Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
1989, január 28., szombat TALLÓZÓ „Nevezhetik rossz szocializmusnak, ...mégis” „Én leereszkedtem” II fölkapaszkodottak nem értették Sasok sorsa? .. . Egyébként az Ország- gyűlés alel nőkéként (Cser- venka Ferenc né országgyűlési képviselő mondja — a szerk.) a külföldi vendégeket kísérve keresztül-kasul bejártam az egész országot, s a falvakban a vályog- és vertfalú viskók helyén magasodó egészséges és kulturált családi otthonok láttán az a meggyőződés töltött el, hogy nevezhetik rossz szocializmusnak, akik akarják, az elmúlt évtizedeket, a bajok és hibák mellett mégis hozott olyan fejlődést a mi népünk életében, amire történelmünkben korábban nem akadt példa. — A külföldiek miként vélekedtek ugyanerről? — Nagyon sokan azt mondták: nekünk ne a parlamentjük munkájáról beszéljen. — Jómódú vagy szegény embernek érzi magát? — kérdeztük dr. Lakatos Lászlót, az MSZMP Győr- Sopron Megyei Bizottságának első titkárát. — Szerintem három dolog kell ahhoz, hogy az ember megfelelő megélhetést biztosíthasson a családja számára: legyen szellemi, fizikai ereje, egészsége a munkához; találjon munkaalkalmat: végül, hogy a munkáját annak értéke szerint fizessék meg. Ha e kritériumok közül valamelyik hiányzik, akkor az ember szegénynek érezheti magát — én nem érzem magamat annak . . . — Legyünk egészen konkrétak: végül is „mit tud felmutatni” Győr-Sopron megye első titkára? — A fizetésemből az adózás után egészen pontosan „Rubasov (Rubasov az először 1940-ben megjelent Koestler-regény főszereplője, képzeletbeli személy, az úgynevezett moszkvai perek egyik áldozata — a szerk.) fel és alá járkált a cellájában. Nagy volt a csönd és már majdnem teljes a sötétség. Most már biztosan nemsokára jönnek érte. Valahol hiba csúszott az egyenletbe — nem is csak az egyenletbe, hanem az egész, matematikailag felépített gondolati rendszerbe. Rubasov régen sej tétté már ezt, már Richard és a Pieta óta, de még magának se merte bevallani. Meglehet, az a baj, hogy a kelleténél korábban jött a forradalom; abortált magzat, azért lett ilyen. torzszülött. Lehet, hogy minden egy időzítési hiba következménye. Végtére, a római civilizáció is úgy tetszhetett már az időszámításunk előtti első században is, hogy halálra van ítélve; ugyanolyan rothadt volt, minden jel szerint, a velejéig, akárcsak a miénk; akkor is azt hitték a legjobbak, hogy megérett már a helyzet a nagy változásokra; a foszlott-szakadt régi, rossz világ mégis kitartott még ötszáz évig. A történelem pulzusa lassan ver;- az ember években méri az idő múlását; a történelem nemzedékekben. Ki tudja, talán még csak a teremtés második napjánál tartunk. Menyhanem arról, hogyan szervezték meg a szövetkezeteket! A magyar mezőgazdaság világszínvonalra emelkedett, s megteremtette azt az árubőséget, amely mindenfelé elismerést váltott ki. Emlékezhet rá: a mi kezdeményezésünkre terjedt el előbb Komárom és Nógrád, majd a többi megyében is a melléküzemági tevékenység, amely megerősítette a termelőszövetkezeteket. Ma is azt vallom, hogy a háttéripar szerepét a melléküzem- ágak — kiegészítve a magánkisipari tevékenységgel — betölthetnék a jelenleginél sokkal jobban, ha a közgazdasági szabályzók nem sorvasztották volna el őket. Az erős termelőszövetkezetekre nagy szükség lesz a jövőben is... (Cseri Sándor, Pest Megyei Hírlap) 19 ezer 755 forint marád, a különböző további levonások után ebből 18 ezer forintot adhatok haza. Saját lakásom nincsen, egy tanácsi bérleményben élek. Egyetlen va- gyonöm Győr közelében egy 200 négyszögöles telek, amelyet annak idején ötezer forintért vettem, s amelyre egy 20 négyzetméteres hétvégi házat építettem. . Nem tagadom: szerettem volna magamnak egy saját lakást, de abból már semmi nem lesz, mert most már a gyerekemnek illik segítenem. — Helyénvalónak érzi, hogy sokkalta alacsonyabb beosztású emberek dúsgazdagnak számíthatnak Önhöz képest? — Nem érzek irigységet, nekem az anyagi javakból ennyi is elég... (P. L., Tér- Kép című hetilap) nyíre szeretett volna élni, hogy kidolgozhassa a tömegek relatív érettségének elméletét ...! Csönd volt a cellában. Nem hallott más neszt, csak saját lépteit a kőpadlón. Hat és fél lépés az ajtóig, melyen át majd belépnek az egyenruhások, amikor érte jönnek, és vissza is hat és fél lépés, az ablakhoz, amelyen túl már lassan leszállt az este. Már nem tart sokáig. De amikor azt kérdezte magától, hogy: „Miért is halsz meg tulajdonképpen?” —i nem tudott felelni a kérdésre. Ennek is a rendszer hibája az oka; és meglehet, a hiba épp abban a tételben rejlik, amelyet mostanáig vitathatatlanul érvényesnek tartott és amelynek nevében annak idején maga is feláldozott embereket, aminthogy most őt is ennek nevében áldozzák fel; abban a tételben tehát, amely szerint a cél szentesíti az eszközt. Ez a mondat irtotta ki a nagyszerű embereknek "azt a testvéri közösségét, amely a forradalmat véghezvitte és ettől a mondattól lettek valamennyien ámokfutók. Mit is írt ő maga is a naplójában? „Hisz tán megszabadultunk minden régi szabálytól és megszokástól, nem maradt más vezérelvünk a cselekvéshez, mint a következetes logika. Az etika ballasztja nélkül hajózunk.” Sugár András szerint... — Szeptember 5-én, hétfőn főszerkesztői értekezleten javasoltam Gerencsérnek, hogy A Hét 11-ei adásába hívjuk meg a Magyar Demokrata Fórum képviselőit. Javaslatomra (Sugár András mondja — a szerk.) kedden adott választ: rendben van, tárgyaljak velük. Rögtön megkerestem az MDF-et. Bíró Zoltánnal és Csengey Dénessel megállapodtunk : péntek este interjút készítek mindkettőjükkel. — És elkészítette? — Nem. Szerdán, 7-én az elnök utasított, hogy az interjúból legyen kerekasztal- beszélgetés, és az asztalnál ott legyen a Hazafias Népfront egyik vezetője is, különben nem mehet adásba. Felkértem Márton Jánost, a népfront alelnökét, aki örömmel vállalta a szereplést. És az interjú napjának reggelén, pénteken határozott tilalom érkezett: nem forgathatunk. Indoklás nélkül! Aznap nekem kellett lemondanom a már felkért vendégeket. Tanúsíthatják ... És azt is tanúsíthatja mindenki, aki nyitott szemmel él a televízióban, hogy az utóbbi másfél év alatt rengeteg hasonló konfliktusom volt, mert érvényesíteni kívántam azt a helyes elvet, ami a hitvallásom, amit egyébként Aczél Endrének már szabad volt így fogalmaznia január 8-ai programbeszédében : „szembesítsük a közhatalmat a mássággal”. Lényegében azért kellett távoznom A Héttől, mert az első naptól kezdve kritikai, igazmondó műsort akartam csinálni. Mondhatnám így is: mindig a belső televíziós vezetés politikai „előrelátása” előtt jártam. Ezért nevezett Bereczky Gyula hol amatőrnek, hol belpolitikai analfabétának. Remélem Aczéléknak jóval könnyebb dolguk lesz .,. (-st-. Magyar Ifjúság) Meglehet, . csakugyan itt búvik meg a baj gyökere. Ki tudja, talán nem való az emberiségnek ballaszt nélkül hajózni. A tiszta ész pedig magában, meglehet, rossz iránytű, amely ha csak erre hagyatkozik a hajós, olyan tekervényes utakra csalja, hogy a cél végül is elvész előle a ködben. Meglehet, most a nagy sötétség ideje jött el. Talán majd egyszer, valamikor a jövőben, sokára, nagy sokára, új mozgalom támad — új zászlói lesznek, új szellem vezérli majd és egyaránt tudatában lesz mindkét erőnek: a gazdasági fátumnak éppúgy, mint az „óceáni érzésnek”. Meglehet, az új párt tagjai szerzetesi kámzsát viselnek majd és azt fogják prédikálni, hogy csak az eszközök tisztasága szentesítheti a célt. És talán azt tanítják majd, hogy hamis a tétel, mely szerint az ember nem más, mint millió osztva millióval, s helyette új számtant vezetnek majd be, mely az osztás helyett a szorzáson alapszik: arra törekszik majd, hogy új minőséget hozzon létre a milliónyi egyénből, mely nem alaktalan tömeg lesz immár, hanem önálló tudattal fog rendelkezni, egyénisége lesz, milliószor megtöbbszörözött „óceáni érzés” hatja át a határtalan, mégis önmagába zárt végtelen térben. Rubasov megtorpant jártában és hallgatózott. Dongó dobolás tompa dübörgése közeledett cellája felé a folyosón. (Arthur Koestler: Sötétség délben című könyvéből) .. . Bagyura János hallgat. Csendes ember, mint a legtöbben, akik maguk járják az erdőt. Jól ismerte ő a fákat korábban is. Csak hát azok halott fák voltak. Mű- bútorasztalosiból lett „ragadozómadár-védelmi előadó”. Micsoda idétlen megnevezésű státus. Papínszagú, mint azok, akik kitalálták. Miközben Bagyura munkája tele élettel. Csak a zsebe üres. Négyezer-nyolcszáz forint, plusz ezer, amiért kocsit is vezet. Éljen a magyar madárvédelem ! Ülünk fenn a sziklán, s várjuk, hátha legalább távcsőközeibe kerül egy kerecsensólyom. Soha nem láttam még. A hegységnyi csendben eszembe jut Geo Bogza, a román költő verse. I/emezen hallottam először, Kovács György szavalta, az egyik legnagyobb magyar színész. Nem ismerik, mert Erdélyben volt művész. S a verset sem, mert román költő írta: „Az erdő széléről a hegy vállal látszott. / Messzebb, még magasabban pedig a taraja. Megközelíthetetlen ... A vízügyesek is, a kórház igazgatója is hangsúlyozta viszont: szó sincs „vagy Hévíz — vagy bauxit” dilemmáról. A bauxitbányászat más bányában, más technológiával — igaz, drágábban és nagy beruházások árán — folytatható lenne a karsztvízkincs veszélyeztetése nélkül is. A döntés több éve tartó halogatását azonban nehezen viseli el a leg- érdekeltefob, a tóra épülő gyógyintézet — az ok: ma már semmiféle „biztonsági tartalék” nincs a vízellátásukban. MAT-ot kapott a tó vize... s ezt hárítani sok pénzbe kerül. Vajon ki képes ma vállalni a bányászatban keletkező veszteség megCicciolina: állatokkal nem... — Az állatokról Jut eszembe — tudom, hogy elmondtad, de igazán az a hír járja, hogy velük is filmezel (mármint pornót — szerk.). — Ugyan már. Nem hiszel nek em ? — Na, persze. . . és milyen típust szeretsz? — Nagyon tetszenek a nagyon gömböc, vagy a nagyon vékony fiúk. Nem tudom, miért. Az ideális? Az olyan, mint Woody Allen. — Nem volt nálad jóval fiatalabb szerelmed? — Nem, sosem. Habár, ha erről van szó, Riccardo például fiatalabb nálam, három évvel. ö kivétel, de hát Riccardo egyben üzlettársam is. — Most nem élsz együtt senkivel? — Nem élek senkivel. Nekem olyan szerelmeim vanmaik, hogy hirtelen fellobbannak, de ugyanígy le is lohadnak. (Zalatnay Sarolta: Cicciolina, a „szexoiklon” cfmű könyvéből) sziklacsúcs. / Azon a nyáron, egyre följebb és följebb, / szikláról sziklára kapaszkodva, / néhány mérhetetlen becsvágytól hajtott medvének / sikerült feljutnia a csúcsra. / Lelkesedésük határtalan volt. / összeölelkeztek, mancsukkal egymás vállát veregették, / szemük diadalittasan csillogott a boldogságtól. / Csak egyvalaki botránkoztatta meg őket. / A sas. Egy szirten ült a sas, karmaival szorosan kapaszkodott a kőbe, / és mély szomorúsággal tekintett alá a hegygerincekre és völgyekre. / „Hé, te furcsa lény” — kiáltották oda a medvék, ' „miért nem örülsz annak, hogy ily magasban vagy?” ! „Tudjátok” — fordult feléjük a sas, / „ti fölfelé kapaszkodva jutottatok el ide. / Én leereszkedtem.” / És ismét mély melankóliába merült.” Amit a sas mondott, azt nem szeretik hallani a fölkapaszkodottak. Lehet, hogy a sasnak mégiscsak el kell pusztulnia? És épp ezért? Lehet. És épp ezért. (Végh- Alpár Sándor, Képes 7) térítését? És — független szakértői testület bevonásával — feltétlenül szükséges lenne azt is tisztázni, mi mibe kerül, s mi mennyit hoz az országnak. A hévíziek a maguk évi 2 milliárd forintos idegenforgalmi bevételüket hangsúlyozzák. A hivatalból környezetet védők mintha elindultak volna a szerepvállalás útján af- felé, hogy a vízügyesek a vízkincset védjék, ne pedig az alumíniumipar érdekeit mérlegelgessék, önmagukkal kötve kompromisszumot. Hisz, ha a Köjál piszkos konyhát talál, bezáratja a kifőzést. Nem törődik vele, ki viseli a vendéglős veszteségét... (Makara Klára, Heti Világgazdaság) II képviselő levele Levéllel fordult dr. Kőrös Gáspár, Bács-Kiskun megye 4. számú választókerületének országgyűlési képviselője Stadinger Istvánhoz, az Országgyűlés elnökéhez, melyben, javasolta, hogy az Országgyűlés 1989-ben komplex módon tárgyalja meg az ország lakosságának életszínvonal- és életkörülményeinek helyzetét és jövőbeni alakulását... Stadinger István, az Országgyűlés elnöke elmondta, hogy dr. Kőrös Gáspár képviselő levelét a házszabályoknak megfelelően önálló indítványként kezeli, (-g.l.f. —, Magyar Hírlap) NÉPÚJSÁG Az alkotmányt előkészítő bizottság mellett működő címer ad hoc bizottság valószínűleg a Kossuth-cí- mernek ezt a változatát javasolja az MTA-nak elfogadásra. (Népszava) Hz agrárértelmiség érdekei A magyar agrárértelmiség valójában jelenleg nem rendelkezik szakmai érdekképviselettel. Ma még az új szervezetek ezirányú elképzelései is csak kevéssé áttekinthetők. A Magyar Agrár- tudományi Egyesület (az egyesület ügyvezető főtitkára. dr. Marillái Vilmos szavait idézzük, egy vele folytatott beszélgetésből — a szerk.) kialakult szervezeti rendszere viszont olyan lehetőségeket kínál — különösen a megújulás után —, amely alkalmas arra, hogy az agrárértelmiség alkotóerejét, szellemi kapacitását jól hasznosítsa, társadalmi presztízsét megőrizze és emelje... (Orbán András, Magyar Mezőgazdaság) „Nekünk, cigányoknak, jé példa kell” ... Nekünk, cigányoknak, igazán fontos példát venni másokról — magyarul: a magyarokról. Ha már nem vándoroltunk tovább. Végül is, mi cigányok ezt az országot hazának választottuk, ahol jogainkat, kötelességeinket deklarálták ugyan —, de a gyakorlatban minden másképpen alakult. Mi rosszul adtunk számot, és tőlünk is rosszul kértek számot. A papírtolerancia éppúgy kevés, mint létezésünk értékteremtő gyakorlat nélkül. Még egyszer: nekünk jó példa kell. Példa a demokratikus közgondolkodásról, a társadalmi egyenlőségről, egy új erkölcsről, amely nemcsak deklarálva, de a köznapi életben meghonosodva, parancs nélkül és önkéntesen munkálva tiszteli a hazát, a tekintélyt, az öreget, a tanítót, az okosat, a tisztességeset. Példa kell a magyar nyelvet helyesen, szeretettel beszélőktől, példa azoktól, akik egymást meg tudják szólítani, akik udvariasak, nem álerkölcsösek, nyitottak a jóra, akik úgy élik át magyarságukat szent identitásban, ahogy a nagy elődök tették — törekedvén a nemzeti önállóságra és nem engednek beleszólni politikájukba. Mi, cigányok, hitem szerint, ha nemzetiség leszünk is, fel fogunk állni a magyar himnusz hallatán, és remélem, az Internacioná- lét sem fogjuk motyogni — született zenei intelligenciánknál fogva sem, különben is mi aztán kötelesek vagyunk tudni, mit jelent —, hiszen százezerszámra élünk a világban egyetemes anyakultúra nélkül, ahová igazolódhatnánk — mert úgy otthagytuk ezer évvel ezelőtt Indiát, hogy azt se tudjuk, milyen lehetett ott... (Csemer Géza, Inkognito c. folyóirat) lómódú-e a györ-soproni első titkár? Miért is halt meg? II nagy sötétség regénye Hévíz Nem „vagy-vagy”
