Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. január 11., szerda o Tájékoztató az árváltozásokról TEJIPARI MAXIMÁLT ÁRAS TERMÉKEK Pasztőrözött tej eldobható csomagolásban: Régi t?j ár/Ft ár/Ft — 2,8% zsírt., 1 literes db 9,20 12,90 — 2,8% zsírt., 0,5 literes db 4,80 6,70 — 3,6% zsírt., 1 literes db 10,90 15,10 — 3,6% zsírt., 0,5 literes db 5,60 7,80 — 1,5% zsírt., 1 literes db 7,80 10,90 — 1,5% zsírt., 0,5 literes db 4,10 5,70 — 2,8% zsírt., féltartós, 1 literes db 11,90 16,70 — 2,8% zsírt., féltartós, 0,5 literes db 6,20 8,70 — 1,5% zsírt., csokis tej, 2 dl-es db 5,10 6,30 — 1,5% zsírt., karamellás tej 0,5 literes db 6,10 7,40 — 1,5% zsírt., kávés tej, 2 dl-es db 6,10 7,40 Tejről; — 0,2 literes, 20% zsírt., db 8,90 13,00 Vaj: — 80% zsírt., 10 dkg db 9,40 11,60 — szendvicsvaj, 70% zsírt., 20 dkg db 17,90 23,00 — Party vajkrém, natúr, 12,5 dkg (tég.) db 10,40 13,20 Zsíros és félzsíros sajtok: — Trappista kg 107,00 155,00 — Eidámi kg 107,00 152,00 — Óvári kg 100,00 144,00 — Óvári (műanyag csőm., szeletes) kg 111,00 160,00 — parenyica füstölt sajt kg 138,00 200,00 — Anikó sajt kg 98,00 141,00 — márványsajt, zsíros kg 100,00 145,00 — Sárrét Gyöngye gomolya, zsíros kg 97,00 142,00 — Mackó, 20 dkg, dobozban, 6 cikkely dob. 21,00 30,00 — Medve, 20 dkg, dobozban, 6 cikkely dob. 21,60 31,20 Joghurt: — joghurt pohárban, 2 dl db 3,90 4,90 — bolgár joghurt, 2 dl db 4,00 5,20 — kefir, 2 dl, (zsíros) db 3,80 4,90 Egyéb tejkészítmények: — krémpuding, vaníliás, pohárban 15 dkg db 6,50 8,40 — habtejszín, 30%-os, 2 dl db 13,30 18,10 Tehéntúró: — zsíros krémtúró, 25 dkg-os db 11,90 16,70 — zsíros tehéntúró, 0,5 kg-os db 22,40 31,10 — szendvics túrókrém, natúr, 20 dkg db 13,70 19,00 — Túró Rudi, natúr, 3 dkg-os db 3,60 4,60 — málnás habosított túrókrém, 12,5 dkg db 8,90 11,10 Juhtúró: ' • — kasírozott fóliában, 10 dkg-os db 11,10 13,80 Porított termékek: — zsíros tejpor, 0,5 kg-os, tasakos db 49,00 71,50 — sovány tejpor, 0,5 kg-os, tasakos db 37,50 53,00 — presszó tejpor, zsíros, 3,5 gr. db 0,60 0,60 SÜTŐIPARI MAXIMÁLT ÁRAS TERMÉKEK Kenyér: Régi ár/Ft Üj ár/Ft — fehér kenyér, 1 kg-os kg Í0,40 12,00 — félbarna kenyér, 1 kg-os kg 10,40 12,00 — békési rozskenyér, 1 kg-os kg 16,00 18,00 — házi jellegű kenyér, 1 kg-os kg 13,00 15,00 — alföldi kenyér, 1 kg-os kg 12,00 14,00 — csabai rozslángos, 1 kg-os kg 15,20 17,20 — csabai rozslángos, 1,5 kg-os kg 15,20 17,20 — vizes, zsemle db 1,10 1,30 — tejes kifli db 1,10 1,30 — vajas jellegű kifli db 1,10 1,30 — briós — kicsi db 2,40 2,90 — briós — nagy Töltelékes termékek: db 3,90 4,60 — mákos bukta db 4,40 5,00 — diós bukta db 4,90 5,30 — túrós bukta db 5,40 5,90 — kis lekváros bukta db 3,20 3,50 — lekváros bukta db 4,40 5,20 — pozsonyi kifli, diós db 6,10 7,10 — pozsonyi kifli, mákos db 5,50 6,40 — csabai ízes kifli, kicsi db 4,00 4,70 — csabai ízes kifli, nagy db 6,60 7,30 — túróstáska db 5,80 6,80 — kis túróstáska db 5,10 5,60 — lekváros táska db 4,70 5,50 — kakaós csiga db 3,90 4,60 — fahéjas csiga db 4,90 5,60 — fonott kalács, 2,25 kg-os db 6,60 7,70 — sült perec, sós Rétesek : db 2,30 2,70 — rétes, túrós-mazsolás db 8,90 10,00 — rétes, mákos db 9,40 10,50 — rétes, diós db 10,70 11,90 — rétes, almás Tartós sütőipari termékek: db 6,00 6,80 — kenyérmorzsa, 0,25 kg db 7,70 8,70 — Hóvirág kétszersült, édes, 18 dkg db 12,70 14,40 — pattinka (sós pálcika) cs. 5,10 5,70 — Ropi Leveles tészták: cs. 5,10 5,70 — leveles tészta, 1 kg-os MALOMIPARI SZABADÁRAS TERMÉKEK Liszt: db 45,10 51,00 — búzadara, 1 kg-os kg 9,10 11,20 — sima liszt, 1 kg-os Hántolmány: kg 9,10 11,40 — „A” rizs (fényezett), 1 kg-os kg 34,00 43,00 — „B” rizs (fényezetlen), 1 kg-os kg 32,00 37,00 — „C” rizs (fényezetlen), 1 kg-os — törmelék rizs, 1 kg-os kg 28,00 12,60 32.00 15.00 Választákcsere-forgalom Februártól: Ebben az évben tovább növekszik Magyarország belkereskedelmi választékcsere- forgalma a KGST-országok- kal. Összesen 25 milliárd forint értékű árut szerez be a belkereskedelem ebben a formában, 16-18 százalékkal többet, mint a műit évben. Ugyanennyi magyar áru kerül a szocialista országok üzleteibe. Nálunk a fogyasztási cikkeknek mintegy 3 százalékát teszik ki a belkereskedelmi választékcseréből származó áruk, s ezek elsősorban olcsóbb termékek, amelyek a hazai hiányt pótolják. Az idei esztendőre szóló választékcsere-megál- lapodást a magyar belkereskedelmi vezetők Románia és Kuba kivételével valameny- nyi KGST-partnerrel aláírták már. A megállapodás értelmében a Szovjetunióval a kétoldalú választékcsere-forga- lom értéke ebben az évben összesen 6 milliárd forint értékű lesz, ez 35 százalékkal haladja meg a tavalyit. AZ UNIVERZÁL KERESKEDELMI VÁLLALAT pályázatot hirdet kereskedelmi és vállalkozási osztályvezetői munkakör BETÖLTÉSÉRE. Feltételek: — szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség — jó kapcsolatteremtő és tárgyalókészség — legalább három év vezetői gyakorlat. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó — részletes önéletrajzát — eddigi tevékenységeinek ismertetését. A pályázat beküldési határideje: 1989. január 20. A munkakör betölthető: 1989. február 1-jétől. A kinevezés meghatározott időre, 5 évre szól, mely alkalmasság esetén meghosszabbítható. A pályázatot az alábbi címre kérjük beküldeni : Uni verzál Kereskedelmi Vállalat, Békéscsaba, Szabadság tér 2. Személyzeti osztály. Telefon: 22-844. Univerzal Menedzsertanfolyam Békéscsabán Napjainkban, amikor a vállalkozás már szerves része gazdasági tevékenységünknek, eljött az ideje a menedzsergondolkodás szocialista viszonyok közötti elterjesztésének. Eredményes menedzseri munka azonban nem végezhető sokoldalú ismeretbázis megszerzése és annak alkotó jellegű alkalmazáskészsége nélkül. Ahogy minden szakterületen, úgy a vezetésben is haladni kell a korral, mert a környezet állandó, dinamikus változásai újszerű alkalmazkodást követelnek meg, s a már elért eredményekből megszerzett pozíciókból szinte naponta ki kell mozdulni, tovább kell lépni, hogy elkerülhessük a visszafejlődést. A vezetésfejlesztési koncepciók változása szükségessé teszi, hogy a vezetők ismereteiket felújítsák, a korábban szerzett információkat és vezetési módszereket újabbakkal bővítsék, mert a közeljövőben merőben más gazdasági környezetben kell — nagyobb teljesítményelvárások mellett — helytállniuk. * Ez a törekvés a menedzsertípusú vezetés elveinek és ismeretanyagának feltárásával, valamint elterjesztésével segíthető elő, különös tekintettel a tőke (vagyon) — érdekeltségére, a tulajdonformák változásaira, a kereslet-kínálat piaci viszonyainak alakítására és kezelésére, az innováció menedzselésére, az általános menedzsmentmódszerek megismerésére és alkalmazására szocialista társadalmi viszonyok között. Ebben a munkában lépett együttműködésre a TIT Békés Megyei Szervezete és a Budapesti Műszaki Egyetem Vállalati Vezetés és Gazdaságtan Tanszéke, hogy (figyelemmel a Békés megyei viszonyok sajátosságaira is) a felső- és középvezetők számára a menedzseri ismeretekről tanfolyami képzést indítson. Az oktatás a vállalati menedzsertípusú vezetés súlyponti kérdéseinek ismertetésére irányul, felső és középszintű (funkcionális) vezetők számára egyaránt, az alábbi főbb témakörökben: menedzser típusú vezetési ismeretek felső vezetőknek (a menedzser típusú vezetés rendszere, menedzseri feladatok a vállalati stratégiai tervezésben — piaci vállalkozások menedzselése — a menedzser típusú vezetés információs rendszere — menedzseri döntések és kockázatelemzés — minőségszabályozás a menedzseri munkában — a vállalkozás működésszabályozása — korszerű, innovatív vállalkozási, szervezeti formák — a vállalkozási szervezet fejlesztése, korszerűsítése). A középvezetők többek között a menedzsmentmódszerek jellemzéséről, a termék- szerkezet műszaki-gazdasági elemzéséről, a gyártmány- és piacanalízis módszereinek alkalmazásáról, a komplex rendszerelemzésről, az értékelemzés szerepéről, a minőségtervezési és szabályozási módszerekről, a vállalkozási rendszerek modellezéséről, valamint a szervezett innováció folyamatáról és módszereiről hallhatnak előadást. A tanfolyam februárban indul Békéscsabán a TIT helyiségeiben. A foglalkozásokra gyakorló felső és középszintű vezetők jelentkezését várják, akik hetente egyszer — nyolc órában — találkoznak tíz héten keresztül. 11 konstruktőrök és a technológusok helye a termelésben M agyarország belső erőforrásainak összetételét közgazdászaink a következőképpen jellemzik. Tizenöt százalékot a természet-földrajzi adottságok határoznak meg. A tőke jellegű erőforrások — azaz az állóeszközök, épületek, gépek stb. — 40 százalékot jelentenek. A fennmaradó 45 százalék pedig a szakképzett munkaerőt képviseli. Ezen statisztika is bizonyítja, hogy hazánkban a legjelentősebb termelőerő az emberi szellemi tényező, vagyis maga az alkotó ember. Ezt támasztja ^lá továbbá az a tény, hogy a világpiac a műszaki termékekben mindenkor elsősorban a tudást értékeli. S, hogy a tudás mennyire nem hátrány, azt már Széchenyi István az 1830-ban megjelent Hitel című könyvében is megfogalmazta: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem a termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat, s a többi teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.” Az utóbbi néhány évtizedben a műszaki haladás rendkívül fölgyorsult a fejlett tőkés országokban. Robbanásszerűen bővültek a tudományos ismeretek, ugyanakkor ezáltal lerövidültek a szakmai tudás erkölcsi élet- tartalmai. Gyakoriakká váltak a teljesen új technológiák megjelenése és gyors térhódítása. Radikálisan átalakultak a termelési technológiák, amit nemcsak a műszaki és gazdasági paraméterek lényeges javulása (automatizálás, pontosság, kiváló minőség, anyag- és energiatakarékosság, nagy hatékonyság) jellemez, hanem a termelésben részt vevő emberek szerepének és feladatának módosulása is. Csökkent a fizikai munkát végzők köre. Az emberi tevékenységben mindinkább a tervezői, szervezői, összeszerelési, felügyeleti, irányítási, ellenőrzési funkciók kerültek előtérbe. Erőteljesen nőtt a marketing, a kutatás, a gyártmány- és gyártásfejlesztés, és a termékekhez kapcsolódó szolgáltatások területén foglalkoztatottak aránya. Ez az innovációs folyamat a vezető tőkés országokban a gazdasági visszaesés időszakában sem mérséklődött. Sőt kialakult néhány olyan fő tendencia, . főleg a gyártmány- és gyártásfejlesztés területén, mely a gazdasági válság túlélése szempontjából igen figyelemre méltó. A versenyhelyzet a tervezési módszerek és modellek dinamikus fejlődését hozta magával. A termékek minőségi javulása mellett tért hódítottak az új anyagok, az új technológiák. Bővült a szerkezeti anyagok, részegységek választéka, növekedett a nemzetközi munkamegosztás. A versenyben maradni akaró ipari országokban óriásit nőttek a fejlesztésikutatási ráfordítások, s kiemelten elismerik az eredményes konstruktőröket és technológusokat. Ezzel szemben mi a helyzet minálunk? A magyar ipar által előállított termékek többsége korszerűtlen. Előállításukhoz lényegesen több élőmunkára, anyagra, energiára van szükség, mint a tőkés országokban. Az átlagos termelékenységi mutatónk a fejlett országokénak harmada-ötöde. A termékek minősége, külső megjelenése nem megfelelő, azaz nemigen versenyképesek. Kicsiny az ipar megújulási sebessége, az új termékek száma csupán néhány százalék évente. Az imént vázolt siralmas helyzetnél valamivel kecsegtetőbb a helyzet a magánvállalkozói szférában. Azt azonban világosan látnunk kell, hogy társadalmunkban az értékképzés döntő többsége az állami nagyiparban történik, ezért a fellendülést, az értéknövekedést mégiscsak innen várhatjuk el. Ehhez azonban első lépésként a kulcshelyzetben levő reálértelmiségnek kell megteremteni a magán- vállalkozókéhoz . hasonló esélyfeltételeket, és az eredményérdekeltségű jövedelemszerzési lehetőséget biztosítani az állami tulajdon- forma megtartása mellett. Mindaddig, amíg a reálértelmiség (a műszaki és gazdasági szellemi munkásokat értve alatta) nem kerül olyan helyzetbe, hogy érdekelt legyen az alkotás eredményében, s így a nagyobb teljesítményben — de egyúttal legyen veszítenivalója is —, addig aligha reménykedhetünk a kibontakozás kínálta lehetőségekben. Ma a termelő iparvállalatok szakirányú, magas szintű vezetőinek a jövedelme erősen korlátozott. A középvezetők és a műszaki tervezői, irányítói munkakörökben dolgozók jövedelmét pedig a felsőbb vezetők jövedelme határolja be, annak csupán meghatározott százalékát érheti el. Egy, az 1980-as évek elején végzett felmérés szerint a mérnököknél már nem a munka tartalma, hanem a megélhetési gondjuk kerül előtérbe. Ez kihat a mérnöki munka presztízsére is, hiszen egyre nehezebben lehet betölteni a férőhelyeket a műszaki egyetemeken. Az élet- körülmények romlásának enyhítésére a reálértelmiség körében is elterjedt a másod-, harmadlagos jövedelemszerzési kényszer. Ennek hiányában csak bizonyos pozíciók, bizonyos funkciók betöltése után juthatnak mérnökeink magasabb jövedelemhez. Számos helyen még mindig a funkciót és nem a teljesítményt fizetik meg. Ez a tény az alkotó embert duplán sújtja. Az alkotó munka ugyanis kizárja a második gazdaság lehetőségét, s az alkotó típusú ember rendszeresen alul marad a pozícióért vívott harcban is. Az innovációs munka más és merőben új igényeket követel meg. A műszaki alkotói tevékenység bővített szellemi újratermelést jelent, melynek alapfeltétele az önművelés, önképzés, permanens művelődés és az ehhez nélkülözhetetlen szabad idő. ■Pzen gondolatok is szegi repelnek azon a ma ** kezdődött országos tanácskozáson, melyen a műszaki értelmiség, ezen belül is a szorosan vett gyártmány- és gyártásfejlesztési munkát végzők szerepével és helyzetével foglalkoznak. Az MTESZ érdekképviseleti munkaközösségének munka- bizottsága által készített vitaanyagnak szánt összefoglalásban az innovációt azonosnak tekinti a műszaki fejlesztéssel, bár hozzáteszi, ez az, amiről még nem is többet beszélünk, mint teszünk érte. Azért tegyük hozzá, hogy a maihoz hasonló tanácskozások mégsem haszontalanok. Bacsa András
