Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1989. március 22., szerda o Koszorúzások, megemlékezések és kitüntetési ünnepségek március 21-e tiszteletére Üdvözlő távirat PenzábAI A Városi Tanács Elnökének és a Városi Pártbizottság első titkárának, Békéscsaba Kedves Elvtársak! Penza város dolgozói nevében fo­gadják gratulációnkat a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 70. évfordulója alkalmából. Sok sikert kívánunk az országos pártértekezlet által kitűzött feladatok mégvalósításában, a szocializmus épí­tésében, a békéért, a népek barátságáért folytatott harc­ban. Szazanov, Penza város pártbizottságának titkára; Atipov, Penza város tanácselnöke (Folytatás az 1. oldalról) A párt- és KISZ-alapszerve­zetek, valamint az iskolák már előzőleg megemlékeztek e tavaszi ünnepről. SARKAD. Központi ün­nepséget nem rendeztek, a KISZ-tagok számára szóra­koztató programot szerve­zett tegnap a művelődési ház. A kulturális program lézerdiszkóval zárult. GYOMAENDRÖD. Tegnap délelőtt a 19-esek emlékmű­vénél emlékeztek meg az évfordulóról a gvomacndrő- di fiatalok. Tíz órakor KISZ-munkáért kitüntetése­ket adtak át, majd a 617. számú ipari szakmunkáskép­ző intézet adott irodalmi műsort. Endrődön az agrár- mozgalmi emlékműnél tar­tottak ünnepséget délután 2 órakor. Március 21-én, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásának napján ha­gyományosan kitüntetési ün­nepségeket tartanak a kü­lönböző KISZ-szervezetek. A megyei KISZ-bizottság ün­nepségén Békéscsabán, a KISZ politikai képzési köz­pontjában tegnap délután a résztvevőket Varga Sándor, a KISZ mb-tagja, megyei úttörőelnök köszöntötte, köz­tük Nagy Jenőt, a megyei pártbizottság titkárát. Ün­nepi beszédet dr. Tóthné Nagy Beatrix, a KISZ mb- tagja tartott, majd Szabó Béla, a KISZ mb első titká­ra átnyújtotta a különböző elismeréseket. A KISZ Köz­ponti Bizottsága Vörös Ván­dor kitüntetésében részesült a MÁV békéscsabai üzemi KISZ-bizottsága; az Okányi Haladás Termelőszövetkezet KISZ-bizottsága; a Békési Városi Tanács Dallos Ida ’ KISZ-alapszervezete — ké­pünkön — ; a Békéscsabai 611. Számú Szakmunkáskép­ző Intézet KISZ-bizottsága és az Orosházi Kossuth La­jos Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola KISZ-bizottsága. A megyei KISZ-bizottság Ifjúságért Érdemérem ki­tüntetését hatan, KISZ Ér­demérem kitüntetését pedig tízen vehették át. Fotó: Fazekas Ferenc Szem(telen)fenék vizsgálat Hivatkozással a Népújság március 11-i számára, szá­mítottam a megtorlásra, a bokorból előugrasztott, bo­gáncsszúrta nyúl oroszlánbömbölésére, az „övön aluli” mutogatásra. S most mit tegyek? Soroljam, cáfoljam végig az engem ért sértéseket, bizonygassam én is, hogy nemcsak olvasni, írni is tudok hosszan? Inkább legyin­tek, vállalva a magaslatokban való szédülést, megen­gedve, hogy a mester(kedő) úr — régi szokását elhagy­va — most már fölfelé is taposson ... Annyit meg jegyzek mégis: a szőlő nem mindig annak savanyú, aki megeszi, néha annak is, aki irigy szemek­kel nézi, amint volt silány tőkéi helyén áz új ültetvény teremni kezd, ugyanazon a talajon új fajtát, az új vin­cellér, a korábban együgyűnek hitt csőszfiú keze nyo­mán. Fonák példa ez, s talán szomorú is, akárcsak a versbéli kisváros, ahol — a „kicsi lelkek” mellett — van néhány „sajtóbuzi”, „hétvégi kurva” és „egy-egy szeszkazán” is ... Tomka Mihály Lokösházán sokat javult a kereskedelmi ellátás Városavató ünnepi tanácsülés Mezőberényben Délelőtt értelmiségiekkel találkozott a Minisztertanács el­nökhelyettese Fotó: veress Erzsi A lőkösházi tanácsháza előtt, az úttest szélén kerék­párnak támaszkodva két ja- vaokrabeli férfi beszélget. Csillog a nikkel az egyik bi­cikli kormányán. Fénylik a tavaszi nap, duzzad, már- már kibomlik az orgonarügy. A kocsma — bocsánat az italbolt — ajtaja sűrűn nyí­lik, alig hogy néhány perccel múlt el kilenc óra. Az egyik kuncsaft. rizlinges üveget' tesz le óvatosan a járdára, még csak meg sem koccan az üveg. Kinyitja a markát, szá­molgatja az aprópénzt. Az ÀBC előtt a „konku­rencia”. Három asszony. Előttük leterített papíroson holmik, egy-két bámészkodó nyújtogatja az atlétatrikót, férfi alsónadrágot. A „szom­szédból” jöttek. Kérdezőskö- dés nélkül Is könnyű rájön­ni, nemcsak a kínálgatott fe- . hérneműből, hanem abból is, hogy frissen ropogós kiflit mártogat az egyik menyecs­ke tejfölös pohárba. A köz­ség közepén kínálja „porté­káját” még egy műszaki bolt. a tanácsháza mellett a ható­sági húsbolt. Itt van a taka­rékpénztári kirendeltség, kö­zel a fodrászat, és nem mesz- sze tőle, egy épületben a művelődési- és pártház. Va­lamivel arrébb az egészség- ügyi központ. Mindezek majdhogynem szűk körben helyezkednek el. Az állomás — a rendkívül nagy forgalmat lebonyolító nemzetközi vasútvonal mel­lett, a posta épülete, tüzép- telep, meg egy frissen festett kis ABC. Sárga ponyvás te­herautó simul az épület mel­lé a raktárajtóhoz. Karton­dobozokat, rekeszeket hor­danak be. — Áru érkezett a Szöv- kertől. — mondja az üzlet vezetője, Telek János, aki a szállítójegyeket figyeli meg a behordott árut, és pi- pálgatja ki a tételeket. Bent, a nem nagy alapterületű, de célszerűen kialakított eladó­térben a kiszolgálás zavarta­lanul folyik az áruátvétel ideje alatt is. A polcok, a gondolák eléggé foghíjasak, ami ünnep után nem csoda. — Holnap jön a füszért, meg a mezőhegvesi kombi­nát. és a Gyulai Húskombi­nát kocsija friss áruval — nyugtat meg a „tulaj”. Kö­zeledik a húsvét, bizonyára nagy lesz a kereslet a hús­termékek iránt. Meg arra is vigyázunk,'ne legyen panasz az ellátásra a jövőben sem. Mintha végszóra érkezne, betoppan a boltba Bakos László, a gyulai áfész terü­leti ügyvezetője; — Ami az alapvető élel­miszereket illeti, nem lehet ok a panaszra. Az utóbbi évekhez képest sokat javult az ellátás. Nemrégiben két részközgyűlésen találkoztunk a lakossággal — mintegy há­romszázan vettek részt eze­ken — és többektől is el­hangzott, hogy — legalábbis ezekből a cikkekből — az el­látás színvonala közelít a városihoz. Tőkehúsból, fel­vágottakból, tejből és tejter­mékekből bőséges a kínálat. Ugyanez, sajnos, még nem mondható el a műszaki, tar­tós fogyasztási cikkekről. De hát ez nem kimondottan spe­ciálisan falusi gond. Minden­esetre, hogy itt javuljon a helyzet, és igazságosabb le­gyen az elosztás, bevezettük az előjegyzést. Ahogyan a nagykereskedelmi vállala­toktól megkapjuk a megren­delt cikkeket, előjegyzési sor­rendben adjuk ki a fagyasz­tóládákat, hűtőszekrényeket és színes tévéket. Persze, azért vannak — nem is ke­vesen —, akik bejárnak a közeli városokba, de főleg a divatosabb holmikért, ru­hákért, cipőkért. A butikok­kal még nem kelhetünk ver­senyre. — Különben meggyőződ­hetett róla. ha körülnézett — folytatja Bakos László —, hogy lehetőségeinkhez ké­pest rendben tartjuk, bővít­jük, korszerűsítjük boltháló- tunkat. Ez az akció nemré­giben fejeződött be, és jelen­tős összegeket fordítottunk boltjaink állapotának javítá­sára. És ezzel természetesen a lakossági ellátás színvona­lának növelésére is. Búcsúzáskor Telek János még megkérdezi, hallottam-e valamit arról, hogy ki-, vagy eladják-e a boltokat. — Talán megvenné? — kérdezem vissza. — Meg. (Folytatás az 1: oldalról) hogy igenis a többnyelvűség ellenére is tudnak egy nyel­ven beszélni, együtt gondol­kodni, tenni egymásért és településükért. Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke ismertette az Elnöki Tanács határozatát, majd Medgyessy Péter emelkedett szólásra. Beveze­tőben a település történel­mi múltjáról, értékeiről szólt, beszélt a három nem­zetiség békés egymás mel­lett éléséről. Kiemelte: — Van Mezőberényben német-gát, magyar-gát és tót-gát. Ezek a gátak azon­ban nem elválasztották, ha­nem összekötötték az itt élő nemzetiségeket és ez ma is így van. A nemzetiségi megértés­nek és összefogásnak külö­nös jelentősége van azon a tájon, ahol sokszor egymás­nak feszülő, olykor gyűlöl­ködéssé fajuló indulatok akadályozták az összefogást. Nem messze, alig egy-két- száz kilométerre tőlünk, ez az indulat ma is hazából ki­taszít, földönfutóvá tesz em­bereket. A hagyományokat, a zavartalan együttélés vá­gyát, a nemzeti öntudatot végső soron nem törheti meg sem kényszer, sem hatalom. A történelmi múlt olyan örökség, amelyet dózerokkal eltörölni nem lehet. A gép és az ember az építésért és nem a pusztításért született. Ezt követően gazdasági, társadalmi, politikai életünk­ről szólva a miniszterelnök­helyettes kiemelte: — A mi otthonunk nem csak Magyarország, de Eu­rópa is. Európaiságunk tör­ténelmi hagyományokon, kultúránkon és a nehézsé­gek, kudarcok ellenére min­dig megújuló, utolérni tö­rekvő szándékainkon ala­pul. Most újra közös nem­zeti akarat formálódik a felzárkózásra, a gyorsabb társadalmi, gazdasági fejlő­désre, a természeti környe­zet megóvására, mindannyi­unk egyéni, családi, társa­dalmi közérzetének javítá­sára. Felelős erő ma Ma­gyarországon csak ezt akar­hatja. A kormány, az al­ternatív mozgalmak vagy az MSiZMP programja csak kö­zös felelősségvállalás esetén lehet sikeres. A társadalom­ban és a gazdaságban egy­aránt önszerveződésre van szükség, ami a politikában pluralizmust, a politikai erők versenyzését, a helyi közösségek felelősségteljes önkormányzatát, a gazdaság­ban pedig a tulajdon elis­merését és működését, va­lamint a piacot jelenti. Csak ezen az úton juthatunk el a személyes képességek ki­bontakoztatásához és a va­lóságos társadalmi felelős­ségvállaláshoz. Az állam, a kormányzat mindehhez a politikai, az intézményi, a jogi kereteket szolgáltatja és hatalmával nem akadályoz­za, hanem garantálja e fo­lyamat létrejöttét. Végezetül a Miniszterta­nács elnökhelyettese a jövő feladatait vázolta, majd át­nyújtotta Szűcs Lajosnak a városalapító oklevelet. Az ünnepi tanácsülésen hárman kértek szót: Zolnai László tanácstag, a városi pártbizottság titkára, Fülöp Antal, a KISZ városi bizott­ságának titkára és Nagy Fe­renc tanácstag, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára. Az utóbbi ja­vasolta: március 21., a vá­rossá nyilvánítás napja le­gyen helyi ünnep, s e napon vonják fel a város zászlaját is. E jávaslatot az ünnepi tanácsülés egyhangúlag meg­szavazta. Az ünnepség befejező ré­szében Lipcsei Edit ének­művész és Réti József Liszt­díjas érdemes művész, Me- zőberény szülöttei, valamint Daridai Róbert színművész és Hegedűs Valér zongora- művész adott ünnepi mű­sort. Szekeres András Kép, szöveg: Béla Ottó Telek János megvenné ezt a kicsi, de forgalmas üzletet Környezetvédelemrül a Körkövizignél (Folytatás az 1. oldalról) Sok szó esett a beszélge­tésen a hulladékok kezelé­séről, tárolásáról. Sajnos, az úgynevezett különleges eljá­rást igénylő hulladékok tá­rolása a megyében nincs megoldva. Ezen belül talán a legbiztatóbb a helyzet az olajos hulladékok esetében, ezek ártalmatlanítása oldó­dik meg leghamarabb. A szakemberek álláspontja egyébként az. hogy már ele­ve a környezetszennyezés le­hetőségét kell megakadá­lyozni. Éppen ezért olyan technológiákat kutatnak fel, amelyekkel kizárható a szennyezés. Jelenleg is tár­gyalnak már például a me­zőgazdasági termelési rend­szerekkel erről a témáról. Igaz ugyan, hogy Békésben nem szennyezik aggasztó mértékben gyárkémények a levegőt, az ülepedő por vi­szont egyre több kárt okoz. A melioráció során kialakí­tott nagy összefüggő földte­rületekről hordja a szél a humuszt, mivel nincs elég erdő, fasor, erdősáv, ami ezt megakadályozná. Nem utolsósorban ez is oka az egyre nagyobb porszennye­zésnek. A legtisztább folyóvizeket még mindig Békésben talál­ni. Érkezik ugyan a Körö­sök vizével Romániából szennyező anyag, de keve­sebb, mint korábban. A ro­mán féllel való vízügyi vi­szonyban kedvező fordulat állt be, jelenleg jó a szak­mai kapcsolat. Külön kell szólni az Élő­víz-csatornáról, amely örök­zöld téma a megyében. Va­jon mikor hozzák rendbe? Nos, előre láthatólag két- három év kell még ehhez; Gyula határában a tápcsa­tornát kotorják, majd az al­só szakaszon, Békésnél kez­dik meg a kotrást. Ami a mintamegyévé fej­lesztés programját illeti, a szakemberek ‘ úgy fogalmaz­tak, mindaz, ami megkez­dődött, ami a terveikben szerepel, lényegében ezt a célt szolgálja. Ám azt is hozzátették, hogy veszélybe kerül a modellprogram, ha nem lát hozzá mindenki, aki a témában érintett, meg­újult erővel a megvalósítás­hoz. Pillanatnyilag csak a propaganda van, de nincs még meg ehhez a háttér, az eszközrendszer. Biztató vi­szont. hogy megvan a fel­készült szakembergárda. A szakmai célok mellett nem kevésbé fontos a társadalmi bázis kiépítése. „Ne gondol­ják, hogy nincs társadalmi kontroll” — így az igazgató­helyettes. Különböző fóru­mokon felvetődik például az a nagyon fontos kérdés, hogy a megye természeti ér­tékeinek jelentős része a Kiskunsági Nemzeti Park­hoz került. Nem tartozik ugyan szorosan ehhez a té­makörhöz, de ezen a pon­ton összefügg, s nagyon el­gondolkodtató, hogy feltű­nően sok gazdaság és intéz­mény központja részben ál­lami döntések alapján — megyehatárokon kívül mű­ködik! S végül még egy tény, amelyet a tegnapi tá­jékoztató is megerősített: nehezen áttekinthető, rend­kívül bonyolult jelenleg a környezet- és természetvé­delemmel összefüggő szak­mai. hatósági, gazdasági és egyéb feladatokat ellátó rendszer. Nagy kérdés, hogy ez így szolgálja-e a legha­tékonyabban a deklarált célt: az ésszerű környezet- gazdálkodást, a szigorú kör­nyezetvédelmet, természeti kincseink megőrzését. Tóth Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom