Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

1989. március 10., péntek HgHíM.'fiTd Folytatja munkáját az Országgyűlés Vélemények, javaslatok Eszmecserék a Parlamentben A napirendi témához kap­csolódva az alább felsorolt képviselők mondták el vé­leményüket, ismertették ja­vaslataikat: Barcs Sándor, Bölcsey György, dr. Szíjártó Károly, Sarlós István, dr. Garbacz Katalin, Korom Mihály, Biacs Péter (soron kívül), Pásztohy András, Kereszti Csaba, Szabó Kálmán, Szir- tesné dr. Tomsits Erika, Varga János, Sebők János, Szilágyi Tibor, dr. Horváth Jenő, Hámori Csaba, Föl- dy Ferenc, Solymosi József, Bak István, Várhelyi József, Hankó Mihály (a Békés me­gyei országgyűlési képviselő felszólalását a 3. oldalon kö­zöljük), Hellner Károly, dr. Balogh Károly, Simon Péter Pál, Peják Emil, Méhes La­jos, Radnai Gábor, Szűcs Gyula, Sasvári József, Zsó- ka Endre, Géczi István és Bödőné Rózsa Edit. A kétnapos vita lezárása­ként Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter összegezte az elhangzottakat, örömmel állapította meg. hogy az al­kotmány szabályozási kon­cepciójának alapvető logiká­ja a képviselők számára el­fogadható volt. találkozott a Tisztelt Ház egyetértésével. Ennek értelmében hozzálát­hatnak a további munkához. A vita alakján szerkezetileg kialakultnak tekinthető az alaptörvény. A bevezető után az állampolgárok alap­jogainak és kötelességeinek felsorolása és garantálása szerepelhet, majd megjelen­hetne egy fejezet, amely az általános elvekre terjedne ki. Mellőzhető a társadalmi, gazdasági, politikai rend cí­met viselő fejezet, minthogy általánosan elfogadottá vált. hogy az alkotmány alapelve­ket rögzítsen. Ezután az ál­lamszervezetre, az önkor­Félelem a. diktatúráiéi Adhatunk-e az új al­kotmányban a köztársa­sági elnök kezébe olyan hatalmat, amely csak­nem teljhatalommal ru­házza fel személyét? Ügy tűnik, az ilyen jel­legű elnöki hatalom amennyire előnyös, leg­alább annyira veszélyes is lehet. Legalábbis er­re az ellentmondásra hívta fel a honatyák fi­gyelmét hozzászólásában tegnap Sarlós István, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese. A szünetben megyei képviselőnket is meglehetősen élénken foglalkoztatta Sarlós Ist­ván gondolata. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Magyar Pál mezőberé- nyi képviselőnk vélemé­nyét. — Semmiképpen nem kaphat teljhatalmat a köztársasági elnök, vagy­is, rendelkezési jogot például a hadsereg fö­lött, vagy rendkívüli ál­lapot kihirdetésére. Hi­szen ez tulajdonképpen önmagában hordozhatja egy diktatúra lehetősé­gét is, amit valóban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Demokratizálódó közéletünkben, amikor is tapasztalataink még vajmi kevés muníciót adnak a társadalmi vi­tákhoz, könnyen előfor­dulhat, hogy a szélsősé­ges, nem megszokott, ám valójában minden hátsó szándék nélküli vélemény, esetleg tö­megdemonstráció dikta­túra bevezetését indo­kolja, holott valójában elkerülhető lenne, s a konfliktusok megoldá­sára más utat, más mó­dot is lehetne választa­ni. mányzatokra és az állami szimbólumokra vonatkozó részek következhetnének. Egyetértés alakult ki ab­ban is, hogy néhány intéz­mény, amelyet újonnan kí­vántak a magyar alkotmá­nyos gyakorlatba bevezetni, illetve egy esetben megújí­tani, szerepelhet a szöveg­ben. Ez utóbbi a köztársa­sági elnöki intézmény, amelynek tartalmát többé- kevésbé egy közepesen erős pozícióban határozta meg a vita. Nézetkülönbség nélkül el­fogadták az alkotmánybíró­ság intézményét, és egyér­telműen megerősítést nyert a Legfőbb Állami Számve­vőszék bevezetésének gondo­lata. Végül elfogadottá vált az is, hogy az alkotmány tartalmában, szabályozási el­veiben fejezze ki társadal­munk jellegét, politikai irá­nyultságát. Az egy- vagy kétkamarás Országgyűlés kérdésében ál­lást foglalók többsége az egykamarás változat mellett érvelt. Ennek ellenére a mi­niszter azt kérte, hogy az Országgyűlés járuljon hoz­zá: a kétkamarás megoldást is szerepeltethessék a vitá­ra bocsátandó koncepcióban. Az igazságügy^miniszter javaslatát azzal indokolta, hogy a kétkamarás Ország- gyűlés adott esetben bizto­síték lehet akár a többség véleményével szemben is, a kisebbség jogainak a bizto­sítását. jelentheti. Ezért nem tartotta feleslegesnek, hogy legyen olyan intézmény a Parlamentben, amely ugyan nem dönt, de megfontolásra késztetheti a döntéshozókat. Ezt már a közeljövő miatt is érdemes szem előtt tar­tani, amikor a pártok har­cának színtere lesz az Or­szággyűlés. A következőkben szólt azokról a változásokról, amelyek az alkotmány-, a közigazgatási bíráskodás, az önkormányzati tevékenység átalakulásában öltenek tes­tet, egy új bírósági eljárási törvényben fejeződnek ki, majd megmutatják, hogy mi­lyen feladatok tarthatók fenn az ügyészség számára, s annak milyen legyen a " szervezeti felépítése. A tervezett bírósági re­form legfontosabb eleme az, hogy az első fokú bírásko­dás jóval közelebb kerüljön a lakossághoz. Ezért nem ragaszkodnak majd minden esetben á közigazgatási ha­tárok figyelembevételéhez, mert nem mindig azok az irányadók. A reform akkor történhet meg, ha az alkot­mányt elfogadták, ha sike­rült kidolgozni a bírói szer­vezeti törvényt, s a beveze­tés feltételei megértek. Az igazságügy-miniszter szólt az önkormányzatok szerepéről is. A mai, főként gazdaságilag korlátozott le­hetőségek között nagyon szép példáit látjuk az ön- kormányzatok működésének — mondotta. — Az emberek mindennapi érdekei főként a helyi önkormányzatoknál összpontosulnak, az állam­polgárok hozzászoknak ah­hoz, hogy részt vegyenek az őket érintő döntések meg­hozatalában, s minden biz­tosítékot — gazdaságit, tör­vényit — meg 'kell qdni működésükhöz. A miniszter elmondta, hogy a jelenlegi alkotmányozási folyamat kapcsán nem tervezik a me­gyehatárok megváltoztatását. A fegyveres testületekkel kapcsolatban elhangzott észrevételekre reagálva jo­gosnak tartotta azt az igényt, Hogy e testületeket az alkotmány „helyezze el” az államszervezetben, hatá­rozza meg funkcióikat. Ezt ki kell munkálni, az alapve­tő elvek valóban kerüljenek az alkotmányba, s utána egy új honvédelmi törvény sza­bályozza a részleteket, majd • pedig — mint minden had­seregben — a szolgálati sza­bályzat hivatott a katonák feladatait, kötelezettségeit meghatározni. A halálbüntetés kérdésé­ről szólva így fogalmazott: olyan büntetési nemről van szó, amelyről a szakértők és a közvélemény nem szokott azonos módon vélekedni. Sok helyütt eltörölték, sehol sem népszavazással, mert vannak olyan összefüggései, amelyek túlmennek egy tár­sadalom politikai, jogi kul­túráján, a pszichikai álla­pothoz is kapcsolódnak. Ügy ítélte meg, hogy a hálálbün- tetés sem kedvező, sem ked­vezőtlen hatással sincs a bűnözés alakulására, pszi­chológiai következményei azonban felmérhetetlenek — felmérhetetlenül károsak. Az alapproblémát kell mérle­gelni: olyan bűncselekményt elkövetőket, akiket ki aka­runk vonni a társadalom­ból, azokat valóban ki kell vonni a társadalomból, s ez megoldható egy tényleg élet­fogytig tartó szabadságvesz­tés büntetéssel. Ebben az irányban kellene gondolkodni, mert megvaló­sítja a büntetés célját, ugyanakkor nem sértjük az élethez való alapvető jogot, amely jóval nagyobb érté­kű, mint bármelyik más alapvető jog. A miniszter elmondta, hogy a népszavazást két for­mában képzeli el. Egyrészt az alaptörvény egészére kel­lene majd voksolni, más­részt arra az öt-hat fontos részkérdésre (államforma, címer, egyéb szimbólumok), amelyek ügyében a döntés nem kell hogy megszabja az egész alaptörvény elfogadá­sát vagy elutasítását. Kulcsár Kálmán végezetül hangsúlyozta: az alkotmá­nyozási folyamatban az egész társadalomnak részt kell vennie. Megvizsgálhatónak, s a pártokkal folytatott pár­beszéd hatáskörébe tartozó politikai kérdésnek tartotta azt a javaslatot, hogy az Országgyűlés az alkotmány megvitatásakor hívja meg — valamilyen kulcs alapján — a különböző politikai erők képviselőit, akik szavazati joggal vennének részt a vi­tában, így egyúttal a dön­tés szélesebb bázison nyu­godna. A miniszter ugyan­akkor megemlítette: az Or­szággyűlés által létrehozott alkotmányozó bizottságot is bővítheti a Tisztelt Ház, megbízhat akár teljes jogú részvétellel újabb tagokat, akik különböző politikai erőket képviselnék. Ez való­színűleg ügyrendmódosítást igényel, hiszen első alkalom­mal fordulna elő, hogy par­lamenti bizottságnak nem képviselő tagja lenne — (Folytatás a 3. oldalon) Japántól az MTK-VM-ig Fekete Jánossal, Szarvas országgyűlési képviselőjével, a Magyar Nemzeti Bank immár nyugalmazott első el­nökhelyettesével még a januári ülésszakon szerettünk volna beszélgetni. Fontos elfoglaltságai akkor külföld­re szólították, most viszont újra részt vett a parla­ment munkájában. — önt kiemelkedő szakemberként jegyzik a hazai és a nemzetközi banki életben. Nyugdíjba vonulása után számítanak-e a tapasztalataira, tanácsaira, akár itthon, akár külföldön? — kérdeztük a képviselőt a tegnap dél­előtti szünetben. — Nem panaszkodom, lassan több dolgom lesz, mint aktív koromban. Rendkívül hízelgő ajánlatokat kaptam eddig külföldről; nagy bankok hívnak tanácsadói, vagy igazgatótanácsbeli funkcióba. Elvállaltam egy munkát a legnagyobb osztrák bank nemzetközi tanácsadó testüle­tében, egy olasz banktól is kaptam hasonló kérést, cftt még nem állapodtunk meg. Azonkívül a Magyar Nem­zeti Banknak és a népgazdaságnak vannak külföldön bankjai, Londonban, Bécsben, s az egyiknek elnöke, a másiknak alelnöke vagyok. Nemrég a japán kormány felkérte a Minisztertanácsot, hogy egy feladatra „adjon kölcsön”: alakult ugyanis egy nemzetközi bizottság Hel­mut Schmidtnek, az NSZK volt kancellárjának a veze­tésével — aki kimagasló tehetségű közgazdász és nagy­szerű ember. A feladatunk pedig az lesz, hogy a nem­zetköz; adósságválság megoldására javaslatokat tegyünk. Itthon a Minisztertanács mellett működő szűkkörű ta­nácsadó testület munkájában veszek részt. — Egyre több időt vesz igénybe a közélet, a képvi­selőség is... — Ez a legfontosabb a számomra. Megbízatásom a választópolgárok bizalmának köszönhetem, s ez többet ér, mint bármelyik kapott funkció. És ne felejtsem el, van egy másik választott tisztségem is, az MTK-VM el­nöke vagyok, s ebbéli minőségemben azt szeretném bi­zonyítani, hogy a sportban is lehet tiszta kézzel és bot­ránymentesen vinni az ügyeket. Közmegegyezés kibővített ülésszakon Az új alkotmány szabályozási elveinek vitája majd­nem két teljes munkanapot vett igénybe, jelezvén a té­ma fontosságút, kiemelt jelentőségét. Németh Ferenc, az alkotmány-előkészítő .bizottság tagja, megyénk képvi­selőcsoportjának vezetője elöljáróban a szabályozási el­vek főbb szempontjairól beszélt. — Azzal mindenki egyetértett, hogy Magyarországnak teljesen új alkotmányra van szüksége, olyanra, amely elsősorban magyar, tehát tükrözi nemzeti sajátosságain­kat, történelmi hagyományainkat, ugyanakkor az eu­rópai alkotmányfejlődés pozitívumait is igyekszik hasz­nosítani. Egyébként a bizottság munkájában sokat segí­tettek a társadalom- és történelemtudományok kutatói, heraldikusok, politikusok. — Leendő alaptörvényünk gyorsan változó, alakuló, konfliktusokkal teli időszakban készült. Hogyan válhat­na a közmegegyezés eszközévé? — Véleményem szerint kibővített ülésszakon kellene megvitatni a törvénytervezet parlamenti vitáját, ame­lyen részt vennének a? addig megalakult pártok, egye­sületek, független szakszervezetek képviselői — ez len­ne az első lépés egy konszenzus megteremtéséhez. — A dokumentumokat rövidesen társadalmi vitára bocsátják ... — Úgy gondolom, ebben a munkában mindenkinek, állampolgároknak, intézményeknek, hivataloknak részt kell vállalniuk, mindazoknak, akik felelősséget éreznek az új alkotmány kidolgozása iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom