Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. március 1., szerda Új módszerrel, új típusú vezetőket képezni... „Menedzseriskola” Békéscsabán A menedzser típusú veze­tés rendszere. Menedzseri feladatok a vállalati straté­gia tervezésében. Piaci vál­lalkozások menedzselése. A vállalkozás működésszabá­lyozása. Korszerű, innovatív vállalkozási szervezeti for­mák... Ilyen és ehhez ha­sonló címeket olvashatunk a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Békés Megyei Szervezete által — felső és középvezetőknek — meghir­detett tanfolyam tematiká­jában. A kínálat vonzó, ha­mar összejött annyi jelent­kező, ahány ideálisnak mondható ebben a képzési formában. Izgatott volt a szervező, várakozással teli a hallgató, lelkesedik az előadó. Ez a vállalkozás — úgy tűnik — sikeres lesz. De kérdezzük meg inkább az érdekelteket! II szervező Pelle Tamásné, a TIT me­gyei szervezetének főmun­katársa: — Másfél éve kezdtek ér­deklődni nálunk, hogy mi­ért nem szervezünk meióed- zserképző tanfolyamot. No­vemberben aztán belevág­tunk . .. — Minden segítség nélkül? Hisz semmi tapasztalatuk nem volt e területen ... — Annyit sikerült meg­tudnunk, hogy Budapesten a műszaki egyetemen vannak tanárok, akik ezzel foglal­koznak. Felmentem hát a fő­városba, s nem utaztam hiá­ba. Dr. Boross Zoltán, a vál­lalati vezetés- és gazdálko- dástan tanszékvezetője és dr. Kocsis József docens szívesen láttak, mindenben segítségemre voltak. — Akkor hát nem ma­radt már egyedül? — Egyáltalán nem. A tar­talmát, hogy mit és hány órában lehetne elsajátítani, tőlük vártam. Dr. Kocsis Jó­zsef — őt akár e tanfolyam menedzserének is nevezhet­ném — így fogalmazott: minőségi ismeretterjesztést szeretnénk... — Es azt kaptak a hallga­tók? —I Bízok benne, hogy igen. Már a kezdet kezdetén meg­állapodtunk abban, hogy a felső és a középszintű veze­tőket külön-külön hívjuk össze, hiszen más-más is­meret kell mindkettőnek, s így „testreszabottak” lesz­nek az előadások. — Az ismeretterjesztés módszere is merőben új ... — Igen. Egyszerre két elő­adó van benn a hallgatók­kal. Egymásnak adják , a szót, lehetőséget adva a vi­tára, az eszmecserére. Ez egy aktivizáló módszer, a cél az, hogy a tanfolyam hallgatói ne érezzék kívül­állónak magukat. — A szervezés könnyen ment? — A megye legjelentő­sebb mezőgazdasági, ipari üzemeit kerestük meg felhí­vásunkkal. összesen tizen­nyolcán, illetve a középve­zetők közül tizenegyen je­lentkeztek. A vállalatok egy része — melyeket képvisel­nek — bajban van. Mágutt jól megy a „kocsi”, de még ennél is többet, jobbat sze­retnének. Mi meg azt sze­retnénk, hogy az itt tanult ismeretek beépülnének a gazdaságba. Óz előadó Dr. Kocsis József docens: — Tanszékünk 1968 óta foglalkozik a gazdasági ve­zetés támogatásával. Manap­ság egy merőben új szelle­met, új módszert kell elsa­játítaniuk. Fantasztikusan nagy feladat ez, hiszen rá­juk bíztak egy vagyont, azt kell kezelniük, gyarapítani- uk. — Tudnak ebben segíte­ni? — Az elmúlt évben le­endő oktatóknak rendeztünk ehhez hasonló tanfolyamot. Jó lenne, ha az országban minél több helyen lenne me­nedzserképzés, ezért öröm­mel vettük a Békés megyei­ek kezdeményezését. — A beszélgetés eddigi menetéből kiderült: kell ez a képzés, s jó lenne minél szélesebb körben átadni eze­ket az ismereteket. Merre tovább? — Tudja, még nekünk is tanulnunk kell és elárulha­tom, azért vállalkoztunk szívesen arra, hogy e tanfo­lyam előadói legyünk, mert meggyőződésem, hogy az elő­adások során, egy sor olyan probléma merül fel, me­lyekből mi is tanulhatunk. — Az imént tudtam meg, hogy a két tanfolyamra ösz- szesen huszonkilencen je­lentkeztek. Nem tartja el­gondolkodtatónak. hogy csak ennyi vezető van a megyé­ben. akit érdekel ez a kér­dés? — Kezdetnek nem rossz ez az arány, hiszen a bizal­mat meg kell szereznünk, s ez időbe kerül. Ráadásul sok minden ellenünk dolgo­zik manapság. — Mire gondol? — Azt mondják sokan: „Hiába akarunk mi mened­zselni, ha az előrelépés nem rajtunk múlik.” És a kör­nyezetre, az adóra, a piacra gondolnak ... Én persze úgy vélem, éppen a nehéz, körül­mények ellenére kell. meg­oldást találniuk, az aaott le­........Jól megy a »kocsi«, de még ennél is többet, jobbat szeretnének” (Pelle Tamás­né) hetőségeken belül. Mert a céltalan hajósnak nincs jó szél, de aki képes messzire tekinteni, hosszú távon gon­dolkozni, annak nyert ügye van. Ilyen menedzsereket szeretnénk képezni. — Önök nem a megszo­kott módszerrel tanítanak. — Úgy van ez, mint mi­kor két munkás visz egy gerendát. A páros biztosab­ban eljut terhével a célig. Egy embernek — ha el is bírná —, nehezebb dolga van ... Természetesen ezt a módszert csak összeszokott párosok gyakorolhatják. Ak­kor aztán jóval eredménye­sebb az ismeretterjesztés, mint a hagyományos, elő- tidásOs formában. H hallgató Szilágyi György, a Gyulai Fa- Fémbútoripari Szövet­kezet elnöke: — Amikor végignéztem a tematikát, úgy láttam, hasz­nos lenne, ha ezen a tanfo­lyamon részt vennék. Meg­győződésem, hogy a magyar vállalatok zömében megér­tek az újraformálásra, a kor­szerűsítésre, s a küszöbön álló változásokhoz, mened­zser típusú vezetőkre van „ ... céltalan hajósnak nin­csen jó szél” (Dr. Kocsis Jó­7Cpf\ Fotó: Gál Edit szükség. A döntés-előkészí­tésben, a döntési rendszer korszerűsítésében, az érde­keltségi rendszer kialakítá­sában vállalkozói típusú ve­zetők kellenek. Ehhez várom az ismereteket ezen a tan­folyamon. — Mondhatjuk, hogy je­lentőségéhez mérten nőtt a képzések, továbbképzések presztízse napjainkra? — Talán igen. Fontos, hogy minél több jól képzett szakemberrel vegye körül magát a vezető. A jól műkö­dő szervezési forma kialakí­tásához folyamatosan kép­zett, naprakész tudású mun­katársak kellenek. Ezért nem csak a menedzser-, de a szakképzésről is gondos­kodnunk kell, legyen annak bármilyen borsos az ára. — Hogyan veszi rá a be­osztottait arra, hogy ilyen és ehhez hasonló képzésen részt vegyenek? — II« a vállalati rendszer meglevő hibáit láttatni tu­dom, ha rámutatok a mód­szerekre. melyekkel más­ként, jobban megoldhatóak gondjaink, szívesen eleget tesznek a felkérésnek. Sőt, mondhatom azt is. hogy ná­lunk mostanában intenzív ismeretszerzési igény alakult ki, és az nagyon jó. .......a küszöbön álló válto­zásokhoz menedzser típusú vezetőkre lesz szükség (Szi­lágyi György) — Egy kicsit elrugaszkod­tunk eredeti témánktól, de úgy hiszem, egy menedzser típusú vezető feladata az is, hogy kiválasszon maga mel­lé egy jól képzett, sokoldalú munkatársi gárdát. — Tudja, milyen nehéz feladat ez? Mert egyrészt le­gyen jó szakember, más­részt legyenek helyi ismere­tei. A járható út, vélemé­nyem szerint az, hogy az itt dolgozók köréből kell olyan embereket kiválasztani, aki­ket a képzések során ideális szakemberré formálhatunk. Epilógus helyei! A beszélgetések után pár nappal Pelle Anna még egy­szer felhívott bennünket és elmondta .. . — Az előadások egyre ér­dekesebbek. Az emberek, ha vége a foglalkozásnak, nem akarnak hazamenni. Ügy belemelegszenek az eszme­cserébe, hogy abba sem tud­ják hagyni... Ennyi. Azután, hogy a ta­nultakat hogy tudják átül­tetni a gyakorlatba? Ez a jövő titka. A TIT minden­esetre megtette az első lé­pést . .. Nagy Agnes Sorkatona volt — sorkatona lesz Hétfőn cs kedden sok sorköteles kezdte el katonai szolgálatát, s szintén sokan a közeli napokban szereltek le. A nevezetes eseményeket e hasábokon átvitt érte­lemben vett fegyvcrátadással örökítjük meg, amikor is megszólaltatunk egy immár tartalékos állományban levő és egy hétfőn bevonult fiatalt. Aki leszereli — Szikora Zoltán vagyok, s immár ismét a Békéscsa­bai 2. Számú Általános Isko­lában tanítok, képesítés nél­küli nevelőként. Amikor a behívóparancsot megkaptam — 1987-ben —, nagyon ve­gyes érzelmekkel kezdtem felkészülni a sorkatonai szol­gálatra. Örökké emlékezetes nap marad számomra az el­ső nap. amikor Orosházára bevonultam. Újdonsült kato­natársaimmal együtt öröm­mel vettem tudomásul, hogy a Békéscsaba és a szolgálati helyem közötti távolság nem is lesz olyan nagy. Az új életvitel meglehető­sen szokatlan volt számom­ra, miközben szinte észre sem vettük, hogy napról napra „alakiasabbak". kato- násabbak lettünk. Az alap- kiképzés legizgalmasabb ré­szét számomra az éles lő- gyakorlat végrehajtása je­lentette. A feszültség leol­vasható volt arcunkon, s persze a nagyfokú figyelem, ami felelősséggel párosulva kísért végig a gyakorlaton. Az elméleti foglalkozá­saink többek között az alaki és a szolgálati szabályzat megismerésével teltek el, s szakirányú képzést kaptunk beosztásunkhoz. Én írnok­raktáros lettem, s igen nagy anyagi felelősség hárult rám. Az alapkiképzés zárómo­mentuma a katonai eskü volt. Az ezt megelőző utolsó héten csak erre készültünk, és akinek addig nem törte fel a lábát a bakancs, hát az most nem menekült. A vigyázzmenet és az alakzat összhangban történő moz­gása emlékezetes látványos­ságot nyújtott a meghívott szülőknek, rokonoknak, ba­rátoknak. A kiképzés után a min­dennapi munka sikeres vég­rehajtásában nagy szerepel játszott a jó munkahelyi légkör, ami elöljáróim és közöttem kialakult. Öröm­mel tapasztaltam, hogy nem lekezelően fogadtak és irá­nyítottak tennivalóim elvég­zésében. hanem munkatárs­nak tekintettek, s ebben a szellemben kellemesebben teltek napjaim. Tavaly márciusban sike­res vizsgát tettem, s így előléptettek örvezetővé, majd tizedessé, augusztusban pe­dig szakaszvezetővé. Igye­keztem precízen dolgozni és a rám bízott anyagi java­kat felelősséggel kezelni Társaimmal együtt részt vet­tem a néphadsereg szocialis­ta versenymozgalmában, és eredményeim alapján — s közvetlen parancsnokaim ja­vaslatára —, időszakonként megszereztem a ..Kiváló ka­tona” címet. Szabadidőn nagy részét alakulatom kézilabdacsapa­tával töltöttem el. s ez so­kat segített fizikai állóké­pességem megtartásában. Lényegesnek tartottam, hogy minden percemet hasznosan töltsem el, mert rájöttem: ellenség a seregben a sem­mittevés. a tétlenség. Egyéb­ként jól felszerelt könyvtár állt rendelkezésünkre, s eb­ben mindenki ízlése szerint válogathatott szépirodalmi és más kötetekből. Továbbra is tagja maradtam az ifjú­sági mozgalomnak, ami elő­segítette. hogy politikai té­ren tájékozódjunk, s infor­málódjunk a napi esemé­nyekről. Sorkatonai szolgálatom le­teltével megkaptam a há­romszoros „Kiváló katona” címet és tartalékállományba helyezésemkor őrmesterré léptettek elő. Bevonuló katonatársaimnak szeretném ajánlani, hogy a helyzetnek és a követelmé­nyeknek megfelelően próbál­ják meg szabadidejüket mi­nél színesebbé, változatosab­bá tenni, és így kelleme­sebben telnek majd el a ne­hezebb percek, órák is. Aki bevonult — A nevem: Medgyesi László. A Békéscsabai MÁV Vontatási Főnökségen dolgo­zom három és fél éve, s in­nen vonulok be. A sorozá­son a különféle honvédelmi előképzési lehetőségek kö­zül a gépjárművezetői tan­folyamot választottam, s ezt sikeresen el is végeztem az MHSZ-nél a megyeszékhe­lyen, ahol lakom. Milyen volt ez az oktatás? Magas színvonalúnak ítélem meg mind a gyakorlatit, mind az elméletit, s ráadá­sul mindössze 2200 forintért szereztem meg a B és C ka­tegóriás. szakmásítótt jogo­sítványt. Megjegyzem: má­soknak ez körülbelül 15 ezer forintjába kerül. Mint minden fiatal, én is bizonyos szorongással készü­lök a katonaéletre, hiszen a már leszereltektől a jó dol­gok mellett rosszakat is hal­lottam róla, de bizakodom, hogy az utóbbiból lesz keve­sebb. Sajnos, családi körülmé­nyeim megnehezítik életem­nek ezt az egyébként sem könnyű szakaszát: tavaly szeptemberben meghalt az édesapám. Édesanyámat és 12 éves öcsémet hagyom ott­hon. A 18 hónapos szolgá­latnak úgy indulok neki, hogy igyekszem minél job­ban megfelelni az elvárások­nak. Eddig is szerettem hasznossá tenni magam, de most méginkább szorgalom­ra sarkall az. hogy a jó ka­tonákat tudomásom szerint gyakrabban engedik haza a családjukhoz. Remélem, sok új barátot szerzek a seregben, a régiek pedig tisztességgel elbúc.súz- tattajc A Szárnyas kerék if­júsági és testedző klub tag­jai közül most hárman is bevonulunk, a többiek pe­dig megígérték, hogy eljön­nek a katonai eskütételünk­re. s máskor is meglátogat­nak bennünket. A klubban egyébként remek társaság van, sok a jó program, amin az elkövetkező időszakban nem tudok majd részt ven­ni. de a seregben is bizo­nyára lesznek hasonló le­hetőségek. Ugyanez vonat­kozik a sportra is. mivel fo­cizom. Természetesen hallottam a tervezett alternatív szolgá­latról. s helyesnek tartom az elképzelést. Azonban hoz­záteszem: én nem választa­nám ezt, hiszen tovább tart, mint ameddig én leszek ka­tona. Most. amikor bevonulok, természetesen nem repesek az örömtől, de a kötelessé­gemnek eleget kell tennem. Szeretnék gépjárműre kerül­ni a seregben, s ha majd el­telik ez a másfél év, hiva­tásos gépkocsivezetőként akarok visszatérni a polgá­ri életbe. Lejegyezte: Vitaszek Zoltán fl Darvas-kép kiteljesítését javasolják A szükséges taglétszám hiányában hétfőn este nem tartotta meg évi közgyűlé­sét Orosházán a Darvas Jó­zsef Társaság. Az egybe­gyűltek ennek ellenére „elő­készítő megbeszéléssé” ala­kultak, és megvitatták a Keller József elnök által fel­olvasott 1989. évi esemény­tervet, melyben — többek között — Elek László meg­emlékező előadása szerepel a tavaly 100 éve Orosházán született Jászay Horváth Elemér költőről, Banner Zoltán előadói estje az er­délyi költészetről, kirándu­lás Budapestre, a Petőfi Iro­dalmi Múzeumba, Táncsics Mihály és Darvas József sír­jának megkoszorúzása ugyanakkor. Tervezik, hogy vendégül látják a szegedi Tiszatáj szerkesztőit, vala­mint Püski Sándor könyv­kiadót, aki a nyári időszak­ban is hazalátogat New Yorkból Békésbe. Többen felvetették, hogy a Darvas József Társaság kez­deményezze Darvas József írói, politikusi tevékenysé­gének teljes feltárását, egy valóságos Darvas-kép ki­munkálását. „A mítoszok ideje lejárt — mondották többen is —, Darvast az orosháziaknak is úgy kell megismerniük, amilyen volt, ahogy élete során igazi ar­ca kialakult.” A jelenlevők végül azt javasolták a vezetőségnek, hogy a tisztújító közgyűlést, melyen az 1989. évi munka­tervet is elfogadásra java­solják, 1989. március 20-án tartsák meg, jobb előkészí­téssel, mint ez a mostani

Next

/
Oldalképek
Tartalom