Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. március 4., szombat o Felhívás Március 15-ét nem lehet felosztani! 1848. március 15. magyarságunk nemzeti öntudatra ébredésének az ünnepe. Az ünnephez méltatlan lenne, ha ezt a napot a széthúzás, a politikai, ideológiai különbözőségek megjelenítésére használná fel bármely párt vagy szervezet. Javasoljuk, hogy ott, ahol külön ünneplésről született döntés, vizsgálják felül álláspontjukat Ez az ünnep erősítse egységes nemzeti érzésünket magyars ágtudatunkat ! Békés megyében ünnepeljük együtt március 15-ét! DÉL-ALFÖLDI TÉGLA- ÊS CSERÉPIPARI VÁLLALAT MSZMP BIZOTTSÁGA Hz eredmények biztatóak (Folytatás az 1. oldalról) Nyerges Lászlót választotta a szövetkezet elnökévé. Fa- és Építőipari Szövetkezet, Gyomaendrőd A Gyomaendrődi Fa- és Építőipari Szövetkezet által gyártott bútorok a tőkés piacon is keresett termékek. Az elmúlt években a korábbi kerti garnitúrák és bútoralkatrészek helyett ma már részben tölgyfából, részben pedig fenyőfából készült kisbútorokat értékesítenek javarészt az NSZK- ban. Hogy mikor melyikből tudnak többet eladni, az elsősorban attól függ, hogy az adott esztendőben a fenyő vagy pedig a tölgy ára volt-e alacsonyabb, illetve magasabb a világpiaci faárakhoz képest. Az export- termelés volumenváltozásán jól követhető az import és export árpolitika bizonytalansága és a bútorüzem technikai fejlődése. Mint Gonda Károly, a szövetkezet elnöke elmondta, a tőkés export értéke 1983-ban 12 millió forint, 1985-ben mindössze négymillió forint, 1988-ban pedig — igen sok túlmunkával és jól szervezett szakcsoporti közreműködéssel — már 41 millió forint volt. Az elmúlt öt év alatt a hazai piacon is megkedvelték a gyomaendrődi- ek által gyártott skandináv stílusú fenyőbútorokat. — Szövetkezetünknél nagy hagyománya van az építőiparnak. A népgazdaságban bekövetkezett válsághelyzet legmarkánsabban az építőiparban éreztette hatását, s ezzel sajnos nekünk is szembe kellett néznünk. Míg ko-» rábban a piaci helyzetnek kös2önhetően az építtető nehezen talált kivitelezőt, ma már egyre nagyobb mértékben csak vidéki munkavállalással tudunk találni számunkra munkát. Sajnos egy- * re kevesebb pénze van az államnak, a vállalatoknak és a lakosságnak is az építkezésekre és azok finanszírozására. A szövetkezet gazdálkodását az állandóan változó piaci, anyagellátási és inflálódó gazdasági közegben, a növekvő elvonások mellett is sikerült stabilizálni. Évről évre nagyobb eredményt értünk el és 9 millió forintról 18 millió forintra növeltük a szövetkezet eredményét. Minden fórumon azt képviseljük, hogy a szövetkezet leadózott nyereségének felhaszriálásába, a saját vagyon befektetésébe, és hasznosításába senki se szólhasson bele, azt sem rendeletileg, sem pedig hatalmi szóval ne szabályozhassák. Ügy véljük, hogy ennek eldöntésére egyedül a szövetkezet tagságának van joga. Azzal a párttal, alternatív szervezettel és kormánnyal értünk egyet, amely e cél elérésében mellénk áll, és segít abban, hogy a szövetkezet tagsága a tulajdonosi kötelezettségek mellett a tulajdonosi jogokat is gyakorolhassa — mondta Gonda Károly, a szövetkezet elnöke tegnap délután a gyomaendrődi Katona József Művelődési Ház nagytermében megrendezett közgyűlésen. A termelés technikai fejlesztésére a szövetkezetben az elmúlt öt év alatt 9 millió forintot fordítottak. Ezenkívül négymillió forint értékben lízingelnek gépet, illetve járműveket. Az átlag- kereset 49 ezer forintról 79 ezer forintra nőtt. A közgyűlésen újjáválasztották a szövetkezet vezetését, így az elnök Gonda Károly maradt. Sz. I.—H. E. ÁFÉSZ-küldöttgyülésekről jelentjük Negyvenötmilliós nyereség Orosházán „A nagy vitában ne felejtsük el, dolgozni kell, mert ha nem tesszük, még rosz- szabb lesz a helyzet. A jövőben vitatkozzunk és dolgozzunk együtt tovább” — többek között ezt hangsúlyozta összefoglalójában dr. Tóth Sándor, az Orosházi ÁFÉSZ elnöke tegnap, pénteken a szövetkezet küldöttközgyűlésén. Az elmúlt évben sikeresen gazdálkodott a több mint kilencezer tagot számláló áfész. Tavalyi forgalmuk meghaladta a kétmilliárd 530 millió forintot, nyereségek pedig elérte a 45 milliót. Mindez tízszázalékos túlteljesítést jelent az eredményt illetően. A legdinamikusabb fejlődést tavaly a felvásárlási üzemág érte el. Mintegy 625 milliós forgalmat. A tollfelvásárlás és -értékesítés az áfész egyik legjobban jövedelmező tevékenysége. A tollat tőkés piacokon, az NSZK-ban, Svájcban, Ausztriában és Japánban értékesítették, mintegy 3,7 millió dollár értékben. A termeltetési munka eredményességét segítette a 16 szakcsoport is. Nagy gondot fordítanak a közösségi célok megvalósítására. Tavaly az orosházi kórháznak 100 ezer forint támogatást adtak műszervásárlásra. Csatlakoztak a megyei Pándy Kálmán Kórház alapítványához 100 ezer forinttal. Orosházán 500 ezer forintos Táncsics-díj alapítványt hoztak létre a gimnázium javára, amelynek évi 20 százalékos kamata évente kerül felosztásra az iskola diákjai között. Az orosházi kórháznál 2 millió forint összegű alapítványt hoznak létre a gyógyító, megelőző ellátás javítására. Kérik a város üzemeit, intézményeit, csatlakozzanak felhívásukhoz. Befejezésül idei legfontosabb feladataikat ismertette az elnök. A beszámolót követő élénk vitában nyolcán kértek szót, valamennyien elismeréssel beszéltek a szövetkezet elmúlt évi gazdálkodásáról, a társadalmi, községpolitikai feladatok támogatásáról. Dr. Körmendi János, a városi pártbizottság első titkára gratulált a kollektívának, majd szövetkezetpolitikai kérdésekről beszélt. Rámutatott, Orosházán csaknem 100 évvel ezelőtt született meg a szövetkezés gondolata, azóta ez az ágazat bizonyította életképességét. A továbbiakban a piacgazdaság bevezetésének szükségességéről, a kereskedelempolitika legfontosabb vonásairól mondta el véleményét. Befejezésül rámutatott, az elmúlt években a városban és környékén olyan jelentős támogatást nyújtott a helyi feladatok megvalósításához az ÁFÉSZ, amely példa nélküli. Mostani újabb vállalkozásaik az oktatás és egészségügy támogatásában ugyancsak úttörő jellegűek. À küldöttgyűlés elfogadta a beszámolót, az idei tervet és módosította az alapszabályt. V. L. Nyereségrészesedés és béremelés Szeghalmon A februári részközgyűléseken megválasztott küldötteket tájékoztatta tegnap délután a szövetkezet helyzetéről a Szeghalom és Vidéke Áfész vezetősége. Milyen eredménnyel zárták a tavalyi esztendőt? Legelőször erre a kérdésre kaptak választ a küldöttek Zsadá- nyi Sándor elnöktől. Mint azt megtudhatták, a vásárlóerő csökkenése miatt elsősorban a ruházat, a vendéglátás és a felvásárlás területén a mennyiséget tekintve visszaesett a szövetkezet forgalma. Ennek ellenére 21,3 milliós nyereséggel hagyhatták maguk mögött az 1988-as esztendőt. A legnagyobb eredménynek mégis az számít, hogy egyhavi besorolt bérnek megfelelő nyereségrészesedést tudnak fizetni, amire már tíz év óta nem volt példa. De a siker fénye mögött a gondok árnyéka húzódik. Igen nagy terhet jelent a fölvett hitelek törlesztése, hiszen az utóbbi tíz esztendőben — a korszerűtlen üzlethálózat miatt — erőn felül fejlesztettek. A jelentős beruházások ellenére Körös- ladányban még ma is a boltok egész sora elavult épületbe kényszerül. A szövetkezetnek azonban van ennél sürgetőbb gondja is. Tavaly a kereskedők fizetése alig haladta meg a 4 ezer forintot. Már az elmúlt évben is 9,8 százalékkal emelték a bérüket, az idén pedig ismét 10 százalékos emelés várható. Hogy mi kerül a borítékba, a forgalomtól is függ, hiszen a szövetkezet vezetősége keresi a lehetőséget, hogyan tehetné a kereskedőket munkájukban anyagilag érdekeltté. Épp a jelentős béremelés miatt az idén viszonylag kevesebb jut fejlesztésre. Március 14-én adják át Szeghalmon az új Bocskai ABC-t, Füzesgyarmaton pedig a strandfürdő közelében — a nagyközségi tanács segítségével — egy kisebb alapterületű ABC építését kezdik el. Körösladány új- ladányi részén a tavaly átadott vegyesbolt mellé egy új büfé kerül, továbbá *— szintén Körösladány ban — egy iparcikkboltot is kialakítanak. . Hogy milyen ellátást várhatnak ez évben a vásárlók a Szeghalom és Vidéke : ÁFÉSZ-től? Az ígéret szerint tartós fogyasztási cikkből, így például hűtőládából, színes tévéből és gáztűzhelyből kínálati piac lesz, és élelmiszerekből is tovább nő a választék. m. 1. Csomagolják az üvegbúrákat a Szarvasi Vas- éa Fémipari Szövetkezet üveggyártó üzemében. Az olasz gyártósoron exportra és a. hazai piacra is előállítanak burákat Fotó: Fazekas Fereno Tanácselnöki értekezlet A megyei tanácsok vezetői támogatják az 1995-re tervezett Budapest—Bécs Világkiállítás megrendezését. Egyetértenek azzal, hogy a rangos nemzetközi esemény olyan jelentős nemzeti vállalkozás lenne, amely nagymértékben elősegíthetné Magyarország bekapcsolódását Európa vérkeringésébe. Hazánk nemzetközi tekintélyé- ' nek növelése mellett a rendezvény nagy gyakorlati hasznot is hozna a magyar gazdaság számára. Ide sorolható egyebek között az alacsony színvonalú hazai infrastruktúra felzárkóztatása, az idegenforgalom további lendületes fejlődése; a legfontosabb azonban minden bizonnyal a külföldi működőtőke megélénkülő érdeklődése lehetne. Mindenekelőtt ezt hangsúlyozták azon a tanácskozáson, amelyet a megyei és a megyei jogú városi tanácselnökök részvételével tartottak tegnap a Belügyminisztériumban. Az eszmecserén részt vett a tárca vezetője, Horváth István. A világkiállítás terveit áttekintve a tanácskozás részvevői aggodalmuknak is hangot adtak. Elsősorban azt nehezményezték, hogy a közvélemény a mai napig sem kapott kimerítő tájékoztatást az elképzelésekről, a nemzetközi rendezvény várható költségeiről, illetve azok megtérüléséről. így nem csoda — mondotta több tanácselnök —, hogy vannak, akik úgy érzik: a bősnagymarosi vízlépcső ügyéhez hasonlóan, az állampolgárok „feje felett” születik a döntés. Népszámlálási előkészületek Hazánkban a 13. népszámlálásra — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa döntése alapján — 1990-ben kerül sor. A nép- számlálás gyakorlati végrehajtásáról — a Központi Statisztikai Hivatal irányítása mellett — a helyi tanácsok — gondoskodnak. Az Összeírás során az adatgyűjtést, az információk feldolgozását és tárolását az állampolgárok személyiségjogainak messzemenő védelmével szervezik meg. Az adatokat szigorúan csakis statisztikai célokra használják fel. Az összeírást sokrétű előkészítő munka előzi meg. Közülük kiemelkedő fontosságú a területi feltérképezés ; az utca-, házszám-, lakásjegyzékek ösz- szeállítása, ezek pontossága ugyanis a teljes körű nép- számlálás alapfeltétele. A címadatokat — az állampolgárok lakcímbejelentései alapján — az Állami Népesség-nyilvántartó Hivataltól számítógépes listán kapják meg a tanácsok. Az elkövetkezendő hónapokban ellenőrzik, esetleg pontosítják, kiegészítik ezeket a listákat. E munka során szükségessé válhat a címek helyszíni ellenőrzése, alkalmanként az állampolgárok személyes megkeresése fs. A KSH kéri, ne tekintsék ezt zaklatásnak, lehetőség szerint segítsék, támogassák a tanácsi dolgozók munkáját. Dőlt betűvel A jóemberek Haboznak a gyulaiak. Egyelőre még csak a tanácstagok, de maholnap már a nem tanácstag-városlakók is. Dönteni kell, s nem tudni, hova lenne legjobb adni a voksot. Nagy :a tét. Épüljön-e új egészségügyi szakközép- iskola a városban, vagy helyette inkább útba, szennyvíz- csatornába, járdába fektessék a pénzt. Vajh alá tudja-e rendelni pillanatnyi érdekeit az állampolgár a jövőnek vagy sem. El tudja-e viselni, hogy néhány évvel tovább jár sárban, porban csak azért, hogy lehessen új középiskolája a városnak? Mindez a gyulai tanács minapi ülésén jutott eszembe, ahol a kérdésről döntöttek, mégpedig a jövőre adva a voksot. Nem hoznám most szóba az ügyet, ha tipikusan helyi gondról lenne szó. Csakhogy a döntéskényszer akár jellemzőnek, a kor tünetének is nevezhető. Mert ma Gyulán, holnap másutt, holnapután megint másutt kell szembenézni hasonló dilemmával. Hiszen pénzszűke világunkban egyre több helyen ütközik össze a pillanatnyi és a jövőbeni érdek. Miközben az illegális, iaz elvtársi, a baráti, az urambátyám csatornák is elapadófélben vannak. S jó, hogyha el is apadnak, mert hazát csak normálisan és igazságosan működő elosztási rendszerre építve lehet működtetni. Hogy mennyire így van, azt egy épp most csúcsosodó képviselő-visszalépés is igazolja. Gödöllő köztiszteletben álló országgyűlési képviselője' a napokban jelentette be, hogy lemond mandátumáról. A nagy tekintélyű asszony, aki hosszú ideig a Pest megyei pártbizottság első titkára, majd az Országgyűlés alelnöke volt, három évtizedes képviselőség után vált ki a Parlamentből. Aki harminc évvel ezelőtt járt utoljára Gödöllőn, ma eltévedne oíf. Nem ismerne rá, úgy megváltozott. A legdinamikusabban fejlődő kisvárosok egyike, Valósággal dőlt oda a pénz, többek között a képviselőnő jóvoltából is, mert nem volt rest végigtalpalni a minisztériumokat és más főhatóságokat 5-10-20 millióért. Semmi kivetnivaló nem volt ebben, hiszen mindenki így csinálta. Mindenhol voltak jóemberek, s a jóembereknél pénzmaradványok, amelyekből ide is, meg oda is csurrant — kétségtelenül jó célokra — egy-két millió. Ha valamelyik potentát-képviselő nem járt ki valamit a választóinak, egykettőre kinézték onnan. A történet végéhez azért hozzátartozik, hogy a képviselőségről való lemondást a helyi alternatív szervezetek visszahívási kezdeményezése előzte meg. Az okokat kutatva magam is szót váltottam egy gödöllői FI- DESZ-es fiatalemberrel. Íme a válasza tőmondatokban: a városközponton csörömpöl végig a HÉV (igaz, vagy 50 éve így van, de legalább hegesztett síneken futnának a szerelvények); az ország legszebb kastélyának (az egykori Horthy-rezidenciának) a felújítását nem tudta elintézni; az oroszokat /(katonai alakulatot) nem tudta onnan kiköltöztetni; „szétverte” a régi városközpontot (igaz, hogy újat épített helyette); eltűnt a régi, hangulatos Gödöllő; támogatja a bős—nagymarosi vízlépcsőt; az utóbbi fél évben alig találkozott választóival; a legutóbbi ösz- szejövetelen nem adott kielégítő választ a jelenlevők felvetéseire; az elmúlt négy évben mem szólalt fel az Országgyűlésben. Mondom neki, rendben, érteni ugyan nem mindent értek, de rendben van. Hanem azt mondja meg nekem, mi bajuk a képviselőnővel a gödöllőiek- nek. Azoknak, akiknek a szemük előtt alakult át a város, és akik látták, látják, mi pénzt hozott szűkebb hazájukba. Nos — így a fiatalember .— az a bajuk, hogy ez a kivételezés nem volt etikus dolog, még akkor sem, ha hasznát látták. Azt már én teszem hozzá: és elfogadták, sőt ezért és éppen ezért a képviselőasszonyt mindig újraválasztották. Kedvem lenne azt mondani, hogy bevégeztetett I— a város felépült, mehet, mint a mór, aki megtette kötelességét. De nem mondom (csak leírtam), mert még valaki azt gondolja, hogy a megszokott vagy bevett módszert siratom. Pedig csak érzékeltetni szeretném, hogy volt egy kor, amikor így épült (vagy így nem épült) az ország. S a módszer a zsigereinkben van. Gyulán a város harminc- milliót kap a szakközépiskolára. További hatvanmilliót saját pénzéből kell hozzátennie, apránként. Ha csak nem lesznek jóemberek, akik megszánják. Gyulán az iskola mellett döntöttek. Ahogy a tanács I református esperes tagja mondta: „Azért, mert az a nép, amely nem az első helyre helyezi iaz egészségügyet, az oktatást, a szociálpolitikát, az rosszul gondolkodik.” De ; ki tesz rendet az elosztásban? Hogy ne lenn fizessék meg azt, amit fenn kellene kifizetni, jHogy Gyulán se és má- j sutt se kelljen azon gondolkodni, hogy akad-e valahol, ; valami jóember, aki...
