Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-13 / 61. szám

1989. március 13., hétfő NÉPÚJSÁG Volt romáit vezetők nyílt levele Ceausescuhoz A Román Kommunista Párt hat volt vezető tagja nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescu elnökhöz. A párt vezetőjét és a Román Nép- köztársaság államfőjét a szó­rtál izmus lejáratásával és az ország gazdaságának tönkre­tételével vádolják. Az alá­írók megállapítják, hogy a helsinki záródokumentum előírásainak megszegése mi­att Románia teljesen elszi­getelődött a nemzetközi kö­zösségtől. Követelik az al­kotmányos garanciák hely­reállítását és felszólítják Ceausescu elnököt a falu- rombolási program feladá­sára. „A németek, a magyarok és zsidók tömeges emigrálá- sának már a puszta ténye is tanúsítja, hogy a kény- szerasszimilálás politikáját fel kell adni" — hangoztat­ják a levélírók. A BBC rádió világhírszol­gálata szombaton ismertette a nyílt levelet, amelynek aláírói között van a Román Kommunista Párt Politikai Bizottságának két volt tag­ja. Gheorghe Apostol és Alexandru Birladcau, továb­bá Cornel Manescu volt kül­ügyminiszter. Aláírta a le­velet Constantin Parvulescu, a Román Kommunista Párt egyik alapító tagja is. A BBC kelet-európai tu­dósítója szerint a most köz­zétett nyílt levél az eddigi legf aj súlyosabb támadás, amely Ceausescu elnököt va­laha is érte azóta, hogy a hatvanas évek közepén a párt élére került. Gheorghe Apostol, a román szakszer­vezeti szövetség egykori ve­zetője, az ötvenes évek kö­zepén a párt első' titkára is volt. Egy további aláíró, Silviu Brucan professzor, egy időben a Scinteia fő- szerkesztője, majd Románia ENSZ-nagykövete volt, aki a közelmúltban önállóan is til­takozott a romániai elnyo­más miatt. Az aláírók szerint Romá­niában „gyakorlatilag fel­függesztették az alkot­mányt". A román államfőt azzal vádolják, hogy „sem­mibe veszi és megsérti az alapvető emberi jogokat”. Kiváltképpen élesen bírál­ják a több ezer falu lerom­bolását előirányzó „sziszte- matizálási” programot. Nyílt levelük vonatkozó passzu­saiban ezt írják: „A tervezés többé már nem működik a román gaz­daságban. A Politikai Vég­rehajtó Bizottság ülései a múlt felé tekintenek: a mun­kásokat arra buzdítják, hogy hozzák be az előző évi, az előző félévi vagy az előző havi tervlemaradásokat, közben egyre több gyár szenved nyersanyag-, ener­gia-, vagy piachiányban. Zűrzavarba került a me­zőgazdasági politika is. Dur­va adminisztratív rendsza­bályokat alkalmaznak a pa­rasztok ellen, azok ellen, akik az ön adatai szerint is főzelékféleségek 40 százalé­kát, a gyümölcs 56, a tej 60 és a hús 40 százalékát ad­ják, jóllehet csupán a meg­művelhető föld 12 százalé­kával rendelkeznek. Most, természetesen, mindenek­előtt amiatt vált úrrá a fé­lelem a falvakban, hogy a iszisztematizálás 7-8000 falut tesz földdel egyenlővé. A civilizált világ gazdasá­gi, kulturális és humanitá- riánus természetű ellenveté­sein túlmenően is felvetődik a kérdés: vajon mi értelme van egyáltalán a falvak ur- banizálásávak, amikor ön még a városokban sem tud tisztességes életfeltételeket biztosítani, például fűtést, világítást és közlekedést, az élelmezésről már nem is szólva. Egy olyan kormány, amely öt egymást követő té­len át képtelen volt a népes­ség ilyen elemi problémáit megoldani, az bizonyságot tett tehetetlenségéről és a kormányzásra való alkal­matlanságáról, s így ebben a vonatkozásban nem is tá­masztunk követeléseket ön­nel szemben” — írja Ceau- sescu elnökhöz intézett nyílt levelében a Román Kom­munista Párt hat egykori vezető tisztségviselője. A BBC hírmagyarázója ehhez hozzáfűzte : „A nyílt levél aláírói remélhetik, hogy személyes biztonságu­kat és véleménynyilvánítási jogukat illetően mostantól fogva nagyobb nemzetközi támogatásban részesülnek, miután a múlt csütörtökön az ENSZ emberi jogi bizott­sága külön megbízottat ne­vezett kir az emberi jogok elleni romániai visszaélések kivizsgálására. A párt hat veteránja aligha képvisel a diktatórikus rezsimmel szembeszegülni képes erőt. Ám de, nyilvános kiállásuk estleg meggyőzhet más, a kormányzatot kiszolgáló em­bereket is, hogy elérkezett az idő a süllyedő hajó elha­gyására". Lövések a haláron Helmut Haussmann, az NSZK szövetségi gazdasági minisztere lemondta az Erich Honecker- rel, az NDK párt- és állami ve­zetőjével mára tervezett meg­beszélését. Döntése okaként ar­ra hivatkozott, hogy a másik német állam határőrei pénteken újra tüzet nyitottak menekülő NDK-állampolgárokra. A nyugatnémet miniszter ál­tal felrótt eset péntek délután történt, a nyugat-berlini hatá­ron, Spandau közelében. A ha­tárőrök lövéseket adtak le há­rom személyre, majd őrizetbe vették őket. A nyugat-berlini ügyekben illetékes hatalmak képviseletében a brit várospa­rancsnok nyilatkozatban ítélte el, és az emberi jogok megcsú­folásának nevezte az NDK- határőrök eljárását. Tiltakozó tüzhalál egy erdélyi síüdülöben Két brit síturista volt szemtanúja már­cius 1-jén egy ismeretlen férfi önkéntes tiltakozó tűzhalálának Brassó Pojánában, a Kárpátok főleg külföldi turisták láto­gatta híres síüdülőjében. A két brit síelő, George Melvin, 36 éves edinburghi bizto­sítási ügynök és Douglas Wallace, 24 éves renfrewshire-i lakos a The Sunday Times- hogy már égő ruhában lépett ki a férfi nak adott beszámolójukban elmondották, a fák közül, s elsőként ők ketten rohan­tak oda a lángokban álló emberhez, hogy megpróbálják elfojtani a tüzet. A szemtanúk szerint az elevenen égő férfi nyilvánvalóan iszonyú kínok között csaknem egy percig szótlanul állva ma­radt, majd a földre zuhant. Valaki egy pokrócot hozott, azzal fojtották el végül a lángokat. A férfit kórházba szállítot­ták, ahol belehalt súlyos égési sérüléseibe. A két brit síelő egy késsel odatűzött cé­dulát talált a fa törzsén, amely mellől a tűzhalált választó férfi kilépett. A cédu­lán románul és kezdetleges angolsággal ez a szöveg állt: „Állítsátok meg a gyilkos­ságokat Brassóban!” George Melvin szerint helyi román la­kosok elmondták, hogy nem ritkaság a politikai öngyilkosság, de a legtöbb nem kerül nyilvánosságra. A külföldi turisták szeme láttára bekövetkezett önkéntes mágtyahalált megelőző napon egy férfi tiltakozásként felakasztotta magát Bras­sóban. Douglas Wallace elmondta, hogy később kihallgatták a rendőrségen szem­tanúként; a román rendőrtiszt szerint az öngyilkos férfi „őrült” volt. Trockij: a hadügyi népbiztos Négy év vérben és vasban 9. A közeljövőben jelenik meg Kun Miklós Lev Trockij életéről, munkásságáról szóló könyve, melykői — első­ként az országban — részleteket közlünk. Nehéz biztonsággal megítélni, mi állt a súlyos szavak mö­gött, hogy vajon egyedül Trockij vagy katonai tanácsadói felelősek a téves helyzetmegítélésért. Mihail Boncs-Bruje- vics emlékirataiból úgy látszik, hogy a Legfelső Katonai Ta­nács hivatásos tisztjei még március végén a légió lefegy­verzését szorgalmazták. Sőt, a memoáríró nem tartotta elég erélyesnek Trockij fellépését a csehszlovákok ellen: „Mi, a Legfelső Katonai Tanács szakértői a legradikálisabb állás­pontot képviseltük, és bármilyen szélsőséges intézkedésre hajlandók voltunk, csak hogy elhárítsuk a csehszlovákok fegyveres fellépésének veszélyét a szovjethatalom felöl. — A Dnyeperbe kell szorítani őket, ha más megoldás nincs — javasoltuk egyöntetűen, jómagam és még néhányon a rendszerint tartózkodó és nem túl határozott hajdani tá­bornokok közül. Csicserin, akit leginkább a köztársaság amúgy is súlyos nemzetközi helyzete nyugtalanított, hallani sem akart erről, mivel szavfli szerint a döntés bonyodalmat okozhatott volna a kapitalista országokhoz fűződő kapcso­latainkban. Trockij vagy nemigen érdeklődött a kérdés iránt, vagy szándékosan egy afféle kiábrándult Childe Harold pózát öl­tötte fel, ami annyira jellemző volt rá. Világossá vált, hogy az értekezlet nem juthat messzebb a hadtest lefegyverzésé­nél. A csehszlovákok lefegyverzésének ügyét azonban aka­dályozta az ő további útvonaluk.” Mennyire másképp írja le e tanácskozást Antonov-Ovsze- jenko. Igaz, könyve még 1928-ban látott napvilágot: „Akö­rül támadtak a nézeteltérések, merre távozzék Ukrajnából a légió. Emlékszem, Podvojszkij javasolta, hogy Turkesz- tánnak vegye az utat. Boncs-Brujevics és én aláhúztuk, hogy e légió képviselte haderő még hasznos lehet a szá­munkra. (Jómagam nem hagytam fel a reménnyel, hogy új­ra Ukrajnába vezetem őket a németek elleni harcokba, ha a küzdelem elhúzódik.) Az volt a véleményünk: hagyni kell, hogy a Nyugati Frontra induljanak, még Szibérián (Vlagyi­vosztokon) keresztül is. Trockij hangsúlyozta, milyen fe­nyegető magatartást tanúsít Japán a szovjethatalom iránt. Kételyeit fejezi ki, hogy célszerű volna a transzszibériai vasúton elszállítani a légionáriusokat. A szövetségesek rá­juk támaszkodva megkaparinthatják az egész vasutat. Le­hetségesnek tartotta viszont Arhangelszken vagy Mur­manszkon keresztül evakuálni őket. A légió teljes leszerelé­séről e március végi tanácskozáson nem esett szó." A külföldön harcoló csehszlovák légionáriusok, főleg az oroszországi alakulatok történetét részletesen feldolgozták Masaryk Csehszlovák Köztársaságában. Az oroszországi csehszlovák légiót 1917 őszén állították fel a már korábban felfegyverzett cseh és szlovák hadifoglyok kisebb fegyveres alakulataiból. 1918 márciusában a légió magja már két had­osztályból és egy tartalék dandárból, mintegy 30 ezer főből állt. A délkeleti front állományához tartozott, és főleg Uk­rajna és a Dnyeszter vidékén állomásozott. Emellett Szi­bériában és Közép-Oroszországban szintén voltak jelentős létszámú fegyveres csehszlovák alakulatok. Ezek az egységek 1918 elején meglehetősen kevés siker­rel harcoltak a központi hatalmak ellen. Hovatartozásuk eleve állandó vita tárgya volt, minthogy a breszti béketár­gyalások következtében már nem az orosz hadsereg részét képezték, hanem francia parancsnokság alá kerültek. A tisz­tikar jelentős hányada azonban az 1917 áprilisában Kijev- ben megalakult, de történetünk idejére már Párizsban mű­ködő, Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak tar­tozott engedelmességgel. A tanács pedig már jóval 1918 má­jusa, a lázadás kitörése előtt hozzálátott, hogy előkészítse a légió szakítását Moszkvával. A csehszlovákok ellentéteit a szovjethatalommal tovább mélyítette, hogy a Népbiztosok Tanácsa, azon belül is főleg a katonai vezetés, sokáig nem tudott határozott álláspontot kialakítani, milyen útvonalon távozzon az országban egyre irritálóbb, veszélyesebb idegen testet jelentő légió. Moszkván és Közép-Oroszország nagy­városain a csehszlovákokat semmiképpen nem akarták át­engedni. Ezért először Észak-Oroszországban, majd Vlagyi­vosztokban szándékozták behajózní őiket az antant által rendelkezésre bocsátott hajókra. Ehhez igen nehéz körül­mények között, hosszú utat kellett megtenniük a németek által ellenőrzött nyugati határtól: májusra a légiót szállító első és utolsó szerelvény, a Volga menti Szamara és Vla­gyivosztok között hétezer kilométeres távolság alakult ki. Ekkor érkezett meg Trockij távirata a helyi hatóságok­hoz. Elképzelhető, hogy a népbiztos egy korábban több eset­ben sikeresnek bizonyult hadművelet, az ún. szerelvény­háború megismétlésére törekedett. 1917 végétől több szibé­riai nagyvárost ugyanis még Kerenszkij hívei, sőt monar­chists tisztek uraltak. A központból vonatokon odaküldött vörösgárdisták és matrózok viszonylag kis létszámú egysé­gei azonban lefegyverezték az új hatalom ellen lázadó erő­ket. Ezúttal a központ nem tudott segítséget küldeni, a le­fegyverzéssel megbízott helyi szovjetek pedig nem álltak helyzetük magaslatán. 1918. július 29-én Trockij így értékel­te a történteket: „ ... Eleinte még a lezajlott eseményekhez közel, a szibériai vasútvonaltól egészen Cseljabinszkig hú­zódó területen található helyi szovjetek sem reagáltak úgy, ahogyan azt elvárhattuk volna. Nem mérték fel teljes mély­ségében a csehszlovák légionáriusok ördögi tervét. Akadtak kishitű szovjetek is, amelyek megpróbálták a csehszlováko­kat erősebb szomszédaik nyakára küldeni. Ez azért történ­hetett meg, mert nem értették meg, hogy nem szizranyi, penzai, cseljabinszki torzsalkodásokról, hanem a szó közve­tett és közvetlen értelmében az orosz munkásosztály élet­halálharcáról van szó." (Folytatjuk) Kun Miklós NORVÉGIÁBAN NINCS HÓ Ezt Oslo még nem érte meg. A norvég fővárosba vonatokon szállítják a ha­vat, hogy megtarthassák a közeli Holmenkollenban a hagyományos sífesztivált, amelyet először 1892-ben rendeztek meg. A vasúton szállított hó rendkívül drá­ga, 1 kg annyiba kerül, mint 1 kg cukor. Norvégiában egyébként hó híján már el- halasztoták a Világkupa sí­ugróversenyét és a hagyo­mányos sífutóversenyt Oslo legnagyobb parkjában. ÓRIÁSI TORTA Valenciában (Spanyolor­szág) hatalmas tortát készí­tettek a város cukrászai. A 2640 kilogrammos „mű” kö­rülbelül 30 ezer szeletre vágható. Az érdekesség ked­véért, no meg a teljesít­mény értékének növeléséért a spanyol cukrászok közöl­ték a torta receptjét: 10 800 tojás, 180 kilogramm man­dula, 540 kilogramm liszt, 360 kilomgramm cukor, 200 kilogramm lekvár, 25 kilo­gramm citrom. VÉKONYBÉL-ÁTÜLTETÉS A vékonybél nélküli bete­geket életük végéig mester­ségesen kell táplálni. Ez fö­löslegessé válna, ha gyom­rukba megfelelő vékonybelet ültetnének át. A vékonybél teljes hossza átlagosan 6 méter, de már egy-egy 80- 100 centiméteres szakasz is elegendő lehet arra, hogy a táplálék benne felszívódjon. A kiéli egyetem sebészei szerint az átültetés ma a kísérlet és az orvosi gya­korlat között valahol fél­úton van. Elhunyt szemé­lyekből ma már ki tudják venni a vékonybelet a hoz­zá tartozó erekkel együtt, s ezeket össze tudják kötni a befogadó személy érrendsze­rével. Mint minden szervát­ültetéskor, itt is számolni kell a kilökődési reakcióval. A kutatók azonban remélik, hogy az immunválaszt el­nyomó mai gyógyszerekkel ezt az akadályt leküzdhetik. GYILKOSSÁGOK WASHINGTONBAN Az amerikai fővárosban az év eleje óta már 75 embert öltek meg. Tavaly az első két hónapban 46 ember lett gyilkosság áldozata. 1988- ban Washingtonban össze­sen 3772 gyilkosság történt, 145-tel több, mint 1987-ben. A szakértők szerint ebben a városban az év végéig leg­alább 600 embert fognak meggyilkolni. Washington­ban a bűnözés növekedését egy újfajta kábítószernek, a Cracknak tulajdonítják. A gyilkosságok legfőbb oka az utcai bandák egymás közti leszámolása. Az áldozatok főleg fiatalok, sok kiskorú is van közöttük. Igen sok fiatal fegyvert visel, és ez is oka a sok gyilkosságnak. SAVANYÚ-E A SZŐLŐ? Japánban olyan készülé­ket gyártottak, mellyel az élelmiszerek izét mérik. En­zimes bioérzékelő méri az illető anyag alaninkoncent- rációját. Az alanin az élel­mek izét megadó anyagok egyike. Az érzékelő enzimet — bizonyos fajta alanin ez is — porózus műhártyára rögzítik, mely bevonja az elektródát. Ha a szerkezetet alanindús közegbe helyezik, az aminosavak rögzülnek a készülék saját enzimjén és megváltozik a membrán elektromos töltése. A bioló­giai elektróda által jelzett feszültségingadozás megadja az elemzett közeg alanintar- talmának százalékos ará­nyát. Ebben a Gyulai úton épülő, különleges megjelenésű épületben ÉTTEREM, BÁR ÉS 10 SZOBÁS PANZIÓ FOG ÜZEMELNI. Várjuk az önök ötleteit, javaslatait az üzlet nevével kapcsolatban. A nyertes név beküldője 3000,— Ft jutalmat kap. A további legjobb ötletek gazdáit vendégül látjuk aiz új üzletben. Beküldési határidő: március 28. „1 jó öllel=3000 Ft" jeligére a békéscsabai lapkiadóba. FELHÍVJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉT, HOGY A VÍDIA RAKTÁRÁRUHÁZBAN, BÉKÉSCSABA, • SZERDAHELYI U., 30 százalékos előlegbefizetéssel az alábbi típusú fagyasztószekrények, és fagyasztóládák elüjegyezhetök: Előleg: H 125 fagyasztószekrény 3570,— HB 230 fagyasztószekrény 5340,— F 200 fagyasztóláda 6150, __ F 300 fagyasztóláda 7050,— F 400 fagyasztóláda 7890,—­MF 300 fagyasztóláda 8520,— Teljesítés: 1989. I. félév.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom