Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
NÉPÚJSÁG 1989. február 2„ csütörtök Békési pantheon Szeghalmon is kutatott fl szeretet díja Száznyolcvan éve született Székács József Beszélgetés dr. Márkus Istvánnal Felnőtt egy generáció, mely szinte nem ismeri a Bibliát, még az általános műveltség szintjén sem. A hit nehéz körülmények között pszichés kapaszkodó, jólétben pedig fegyelmező erő. A-mai eszmei zűrzavarban, amikor a napi hírek a gátlástalanság, az önzés, az egymás iránti közöny, irigység, tiszteletlenség burjánzását mutatják be, amikor nap mint nap irritálja az emberek igazságérzetét, hogy a bűnösöknek nem kell bűnhődniük, egyre inkább eluralkodik a tömegeken a kétségbeesés, s mind gyakrabban emlegetik — akik még ismerik — a Tíz parancsolat aktuális részeit: „Ne ölj!", „Ne lopj!". „Ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúságot!", „Ne kívánjad a te felebarátodnak se feleségét, se szolgálóját, se szolgálóleányát, se ökreit, se számárát és semminémő marháját". Székács József egyházi reformer volt, aki a római katolikus mellett a protestáns vallás elfogadtatásáért és terjesztéséért küzdött. 1809. február 2-án született Orosházán, szegény, sok- gyermekes tímármester családjában. A mezőberényi gimnázium elvégzése után Sopronban bölcsészetet és teológiát tanult. Letette a lelkészvizsgát, majd házitanítói állást vállalt. Ez idő alatt elsajátította a szerb és görög nyelvet. Szerb dalokat és görög epigrammákat fordított magyarra, melyek később nyomtatásban is megjelentek. (Szerb népdalok és hős regék, Pest, 1836.) Az Akadémia megbízásából lefordította Plutarchos Para- lelláit. így lett az Akadémia tagja. Nyugat-európai egyetemeken komoly műveltségre tett szert. 1836-ban a berlini egyetemen bölcsészeti doktorátust szerzett, majd hazatért. Ebben az időben merült fel Pesten az az igény, hogy külön magyar evangélikus hitközség legyen, saját lelkipásztorral, magyar nyelvű istentisztelettel. Székács József 27 évesen pályázat útján elnyerte ezt az állást, s haláláig odaadó- an szolgálta híveit. 1860-ban püspökké avatták. 1842—43 között Török Pállal együtt szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot, melyben haladó szellemű vitákat indítottak, utat mutattak, ostorozták az elmaradottságot és különböző visz- szaéléseket hoztak napvilágra. 1838-tól tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, verseit az 1830-as és ’40-es évek folyóiratai közölték. Számos egyházi beszéde és más egyházi tárgyú munkája jelent meg. 1876. július 29-én Bu- dápesten halt meg. Dr. Márkus Istvánt, a szociológiai tudományok kandidátusát a téma iránt érdeklődők úgy tartják számon, mint a magyar falukutatás veteránját. Bár kissé hadakozik a „veterán” kifejezés ellen a roppant fiatalos. 68 éves tudós, de tény, hogy valamikor még Erdei Ferenc mellett isiVierte meg a falukutatás csínját-bínját. A közelmúltban, mikor a Sárréti Népfőiskola vendégeként Szeghalmon járt, egy rövid beszélgetés erejéig készséggel álilt rendelkezésemre. A bemutatkozást követően kérte, térjünk át a tegeződésre. — Többektől hallottam, hogy Szeghalmon is végeztél kutatásokat, hogyan kerültél ide? — A Békés Megyei Tanácsnak volt egy olyan törekvése. hogy a munkásművelődéssel behatóbban foglalkozzanak a művelődési házak. A népművelők munkájának megkönnyítésére szociológiai felmérést terveztek. Békés megyében H. Sas Judit már végzett kutatásokat, elsőnek erre a vizsgálatra is őt kérték föl, *de más munkája miatt nem vállalhatta. így, mivel a szociológiában akkor már voltak érdemeim, engem ajánlott. Tehát kaptam egy megtisztelő felkérést, hogy a munkásművelődéshez kapcsolódó kutatást végezzem el, ez 1977-ben volt. Akkor épp egy karcagi vizsgálaton vettem részt, így Szeghalom közel is esett. A karcagi munkaközösségből átjött néhány friss diplomás és egyetemista. A team néprajzosokból, (közgazdászokból és agrárszakemberekből állt. Mivel a települést nem ismertük, úgy gondoltuk, először tájékozódásként interjúkat készítünk, majd ezeket rendszerezve, kidolgozzuk a részletes munkatervet. — A rövid vizsgálódás során mit tudtál meg Szeghalomról? — Keveset, nagyon keveset, ráadásul már igen régen néztem át az itteni kutatás anyagát. A Szeghalmon tapasztaltaktól nagyon nehéz elválasztani más hasonló vizsgálódásokat. Szeghalmon egy iparosodó volt parasztvároskát ismertünk meg, amelynek az elmaradottsága onnan származik, hogy a mezőgazdaság kedvezőtlen adottságok közt dolgozik: rossz minőségű földeken termelnek távol a nagyvárosok piacaitól; az itteni üzemek leányvállalatként — elavult technikával — funkcionálnak. A valamennyi kisvárosra jellemző általánosságban sajátosan alakul az értelmiség helyzete. Ez a környezet lohasztja az ambíciókat, kevésbé ösztönöz a kreativitásra, sőt, azt könnyen el is nyomhatja. Ez automatikusan megy végbe, és szinte világjelenség. A politikai szándék ott léphet közbe, hogy a vezetés képes-e ellene tenni? Ha nem, akkor a teiidencia gazdasági és szellemi süllyedéshez vezet, amit vétek megengedni.. Nem vagyok ábrándozó, de tudom, hogy lefojtott energiák feszülnek bennünk. Ezeket — előre tekintve a 21. századba — föl kell fedezni magunkban. — Az utolsó kérdésem szinte magától adódik, ha lehetőséged lenne rá, folytatnád-e az épp hogy megkezdett szeghalmi kutatásodat? — Minimális anyagi feltételek mellett nagyon szívesen folytatnám ezt a munkát, amely egyben egy tá- gabb kutatási probléma vezérfonala is lehetne. Szeghalom az iparosodó mezőváros speciális esete, most sokkal izgalmasabb lenne, mint tíz évvel ezelőtt. (molnár) Fotó: Oravszki Ferenc (gyurkó e.) A Magyar Kádió kereskedelmi adója, a népszerű Uanubiusz rádió a naponkénti zenei kínálat mellett számos reklámmal, információval és hírrel tájékoztatja, szórakoztatja egyre növekvő hallgatóságát. Lantay Miklós hangtechnikus és Csar- nai Edit, aki a hallgatók telefonhívásait veszi (IvjTI-fotö: Hámor Szabolcs) Kell az ünnep! Hová tűnt a közönség? Az egykori, főúri szalonokban. a királyi rezidenciák termeiben kevesek kiváltsága volt a zenehallgatás. A polgárosodás kialakulásával a növekvő igény sorra hozta létre az operaházakat, a hangversenytermekét. Ma már olyan kulturális létesítményekkel büszkélkedhet a világ, mint az amszterdami Concertgebouw kétezer fős koncertterme, a Sydney-i Operaház, a párizsi Pompidou Központ vagy a londoni Albert Hall hatezer hallgatót befogadó arénája. Alkalmam volt személyesen meggyőződni arról, mint töltötte meg háromezer ember a berlini Festspielhaus átlag színvonalú hangversenyén a csarnoki dísztermet. És azt is láthattam a közelmúltban, hogyan ásítozott üresen több tucat széksor a budapesti Zeneakadémián hazánk pri- márius. szimfonikus zenekarának a koncertjén. Világ- jelenség ez vagy „csak” hazai probléma? Gazdaságunk vegetálása mellett szellemi éhségünk is igénytelenségre van ítélve, vagy csak egyszerűen mi magunk hagyjuk elsorvadni az ösztöneinkben ősidők óta élő kíváncsiságot? Kezemben van a Filharmónia ez évi, megyei statisztikája, gondos számadatokkal, az eladott bérletek kimutatásával. Nem rosszabbak az arányok a tavalyinál, a szólisták- kínálata pedig kiemelkedő. Kovács Dénes, Matuz István, Ránki Dezső. Onczay Csaba „nagyságrendű” művészek neve fémjelzi a műsorokat. Mégis, a szervezőknek sok esetben pirulniuk kell a gyér érdeklődés láttán. Pedig megyénk minden városában jól működő művelődési központok, zene-, ének-zenei általános iskolák, diák-, és felnőttkórusok, amatőr zenekarok, egyházi együttesek tevékenykednek életképesen. Közülük bőven kikerülhetne a művészetekre odafigyelő közönség, közvetlen környezetükből pedig a pártoló tábor, ha hatni lehetne rájuk. Ám kettőn áll a vásár! A legutóbbi filharmóniai, bérleti sorozat keretében két, egymást követő este Falvai Sándor zongoraművész szólókoncertjét hallgatha,ták meg Békéscsabán és Békésen az érdeklődők. A Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanára Beethoven, Schubert és Chopin egy-egy jelentős opuszát tűzte műsorára. Azon kevesekből szólaltattunk meg néhányat, akik Békésen részesei lehettek az est élményeinek: Makoviczki János, egykori tanácselnök: „A zenei nevelés sosem késő! A városunkban évente zajló zenei napok eseményein kezdetben csak hivatalból vettem részt, ma már minden alkalmat megragadok, hogy zeneközeibe kerüljek. Azt hiszem, ezt Tarhos- nak köszönhetem.” Verbai László, a jelenlegi tanácselnök : „Zűrös napom volt, teli vagyok gonddal. Egyszerűen hallgatni jöttem a zenét, kipihenni magam, nyugodtan ellazulni egy-két órára a muzsika segítségével.” Matematikus felesége helyeslőén bólint. Juhász Jánosné, tanárnő- „Gyerekkorom óta igényelem a zenét, valaha magam is műveltem. A Bartók rádiót, a tv-t rendszeresen hallgatjuk, de az élő zene varázsát nem pótolja semmi.” Dikó Sándorné, napközis nevelő: „Csodálatos dolog, hogy itt, helyben közvetlenül kapcsolatba kerülhetünk a legnevesebb előadókkal és a művészetükkel. Ezekre az alkalmakra külsőleg és lelkiekben is nagyon készülünk, várjuk, és azt kívánnák, hogy minél több, kisebb településre jusson el ilyen esemény.” Bánfi György nyugalmazott 'állomásfőnök: „A műsorválasztás itt a közönség igényével találkozik, ez a legnagyobb dolog!" Élete párja még hozzáteszi: „Lelkileg is feltöltődünk!” Dr. Nógrádi Antal, állatorvos és családja: „A szürke hétköznapok között kell az ünnep! Öröm, hogy fiatalokat is látunk itt. Nekünk kevés a három koncert évente.” Konczos Györgyné. háztartásbeli és Nagy Margit. nyugdíjas: „IBUSZ-úton ismerkedtünk össze, egyikünk csábította ide a másikat. Legközelebb is eljövünk!” Boldog emberek. Nem hivatkoznak pénzre, idc>e, szűkös megélhetésre, nem bújnak a passzivitás fedezékébe. Igénylik a helyükbe hozott lehetőséget, és élnél: is vele. Hallgatjuk a művészi, aki az előző napokban bizonyára sokat gyakorolt, délelőttönként a tanítványaival foglalkozott, előjátszotta nekik a műsorát, aztán elindult ide. az ország végébe. Bejárta ugyan már Európát, Japánt, a Szovjetuniót, volt az Egyesült Államokban, de most, mint egy huszadik századi Liszt Ferenc leutazott vidékre. hozzánk. Eljátszotta a drámai hangvételű, utolsó beethoveni szonátát, a dalszerűségében nagyszerű Schubert-művet és a monumentális Chopin opuszt, a világ legtermészetesebb módján adott egy Chopin-mazurka ráadást, aztán szerényen búcsút vett tőlünk. Júniusban a békés-tarhosi zenei napokon még találkozhatunk vele. A tarhosi zenepavilon nézőterén 364 férőhely van. F. P. Zs. Üveghegy csúcsán harmatot inni. a csillagoknak vígságot vinni, elnézegetni a hajnal pírját, megfújni kétszer csillagos sípját. Mikor a nap kel, kék köddé válni, sebes-nyargalva hazavágtázni, átölelni az otthon levőket, megtanítani örülni őket. Nem felejtem, mikor egy régi klubesten, a szerkesztőségben a költő, Mucsi József iskolaigazgató a verseit mondta. Nyaral a nyár... Táltos szelek ... Feketerigó... Hol van a hat verebem?... A természet, a világ ezer szépsége bomlott ki belőlük, s a gyermeklélek finom ismerete. A versek varázsa, a szavak szépsége mindenkit megfogott, s úgy örültünk, akár a gyermekek, akiknek szánta, akikért élt. Immár másfél esztendeje az égi üveghegy csúcsán isz- sza a harmatot, s nagyon remélem, naponta viszi a vígságot a csillagoknak megértő, kedves mosolyával, kó- pésan csillogó szemekkel, akárcsak életében, ha gyermekre, ha felnőttre’ nézett. A jó barát derűs tekintetével amely velünk maradt. * ▼ * Velünk. Sokakkal. És nem csak Békés városban, meg a megyében, hanem azon a tájon is, amely a szülőföldje. — Váratlanul érte iskolánkat a megtiszteltetés — mondja Formanek István, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium igazgatója — és nagy örömmel fogadtuk a Mucsi József és felesége emlékdíjat. . Vagyis, hogy évente egy tekintélyes ösz- szeget olyan volt diákunk kaphat, aki tanárnak készül magyar szakon. A díjra érdemesnek most először Szántó Zoltán harmadéves angol—magyar szakos pécsi egyetemi hallgatót tartottuk. Választásunkat az özvegy is elfogadta, a fiatalember is tud már róla, s mondhatom, őt is nagyon kellemes meglepetés érte. Tantestületünk véleménye szerint: mégérdemelten. — Hogyan értékeli az emlékdíj alapítását, mely tovább növeli gimnáziumuk vonzerejét? — Olyan nemes gésztus- nak tartom, amely mindennél jobban érzékelteti, mennyire mélyek a gyökerek és a házastársi meghittség, közös gondolkodás. És még annyi minden más benne van: a szülőföld, a hivatás, a magyar nyelv szere- tete. S egyfajta gondoskodás, előrenézés a jövőbe. Az egyetlen, már említett feltételt semmi sem korlátozza, nincs körülbástyázva kikötésekkel. A nagyvonalúság még abban is megmutatkozik, hogy a díj nem egy esztendőre szól, hanem a kiválasztott diák egyetemi évei alatt végig megkapja. Ez ránk nagy felelősséget ró: hogy helyes legyen a kijelölés. Örömmel és legjobb tudásunk. ismeretünk szerint teszünk neki eleget most és a jövőben is. * * * Békés, Mezey utca 12. A Mucsi házaspár 45 éves házasságának otthona hosszú idő óta. Itt beszélgetünk az emlékdíjról — emlékekről — Mucsi Józsefnével. —J Nehéz ezekről szólni — mondja tűnődve —, any- nyi minden kavarog még mindig bennem, közte az a sok gyötrődés, amit a férjem halála után átéltem. De az a sok-sok szép is, amit együtt megéltünk. A szeretetteljes élet. A család, a hivatás, az irodalom vonzása. A közös érdeklődés. A tanítványok sokasága ... Hányszor eszembe jut, hogy még tanított, talán nem is volt nap, hogy négy-öt-hat gyermek ne csimpaszkodott volna bele, hazafelé jöttében. Igen, mindig kis csapat kísérte. Szeretetért szerete- tet kapott tőlük. A gondolatok szaporodtak, sok szálból futottak össze. Zümmögtek a gyermekversek ... Fölmerült a messzi múlt, benne a régi battonyai gyermek, majd szegedi tanítóképzős diák . . . Az apját sose ismerte, • az édesanyja nevelte rengeteg munkával, nélkülözések közepette. Űj ruhája*— míg keresni nem kezdett — sose volt. De anya és fia akaratából: néptanító lett, aki szűkebb és tágabb környezetének csak jót és jót adott, még akkor is, ha ezt nem mindenki viszonozta. Érték csalódások. de lényén — ha fájt is — ezek sem változtattak. — Sokat tűnődtem azon, mivel állítsak neki maradandó emléket? Maradandóbbat kriptánál vagy síremléknél. És így jutottam él ahhoz a gondolathoz, hogy az évtizedek alatt megtakarított pénzünkből — a 250 ezer forintból — emlékdíjat hozzak ■ létre. Kapja ennek évi kamatát, 35 700 forintot — folyamatosan évről évre, míg felsőfokú tanulmányát folytatja — az a diák, akit a battonyai gimnázium erre érdemesnek tart, a náluk végzett és magyar szakos felvettek közül... Hogy ezzel is könnyebb legyen a felkészülése a pedagóguspályára. Ügy vélem, hogy a férjemre jellemző szeretet holta után is így sugárzik tovább. * * * Karácsonyi üdvözlet és köszönet: „Nagyon örülök, hogy engem ért az a szerencse, hogy az ösztöndíjat megkaptam. Köszönöm és mindent megteszek, hogy jó pedagógus legyek. Szántó Zoltán." Vass Márta Hungária-hír B Hungária Biztosító tájékoztatja tisztelt partnereit, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, törvény és végrehajtására kiadott rendelet lehetőséget ad arra, hogy az élet- és nyugdíjbiztosítások meghatározott körében az adózó állampolgár a naptári évben befizetett biztosítái díj 20 százalékát, maximum 7200 forintot AZ ADOBOL LEVONHASSA. A Hungária Biztosító január 31-éig postán küldte el partnereinek az élet- és nyugdíjbiztosítások 1988-ban befizetett díjainak igazolását. GONDOSKODUNK, U TEHAT VAGYUNK.nL
