Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

0

NÉPÚJSÁG

Tenyérnyi selyem, avítt, színehagvott. Amitől mégis íölfénylik: n hit, hogy ez a textil állítólag egy megmaradt darabkája annak a zászlónak. amit Kőszeg várán Juristes Miklós lengetett. És a legkorábbi ép darab, egy Rákóczi-lovassági zászló az 1705 körüli időkből, aztán az 1848-as honvédzászlók és az 1868-ban megszervezett Magyar Királyi Honvédség zászlói. Megfakult, málladozó anyaghk — a Hadtörténeti Múzeum becses darabjai. Legtöbbjük a hűvös raktár óvó sötétjében, néhány pedig itt, az egyik kiállítóteremben. A kis huszárzászló mellett tépázott toborzó- zászlón jókora szám: „48".

Félek megérinteni — még kárt tennék a fakó selyemben. De látványuk lenyűgöz; hányattatott sorsuk felsejlik; alattuk, az évszázadnál több időben, ismeretlen ismerősök vágtatnak, izzadnak, imádkoznak, jajgatnak, káromkodnak, rogynak ösz- sze, éltetik a hazát.

Zászló persze sokféle van, de A ZÁSZLÓ, tudjuk, minden jóérzésű ember számára több, mint színes textília. „A zászló szent dolog!” — intett kemény szóval amúgy mindig szelíd nagyanyám, amikor egy felvonulás után a nemzetiszínű kis papír- zászlót a földre ejtettem. De túl az érzelmeken, túl a csapongó fantáziái ásón, voltaképpen mi is a zászló, s mit tudunk, tudhatunk a 48-as lobogókról?

Cs. Kottra Györgyi, a Hadtörténeti Múzeum tudományos munkatársa azon kevesek 'közé tartozik ma Magyarországon, aki e témakörnek avatott ismerője, szaktekintély. Elegánsan magabiztos, könnyed, szellemes fiatalasszony, aki élvezetes stílusban, világosan, egyszerűen fogalmaz. A Hadtörténeti Múzeum második emeletén, könyvekkel, dokumentumokkal zsúfolt, csendes irodájában beszélgetünk.

— A zászló jelkép — ez a lényege — mondja. — A kezdet kezdetén azonban még nem ebben a funkciójában jött létre, hanem pozíciójelölő szerepet töltött be, vagyis praktikus célt szolgált. Ugyanakkor rangjelző szerepe is volt, a fejedelem előtt hordozott zászlók egy adott közösséget, csapatot testesítettek meg, illetve annak szellemét juttatták kifejezésre. Ez vonult végig lényegében a történelmen. A kezdetben egy funkciójú zászló mind több funkciót töltött be, kialakultak a katonai és nem katonai lobogók, a királyi család zászlaja egyben az ország zászlaját is jelentette, ugyanígy külön-külön volt a városoknak, egységnyi térségeknek zászlaja. Az újkorban a katonai zászlók

azt a funkciójukat, hogy tudniillik a katonai egységek helyzetét jelölik, elveszítették, a legújabb korban a zászló lényegében már nem is volt a harcok során a helyszínen. Számos zászlóhoz legendák fűződnek.

— Talán ehhez is, ami itt függ az íróasztala fölött?

— Ez 1848-ból való, a 49. honvéd zászlóalj zászlójának középej és ennek is megvan a maga legendája. Grisza Ágoston nevéhez fűződik, aki a komáromi vár kapitulációjakor jutott a feldarabolt zászló ezen darabjához, az úgynevezett zászlóközéphez. A legenda szerint ő elkerült Amerikába, s amikor poggyászára várván megtudta, hogy elsüllyedt egy hajó, a parton állva a zászlóért jajongott, nem a többi holmiját siratta. De végül is kiderült, hogy nem az a hajó süllyedt el, sőt a zászlóközép később hazakerült. A legenda szép, még akkor is, ha tudjuk, hogy csupán legenda, mert ez a zászló az életben nem járt Amerikában.

Kopogtatnak; a „szárnysegéd” érkezik két hiteles zászlómásolattal, az egyik egy gyalogsági zászlóaljé volt valaha, és Világosnál, a Bem-hadtest kötelékéből került az orosz csapatok kezébe. A másik pedig egy honvédzászlóalj- zászló. Két szalagot is szemügyre vehetünk, az

egyiken a korabeli tipikus felirat: „Győzni,

vagy halni ! —

1849 / független magyar honért”.

Az 1848-as eseményekről kezdünk beszélgetni.

— Amint a nemzetőrség

szervezése elkezdődik, a vármegyék. városok

zászlót is adományoznak, és ezeket valóban

a „szebb keblű honleányok” készítik. Ezeket általában a megye vagy a város címere díszíti, többnyire nemzetiszínűek, esetleg felirat van rajtuk. Egységesítő rendelet is megjelenik, mégpedig 48 júniusában, amelynek lényege, hogy ezen lobogók fehér alapszínűek, vörös-zöld pártázattal — a szélen ezt a farkasfogazat- mintát nevezzük pártázatnak —, s az egyik oldalon az ország címere, ekkor még természetesen a koronás országcímer, a másikon pedig a nemzetőrséget kiállító terület címere díszük. A nemzetőrség szervezésével párhuzamosan megkezdődik a reguláris hadsereg szervezése is. A hadsereg első zászlaját Budapesten 1848. június 24-én az Üjpiacon — ma Engels tér — gróf Batthyány Lajosné. született Zichy Antónia grófnő, mint zászló- anyu avatja. Ez volt az a zászló, vagyis ennek az eredetije — simítja ki a friss színű kelmét Cs. Kottra Györgyi. — Az előlapon színpompás kép: A Magyarok Nagyasszonya, a hátoldalon pedig az ország koronás címere, kartusban. A trónfosztás után a zászlókon a koronát vagy kifejtik, vagy kitakarják, és a kardos, koszorús minta kerül a helyére.

— És vajon mit tudhatunk ennek a zászlónak a további sorsáról?

— Még az ácsi csatában, a tavaszi hadjárat során idegen kézre kerül az első pesti zászlóalj zászlaja. Szerencsére az osztrák, aki elzsákmányolta, az akkor érvényben levő parancs elle- nére nem semmisítette meg, később az örököse pedig felajánlotta a Magyar Királyi Hadi Múzeumnak, így lett ismét az országé, kemény 1500 pengőért.

— És a többi. mind. ami „Világosnál letétetett"?

— Az erdélyi hadműveletek során letett zászlókat mint trófeát, az orosz sereg elvitte. Sokat azonban nem tettek le a vesztesek a győztesek előtt, hanem elásták, vagy feldarabolták, és egymás között elosztották azokat. A madonna és a címer, vagyis a zászlóközép a tiszteknek jutott. A kiegyezés után sok' hirdetés jelent nieg. és volt rá példa, hogy így állt össze ismét csapat- zászló. Az orosz csapatok először Pétervárra vitték a magyar zászlókat, és küldtek azokból a nagyvárosaikba trófea gyanánt. Pétervár- ról aztán Moszkvába került, ami megmaradt, és azt a mintegy ötvenet 1.941-ben fényes ünnepség közepette visszakapta Magyarország. Sorsuk a második világháborúban tovább bonyolódott, a hadimúzeum Somlóvárra menekítette anyagát, ahol azt — őrült parancs — meg kellett volna semmisíteni. Szerencsére nem így történt. A zászlók a szovjet csapatok kezére kerültek, és ezeket kaptuk aztán vissza, háromszázegynéhányat — 1948 áprilisában, ugyancsak nagy ünnépség közepette.

— Végül hadd kérdezzem meg, a szakembernek mi a véleménye napjaink nemzeti lobogójáról?

— A jelenlegi nemzeti zászló kifejező, szakszerű. Az egyéni véleményem az, hogy nem tenném a trikolórba a címert, noha a háború előtt valóban benne volt, viszont 1848-ban sem szerepelt mindegyiken, sőt.

— Ezektől a történelmet, nagy időket átélt, fakó selymektől megilletődik, sőt talán nem szégyen kimondani, meghatódik az ember. Akinek viszont ez a munkája, természetesen másképpen érez.'Vagy tévedek?

— Munka közben valóban

csak az anyagot, a textíliát látja az ember. Természetesen nem választható el az anyag mindattól, amit jelképez. Nekem akkor jutnak eszembe azok, akik alatta harcoltak, amikor azt tapasztalom, hogy nem megfelelő tisztelet övezi a ZÁSZLÓT . .. Tóth Ibolya

Fotó: Gál Edit

„Vármegyénk fiainak vére is vegyült”

Békésvármegye 1848—1849

Békésvármegye közönségének hódolata és fiúi szeretete jeléül írta kétkötetes munkáját Oláh György, amely „Gyulán nyomatott Dobay János Könyvnyomdájában 1889-ben”. A címe: Békésvármegye 1848—184 9. Az író részletesen foglalkozik a vidékünkön történtekkel, a kétkötetes, jó stílusú, élvezetes olvasmányból azokat a részeket próbáljuk idézni, amelyek a március 15-ét megelőző és a közvetlenül azt követő időszakról szólnak.

(Oláh György 1851-ben született Gyulán és J900-ban ott is hunyt el. Helytörténészi munkásságát a korabeliek jól ismerték. Budapesten hallgatott jogot 1878-ban, ügyvédi vizsgáját követően Gyulán nyitott ügyvédi irodát. Később Békésvármegye főügyésze lett. A Békés című napilapnak segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője. Egyik szervezője volt a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulatnak, valamint a Békésvármegyei Közművelődési Egyesületnek. Helytörténeti munkái: Boszorkányperek'Békésvármegyében, Békésvármegye 1848—1849).

A BÉKÉSMEGYEI 48-AS IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG

FELHÍVÁSA

BÉKÉS VM. DEMOKRATIKUS TÁRSADALMÁHOZ!

KrdrfN Ifjú Barn tailtit! I’olfárl árnak 1 Békénmegre Balgaxáil

Ai IH4S-.K magtar szahads.ij>harc 100-ik évi rdul- iat a/ vgvo í.fyág'vtn meü -ktfec.. uv.-nk.»- val, s. cücmt és fieka: építéssel, országunk fe!\irá^ozídta>jva! kn.miuk megünnepelni. \r megünneplésére siv!esk..rü társadalmi mozgalom indul: meg ez ege>.- A ni •:'ga'>r.d! :*

. nviui 4é-js Ifjúsági Bizottság Országos dis/elnoksegci 17-y Zoltán k-x:.ir>3»jci ein-A i:r-.a-„i t >

Az Országos Bizottságnak 21 társadalmi szervezet UgM. H mm-szterium cs t '.ubhi 8 idj'.:; ->;rvezet. valamint polit kai partok támogatják. Ilyen mozgalmat hog\ k ai .Misünk mi .- :: Bw.-megyében, s ehhez az kell. hogy támogatói 'egyen mozgalmunknak iiimdetiki. iki •'•-/.m.- h |.vto hagyományainak. A megalakult 4«i-as ifjúsági Bizottságok nem csak a názv eW-rdaV. jnj c* rohammunkáját szervezik, hanem az elökeszüléteket »>.

IMS centrnnAriumának a meuUnnepietél eut Iffútóg vAllalio, azonban ez CMtk az egeu lAriadalom akllv lómogaláMival völlk Ichelsé- geué, • ezért uUktége«, hogy már az eiökétzUlelekböl Is mindannyian klvegytlk réazUnkel. I ró»iUUk«nrg a demokrallkut ll|ú»Agl szervezetekéi a nagy évfordulóm.

Mimii— é« farai— »W vatánapja kazáokbaa

Ifjúsági nap, ez évben június hó 1-én lesz

■anrtaÖMT«. Az Ifjúság ez— fiz—pnapjn csak Ú*T lebet siker«*, ha ra*«a kedvvel és anabiciéval szervezi mag, de a siker biztosításához elengedhetetlen sz egész megye Isheesdgénsh, társadalmi és politikai egy estieteknek sgítsége, támogatásé.

Ezzel Kapcsolatosan a Békétmegycl 4ft-at Hiúsági Bizottság az alábbi Kérési Intézi llleléKeseKhez:

F«tkérimk • dMuhnliku pártákat k táraadalsd «fynilctekd. k©ey jáaiaa ki 1.4a lehetőleg a« máannak aápeyélást, kaaaa aiaáaakta Uaofaaák az l'iáaáfi uarraattektl az. ünnepély «toké- ssttéséhsn.

Fal Hírfák az ifiésági ejyesiletekel áa narrnakkai hagy agyüHaa «révei kániljraak az nnit- pályra • tagyaaak aa«g aiaáaal aaaak éráakébaa. hagy,

június 1 feledhetetlen ünnepnap legyen

k&aaégâak. váratunk lakosai «aáaaára.

Falkorfâk a áwa okra tikot pártokat, rgymáletekrl 4« sxervraeteUet. hogy a |ÚnlU* t'-l Ormzágoa Hiénáéi napra oozfóulták raját töa«geik«t in. kogy az ünnepélyen, ma ílfnr(i tömegek mállóit részt acgyca egesz Be Urem egye lakoszaga.

Fölkérjék a polgármester, illclao főjegyző urakat, hogy tcrüloléköa Hivatali vályúkkal fi tekintélyükkel ia segítsenek az Uiáaági szervezeteknek. bogy üaacprlyonh díszen, impozáns öromuoep légién.

A fend. beke es nyugalom szellemeben kesz-.ictek az ifjúság nagy napjanak megunneplesere Fiatalok! Öregek! Nők! Férfiak!

vflndnyáfon tegyelek ott az Hiúság Közös Ünnepen?

0 J0V0 BZ IFJÚSÁGI!

Segítsd és támogasd az ifjúság demokratikus szervezeteit

BéKévvobd, 10-47. m<\|u* hó

Békésmegyei 48-as Ifjúsági Bizottság.

Száz évvel későbbi ünnepre hívó plakát

„Az év, amelynek küszöbén állunk — így köszöntött be a Pesti Hírlap 1847. év január elsején — sok tekintetben nevezetes lesz. Ha a próféták nem csalnak, ennek méhéből születik meg, mi a közelebb múlt ország- gyűlés óta annyi baljóslatok között fogamzott.”

A jóslatok beteljesültek.

„A haladás, a szabadelvű eszmék bajnokai — s a régi állapotokhoz ragaszkodó harezosok szervezkedtek, tő- , mörültek a küzdelemre, melyet győzelem vagy halálra kellett megvívni az 1847 8-ki országgyűlésen.

A conservatív párt zászlója alá a kormányhatalom férfiúi, az aristocrat ia legkiválóbb erői csoportosultak, a haladó párt a nemzetre támaszkodott, onnét merítette az erőt, reformeszméi keresztülvitelére.

Országszerte megindultak a követválasztási mozgalmak. Békésvármegye követ- választási közgyűlését október hó 11-én tartotta meg. Óriási számmal gyűlt ösz- sze a megye közönsége. A termek zsúfolásig megteltek, a székház előtt, s udvarán tolongott a nép.

Alig hangzottak el a főispán (Báró Wenckheim Béla) nagy tetszéssel fogadott szavai, a .vármegye közönségének lelkesedése, az általános, minden szíveket átható öröm óriási zajban tört ki. Hangoztatták a követje- löltek neveit. Tomcsányi József másodalispán, és Tor- mássv János főjegyző, vármegyei közéletünk kimagasló alakjai voltak a jelöltek.

Az 1847 8-iki országgyűlés öt hónapig tartott.”

Vármegyénk követei haladó javaslataikkal, ékesszólásukkal kitűntek az ország- gyűlésen, élénken részt vettek a tanácskozásokban. Az országgyűlés idején rohamosan fejlődtek a környező országok és hazánk politikai eseményei (a szerk.).

„Békésvármegye lelkes ifjúságát azok között találjuk, kik áthatva a márczius 15-ének nagy eseményeitől, a szabadság ügyét legelsőbb tevék magukévá. Az egész vármegye egy szív, egy lélekkel csoportosult á szent zászló alá. Minden községben, de különösen Gyulán hangzott leglelkesültebben a szabadság dala. Örömrival- gással csoportosult, s rajzott utczáról utczára, köztérről köztérre a nép. A hazafias lelkesültség központja a „gyulai kör” volt. Itt gyűltek össze a vármegye tisztviselői, a vármegye színe- java, s Gyula város művelt közönsége, a mint a budapesti események hírét vevék, — sa kör tagjaiból alakult küldöttség fel kérte a vármegye első alispánját, felejthetetlen emlékű Szombathelyi Antalt, hogy az egész vármegye népét hívja össze köztanácskozásra. A derék alispán örömmel ragadta meg az alkalmat, s márcz. 22-ére Gyulára népközgyűlést hívott össze, mi mindenütt lelkesedéssel fogadtatott.”

„A márczius 15-i nagy események után rohamosan fejlődött a közszabadság ügye. Békésvármegye népközgyűlésének lelkesült zaja még el sem csendesült, már újabb hazafias mozgalmak színtere lett Gyula . . .” (Márczius 31-ére a „gyulai kör” rendkívüli közgyűlést hirdetett, ahol indítványban követelték a résztvevők a reform-törvényhozás gyorsítását — szerk.)

„Vármegyénk községei is amint hírét vevék a már- cziusi eseményeknek: ünnepet ültek. A lelkesedés első perezében a harangok imára hívó szózatára templomba gyűlt a nép. A lelki pásztorok hirdették a szabadság szent igéit, s a nép áhítattal hallgatta őket.”

Békésre márczius 20-án érkezett meg a pesti események híre, amelyekről viszont legelőször Szarvas értesült.

„A szarvasi főszolgabírót meglepte a pesti események híre. — Tájékozatlan volt, s nem tudta felfogni hirtelen, hogy az eseményekkel szemben mily feladatok várnak a vármegye hatósági közegére. — Szívesen útját állta volna minden hazafias mozgalomnak, ha elég erősnek érzi magát. Nemhogy óvatosan igyekezett volna az események folyásának a nép körében tért engedni : sőt a mozgalom élére állva tekintélyével s okosságával annak irányt adni.

Csabát a „gyulai kör” értesítő a pesti eseményekről. Lelkesülten üdvözlé a nép az örömhírt, midőn az elöljáróság élén a főszolgabíró Kiss Péter a nép gyűlésen ösmertette u mozgalmat, annak irányát, s a várható további fejlődést. Tért nyitott a köz örömnek. Ünnepet ült a nép, zászlók lobogása, körmenetek s kivilágítás mellett.

Lelkesedést keltettek a pesti események Orosháza községben is. Ballassa Pál hazafias érzelmű lelkész állt a mozgalom élére, különösen midőn látta, hogy az rossz szándékú felbujtás. s izgatások folytán oly irányt kezd venni, — mely féktelen kedésre, a közrend felforgatására vezet... a községben lázadás tört ki, melynek elnyomására a vármegyének a törvények szigorát kelllett alkalmaznia.

Hasonló volt a helyzet M.- Berénvben, Endrődön, Szeghalmon, s általában a sárréti községekben, Váriban, s Kétegyházán, G.vomán. A nép lelkesedését bujtogatók oly irányba terelték, hol a közrend teljesen felbomlott. A pesti eseményeknek nemzetátalakító békés irányát nem követték, s a kicsapongások napi renden voltak.

Vármegyénk legtöbb községében tehát a márcziusi események hatása oly kicsapongásokban nyilvánult, melyek a szabadság, az elvek, eszmék szentségét beszeny- nyezték.”

* * *

Oláh György helytörténeti kötetében végigkíséri a zavargások, szervezkedések időszakát. ír a vármegye tisztviselőiről, községi elöljáróiról, a haza oltárán tett áldozatokról, a nemzetőrök, az önkéntesek, a honvédek toborzásáról, az első népfelkelésről, az aradi táborozásról, a megye társadalmi életéről. A második könyv az 1849-es válságos* napokról ad hírt, hadi tudósításokat közöl. majd így ír az első nemzeti ünnepről:

„Márczius 5-én a gyulai kör választmánya indítványt terjesztett a vármegye közönsége elé, hogy az első nemzeti ünnepet, 1849. márczius 15-ét a Vármegye hatóságilag is ünnepelje, s tegye meg az intézkedéseket arra nézve, hogy a vármegye minden községe ünnepet üljön e napon.”

Mielőtt a könyv a békésvármegyei szabadságharc költészetével záródna, a szerző így összegez. „Békésvármegye elkerülte a harcz pusztításait: a zivatar csak határink mellett vonult el megdöbbentő iszonyaival; de alig van a szabadság har- ezoknak oly tere, hol vármegyénk fiai véröket ne ontották volna a haza védelmében; mindenütt, hol áldozatokat kívánt a harcz, a szabadság hősök bőven ontott vére közé, vármegyénk fiainak vére is vegyült.”

A válogatást a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársának segítségével Bede Zsóka, a reprodukciókat Kovács Erzsébet készítette.