Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. március 21., kedd NÉPÚJSÁG o Mihail Gorbacsov üdvözlete az OKP kongresszusához Magyarok márciusi ünnepsége New Yorkban Az Olasz KP kongresszusa a párt és az ország életé­ben egyaránt jelentős ese­ménynek ígérkezik — álla­pította meg Mihail Gorba­csov, a kongresszusi küldöt­tekhez intézett üdvözletében. Az SZKP KB főtitkárának üzenetét hétfőn hozták nyil­vánosságra Moszkvában, az OKP kongresszusán pedig videofelvételről vetítették le. A Szovjetunióban ismerik és nagyra értékelik azt a tá­mogatást, amelyben az át­alakítás folyamatát részesí­tik az olasz kommunisták, az olasz társadalom döntő többsége — hangoztatta Gor­bacsov, majd röviden meg­vonta a „peresztrojka” négy esztendejének mérlegét, eredményeit, és felvázolta az ország előtt álló jelenle­gi feladatokat is. Az átalakítással és az új külpolitikai gondolkodással nagyszabású változásokat se­gítettünk elő a nemzetközi kapcsolatokban, és főként Európában — mutatott rá Mihail Gorbacsov, aki ezt követően .az „összeurópai otthon” megteremtésének le­hetőségeit boncolgatta. Ezzel összefüggésben kitért arra, hogy e folyamathoz a mun­kásmozgalomnak, a balol­dali és demokratikus erők­nek is hozzá kel járulniuk; e célok érdekében aktivizál­ni kell az internacionaliz­musban rejlő erőket, s ép-. pen a jelenlegi szakaszban, az európai gazdasági integ­ráció felerősödésének körül­ményei között. Vasárnap tartották a New York-1 magyarság nagysza­bású március 15-i ünnepsé­gét a St. Bertholomew szé­kesegyházban. Az amerikai Magyar Szövetség, az Ame­rikai—Magyar Munkacso­port, az Erdélyi Világszö­vetség és a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége ünnepségén Köteles Pál, a Magyarországon élő erdélyi író, Edward Feighan, Ohio állam kongresszusi képvise­lője, Dömötör Tibor refor­mátus püspök, a Magyar Szövetség elnöke és Duray A szerb köztársasági el­nökség hétfői ülésén fel­mentette tisztségéből eddigi elnökét, Petar Gracsanint és alelnökét, Alekszandar Mit- rovicsot. Az elnöki teendők ellátásával ideiglenesen a Miklós író beszélt a székes- egyházat zsúfolásig megtöl­tő, mintegy ezerötszáz főnyi közönség előtt. Ezúttal első ízben kapott meghívást a hagyományos New York-i ünnepségre hivatalos ma­gyar képviselő: Bánlaki György főkonzul- felszólalá­sát nagy taps, elismerés fo­gadta. A bensőséges hangu­latú ünnepségen, amelyen az erdélyi magyarság sorsa állt előtérben, közreműködött Bács Ferenc és Dévai Nagy Kamilla. testület egyik tagját, Ljubi- sa Igicset bízták meg. Alekszandar Mitrovicsot a múlt héten megválasztották a jugoszláv kormány alel- nökévé, Petar Gracsanint pedig belügyminiszterévé. n szerb köztársasági elnökség ülése Panflm — botrány A brit közlekedési mi­nisztérium vasárnap elis­merte: csakugyan megkésve továbbították az NSZK-ból származó figyelmeztetést a PanAm járata ellen készülő pokolgépes merényletről. Paul Channon közlekedési miniszter, akit az ellenzék nemtörődömséggel, felelőt­lenséggel vádol, csütörtökön még jelentéktelennek minő­sítette hivatalának figyel­meztető levelét, amely csak a minisztérium korábbi, ha­sonló tartalmú telexüzenetét egészítette ki további részle­tekkel. Azt is állította, hogy azt december 19-én, vagyis két nappal a skóciai Lockerbie fölött bekövetkezett merény­let előtt postázták. A PanAm amerikai légitársaság a le­velet csak január 17-én kap­ta meg. A késedelmes kéz­besítést mindeddig a postai forgalom karácsony előtti zsúfoltságával magyarázták. A minisztérium szóvivője vasárnap viszont bejelentet­te, hogy a december 19-i keltezésű levelet csak ja­nuárban — már 10 nappal a merénylet után — pos­tázták. A késedelem oka: még elő kellett hívatni azo­kat a színes fényképeket, amelyek bemutatták volna, hogy milyen, magnórádióba épített pokolgéptípustól kell tartani. Mint ismeretes, a véres merényletet így elrejtett po­kolgéppel követték el. A Boeing 747 valamennyi uta­sa és a személyzet, össze­sen 270 ember életét vesz­tette. Az ellenzéki Munkáspárt Paul Channon minisztert al­kalmatlannak nevezte poszt­ja ellátására és hivatalos vizsgálatot követel az ügy­ben. A legújabb beismerés nyomán pedig annak a gya­nújának adott hangot, hogy a kormány el akarta tus­solni az ügyet. A Sunday Express brit vasárnapi lap tudni véli, hogy a merénylet kitervelő- je egy líbiai férfi volt, aki robanóanyagok és az elekt­ronika szakértője és a biz­tonsági szolgálatok ezért „professzor” néven tartják nyilván. A „professzor” a lap szerint az NSZK-ban tartózkodott, amikor a PanAm 103-as járata Frankfurtból elindult végze­tes útjára. A repülőgép Lon­don érintésével New York­ba repült volna. A Sunday Express szerint a „profesz- szor” a pokolgépet rejtő magnórádiót egy Háled Dzsaafar nevű libanoni diáknak ajándékozta, aki az Egyesült Államokba akart utazni ott élő apjához és feltehetően mit sem sejtett az ajándék valódi rendelte­téséről. Washingtonban az FBI megerősítette — leg­alábbis a lap szerint — a „professzorról” szóló hírt. riEH3EH< ásSL' ÖTLETES MEGOLDÁST TALÄLT szükséges, és így létrejön egy másik fókuszpont. A különösen finom hornyok nem sértik a pu­pillát. ÁZSIA LEGNAGYOBB VÍZERŐMŰVE A vietnami Fekete-folyón vízerőművet építenek. En­nek nyolc 240 megawattos turbinája lesz. Ázsiában ez lesz a legnagyobb energia- szolgáltató. A LONDONI NEMZETKÖZI TENGERESZETI IRODA, Rotterdamban a Shell cég vezetése a megrögzött későn érkező alkalmazottak szá­mára. Reggel 7-től 8-ig ki­adós és olcsó reggelit kínál­nak a. munkahelyeken. A holland nagyvárosokban ugyanis a legnagyobb regge­li közlekedési dugók 8 óra után keletkeznek. REPÜLŐGÉPEN KÜLDENEK HAZA SPANYOLORSZÁGBÓL több száz, illegálisan Hollan­diába csempészett madarat. A 340 tengelicét és 221 kaná­rit a rendőrség kobozta el, amikor egy nyugatnémet ál­lampolgárt letartóztatott en­gedély nélküli madárimpor­tért. A madarak hazaszállí­tásának költségét, 250 dol­lárt a holland madárvédő egyesület fizeti, mivel a ha­tóságok nem hajlandók részt vállalni a kiadásokból. KÉK FÖKUSZOS KONTAKTLENCSE A szem Izomzatának öregedé­sével a távoli tárgyakat egvre nehezebben látjuk. A rövidlá­tóknak ezért két szemüvegre van szükségük idős korban, egy közeire és egy távolra látóra. A bifokális szemüveglencsékkel ez a probléma megoldható, míg a kontaktlencséknél eddig nem volt lehetőség a bifokális kiala­kításra, mivel a lencse túl kö­zel van a pupillához. Egv angol cég forgalomba hozott két kü­lönböző fókusztávolsággal ren­delkező kontaktlencsét. A len­cse külső része hagyományos kivitelű, távolba látó, míg a bel­ső. pupillával érintkező részén egy mikrométer mélységű hor­nyok vannak. Ezeken törik meg az a fény, mely a rövidlátáshoz amely az „óceánok és a tenge­rek Interpolja”, úgy becsüli, hogy a kalózok tevékenysége miatt évente ISO millió font ősz- szegű biztosítási csalást követ­nek el a biztosítótársaságok ká­rára. Korábban a kalózakciók afrikai országok partjai közelé­ben zajlottak le, újabban ezek központja Bejrut. Arról van szó, hogy a tengeri kalózok eltérítik a kisebb tengerszállltó hajókat valamelyik libanoni kikötőbe, ott a rakományát illegálisan ki­rakják, a hajó kapitánya pedig jelenti, hogy a hajó valamilyen okból elsüllyedt. Később a szó­ban forgó hajó ismét felbukkan a tengeren, de más néven, más okmányokkal. Üjabban a liba­noni keresztény milícia arra vállalkozik, hogy jelzi London­ba a készülő összeesküvéseket az árurakományok elrablására, és ennek fejében jutalmat kap az érintett biztosítótársaságtól. MIBŐL LETT A HOLD? A Nature című brit tudo­mányos kiadvány újabb el­méletet közölt arról, hogyan is keletkezett Földünk hold­ja. Az új feltételezés szerint a Föld kozmikus szilárd- anyag-tömörüléssel ütközött össze, és ebből keletkezett a Hold. A tudósok az Apolló holdexpedíció által hozott kőzetminták tanulmányozá­sa nyomán dolgozták ki el­méletüket. Körülbelül 5000 millió évvel ezelőtt a Föld, meg egy korong alakú boly­gó annyira megszilárdult, hogy kialakulhatott vastag kőzetréteggel borított fém- magjuk. A korongbolygó ne­kiütközött a Földnek és szétesett. A kőzetdarabok a szétbomlás során űrpályára lökődtek, a gravitációs erő következtében pedig össze- tömörültek, létrehozva a Föld kísérőjét, a Holdat. Trockij: a hadügyi népbiztos Négy év vérben és vasban 15. A közeljövőben jelenik meg Kun Miklós Lev Trockij életéről, munkásságáról szóló könyve, melyből — első­ként az országban — részleteket közlünk. A július 6-i lázadás a bolsevik rendszer egyik legkritiku­sabb válsághelyzete volt. Hogy nem vált végzetessé, egye­bek mellett azon is múlt, hogy a Keleti Front parancsnoka, a számottevő, katonai erő fölött diszponáló baloldali eszer Mihail Muravjov a döntő órákban hűségéről biztosította Le­nint és Trockijt, s csak július 10-én fordult szembe a szov­jethatalommal. Ekkor eszer fegyveres élén Szimbirszkbe ha­józott és letartóztatta Mihail Tuhacsesvijt, a volt szemjo- novszkojei elit ezred fiatal hadnagyát, a szerveződő 1. had­sereg parancsnokát. „Amikor kitört Muravjov lázadása, Ara­lov éjszaka 5 órakor telefonált apámnak. Nagy izgalom tá­madt. Majd az illető személyesen is megérkezett és jelentést tett’’ — olvashatjuk Lev Szedovnak, Trockij idősebb fiának mindmáig publikálatlan naplójában. Muravjov külön paranccsal megnyitotta a frontot a cseh­szlovák légionáriusok ellen, táviratban közölve a moszkvai német követséggel, hogy hadban áll a II. Vilmos birodal­mával. Július 11-én azonban a bolsevikoknak engedelmes­kedő lett lövészek a város egyik szállodájában körülvették Muravjov rögtönzött főhadiszállását és Joszif Varejkisz ko­misszár parancsára végeztek vele. Látszólag tehát csírájá­ban sikerült elfojtani a Muravjov-lázadást. Az egymásnak ellentmondó parancsok azonban zavart okoztak a fronton, és a támadásba lendült csehszlovák légionáriusok orosz szö­vetségeseikkel hamarosan bevették Szimbirszket, majd Je- katyerinburgot. A Keleti Frontra a bolsevikok először nem tudtak meg­felelő utánpótlást küldeni, minthogy Jaroszlavlban, a Vol­ga menti ősi kereskedővárosban Perhurov ezredes vezetésé­vel július 6-án jobboldali eszerek, mensevikek és monar- chista érzelmű tisztek széles körű bolsevikellenes koalíciója vette át a hatalmat, s egészen július 21-ig meg tudta tarta­ni. Kisebb sikerrel ugyan, de több hasonló próbálkozásra más nagyvárosokban is sor került, főleg a moszkva—arhan- gelszki vasútvonal mentén. A baloldali eszer lázadás leve­résével szemben e kevéssé ismert ellenállási gócok felszá­molása valamennyi fél számára igen nagy véráldozattal járt. Jaroszlavlban például Perhurov emberei több mint kétszáz foglyot egy Volgán veszteglő bárkára tereltek, hosszú ideig étlen-szomjan hagyták kínlódni őket, majd a partról gép- puskatüzet zúdítottak rájuk. A bevonuló vörösök ugyancsak az évszázadok óta fel-fellángoló, elképzelhetetlenül kegyet­len, anarchisztikus orosz népharag szellemében jártak el: egy ötszázas lista alapján összeszedték és nagyrészt kivé­gezték a lázadás feltételezett vezetőit, s a valóságos vizsgá­lat csak ezt követően indult el az ügyben. Trockij többször kitért különböző emlékezéseiben a pol­gárháborús kegyetlenkedésekre, a kozákok és a parasztok között dúló „vadállatias háborúra, amely — kivált a déli vidékeken — minden faluba mélyen behatolt, és egész csa­ládok teljes kiirtásához vezetett. Jellegzetesen parasztháború volt ez, mélyen a helyi talajban gyökerezett, és a maga mu­zsikkegyetlenségével messze felülmúlta az ország többi ré­szében folyó forradalmi harcot.” A forradalmi erőszak történetének különösen fontos, máig heves indulatokat kiváltó fejezete volt a cári család kivég­zése. Erre 1918. július 17-én került sor Jekatyerinburgban, máig vitatott körülmények között. Dutov atamán uráli ko­zákjai és a csehszlovák lágionáriusok ekkor már alig néhány kilométernyire megközelítették a várost. A cári család — elsősorban Nyikolaj Romanov, a volt 11. Miklós, valamint Alekszej trónörökös — kiszabadulása felmérhetetlen erköl­csi erőhöz juttatta volna az ellenforradalmat. Ezért tették kockára annyian az életüket, hogy megpróbáljanak kapcso­latot létesíteni a palánkkal körülkerített Pankratov-ház la­kóival. Jekatyerinburgban hirtelen számos ismeretlen buk­kant fel, köztük a gárda volt tisztjei. A vörösgárdistákból, a többi között magyar hadifoglyokból toborozott őrség azon­ban a ház közelébe sem engedte őket. A szökés szorgalma­zói pontosan tudták, mi az uralkodó családok sorsa a forra­dalmakban: II. Károly feje éppúgy porba hullt Angliában, mint XVII. Lajosé Franciaországban. Ám Oroszországban sem Raszputyin, a buja szélhámos, sem a II. Miklós lemon­dásától, 1917. márciusától a „birodalmat elárasztó cérellenes leleplező irodalom nem tudta végérvényesen elásni a jó cár atyuskába vetett évszázados hitet. E legendáriumnak még 1917 után is paradox megnyilvánulásai voltak. Szibériában például egy Belgium nagyságú járás parasztsága lázadt fel az erőszakos sorozással és rekvirálással önmagát lejárató Kolcsak-uralom ellen, amikor híre ment, hogy közelednek a vörösök, élükön Mihail Romanovval, a trónról letaszított cár öccsével, a dinasztia voltaképpeni legutolsó, egynapos cárjával. A volt Miklós cárt, feleségét, öt gyermeküket és környeze­tüknek két tagját egy éjszaka, a Pankratov-ház pincéjében lelőtték. Holttestüket rendkívüli óvintézkedések közepette a közeli erdőben, egy meszesgödörbe temették. Megelőzés és nem elrettentés volt ez, ami abból is látszik, hogy nem kí­sérte különösebb propagandahadjárat, de nagyobb publici­tás sem. Miután bevonultak Jekatyerinburgba, a fehérek an­nál többet foglalkoztak a történtekkel. írásaikban az ak­kori uráli bolsevik vezetők: Jurovszkij, Goloscsokin, Voj- kov, Belobodorov neve mellett Lenin és Trockij szerepelt a volt cár gyilkosaként, „véres”, „kegyetlen” és más jelzők kíséretében. Ki volt a' „felelős” a történtekért? Beszedovszkij a párizsi szovjet követséget körülvevő falon át menekült, ügyvivő memoárjában később ezt írta, hogy a Romanov-család ki­végzését Sztálin tervelte ki Moszkvában 1918 július közepén, ő terelte ebbe az irányba a jekatyerinburgi szovjet vezetőit, akik aláírták a kivégzést végső soron elrendelő parancsot. Joszif Sztálin azonban ebben az ügyben valószínűleg telje­sen vétlen. A memoáríró által megjelölt napokon a cáricini fronton tartózkodott, távol az országos ügyektől. E „szenzá­ciós” leleplezés után nem sokkal Beszedovszkij egyébként egy Litvinov-naplóval is meglepte a bulvárlapok olvasóit: a helyettes külügyi népbiztos stílusában előadta, mennyire gyűlöli a szovjethatalmat. A II. világháború után újabb ha­misítvánnyal állt a világ elé, My oncle Joe (Joe bácsikám) címmel, Sztálin nem létező unokaöccse nevében. Az 1930-as évek végén Sztálin életrajzán dolgozó Trockij — feltehetőleg szintén a biográfia előmunkálatainak sorában — mindenesetre jegyzeteket készített Beszedovszkijnak a cári család kivégzéséről szóló írásairól. A politikus vitatta a hivatalos szovjet történetírás koncepcióját, amely a helyi hatóságok döntésének tulajdonította a cári család kivég­zését. Ebben a kérdésben az utókor sem láthat tisztán, amíg nem teszi közzé valamennyi — moszkvai és jekatyerinburgi — dokumentumokat. A kevés bizonyíték között addig is Lev Trockij 1935. április 9-i terjedelmes naplóbejegyzése segít­het eligazodni. „A fehér sajtó régebben hevesen vitatta azt a kérdést, hogy... ki döntött a cári család kivégzéséről?... A liberális szerzők arra hajlottak, hogy az uráli szovjet Végrehajtó Bizottsága, amely el volt vágva Moszkvától, ön­állóan cselekedett. Ez nem így van. A határozatot Moszkvá­ban hozták. A polgárháború legkritikusabb időszakában tör­tént ez, amikor időm nagy részét a fronton töltöttem. Egy rövid moszkvai látogatásomkor, azt hiszem, néhány héttel Romanovék kivégzése előtt, csak úgy mellékesen megjegyez­tem a Politikai Bizottság ülésén, hogy mivel az Ural-vidé- ken súlyos a helyzet, meg kellene gyorsítani a cár perének tárgyalását. Nyilvános eljárást javasoltam, amely felidézné az egész uralkodást, a munkás-paraszt-nemzetiségi és kul­turális politikát, a két háborút stb. Javaslatom szerint... minden vidéken felolvasták és kommentálták volna a perről szóló tudósításokat. Lenin azt mondta, hogy jó lenne, ha ezt meg lehetne valósítani, ám ... esetleg ... nem lesz elég időnk rá. Javaslatomat nem bocsátották vitára, magam sem túlsá­gosan erőltettem, mivel más kérdések foglalkoztattak. Egyébként is, ha jól emlékszem, a Politikai Bizottság ülésén csak hárman-négyen voltunk, Lenin, jómagam, Szverdlov ... Mintha Kamenyev nem lett volna jelen. Akkoriban Lenin meglehetősen komor hangulatban volt, nem nagyon hitt ab­ban, hogy fel tudunk állítani egy hadsereget. Legközelebb már Jekatyerinburg eleste után utaztam Moszkvába. Szverd- lovval beszélgetvén, mellékesen megkérdeztem: — No és hol a cár? — Kivégezték — válaszolta Szverdlov. — Főbe lőtték. — És a családja? — A családját is. — Mindenkit? — kérdeztem kissé csodálkozva. — Mindenkit — felelte Szverdlov. — Miért? Várta mit mondok. De nem feleltem. — Ki döntött erről? — kérdeztem. — Mi, itt, lljicsnek ez volt a véleménye, hogy nem hagy­hatunk nekik egy élő zászlót, kivált a mostani nehéz körül­mények között. Nem kérdezősködtem tehát többet, keresztet vetettem az ügyre. Lényegét tekintve nemcsak hogy célszerű, de feltét­lenül szükséges döntés volt. A kemény leszámolás mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy harcunk kérlelhetetlen, semmi nem tántorít vissza bennünket. A cári család kivég­zésére nemcsak azért volt szükség, hogy megfélemlítsünk, elriasszunk, megfosszuk az ellenséget a reménytől. Saját so­rainkat is fel kellett ráznunk, megmutatván, hogy visszavo­nulásnak nincs helye, előttünk a teljes győzelem, vagy a halál.” (Folytatjuk) Kun Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom