Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
KOROSTAJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET A globális parlamentért Földünkön az utóbbi fél évszázadban nagy mértékben elszaporodtak, és felszínre kerültek az egész emberiséget sújtó, jövőnket veszélyeztető problémák. Egy részüket — mint a levegő és a vizek szennyezettségét, a környezet pusztulását — személyesen is érzékelhetjük. Közvetettebb formában érintenek az energia-, a gazdasági válság erősödő jelei, és csupán személyes szerencsénknek köszönhetjük, ha csaik a televízióban láthatjuk az éhínséget, a nyomor és a megaláztatás képeit. A lista természetesen ezzel korántsem teljes. Miközben a legszegényebb országok kormányai is hatalmas összegeket költenek fegyverkezésre, semmivel sem kerültünk közelebb ahhoz, hogy az emberiség, a kisemberek milllárdjalnaik problémáira keressünk és találjunk megnyugtató megoldást. „Ráadásul valamiféle ördögi logika alapján sokan ezt tekintik reálpoltitikának”. A továbbiakban azokhoz szólunk, akik a problémák feloldását tekintik reális politikának, akik a tényeket valós helyzetükben szemlélik, de nem mondanak le a jövő érdekeinek megteremtéséről sem: Felhívás Globális Parlament létrehozásának szorgalmazására, hogy megalakulását követően: — kifejezhesse és védelmezhesse az emberiség egyetemes érdekeit, — szorgalmazza és koordinálja a világ nagy problémáinak megoldásában tett különféle erőfeszítéseket. Bár más gondokkal küszködnek Afrikában, Moszkvában, Londonban vagy Budapesten, mégis mindenütt, mindenki számára érzékelhetően jelen van a globális problémák valamely formája. Tekintettel arra, hogy Földünk valamennyi lakosát érintik és az emberiség jövőjét veszélyeztetik a kollektiv emberi bölcsesség, akarat és erő koncentrációjának hiányából származó gondok, arra kérünk mindenkit — magánszemélyeket, csoportokat és szerveződéseket, pártokat, kormányokat, szövetségeket, minden szervezetet, egyházakat és felekezeteket —, hogy hirdessék szóban és Írásban- egy világparlament szükségességét, és minden lehetséges fórumon szorgalmazzák megvalósulását. A mozgalom arculatának közös formálásához örömmel fogadjuk tanácsaikat, észrevételeiket, véleményüket, közvetett vagy közvetlen bekapcsolódásukat, jelzéseiket. A mozgalom tagjának tekintünk minden érdeklődőt, attól függetlenül, hogy bekapcsolódásának tényét elmünkön jelezte-e vagy sem. Vas-Fémipari Kisszövetkezet KISZ-bizottsága és a Ferrum Békeklub, 5541 Szarvas, Pf. 60. Azt hajtogatják Eddig nyeltem — majd esztendeig —, most már nem megy le a torkomon. Még mindig — itt, Ugrán —, azt hajtogatják: „Egyre jönnek a románok, az árakat emelik, mi lesz velünk, ha ez így megy tovább?” S én megkérdem: honnan veszik, hogy az ide menekültek románok? „Hát...” „S maguk, tudnak románul beszélni?” kérdem én. „Dehogy tudunk!” „Hát akkor, hogy románok ,ezek’, ha csak magyarul tudnak?” Kenyérféltés-e ez? Butaság? A negyven esztendő elzártsága? A nemzeti együttérzés tudatos kiradírozása generációkon keresztül. Azt hiszem, mindkettő. Ungern, mint parasztpárti parasztpolitikust ’48-ban elüldöztek a hazámból. Ausztriában maradt a '45-ös háború kétszázezer menekültje, az ’56-osok talán még ezt is meghaladó sokasága. Ez a rengeteg ember a „szétrombolt és kifosztott” osztrákoknak valóban „kenyérgondot” okozott, de soha, sehol ilyen panasz se sajtóban, se a nemzetközi szerveknél nem hangzott el. Szégyelljük magunkat, tisztelet a kivételnek. Mikita István 1989. március 18.. szombat Hegyesi János: Vezetések Autók és az országvezetés igéjét tűzöm tollhegyemre most: Mert mindegyiket haladás viszi, ha a vezető éber és okos. Vezetni annyi — előre nézni, — Mindegyikben van veszély, s nem kevés: Hát nem csak nézni, de látni is kell, főleg, ha sok a zajos fecsegés. Az autókon a volán mellett, fék jelenti a közbiztonságot: Időben látni meg az akadályt s betartani a féktávolságot! Csakis így lehet megelőzni, a karambolt és tragédiákat: A volán mellől nézni az embert, erdőben járva látni a fákat! Nézzük meg most az országvezetés sokkal fontosabb felelősségét — Hol egy tévedés kockáztathatja, egy egész nemzet sorsát, jövőjét. A lejtő előtt, zuhanás ellen itt is kellene biztonsági fék: A parlamentben bíráló joggal, egy szolidáris józan ellenzék. 1 Ha ez lett volna nagy tévedések, törvénysértések fájó idején, — Sok tragédia nem történt volna s ezt a verset most nem így írnám én! 1988. január Mennyi az igazgató prémiuma? A szakszervezetek és a bérek Szinte hihetetlen, mi minden történt a májusi pártértekezlet óta. A folyamatok minden területen felgyorsultak. A szakszervezetek egyik inapról a másikra a közfigyelem középpontjába kerültek. Elsősorban a dolgozókat közvetlenül érintő bér- és életszínvonal-kérdésekben hallatják szavukat. Fodorné Birgés Katalinnal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával — aki tagja az MSZMP Központi Bizottságának és a SZOT-nak is —, erről a munkáról beszélgettünk. Éppen a többirányú elfoglaltságból adódóan az a kérdés, hogyan látja a szakszervezetek tevékenységét, mint a Központi Bizottság tagja, illetve, milyen viták folynak a Központi Bizottságban a szakszervezetekről. — Az MSZMP Központi Bizottságának ülésén többször éri bírálat a szakszervezeteket az érdekvédelmi tevékenységért, és a különböző akciókért. Mély gyökere van a régi politikai gyakorlatnak, miszerint a szak- szervezetek transzmissziós szerepet töltenek be, azaz a párt döntéseit hajtják végre. Az új felfogással nem mindenki azonosult még. Az üléseken azonban az is egyértelműen kiderült, hogy a szakszervezetek ott levő képviselői és azok a KB- tagok. akik üzemekben dolgoznak, határozottan kiállnak az új felfogásban dolgozó szakszervezetek mellett. Nekem az a meggyőződésem, hogy az MSZMP- nek a legfőbb szövetségese, tömegbázisa a szakszervezeti mozgalom kell hogy legyen. Ma még nem egyértelmű ez a felismerés. — Hogyan értelmezhető, hogy a szakszervezetek a politikai pártoktól független szakszervezeteket akarnak? — A többpártrendszer keretei között is a szakszervezetek meg kívánják őrizni a mozgalom egységét. A szak- szervezeteknek a pártokhoz való viszonyát az határozza meg, hogy azok programjaikban és gyakorlatukban milyen módon képviselik a munkavállalók érdekeit. Az MSZMP gyakorlatát a szak- szervezetekben is módosítani szükséges. A mozgalom függetlensége igényli a káderhatáskörök megszüntetését. Szakszervezeti vezető az legyen, akit a tagság titkosan választ. A szakszervezeti tisztségviselők pedig rendelkezzenek a szabad véleménynyilvánítás jogával, megbízóik véleményének képviseletével. — Hogyan egyeztethető össze, hogy ön párttisztséget és szakszervezeti vezetői tisztséget is betölt? — Szerintem a párthoz tartozás politikai lelkiismereti kérdés, mindenki egyéni szabadságjoga eldönteni a politikai hovatartozását. A párt testületéiben végzett munka egyrészt a szakszervezeti tapasztalatok hasznosítása a politika alakításában, másrészt az MSZMP politikájának terjesztése a széles tömegeket felölelő szakszervezetekben. A szak- szervezetek számára a pártokhoz kötődés szükséges, mert különben a szakszerA munkások kapjanak annyi családjukat vezeti mozgalom politikailag elszigetelődik, de a pártok számára is szükséges a tömegbázis növelése miatt a szakszervezet. — Miben változott meg a szakszervezetek szerepe? — Tavaly decemberben országos értekezletet tartottunk, ahol egy új típusú szakszervezet elveit vázoltuk fel. A jövőben kizárólag csak érdekvédelmi és érdekképviseleti funkciót kívánunk ellátni. Űjra kell építeni a szakszervezeti mozgalmat és hozzárendelni a választások során a személyi feltételeket. Az általános szerveződés elve a szövetségi elv lesz. Ugyanakkor a demokratikus centralizmus helyett a konszenzus és a szolidaritás elvnek kell érvényesülnie. Alapvető kérdéssé vált az alulról történő építkezés, az, hogy az alapszervezeteknek meghatározó szerepe legyen. Ebben az évben választásokat tartunk. A megyénkben a pedagógusok körében meg is kezdődtek. A magyar szákszervezetek kongresszusára 1990. februárjában kerül sor. — Több iparági-ágazati szakszervezeteken beiül önálló szakszervezetek, tagozatok. alakultak. Hogyan hat ez a megye szakszervezeti szerveire? — Kezdetben az értelmiség körében, de ma már több termelő szakmában is — önálló szakmai szervezetek, tagozatok kezdték meg működésüket, kiválásukat, önállóságukat a régi struktúrától. Egy részük jelentős érdekképviseleti szervvé válhat. De több olyan kezdeményezéssel is találkoztam, amely felülről erőlteti az alapszervezetekre — az 'alulról építkezés jegyében — az önálló szakmai szerveződést, az alapszervezetek vezetői ellenállása, tiltakozása ellenére. Ebben a folyamatban különböző fővárosi szakszervezeti központok, apparátusok átmentéséről, egyesek számára pedig nagyobb egzisztenciális kiugrásról, hatalom megszerzéséről van szó. Bizonyítja, hogy ezek az újonnan szerveződő szakmai szervezetek a megyékben levő szakmai és területi szervezetek ellen léptek fel. Úgy képzelik, hogy a fővárosból lehet irányítani közvetlenül az ország szakszervezeti mozgalmát. Én ezt tagadom, és a tagság elleni hibás koncepciónak tartom. A szakszervezeti tagság alig érti, nem is érdekli lényegesen a tisztségviselők struktúráért folytatott harca. A tagság egyet akar, erős, határozott szak- szervezeteket. — A megyében is vita folyt, hogy legyenek-e területi szervei a szakszervezeteknek. Milyen álláspont született ebben a kérdésben? — Meggyőződésem, mivel a szakszervezetek nem csak az üzemen belüli érdekvédelemért harcolnak, hanem a dolgozók életkörülményeiért is — egészség, művelődés, lakás —, ezért kell megszervezni az üzemen kívüli érdekvédelmet. Ez pedig csakis a területi szövetségen belül valósítható meg. Azaz, ennél fogva indokolt, hogy városi és megyei szövetségekbe tömörüljenek a- helyi szervezetek. — Milyen a SZOT és a kormány viszonya? Legtöbbet a bérek szerepelnek a napirenden. Hogyan minősíti a kormány lépéseit a szak- szervezet? — A kormány kezdeményezésére gyorsan bevezették az új adótörvényt, az árreform bizonyos lépéseit, mindez a kormány számára garantálja a bevételeket, de ugyanakkor nem született meg sem a bér-, sem a szociálpolitikai, sem pedig a költségvetési reform, melynek révén a dolgozók bére és a jövedelme is növekedhetne. A szakszervezetek alapállása, hogy ez mielőbb szülessen meg. Ha piacgazdaságot akarunk, akkor a munkaerő árában is a piac értékítéletének kell érvényesülnie. A januárban bevezetett bérliberalizálás szabályai ebbe az irányba hatnak. Az a meggyőződésünk, hogy a munkások kapjanak annyi bért, amiből megtudnak élni és el tudják tartani a családjukat. És ez nem szólam. — A szakszervezetek minimálbérről beszélnek, de teljesítményről nem. — Mi nem azt mondjuk, hogy munka nélkül adjanak havi 4 ezer forintot egy-egy dolgozónak, hanem úgy szervezzék meg a munkát, hogy legalább ennyit lehessen keresni. — Ma valahogy sikk kritizálni a kormányt. A vállalati szervezeti bizottságok is sok helyütt ezt teszik, ha az információs jelentéseket nézzük. A dolgozókat viszont hallottam, elsősorban a vállalatuk érdekli. Egy munkásembertől hallottam, hogy azt tudja, mennyi Grósz Károly fizetése, az igazgatója prémiumáról azonban csak mende-mon- dák keringenek. — A szakszervezetek csak akkor lesznek képesek a tagság támogatását visszaszerezni, ha erős, határozott érdekvédelmet folytatnak. Az üzemen belül és azon kívül is a munkavállalók érdekében fel kell vállalni a feszültségek feltárását, az ütközéseket, konfliktusokat is a munkáltatókkal. A régi szemlélet sok helyen erősen hat ma is. A tisztségviselők nagy része sem a nyíltságot, sem a konfliktusokat még nem vállalja fel, sokan félnek a retorziótól is. Ennek megvan az egzisztenciális oka. A vállalati szervezeti tisztségviselők zöme társadalmi munkában végzi a feladatát, más része a vállalattól kapja a fizetését. Remélem a SZOT és a Gazdasági Kamara tárgyalásai mielőbb rendezik ezt a kérdést. A konfliktusok és feszültségek megoldása érdekében nagyon fontos a nyíltság és nyilvánosság. Feltétlenül indokolt és meg kell jelennie a gyárkapun belül is, hogy a dolgozók ismerjék a vállalat gazdálkodását, feladataikat és anyagi elismerését éppúgy, mint a vezetők érdekeltségi rendszerét és fizetését. A vállalatvezetők magas prémiumáról pedig az a véleményem, hogy úgy kell szabályozni a Vezetők prémiumfeltételeit, hogy azok ne szakadjanak el lényegesen a dolgozók jövedelmi viszonyaitól. Nem az eredményesen dolgozó vezetők prémiumát sokallom, hanem azt tartom igazságtalannak, hogy a dolgozók jövedelmében az eredményes munka nincs tisztességesen elismerve és megfizetve. Serédl János bért, hogy meg tudjanak élni belőle és el tudják tartani a Fotó: Gál Edit
