Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
1989. február 2„ csütörtök Vállalaton belüli vállalkozások a mezőgazdaságban A háború előtti magyar mezőgazdaság kétszektorú ■ volt. Az országos kereskedelmi hálózatra és exportra termelő nagybirtokra és a regionális piacokat ellátó paraszti kisüzemi árutermelőre épült. A nagybirtok az állam, illetve a magántulajdonosok vagy a bérlők által megbízott gazdatiszt vezetése alatt állt, és példás nagyüzemi gazdálkodást folytatott. A világpiac által elismert vetőmagokat, tenyészállatokat stb. állított elő. A gazdatiszt, aki hosz- szű távon meg akarta őrizni munkahelyét és beosztását, a lehetőségeken belül g legeredményesebb gazdálkodás folytatására törekedett. Ha nem ezt teszi — állami támogatás és hitel nyújtása helyett — hamarosan megköszönték tevékenységét, s ajánlólevél hiányában még el sem tudott helyezkedni. Kisüzem vagy nagyüzem? Ma sokan azt mondják, hogy a mezőgazdaságban a nagyüzemnek sohasem volt és ma sincs hatékonysági előnye a családi farmokkal szemben, mégpedig azért, mert egész sor termelési folyamat van, amelyben az optimális üzemnagyság egy vagy két fő, továbbá a lakóhely mellett sikeresebben végezhető, mint attól elválasztva. A kérdés fordítva igaz. Jlzt a tevékenységets amely már hét-három személy részvételével eléri azt a méretet, ahol már hatékonyan szervezhető, nem célszerű a lakóhelytől távolra vinni. Hogy hol« van az optimális méret? — az még nálunk nem eldöntött kérdés. A lehetséges üzemnagyságot a még i áttekinthető méret mellett a rendelkezésre álló technológia fejlettségi szintje és annak ára határozza meg. Az adott technológiával előállítható termék önköltsége az, ami célszerű, hogy meghatározza az üzemi méretet. Nyilvánvaló. hogy az az üzemi méret a követendő, ahol a nagyobb nyereség érhető el. Ez viszont növényi kultúránként, állatfajonként eltérő. Tehát elkülönítve célszerű a termelési egységeket szervezni oly formán, hogy mindegyik megközelítse a legnagyobb hatékonyságot biztosító optimális méretet. Ahol a hatékonyság egv-két fő foglalkoztatását vagy a lakóhelyen való munkavégzést követeli meg, azt úgy kell szervezni. De önmagában a családi farmergazdaság kedvéért felrúgni hatékonyan működtethető nagyüzemi szervezeteket badarság lenne! Egyik gondunk ma az, hogy hogyan illeszthetők egy szervezetbe az egy-két fős, esetenként kézműves tevékenységek és a több száz fos — többmilliós termelési értéket produkáló — ágazatok. Ma úgy véljük, hogy a nagyüzemi technológiák sok esetben meghaladják az optimális üzemi méretet. Ügy véljük, mert a világpiac nem ismeri el költségeit, tehát azt jelzi: drágán termel. És ezt a nagyüzemi technológiát ma, a rövid távú érdekeiket érvényesítő bérmunkások üzemeltetik. Olyan bérmunkással és vállalati vezetővel, aki hiem érez kényszert arra, hogy jelenlegi munkahelyén biztosítsa ma- és a jövőben megélhetését. Mert adott a lehetősége, hogy minden következmény nélkül a pillanatnyilag legnagyobb munkabérajánlat közül válasszon. Ennek a „kényszernek" nem röghöz- kötöttségben kellene megnyilvánulnia, hanem abban a tényben, hogy a jelenlegi és minduntalan fejlődő tulajdonosi munkahely jobb megélhetést biztosít betöltőjének — a felhalmozott és örökölhető tőke révén gyermekeinek — mint a munkahelyét változtató bérmunkás státusza. Ma a bérmunkások egységük eredményeiben hosszú távon számottevően nem érdekeltek. Ezért az érdekeltség és a tulajdon helyére tétele nélkül a nagyüzemekben rejlő hatékonyságot elvetni nem lehet. Már azért sem, mert a nagy áldozatokkal létrehozott nagyüzemek feldarabolása — s az optimális méret ilyen módon történő létrehozása — egy újabb történelmi igazságtalanságot hozna létre. Dolgozóból vállalkozót! Az érdekeltség megteremtése, majd az optimális üzemi méret kialakítása nem feltétlenül a sokak által ajánlott részvényekkel valósítható meg. Sokkal inkább megteremthető az érdekeltség, ha a dolgozó az egységnek az eredményében ézdekelt, ahol kifejti munkáját és ahová befektette tőkéjét, amit saját maga üzemeltet. Ha pl. általánossá volna a szövetkezeti vagyon vajamel.v konkrét részének a közös tőke melletti közvetlen tulajdonlása, a dolgozóból vállalkozó válna. Erre a tilalmasak lehetnek a mai létező önálló elszámolású termelési egységek. Működésükhöz azonban több feltétel hiányzik. Először: nincs meg a lehetősége az oszthatatlan szövetkezeti tulajdon megosztásának, ami jogszabályi feloldást igényel. A szövetkezeti vagyont célszerű lenne felosztani szövetkezeti és a befektetett tőkék után a termelői egységek, 'illetve ezek használóinak konkrét betéti vagyonára. Másodszor: a jelenlegi számviteli rendszer nem teszi lehetővé elkülönült termelési egységek eredményeinek kimutatását, termékeinek és költségeinek elkülönítését. El kell végezni a számviteli rendszer egyszerűsítését, áttekinthetőbbé tételét. Egy termelési egység számvitelének bonyolultsága nem lehet nagyobb, mint egy gmk könyveléséé. Különben az egység tagjai nem igazodnak el rajta. Az üzemen belüli vállal- kozó-tulajdonossá-válás harmadik feltétele a „kapun belüli” belső piac érvényesülése. Nem lehetnek a termelő egységek között kötött nyilvántartási, vagy önköltségi árakon való adok-ve- szek kapcsolatok. A belső kapcsolatokra hatást kell gyakorolnia a külső kínálati és keresleti piacnak. Végül majd eltűnik a belső piac elkülönültsége, a termelési egységek egymás közti tevékenységét a piac határozza meg. Hiba lenne figyelmen kívül hagyni annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a vázolt érdekeltségi rendszer érvényesülése kinek az érdeke, s megvalósítása kire is vár tulajdonképpen. Ez elsősorban azok érdeke, akik tőkével rendelkeznek, de nincs lehetőségük egyéni vállalkozást kezdeni, mert szakértelmük, ismereteik, a hierarchiában elfoglalt helyük vagy tőkéjük mértéke nem teszi lehetővé azt számukra. De kevés az ilyen tőketulajdonos, ezért hitel- felvételi lehetőséget kellene biztosítani azoknak, akik a munkahelyi vállalkozással reményt látnak arra, hogy jövedelmeiket ily módon számottevően növelhetik. Tekintélyelv Célszerű szólni azokról is. akiknek nem érdeke az átalakulás. Ide azok tartoznak, akik nem szakmai hozzáértésük és képességük folytán kerültek jól fizetett menedzseri helyekre, hanem azért, mert a vállalatoknál is az apparátus megbízható embereinek, appartcsikjai- naií bizonyultak. Az önálló elszámolású termelési egységek képviselőit a demokratikus választások során választanák meg tagjaik. Az egység képviselete így a tekintélyelven alapulna. A mai hierarchikus felépítésű, többszintű vezetői szervezet kétszintűvé válna. Felső szintre, a törzskarba kerülnének a megfelelő mérnöki, szakmérnöki és köz- gazdasági ismeretekkel rendelkező kvalifikált vezetők, akik a vállalat fejlesztési, gazdálkodási stratégiáját formálják. A törzskar feladatai közé tartozik ebben a rendszerben a vállalati és vállalkozói vagyon kezelése, a vállalati pénzgazdálkodás, likviditás fenntartása. Csak ez a team kepes a vállalat érdekeinek megfelelően befolyásolni a vállalkozói egységek belső piacát, képviselni a vállalatot a tőzsdén, az ország és a világ piacán, szinkronizálni a termelői egységek munkáját. hogy azok együttesen a legnagyobb vállalati eredmény elérésére legyenek képesek. A szakemberek másik csoportjából kerülnek ki a munkacsoportokat közvetlenül irányító menedzserek. A munkacsoportoknak elsődleges érdeke, hogy rátermett, széles szakmai ismeretekkel rendelkező, kreatív, emberekkel bánni tudó, tárgyalóképes menedzsereket alkalmazzanak. Sőt csak ilyeneket, s csak annyit, amennyit szükséges és nem többet. Külön előnyként említhető, ha a menedzser kvalifikált szakmunkák, például: inszeminátori. számítástechnikai, állat-egészség- ügvi, «gépszerelési stb.. feladatok ellátására is képes. A menedzsert a vállalkozók, a termelési egység alkalmazza és fizeti. Ez. a menedzser jogosan vár el magasabb bért az őt alkalmazóktól. Felmerül a kérdés, hogy kik kezdeményezhetik ezt az átalakulási folyamatot. Elsősorban azok, akik eddig korlátozzák: a PM és a bankszféra a számviteli rendszer egyszerűsítésével és a hitelfelvételi lehetőségek biztosításával, a parlament, a szövetkezeti törvény módosításával, és az MSZMP helyi szervezetei a választások demokratizálásával. Kezdeményezhetik a változást a megújuló szakszervezetek, a vállalati párt- szervezetek vagy a munkahelyi alternatív szervezetek is. Konkrétan a műszaki vagy agrárértelmiség az, amely képes ma elmozdulást elérni ezen a téren. Ez a feladat nemcsak a kutató-, hanem az operatív munkábarf részt vevő értelmiségre is vár. Nélkülük, érdekeik érvényesítése nélkül nem várható a kibontakozás sem. Dr. Mihály Zoltán főiskolai adjunktus, DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely Készül a Magyar élelmiszerkönyv Hz ár az úr! A Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben készül a Magyar élelmiszerkönyv. A munkáról Mohos Ferenc, a KÉKI főigazgatójának általános helyettese elmondotta: a könyv az élelmiszertermelők számára olyan szakmai és jogi iránymutató lesz, amely — a nemzetközi gyakorlattal összhangban — szabályozza az élelmiszerek előállítását. A könyvet az élelmiszerekről szóló törvény .előírásainak megfelelően szerkesztik meg, s négy kötetből áll majd. Az első az élelmiszertörvényt és az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos valamennyi hatósági előírást, jogi és egészségügyi tudnivalót tartalmazza. A második kötet a gyártás műszaki szabályozását, az élelmiszer-előállításnál alkalmazható technológia általános jellemzőit, a gyártásra vonatkozó egyéb előírásokat és egyes tilalmakat foglalja magában: például közli az élelmiszer-feldolgozáshoz használt adalékanyagokra vonatkozó előírásokat, továbbá a higiéniai szabályokat» A legterjedelmesebb a harmadik kötet, ez az egyes termékcsoportokra vonatkozó minőségi előírások gyűjteménye lesz. míg a negyedik kötet a késztermékek minősítésének és vizsgálatának módszereit közli. A Magyar élelmiszerkönyv a termékek minőségét «helyezi a gyártás és forgalmazás középpontjába. Az eddigi szabályozás ugyan nem tett különbséget az exportra kerülő és az itthon forgalmazott termékek minősége között, a kialakult gyakorlat szerint azonban a kétféle gyártási cél mégiscsak elkülönült. Noha nem voltak kétségeim afelől, hogy a január 9-i „sokkal” az áremelkedéseknek nines vége, a hét végi bejelentés engem is meglepett. Ötezer cikknek kúszott ismét felfelé az ára s ez — az előzőekkel együtt — már egy lényegesen szélesebb réteg vállára tesz alig elviselhető terhet. Nehéz megérteni, hogy ugyanazért a — sokszor igenis silány — termékért most lényegesen nagyobb árat kell fizetnünk. Természetesen van magyarázat, tudniillik, hogy eddig is ennyibe került, csak a támogatások miatt nem a boltokban kellett megfizetni ezt az árat. Azonban mindez csupán a felszín. Hiszen a támogatások leépítéséből következő áremeléseket kellően megemelt bérekkel I könnyedén elviselhetnénk. Erre viszont a közeljövőben I aligha számíthatunk, ami egyértelműen jelzi: gazdasá- I gunkban egyelőre csak a pénzek elosztása változik, de j több jövedelem nemigen termelődik. Azok a mélyreható, I a gazdaságot mozgásba hozó változások, amelyekre oly I régen várunk, még mindig késnek. De vajon miért? Az a kérdés, amit Pozsgay Imre a múlt szombati 1(>8 órában feltett (miért mennek lassabban a dolgok 1988 májusa óta) sokunkban megfogalmazódik. Mert a terheket vállaljuk és megértéssel viseljük, ha értelmét, s fő- I ként eredményét látjuk. De ha nem?! És ez nem türelmetlenség. Oly régóta elemezzük bajainkat, ecseteljük a kivezető utat, már szinte mindenről nyíltan beszélünk (cs mennyit!), de tapasztalni csak azt tapasztalhatjuk, hogy az élcszínvonalunkat alapvetően meghatározó gazdaságban lényeges változás alig történik. Egyre rosszabbul élünk, ez a vitathatatlan tény. Tudjuk, hogy az áremelések önmagukban semmiféle problémát nem oldanak meg, ez.tűzoltás csupán. (Bár, ha a lakosság hangulatát nézzük, inkább olaj a tűzre.) A kérdés az, hogy mit nyerhetünk vele. Visszafoghatja a lakossági fogyasztást? Persze, az ideális az lenne, ha így gondolkodnánk: drága, nem vesszük... Ez a magatartás viszonylagos árubőséget teremtene, s aki eladni akar, megvizsgálná, tud-e valahogy lejjebb menni az áraival. Ebben az esetben a kereslet-kínálat, a piac alakítaná ki a kompromisszumos árakat. Ez ugye nem hangzik rosszul ... s A valóság azonban mindig zordabb az elképzeltnél. Az ilyen gyors egymásutánban következő, sokkoló mértékű áremelések ugyanis arra késztetik az embert, hogy minden pénzét elköltse, ki tudja, mennyit ér holnap? Egyre ráfizetésesebbnek tűnik megtakarítani, biztonsági alapot képezni, sőt nyilvánvalóan szép számmal lesznek olyanok, akik meglevő betéteiket is inkább felélik, addig amíg ér valamit... És ez újabb hiányt, újabb áremelkedéseket indukál. Ez az inflációpszichózis, s, ha ez beindul, igen hamar utolérjük Jugoszláviát. De nem, ettől talán mégse kell tartanunk, a kormány — többször kijelentette — ura a helyzetnek. Még elhisz- sziik. azonban, ha így folytatódnak a dolgok, tartok tőle, nem sokáig ... Szatmári Ilona „Termelési” levlap a szomszédból Egy merész lépés Dorozsmait Mint Csongrád megyei tudósító, „tudatom”, hogy délvidéki megyénkben biztató eredményekkel próbálgatják az új gazdasági formákat. A vállalati „nagykalap” helyett a vi- selhetőbb kereteket keresik; alakulnak a vegyesvállalatok. a kft.-k és az rt. „menő" rövidítések .. . A vezetőknek meg kell tanulni a vállalkozások szellemében gondolkodni. A rugalmasság, úgy látszik. könnyebbséget, mozgékonyságot terem . . . Egy példa. A hódmezővásárhelyi Hódgép Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat három gyáregységét „szabadjára engedte”. Ezek egyike, a dorozsmai, az idén a kft. működési formát választotta. Új neve: Szegedi Gépgyártó Kft. Ez közvetlen kitettséget jelent számukra a piaci helyzetnek, de komoly feladatot is ró rájuk a munka újjászervezésé- ben. Első teendőjük volt most januártól az irányítási lépcsők csökkentése; nincsenek művezetők, csoportvezetők és diszpécserek. A kft. három üzemében csak egy-egy vezető és helyetteseik végzik az irányítást. Vagyis csupán két fő. aki nem fizikai állományú! Még figyelemre méltóbbak a közvetlen anyagi érdekeltség terén tett merész lépések. Normarendezés helyett, egyszerűen kifizetik a túlmunkát végzőknek a többletteljesítmény teljes ellenértékét. Ugyanígy járnak el a létszámmegtakarításból származó bérekkel is. Egy adott munkára tehát kevesebben is vállalkozhatnak, ráadásul érdemes is ... ! A rugalmas munkaidő bevezetésevei. eleddig szinte elképzelhetetlen szabadsagot kap a dolgozó arra nézve, hogy munkáját hogyan ossza be. Az egy hónapban ledolgozandó munkaórák számát természetesen megszabták. A megkötés csupán annyi, hogy naponta nem lehet több 12 óránál a munkával eltöltött idő. A csoportos feladatoknál pedig nyilván egyeztetni kell a többiekkel. Ahogyan ott mondják, egy „munkaidő bank" kereteiben gazdálkodhat ki-ki a maga .idejére!. Az a könnyebbség, hogy egy dolgozó szabadságának igénybevétele nélkül kaphat szabadidőt, természetszerűleg arra a ..viszonzásra” kötelezi, hogy nehezebb feladatok torlódásakor pluszmunkával segíthet munkahelye helyzetén. A járműveket (buszok) és mezőgazdasági berendezéseket (műtrágyaszóró gépek) gyártó cég első féléves kapacitását már lekötötte. Kilenc százalékos bérfejlesztésükből 10 százalékos a fizikai dolgozóké. A műszaki értelmiség béremelését pedig úgy oldják meg. hogy a mozgóbérkeretből átcsoportosítanak annyit, hogy 20-25 százalékkal tudják az ff fizetésüket is ..ösztönzővé” tenni. Mit tehet ehhez hozzá a tudósító? Tetszetős. emberarcú és ... megfontolandó! P. A. Értesítjük a t. lakosságot, hogy a Békéscsaba. Sikony zártkert részére, valamint a Békéscsaba, Fényes, T. 1054. sz„ Veszelka- t tanya részére épített kisfeszültségű hálózatot 1989. február 3-án FESZÜLTSÉG AI«A HELYEZZÜK. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és TILOS! DÉMÁSZÜZEMIGAZGATÖSAG, BÉKÉSCSABA C'hinvali, a Grúz SZSZK. Műszakváltásra készülődnek a grúziai város ' „Emalprovod” nevű huzalgyárának dolgozói azt követően, hogy az üzem gépparkjának mintegy 80 százalékúi felújították, főleg magyar berendezések felhasználásával
