Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1989. JANUÁR 30., HÉTFŐ Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM Mai számunkból: Pozsgay Imre nyilatkozata (3. oldal) Műtét Münchenben... (4. oldal) Születésnapi beszélgetés Hajdú Mihállyal (5. oldal) Csernobili dié Eleken? (5. oldal) II mozgalom legfontosabb része az alapszervezet Megyei szakszervezeti értekezlet Békéscsabán Elindultunk a közös Európához vezető úton Grósz Károly előadása a Világgazdasági Fórumon, Davosban Bz SZMT állásfoglalása Az SZMT állást foglalt a megyei tanácselnök jelölésé­vel kapcsolatos megyei HNF-elnökségi felhívással kapcsolatban. Azzal a kéréssel fordul a testületi tago­kon és a megyei szakszervezeti értekezleten megjelent szakszervezeti tisztségviselőkön keresztül á dolgozó kol­lektívákhoz, hogy a HNF megyei elnöksége felhívásá­nak megfelelően a demokratizmus kiszélesítésével a leg­szélesebb dolgozói véleményekre támaszkodva tegyenek javaslatot a HNF helyi és megyei szervének, illetve ja­vaslataikat a választott testületi tagok által juttassák el á szakszervezetek megyei tanácsa testületéhez. E javas­latok, vélemények figyelembevételével a szakszerveze­tek megyéi tanácsa 1989. február 10-i ülésén megvitatja a megyei tanácselnök személyére vonatkozó javaslato­kat, és eljuttatja a Hazafias Népfront megyei bizottsága elnökségéhez. Indokolt, szükséges egy új típusú megyei szakszerveze­ti szövetség létrehozása — a felszólalók: szakszervezeti titkárok, tisztségviselők, tes­tületi tagok többsége ekkép­pen foglalt állást azon a megyei értekezleten, ame­lyet január 28-án, szomba­ton Békéscsabán az iskola­centrumban tartott a Szak- szervezetek Békés Megyei Tanácsa. A lényegében „kell, vagy nem kell SZMT” vitá­jában elhangzottakhoz nyomban azt is tegyük hoz­zá, hiszen nagyon sokan hangsúlyozták, hogy alapve­tően a szakszervezeti tagság joga és feladata ebben a formai kérdésben állást fog­lalni, dönteni, miként azt megítélni ; hogyan tovább, milyen lehetőségét látják a megye szakszervezeti moz­galma megújulásának. Ilyen­formán tehát a szombati ta-, nácskozás nem azzal a cél­lal és szándékkal ült össze, hogy az említett kérdéseket eldöntse, hanem a jelenlegi helyzet áttekintése és a tá­jékozódás végett. A meghívottak korábban, írásban kézhez kapták a Szakszervezetek Békés Me­gyei Szövetsége létrehozásá­nak elveire, tartalmára és formájára vonatkozó aján­lást. Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára volt a tanácskozás előadója, aki bevezetőjében arról beszélt, hogy . az országos szakszer­vezeti értekezlet alapján melyek a szakszervezeti mozgalom megújulásának le­hetőségei megyénkben. Ki­fejtette, hogy a társadalmi megújulás folyamatát a szakszervezetek is nehezen élik meg: a bizalmi válság jelei mutatkoznak, Békésben is 96 százálékról 93 száza­lékra csökkent a szervezett­ség. Az országos értekezlet óta eltelt időszak rövid helyzet- elemzése következett ezután. „Hónapok óta vitatott kér­dés a mozgalomban, kell-e S2JVIT. A válasz a megyé­ben folytatott eddigi egyez­tetések alapján úgy körvo­nalazható — vezette fel a tanácskozás egyik fő vitaté­máját az előadó —, hogy olyan, mint a régi, nem kell, de szükség van a szakmák területi szövetségére. Érről Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára, a ta­nácskozás előadója persze az alapszervezetek­nek kell dönteni, várhatóan ez év őszén.” A továbbiakban azt fej­tette ki az SZMT vezető tit­kára, hogy melyek azok a munkavállalói érdekek, amelyek csak területi szin­ten képviselhetők és védhe­tők; továbbá, hogy milyen érdekeik fűződnek az ága­zati, szakmai szakszerveze­teknek ahhoz, hogy alap­szervezeteik megyei szövet­ségbe tömörüljenek. A kér­désekre a következő négy pontban foglalta össze a vá­laszt, a továbbiakban részle­tesen is kifejtve az egyes pontokat: a mozgalomnak létérdeke, hogy a politikai intézményrendszerben a te­rületi szervezetek biztosít­sák a szakszervezet politikai jelenlétét. Területi szinte­ken a szövetség erősítheti a mozgalom egységének meg­őrzését és megjelenítését. A nem titkolt cél az, hogy a szakszervezet önálló politi­kai erőként jelenjen meg. A második: a munkavál­lalók sajátos regionális ér­dekei, a szakmák, ágazatok területen levő alapszerveze­teinek szövetségével felerő­síthetek és képviselhetők az országos szövetségben. A ság érdeke az élet- és mun­kakörülmények javítása, kedvezőbb feltételek megte­remtése. Az ez irányú ér­dekképviselet csak az ága­zati szakmai szakszervezetek érdekeinek egyeztetésével valósulhat meg a tanácsi döntésekben. S végül, van­nak olyan munkavállalói ér­dekek, melyek csak területi szinten képviselhetők és védhetők. A szövetség eb­ben egyeztetett munkaválla­lói érdekeket képviselhet, olyan kérdésekben, mint például a foglalkoztatáspoli­tika, a szakképzés, az álla­mi szociálpolitika. A négy témakör részletes kifejtése és az érvelés után a következőképpen foglalta össze mondandóját az elő­adó: „Az általam indokolt érvelésekkel abba az irány­ba igyekeztem befolyásolni a megye szakszervezeti vezető­it, hogy azonosuljanak a mozgalom megújulási szán­dékával, és benne objekti­ven ismerjék fel a szak- szervezeti tagság reális ér­dekeit. A mozgalom felada­tainak végrehajtásához a szervezetnek felépítésében is alkalmazkodni kell. Az or­szágos értekezlet állásfogla­lása világossá teszi az alul­ról építkező szerveződési el­vet, melyben a mozgalom alapegysége az alapszerve­zet.’’ V/égül a kérdéskörben vi­tatott pontokat vette sorra a vezető titkár. Ezek: az el­képzelt megyei szövetség az alapszervezetek, vagy az ágazati, szakmai szakszerve­zetek megyei szerveinek szö­vetsége legyen? A javaslat: az alapszervezeteké, melyek a szakmai ágazati szervező­dés alapján csatlakozhatnak a megyei szövetségbe, s ma­guk az alapszervezetek dönt­sék el, hogy közvetve vagy közvetlenül. Következő: ha az alapszervezetek községi, városi szervezeteket is lét­rehoznak, hogyan kapcsolód­hatnak a megyei szövetség­hez. A szövetség elnökségé­ben a tagság érdekeit az ágazati középszervek képvi­selői lássák el, vagy az ön­álló szakmai szakszerveze­tek megyei képviselői is le­hetőséget kapjanak a dele­gálásra. A negyedik vitatott kérdés, hogy a megyei szö­vetség szintjén foglalkozza­nak-e a rétegek önálló kép­viseletével, problémáival. Ezután bejelentette az elő­adó, hogy az SZMT appará­tusát, a költségek csökkené­se miatt, 50 százalékkal le­építik július 1-jével. A moz­galomban egyébként az alapszervi választások meg­kezdődtek, néhány ágazat­ban a kongresszusok május és december között ülésez­nek, a magyar szakszerveze­tek XXVI. kongresszusát az év végén, vagy 1990. elején tarthatják meg. Az alapszer­vezeti választások után ke­rülhet sor — döntésüktől függően — a megyei szö­vetség létrehozására. A vezető titkár vitaindító előadását követő szünetben rövid ülést tartott a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, amelyen állást foglalt a me­gyei tanácselnök jelölésére vonatkozó népfrontfelhívás­sal kapcsolatosan, mely eze­ken a hasábokon külön ol­vasható. Az állásfoglalás fel­olvasása után kezdődött a vita — vita, a szó szoros ér­telmében, hiszen nem egy résztvevő, aki szót kért, az­zal kezdte, hogy „nem értek egyet...” és megnevezte, hogy kivel. A vitában felszólaltak: Demeter Istvánné (szb-tit- kár, Bcs. Hűtőház), Andrékó Géza (vszb-titkár, Hafe), Gombár Mátyásné (szb-tit- kár, Körösi állami Gazda­ság), Kovács Györgyné (vszb-titkár, Unicon), dr. Szűcs Alajosné (a pedagó­gus-szakszervezet megyei tit­kára), Solymosi György (szb-titkár, Kner), Nagymi- hály János (szb-titkár, DTCSV), Práthné Liker Iza­bella (Fehér Lajos Mezőgaz­dasági Szakiskola, Békés), Engelhardt József, Kovács Józsefné (a mezőhegyesi nagyközségi szakszervezeti bizottság titkára), Molnár Sándor (szb-titkár, MÁV, Békéscsaba), Tábor Istvánné (főbizalmi, szabadkígyósi szakmunkásképző intézet), Hőgyes István (szb-titkár, Sarkadi Cukorgyár), Hankó György (a KPVDSZ megyei titkára), dr. Sándor László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Tóth András (az EDSZ városi bi­zottságának titkára, Gyula), Kovács Pálné (szb-elnök, Békéscsabai Konzervgyár), Maróti László (politikai munkatárs, posta, Szeged, területi szb), Kesztyűs Ist­vánné (nyugdíjas, Vésztő), Szabó Miklós (az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára), Szabó Sándor (az ÉDOSZ megyei bizottsá­gi titkára), Tábor Antal (a békéscsabai városi szakszer­vezeti bizottság titkára), Hankó Mihály (szb-titkár, Bage), Vajda János (a me­(Folytatás a 3. oldalon) Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetkö­zi alapítvány meghívására szombaton Svájcba utazott. A szervezet davosi tanácsko­zásán előadást tartott a ke­let—nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fej­lődéséről. Az MSZMP főtit­kára találkozott több nyu­gat-európai politikussal is. Kíséretében van Kovács László külügyminiszter-he­lyettes és Thürmer Gyula, az ' MSZMP főtitkárának tanács­adója. Bartha Ferenc állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Hajdú Já­nos, hazánk svájci nagykö­vete a helyszínen csatlako­zott a küldöttséghez. A svájci látogatás első színhelyén, Zürichben, szom­baton a főtitkár a déli órákban munkaebéden ta­lálkozott a svájci üzleti élet 12 kiemelkedő képviselőjéT A Varsói Szerződés tagál­lamainak Honvédelmi Mi­niszteri Bizottsága hangsú­lyozza, hogy a nemzetközi béke, biztonság és bizalom erősítése szempontjából rendkívül fontosak a Szov­jetunió azon egyoldalú lépé­sei saját — köztük az euró­pai — fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésé­re, amelyeket Mihail Gor­bacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke 1988. december 7-én az ENSZ-ben jelentett be. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság — a Varsói Szer­ződés tagállamai Pol itikai Tanácskozó Testületének 1986-ban Budapesten, 1987- ben Berlinben és 1985-ban Varsóban tartott ülésein el­fogadott határozatoktól vezé­reltetve és a szövetség ka­tonai doktrínájának védelmi jellegéből kiindulva — úgy véli: a jelenkorban a legfon­tosabb a háború megakadá­lyozása, a nukleáris és ha­gyományos fegyverkezési hajsza beszüntetése, vala­mint a fokozatos leszerelésre történő áttérés. A VSZ és a NATO európai fegyveres erői olyanok legyenek, hogy — saját védelmüket szilárdan biztosítva — a két szövet­ség egyikének se legyenek eszközei a másik fél várat­lan megtámadásához és — egyáltalán — támadó had­műveletek indításához. Ép­pen ezt a célt kell, hogy kö­vessék az európai fegyveres vei. Vendégei között volt Fritz Leutwiler, a svájci nemzeti bank volt elnöke, a Brown-Boveri gépipari konszern elnöke és Rolf Bühler, az egyik legna­gyobb svájci gépipari vál­lalat tulajdonosa. Délután az MSZMP fő­titkára fogadta a Hungaro- swiss magyar—svájci ke­reskedelemfejlesztő vegyes­vállalat vezetőit. Janos Gil- ly ügyvezető igazgató és a vegyesvállalat svájci veze­tőségének más tagjai tájé­koztatást adtak a cég mű­ködéséről, eredményeiről és további terveiről. Grósz Károly, szombaton a késő esti órákban Zürich­ben eszmecserét tartott Jean-Michel Camdessus-vel, a Nemzetközi Valutaalap ve­zérigazgatójával. A ■washingtoni székhelyű szervezet vezetője a beszél­erők és hagyományos fegy­verzetek csökkentésével fog­lalkozó — küszöbönálló — tárgyalások résztvevői. Az ülés résztvevőinek el­tökélt szándéka, hogy elő­mozdítják e tárgyalások mi­előbbi megkezdését, vala­mint a bizalom, biztonság és leszerelés erősítésére irányu­ló intézkedéseket tárgyaló európai értekezlet munkájá­nak felújítását. Síkraszállnak amellett, hogy ezeken a fó­rumokon el kell jutni az összeurópai szinten és az egyes térségekben meglevő aszimmetriák és egyensúlyhi­ányok kölcsönös felszámolá­sáról szóló megállapodáshoz, az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverze­tek lényeges csökkentéséhez. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság változatlanul első­rendű fontosságot tulajdonít a VSZ-be és a NATO-ba tö­mörült országok Európában — az Atlanti-óceántói az Uraiig — levő fegyveres erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó tényleges adatok feltárásá­nak. Ebből kiindulva a Honvé­delmi Miniszteri Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a Varsói Szerződés tag­államai fegyveres erőinek létszámára és alapvető íegy- verfajtáinak mennyiségére vonatkozó számadatokat, va­lamint a NATO Európában és a csatlakozó vízterülete­ken levő katonai erőire uta­(Folytatás a 2. oldalon) Hol üljenek a vendégek? Kovács Józsefné, Mezőhegyes nagyközség szakszerve­zeti bizottságának a titkára érdekes, sokak szerint meg­hökkentő, illetve jogos észrevételt tett. Szerinte a meg­hívott vendégeknek, legyenek azok a SZOT, a megye párt- és tanácsi vezetői, nem az elnökségben a helyük. Természetesen tiszteli és becsüli ezeket az embereket, de ennél az asztalnál az SZMT vezető titkárán és a le­vezető elnökön kívül másnak mem kellene ülnie. Az arcokon mosoly, megrökönyödés. Az ebédszünetben megkezdődött az eszmecsere a hallottakon. Ki így, ki úgy vélekedett az indítványról. Mindenesetre az ebédlőben a vendégek is beálltak a sorba és jóízűen elfogyasztották a hétköznapi menüt. És nem az eredetileg fenntartott elnökségi (ebédlő) asz­talnál. Sőt! Szünet után nem ültek vissza az elnöki asztalhoz, hanem az első sorban foglaltak helyet a ke­mény faszékeken. Ekkor az egyik nyugdíjas tisztségviselő társai nevében javasolta: üljenek csak nyugodtan visz- sza az asztalhoz, hiszen ia vendéglátó joga, hogy hova ülteti a vendégeit. A tanácskozás pedig folyt tovább. Többek között az érdekvédelemről. (Folytatás a 2. oldalon) Nyilvánosságra hozták a VSZ és a NATO fegyveres erőinek adatait A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bi­zottságának nyilatkozata a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szövetség. Európában és a csatlakozó víz­területeken levő fegyveres erői létszámának és fegyverze­tük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom