Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
1989. március 30., csütörtök NÉPÚJSÁG o Ülés! tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) nagymértékben közeledtek a közel-keleti kérdés megítélésében. Kifejtette azt is — Kállai Gyula felvetésére reagálva —, hogy nem kellene összefüggésbe hozni a magyar—szovjet viszonyt március 15-ével. Grósz Károly az észrevételekre válaszolva leszögezte: állást kell foglalni a március 15-ei demonstráción tapasztaltakban, azonban egy később megtárgyalandó napirend kapcsán. Azt is elmondta, hogy a Mihail Cor— Nehéz ma eligazodni azoknak, akik megkísérlik figyelemmel követni a magyar politikai nyilvánosságban zajló folyamatokat. A tárgyilagos szemlélő egyidejűleg tapasztalhatja a demokratizálódás kétségbe vonhatatlan előrehaladását, és olyan, olykor anarchikus jelenségeket is, amelyek már nem hasonlítanak ugyan a régi gondolatvezérléses állapotokra, de még távol vannak attól, amit a társadalom demokratikus rendjének lehet nevezni — mondotta bevezetőben a Központi Bizottság titkára. — Az 1988. májusi pártértekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvánosság fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság szélesebb, fejlettebb, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. Ugyanakkor a nyilvánosság szerkezetét, működését tekintve ma is átmeneti helyzetben vagyunk. Az átmenet lényege, hogy a nyilvánosság következetes kiépülése csak a politikai döntési rendszer mélyreható átalakulásával valósulhat meg. A politikai döntési rendszer átalakítása azonban hosszabb folyamat, több évet fog át. Ma még az elért eredmények ellenére sincs áttörés a politikai döntési mechanizmusban, hiszen ez jelentős részben az alkotmány újraalkotását követő intézményi átrendeződéshez kapcsolódik. Ebben a helyzetben a nyilvánosság működésében kikerülhetetlen ellentmondások jelentkeznek. Megteremtődött a lehetőség a különböző érdektörekvések nyilvános megfogalmazásához, de továbbra sincs megfelelő alap az egyes nézetek, vélemények szerepének, befolyásának megítélésével kapcsolatban. Különösen bizonytalan és ellentmondásos annak megismerése, hogy a széles közvéleményben milyen súllyal, hatással jelennek meg e nézetek. — A nyilvánosság valamennyi szintjén, így a tájékoztatásban. a sajtóban is a mi viszonyaink között akkor lehet tartós és érdemi az elmozdulás. a folyamatok akkor kezelhetőek, ha törvény által biztosított a vélemény- nyilvánítás és a sajtószabadság, ha világosak és egvér- telműek e jogok gyakorlásának módjai, korlátái és a jogsértésekkel járó következmények is. Minden jogállamban a törvény határozza meg a társadalmi működés alapszabályait, e törvények azonban mindenkor tükrözik a kormányzó pártok politikai akaratát is. A Központi Bizottság elé azért terjesztettük a tájékoztatási törvény politikai irányelveit, hogv ezt a politikai akaratot kifejezve adjon előzetes útmutatást a törvény megszövegezéséhez. — Az új tájékoztatási törvény a kiépülő jogállamiság fontos pillére. Megalkotása sürgető feladat: a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év második felében a Parlament elé terjeszthető — mondotta a továbbiakban a Központi Bizottság titkára. — Ebben a törvényben minden pártnak, szervezetnek, Intézménynek biztosítani kell azt a jogot, hogy eldöntse: mikor és miről ad tájékoztatást, illetve milyen esetekben kötelezhebacsovval folytatott megbeszéléseken szóba került a romániai helyzet is, ám nem a hivatalos tárgyalások keretében. Végezetül újból megerősítette: a JasszerAra- fattal lefolytatott eszmecserén nem tapasztalt véleménykülönbséget. Hozzátette: a gyakorlat majd megmutatja, hol van azonosság és különbség. A tájékoztatót a testület tudomásul vette; ezután megkezdődött az első napirend tárgyalása: Berecz János tartotta meg előadói beszédét. tők a válaszadásra. Ez a jog nem magyar sajátosság.. A titokvédelem indokolt esetben az állampolgárt és az intézményeket egyaránt megilleti. Ezen belül is elkülönítetten kell a törvénynek kezelnie a civil társadalom részét képező gazdálkodó szervezeteket és a politikai állam szervezeteit, hiszen nem egyformán kötelezhetők információszolgáltatásra. Az információgazdálkodás a politizálás fontos alapeszköze, a törvény ehhez is kellő lehetőséget és védelmet kell hogy biztosítson. Az egyetlen nyilvánosság nemcsak az MSZMP-t és a kormányt, hanem az alternatív szervezeteket és azok sajtóját, publicistáit is objektivitásra, tárgyszerűségre kötelezi. .Ha valamelyik fél nem tartja be ezeket a szabályokat, a szándékos torzítás kölcsönös bizalmatlansághoz és óhatatlanul kétféle nyilvánossághoz vezet. Az intézményi és a személyiségi jogok védelmében a törvénynek ezért biztosítania kell, hogy aki hitelrontás útján erkölcsi kárt okoz, anyagilag is felelősségre vonható legyen. Ehhez változtatni kell az erkölcsi károkozásért megállapítható kártérítés polgári törvénykönyvi szabályozásán is. A törvényben egységesen rendezni kell a sajtóigazgatással összefüggő, ma még nyitott kérdéseket is. A törvényességi felügyeletet ellátó szerv számára meg kell adni a jogot ahhoz, hogy felfüggesszen nyilvános közlést, bírósági eljárást kezdeményezzen. Szabályozni kell a sajtóbűntettre és vétségre, valamint a helyreigazításra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat is. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültségei egyáltalán nem újkeletüek, ezeket csupán láthatóbbá, kitapinthatóbbá tette a megváltozott helyzet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtatóan rendezni a viszonyunkat, ha hitelt érdemlően felülvizsgáljuk velük kapcsolatos régebbi magatartásunkat, és szakítunk a parancsoszto- gatással, azzal a szemlélettel, amely az újságírót csupán célfeladatok megbízható, gyors és pontos végrehajtójának tekinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban történik, előzmény nélküli. Sokáig nem lehetünk adósak annak a megfogalmazásával, hogy volt itt egy olyan kommunista újságíró-nemzedék, amely már több mint három évtizeddel ezelőtt is síkraszállit mindazért, ami ma a sajtóban történik, vagy aminek történnie kellene. Személyes sorsuk alakulása nagy szellemi vérveszteséggel járt pártunk számára. Az újságírói pálya társadalmi és anyagi megbecsülése, az újságírók önbecsülése évtizedeken keresztül a mélypontra zuhant olyan körülmények között, amikor nem lehettek a szó valódi, igazi értelmében értelmiségiek, mert nem tekintették annak azok, akiktől a kiválasztásuk, tevékenységük, sorsuk függött. Közben végbement az újságírók között is a nemze- dékvalitás, megjelentek azok a fiatalok a szakmában, akik nagy érzékenységet tanúsítottak ama koreszmék iránt, amelyek nem utolsósorban az MSZMP által is megtűrve-támogatva, sokszor saját alkotóműhelyeiben a szellemi elitből fejlődtek ki. Az újságírók új nemzedéke nem nyugodott bele abba, hogy kívülrekesz- tődjék az értelmiségen. Kereste, s meg is találta a kapcsolatot azokkal a gondolatokkal, szellemi áramlatokkal, csoportosulásokkal, amelyek újfajta nyilvánosságot és az értelmiségi lét lehetőségeit csillantották fel számára. A sérelmek és a szakmai-politikai ambíciók elkerülhetetlenül oda vezettek, hogy az újságírók egy része a nyilvánosság gátszakadását egyfajta törlesztésre is felhasználja. A régi sajtóirányítási rendszer leépülése, s az új, a demokratikus jogállamiság kiépülése időszakában nem állnak rendelkezésre azok az eszközök,y amelyek ésszerű és etikus határok közé szoríthatnák a nyilvánosságban az olcsó népszerűségre való törekvést. Szaporodnak azok" a jelenségek, amelyek — semmiféle következménynyel nem számolva — egymást túllicitálva egyetlen botránykrónikának próbálják feltüntetni a múltunkat és jelenünket, nem törődve azzal, hogy ez sérti a tisztességes emberek méltóságérzetét, és foltot ejt azon is, ami tiszta. Berecz János külön kitért a sajtót érő piaci hatásokra, melyek máris átmeneti politikai következményű bérfeszültségeket akoztak a túlcentralizált, korszerűtlen kiadói szervezetek és az új sajtótermékeknél foglalkoztatott újságírók között. Az előbbieknél kialakult gyakorlat a színvonaltalanság- nak, a fegyelmezetlenségnek kedvez. Konzerválja a középszerűséget, felértékeli az igénytelenséget, és adáérté- keli a tehetséget, az odaadást, tehát sürgős változtatásra szorul. — Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy & legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszközök — a tv, a rádió, az MTI — legyenek a nemzeté. Ez elvitathatatlan tény, de tennék hozzá néhány értelmező megjegyzést. Az első: ez kormányzati- politikai kérdés és nem irányítási vagy szervezéstechnikai természetű. A második: a nemzet intézményei felett a nemzet demokratikusan választott és ellenőrzött kormánya gyakorolja a felügyeletet. Ez a felügyelet közvetlenül kiterjed a* legfontosabb személyi kérdések eldöntésére, s e nemzeti intézmények általános politikai vonalának meghatározására. A nemzet és a kormányzati hatalom szembeállítása hamis. A nemzet által a demokratikus intézményeken keresztül ellenőrzött kormányzat nem egy szűk kör, hanem a nép hatalmát juttatja érvényre tömegtájékoztatási politikájában is. A harmadik: nem a riporterek, a műsorvezetők és a kinevezett vezetők a nemzeti intézmények, hanem a tv, a rádió és az MTI. Nem tartozik a jogállamisághoz, a demokráciához, hogy ezeket az intézményeket feldaraboljuk, vagy megosszuk, ezért az ilyen törekvésekkel szembe kell szállnunk. Ezeknek az intézményeknek a mindenkori kormány politikai erőterében kell működniük, ugyanakkor nem válhatnak különféle pártosko- dó célok és elképzelések anarchikus szócsövévé. Az állam tulajdonában lévő elektronikus tömegkommunikációnak felfogásunk szerint a közszolgálati funkciójukon kívül olyan politikai tárgyilagosságra kell törekedniük, amelyek belső műhelyeiben nincs és nem is lehet helye az állandó köznapi politikai csatározásoknak, a műsorokban pedig a mindenkori kormányzat általános vonala folyamatos felülbírálatának. Jelenleg még nem ez a helyzet, ezért arra van szükség, hogy a kormány megfelelő, tudatos káderpolitikával, az ellenőrzés és az irányítás eszközeivel, ezen intézmények anyagi-technikai színvonalának határozott emelésével érvényesíteni tudja akaratát ezekben az intézményekben. Az MSZMP orgánumai korábban a párt kizárólagos hatalmi helyzetéből fakadó presztízzsel rendelkeztek. Ez megszűnt. Az új helyzet átmeneti zavarodottságokat 'idézett elő néhány szerkesztőségben, de máris mutatkoznak annak jelei: a legtehetségesebb belső tartással rendelkező újságírók fokozatosan egyre inkább magukra találnak. A kihívást nem elemi csapásnak tekintik, hanem olyan állapotnak, amelyben a szellemi érvényesülés lehetőségei kitágulnak. Egyetértenek azzal, hogy olyan viszonyok kialakításában kell közreműködniük, amelyekben nem a vezetésnek van pártja, hanem a pártnak van vezetése és sajtója. Ennek megfelelően kezdik érezni, hogy új, megváltozott körülmények között kell dolgozniuk, tevékenységüket meg kell szabadítaniuk a bürokratikus elemektől, ha talpon akarnak maradni. Lukács János elöljáróban áttekintést adott a pártviták politikai és szervezeti jellegű tanulságairól, kiemelve azt a törekvést, hogy a politika formálásában a párt minden tagjának legyen érdemi részvételi lehetősége. Utalt arra a tanulságra is, hogy nagyobb mértékben tiszteletben kell tartani a pártmunka — és így a vitákban való részvétel — önkéntességének elvét. Megállapította azt is: helytállónak bizonyult az a kijelentés, hogy előtérbe kell helyezni a párt értelmiségi létformáját. Kiemelte: a párttagság döntő többsége várja és elvárja, hogy a Központi Bizottság továbbra is tegyen kezdeményező lépéseket a társadalmat alapvető módon érintő sarkalatos kérdésekben. Szólt arról is. hogy sürgetik a kezdeményező lépéseket a gazdasági reform meggyorsítása — s ily módon a politikai és a gazdasági reform közötti összhang megteremtése — érdekében, valamint a párt szervezeti és működési rendjének átalakítása terén. Ezután Lukács János néhány olyan gondolatot vetett fel, amely a párt szervezeti és működési rendjével, felépítésével, a politikai rendszerben elfoglalt változó helyzetével kapcsolatos. — Milyen tanulságokkal szolgál pártunk eddigi szervezeti működése? Általános értelemben elsősorban azzal, hogy az MSZMP szervezeti rendje — a szervezet felépítése és annak belső tartalma — ma már nem alkalmas a tagság demokratikus akarat- képzésére épülő akcióegység megteremtésére. Olyan szervezeti rendszerre van szükség, amely önmagában hordja saját megújulásának garanciáit, rendelkezik az önkorrekció szervezeti mechanizmusaival, szakít az eddigi hierarchikus működési móddal. A szervezeti hatékonyság biztosítása elsősorban azt igényli, hogy mind a pártok egészében, mind a nagv önállósággal tevékenykedő egységeiben folyamatosan meglegyenek az önszabályozó ciklusok. Kialakítandó az is, hogy melyek lehetnének a gyakorlati normák, amelyeket minden magyar pártnak, köztük az MSZMP-nek is — célszerű tiszteletben tartania? Először: a politikai munka önkéntes, állampolgári és nem munkavállalói jogon végzett tevékenység. Ezért a pártok teljes mértékben tartsák tiszteletben tagjaik munkaidejét. RendezvényeiKönnyű elvileg megfogalmazni, hogy a megyei pártlapok a MSZMP megyei lapjai, ezért követett politikai irányvonalukban egyszerre kell megjelennie a központi és helyi politikai stratégia és taktika elemeinek. A gyakorlatban mindezt úgy kell érvényesíteni, hogy a szerkesztőségek önálló műhely jellege is megmaradjon, illetve létrejöjjön. — Bennünket most az a szándék vezérel, hogy lerövidítsük azt az átmeneti periódust, amikor a korlátozott nyilvánosság régebben megszokott gyakorlata már nem folytatható, de az új intézményi keretekhez, a demokrácia rendjéhez nélkülözhetetlen jogi biztosítékok még nem működnek. A vita után szavazás következett: a testület egyhangúlag úgy döntött, hogy megbízza a szerkesztőbizottságot a dokumentumoknak a vitában elhangzottakkal történő kiegészítésével, s az élőterjesztést, valamint a vitaösszefoglalót elfogadta. Ezután Lukács János, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a politikai rendszer reformja párton belüli vitájának tapasztalatairól készített jelentést. két, összejöveteleiket, a továbbképzést munkaidőn kívül szervezzék. Se a műszak- beosztás, se a munkahelyek szétszórt jellege, se más okok ne adhassanak felmentést ez alól a szabály alól. Meggyőződésünk, hogy a pártok munkarendjét hozzá lehet igazítani még az ilyen, kétségtelen nehezen kezelhető követelményhez is. Másodszor: a pártok szervezeteik működéséhez ne vegyenek igénybe vállalati, szövetkezeti és intézményi pénzeszközöket, kivéve azokat az eseteket és módokat, amelyeket a pártokról szóló törvény majd lehetővé tesz. Az MSZMP is eszerint gazdálkodjon. Harmadszor: a politikai pártok függetlenített tisztségviselőiket, apparátusukat és alkalmazottaikat maguk fizessék. Az MSZMP is — a megfelelő átmenetet biztosítva — térjen át erre a rendszerre. Negyedszer: a pártok ne integrálódjanak a gazdasági vállalkozások és az állami költségvetésből finanszírozott intézmények vezetési rendszerébe. Ugyanakkor támogatjuk azt a világszerte kibontakozó irányzatot, amely egyrészt a munkavállalók tuljdonossá tételére irányul, másrészt — a döntéshozatal változatos kollektív formáin keresztül — a tulajdonosok és képviselőik, illetve a munkavállalók együttműködését serkenti. A politikai pártok és a munkahelyi irányító szervek indokolatlan integrációjának megakadályozása érdekében javasoljuk a Központi Bizottságnak : kezdeményezze a Minisztertanácsnál, hogy szüntesse meg mindazokat a jogi előírásokat, amelyek a politikai mozgalmaknak kivételezett lehetőséget biztosítanak a személyzeti döntések befolyásolására. Természetesnek .tartjuk, hogy a pártok, erejük mértékében, jelölteket állítanak majd a népképviseleti testületek és végrehajtó szerveik tagjaira, valamint az új közjogi funkciókra. Ezzel a jogával — amely egyben a tagsággal szembeni kötelezettség is — az MSZMP is élni fog. Változatlanul jelölteket állít fontos közéleti posztokra, és szervezett erőfeszítéssel igyekszik megszerezni az adott kérdésben választásra, illetve kinevezésre jogosultak többségének támogatását. .Ajánljuk továbbá a Központi Bizottságnak, hogy foglaljon állást azon alapelv mellett, miszerint foglalkozása és beosztása miatt a társadalom egyetlen intézményének tagja sem zárható ki a politikai pártokban viselt tagság és a pártokban folytatott tevékenység lehetőségéből. Ez is hozzátartozik az állam polgárainak jogegyenlőségéhez. A pártok jogi egyenlőségét pedig — többek között — garantálja az, hogy a politikai pártok szervezetei —az említett normák szigorú betartásával — a társadalom minden intézményében működhessenek, és ebből a lehetőségből egyetlen törvényes párt se legyen kizárható. A helyi pártszervezet középpontba helyezése — mondotta — módosítaná a megyei testületek szerepét, önálló politikai szerepet a megyei választások előkészítésében, a megyei népképviseleti szervekkel való kapcsolatokban, az egész megyére kiterjedő településfejlesztési kérdésekben, a tömegtájékoztatási eszközökkel és a szellemi élettel ápolandó kapcsolatokban játszana. Ugyancsak fontos feladatuk lenne azon politikai szolgáltatások biztosítása is, amelyek hatékonyan a megyei szintre koncentrálhatok. A vitában felszólalt Grósz Károly és nagy nyomatékkai adott hangot annak a véleményének, hogy a Központi Bizottság az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb politikai döntését hozza meg most, amikór a többpártrendszer lehetőségét teremti meg. Rámutatott: a politika történetében ritkán fordul elő, hogy egy párt monopolhelyzetét tudatosan feladja, miközben még rendelkezik az annak fenntartásához szükséges eszközökkel. * * * Ezután a KISZ XII. kongresszusának előkészítéséről, az ifjúsági szervezet továbbfejlesztésének irányairól tájékozódott a testület. A Központi Bizottság, a „különfélék” között megtárgyalta a Lukács György- alapítvány létrehozásáról szóló javaslatot. Az ezzel kapcsolatos előterjesztésben Berecz János elmondta, hogy az alapítvány célja: hozzájárulni a marxista, szocialista eszmeiségű társadalomtudományi kutatás, nevelés, oktatás, politikai ismeretterjesztés feltételeinek javításához. A Központi Bizottság az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A következő napirendi pont keretében a Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg az 1989. március 15-ei ünnepi rendezvények politikai megünnepléséről. Az ehhez fűzött kiegészítőjében Berecz János kiemelte. hogy a megemlékezések széles körű társadalmi részvétellel, rendben, konfrontáció nélkül zajlottak le. A résztvevők számát nehéz megbecsülni, mert sokan az egyik gyűlésről a másikra vonultak. A rendezvények mozgalmasak voltak, a hazafias gondolatok élénk visszhangra találtak a tömegekben. s a jelszavaknak is volt hatásuk. Röviddel este hét óra után befejezte tanácskozását a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Munkanapjának végén a testület — zárt ülésen — személyi kérdésekben döntött. A közelmúltban az Országgyűlés elnökévé megválasztott Szűrös Mátyást felmentette központi bizottsági titkári tisztéből. Nyugdíjba vonulása miatt ugyancsak felmentette a megszűnt Pártélet című elméleti folyóirat főszerkesztőjét. Lakatos Sándort. Az MSZMP folyóiratot indít Űj Fórum címmel; a lap főszerkesztője Szerdahelyi István lett. A Központi • Bizottság szerdai üléséről közlemény jelenik meg. A hazai és külföldi sajtó képviselőit ma délután tájékoztatják a tanácskozásról. (MTI) Berecz János előadói beszéde Lukács János előterjesztése
