminiszter szerint a magyarországi gazdasági és politikai reformban három fő kérdésre kell összpontosítani; a politikai stabilizációra, s ezzel összefüggésben az intézményrendszer átalakítására, a pénzügyi stabilizáció megteremtésére, valamint az új szocialista gazdasági rendszer kialakítására. Részletesen elemezte, hogy az utóbbi években milyen út vezetett a mostani kedvezőtlen helyzet kialakulásához, és miért éppen a fenti célok várnak mielőbbi megoldásra. Elmondta, hogy a korábbi időszakot, mely Kádár János nevéhez kötődik, az óvatos reformok jellemezték, s 1986 —87-ben e politika folytatása került szembe egy új modell felé mutató másik koncepcióval; az új reformfolyamatok erőteljes beindításával, a gazdasági és a politikai reformok összekapcsolódásával. A korábbi politika a piaci hatásokkal kevésbé számolt a gazdasági életben — az állami költségvetésben és a fizetési mérlegben keletkezett feszültségeket a bankrendszer megváltoztatásával és a fogyasztás korlátozásával vélte megoldani. A párt és a szakszervezeti mozgalom, s a teljes intézményi rendszer monolit egységét hirdetve a vezetés arra gondolt: ily módon fenntartható a köz- megegyezés, ami 1986-ig meg is valósult. Am elmaradt a felkészülés a következő reformkorszakra. És 1987—88-ban mind a gazdaságban, mind a politikai életben válságos időszak következett. A konvertibilis kivitel, amely fontos helyen szerepelt a tervekben, 1980 —1987 között lényegében nem bővült. Felborult a költségvetési egyensúly, ami ránehezedett a gazdaságra, és 1988 elejére megérlelődött a bizalmi válság, mivel az életszínvonal-emelkedés helyett -csökkenés következett be. Végül szólt az alakuló pártoknak a gazdasági életre gyakorolt hatásáról. Jelenlétük — mondotta — ma még nem meghatározó, bár olyan kérdésekben, mint Bős—Nagymaros, vagy az atomhultadék-temetó létesítése, erőteljesen fejtik ki álláspontjukat. Nem vitás, ezek a kérdések a politikai vezetést is megosztották. Szerinte ma a különböző pártok gazdasági programjai gyökeresen nem térnek el egymástól, legfeljebb rövid távon különböznek az elképzelések, s mindez segítheti a koalíció létrejöttét. A néprajzi nemzetiségkutató konferenciáról tanácskoztak Tanácsülés Gyulán Fogorvos és református lelkész, megyei főgyógyszerész, fizikai dolgozó, tanácstag és nem tanácstag is van a kilenctagú szociális és egészségügyi bizottságban, amely a Gyulai Városi Tanács mellett működik. Tegnap, kedden délután a városi tanács ülésén egyebek mellett beszámoló hangzott el a tanács szociális és egészségügyi bizottságának elmúlt öt évi munkájáról. Az írásos anyag mellé rövid szóbeli kiegészítést tett dr. Halmai Zoltánná, a bizottság elnöke. Megtudtuk, hogy évenként négy ülésen tárgyalnak olyan aktuális ügyeket, amelyek a közérdeklődésre leginkább számot tarthatnak. Ilyenek voltak — egyebek mellett — a járóbeteg-ellátás helyzete, a nők egészségi állapota, az onkológiai szűrővizsgálatok megszervezése, a táppénzes helyzet elemzése, a város gyerekeinek egészségügyi ellátása, az alkoholisták kötelező gyógykezeltetésének helyzete, hogy csak néhányat említsünk a húsz ülés anyagaiból. Mondanunk sem kell, hogy a téma legkiválóbb szakértői tájékoztatták a bizottságot. Ez is valami, ám sokkal hatásosabb lenne az egyes témák alapos elemzésén, javaslattételén túl, ha a feltárt hiányosságok, a gondok megszüntetésében is többet tehetnének. Sajnos, erre nincs módjuk. A témával kapcsolatban sokan mondták el véleményüket. és adtak hasznos javaslatokat a következő évekre is. A beszámolót követően tanácsrendelet-tervezet elfogadásáról szavazott a tanácsülés, a díszpölgári cím adományozásáról, a járművek várakozásáról és megőrzéséről. A tanácsülésen több bejelentés hangzott el, egyebek mellett, hogy április 28-án a városban is megalakul a nagycsaládosok egyesülete. b. o. Tegnap délelőtt ülésezett a nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia szervezőbizottsága Békéscsabán, a TIT megyei szervezetének klubjában. A tanácskozáson a Művelődési Minisztérium önálló nemzetiségi osztályának, a Magyar Néprajzi Társaságnak, a TIT országos központjának és megyei szervezetének, a nemzetiségi szövetségeknek, a megyei és a városi tanácsnak, a Hazafias Népfrontnak és a megyei múzeumi szervezetnek — ők a renrdező szervek — képviselői vettek részt, s rajtuk kívül az idén először a cigányszövetség is felsorakozott a rendezők> sorába, melynek elnöke, Lakatos Menyhért is eljött a tegnap délelőtti megbeszélésre. Jövőre, október 5-én, 6-án és 7-én rendezik meg — immár negyedszerre — Békéscsabán e nemzetközi konferenciát, melynek célja megfogalmazni a népi kultúra elvi és gyakorlati kérdéseinek feladatait, a Közép-Európában élő nemzetiségek körében. A konferencia résztvevői két szekcióban dolgoznak. Az egyik szekció témaköre: „Az identitás és a népi kultúra a nemzetiségek életében”, a másik szekció témaköre: „A nemzetiség, a kisebbség, a népcsoport, az etnikum, a népi kisebbség stb. fogalmának néprajzi szempontú megközelítése”. A rendezvény — melyet ötévenként tartanak — tehát tematikájában újult meg, s abban, hogy a tanácskozás céltudatosabb : három helyett most csupán két szekció végzi majd munkáját. A konferencia ideje alatt a Munkácsy Múzeumban „Népi vallásosság” címmel rendeznek kiállítást. Kiegészítő programként mezőberényi, szarvasi és békési' kiránduláson ismerkednek a nemzetiségek tárgyi emlékeivel a résztvevők. (Ez utóbbi városban a román műemlék templomba látogatnak el a vendégek.) Újdonság lesz e konferencián az is, hogy a hatnyelvű meghívó helyett most nyolcnyelvű készítéséről döntöttek. Mint tegnap elhatározták, az idei meghívón angol és cigány nyelven is értesülhetnek az eseményről az érdeklődők. N. A. Sirtunk Csorvásért, Békéssámson marad N Hódiköt (Kokron) centenáriuma Milyen lesz a kővetkező száz év?... Nagy tisztesség száll vissza ezen a héten a neves hódmezővásárhelyi „strimflisekre”... így titulálta ugyanis hajdan a Kokron-családot a hódmezővásárhelyi módos gazdák „krémje”. Pedig nem akármilyen hagyományt teremtettek azzal, hogy ipari tőkét hoztak és gyökeresítettek a városba. Száz éve kezdte a harisnyákat szőni műhelyében az idősebb Kokrón József. A két világháború között jelentős iparvállalkozás 1920-tól fiaival bejegyzett „Kötszövöttárugyár”-ként erősödött és vált mind híresebbé. Az ismert Nor-Coc (a Kokron visszaolvasásából) nevű svájcisapkát Európa 18 országában vették, már a ’30-as években. Ebben az időben már 1400-an dolgoztak a modern üzemben. A Kokronok emigráltak, a szocialista nagyüzem korszaka következett... Mai utódja, a Hódiköt az ország egyik legnagyobb kötöttárugyára. Jelenleg 3 ezer embert foglalkoztat és egy év alatt 4,5 millió terméket állít elő. Ebből 1 milliót exportál nyugati piacra. A három fő termelési profil megoszlása szerint legtöbbet (2,5 millió) a körkötött termékeiből állít elő, síkhurkolótechnológiával évi 1,5 millió, síkkötővel pedig félmillió a termékszám. * * * A hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központ szinte „átadta magát” ezen a héten a vállalat jubileumi ünnepségeinek. A földszinten dokumentumkiállítás, feljebb termékkiállítás. Csütörtökön reprezentatív emlékülés és két díszelőadás. Április 24-én egy sajtótájékoztatón a Hódiköt igazgatója, Villányi László számolt be az eredményekről, terveikről és a gondokról. A vállalat vezetői, szakemberei válaszoltak az újságírók kérdéseire. Még divatbemutatóval is kedveskedtek a vendégeknek, amitől természetesen az ünnepélyes hangulatban sem tűnik rózsá- sabbnak a vállalat helyzete, mint amilyen ... A Hódikötnél is keresik a kilábalást, a kiutat: új technológiákkal, szerkezetváltással, jobb marketinggel, a piac felé nyitogatva. Májustól csongrádi egységükben a részvénytársasági formát is kipróbálják. Vegyes vállalati és más integrációs elképzelések is napirendre kerültek, külföldi partnerekkel. A beszélgetés során felmerült, hogy a szovjet piac mérsékelten csökkenő. Tetemes volumene miatt feltétlenül számolni kell vele a továbbiakban is. A. megtermelt áruknak 35 százaléka marad itthon, és csak mintegy 10 százaléka kerül közvetlen belföldi piacra. A piacok belső összetétele változik; jellemző, hogy az összkonvertibilis export 25 százaléka az Amerikai Egyesült Államokba irányul... * * * Volt alkalmam a Békés megyei egységek sorsáról is megkérdezni a vállalat igazgatóit. Közismert a csorvási üzem „hiteles története”. Ezzel kapcsolatban Villányi László elmondta, hogy a száz év alatt először 1986. után alakult ki olyan helyzet, hogy a gyártás nem volt gazdaságos. A központi források beszűkülése nyomán csak a saját erőkre hagyatkozhattak. A sorok szigorú belső átrendezése miatt voltak kénytelenek a leépítés kínos eszközéhez nyúlni. Azért „kínos”,* mert attól is meg kellett válni, amivel egyébként nem volt semmi gond, mint a csorvási üzem esetében, őket a csabai Kötöttárugyárnak adták el (ugyanez lett a sorsa a jánoshalmi egységnek is). Csak ezen a módon lehetett rendezni a mérleghiányt, a legkisebb megrázkódtatással, így aztán nem túlzás, amit az egyik igazgatóhelyettes mondott: — A csorvásiak is „sírtak”, de a vállalat is utánuk ... A békéssámsoni üzemről megnyugtató „jövendőmondást” hallottunk. Az utóbbi két évben itt jelentős korszerűsítéseket végeztek, elfogadható munkakörülményeket teremtve. Az ott dolgozó csaknem száz ember munkájára hosszabb távon is számítanak. A továbbiakban termelési és kereskedelmi szakemberek körében beszélgetve egyre szoruló belföldi konkurenciáról lehetett hallani. Közelebbről a Béköttel is egyre több termékük versenyez a piacon, de ezzel együtt is jó szakmai kapcsolatban állnak egymással. * * * Elnézegettem a csinos és finom termékeket... A gyár dolgozói közül néhány igen rátermett alkalmi manöken „hozta fel” a városi, a romantikus, az angolos-golf, stb. fazonú modelleket. Sóhajtva gondoltam az árukra, de valahogy nem akaródzott megkérdezni. Inkább az egyik házi divattervezőjüktől tudakoltam meg havi fixét... Ettől inkább „megnyugodtam”: neki se több, mint nekem! Pedig biztosan szebb és maradandóbb bármelyik „rosszkedvében” kiötlőit cucca, mint az én bágyadt tudósításom egy nem túl ragyogó távlatú „százévfordulón”. (pieskonics) Kíváncsi hölgy tekinti meg az egyik párizsi kiállitóterem- ben a Pix Band nevű új francia kisautót. A holdjárműre emlékeztető kétüléses városi gépkocsi műanyag karosszé- riájú és 617 köbcentiméteres motorjával óránként 90 kilométeres csúcssebességre képes
