Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
1989. január 30., hétfő Elindultunk a közös Európához vezető úton Grósz Károly előadása a Világgazdasági Fórumon, Davosban Dr. Gilly János, a Hungarosw iss magyar—svájci kereskedelemfejlesztő vegyesvállalat ügyvezetőjének eszmecseréje Grósz Károllyal Nyilvánosságra hozták a VSZ és a NATO fegyveres erőinek adatait Folytatás az 1. oldalról) getés során kifejtette, hogyan ítéli meg a magyar helyzetet az újabb gazdasági törekvések tükrében. Nagyra értékelte, és egyedülállónak nevezte a magyar stabilizációs és reformprogramot, amelynek a végrehajtását a valutaalap figyelemmel kíséri és teljes mértékben támogatja. A magyar gazdaság tavalyi eredményei alapján felhívta a figyelmet arra, hogy véleménye szerint az állami költségvetés egyensúlyát fokozottabban kellene a kiadási oldal mérséklésére építeni, gyorsabb ütemben szükséges csökkenteni a veszteséges vállalatok számát, igen fontos a vállalatok világpiaci versenyképességének és exportorientáltságának kellő ösztönzése, továbbá úgy látja: nagyobb következetesség kívánatos a reformok megvalósításában Magyarországon. Az MSZMP főtitkára hangoztatta: a magyar kormányzat mindenképpen végig szándékozik vinni kidolgozott programjait, és ehhez fontos feltétel a ’ Valutaalap támogatása, amely lehetővé teszi a hazai cselekvés minél jobb pénzügyi megalapozását. A magyar vezető svájci programja vasárnap Davos üdülőhelyen, a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány egyhetes tanácskozásának színhelyén folytatódott. Itt a nap folyamán Grósz Károly egész sor megbeszélést bonyolított le nyugati országok vezető politikusaival, majd előadást tartott a fórumon. — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a Világgazdasági Fórum tanácskozásán — jelentette ki a bevezetőben az MSZMP főtitkára. — A politikai és gazdasági döntéshozók kötetlen eszmecseréi segítik a világméretű gazdasági haladást és a nemzetközi stabilitást. Szívesen fogadtam meghívásukat, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti köreinek kitüntető figyelmét Magyarország reformpolitikája és nemzetközi törekvései iránt. Genscher alkancellár úr szavait jó érzéssel és megnyugvással hallgattam. Gondolatai az együttműködésről összecsengenek a mi szándékainkkal is. ■Európa — Keleten és Nyugaton egyaránt — helyét keresi gyorsan változó világunkban. Gyermekeink már a harmadik évezrednek tanulnak. Most dől el, mit visznek magukkal a XX. század tanulságaiból. Szembenállás vagy együttműködés, bizalmatlanság vagy bizalom, pusztító háború. vágy kölcsönös biztonság — ennek eldöntése a mi közös felelősségünk. Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik — folytatta az MSZMP főtitkára. — Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva önmagunkhoz és a világhoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövő törvénye is. Ennek szigorú tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsága, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egymástól függetlenül életüket, a sorsuk törvényszerűen ösz- szefonódik, együttműködésük meghatványozza erőfeszítéseik eredményességét. Grósz Károly a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az európai államoknak a jövőben is tiszteletben kell tartaniuk a második világháború nyomán kialakult realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború tőlük idegen törvényei. Szabad akaratukból választhatnak: együtt vagy egymás ellenében. „Magyarként és európaiként hiszem, hogy a ’90-es évek Európáját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttműködés értékeinek kell jellemeznie.” A közös Európa megteremtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak lehet, de kell is közeledni a másik felé, abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat könnyű előrehaladásra, de nem zsákutcában halad. „A közös érdekek és ne az ideológiai előítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cselekvésünket!” — mondotta. Meggyőződésem — folytatta a főtitkár —, hogy a népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának is. A világgazdaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközösségének felismerése politikai, társadalmi erővé válik. A jövő évtizedet egy sokpólusú világgazdaság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a különböző térségek fejlődésében leküzdhetetlen gazdasági és technológiai leszakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyugat- Európa gazdasági növekedése egyúttal a fejlődő világ és a szocialista országok esélyeit, az együttműködés lehetőségeit is bővítse. A polarizálódás ne regionális hatalmi blokkok létrejöttét, ne az elkülönülést eredményezze, mert ez komoly kockázatot jelent nemcsak a kí- vülrekedőknek, hanem az egyes csoportoknak is. A protekcionizmust, a gazdasági szerhbenállást, a bizonytalanságot növelné, s veszélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Európa a stabil, kiegyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos tényezője. Értékeit tiszteletben ' tartjuk. Őszintén kívánom, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése népeik boldogulását, s egyúttal egész Európában a gazdasági együttműködés meglevő korlátainak felszámolását segítse — mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökölt lemaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európa más államainak partnerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felismerés óriási belső energiákat szabadít fel. Erejét megsokszorozza az a tény, hogy a megújulás az egyes országok nemzeti sajátosságaira építkezik, s így segíti a külvilág ösztönző hatásainak érvényesülését. A szovjet peresztrojka, a szocialista országok reformmozgalma 1917 óta a szocializmus legnagyobb vállalkozása, igazi európai léptékű teljesítmény. A szocialista országok azonban átmenetileg kritikus esztendők elé néznek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a korszerű termelési szerkezet, a hatékony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökkentését, sőt indokolt esetben a munkanélküliséget is. A megújulás azonban a gazdasági stabilizáció és a fokozatos növekedés lehetőségét ígéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. A szocialista országok ebben az esetben — mutatott rá Grósz Károly — felzárkózhatnak a világgazdaság fő áramlataihoz; stabil, kiszámítható partnerként vehetnek részt a nemzetközi viszonyok formálásában. Ha a politikai és gazdasági reform a külső nehézségek, a belső gondok súlya alatt megállna, vagy eltorzulna, az európai és a nemzetközi légkör . válna feszültebbé, egész földrészünk lenne szegényebb. „Nagyon sok függ a gazdasági körök reális értékítéletétől, viszonyától. Javaslom, jöjjenek el Budapestre és a Világgazdasági Fórum regionális tanácskozásán vitassuk meg a kelet—nyugati együttműködés kérdéseit.” Az emberi jogok .fontosságáról szólva Grósz Károly leszögezte: „Nincs európai enyhülés, nincs bizalom, ha egyetlen ország is akad, ahol megsértik, lábbal tiporják az emberi jogokat, ahol sérelmek érik a nemzeti kisebbségeket.” Mi magyarok — mutatott rá — elindultunk a közös Európához vezető úton. Egyszerre valósítunk meg reformot a politikában és a gazdaságban. A reform- program rövid távon a helyzet stabilizálását, hosz- szú távon olyan struktúra kialakítását szolgálja, ami biztosítja a nyitott, humánus, demokratikus fejlődést, s lehetővé teszi erőteljesebb integrálódásunkat az európai és a nemzetközi folyamatokban. A reform eredményességét az dönti el, sikerül-e növelni a társadalom, a gazdaság teljesítményét. Az 1988-as gazdasági programunkat teljesítettük. Erre utal, hogy a konvertibilis kereskedelmi mérlegben jelentős fordulat ment végbe, ami számunkra és partnereink számára is bizakodásra ad okot. Szabadkereskedelmi övezet létrehozásával, vegyes vállalatok alakításával,. a működő tőke bevonásával a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat kitágító termelési együttműködésre törekszünk. A külföldi tőke — hangoztatta — már ma is biztonságban érezheti magát nálunk. S ezt nemcsak politikai szándékaink, de új törvényeink is garantálják. Hosszú távon megnyitjuk a határokat a tőke, a szakismeret, az információk, a munkaerő szabad áramlása előtt. Tisztában vagyok vele, hogy a világgazdasági nyitásnak „ára” van. A szerkezeti átalakulás fájdalmas és időigényes folyamat. Nagy múltú szakmák felszámolását, a megszokott munkahelyek megszüntetését, a kialakult jövedelmi viszonyok, a kivívott pozíciók, kialakult élet- és értékrendek megváltoztatását követelik. Mégsincs más utunk. Ugyanakkor mi a magyar néptől jövője érdekében nem áldozatot, hanem nagyobb kezdeményezőkészséget, vállalkozó kedvet, az alkotó energia elismerését és megbecsülését, a tudás gyarapítását és hasznosítását kérjük. Mindez csak akkor lehetséges, ha tovább demokratizáljuk a politikai viszonyokat, korszerűsítjük a politikai intézményekét, felszámoljuk azokat a kötöttségeket, amelyek visszatartják az alkotó közösségeket, javítjuk a közállapotokat. Hazánknak — hangsúlyozta a továbbiakban az MSZMP főtitkára — adottságainál fogva egyidejűleg kell orientálódnia mindkét nagy európai integrációra. A jövőben is érdekünk az együttműködés korszerű, igényes fejlesztése a KGST- vel. Az Európa sorsáért érzett felelősség és gazdasági fejlődésünk egyaránt igényli a kapcsolatok bővítését az Európai Gazdasági Közösséggel, sőt az együttműködés új lehetőségeinek feltárását az EFTA-országok- kal. Bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat az Európa Tanáccsal és az Európai Parlamenttel, a Nyugat-európai Unióval. Készek vagyunk közvetlen együttműködésre minden erre hajlandó politikai párttal, társadalmi erővel. Hazánk aktívan részt vesz az ENSZ, a GATT, a nemzetközi pénzügyi intézmények munkájában. Nyitott az együttműködésre a világ minden országával abból a meggyőződésből, hogy ez felel meg a világ, Európa és a mi népünk érdekeinek. „Mi hitünk és meggyőződésünk szerint a reformok útján haladunk a jövőben is. mert ez felel meg nemzeti érdekünknek. Tartós előrehaladásra azonban csak akkor van esélyünk, ha legfőbb partnereink politikai szinten, a gazdasági körök és a multilaterális szervezetek a gazdasági-pénzügyi együttműködésben támogatják erőfeszítéseinket. Hiszem, hogy az európai népek érdeke is a stabil, fejlődő szocialista Magyarország” — hangoztatta végezetül Grósz Károly. (Folytatás az 1. oldalról) ló saját felmérését publikálni kell. A—szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlegesen egyenlő lécszama mellett a NATO a haditengerészeti erők létszámát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ Szervezetét. A NATO a csapásmérő frontlégierő (harcászati légierő) és a tengerészeti légierő repülőgépei, a harci helikopterek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma tekintetében fölényben van a VSZ Szervezetével szemben. A VSZ Szervezete viszont a harckocsik, harcászatirakéta- indítóóllványok, a légvédelmi csapatok állományába tartozó elfogó harci vadász- repülőgépek, gyalogsági harcjárművek és páncélozott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölényben. A hadiatengeré- szeti erők fegyverzetét vizsgálva, a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t a haditengerészeti erők harci repülőgépei, a nagy felszínt hajók száma — köztük a re- pülőgép-anyahajók és repülőgép-hordozó hajék — tekintetében. A VSZ Szervezete bizonyos fölényt élvez a rakéta-torpedó fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásában. A Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét, hogy a NATO-orszá- gok hasonló készséget tanúsítsanak a mielőbbi előrelépésre az európai sabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. * * * Nem csupán a katonaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigorúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriáját a katonai titkok képezik. Közöttük is azok a legféltettebb információk, amelyek a hadseregek pontos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci- technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ minden részén. így Van nálunk és a Varsói Szerződés valameny- nyi tagországában is, legalábbis így volt a mai napigUgyanis ma mind a hét országban — amelyeknek hadserege a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez tartozik — nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat. A mai naptól már tudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK, a román, és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesített lét-, száma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együttesen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a NATO- hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciált képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megállapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon lévő erő hogyan aránylik a másik fél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területeken meglévő aszimmetriákkal együtt, — a nyugati propagandával ellentétben — tulajdonképpen erőegyensúly van a két katonai szövetség között Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került Nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezer adat célja és jelentősége. Reális képet nyújtva, a valóságot bemutatva a közvélemény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányairól. Elősegíteni a NATO Varsói Szerződés iránti bizalmának növelését, s ezen keresztül további pozitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán a propaganda, hanem reális valóság. A Nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, figyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát — nyilvánvalóan propagandiszti- kus céllal, a közvélemény befolyásolására — egy sajátos felfogás szerint a valóságtól eltérő adatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlét- száma 2 213 593 fő, míg a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 660 200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabot jelentettek be, ezzel szemben — a VSZ szerint — ezek pontos száma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Am alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51 500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra hozott adatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben az adatokban — ha őszinte a törekvés a tárgyalások eredményésségére — egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyaló asztalra kerülő adatokat a másik fél — ha kell szigorú ellenőrzés mellett — elfogadja. Ez pedig eleve célszerűtlenné teszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül bizonyára szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatkozókat fogja tanulmányozni. Számukra mielőtt hozzájutnak az országos napilapokban közzétett valamennyi adathoz — néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800 fő, s ‘többek között 113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozott szállító harcjárművel, továbbá 27 harcá- szatirakéta-indítóállvánnyal rendelkezik. összességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit bemutató táblázatok legszerényebb adatai, ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű, ám korszerű hadsereg. Kész és képes hazánk szuverenitásának megbízható védelmére, és szövetségi kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság az egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valáfoan kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent Nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra. (MTI)
