Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
NÉPÚJSÁG 1989. január 11., szerda Derzsi István miniszter megyénkbe látogat Olyan információt kaptunk megyei képviselőinktől, hogy Derzsi István közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter a megyénkbe látogat. Igaz-e a hír? — kérdeztük a minisztert a késő délutáni szünetben. — Remélem, hogy február első vagy második hetében sort keríthetek egy Békés megyei látogatásra. Most készül ugyanis egy fejlesztési program, azon hét megyére kiterjedően, ahol viszonylag elmaradottabb az infrastruktúra. Természetesen a látogatáson az ismerkedésen túlmenően szeretnék olyan konkrét információkhoz is jutni, melyek kellőképpen kiegészíthetik elődeimtől örökölt ismereteimet. Egyébként konkrét ügyeket viszek magammal, jóllehet óvakodom attól, hogy most ígéreteket tegyek. A közútfejlesztéshez szeretnénk egymilli- árd forintot kiszorítani. Békésben az úthálózat nem a legmegfelelőbb. Terveink szerint a hírközlési hálózat fejlesztésénél ezekben a megyékben szó lehet a legkorszerűbb digitális technológia bevezetéséről. Ezen túlmenően a vasút és teherszállítás valós gondjaival is szeretnék megismerkedni. Remélem, minderről a fejlesztési csomagtervről februárban már több konkrétumot is tudok mondani. Nagyon kellene már a szavazógép! nyújtott törvényjavaslatokat fogadja el. Az alkotmánymódosítással összefüggő vitában felszólalt: Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, a téma bizottsági előadója és Südi Bertalan (Bács-Kis- kun m., 12. vk.). ► Ezután Kulcsár Kálmán válaszolt a képviselők észrevételeire. Határozathozatal következett: az Országyűlés elnöke először a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságára vonatkozó miniszteri indítványt terjesztette szavazásra. A javaslat nem kapta meg a szükséges minősített többséget, vagyis a képviselők fenntartották azt az alkotmányos helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Az alkotmánymódosítási javaslatot az Országgyűlés 345 szavazattal elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem szeretek feleslegesen beszélni, most azonban úgy érzem, meg kell szólalnom, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy javaslataim, megjegyzéseim nem találnak osztatlan egyetértésre. Az igazságügyi miniszter által beterjesztett, az egyesülési jogról szóló törvényjavaslattal általában egyetértek. A javaslatot időszerűnek és célszerűnek tartom, s ha az Országgyűlés elfogadja, az bizonyára elősegíti majd a demokrácia szélesítését, elmélyítését. Bár általánosságban egyetértek a törvényjavaslattal, van egy pontja, amelyet nem tudok elfogadni, s amellyel kapcsolatosan módosító javaslatot nyújtottam be. Indítványom önök előtt fekszik. A tervezet 2.§-ának (1) bekezdéséről van szó, amely lehetővé teszi, hogy magán- és jogi személyek politikai pártot is alapíthassanak. A jogi bizottságban azt javasoltam, hogy a párt alapítására vonatkozó részt hagyjuk ki a törvényjavaslatból, ezt azonban a bizottság nem fogadta el. Álláspontomat fenntartottam, s legyen szabad itt, az Önök színe előtt megindokolnom. A 2. § (1) bekezdése fontos kérdéseket szabályoz. Nem vitatható, hogy ezek között a politikai pártra vonatkozó rendelkezés a legfontosabb. Ám ez a kérdés véleményem, szerint sokkal jelentősebb probléma annál, semmint a többi társadalmi szervezet, között csak úgy megemlítsük. Igaz. az igazságügyi miniszter indokolásában a pártok alapításának lehetőségét feltételekhez köti, amikor a következőket mondja: „Ezek a rendelkezések — a politikai párt jelentőségére és sajátosságaira való figyelemmel — a politikai pártra nem vonatkoznak, a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalmi rendszerben betöltött szerepére az alkotmánv rendelkezései az irányadók. A politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének. valamint megszűnésének szabályozását pedig a javaslat külön törvényre bízza.” Ilyen értelmű megfogalmazás szerepel a törvénytervezet 4. 5 (2) pontjában is. Feltételezem, hogy éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésekor esedékes a pártokra vonatkozó vita. Én azonban szeretnék előzetesen is néhány megjegyzést tenni. Az előttünk fekvő törvény- javaslatot igen képzett jogászok dolgozták ki, minden tiszteletem az övék. De nem gondolják-e, hogy kissé furcsán hat, ha ilyen prejudi- káló passzust iktatunk egy törvénybe, még mielőtt annak gyakorlati alkalmazása lehetővé válik? Hiszen már majdnem konszenszusként elfogadott menetrendünk szeEzután az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat együttes vitája következett. rint az új alkotmány és a párttörvény elfogadása legalább egy évet, ha nem többet vesz igénybe. Addig újabb pártok bejegyzéséről, működéséről nem lehet szó — ugyancsak a törvényjavaslat szerint. S mi lesz, ha az Országgyűlés a pártokra vonatkozó elképzelést nem fogadja el? A jogi bizottság egyik tiszteletreméltó tagja erre a felvetésemre azt válaszolta, hogy akkor majd megváltoztatjuk az egyesülési törvényt. Ám ezt így elintézni nem lehet és nem szabad. Miért kell olyasmiről rendelkeznünk, amit a gyakorlatban — legalábbis egyelőre — nem lehet megvalósítani? Miért kell határoznunk már most olyasmiről, amiről még nem tudni, elfogadja-e az Országgyűlés vagy nem? Szerintem, ha az egyesülési törvényben benne marad a pártokra vonatkozó rész, a helyes sorrend a következő lenne: új alkotmány, pártokra vonatkozó törvény, egyesülési törvény. Most megfordítottuk a sorrendet; így azonban ki kellene hagyni a törvényből a pártokra való utalást. Másrészt szeretném megkérdezni: miért változott meg ilyen radikálisan a helyzet azóta, hogy társadalmi vitára bocsátották az egyesülési jogról szóló törvény tervezetét? A vitára bocsátott és a sajtóban nyilvánosságra hozott tervezetben — ha jól tudok olvasni — nem volt szó pártok alapításának lehetőségéről. Társadalmi nyomásra változott meg a vélemény? Nem tudom, hogy hány állampolgár vett részt a vitában. S azoknak jelentős része, akik részt vettek a vitában — pl. Budapesten — ellenezte ezt a megoldást. Én magam személyesen nem hiszem, hogy túlságosan nagy lenne a társadalmi igény a pártról szóló résznek a bevételére az egyesülési törvénybe. Az a véleményem, hogy ebben a gazdasági-politikai helyzetben, amikor az élet egyre nehezedik, amikor az életszínvonal drasztikusan csökken, a munkások, az értelmiségiek, a nyugdíjasok, s most már a parasztok elégedetlensége is nőttön nő, amikor igen nagy az elkeseredés az országban, amikor még mindig nem látni az alagút végét, a többpártrendszerrel kapcsolatos vagy a több párt közötti feltehetően igen éles és szenvedélyes vita nem segítené elő az áhított kibontakozást, ellenkezőleg. hátráltatná azt. Félek, hogy mindez nem a konszolidáció, hanem a zűrzavar, az anarchia felé taszít bennünket. Igen, én attól tartok, hogy a sietség oda vezet, hogy a helyzet ellenőrizhetetlenné válik. Berecz János (Szabolcs- Szatmár m„ 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jog- államiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Országgyűlés. Az utóbbi években sokféle módon szólták ebben az országban a társadalom alulról való. önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet De más kérdésekről is szó van. így például magam sem tudom végül is hányadán állunk most a kollektív tulajdonnal? A reprivatizá- lás hasznáról és üdvéről hallunk és olvasunk mostanában. sőt, bizonyos százalékok is röpködnek a levegőben. Jó, ha egyes lapok, vagy az úgynevezett alternatívok beszélnek erről, isten neki fakereszt, ahogyan mondani szokták. De mit szóljunk ahhoz, ha egyes politikusaink tesznek a repri- vatizálást dicsérő, az állami tulajdont elmarasztaló — globálisan elmarasztaló — nyilatkozatokat? Amikor az egész állami kereskedelem leépítéséről hallunk megnyilatkozásokat, sőt a tudomásunk szerint ez ideig szinte egyetlen igazán prosperáló népgazdasági ágban, a mezőgazdaságban is a kollektív tulajdont teszik meg bűnbaknak? Nem kellene ezekben a kérdésekben állást foglalnia az Országgyűlésnek? Gondolom, sőt meggyőződésem, hogy az Ország- gyűlésnek mindezeket a kérdéseket meg kellene vitatnia, s állást kellene foglalnia azokban. Ezek az igazán kardinális, alapvető fontosságú kérdések! Mi ország- gyűlési képviselők külön külön is, s mint Országgyűlés is felelősek vagyunk azért, hogy merre navigál országunk hajója. jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező óhaj joggá váljon. E helyen tényként szólt arról is, hogy e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete adta meg — mondta. — Az MSZMP vezető párt szerepéből ered az a követelmény, hogy a társadalom megérett politikai szükségleteit felismerje, saját céljaként megfogalmazza, és a magvar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alappal jelenthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte. hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék-e ez a népnek a párt részéről, vagy pedig alanyi jogon illeti meg? Határozottan állok ezen utóbbi mellé. Akkor is teszem azt, amikor párton belül és kívül egvesek felvetik: érett-e a nép, felkészült-e a magyar társadalom a demokráciának erre a fokára? Pártunk ugyan késlekedve, de állítja, hogy a magyar társadalom hosszú ideje nemcsak érett, hanem képes is a demokratikus szocialista politikai rendszer építésére, a cselekvésre, a politizálásra. Társadalmunkban ma különböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza fel- emelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a nemzeti haladás előmozdítására. Ezen erők szerveződési törekvéseiket a most vitatott törvénytervezetek alapján valósíthatják meg. — E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Csakis ez lehet a megfelelő kerete és feltétele az új politikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy a hagyományos társadalmi szervezetek mellett, azok megújulását is figyelembe véve ezen tényezők közé tartozik, és ennek jelét is adta többek között a Magvar Demokrata Fórum, az Űi Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő ..kisgazdák”, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társasáé és több más irányzatú egyesülés. Az új nemzeti összefogás létrehozásában az MSZMP és a mozgalmak, később pedig a születő pártok munkálkodhatnak együtt. Az előttünk fekvő törvénytervezet egyik nagy horderejű gondolata a többpártrendszer kérdését érinti. Ismert az MSZMP pártérte- kezleti és más testületi álláspontja, amely szerint egy- pántrendszer keretei között működő politikai pluralizmust alkalmasnak tartja arra, hogy a jelenlegi helyzetben a társadalmi fejlődést szolgálja. Ugyanakkor pártunk állást foglalt abban is, hogy biztosítani kell a lehetőséget azoknak az igényeknek a megvalósítására, amelyek más pártok működését akarják. Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tartalomban összegződött. Jelentős, pártonkívüli politológiai műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre való utalás. Megfontolandó: a parlament felvállalhatja-e, hogy lényeges ponton túlmenjen a társadalmi vita eddigi eredményein. Ezt figyelembe véve egy, ilyen nagy horderejű kérdésben* mint a pártrendszer jogi keretei, nem lenne célszerű napok vagy órák alatt dönteni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való puszta létéről, hanem a törvényileg is garantált közjogi, pénzügyi, támogatási, regisztrálási és más, a működésükhöz elengedhetetlen feltételek megteremtéséről. A társadalmi vitára is időt hagyva, politikailag megalapozott párt- törvényt kell készítenünk. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy olyan törekvések érvényesülhetnek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”. Berecz János végezetül javasolta, hogy alapos vita után, megfontoltan, elfogadva a kormány javaslatát, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentését, javaslatait, és elismerve az aggódók, sürgetők jó szándékát is, szavazzák meg a törvényjavaslatot, beleértve, megfogalmazva a párttörvénynek egy indokoltan meghatározott határidőn belüli megalkotását. Felszólalt a vitában Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront, Országos Tanácsának főtitkára, Tóth Antal (Bács-Kiskun m., 16. vk.) ; Kardosné Török Ibolya (Csongrád m.. 14. vk.), Balia Éva (Budapest. 46. vk.), dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.), Géczi István (Budapest, 49. vk.), Szent- ágothai János (országos listai. Albenth Béláné (Hajdú- Bihar m., 8. vk.), dr. Séna János (Komárom m., 10. vk.), László Béla (Szabolcs- Szatmár m„ 14. vk.), Bödő- né Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), Czoma László (Zala m., 5. vk.), Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), Tóth Károly (országos lista). Szerdán az egyesülési jogról, valamint a gyülekezési jogról szóló törvénytervezetek tárgyalásával folytatja munkáját a törvényhozó testület. Az Országgyűlés keddi munkanapján Stadinger István, Vida Miklós és Horváth Lajos felváltva elnökölt. Levél Lökösházáról „Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Kedves Zsófika! Lökösháza község lakossága azzal a kéréssel fordul Önhöz, hogy az iskolaépítéssel kapcsolatos gondjaink megoldásához szíveskedjen segítséget nyújtani. A tisztelt országgyűlési képviselőnk előtt is ismert, hogy több mint 10 éve vár a község lakossága arra, hogy megkezdhesse a nyolctantermes iskola és tornaterem építését.’' * Nem kevesebb, mint 1112 (!) lökösházi aláírását csatolták ahhoz a levélhez, amelyet Sebesi Lászlónénak — Zsófikának —, megyénk 6-os számú választókerülete képviselőjének küldtek nem is olyan régen. A levél további részében kiderül, hogy a program- és a kiviteli terv kész, a versenytárgyalás is megtörtént. Ám ■— mint a helyiek megtudták — a középtávú pénzügyi tervben szereplő 17,2 millió forinttal szemben mindössze 5 millió forint áll rendelkezésre. Ez az összeg viszont nem teszi lehetővé, hogy az iskola építését akár szakaszolva megkezdhessék. A lökösháziak számításai szerint az iskola 50 millió forintba kerül, de a terv elkészítésekor ez az összeg jóval kevesebb volt. Keserű szívvel sorolják a levélben, milyen mostoha körülmények között tanulnak a gyerekek — délutáni tanításra például nincs hely, mert a termeket a napközisek foglalják el. Az 1112 helybéli abban a reményben küldte a levelet a parlamenti képviselőnek, hogy az iskola felépítésében a kormányzati szervek támogatását, segítségét kérje. Sebesi Lászlóné tegnap a legilletékesebbnek, a művelődési miniszternek adta át a levelet. A válasz bizonyosan nem marad el. Szabó Miklós és Deák Gábor a szünetben A parlamenti tudósításokat László Erzsébet és Rákóczi Gabriella készítették. Fotó: Veress Erzsi. Púja Frigyes felszólalása Berecz János felszólalása
