Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

1989. január 11., szerda flz MSZMP magától nem kívánja átadni a hatalmat Grósz Károly japán interjúja A szovjet csapatok rész­leges kivonása Magyaror­szág területéről heteken be­lül megkezdődik. A piaci alapelvek kevés korlátozás­sal érvényesülni fognak ha­zánkban, ahol a magántu­lajdon részaránya lényege­sen tovább emelkedhet — többek között erről beszélt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára abban az interjú­ban, amelyet a Nihon Keizai Simbunnak, japán vezető gazdaságpolitikai napilapjá­nak adott. Grósz Károly fényképpel illusztrált nagy terjedelmű interjúján kívül a főtitkár életútját ismertető cikket is közölt a lap keddi száma. A terjedelem és a közlés mód­ja is azt jelzi, hogy a nagy befolyású újság Grósz Ká­roly személyén keresztül ko­moly figyelmet fordít Ma­gyarország bel- és külpoli­tikájára, reformtörekvéseire. Tíz napja a Kyodo hírügy­nökség közölt interjút Né­meth Miklós kormányfővel. Grósz Károly a japán lap tudósítóinak részletesen ki­fejtette, hogy a jövőben nem támaszkodhatunk kizárólag a KGST-n belüli együttmű­ködésre, amelyben nem ér­vényesül a műszaki fejlesz­tés kényszere. Ezért törek­szünk a Nyugattal való együttműködésre és meg­próbálunk felzárkózni a nyu­gati piac követelményeihez. Ez utóbbi érdekében az or­szág gazdasági vezetése cé­lul tűzte ki a forint konver­tibilissá tételét. Ez együtt járna a forint leértékelésé­vel, ami nagymértékben érintené külgazdaságunkat, így az átállás során igen óvatosan kell majd eljárni — mutatott rá Grósz Ká­roly. A szovjet peresztrojka és a magyar reformok kapcso­latát firtató kérdésre az MSZMP főtitkára kifejtette, hogy a két országban zajló folyamatok közé már csak a méretek miatt sem lehet egyenlőségjelet 'tenni. Nemzetközi kérdéseket érintve Grósz Károly kifej­tette, hogy a részleges csa­patkivonások után marad­nak még Magyarországon szovjet katonák. Hangsú­lyozta', hogy „folytatjuk rész­vételiünket a Varsói Szerző­dés szervezetében, ugyanak­kor hosszú távon újabb erő­feszítéseket kívánunk tenni a kelet—nyugati katonai szövetségek felszámolása ér­dekében”. A főtitkár közölte, hogy Magyarország még ebben a hónapban felveszi a diplo­máciai kapcsolatokat Dél- Koreával. Szólt arról is, hogy Magyarország a KNDK- val magas szintű együttmű­ködést folytat. Baráti alap­állásunkon az sem változtat, hogy Dél-Koreával diplomá­ciai kapcsolatokat létesí­tünk. Ezért nagyon sajnál­nánk, ha ez a lépés a KNDK szemében a kapcsolatokat akadályozó tényezővé válna. Kitért Grósz Károly a magyar—japán kapcsolatok­ra, s rámutatott arra, hogy szeretnénk meríteni a japán vállalatvezetési és termelés- szervezési tapasztalatokból, örvendetes lenne, ha Japán modern technikájából és tu­dományos eredményeiből is tanulhatnánk. A szigetor-' szággal továbbra is jó pénz­ügyi kapcsolatokra törek­szünk és várjuk a japán tő­ke beáramlását hazánkba. Ami a magyar belpoliti­kai helyzetet illeti, a főtit­kár a többpártrendszerrel kapcsolatban kifejtette, hogy az MSZMP magától nem kí­vánja átadni a hatalmat. „Ha mégis elveszítenénk, az a saját hibánk lenne”. Ügy látszik, hogy Magyarorszá­gon sok új párt jön majd létre, de tényleges politikai szereppel csak néhány ren­delkezik majd közülük — mondotta Grósz Károly. Románia nem lesz a bécsi értekezlet befejezésének fékezője Roland Dumas francia külügyi államminiszter ta­lálkozott a vegyi fegyver­kezés elleni fellépéssel fog­lalkozó világértekezleten Párizsban tartózkodó loan Totu román külügyminisz­terrel. Dumas közölte aro­mán diplomácia irányítójá­val, hogy Franciaország a nagy forradalom 200. év­fordulójának évében lépése­ket vár Romániától a kü­lönféle szabadságjogok, kü­lönösen az emberi jogok te­rén. Francia mértékadó for­rásból kiszivárgott értesü­lés szerint Dumas arra is felhívta román kollégáját, hogy ne álljanak útjába az Európai Biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utóértekezlete sikeres befejezésének. — Elvégre egyebek között ezen múlik, hogy néhány héttel később megkezdődhessék az euró­pai hagyományos haderők csökkentésével foglalkozó fontos értekezlet. Ugyan­ezen francia források sze­rint Totu hangoztatta, hogy Románia is tisztában van a bécsi értekezlet tétjével, és „nem lesz a bécsi értekez­let befejezésének fékezője”. A francia kormány tavaly ősszel kezdett nagy kelet­európai nyitása során Ro­mánia az egyetlen ország, ahová Mitterrand elnök nem tervez látogatást — az el­nöki palotából kiszivárgó értesülések szerint az em­beri jogok romániai meg­sértései miatt. Viszonylag ritkák a két ország közötti miniszteri szintű érintkezé­sek is mostanában. Már­ciusban viszont ülést tart Párizsban a francia—ro­mán gazdasági vegyes bi­zottság. Ünnepélyesen búcsúztatják az Angolából hazatérő kubai fegyvereseket a főváros közelében fekvő katonai táborban, akik a decemberben megkötött szerződés szerint hagyják el az afrikai országot flEH3EH< SÉB9 A LEGNAGYOBB VITORLÁS HAJÓ A Le Havre-i hajóépítő­telepen vízre bocsátották a világ legnagyobb vitorlás- •hajóját. Hossza 187 méter; öt árbocot szereltek rá. Vi­torláinak felülete 2500 négy­zetméter. A fedélzeti kom­puter állandó „megfigyelés” alatt tartja a szélerősséget, és úgy irányítja a vitorlá­kat, hogy az adott meteo­rológiai körülményeknek megfelelően a legnagyobb teljesítménnyel haladhasson a hajó. HARANGOK Amikor több évvel ezelőtt a kínai régészek 36 bronz­tárgyat tártak fel Hubei tar­tományban, kevesen hitték, hogy a régi civilizációk re­likviái legnagyobbrészt hangszerek. A restaurálás után a rézharangok csaknem 2400 esztendős némaságot követően megszólaltak. A legnagyobb 96 centiméter magas és 76,25 kilót nyom, a legkisebb körülbelül 30 cm magas, 5,8 kilós. A ha­rangok kidolgozását, díszí­tését elemezve a szakembe­rek megállapították, hogy a rendkívüli hangzású hang­szereket körülbelül i.e. 475— 221-ben készíthették. hány ország van A FÖLDÖN? Az első hallásra egyszerűnek tűnő kérdésre a Washington Post Magazin c. folyóirat egyik munkatársa kereste a választ, amikor több intézményt is fel­keresett. Az derűit ki, hogy nem is olyan egyértelmű a fe­lelet, mint azt hinnénk. Az ENSZ kartográfiai hivatalában például azt a választ kapta az újságíró, hogy ők 173 államot tartanak nyilván. „A világ or­szágai” című kiadványban 163 ország neve szerepel. Az USA Nemzetközi Földrajzi Társasá­gát is felkereste a folyóirat munkatársa: ott kijelentették, hogy 174 államról tudnak. A földgömböket gyártó amerikai vállalatnál „mintegy” 180 or­szágról beszéltek. Kiderült, hogy a központi ellenőrző hi­vatalban nem országokat tar­tanak nyilván, hanem úgyne­vezett .nemzetközi kapcsolatok szubjektumait”. Ott ezekből 247 van regisztrálva. Az USA hon­védelmi minisztériumának kar­tográfiai hivatala 164 országot tart nyilván. Az újságíró a fel­mérés befejezése után némi iróniával megjegyezte, hogy az országok száma attól függ, ki­től kérdezzük meg. A FRANCIA AKADÉMIA TAGJA LETT Jacques Yves Cousteau is­mert tengerkutató. Mint köz­tudomású, Cousteau számos tudományos és tudományos ismeretterjesztő könyvszer­zője, 5 művészeti filmet, és 50 tévéfilmet készített, va­lamennyi a tengerek, óceá­nok mélyén végzett kutatá­sairól szól. AZ ALKOHOL ÉS A MELLRAK Az alkoholt nem fogyasztó nő­ket jóval kevésbé fenyegeti az a veszély, hogy mellrákban meg­betegszenek, mint az alkoholt fogyasztókat — állapították meg az Egyesült Államokban. A ku­tatók nem kevesebb, mint 90 ezer — 25 és 74 év közötti élet­korú — nőt vizsgáltak több éven át. A naponta 15 gramm­nál több alkoholt fogyasztó nők között 50 százalékkal többnek alakult ki mellrákja, mint azok között, akik absztinensek vol­tak. Már napi 5—15 gramm al­kohol is 30 százalékkal fokozza a mellrák veszélyét. Mivel a túlsúlyos nők, vagy akinek az anyja is mellrákban szenvedett, mind beletartoznak a veszély­csoportba, nekik különösen ajánlatos, hogy ne fagyasz- szanak alkoholt. NAGY TELJESÍTMÉNYŰ NAPELEM A San dia National Labo­ratories amerikai kutató- központban 31 százalékos teljesítményű, fotoceliás napelemet állítottak elő, ami rekorderedménynek számít ezen a területen. Az eddig gyártott fotoceliás napele­mek teljesítménye 20 száza­lékos volt, a kísérleti elemek pedig csupán 26 százalékos teljesítményig jutottak el. Az amerikai szakemberek sikerének titka, hogy tulaj­doniképpen kétféle cellát kombináltak, galliumarzeni- des és szilíciumos cellát, s ilyenformán az új elem na­gyobb skálán fogja fel a napsugarakat. Innen a na­gyobb teljesítmény is. Az új fotocelilás napelemek most már reális vetélytársad le­hetnek a konvencionális energiaforrásoknak. Öt óra a pokolban Látogatás egy bolíviai eziistbányában La Pazból Argentína felé haladva félúton, a bolíviai Po­tosí városban kellett átszállót váltanom. Már az indulás zök­kenőteljesen sikerült, ugyanis alig hagyta el La Pazt nyug­díjkorhatárhoz közeledő autóbuszunk, az egyik lengéscsil­lapító önálló játékba kezdett. Rögtön előkerült az emelő, néhány villáskulcs, egy dróthuzal, meg két jókora kalapács. Főleg ez utóbbiak segítségével mesterünk alig egy óra alatt életre keltette a járgányt. Ezután már csak a kitartó esőzés keserítette utazásunkat, mert a földutak talaját gölöncsér- célokra inkább lehetett volna használni, mint közlekedésre. A megduzzadt patakokon ugyancsak nehezebb átgázolni ilyenkor, mindenesetre sofőrünk jó munkát végzett. Megfe­lelő lendületes nekifutás után buszunk még a másfél méter mély vízi akadályokon is sikeresen átprüszkölt, mindössze az alsó csomagtérből kellett csomagjainkat a biztonságosabb utastérbe menteni. Egyszóval a csatlakozást Potosíban si­mán lekéstem. Mit lehet tenni egy 3970 méter magasan fekvő, 60 ezer lelket számláló városkában? Ütikönyvem szerint Potosí a Cerro Rico (Gazdag Hegy) lábánál létesült a XVI. század­ban, legnevezetesebb épülete az 1569-ben alapított pénzver­de, és az itt berendezett múzeum. Természetesen nem véletlenül nyomták az érméket épp a Gazdag Hegy közelében. Nevéhez illően a hegy gyomrát több mint 5000 ezüstbánya hálózza be. A múzeum termeit zsúfolásig kitöltik a különféle alakú és súlyú monéták (érmek), sőt még a korabeli présgépek is üzemképesek, amint azt a rögtönzött bemutató szemléltette. A régi kőépületből kijövet barna képű fiúcska állja uta­mat: — Gyere velem, 8 pezóért végigvezetlek a Candelaria ne­vű ezüstbánya tárnáin. — Épp te? Hogyan gondolod ezt? — Manuel vagyok, 14 éves. Bátyám a Candelariában dol­gozik, így oda engem is beengednek. — Áll az alku! — csapok a kezébe. Hamarosan még két turistát meggyőzött Manuel, így cso­portosan zötyögtünk a városi buszjárat végállomásáig. Itt már gyönyörködhettünk a sokféle színben tündöklő Gazdag Hegyben. Az ásványok és ércek sokasága már a felszínen megtalálható, az értékesebb kincsekért azonban mélyebbre kell ereszkedni. A Candelaria nagy részét indián rabszolgák fúrták ki a spanyol gyarmatosítás idején. A munkálatok körülbelül 8 millió benszülött életét követelték. A munká­sokat ugyanis több napon keresztül hajszolták egy folytá­ban, s ők ehhez a rendkívüli teljesítményhez a kokain leve­lét rágcsálva gyűjtöttek erőt. így saját bőrükön tapasztal­hatták, hogy az ajzószer csak pillanatnyi segítséget nyújt, hosszú távon már nem túl jó tanácsadó. Mielőtt magunk is lemerészkedtünk volna a tárnákba, Manuel bányarémmé alakított át bennünket. Legalábbis ar­ra hasonlíthattunk a fejünkre húzott sisakkal, a kezünkben himbálódzó karbidlámpa pislákoló fényénél. Kis útvezetőnk ismertette, hogy jobb világítóeszközt ugyan találnánk, de olcsóbbat aligha. Azonnal bemutatót is tartott, hogyan kell kalciumkarbidot és vizet tölteni a lámpa tartályaiba, majd lángra lobbantani az így keletkezett gázt. A bejárat mögötti kezdeti szakaszon kényelmesen halad­tunk. Csupán nekem kellett fejet hajtanom egy-egy fenye­gető keresztgerenda előtt. Amint beljebb hatoltunk az eny­hén lejtős folyosón, a levegő és a kényelem arányosan fo­gyott. A furat méreteinek hiányossága miatt apró termetű útitársaim hajlott háttal közlekedtek, én pedig kétrét gör­nyedve kullogtam utánuk. Egy-egy koppanás a mennyeze­ten, kisebb földomlással egybekötve jelezte azokat a pilla­natokat, amikor derekam végképp elfáradt, s megpróbáltam kiegyenesedni. Ilyenkor Manuel nevetve bizonygatta: — Mondtam én, hogy a sisak nemcsak fejdísz. Nélküle te lennél az első olyan bányaszerencsétlenség okozója, amely­ben az áldozat hülyére veri magát. — Tökkelütött bánya! — tettem hozzá mérgemben, de ezt a többiek szerencsére nem értették. És itt ezüstnek még nyoma sincs. A legfelső szinten csu­pán valamennyi cink, ón és vas aknázható ki. Ha lehet, az eddiginél még szűkebb aknában bukdácsolunk 10 méterrel mélyebbre. A kéngázokban és párában gazdag levegő ráadá­sul kellemes, 35 Celsius-fok körüli hőmérséklettel kedveske­dik az itt dolgozóknak. Inkább a megfelelő szellőzés hiánya miatt, mintsem azért, mert a Föld iközéppontja felé közelí­tünk. A vájat keresztmetszete pedig négykézlábra kény­szerít. Az ezüstére, amelyet csillogásáról ismer fel a gyakorlott szem, ér formájában húzódik a hegy belsejében. Ha egy ilyen eret sikerül átvágni, akkor a továbbiakban az ér ha­ladási irányát kell követni. A bányák egy része, mint maga a Candelaria is, magánkézben van. Itt még találkozhatunk jókora vésővel és kalapáccsal szenvedő munkással. A dina­mit már modern eszköznek számít. A robbantást megelőző­en harkályszerű kopácsolással jelzik a közelben működő bajtársaknak, hogy nem árt biztonságos fedezékbe vonulni néhány percig. Az állami bányák száma kisebb, de ezek a leggazdagabb lelőhelyek, s korszerűbb szerszámokkal és mű­szerekkel rendelkeznek. Mi mindenesetre a Candelariában kúszunk tovább, és ha­marosan — nem kis örömömre — egy hatalmas barlangba jutunk. Térfogata legalább két tornatermet tesz ki. — Itt jó megpihenni, de /azért mégsem kellett volna ek­kora hodályt kapálni... — lihegem. — Ez is az indián rabszolgák erőfeszítéseinek eredménye, de nem kizárólag a te számodra — magyarázza Manuel. — A hulladéktörmeléket hordják ide csillékben, hogy ne aka­dályozza a további furkálást. A kis levegőtől és tértől erőre kapva tovább kíváncsisko­dunk. Lévén többen munkanélküliek szerény csoportunk­ban (szám szerint mindannyian), az iránt érdeklődünk, mi­lyen feltételekkel lehet itt szerencsét próbálni. Manuelt nem kell sokáig faggatni. •— A kooperatíva (ezen a Bányászok Szövetkezete érten­dő) csak 2000 dollárnak megfelelő összeg fejében fogad új tagokat. Ezt természetesen, részletekben is lehet fizetni. Mindenesetre a talált ezüstnek csak a fele illeti meg a bá­nyászt, 30 százalék jut a Kooperatívának, 10 az államnak, 10 százalék pedig szállítási és egyéb költségekre. A helyzetet súlyosbítja, hogy az újoncnak 5 évig mestert kell maga mel­lé fogadni, eddig tart ugyanis a gyakornoki státus. Persze a mester szolgálatai sem ingyenesek. így egy átlagos bányász mindössze 50 dollárt kapar össze havonta. — Beszéljünk másról. Mi a helyzet a peches vagy ügyetlen bányásszal, aki csak hulladékot termel ki? — A Kooperatíva őket is segíti, vagyis fedezi költségeiket. Csupán annyi a feltétel, hogy az ilyen munkás 24 órát kö­teles egyfolytában dolgozni, azután illeti meg 8 óra pihenő. Majd folytatódik ez a 24:8 arány mindaddig, míg a köl­csönöket saját erejükből vissza nem térítik. Így van ez rend­jén. A Kooperatíva elnöke sem holmiféle fotelban pöfékelő selyemfiú. Pályafutását valamikor ő is földvájással kezdte. — És te hogyan kerültél ide? Édesapád is itt dolgozott? — Természetesen. Csakhogy a bányászok nem hosszú éle­tűek. Átlagos életkoruk 40 év, leginkább az ember tüdejé­vel végeznek a mostoha körülmények. Apám ezt megúszta, ő 35 évesen egy beomlott tárnában lelte sírját. Visszafelé más útvonalon haladunk, amely szintén tarto­gat meglepetést. Falba vájt ablakban egy kis agyagfigura pöffeszkedik. Nem túl tetszetős: kis szarvak, vigyorgó ajkak, nyakában egy vászontasak. Nem hiába nevezik Diablónak (Ördög). A kép teljes: valódi pokol mélyén barangolunk. Ha Manuelnek lenne egy kis üzleti érzéke, most 100-100 pezót kérne tőlünk, hogy kivezessen ebből az útvesztőből. Gondol­kozás nélkül megkapná. Ö azonban ennél becsületesebb, s inkább mesél. — A bánya ördöge előtt minden munkás naponta legalább egvszer kegyelettel adózik. Cigarettát dug a szájába, apró­pénzt meg finom falatokat a tasakjába. Közben pedig gaz­dag lelőhelyekért, jó egészségért és minél több jól fizető turistáért fohászkodunk színe előtt. Tőlünk is kapott néhány falat csokoládét, s egyetlen kéré­sünk az volt, hogy sikeresen a felszínre jussunk. Diablo kedvelheti a csemegét, mert hamarosan már a kívülről be­szűrődő fény mellett botorkálhattunk a lehullott kődarabok és az ácsszerkezet gerendái között. Miután napvilágra kerültünk, boldogan ráztuk Manuel ke­zét, s még borravaló is toldotta a kialkudott összeget. Bár őt nem kell félteni. Nem vésővel, hanem találékonysága, meg némi nyelvtudása révén aknázza ki az ezüstbánya mé­lyén rejlő kincseket. Sz-Cs Attüa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom