Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

1989. január 11., szerda Tanácskozik az Országgyűlés Bizalom és bizalmatlanság - tavasszal Dr. Iványi Lajosnak, a Gyomaendrődi Lenin Tsz el­nökének egy órával korábban kezdődött a tegnapi mun­ka. Mint a Parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának tagja az ülésszak megkezdése előtt részt vett a testület ülésén. Később kiderült, fontos és iz­galmas téma került napirendre, mintegy a tavaszi ülés­szak egyik témájának előkészületeként. A Parlament folyosóján arra kértük a képviselőt, összegezze röviden az ott elhangzottakat. — A bizalmi és a bizalmatlansági kérdésről volt szó — kezdte a képviselő .— Ez a két intézmény leginkább a nyugat-európai országokban a polgári parlamentek és kormányok működésében gyakori. Feltétlenül különbsé­get kell tennünk a bizalmi és a bizalmatlansági szavazás között. A bizalmi szavazást a kormány kérheti a saját működésével kapcsolatban egy tervezendő, vagy megtett intézkedése kapcsán — ami esetleg nem a legkedvezőbb visszhangot váltott ki a közvéleményben. — Ez úgymond megelőzi egy esetleges bizalmatlan- sági indítvány benyújtását a kormánnyal szemben, a Parlament részéről? — Így van, végeredményben egy taktikai elemmé vá­lik a politikai életben. Abba természetesen már nem lehet belemenni, hogy a kormány minden egyes intéz­kedése előtt bizalmi szavazást kérjen, mert így köny- nyedén áthárítja a döntés felelősségét, súlyát a Parla­mentre. Nem szóltam még a bizalmatlansági szavazásról: itt a kezdeményezés az Országgyűlés kezében van, a kor­mánnyal szemben. Az még nem tisztázott az előkészü­leti munkában sem, hogy végül is hány képviselő írásos kérelmére kell elrendelni .a bizalmatlansági szavazást. A legutóbbi előterjesztés ilyen vastag volt! (Folytatás az 1. oldalról) tása érdekében indokolt az alkotmány honvédelmi kö­telezettségre vonatkozó ren­delkezésének módosítása. A fegyveres, illetőleg a kato­nai szolgálatot lelkiismereti, vallási okból nem vállaló ál­lampolgárok számára szük­séges megteremteni annak lehetőségét, hogy honvédel­mi kötelezettségüket polgári szolgálattal teljesítsék. Ezután az egyesülési jog­ról szóló törvényjavaslatát taglalta. Mint mondotta: ez a javaslat a gyülekezési jog­ról beterjesztett törvényja­vaslattal együtt a politikai rendszer reformjában, ezen belül jogállamiság kiteljesí­tésében az első konkrét jog­alkotási lépésnek tekinthető. — Az egyesülési és a gyü­lekezési jog két olyan egy­máshoz szorosan kapcsolódó szabadságjog, amelynek sza­bályozása alapvetően megha­tározza az állampolgároknak a közéletben való részvéte­lét, szabályozásuk tartalma pedig a társadalom demok­ratizmusának fontos mércé­je. Az egyesülési jog és a gyülekezési jog az emberek elidegeníthetetlen joga. ame­lyek demokratikus társada­lomban csak olyan ésszerű korlátozásoknak vethetők alá. amelyek a társadalom és tagjai védelme érdekében szükségesek. Ebből követke­zően a szabályozás alapesz­méje az, hogy e szabadság- jogok sem tekinthetők abszo­lút, vagyis korlátozhatatlan jognak, ám gyakorlásukat csak a büntetőjog által vé­dett érdekek, illetőleg má­sok jogai és szabadsága kor­látozhatja. — A törvényjavaslat abból az alapelvből indul ki, hogy az egyesülési jog alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam „adományoz”, ha­nem a népszuverenitásból következően mindenkit — bármilyen feltétel és meg­különböztetés nélkül — meg­illet. Tartalmát a javaslat úgy határozza meg, hogy az egyesülési jog alapján min­denkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, a szervezet , szervezettségi szintjét el nem érő közössé­geket hozzon létre, illetőleg azok tevékenységében részt vegyen. E tekintetben a ter­vezett szabályozás nem ír elő semmiféle szervezeti for­makényszert, az alapítókra bízza, hogy milyen típusú szervezetet kívánnak létre­hozni. — E szervezetek minden olyan tevékenység végzése céljából létrehozhatók, amely összhangban áll az alkot­mánnyal, és amelyet törvény nem tilt. E tekintetben a javaslat mindössze két konk­rét korlátot állít fel: az egyik, hogy az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. Ez aligha szorul részletesebb magyará­zatra. A másik, hogy társa­dalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevé­kenység végzése céljából nem alapítható. Ennek indoka.az, hogy az ilyen célú személy- egyesülések a gazdasági tár­saságokról szóló törvény alapján jöhetnek létre. A korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat lényegesen egyszerűbben szabályozza az egyesülési jog alapján létre­jövő szervezet megalakítását. Mindössze három feltételt ír elő a megalakuláshoz; ezek a következők: legalább tíz alapító tag mondja ki a szervezet megalakítását, ál­lapítsa meg az alapszabályát, válassza meg ügyintéző és képviseleti szerveit. Ezt kö­vetően kérhető a társadalmi szervezet nyilvántartásba vé­tele. A nyilvántartásba vé­tel azonban nem a megala­kulás, hanem a jogi személy- lyé válás feltétele. A bíró­ság által történő nyilvántar­tásba vétel ebből követke­zően nem tagadható meg. ha az alapítók a törvényben elő­írt feltételeknek eleget tet­tek. — A javaslat értelmében a társadalmi szervezet műkö­désének törvényességét az ügyészség ellenőrzi, ám az ügyészség jogköre az ellen­őrzésen túlmenően csak ar­ra terjed ki. hogy felhívja a társadalmi szervezetet a törvényes állapot helyreállí­tására, illetőleg, ha ez nem következik be, a törvényes­ség helyreállítása céljából a bírósághoz fordulhat. — A törvényesség betartá­sa érdekében a társadalmi szervezetre nézve kötelező döntést — az ügyész kerese­te alapján — kizárólag a bí­róság hozhat. A bíróság dön­tési jogköre — a törvény- sértés jellegétől függően — széles skálán mozog, a tár­sadalmi szervezet törvény- sértő határozatának még sem­misítésétől * a társadalmi szervezet feloszlatásáig ter­jed. A továbbiakban a politikai pártokra vonatkozó szabályo­zásról szólt. Emlékeztetett arra, hogy a javaslat nem határozza meg a kizáróla­gosság igényével az egyesü­lési jog alapján létrejövő szervezetek fajtáit, csupán — példálózó jelleggel — felso­rol néhányat. Ebből követ­kezik, hogy a javaslat ren­delkezései minden, az egye­sülési jog alapján létrejövő szervezetre vonatkoznak. Hangsúlyozta: az egységes és egyenlő szabályozásra törek­vés azonban nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társa­dalmi realitást, hogy e szer­vezetek között társadalmi je­lentőségüket, funkcióikat, po­litikai súlyukat tekintve je­lentős különbségek vannak. Ez teszi indokolttá a politi­kai pártra és a szakszerve­zetre vonatkozó részben el­térő szabályok megállapítá­sát. A javaslat deklarálja, hogy az egyesülési jog alap­ján politikai párt is létre­hozható. A politikai párt az egyesülési jog alapján létre­jövő szervezetek kiemelkedő fontosságú, számos sajátos jegyet magán hordozó típu­sa. E sajátosságok egyike, hogy a politikai pártra vo­natkozó részletes szabályo­zás tartalmát a politikai rendszerben betöltött szere­pe, a képviseleti rendszer és a választási rendszer szabá­lyozása alapvetően befolyá­solja. Ezért a politikai pár­tokra vonatkozó teljes szabá­lyozás kialakítása nem ra­gadható ki a politikai rend­szernek az új alkotmány ke­retében történő komplex új­raszabályozásából. Mindezek­re figyelemmel a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban betöltött sze­repére az alkotmány ren­delkezései. lesznek az irány­adók, s ezzel összhangban lehetséges néhány, a jelen­legi javaslattól eltérő rendel­kezés, a politikai párt meg­alakulásának, nyilvántartás­ba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének sza­bályait tartalmazó külön tör­vény megalkotására. E tör­vény kimunkálása megkez­dődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotási fo­lyamatban társadalmi vitára bocsátják, s a vita tanulsá­gai alapjáft kialakított vég­ső változatot a kormány be­nyújtja az Országgyűlésnek. — Felmerült a vitában, s hadd térjek ki erre is, hogy a javaslat éppen a politikai pártra vonatkozó rendelke­zéseivel politikai problémát old meg vagy kísérel meg­oldani jogi szabályozóval. Politikai problémák jogi ke­zelése persze nem idegen a közjogtól a legdemokratiku- sabbnak tekintett társadal­makban sem, lévén, hogy a közjog szabályai politikai viszonyokat szabályoznak. Képmutatás lenne erről meg­feledkezni. S a jogállam nem is azt jelenti, hogy a jog nem szabályoz politikai fo­lyamatokat, pontosabban nem ad számukra keretet. Az azonban igaz — s erre már rámutatott a politikatudo­mány —, hogy minden poli­tikai viszony nem oldható fel a jogban, mert ugyan feltehető, de valójában illú­zió, hogy a politika joggá való oldásával eltávolítható a kockázat a politikából. A továbbiakban a gyüle­kezési jogról szóló törvény­javaslatban foglaltakat indo­kolta meg Kulcsár Kálmán. — A gyülekezés jogi sza­bályozásának megoldatlan­sága nyilvánvalóan össze­függ azzal, hogy a gyüleke­zési, a tüntetés, a felvonulás ugyan a politika „kezdetle­gesebb” eszközei közé tar­tozik — egyik neves külföl­di poJiitikakutató szerint az utcai demonstráció nagyjá­ból ugyanazzá vált a polgá­rok számára, mint a sztrájk a munkások számára, végső eszköz tehát, amely akkor veendő igénybe, ha már más lehetőségek kimerültek —, mégis bizonyos politikai kultúrákban, amelyek sajá­tos fejlődésük miatt több teret adnak a hangulatok­nak, adott esetben az erő­szaknak, amelyekben nem alakultak ki a politika fej­lettebb „csatornái” és a racionális politikai cselek­vésire való készség társadal­mi alapjai kevéssé fejlettek, éppen mert ezen a fokon könnyen erőszakossá fajul­hatnak, a politikai cselekvés e formáit a hatóságok gya­nakvással fogadják, igyek­szenek eliiminálni, így' gya­korlati jelentőségük is túlnő a politikai kifejezés más le­hetőségeihez képest. Fejlet­tebb, vagy mondjuk inkább: más politikai kultúrában is inkább a politikában az ér­dekérvényesítést tekintve hátrányos helyzetben levők folyamodnak ehhez az esz­közhöz. A demonstráció, a tünte­tés természeténél fogva na­gyobb teret ad a demagó­giának, mint a megfontolás­nak, ezért esetleg felületesen közvetítheti a politikai „üzenetet”, ha mindenkép­pen figyelmeztetésnek is ér­tékelhető. Az is világos azonban, hogy ha hosszabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésire, a demonstrációra. természet­szerűen válik, legalábbis egy időre, a végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggon­dolás nélkül alkalmazott esz­közzé. Mindezzel nem kí­vánnám lefokozni a jelentő­ségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfonto­sabb szabadságjognak tar­tom, csak éppen érzékeltetni szeretném a szabályozása körül kialakult vita mélyebb összefüggéseit. A jogbiztonság érdekében feltétlenül szükség van a gyülekezési szabadság, mint alapvető szabadságjog törvé­nyi szintű szabályozására. A gyülekezési jog — mint ahogy az egyesülési jogról szólva már utaltam rá — sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapve­tő szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen : rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők vé­leményüket szabadon kinyil­váníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a kö­zösen kialakított álláspont­jukat az érdekeltek tudomá­sára hozni. Ebből követke­zik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása el­vál as ztha fatten ka peso la tban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett petíciós jog­gal, hiszen e jogok biztosí­tása nélkül nem is beszél­hetünk ténylegesen a gyüle­kezési szabadságról. Miután azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a petíciós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai. — Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvénye­sen és rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a ja­vaslat a gyülekezési jog gya­korlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentés­hez köti. Ennek a bejelen­tésnek azonban nem az a célja, hogy az államigazga­tási szerv a rendezvényt en­gedélyezze. A gyülekezési jognak, mint alapvető sza­badságjognak a gyakorlása ugyanis nem igényel előze­tes állami hozzájárulást. A bejelentés azonban lehető­séget ad arra, hogy az ál­lamigazgatási szervek — el­sősorban a rendőrség — fel­készüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés za­vartalanságának a biztosítá- sáraw — Egy rendezvény meg­szervezése és annak meg­tartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondos­ságot és ezzel együtt felelős­séget igényel. Ennek megfe­lelően a rendezvény rendjé­nek megteremtése elsősor­ban a szervező feladata, eb­ben azonban kérésére a rendőrség, és más, arra il­letékes szervek is közremű­ködnek. Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyel­met, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alap­vetően nem a rendezvény feloszlatására irányul, ha­nem a gyülekezési jog sza­bad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának bizto­sítására. Ennek érdekében történik például a forgalom­elterelés, illetőleg egy ellen- tüntetés során az esetleges atrocitások megelőzése. — A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendezvény résztvevői, amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét bí­róság előtt vitathassák. Ügy vélekedett, hogy a ja­vaslat a demokrácia érvé­nyesülését, a véleménynyil­vánítás szabadságának elő­mozdítását, a közéleti akti­vitás széles körű kibontako­zásának elősegítését szolgál­ja. Ennek alapján kérte, hogy az Országgyűlés a be­Új alkotmány - párttörvény Az egyesülési törvénytervezet elfogadása után vár­ható-e hogy gomba módra megszaporodnak az önálló szervezetek, akár megyénkben is? — kérdeztük Németh Ferenc országgyűlési képviselőt, az orosházi pb tagját. — Véleményem szerint sokkal kevesebb új egyesület lesz, mint amennyire most sokan számítanak. Termé­szetesen kisebb közösségek sportcélra, vagy egyéb más érdeklődési körre bizonyosan szép számmal alakulnak majd. Azonban politikai céllal, véleményem szerint, ke­vés, hiszen körvonalaiban már megalakultak a pillanat­nyilag ugyan még alternatív szervezeteknek nevezettek. Sok vita van ma itt a Parlamentben a képviselők kö­zött a tervezetről. Vajon a politikai szervezetekre al­kossunk külön törvényt, vagy kerüljenek ők is az egye­sülési törvény hatálya alá. Véleményem szerint az új alkotmánnyal egyidejűleg kell a politikai pártokról ren­delkezni, párttörvény alkotásával. Addigra a mai alter­natív szervezetek egy része — nyilván azok, akik meg­felelő tömeget tudhatnak maguk mögött — megerősöd­hetnek és ez alapja lehet egy esetleges párttá szerve­ződésnek is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom