Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-13 / 61. szám

1989. március 13., hétfő Küldöttgyűlésekről jelentjük Harmincéves az alkoholellenes klubmozgalom Ünnepi megemlékezés Békéscsabán Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet Péntek este a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetke­zet küldöttei — kiket a kör­nyező 11 település szövetke­zeti tagjai delegáltak — fel­szabadult hangulatban gyü­lekeztek a szeghalmi ifjúsá­gi és úttörőházban. Mi késztette őket jókedvre? Kanó Károly elnök írásos beszámolójából megtudhat­ták, hogy tízéves fennállása legsikeresebb évét zárta a szövetkezet. Tavaly a tervezett 10 és fél helyett 12 milliós nyere­séget értek el. A takarékbe­tétek összege 13, a kihelye­zett kölcsönállomány pedig 31 százalékkal emelkedett. Ez utóbbin belül kimagasló, 69 százalékos, a személyi kölcsönök növekedése, ami — az írásos beszámoló sze­rint — nemcsak a szabad felhasználhatóságának és gyors igénybevételi lehető­ségének tulajdonítható, ha­nem sok esetben az ügyfél anyagi kényszerhelyzetének is. Egyre szélesedik a szövet­kezet kiegészítő tevékenysé­ge. Tavaly december 8-án nyitották meg Szeghalmon az Alfa villamossági szaküz­letüket, amely még abban a hónapban 3,8 milliós for­galmat bonyolított le. Szin­tén új kezdeményezésük a szeghalmi Sebes György és a bucsai általános isl^plában működő két iskolaszövetke­zeti csoport. Az iskolaszö­vetkezetek 200 tagja 119 ezer forintot gyűjtött össze, és ami legalább ilyen fontos, bár forintokkal nem mér­hető, a gyerekek takarékos­ságra nevelése. De nézzük, mi is történt a küldöttgyűlésen! Miután Pesti Lászióné, az okányi ki­rendeltség vezetője köszön­tötte a küldötteket és a ven­dégeket, Kanó Károly szó­beli beszámolója követke­zett. Értékelte az elmúlt évek munkáját, kiemelte a szövetkezet töretlen fejlődé­sét. A betétállomány csak­nem a duplájára nőtt, je­lenleg meghaladja a 443 mil­lió forintot, öt év alatt 540 millió kölcsönt nyújtottak a tagjaiknak. Közben fo­lyamatosan nőtt a nyereség, javultak a tárgyi feltételek. Üj üzletet építettek Bucsán, Ecsegfalván és Körösnagy- harsányban, míg a füzes- gyarmati kirendeltséget bő­vítették. Hlogy az eredményekben gazdag öt év után mit vár­hatnak a következő öt esz­tendőtől, erről is szólt Kanó Károly. Továbbra is fő fel­adatuknak tekintik — első­sorban a betétállomány nö­velésével — a gazdálkodás alapjait jelentő pénzügyi források bővítését. A hitele­zés területén — igazodva a kor szelleméhez — nagyobb szerepet kap majd az egyé­ni és a társas vállalkozások finanszírozása. A jövőben a nyereség drasztikus csökke­nésével számolnak, ez már az 1989. évi tervszámokból is látszik. A tavalyi 12,3 milliós nyereség után ez év­re csupán 3,6 milliót ter­veznek. A takarékbetéti ka­matlábak nagymértékű emelkedése, valamint a ka­matadó olyan mértékben nö­veli a ráfordításokat, amit a bevételek nem tudnak telje­sen ellensúlyozni. A vendégek közül Galam- bosi László, a Mészöv taka- karékszövetkezeti főosztály- vezetője elmondta, igen nagyra értékelik az elért eredményeket. Március ele­jén juttatták el előterjeszté­süket a Pénzügyminisztéri­umhoz és a KPVDSZ-hez, amelyben a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet­nek a Kiváló Szövetkezet cí­met javasolják. Végezetül, mivel a man­dátumuk lejárt, az igazgató­ság. a felügyelő bizottság és a megyei küldöttek meg­választására került sor. Az igazgatóság és egyben a szö­vetkezet elnökének a követ­kező öt esztendőre ismét Kanó Károlyt választotta meg a küldöttgyűlés. (ml) Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ szombaton tartotta küldöttgyűlését. Nagy Jó­zsef né elnök elmondta: ne­héz, de eredményes évet zárt a szövetkezet. A többszöri áremelés, a szabályozók mó­dosítása, a bérbruttósítás, a forgalmi adó bevezetése és egyéb tényező sok gondot, izgalmat okozott. Megváltoz­tak a fogyasztói szokások: élelmiszerből, ruházatból és egyéb áruféleségekből az ol­csóbb termékeket keresik a vevők, melyeket nem min­dig tudnak beszerezni. Ilyen körülmények között a dolgozók kitartó szorgal­mát, helytállását tükrözi a 791 millió 361 ezer forintos árbevétel, mely 125 millió 674 ezerrel volt több az elő­ző évinél. A felvásárlási-ér­tékesítési árbevétel az előző évinek a kétszerese volt. Felvásároltak szakcsoport­jaiktól 360 ezer húscsirkét, 800 ezer tojást, 100 ezernél több májlibát és 1316 mázsa mézet. A szövetkezet nyeresége meghaladta a 18 millió fo­rintot. Ennek köszönhető többek között, hogy közmű­velődési, tömegsport- és szo­ciálpolitikai célokra a terve­zett 300 ezer forint helyett 715 ezer 604 forintot költhe­tett a szövetkezet. Az idős, beteg, legjobban rászoruló nyugdíjasok támogatására 244 ezer 726 forint jutott. A hálózatfejlesztésben — különböző anyagi források­ból — több mint 20. millió forintos, 1989-re áthúzódó két nagy beruházás indult meg: Békésszentandráson a Körös vendéglő átépítése és a bélüzem. bővítése. Hét egy­ségben — közöttük az Ár­pád Szállóban — bevezették a központi gázfűtést, ami je­lentős költségmegtakarítást eredményezett. Mivel nagy a konkuren­cia — és az áfész verseny- pályán szeretne maradni —, igyekeznek szebbé, kulturál­tabbá varázsolni az üzlete­ket, a vendéglátóipari egy­ségeket, az éttermekben mérsékelt árakat kialakítani hogy szívesen jöjjenek a fo­gyasztók. A hozzászólók elismerés­sel nyilatkoztak arról, hogy az áfész nem csak Szarvason és Békésszentandráson, ha­nem a kistelepüléseken: Csa- bacsüdön, Kardoson és ör- ménykúton is nagy gondot fordít a hálózatfejlesztésre, sokat javult az áruellátás. Szóba került, hogy az élet- színvonal csökkenése jelen­tősen érzékelhető a keres­kedelmi hálózatban. Min­dent elkövetnek azért — egyebek között használtru­ha-boltot is nyitottak —, hogy a kiskeresetűek is vá­sárolni tudjanak. Hegedűs László, a békés- szentandrási tanácselnök el­mondta: sok bírálat éri a kereskedelmi dolgozókat. Pedig derekasan állják a sarat ebben a bonyolult vi­lágban, amikor ideges, tü­relmetlen hangulatban élünk valamennyien. És a pult mindkét oldalán emberek állnak! Iszonyú teher rakó­dik a kereskedők vállára, s az ő tűrőképességük is vé­ges. Örömmel fogadták a kül­döttek azt a bejelentést, hogy a bérfejlesztés 11 szá­zalék, de 3700 forint alatti kereset nincsen. Félévkor ismét felülvizsgálják a lehe­tőségeket, hogy a kiskerese­tűekén segíthessenek. (Ary) Három évtizeddel ezelőtt, 1959. február 28-án alakult meg Zahorán Mátyás, vas­betonszerel ő kezdeményezé­sére hazánk első alkoholel­lenes klubja Békéscsabán. Az alakulóülésen a városi tanács dísztermében mint­egy nyolcvanan vettek részt harminc esztendővel ezelőtt. Nem kis nehézségek árán jutott el napjainkig az al­koholellenes klubmozgalom. Ma már hazánkban több mint 180 klub működik az egyre gyakoribb szenvedély­betegség megelőzéséért. Az elmúlt három évtized­re emlékeztek szombaton Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban az ország szin­te valamennyi térségéből ér­kezett vendégek, az alkohol- ellenes klubok képviselői. A mintegy háromszáz hazai és külföldi vendéget a házigaz­dák nevében dr. Rácz László, a megyei tanács egészség- ügyi osztályvezetője köszön­tötte. ' Dr. Becsei József, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese megnyitójában emlékeztetett arra, hogy út­törő szerepet vállaltak a bé­késcsabaiak a nép, a lakos­ság egészségmegőrzése érde­kében kezdeményezésükkel. Hazánkban 1979-ben Békés ■ megyében kezdődött meg legelőször a népesség csök­kenése. Az okok között az elköltözés mellett az elha­lálozások magas száma is szerepet játszott. Napjaink­ban Budapest mellett az or­szág legöregebb megyéje Békés. A továbbiakban rész­letesen szólt a megve gaz­dasági. politikai, kulturális, és idegenforgalmi hagvomá- nvairól. életéről. Befejezé­sül eredményes tanácskozást kívánt az emlékülés részt­vevőinek. Ezt követően dr. Farkas­falvi Klára, az Országos Egészségvédelmi Tanács Klubmozgalmi Albizottságá­nak elnökhelyettese ünnepi előadásában mérleget készí­tett a három évtizedről. Ki­emelte Zahorán Mátyás és dr. Sóki András főorvos em­bermentő, humánus kezde­ményező tevékenységét. „Egy orvos számára a leg­nagyobb sikerélményt jelen­ti, ha gyógyult alkoholbe­teggel találkozik. Számomra — aki húsz éve veszek részt a klubmozgalomban — a sok nehézség, gond mellett ezek az apró örömök jelentik a feltöltődést orvosi mun­kámhoz.” A továbbiakban a közös kulturális programok, ki­rándulások és a sportolás igazi közösségformáló szere­péről beszélt az alkoholisták gyógyításában. Az alkohol- ellenes klubmozgalom mód­szertana a gyógyulva gyó­gyítás. Ez a mozgalom meg­szokta a nehézségeket, de hittel és bizalommal fordult az emberekhez és az állan­dó érték, az egészség visz- szanyerését tekinti legfonto­sabb céljának. Befejezésül megköszönte a Magyar Vö­röskereszt, az egészségügyi intézmények támogatását, az alkoholellenes klubmozga­lom további tevékenységé­hez hitet, erőt és türelmet kívánt az előadó. Gyulavári András, a bé­késcsabai klub alapító tagja részletesen beszámolt arról a jelentős munkáról, ame­lyet Zahorán Mátyás veze­tésével a csabaiak tettek. Az alkoholellenes klubok kép­viselői ajándékot nyújtottak át Gyulavári Andrásnak. A program kulturális műsor­ral fejeződött be. V. L. Ha sztrájkol a boltos — Prémium és pénzbüntetés Mit mond Csóti János? „Sokat zaklattak mostanában” A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ évtizedekig sok dicsőséget szerzett a településnek, a megyének. Vándor- zászlók, kiváló címek, elismerések fémjelezték a mun­kájukat. Aztán, mintha megtört volna a varázs, egy­szerre csend vette körül a szövetkezetei. Az utóbbi időben viszont botrányszagú eseményekről hallani. Pré­miumügyek, áremelés, sztrájk. Ezek a leggyakrabban előforduló címszavak. A szóbeszéd terjed, egyre jobban duzzad és ma már a legfelsőbb vezetőket a „négyek bandájaként” emlegetik. Kíváncsiak voltunk: mit mond mindezekről Csóti János, a szövetkezet elnöke. Mottó : „Nem tehettünk máit, mint éltünk a lehetőségekkel.” — Hogy érzi magát? — Értem a kérdést. A válaszom rövid: jól vagyok, nem érzem magam rosszul. Hozzá kell szokni a nyíltsághoz, a bírálathoz, hiszen több mint negyven évig nem ez volt a módi. Szükségesnek tartom a múlt értékelését, az útkere­sést, a politikai, gazdasági megújulást. Ügy érzem, nekem személy szerint nincs szégyenkezni valóm. Mi részesei, de nem okozói voltunk a rossz gazdasági körülményeknek, ezt az eredményeink bizonyítják. — Mégis, mintha elkeseredett lenne. — Szó sincs erről. Csák akikor szomorodom el kissé, ami­kor alaptalanul sértegetnek, esetleg mocskolódinak. Sokszor túlságosan is felnagyítanak bizonyos dolgokat. — Ezért akart nyugdíjba menni? — Még 1979-ben átestem egy infarktuson. Ez azt jelen­tette: gyökeresen meg kell változtatnom az életvitelemet. Ennek egyetlen lehetőségét a munkában láttam. Egyébként is türelmetlen ember vagyok, nem viselem el a halogatást: majd megcsináljuk. Mindez természetesen konfliktusokkal jár, amely koptatja az embert. A nehezebb helyzetben is szerettem volna megtartani a gazdálkodás színvonalát: fej­leszteni a termelést, bővíteni az exportot. De minduntalan falakba ütköztem a merev pénzügyi politika miatt. A végén még hitelt sem akartak adni. Ekkor határoztam el, hogy elég volt. — Ne haragudjon, én nem hiszem, hogy csupán ezért gon­dolt a nyugdíjra. — Nézze, valóban sokat zaklattak mostanában. Feljelen­tettek, a rendőrség, a népi ellenőrzés tartott vizsgálatot. Negyven éve vagyok kereskedő, 1949-ben kezdtem inasként, tíz esztendeig a pult mögött álltam. Immár harminc éve vezetőként dolgozom. Csoda-e, hogy ilyen körülmények kö­zött egy pillanatra bizonytalanná válik az ember? — Szóval, meggondolta magát. Miért? — Ennek ,is egyszerű magyarázata van. Elkezdtünk jó né­hány beruházást. Űj paplanüzemet építettünk, megvalósul. Mezőkovácsházán a korszerű baromfifeldolgozó. Így évente 20-22 millió dollár értékű terméket adunk el tőkés piaco­kon. Az alaptevékenység mellett tehát jól megfér a fel­vásárlás, a termeltetés és a termelés. A kereskedelemben, a vendéglátásban különben is előretör a magánkezdeménye­zés. Ezért szükséges megteremteni a stabil gazdálkodás alapjait. Két év múlva ez a szövetkezet ismét a régi lesz, ami a hírnevet illeti. Nem hagyhatom itt azt a kollektívát, amelyik végül is bízik bennem. Nyugodt szívvel szeretnék a kalapom után nyúlni. — Van ennek valós alapja? — Tavaly 1,7 milliárd forint árbevételt értünk el, a nye­reség pedig 60 millió forint volt, ez az összes bevétel 3,5 százaléka. Ilyen eredményt 'egyetlen Békés megyei áfész sem produkált. Az exportunk is jól sikerült. A 670 millió forintból 570 milliót tett ki a tőkés kivitel, amely 100 mil­lióval több, mint 1987-ben. Az igazsághoz hozzátartozik: a bolti kiskereskedelem bevétele csökkent. — Pedig felemelték a fogyasztói áraikat. Ebből aztán ki­sebb palotaforradalom lett Kovácsházán és környékén. — Nem tettünk .mást, mint éltünk a lehetőségekkel: a piac értékítéletére alapozva, a kereslet-kínálat szabályai szerint alakítottuk ki a fogyasztói árakat. A keresettebb luxus-, vagy élvezeti cikkeket valóban drágábban kínáltuk, más áruk viszont olcsóbbak lettek. Mottó: „Semmiféle szabálytalanságot nem találtak.” — Mondana erre példákat? — Hogyne. A cigaretta árát 60 fillérrel emeltük. Ugyan­akkor a csecsemő- és gyermekruházatot, az idős emberek­nek nélkülözhetetlen cikkeket olcsóbban adtuk. Az lett a nóta vége, hogy a megyei árhatóság vizsgálata után vissza­koztunk. A gyerekruhákat azonban továbbra is olcsóbban árusítjuk. Csak erről senki sem beszél. — Tehát elismerésre számítottak? — Nem erről van szó. A jogszabályok lehetővé teszik a szabadáras termékek ármozgását. Végül azt sütötték ránk, hogy tisztességtelenül jártunk el, mert nem tájékoztattuk előre a Lakosságot. Ezért a legközelebbi küldöttgyűlésen en­gem és a helyettesemet felelősségre vonnak. — Konkrétabban? — Valószínűleg pénzbüntetést kapunk. Bár bírósághoz for­dulhatnánk, de a per évekig eltarthat. Nem éri meg. — önnek mennyi a havi bruttó keresete? — Valamivel több mint 30 ezer forint. — Ki állapítja ezt meg? — Régebben a Mészöv elnöksége, újabban a felügyelő­bizottság. A küldöttgyűlés pedig jóváhagyja. — Itt van a kezemben egy névtelen levél, amely szerint Csóti János 1987-ben 600 ezer, tavaly 350 ezer forint pré­miumot vett fel. Így van ez? — Nem “egészen. A tavalyelőtti bruttó prémiumom 399 ezer, az 1988-as 500 ezer forint volt. Egyébként a kifizetés jogosságát több ellenőrző szervezet vizsgálta és semmiféle szabálytalanságot nem találtak. Ugyanis a prémiumfeltéte­lekét, a kifizetés módját a Minisztertanács' és az ÁBMH együttes rendelete szabályozza. — Igen ám, de a levélíró azt állítja, hogy azért veszte­ségesek a kisebb boltok, mert önök, mármint a vezetők felveszik a nagy összegű prémiumokat. — Ez alapvető tévedés. A prémiumokat az adózott nyere­ségből fizetik ki. A vezetőknek a szövetkezet vagyonát és a nyereségét kell növelniük ahhoz, hogy prémiumot kapja­nak. Nem árt megjegyezni: 1987—1988-ban az áfész nyere­ségének 80 százaléka a termeltetésből, az ipari tevékenység­ből, főleg az export növeléséből származott. A bolti kiske­reskedelem nyeresége valóban alacsony, ennek ellenére nincs szándékunkban ezeket az üzleteket bezárni. Csak kivételes esetben kerülhet rá sor. — Az embereket irritálja, hogy az üzletekben dolgozók egy része 2800-3000 forintot keres havonta. — Mindenki tudja: a kereskedelemben meglehetősen ala­csonyak a bérek, megértem az elégedetlenséget. De tegyük hozzá, hogy nálunk 1987-ben 18,5, tavaly 13 százalékkal nőttek az átlagkeresetek. Az idén, január 1-jétől pedig 4 ezer forint a minimális bér. Mottó: „Többet kell lenni az emberek között.” — Február 13-án Mezőhegyesen a 19. számú ABC-áruház dolgozói nem nyitották ki az üzletet, mert kevesellték a fi­zetésüket. Magyarul: sztrájkoltak. Mi erről a véleménye? — Menjünk sorjában. Február 6-án vezetői értekezleten, a szakszervezettel egyetértésben döntöttünk a béremelésről. Ezek szerint 10 százalékos fejlesztést határoztunk el. Java­soltuk: 5 százalékot mindenki kapjon, 5 százalékot pedig differenciáltan osszanak szét. A mezőhegyesiek február 10- én, p>énteken délután telefonáltak, hogy valaki menjen ki a központból, mert kevesellik a pénzt. Az üzenetet az egyik osztályvezető vette, aki azt mondta: legyenek nyugodtak, intézkedünk. Hétfőin az elnökhelyettes elindult Mezőhegyes­re, de a boltot zárva találta. Csupán egyórás volt a mun­kabeszüntetés. — Ezek szerint eredményes volt az önök közbelépése, ne­tán retorziót alkalmaztak? — Retorzióról szó sem volt. Másnap én is beszéltem a dolgozókkal. Kifejtettem: joguk van a tiltakozásnak ezt a módját választani, de beláthatják, hogy pénteken délután már nem volt módunk intézkedni. Erre föl, hétfőn reggel1 sztrájkba lépnek. Ezt nehezményeztem. — Ügy tudom, hogy az üzlet szakszervezeti bizalmija nem értett egyet a munkabeszüntetéssel. — Így van. Le is váltották a tisztségéből. — Mi volt •« követelésük talapja? — Az, hogy kevesebbet keresnek, mint a kovácsházi Mo­zaik Áruház dolgozói. Mondhatnám azt is: a teljesítményük is kevesebb, de nem ez a lényeg. Az a legnagyobb gond, hogy nem tudunk annyit fizetni, mint a mezőgazdasági kombinát. Egyetlen boltjuk van a településen, de a dolgo­zók 5-6 ezer forinttal többet keresnek. — Az ügynek mégis van tanulsága ... — Van. Méghozzá az, hogy többet kell lenni az emberek között. — Ezek után is azt állítja, hogy jól érzi magát? • — Igen. Dolgozom, társadalmi elfoglaltságom is van jócs­kán. A lányom főiskolás, nemrégen egy hétig itthon volt, de nem tudtam vele beszélgetni, mert mindig későn men­tem haza. Az utolsó napon volt egy kis idő, amikor kívit- tem az állomásra. Seres Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom